Magyar Szó, 1968. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1968-11-22 / 323. szám

XRJtSe-PAltA ■I _ _ _ C-ji A pápa Hanoiba mAGrAR MO ^ xxv м'ш ““"SaHS: rML- 1968 P-BMI HAMAROSAN MEGKEZDŐDHETNEK A NÉGYES BÉKETARGYAIÁSOK ' KY TÁBORNOK PÁRIZSBA UTAZIK «•тк!ца!ат;::::иј::ј::::в::ј::::::«::а!!::ик::::ја:к!пај:;апијј! ————д-д g> Az önigazgatás által a munkásosztály vezető szerepe érvényesül Egyre fokozódó hajsza Jugoszlávia ellen BELGRÁDBAN MEGKEZDŐDÖTT AZ SZKSZ KONGRESSZUSA Tegnap Belgrád­ban megkezdődött a Szerb Kommu­nista Szövetség VI. kongresszusa. Petar Stambolic, az SZKSZ Központi Bizottságának elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a vendégeket és a küldötteket, s miután a kongresszus egyperces hallgatással adózott a két kong­resszus között elhunyt elvtársak emlékének, indítványozta hogy a kongresszus küldöttségei koszorúzzák meg Svetozar Markovic és Dimitrije Tucovic síremlékét, a Néphősök kalemegdani síremlékét, ahol Djura Djaković, Moša Pi­­jade, Ivan Milutinovic és Ivo Lola Ribar nyugszik, to­vábbá Radovan Dragovic és Dusan Popovic sírját. Javaslatára ezután megválasztották a munkaelnöksé­get, amely Jovan Veselinov elnökletével átvette a ple­náris ülés vezetését, majd a kongresszus megválasztotta a kongresszusi titkárságot, az igazoló, jelölő, választási és panaszügyi bizottságot. A jelölő bizottság feladatairól rövid vita alakult ki. Az egyik küldött (Mihajlo Turtic) javasolta, határozatban mondják ki, hogy a KSZ vezető­ségeibe több munkást kell beválasztani, s a jelölő bizott­ság a KSZ minden szervébe a meghatározott létszámnál több jelöltet javasoljon. Az első indítványt elfogadták, a másodikat azonban elvetették. A beterjesztett napirend jóváhagyása után a JKSZ Központi Bizottságának nevében Cvijetin Mijatovic üdvö­zölte a kongresszust. Az SZKSZ-nek a két kongresszus között kifejtett munkájáról Petar Stambolic olvasott fel­jelentést.­­A kongresszus délután hét bizottságban folytatta mun­káját. Cvijetin Mijatovic beszéde Cvijetin Mijatovic, a JKSZ KB és Tito elvtárs nevében üdvözölte a Szerb KSZ VI. kongresszusának küldötteit, majd többek kö­zött a következőket mond­ta: — Igazi minőségi változá­sok időszakába léptünk, az első, valóban célravezető lé­péseket tesszük a társada­lom olyan átalakítása felé, amely történelmi jelentősé­gű harcra mozgósít ben­nünket, hogy teljesen meg­szabadítsuk az embert az etatista viszonyoktól és bü­rokratikus bilincsektől, hogy a bérmunkást szabad társult termelővé és önigaz­gatóvá változtassuk; harcra mozgósít az olyan emberért, aki nemcsak munkájának eredményeivel rendelkezik, hanem az élet valamennyi területén egyre inkább alanya és hordozója a hatá­rozásnak. Ez a történelmi folyamat többé már nem­csak a jövő ígérete, hanem napjaink valósága — tehát ténylegesen már megkezdő­dött. A társadalmi munka legfontosabb területein mindinkább az önigazgatási megbeszélés és határozás jut kifejezésre, és egyre inkább gyengül az etatiz­­mus, a társadalmi problé­mák megoldásának elavult formája.­­ A társadalmi problé­mák demokratikus megoldá­sáért vívott harc legfőbb és tartós célja az, hogy az önigazgatás teljes mérték­ben egyetemes társadalmi viszonnyá fejlődjön, a mun­kásosztály társadalmi veze­tő szerepe érvényesítésének módja, a közös érdekek és ügyek irányításának, sza­bályozásának és rendezésé­nek uralkodó jellegű társa­dalmi formája legyen. — E szabatosan meghatá­rozott irányvonal nélkül minden fogadkozásunk a szocializmus építéséről üres frázis marad, s a szocialis­ta fejlődést nemcsak a pan­gás veszélye fenyegeti, ha­nem az is, hogy különféle elhajlások és olyan elfajult álláspontok jutnak kifeje­zésre, amelyek ellentétben állnak a szocializmus igazi érdekeivel. Ezt manapság félreérthetetlenül mutatják az egyes szocialista orszá­gok tapasztalatai is. Ezek, valamint a mi tapasztalata­ink — emlékezzünk csak vissza többek között a IV. plénumra — teljesen ele­gendőek ahhoz, hogy sokkal inkább mint valaha, minden erőnket irányvonalunk ér­vényesítésére összpontosít­suk.­­ A köztársasági párt­­kongresszusok megtartása a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség IX. kongresszusa előtt a Kommunista Szö­vetség belső viszonyainak további demokratizálását és ennek szükségét juttatja kifejezésre. Manapság egyre tágabb lehetőségek jönnek létre ahhoz, hogy a szoci­alista köztársaságok és tar­tományok mind nagyobb mértékben az önigazgatás alapjain fejlődjenek. Ez a fejlődés meggyorsítja társa­dalmi viszonyaink dezetati­­zálódását, s egyúttal előfel­tétele annak is, hogy né­peink és nemzetiségeink egysége még inkább meg­szilárduljon, még lendülete­sebben fejlődjön. — A nemzetközi életben egyik legfontosabb felada­tunk — mondotta a továb­biakban Mijatovic elvtárs­ —, hogy fokozzuk a harcot az erőpolitika, a hegemónia és a nagyhatalmi törekvé­sek ellen, amelyeknek célja fegyveres beavatkozással, az erő és nyomás egyéb esz­közeivel dominálni; ez kü­lönösen a­­ kis és közepes országok biztonságát és füg­getlenségét fenyegeti. A bé­két fenyegető veszély egyik forrása, hogy mind gyak­rabban alkalmazzák az ef­fajta politikát a világ külön kapcsolatban. Megállapítható Ijezésre. Mi ezúttal is az köző részein, kezdve siet­­jük, hogy a további fejbe­ erőszak alkalmazása és a naptól a Közel-Keleten át, menyek egészében véve igaz független országok belügyei egészen Európáig.­zoltak azoknak az álláspont­­be való beavatkozás ellen . Köztudomású, hogy ál­­toknak a helytállóságát,­­foglaltunk állást. Vélemé­­lymi és politikai­ vezetősé- amelyek a Jugoszláv Köményünk szerint még súlyo­­gnak milyen álláspontra Ko­­munista Szövetség Központi­­­sabb eset, ha a szocialista lyezkedett a csehszlováki­ Bizottsága X. plénumának országok közötti viszonyban ai katonai beavatkozással határozatában jutottak kife­­j (Folytatása a 2. oldalon) Párizsból jelenti a Tan­jug: Politikai megfigyelők va­lószínűnek tartják, hogy Sai­gon napokon belül elküldi képviselőit a vietnami béké­ről folytatandó négyes ta­nácskozásra. Általános vé­lemény szerint­’ Washington és Saigon máris , megállapo­dott egy áthidaló m­egoldás­­ban. Saigon küldöttségét va­lószínűleg Tran Csa­n Tan külügyminiszter vezéri, a küldöttség legfontosabb­ tag­ja azonban Ky köztársasági alelnök lesz, aki tanácsadó­ként tartózkodik majd P­rá­­rizsban. Hanoi küldöttségé­ben ugyanilyen szerepe van Le Duc Thónak, a Vietnami Munkapárt Politikai Bizott­sága tagjának. Thieu dél-vietnami köz­­társasági elnök azzal igyek­szik indokolni a párizsi tár­gyalások bojkottálását, hogy Dél-Vietnam Nemzeti Fel­­szabadítási Frontjának kül­döttsége — szerinte — nem vehet részt önálló félként a tárgyalásokon. Azt követeli, hogy az érdemleges tanács­kozásokat kizárólag Saigon és Hanoi képviselői­­folytas­­sák, az amerikaiak és­ a sza­badságharcosok képviselői pedig csak a két fő küldött­ség részei legyenek. \­ Az USA hónapokon át nyomást gyakorolt Sai­gonra, s ennek eredmé­nyeként áthidaló megol­dást találtak: az ameri­kai és a saigoni küldött­ség vezetője felváltva beszél az USA és Saigon nevében. Ez az eljárás nem kötelező a másik félre. A saigoni küldöttség Pá­rizsba érkezése még nem jelenti azt, hogy a négyes béketárgyalások­ haladékta­lanul megkezdődnek. Ame­rikai körökben ugyanis em­lékeztetnek arra, hogy a pá­rizsi tárgyalások közben fél év múlt el az Észak-Viet­­nam elleni légitámadások megszüntetéséig, természe­tes dolog tehát, hogy a sai­goni kormánynak is gondol­kodási időre van szüksége. Az amerikaiak azt is közöl­ték, hogy Harriman, az USA küldö­ttségvezetője, decem­ber elején valószínűleg Washingtonba utazik. A politikai megfigyelők azonban taktikázásnak ve­szik mindezeket a híreszte­léseket, amelyeknek célja Hanoit és a szabadsághar­cosokat engedményekre bír­ni. Nyugati dipolmáciai­ kö­rökben hangoztatják, hogy a saigoni kormány a bér­tárgyalásokon is szabotálni igyekszik majd a megegye­zést. Bizonyos jelekből ítél­ve, Thieu csak azért küldi el megbízottait Párizsba, mert úgy véli, hogy a hely­színen könnyebben meghiú­síthat minden áthidaló meg­oldást, mintha távolmaradna a megbeszélésről. A nyugati diplomatákat külön aggasztja Saigonnak az a bejelentése, hogy nem hajlandó további engedmé­nyekre. A párizsi Le Monde című napilap szerint Sai­gon képviselői azzal a szi­lárd elhatározással utaznak Párizsba, hogy egy tapodtat sem engednek követeléseik­ből. Szórványos harcok Vietnamban Dél-Vietnamban csütörtö­kön csak szórványos harcok voltak. A felkelők rakéták­kal és aknavetőkkel lőtték a saigoni csapatok és az ame­rikaiak állásait. Mintegy ti­zenöt rakéta eltalálta Pleskit (Folytatása az 5. oldalon) Cvijetin Mijatovié üdvözli a kongresszust A dollár is veszélyben forog? Politikai következményei lesznek a nyugati pénzválságnak A francia ellenzék szerint a kormány nem tud megbirkózni a nehézségekkel Párizsból jelenti a Tanjug. A legújabb nemzetközi pénzválság, amely elsősor­ban a francia frankot fenyegeti, igen súlyos helyzet­be hozta Franciaország gazdasági életét. Mindössze néhány hónappal a munkás- és diáktüntetések, meg a sztrájkok után az ország újabb megrázkódtatá­son megy keresztül. A francia gazdasági szak­értők véleménye szerint a „Tizek Klubjának” bonni tanácskozása és a nyugati országok szolidaritása sem oszlathatja szét a francia frank fölé tornyosuló felhő­ket. Egyes vélemények sze­rint nem lehet elkerülni a márka felértékelését, illet­ve a frank legalább 15—20 százalékos felhígítását. A legújabb nemzetközi gazda­sági válság áthidalására és a francia frank megmenté­sére további két lehetősé­get látnak: az arany fölér­tékelését és Franciaország egyöntetű megsegítését. Párizsban általános a vélemény, hogy a bonni tanácskozások rendkívül fontosak nemcsak az Európai Közös Piac jö­vője, hanem a nyugati országok pénzügyi, gaz­dasági és politikai viszo­nyai szempontjából is. A francia szakértők attól tartanak, hogy ha a nyu­gat-európai országok meg is állapodnak, hogy kö­zösen mentsék valutái­kat, a pénzügyi spekulá­ció a nyugatnémet már­káról átterjedhet az amerikai dollárra, amely még nagyobb általános válságot robbantana ki. Franciaországban senki sem vitatja, hogy a frank súlyos helyzete a nemzetkö­zi pénzválság szerves része, de sokan felróják a de­­gaulle-ista kormánynak, hogy nem számolt előre egy ilyen fordulattal, és hogy gazda­sági programját nem módo­sította idejében. A francia ellenzék vé­leménye szerint a frank válságának jelentős po­litikai következményei is lesznek. A jelenlegi kor­mány — állítja az ellen­zék — nem lesz képes megbirkózni a felhalmo­zódott nehézségekkel és az országra újabb meg­rázkódtatások várnak. Ismét hangoztatják, hogy a de gaulle-isták nyár eleji elsöprő választási sikerüket elsősorban kommunistael­lenes propagandájuknak és annak köszönhetik, hogy az ország lakossága polgárhá­borútól tartott. Egyben rá i­s mutatnak arra, hogy a ta­vaszra tervezett népszava­zás a szenátus átszervezésé­ről és Franciaország új köz­­igazgatási felosztásáról az egész de gaulle-ista belpoliti­ka próbakövévé válhat. Bonn: Szó sem lehet a márka felértékeléséről Bonnból jelenti a Tanjug. Míg a nyugat-európai tőzs­dék zöme továbbra is zár­va tart, Bonnban tovább (Folytatás* az 5. oldalon)

Next