Magyar Szó, 1968. december (25. évfolyam, 330-360. szám)
1968-12-03 / 332. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1968. december 3. Az új statútum az önigazgató társadalomban működő párt okmánya A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának plénuma (Folytatás az 1. oldalról) nak kimondta, hogy a JKSZsZ akciójának súlypontja ma már nem azon van, hogy általánosságban védje a szocialista önigazgatási rendszert, mert ezt az ütközetet már megnyertük. Az ami manapság mindennél jobban gyöngíti és veszélyezteti a szocialista és önigazgató társadalom állandó és töretlen fejlődését, nem más, mint a belső fogyatékosságok, gyengeségek, megoldatlan ellentmondások, szükségtelen megtorpanások, a rossz munka, egyoldalúság, indokolatlan szociális egyenlőtlenség, helyenként jelentkező társadalmi bizonytalanság, felelőtlenség összessége. Előbbutóbb persze a társadalom megbirkózik e fogyatékosságokkal, de szervezett és öntudatos társadalmi akcióval ez gyorsabban és kevésbé fájdalmasan mehet végbe. Ennélfogva a JKSZ-nek kötelessége, hogy a következő években, minden erejét latba vetve, megszervezze és mozgósítsa a társadalom öszszes erejét, s a vélemények demokratikus szembeállításával világosan rámutasson a problémákra és feladatokra, a megoldásukban számításba jöhető irányra és eszközökre. Az általános ismertető után Kardelj egyenként is rátért a tételekre. A tervezet első része a szocialista és önigazgatási viszonyok fejlesztésére vonatkozó feladatokat tartalmazza. Mivel e terület egyes nyílt kérdései, megoldatlan viszonyai és alkalmatlan szervezési formái módot adnak különféle torzulásokra, a tézisek abból indulnak ki, hogy társadalmunk ezeket a törekvéseket és jelenségeket képtelen előírásokkal és állami vagy politikai beavatkozással leküzdeni. Olyan gazdasági és egyéb viszonyokat kell tehát létrehozni, hogy az önigazgatási rendkardell ismertetője után a Központi Bizottság megvitatta a tételeket. Osman Karabegovic kifejezte véleményét, hogy a tézisekről induló közvita minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a készülő kongresszusi dokumentum még tökéletesebb legyen. Szerinte feltétlenül pontosan meg kell állapítani a Kommunista Szövetség irányvonalát az önigazgatási társadalmi viszonyok további fejlesztésében. Mindenki előtt világos, fűzte hozzá, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk ellentmondásait csakis önigazgatási alapon oldhatjuk meg. Minden más próbálkozás visszarántana bennünket a régi, etatista módszerek közé. Társadalmi-gazdasági viszonyaink legégetőbb kérdései között Karabegovdé a munkanélküliséget említette az első helyen. Mindenekelőtt ezt kell csökkenteni, de hatékony módszert kell találnunk a keresetek közötti indokolatlan aránytalanságok megszüntetésére is. Tűrhetetlen, hogy míg egyes dolgozók elemi létszükségleteiket sem elégíthetik ki, mások két kézzel szórják a pénzt. Megállapította, vannak, aki szerint a Kommunista Szövetség visszatér a régi módszerekre, eltér a reform irányvonalától, mert konkrét megoldásokat szorgalmaz. Ez a vélemény elfogadhatatlan, mondta — hisz — mint bebizonyult — az általános és elvi deklarációk nem biztosították az egységes és hatékony akciót. A többi felszólaló indítványai és megjegyzései a tervezet egyes részeinek javítására vonatkoztak. Norbert Weber szerint nem biztos, hogy helyes lenne beszer automatikusan, önmagától építsen ki védelmi mechanizmust. A tételeknek tehát arra kell serkenteniük a dolgozókat, hogy minél nemesebb önigazgatási formákat, s ezzel együtt demokratikus és humánus gazdasági és elosztási viszonyokat teremtsenek. A tételek másik csoportja azokra a feladatokra vonatkozik, amelyekkel biztosítani kell az önigazgatási rendszer hatékonyabb funkcionálását, mindenekelőtt a társadalmi munka területén. Ezzel kapcsolatban Kardely felsorolta mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek napról napra megnyilvánulnak a munkaszervezésben, a munkát és gazdálkodást irányító felelős szervek működésében, a személyi és kollektív felelősségben, a termelékenységi harcban, a modern technológia bevezetésében és az eszközök felhasználásában. A tézisek szerint elsősorban magukban a munkaszervezetekben és társulásaikban kell megfelelő belső önigazgatási viszonyokat és serkentő módszereket kiépíteni, hogy fokozódjék a dolgozók érdekeltsége és felelősebben viszonyuljanak e problémákhoz. A harmadik probléma- és feladatcsoport a dolgozó ember társadalmi biztonságának szavatolására, biztosítására vonatkozik. A dolgozók és munkaközösségek társadalmi helyzetének olyan elemeiről van szó, amelyek révén nagyobb szilárdság és biztonság, maximális társadalmi szolidaritás és kölcsönös támogatás érhető el, teljes mértékben kizárva annak lehetőségét, hogy az emberek és a munkaközösségek között élősködők legyenek. Társadalmunk csak a munkának nyújthat védelmet, nem tűrheti meg a renyheséget, hereséget, felelőtlenséget, vezetni a kompenzációt abból a célból, hogy elhárítsák egyes gazdasági intézkedések kedvezőtlen hatását az ország bizonyos vidékein. Sokan azt a következtetést vonnák le ebből, hogy az ügyesebbektől, a rátermettebbektől el kell venni jövedelmük egy részét, hogy a gyöngébbeknek adják. Másik megjegyzése a világpiaci árakra vonatkozott. Szerinte a világpiaci ár fogalma meglehetősen vitatható, mert világpiaci ár valójában nincs, legfeljebb országos jellegű árak vannak. Beszélt a gazdálkodási egységek közötti szolidaritást illető különféle felfogásokról is. Megállapította: a kevésbé jól dolgozó és kereső gazdálkodási egységek időnként összeütközésbe kerülnek munkaközösségük egyéb részlegeivel. Ha helyzetük kedvezőtlenre fordul, rögtön a szolidaritást emlegetik, azt viszont nem hajlandók elismerni, hogy a jövedelem közötti különbség leginkább abból származik, hogy egyesek jobban dolgoznak, mások rosszabbul. A nagyobb gazdasági csoportosulások munkaszervezeteinek összekötésére, összekapcsolására tervbe vett ügyviteli bizottságokról úgy véli, hogy könnyen az önigazgatás fejlődésének kerékkötőjévé válhatnak. A továbbiakban az állóeszközök folyamatos átértékelésének gondolatáról, a munkaszervezetek új vállalatokba való közös befektetéséről, a gazdaság és a bankok viszonyáról, a korszerűsítésről és a szolidaritás elvéről beszélt. Ez utóbbival kapcsolatban leszögezte, óvakodni kell attól, hogy társadalmunkban eszményesítsük a szolidaritás elvét. Svetozar Vukmanovic szerint alaposabban kell elemezni az árpolitikát és az árviszonyokat, mert a személyi jövedelmek között azért keletkeznek aránytalanságok, mert nem tudjuk kellőképpen felmérni az árviszonyok alakulásának várható hatását. A keresetek között mindenütt vannak különbségek. Ha azonban adóztatással próbálnánk egyensúlyba hozni őket, fennáll annak veszélye, hogy a szigorúbb adó nemcsak azokat sújtja, akik nem a munkájukkal szerezték a nagy jövedelmüket, hanem azokat is, akik becsületesen megdolgoztak érte. Mirko Lacković szerint ki kellene elemezni, hogy milyen mértékben valósultak meg a JKSZ VIII. kongreszszusának célkitűzései. A VIII. kongresszus az önigazgatási viszonyok fejlesztését jelölte ki az egyik legfontosabb feladatnak, ezt azonban nem sikerült teljesen végrehajtani, tehát fel kellene kutatni a sikertelenség okait és meg kellene jelölni a feladat megvalósításának módját. — Az elénk terjesztett okmány igen sok kérdést felölel — mondta Milutim Baltic —, a piaci és árviszonyoknak azonban sokkal több figyelmet kellene szentelnie, mert enélkül nem Az új statútum tervezetének egyes tételeit a tervezeten dolgozó munkacsoport nevében Mitja Ribičič indokolta meg. Mindenek- előtt leszögezte, hogy a tervezetet ki kell egészíteni és összhangba kell hozni a köztársasági statútumokkal, a KSZ szervezeteinek statutáris határozataival, valamint a tagságnak a közvita során elhangzó megjegyzéseivel és javaslataival. A tervezet végleges szövegét csak azután terjesztik a IX. kongresszus elé. A Szerb KSZ és a Macedón KSZ közelmúltban elfogadott statútuma, továbbá a többi köztársasági KSZ statútumának tervezete nem különbözik lényegesen a JKSZ statútum-tervezetének vázlatától. Mindegyik hívem tükrözi a társadalomban és a Kommunista Szövetségben végbemenő egységes politikai folyamatot és a VI. kongresszus óta végbement változásokat. Mindegyik statútum abból indul ki, hogy fejleszteni kell a KSZ politikai vezető szerepét az önigazgató szocialista társadalomban, s teljes mértékben kifejezésre jut bennük azoknak az erőknek és annak az irányvonalnak döntő fölénye, amelyek a JKSZ bmond plénuma után erőteljes lendületetkaptak. Az utóbbi két évben a JKSZ egész szervezeti felépítése alulról fölfelé történt — az alapszervezetektől, a községi és köztársasági szervezetektől a KSZ vezető szerveiig. Hasonló lépcsőzetesség alakult ki a statútumok meghozatalában is. Hymódan a statútum hozzájárul a munkásmozgalom örök dnemmájának pozitív megoldásához: ahhoz, hogy hogyan biztosítható a szocialista mozgalom, a társadalmi tudat és akció egysége, az autonóm nemzeti szervezetek teljes önállóságának, kezdeményezésének és felelősségének valóra váltásával. Az új statútum vázlata lényegesen különbözik a régi statútumtól. Az új okmány voltaiképpen már az átalakult, a fejlett önigazgatású társadalomban működő Kommunista Szövetség modern, a demoratizáció fejlődése szempontjából világos távlatokat nyitó okmánya. Kioldható meg a kulcskérdés, a gazdaság különböző ágaiban dolgozó termelők helyzete. Krszte Crvenikovszki ellenezte, hogy a fejletlen köztársaságok és vidékek hitelellátására létesített alap bankká váljon. Ezt az alapot egyébként az alkotmány is előirányozza, márpedig a legutóbbi alkotmánymódosítási vita során senki sem javasolta, hogy módosuljon. A vitában elhangzott indítványokra és megjegyzésekre Edvard Kardelj adott kiegészítő magyarázatot. Külön kitért a kompenzációra, mint az egyes intézkedések okozta kedvezőtlen következményeik elhárításának és megakadályozásának eszközére, a világpiaci áraknak gazdaságunkra gyakorolt hatására, a szolidaritás elvére, egyes gazdasági ágak és munkaszervezetek monopolhelyzetére, az adórendszerre és a további gazdasági fejlődést elősegítő közös beruházásokra. Mijailko Todorovic azzal a javaslattal zárta le a vitát, hogy a Központi Bizottság minősítse közvitára alkalmasnak a tervezetet. A Központi Bizottság ezután megbízta a tervezet szerkesztőit, hogy a szöveg végleges átfésülése után bocsássák közvitára, dolgozásakor nagy gondot kellett fordítani arra, hogy a JKSZ milyen rendkívül fontos szerepet tölt be a több nemzetiségű szocialista közösségben, e közösség eszmei-politikai és akcióegységének folyamatos biztosításában. A pártvezetőség hatékonyságának és egységének biztosítása céljából valamennyi köztársaság teljesen egyenlő képviseletet kap a KSZ vezető szerveiben. A statútum lehetővé teszi a JKSZ minden egyes tagjának, hogy szüntelenül és aktívan részt vegyen a Kommunista Szövetség határozatainak és álláspontjainak kialakításában és meghozatalában. A többség által elfogadott határozat, ha demokratikus eljárással hozzák, mindenkire kötelező. Az egységes tevékenység érdekében mindenki köteles végrehajtani vagy valóraváltani az elfogadott határozatokat, ennek ellenére minden tag megtarthatja véleményét, anélkül, hogy ezért diszkriminálhatnák. Aki azonban valótlansággal vagy félrevezetéssel él, hogy másokat erkölcsileg befeketítsen, vagy aki támadást intéz a programcélok és a KSZ eszmei-politikai platformja ellen, felelősséggel tartozik magatartásáért és elítélhető. A JKSZ statútuma és a köztársasági statútumok előirányozzák, hogy évente legalább egy értekezletet kell tartani. Minden egyes értekezlet küldötteit a tagság választja, kivéve egynegyed részüket, őket a kongresszus választja. A szuverenitásunkat, önigazgatású szocializmusunkat és demokratikus jogainkat ért támadások hatására az ország népe népszavazásszerűen kifejezésre juttatta, hogy egyetért a JKSZ és Tito elvtárs politikájával. E hullámban a pártszervezetek kezdeményezték, hogy ismét Tito legyen a JKSZ elnöke. Ennél fogva a statútum tervezetében világosabban megfogalmaztuk az elnök szerepét és munkáját. A JKSZ elnöke a kongresszusnak, a választmánynak és a JKSZ elnökségének tartozik felelősséggel. A JKSZ vezető szerveinek száma új bizottsággal gyarapodik, a statútumügyi bizottsággal. Ennek az lesz a feladata, hogy elősegítse a JKSZ további demokratizálódását, szükség esetén javasolja a statútum módosítását, összehangolja és magyarázza a statútum rendelkezéseit. Ezzel kibővül az eddigi ellenőrző bizottság működési területe. A tagok panaszaival kapcsolatos eljárás a köztársaságban ér véget. Ezután Szlavko Miloszlavlevszki ismertette a JKSZ KB VIII. és IX. kongresszus közötti munkájáról szóló jelentés tervezetét. A jelentés részletesen ismerteti a JKSZ KB és szerveinek politikai akcióit. A jelentés azonban csak általánosan értékeli a Központi Bizottság munkáját, ezért Miloszlavlevszki a jelentést készítő bizottság nevében javasolta, hogy terjesszék a kongresszus elé a Központi Bizottság valamennyi fontosabb határozatát is, hogy a kongresszus részvevői sokoldalúbban ítélhessék meg, a Központi Bizottság két kongresszus közötti munkáját. — Nem túlzunk ha megállapítjuk — folytatta Miloszlavlevszki —, hogy a két kongresszus közötti időszakban mindennél nyilvánvalóbbá vált, hogy az új körülmények között a forradalmunk további valóra váltásáért, vagyis demokratikus politikai struktúránk magasabb színvonalra emeléséért folyó harcot nem vezetheti olyan politikai szervezet, amelynek formáit még a régebbi társadalmi-politikai viszonyok között alakították ki, s amelynek belső viszonyai éles ellentmondásba kerültek az új valósággal, mindenekelőtt az új történelmi feladatokkal. Ezért a jelentés külön hangsúlyozza, hogy az elmúlt időszak a leggazdagabbak közé tartozott a Kommunista Szövetség belső fejlődése szempontjából. A legnagyobb fordulatot a IV. plénum hozta, azzal, hogy döntő csapást mért a bürokrata-etatista elemekre, de hasonlóképpen jelentős mérföldkő volt a VII. plénum is, amely kijelölte a Kommunista Szövetség belső újjászületésének útját, meggyorsította modern, demokratikus politikai szervezetté való átalakulását, képessé tette arra, hogy az új körülmények között valóban demokratikus módon, a társadalmi reform eszmei-politikai vezető erejévé váljék. A Központi Bizottság vita nélkül elfogadta a jelentés tervezetét, s elhatározta, hogy a KSZ szervezetei elé terjeszti további megvitatás végett. A Központi Bizottság ezután kijelölte a IX. kongresszusi időpontját és színhelyét, majd meghallgatta Marijan Cvetkovic ismertetőjét a JKSZ legmagasabb szerveinek tagjelöltjeiről. A jelöltek személyéről indított tanácskozások és viták rendkívül széles körűek voltak, s noha az eljárás és a jelölés módja nem minden köztársaságban volt azonos, az akció kitűnő eredménnyel járt. A jelöltek listája arról tanúskodik, hogy a JKSZ és a köztársasági szervezetek vezető szerveiben erőteljes kádercsere megy végbe, és új gyakorlat van kialakulóban. Az új viszonyok lehetővé tették, hogy mindenki normális jelenségnek, társadalmi szükségletnek tekintse a tisztségekben bekövetkező változásokat, s ne úgy tekintsen a személycserére mint egyes személyek megbuktatására, lefokozására vagy leváltására. Új rendelkezés is van a statútum tervezetében éspedig az, hogy a JKSZ-beli tagság összeférhetetlen a frakciós tevékenységgel. A statútum eddig négyfajta büntetést irányzott elő, ezentúl csak figyelmeztetés, illetve nyilvános elhatárolás és kizárás lesz. A statútum-tervezetről folytatott vitában többek között felszólalt Mirko Canadanovic és Krszte Crvenkovszki. A JKSZ elnökségébe és választmányának állandó részébe javasolt elvtársak 54 százaléka új ember, még nem volt tagja e vezető szerveknek. A Központi Bizottságba jelölt elvtársak közül csak 59-en voltak eddig is tagjai e vezető szervnek, a többi (összesen 71) egészen új. Ha az elnökség tagjelöltjeit veszszük figyelembe, a JKSZ KB eddigi és új tagjainak aránya 33:21. De a „régiek” között van két jelölt, akiket kooptáltak a Központi Bizottságba, tizenkettőt pedig a VIII. kongresszuson választottak be először, éspedig közvetlenül a munkaszervezetekből. A vitában csak Svetozar Vukmanovic szólalt fel. Véleménye szerint a JKSZ legfelső vezető szerveinek jelölésében nem tartották a végsőkig tiszteletben a korábban elfogadott mércéket. Szerinte nem tettek eleget annak az alapvető kritériumnak, hogy a JKSZ legfelső szerveibe olyan embereket kell jelölni, akik kimagasló sikereket értek el az önigazgatás fejlesztésében, s bebizonyították, képesek arra, hogy mozgósítsák a társadalom leghaladóbb erőit az önigazgatás-fejlesztési politika valóra váltása érdekében. Véli Déra tájékoztatója a kosmeti tüntetésekről A Központi Bizottság ezután elfogadta azt a javaslatot, hogy negyvenkilencről ötvenkettőre növeljék az elnökség létszámát. A JKSZ választmányának állandó része hetvenntagú lesz. A IX. kongresszuson három tagot választanak az elnökségbe a Jugoszláv Néphadseregből. A jelöltek: Nikola Ljubičić vezérezredes, Ivan Dolničar és Branko Borojević vezéralezredesek. A Központi Bizottság felhatalmazta az elnökséget és a Végrehajtó Bizottságot, hogy utasítsa a JKSZ szervezeteit, miképpen kell szervezkedniük az általános össznépi védelmi háború esetén, majd felmentette tisztségéből a JKSZ hadseregbeli kirendeltségének titkárát, Ante Banina vezérezredest, mert új tisztségre távozik. A kirendeltség új titkárává Branko Borojevic vezéralezredest nevezte ki. Az ülés végén Véli Déva, a KSZ kosovo-metohijai tartományi bizottságának elnöke tájékoztatta a Központi Bizottság tagjait a prištinai, uroševaci, gnjilanei és podujevói szocialistaellenes, reakciós tüntetésekről. A Központi Bizottság tagjai helyesléssel fogadták a tartományi bizottság és a köztársasági központi bizottság állásfoglalását, helyesnek ítélték meg a kosmeti kommunisták és dolgozók tevékenységét a szocialistaellenes kilengések ügyében, s elismeréssel fogadták a nemzeti egyenjogúság érvényesítéséért, valamint a testvériség-egység megszilárdításáért való egységes kiállásukat. A JKSZ Központi Bizottságának XI. bővített ülése ezzel véget ért. Fejlődésünk ellentmondásait csakis önigazgatási alapon oldhatjuk meg Mitja Ribičič az új statútum tervezetéről Jelentés a Központi Bizottság két kongresszus közötti munkájáról