Magyar Szó, 1968. október (25. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-18 / 288. szám

­ 2. oldal MAGYAR SZÓ Enyhültek a tartomány nehézségei A KSZ TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK PLÉNUMA .. (Folytatás az 1. oldalról) Ezeket a jelenségeket, bár­mennyire szórványosak is, semmiképpen sem szabad le­kicsinyelnünk, s még kevés­bé becsülhetjük le a sovi­nizmust, amely szintén fel­ütötte a fejét, mert a nem­zeti bizalmatlanság szítása a legalkalmasabb mód arra, hogy megbontsa a politikai egységet. Különösképpen vo­natkozik ez Vajdaságra. Ma már határozottan állíthatjuk, hogy a közös veszély csak még jobban összefűzte a tar­tomány több nemzetiségű lakosságát, a magyarokat, horvátokat, szerbeket, szlo­vákokat, románokat, ruszino­kat stb. Helyes nemzetiségi politi­ka nélkül, Vajdaság azokban a napokban kétségtelenül egészen más politikai képet mutatott volna, s tudatában vagyunk annak is, hogy a veszélyben megszilárdult egység korántsem küszöbölte ki az ingastagság, az anago­­nizmus és egyenetlenség egyéb­­­orrásait. Dolgozóink, miután kinyilvánították el­tökéltségüket, hogy megvé­dik az országot, most még nagyobb joggal követelhetik — és követelik is — a gaz­dasági és szociális problémák sürgős rendezését. Elvégre áldozatra csak azok a pol­gárok hajlandók, akik lát­ják, hogy a társadalom min­den erejével igyekszik ren­dezni létkérdéseiket. Semmi­lyen mentség nincs tehát az irányelvek valóra váltásának halogatására, vagy az e cél­ból folyó munka lendületé­nek csökkentésére. Ellenke­zőleg, egyre több ok sürgeti, hogy minél előbb és minél­­ eredményesebben eleget te­gyünk a társadalom követe­lésének. Helyzetünk nem könnyű. Mindannyian tudjuk, mely­Mirko Tepavac elvtárs után Rajcsán István, a KSZ tar­tományi végrehajtó bizottsá­gának tagja arról számolt be, hogy Vajdaság kommunistái az elmúlt négy hónap alatt milyen tevékenységet fejtet­tek ki a KSZ irányelveinek valóraváltása érdekében, és milyen feladatok várnak rá­juk. Közölte, hogy a tartomány ipari termelése valamennyi­vel növekedett a tavalyihoz képest. Élénkül az áruforga­lom, emelkedik a vállalatok jövedelme, s egyre kevesebb munkaszervezet dolgozói kapnak minimális jövedel­met. Ennek folytán némileg enyhültek a tartomány gaz­dasági, szociális és politikai nehézségei. Iparunk azonban sürgős korszerűsítésre, és jobb munkaszervezésre szo­rul, mert ha nem sikerül le­dolgoznia lemaradását, ennek súlyos következményei le­hetnek. A továbbiakban pontokba foglalta a legfontosabb teen­dőket. Gyökeresen meg kell változtatni a közösség és a munkaszervezetek közötti el­osztás arányát. A mezőgaz­daságban a termelékenység növelése nem tűr halasztást, s szükség van megfelelő vámintézkedésekre is. A ha­zai és külföldi piaci viszo­nyok ingadozása miatt, min­den évben ajánlatos felül­vizsgálni és módosítani az intézkedéseket. A szokatlanul súlyos szo­ciális és politikai körülmé­nyek arra kényszerítették a tartományi és községi szerve­ket, sőt gyakran a munka­­szervezeteket is, hogy támo­gassák a nehézségekkel küsz­ködő vállalatokat vagy üzemrészlegeket. Beavatko­zásuk politikailag okvetlenül szükséges volt, de eseten­ként ellentmondott a reform szellemének. Az egyes köz­ségekben létesített szolidari­tási alapok szintén csak ideig-óráig segíthetnek a sú­nyi nehézség halmozódott föl már azelőtt is, még mielőtt figyelmünk az ország védel­me felé fordult. E nehézsé­gek időközben sem csökken­tek, sőt bizonyos értelemben talán még növekedtek is. Nagyon kell ügyelnünk ar­ra, hogy balsikereinket se hazai, se külföldi ellensé­geink ne használják ki. A helyzet tehát mindenkitől teljes felelősséget követel, senkinek sincs joga arra, hogy a megoldáskeresés ürü­gyén tovább növelje nehéz­ségeinket. Múlhatatlanul fontos, hogy egész társadal­munk — elsősorban a Kom­munista Szövetség — minden égető kérdésre a fennálló ön­­igazgatási és demokratikus keretek között keressen meg­oldást. Problémáink rendezé­sét a kommunistáknak kell a legnagyobb türelmetlen­séggel sürgetniük, ugyanak­kor azonban el kell háríta­niuk minden demagóg és ál­demokratikus tevékenységet, mert ez álforradalmiság fe­lé terelheti a dolgozókat. Önigazgatási rendszerünk­nek módot kell találnia ar­ra, hogy társadalmunk na­gyobb felelősséggel és len­dülettel munkálkodjon a ne­hézségek megoldásán. A Kommunista Szövetségnek pedig minden erejét arra kell fordítania, hogy leküzdje a konzervatív, demagóg és ál­szocialista nézeteket és tö­­­­rekvéseket. A küszöbönálló feladatok megkövetelik veze­tőségeink összetételének meg­változtatását. Okvetlenül szükséges, hogy a felelős tisztségekre és a Kommunis­ta Szövetség vezetőségeibe olyan embereket válasszunk, akik nagyfokú politikai éles­látásról és felelősségtudatról tettek bizonyságot, s nagy tekintélyt szereztek a közvé­leményben.­lyos helyzetbe kerü­lt­­munka­szervezeteken. A munkanélküliség szintén nagy gondot okoz. A mun­kát keresők száma ha las­san is, még mindig növek­szik. A vajdasági munka­­szervezetek augusztus végén mintegy 1500 fiatal szakem­bert­ vettek föl az előirány­zott 2600 közül. A Kommu­nista Szövetségre ezen a té­ren is fontos munka vár. A szociális egyenlőségről, a mértéktelen gazdagodásról, az egyéni munkáról és a ke­resetek közötti aránytalansá­gokról folyó viták hasonló­képpen tág cselekvési teret nyújtanak a Kommunista Szövetségnek. A jelen kö­rülmények között a munka szerinti következetes jövede­lemelosztásért való harc is nagy feladat elé állítja a kommunistákat, mert hely­­lyel-közzel még a megszol­gált kereset is politikai problémát okozhat. A szo­ciális egyenlőségről való vi­ta nem csupán elvi termé­szetű, hanem szorosan ösz­­szefügg azzal is, hogy vala­mennyi társadalmi szolgálat a vállalatok gazdasági ered­ményei szerint kapja a jö­vedelmét. Egyelőre azonban nemigen érezték meg a gaz­daság nehézségeit, mi több a kereskedelmi vállalatok, ügynökségek, bankok és gazdasági társulások anyagi helyzete lényegesen javult, ez pedig sem társadalmilag, sem gazdaságilag, sem poli­tikailag nem helyénvaló. A keresetrögzítés csak ideigle­nes és felemás megoldás. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen a téren csak szigorú törvény­nyel lehet helyes arányokat kialakítani. A felelősség elvéne­k érvényesítése A fontosabb, nagyobb horderejű társadalmi és gaz­dasági intézkedésekkel és eszmei vonatkozásaikkal ál­talában az egész Kommunis­ta Szövetség foglalkozott, de az egészségügyi, társadalom­­biztosítási, közoktatási és művelődési kérdéseket rend­szerint csak az e tevékeny­ségekben működő kommu­nisták vitatják. Ez szintén helytelen és tarthatatlan, mert ezek a tevékenységek szoros és közvetlen kapcso­latban állnak valamennyi polgár szükségleteivel. Az egyetemen — talán azért is, mert az oktatás csak a na­­pokban kezdődött — még mindig nem tettek mélyre-­ hatóbb intézkedéseket a re-­­ form vadóraváltásáért. A te- t endők nagyjából már isme­retesek, de konkretizálásuk és részletezésük, valamint­­ megvalósulásuk még várat magára. A vajdasági pártszerveze­tekben az irányelvek megvi­tatása alkalmával a Kom­munista Szövetségen kívül igen sok bírálat érte a kép­viseleti testületeket, és vég­rehajtó, valamint igazgató szerveiket. Kommunistáink jobb és hatékonyabb mun­kát, nagyobb társadalmi és politikai éleslátást és fele­lősségteljesebb viszonyulást követelnek tőlünk. Szüksé­gesnek tartják, hogy a kép­viseleti szervekben erőtelje­sebben kifejezésre jusson társadalmunk önigazgatási­­ jellege, és szükségesnek­ tartják azt is, hogy múlha­­­­tatlanul ellenőrizni kell e szervek munkájának törvé­nyességét. Kommunistáink a társa-­­­dalmunkban megnyilvánuló káros jelenségeket bírálják , a legnagyobb elkeseredéssel. Társadalmi életünknek majdnem minden területén találnak kivetnivalót. Fő­képp a törvénytelen gazda­­ gajdaság gazdasága szervezetlen Kovács András felszólalá­sában rátapintott gazdasági életünk néhány igen fájó­sodás, a hivatali visszaélés, a korrupció, megvesztegetés, adóeltitkolás, az anyagi ter­mészetű kiváltságok és a maximumon felüli földhasz­nálat váltotta ki a felhábo­rodásukat. E­­visszásságok ki­küszöbölése nagy feladat elé állítja közösségünket, és megköveteli a törvényesség biztosítását és tisztelését. Vajdaság kommunistái egytől egyig magukévá tet­ték az irányelveket, de hogy ki van mellettük a gyakor­latban is, az csak a jövőben válik el, amint a szavakról át kell térni a tettekre. A felelősség tekintetében a helyzet még mindig nem túl biztató. Mindenki hangoz­tatja szükségét, egyelőre azonban kevés elvtársnak kellett vállalnia. Pártszerve­zeteinknek ezért elsőrendű feladatuk, hogy a gyakor­latban is érvényt szerezze­nek a felelősség elvének. Az utóbbi hetekben vala­mennyi pártszervezet meg­kezdte a közvetlen előkészü­leteket a JKSZ és az SZKSZ kongresszusára, valamint a tartományi pártértekezletre. A kedvező politikai légkör jó alkalmat nyújt nekik a vitás kérdések tisztázására. Tevékenységük azonban csak akkor lehet igazán eredményes, ha az utóbbi két hónapban fölvett 100 000 új tettre kész tagot is minél jobban bevonják munkájuk­ba, mert ezzel a mozgékony­ságukat vesztett kommunis­tákat is felrázhatják, gazdasági szervezeteknek, őt politikai szerveknek és kép­viseleti testületeknek kell megoldaniuk. Ez azonban nem következett be, n­oh­a erre lehetőséget nyújtottak a jól megfogalmazott politi­kai határozatok. Kovács András állítását a kőolajiparból vett példával támasztotta alá. Elmondta, hogy a Naftagas és a hozzá kapcsolódó iparágazatok (vegyipar, közlekedés) össz­termelésének értéke 1-2 év múlva meghaladja az 500 milliárd régi dinárt. Ez a csoport tehát rövid idő alatt Vajdaság ipari termelésének 40 százalékát fogja adni. To­vábbi fejlődése azonban nagy nehézségekbe ütközik, mert pénzügykezelését az ország egyetlen bankja sem vállalhatja el. S most, ahe­lyett, hogy a pénzintézetek összefognának ennek a cso­portnak finanszírozására, in­kább arra törekszenek, hogy meghiúsítsák a kőolajfeldol­gozók, kereskedők és szállí­tók integrációját. Minden bank arra törekszik, hogy megtartsa magának a leg­több hasznot hozó üzlettár­sat, fél attól, hogy elveszti, ha létrejön az integráció. Általában véve önigazga­tási, társadalmi, műszaki és gazdasági szempontból sem­mi akadálya sincs annak, hogy Vajdaságban megin­duljon a nagyobb arányú in­tegrációs folyamat. Ennek ellenére évek óta nem tu­dunk mozdulni a holtpont­ról. Gazdasági társulás, együttműködés, rendszerint csak akkor jön létre, ha va­lamelyik gazdasági sz­ervezet vagy ágazat bajba jut. Egyéb­ként egyes hatóeszközök, sőt a társadalmi-politikai ténye­zők is a széthúzásra ösztön­zik a gazdaságot.­­ Azt vártam, hogy az irányelvek alapján konkrét tervek készülnek majd el az integrációról, egyes ágazatok távlatos fejlődéséről. Mivel a gazdasági szervezetek eb­ben az irányban semmit sem kezdeményeztek, a tarto­mánynak kellene ezt­­elvé­geznie, mert ha elmulaszt­juk a kínálkozó lehetősége­ket, Vajdaság gazdasága né­hány év múlva igen súlyos helyzetbe kerül — mondotta Kovács András, és kifejtet­te, hogy a KSZ tartományi bizottságának kellene akciót indítania, hogy az irányel­vek és a tartományi politi­kai fórumok határozatai a gyakorlatban is megvalósul­janak. Rajcsán István beszámolója A plénum részvevői Rajcsán István Felszólalások a prémimon A titósag és a politika Mato Pižurica az egyete­mi hallgatók politikai tevé­kenységéről beszélt. Hang­súlyozta, hogy a főiskolák reformja nem valósulhat meg a társadalom reformja nélkül. Véleménye szerint az egyetemnek nagyobb mértékben részt kellene ven­nie az általános politika ki­alakításában. Ezért a KSZ egyetemi szervezetének ar­ra kell törekednie, hogy nö­velje a hallgatók és az elő­adók eszmei-politikai kép­zettségét, hogy állandóan szorgalmazza az egyetem megreformálását, harcoljon az önigazgatás teljesebb ér­vényesítéséért, és azon mun­kálkodjon, hogy a politikai elvek kialakításában a tudo­mány még nagyobb mérték­ben érvényesüljön. pontjára. Elmondta, hogy a reformcélok lefektetésekor úgy látszott, Vajdaság gaz­dasága igen kedvezően fog alakulni, ám a gyakorlat igen­csak rácáfolt a derűlá­tásra. Véleménye szerint a tartomány igen sokat mu­lasztott, lekésett arról, hogy világosan és szabatosan megfogalmazza, lefektesse a gazdaságpolitika céljait, el­késett a konkrét akciókkal is, elmulasztott több olyan lehetőséget, amely fellendít­hette volna a gazdaságot ezen a területen. Igaz, a problémák egy részének megoldása nem csupán a vajdasági gazdasági szerve­zeteken, politikai és közigaz­gatási fórumokon múlott, hanem rajtuk kívülálló té­nyezőkön is. A figyelem sok­szor inkább a bajba jutott gazdasági szervezetek men­tésére összpontosul. A gaz­dasági fejlődés számos kér­dését azonban maguknak a Péntek, 1968. október 18. Mi a politikai szervek dolga? Mirko Tepavac ehhez a hogy aktív politikai tévé­­felszólaláshoz egy megyegy­­kenységet fejtsen ki azoknak rést fűzött. Rámutatott az ágazatoknak a fejlesztése­­ugyanis arra, hogy a KSZ re, amelyek a­­ tartomány tartományi bizottsága nem szempontjából elsőrendű fon­­készíthet konkrét terveket tosságnak. A politikai fő- Vajdaság gazdaságának fe­­lelősség a tartomány fejle­­tegrációjáról és fejlődéséről, déséért vitathatatlanul a Ez a gazdasági szervezetek pártbizottságra tartozik, a­ze­­dolga. Ha azonban az integ­­hát az integrációkkal és a ráció, különféle politikai fejlesztési kérdésekkel kap­atokból a gazdasági logika csolatban politikai követés­­ellenére is zátonyra fut, ak­­menyeket is kell támaszta­­kor a KSZ tartományi ki­j­ma­zottsága nyilván felvetheti. Mirko Tepavac: — Ilyen az illető gazdasági szervezet i irányú politikai követelmé­­tekben dolgozó kommunisták nyékét már támasztottunk... felelősségének kérdését. Ez­ __ , ... ., , zel nem akarta elhárítani a Kovács András: Akkor felelősséget a tartományi bi- ^ah?1. “ érvényesítésük zottságról, csak rámutatott körul keletkezett rövidzár­­illetékességére. Kifejtette, a­­­hogy ha Kovács András is Djorde Gvozdenovic fel­­így értelmezte a tartományi szólalásában taglalta azokat bizottság feladatát, akkor a­ többé-kevésbé már isme­­kettőjük között nincs vége­­zetes gazdasági és társadal­­menykülönbség. mi körülményeket, amelyek A vitában Kovács András a reform előtt és a reform ismét szólásra emelkedett, után hátráltatták Vajdaság — A félreértés elkerülése farcia?,a­ fejlődését. Egyet­­végett — mondotta — előbbi értett , azzal’ , hogy a KSZ felszólalásomban nem azt tartományi bizottsága nem követeltem, hogy a tartomán­mgalkozhat a konkrét gaz­­nyi pártbizottság integrálja a gazdaságot, hanem azt. (Folytatása a 3. oldalon)

Next