Magyar Szó, 1968. június (25. évfolyam, 149-178. szám)

1968-06-19 / 167. szám

Szerda, 1968 június 19. Palesztina­ nemzetgyűlés alakít Közös vezérkaruk lesz a felszabadító szervezeteknek Bejrútból jelenti a Tan­­jug: Jordánia fővárosában ked­den hivatalosan közölték, hogy a Palesztinát felszaba­dító szervezetek parlamen­tet alakítanak. A közleményből arra lehet­ következtetni, hogy a Palesz­tinai szabadságharcosok 68— 100 helyet kapnak a parla­mentben, amely az 1964-ben megalakított nemzeti taná­csot váltja fel. A nemzetgyűlés július 10- én, Kairóban tartja első ülé­sét. Ez alkalommal valószí­nűleg közzéteszik a Paleszti­nát felszabadító szervezetek programjiját is. A politikai megfigyelők igen fontos intézkedésnek tekintik a nemzetgyűlés meg­alakítását , véleményük szerint nagymértékben hoz­zájárul a szervezetek közöt­ti ellentétek megszüntetésé­hez. Jól értesült körök szerint a palesztinai felszabadító szervezetek hamarosan tár­gyalásokba kezdenek egy közös vezérkar létrehozásá­ról is, amely egybehangolja a rohamosztagok tevékeny­ségét. Incidensek a t­­zszüneti vonal mentén Tel Avivból jelenti az AFP. Az izraeli hadsereg szóvi­vője közölte, hogy kedden este a Jordán folyó mentén, a Dami-híd közelében egy­órás lövöldözés zajlott le az izraeli és jordánia­i csapatok között. A szóvivő azt állítja, hogy elsőnek a jordániaiak nyi­tottak tüzet. Egy másik közlemény sze­rint a szíriai határ közelé­ben, a Golan fennsíkon, hét­főn egy izraeli egység össze­csapott az arab gerillákkal. Egy izraeli katona elesett. Tito elnök átvette Hailé Szelasszié üzenetét Brioniról jelenti a Tan­­jug: Josip Broz Tito köztársa­sági elnök kedden délelőtt fogadta Tesfay Gabre Egvyt, Hailé Szelasszié császár sze­mélyes megbízottját, az etióp külügyminisztérium állam­miniszterét, aki átadta neki az etióp uralkodó üzenetét. Tito elnök, baráti beszélge­tést folytatott az etióp mi­niszterrel. A fogadáson jelen volt Vladimir Popovic, a köztár­sasági elnök főtitkára és Mi­so Pavičević külügyi állam­titkár-helyettes. Az etióp küldött kíséreté­ben volt Tsadik Mekuria, belgrádi etióp nagykövet. Az NSZEP tanulmányi csoportja Belgrádiján Belgrádból jelenti a Tan­­jug. A JESZ KB meghívására hazánkban tartózkodik a Né­met Szocialista Egyvéspárt tanulmányi csoportja. A kül­döttséget Rainer Knolle, a Központi Bizottság tagja ve­zeti. A delegáció kétnapos itt-tartózkodása alatt tanul­mányozza a Jugoszláv Kom­munista Szövetség ideológiai és politikai tevékenységét. Ellátogat Macedóniába is. A küldöttség tagjai kedden a JKSZ székházában az ön­igazgató társadalom fejlődé­séről, a JKSZ tevékenységé­nek eszmei és politikai mód­szereiről tárgyaltak pártunk képviselőivel. A JKSZ kül­döttségét Boris Ziherl, a Szlovén KSZ KB elnökségi tagja vezette. MAGYAR SZÓ Népi tanácsokat választanak Szíriában Munkájukat a kormány és a ВШК-párt ellenőrzi Bejrútból jelenti a Tan­­jug. A szíriai kormány közvi­tára bocsátotta a népi taná­csok — helyi hatósági szer­vek — megválasztásáról szó­ló törvény tervezetét. A törvénytervezet szerint a jövőben a népi tanácsok irányítják a helyi jellegű ál­lami intézmények munkáját, jóváhagyják a helyi költ­ségvetéseket, és intézik a gazdasági, társadalmi és kul­turális ügyeket. A tanácso­kat minden nagyobb falu­ban, városban, amelynek több mint 1500 lakosa van, közvetlen szavazással vá­lasztják. A tanácstagok 60 százaléka a munkások és pa­rasztok köréből kerül ki. A törvényjavaslat szerint nem lehet tanácstag az, akinek a földjét az agrárreform kisa­játította, továbbá az, akit az ország biztonsága és a for­radalom elleni, összeesküvés miatt elítéltek, vagy politi­kai okokból eltávolítottak a közszolgálatokból illetve a szakszervezetekből. A népi tanácsok tagjait a szakszer­­­­vezetek és a parasztszövet­­­­ség jelöli, a jelöléseket pe­dig a jelölő bizottságok hagyják jóvá. A jelölő bi­zottságokat a Baath-párt ne­vezi ki. Minden 18 évesnél idősebb szíriai állampolgár­nak szavazati joga van. Ka­tonákat nem lehet a népi tanácsokba jelölni. A népi tanácsoknak vég­rehajtó bizottságaik lesznek. A végrehajtó bizottságok tag­jainak kétharmadát a népi tanácsok soraiból választ­ják, egyharmadát pedig a kormány nevezi ki. A népi tanács megvonhatja a bizal­mat a végrehajtó bizottság­tól, ám a bizottság mindad­dig végzi munkáját, amíg a kormány fel nem oszlatja. A törvényjavaslat szerint a Baath-párt továbbra is közvetlenül ellenőrzi a népi tanácsok munkáját , joga­­ van leváltani a tanácsokat és új választásokat kiírni. A politikai megfigyelők úgy vélik, hogy a népi ta­nácsok megalakítása nagy lépés Szíria politikai életé­nek demokratizálódása te­rén. Ellen­tmory hírek ez ausztrá­liai Miei megrongálásáról Saigonból jelenti az AFP, az AP és a Reuter. A hanoi rádió keddi adá­sában közölte, hogy a Ho­bart nevű ausztráliai rombo­lót az észak-vietnami parti­­ tüzérség lövedékei megron­gálták. Ezzel szemben Sai­gonban megismételték azt a korábbi hírt, hogy a rom­bolót amerikai rakéta találta el. Állítólag egy Phantom F—41 típusú amerikai repü­lőgép Sparrow típusú raké­tája rongálta meg. Az ausztráliai hadsereg szóvivője szintén megerő­sítette ezt a hírt. Az auszt­ráliai kormány jelentést is kért az esetről. Az amerikai véderőminisz­térium képviselői úgy vélik, hogy a sajnálatos tévedés vasárnap éjjel történt. A Hobart romboló a fegyver­mentes övezet közelében több hadihajóval, továbbá repülőgépekkel együtt a par­ti tüzérséget támadta. Az ütközetben egy amerikai tor­pedóromboló elsüllyedt, a Boston nevű amerikai cir­kálót pedig három találat érte. Az USA saigoni parancs­nokságának közleménye sze­rint a csatában az amerikai tüzérség lelőtt néhány észak-vietnami helikoptert is. Nguyen Van Minh, Saigon új katonai kormányzója, kedden bejelentette hogy kö­zös parancsnokságot alakí­tottak a hadsereg, a rend­őrség és a bizton­sági alaku­latok élére. A kormány ezzel az in­tézkedéssel akarja megvé­deni Saigont a rakétatáma­dásoktól és a szabadsághar­cosok beszivárgásától. köztársasági elnök búcsúlátogatáson fogadta a dán nagykövetet Brioniról jelenti a Tan­­jug. Josip Broz Tito köztársa­sági elnök és felesége kedden­­délelőtt Brionin búcsúlátoga­­t­­áson fogadták M. G. Mel­­shiort, Dánia belgrádi nagy­­­­követét és feleségét. Tito elnök a Jugoszláv Zászlórenddel tüntette ki a nagykövetet a két ország békés együttműködésének megerősítése és baráti kapcsolatainak fejlesztése te­rén szerzett érdemeiért. A fogadáson jelen volt Vladimir Popovic, a köztár­sasági elnök főtitkára is. — Tükröm, tükröm, mond meg nekem. Párizs ismét a régi kiküldött munkatársunk levele Párizs, június 16. Amíg Pontarlier-ben, a francia—svájci határ kö­zelében vesztegelve arra vártunk, hogy megindulja­nak a vonatok, mindössze egy óhajunk volt: a vasúti közlekedés előbb induljon meg, mint a metró, látni szerettük volna ugyanis, milyen Párizs földalatti vasút- és autóbusz-közlekedés nélkül. Kijártunk az állomásra, s láttuk, milyen nehéz és hosszadalmas munka megtisztítani a pályatestet a mesterien el­helyezett akadályoktól, üres tehervagonoktól. Láttuk: nincs a világnak az a katonasága és rendőrsége, amely üzembe tudja helyezni ezt a bonyolult gépe­zetet, ha a vasutasok igazán nem akarják. Ahogy közben múlott az idő, úgy fogyott a remé­nyünk. És valóban, a pári­zsi közlekedés jóval megér­kezésünk előtt megindult. A taxisok még nem dolgoztak, de az állomáson a megszo­kott kép fogadott bennünket — az emberáradat egy ré­sze rögtön elkanyarodott a metró, vagy az állomás épü­lete előtti téren álló autó­buszok felé; a környéken semmi jele sem volt a for­radalmi napoknak. Revolution culturel en marche. A Sorbonne téren a szo­bor talpazatára felmászik egy idősebb szakállas férfi, tarsolyából csengettyűket és egy ébresztőórát vesz elő. A következő percben pokoli­­ lármát csap — az óra csö-­­ rög, a csengők lármásan csengenek. Amikor a nagy zajra összecsődültek a já­rókelők, a szakállas férfi ünnepélyesen kijelenti: — A kulturális forradalom halad! — A kulturális forradalom szakállas híve ezután előve­szi a már ismert „vörös bib­liát” és idézni kezdi Mao Ce­­tungot. Ilyesmi azonban már csak a Latin-negyedben történik. Mert már egy héttel ezelőtt is oda kellett menni, hogy a forradalmi napok jelét lássa az ember. Ott aztán annál jobban látta. Levert ház­számtáblák, megrokkantott villanyrendőrök, ideiglene­sen betömött gödrök a jár­dán, rakásra söpört üvegszi­lánkok. És főleg az egymást túlkiabáló falragaszok. Ahogy a Sorbonne felé közeledünk, úgy erősödik a tömeg sodra. Az épület ka­puján hatalmas tömeg áram­­lik ki és be. Az udvarban minden diákcsoportnak kü­lön asztala van. Különféle kiadványokat osztogatnak vagy árusítanak, de az ér­deklődő azonnal alá is írhat­ja belépési nyilatkozatát va­lamelyik pártba vagy cso­portba. Legtevékenyebbek a trockisták, akik két csoport­ba tömörülnek és a kínai kiadványokat is terjesztik. Mivel ők kezdettől fogva vi­lágosan tudták, mit akarnak, hatásuk még az anarchisták két csoportján is megérző­dik. A diákmozgalom ural­kodó ideológiája a trockizmus holmiféle furcsa változata lett. (Többek között arra a kérdésre is megadják a vá­laszt: hogyan lehetett troc­­kista Sztálin, és hogyan kö­vetheti Mao Ce-tung is Trockij eszméit.) Az előadó­terem mindig zsúfolt. Vég­telen viták folynak itt. De az előadói emelvényen ,,mű­vészegyüttesek” is váltják egymást. Két vita között például egy háromtagú „zenekart” hallgattunk — az egyik tag egy közönséges ládát vert, a másik hol csen­gőket rázott, hol két sípot fúvott egyszerre, a harmadik pedig neki segédkezett. Ez történt egy héttel ez­előtt. Tegnap este már azt láttuk, hogy megfogyatko­zott a tömeg, nem kell már az életveszélyes tolongásba vegyülni a Sorbonne bejára­tánál. Az új kiadványok is ritkák. Csak az Action jele­nik meg — az is a forradalmi korszakot meghazudtolóan — most már feltünteti, ki felel a kiadásért." Az új falraga­szok és röpiratok pedig már csak vitaestekre és nagy­gyűlésekre invitálnak. A ma reggel végrehajtott tisztoga­tás, a „katangaiak” kiűzése után pedig csak a Sorbonne egy része van nyitva, az is majdnem teljesen néptelen. Az eladatlan kiadv­ányok széttépett darabjai ellepnek minden környező utcát. Ex Theatre de France Hajmeresztően merész vál­lalkozás volt. Mindössze egy keskeny párkány van a homlokzaton álló betűk előtt: Theatre de France. Valaki mégis fölmászott, és az arany betűk elé fekete festékkel odaírta: Ex. Amikor egy héttel ezelőtt ott jártunk, diákok tartot­ták megszállva. Látszott, hogy ott egy jobban szerve­zett csoport működik, mint a Sorbonne-on. Nincs szaka­datlan ki-be járkálás, csak időnként engednek be egy­­egy csoportot. A­ férfiakat megmotozzák, nehogy fegy­vert vagy robbanóanyagot vi­gyenek be. Odabent újabb jelszavak, újabb feliratok: „A forradalmat nem a bi­zottságok, hanem ti csinál­játok”. A színházteremben ugyanolyan hatalmas tömeg vitatkozik. Lent, középen egy fekete és két vörös in­­ges fiatal áll, mindenfelől kérdések pattognak feléjük. Tegnap este nem sok vál­tozott az Odeon környékén — csak a fekete zászló lett több és a látogató kevesebb. Ma délelőtt elfoglalták a rendőrök. Parancsnokuk az új győzelem tudatában büsz­kén közölte: Incidens nem történt. Időbe telik azonban, amíg a színház megnyílik. A vörös és fekete zászlók he­lyét a tricolor foglalta el. Egy héttel ezelőtt Párizs­ban még nem játszottak a színházak. A Bobinóban hallgattunk végig egy ingye­nes előadást. (Ez is Francia­­ország , a színészek ingyen lépnek fel, de a jegyszedő­nőnek borravalót kell adni.) A Francia Rádió és Televí­zió munkatársai elmondták, hogy azért sztrájkolnak, mert az igazgatót és a szerkesz­tőket a kormány nevezi ki, minden kiadást a pénzügy­minisztérium hagy jóvá — nem akarnak a kormánytól függni. Azt követelik, hogy az egész nemzetet képviselő in­tézmény —­ mondjuk a par­lament — válassza meg az igazgató tanácsot, az pedig az igazgatót. Ma ismét van előadás a párizsi színhá­zakban. Esemény, hogy Josephine Baker megbetege­dett és nem léphet föl az Olympiában. Egy héttel ezelőtt zárva voltak a párizsi áruházak, a Galéries Lafayette-ben ve­rekedés volt a sztrájk hívei és ellenzői között. Ma már mintha mi sem történt vol­na, nyitva vannak, dolgoz­nak az üzletek. Párizs él tovább. Már csak egy-egy hosszú hajú fiatal sírja vissza a „szép napo­* kat”, és a háziasszonyok pa­naszkodnak, hogy kicsírázik a hirtelenében felvásárolt sok krumpli. BÁLINT István 5. oldal Nem csökkennek a munkalehetőségek (Folytatás az 1. oldalról) A válság ideiglenesen sem csökkentette az elhelyezke­dési lehetőségeket. Május­ban, a­ sztrájk napjaiban, majd 600 jugoszláv lépett állandó munkaviszonyba Franciaországban, ugyan­annyi, mint tavaly májusban. A munkalehetőségek való­színűleg később sem csök­kennek. Az idegen munkaerő beáramlásának ugyanis sem­mi köze a francia munkanél­küliség problémájához. Fran­ciaországban ugyanis első­sorban az ipar és az egész gazdaság szerkezeti átalaku­lása támaszt munkanélküli­séget elsősorban éppen a szakmunkások körében, a probléma rendezését pedig megnehezíti az a körülmény, hogy a megoldatlan lakás­kérdés miatt a francia mun­kások nem vándorolhatnak az ország egyik részéből a másikba. A külföldi munkás viszont olyan munkahelyen dolgozik, amely nem kíván különösebb szakképesítést — a francia gyakran el sem vállalja —, és még lakás­­problémája sincs, mert meg­elégszik ideiglenes elhelye­zéssel is. Végül még néhány friss hír. Ma munkába állt a Re­nault 66 000 és a fémipar 80 000 dolgozója (a sztrájk miatt a Renault gyárban 80 000 autó nem készült el), de még mindig sztrájkol 200 000 munkás. A Peugeot­­nál és Citroennél még a megszakadt tárgyalások sem újultak fel, tiltakozásul a Sorbonne megszállása miatt ismét sztrájkba léptek a pá­rizsi középiskolások. A leg­újabb zavargások miatt a rendőrség vasárnap 236 em­bert (köztük 33 külföldit), hétfőn pedig 50-et (köztük 5 külföldit) hallgatott ki. A Boulevard St. Michelen még mindig a rendőrök sorfala között sétálnak a párizsiak. b-t

Next