Magyar Szó, 1968. december (25. évfolyam, 330-360. szám)

1968-12-03 / 332. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1968. december 3. Az új statútum az önigazgató tár­sadalomban működő párt okmánya A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának plénuma (Folytatás az 1. oldalról) nak ki­­mondta, hogy a JKSZsZ akciójának súlypontja ma már nem azon van, hogy általánosságban védje a szo­cialista önigazgatási rend­szert, mert ezt az ütközetet már megnyertük. Az ami manapság mindennél jobban gyöngíti és veszélyezteti a szocialista és önigazgató tár­sadalom állandó és töretlen fejlődését, nem más, mint a belső fogyatékosságok, gyen­geségek, megoldatlan ellent­mondások, szükségtelen meg­torpanások, a rossz munka, egyoldalúság, indokolatlan szociális egyenlőtlenség, he­lyenként jelentkező társadal­mi bizonytalanság, felelőt­lenség összessége. Előbb­­utóbb persze a társadalom megbirkózik e fogyatékossá­gokkal, de szervezett és ön­tudatos társadalmi akcióval ez gyorsabban és kevésbé fájdalmasan mehet végbe. Ennélfogva a JKSZ-nek kötelessége, hogy a követke­ző években, minden erejét latba vetve, megszervezze és mozgósítsa a társadalom ösz­­szes erejét, s a vélemények demokratikus szembeállításá­val világosan rámutasson a problémákra és feladatokra, a megoldásukban számításba jöhető irányra és eszközökre. Az általános ismertető után Kardelj egyenként is rátért a tételekre.­­ A tervezet első része a szocialista és önigazgatási vi­szonyok fejlesztésére vonat­kozó feladatokat tartalmazza. Mivel e terület egyes nyílt kérdései, megoldatlan viszo­nyai és alkalmatlan szervezé­si formái módot adnak kü­lönféle torzulásokra, a tézi­sek abból indulnak ki, hogy társadalmunk ezeket a tö­rekvéseket és jelenségeket képtelen előírásokkal és ál­lami va­gy­ politikai beavat­kozással leküzdeni. Olyan gazdasági és egyéb viszonyo­kat kell tehát létrehozni, hogy az önigazgatási rend­kardell ismertetője után a Központi Bizottság megvitat­ta a tételeket. Osman Kara­­begovic kifejezte véleményét, hogy a tézisekről induló köz­vita minden bizonnyal hoz­zájárul ahhoz, hogy a készü­lő kongresszusi dokumentum még tökéletesebb legyen. Szerinte feltétlenül pontosan meg kell állapítani a Kom­munista Szövetség irányvo­nalát az önigazgatási társa­dalmi viszonyok további fej­lesztésében. Mindenki előtt világos, fűzte hozzá, hogy társadalmi-gazdasági fejlő­désünk ellentmondásait csak­­is önigazgatási alapon old­hatjuk meg. Minden más próbálkozás visszarántana bennünket a régi, etatista módszerek közé. Társadalmi-gazdasági vi­szonyaink legégetőbb kérdé­sei között Karabegovdé a munkanélküliséget említette az első helyen. Mindenek­előtt ezt kell csökkenteni, de hatékony módszert kell ta­lálnunk a keresetek közötti indokolatlan aránytalansá­gok megszüntetésére is. Tűr­hetetlen, hogy míg egyes dol­gozók elemi létszükségletei­ket sem elégíthetik ki, má­sok két kézzel szórják a pénzt. Megállapította, vannak, aki szerint a Kommunista Szövetség visszatér a régi módszerekre, eltér a reform irányvonalától, mert konkrét megoldásokat szorgalmaz. Ez a vélemény elfogadhatatlan, mondta — hisz — mint be­­bizonyult — az általános és elvi deklarációk nem bizto­sították az egységes és haté­kony a­kciót. A többi felszólaló indítvá­nyai és megjegyzései a ter­vezet egyes részeinek javí­tására vonatkoztak. Norbert Weber szerint nem biztos, hogy helyes lenne be­szer automatikusan, önmagá­tól építsen ki védelmi me­chanizmust. A tételeknek tehát arra kell serkenteniük a dolgozókat, hogy minél ne­mesebb önigazgatási formá­kat, s ezzel együtt demokra­tikus és humánus gazdasági és elosztási viszonyokat te­remtsenek. A tételek másik csoportja azokra a feladatokra vonat­kozik, amelyekkel biztosítani kell az önigazgatási rend­szer hatékonyabb funkcioná­lását, mindenekelőtt a társa­dalmi munka területén. Ezzel kapcsolatban Kardely felso­rolta mindazokat a fogyaté­kosságokat, amelyek napról napra megnyilvánulnak a munkaszervezésben, a mun­kát és gazdálkodást irányí­tó felelős szervek működésé­ben, a személyi és kollek­tív felelősségben, a terme­lékenységi harcban, a mo­dern technológia bevezetésé­ben és az eszközök felhasz­nálásában. A tézisek szerint elsősorban magukban a munkaszervezetekben és tár­sulásaikban kell megfelelő belső önigazgatási viszonyo­kat és serkentő módszereket kiépíteni, hogy fokozódjék a dolgozók érdekeltsége és fe­lelősebben viszonyuljanak e problémákhoz. A harmadik probléma- és feladatcsoport a dolgozó em­ber társadalmi biztonságá­nak szavatolására, biztosítá­sára vonatkozik. A dolgozók és munkaközösségek társa­dalmi helyzetének olyan elemeiről van szó, amelyek révén nagyobb szilárdság és biztonság, maximális társa­dalmi szolidaritás és kölcsö­nös támogatás érhető el, tel­jes mértékben kizárva annak lehetőségét, hogy­­ az embe­rek és a munkaközösségek között élősködők legyenek. Társadalmunk csak a mun­kának nyújthat védelmet, nem tűrheti meg a renyhe­­séget, hereséget, felelőtlen­séget, vezetni a kompenzációt abból a célból, hogy elhárítsák egyes gazdasági intézkedések kedvezőtlen hatását az or­szág bizonyos vidékein. So­ka­n azt a következtetést von­nák le ebből, hogy az ügye­sebbektől, a rátermettebbek­től el kell venni jövedelmük egy részét, hogy a gyöngéb­beknek adják. Másik meg­jegyzése a világpiaci árakra vonatkozott. Szerinte a világ­piaci ár fogalma meglehető­sen vitatható, mert világpiaci ár valójában nincs, legfel­jebb országos jellegű árak vannak. Beszélt a gazdálkodási egy­ségek közötti szolidaritást illető különféle felfogások­ról is. Megállapította: a ke­vésbé jól dolgozó és kereső gazdálkodási egységek időn­ként összeütközésbe kerülnek munkaközösségük egyéb rész­legeivel. Ha helyzetük ked­vezőtlenre fordul, rögtön a szolidaritást emlegetik, azt viszont nem hajlandók elis­merni, hogy a jövedelem kö­zötti különbség leginkább ab­ból származik, hogy egyesek jobban dolgoznak, mások rosszabbul. A nagyobb gazdasági cso­portosulások munkaszerveze­teinek összekötésére, össze­kapcsolására tervbe vett ügy­viteli bizottságokról úgy vé­li, hogy könnyen az önigaz­gatás fejlődésének kerékkö­tőjévé válhatnak. A további­akban az állóeszközök folya­matos átértékelésének gon­dolatáról, a munkaszerve­zetek új vállalatokba való közös befektetéséről, a gaz­daság és a bankok viszonyá­ról, a korszerűsítésről és a szolidaritás elvéről beszélt. Ez utóbbival kapcsolatban le­szögezte, óvakodni kell at­tól, hogy társadalmunkban eszményesítsük a szolidaritás elvét. Svetozar Vukmanovic sze­rint alaposabban kell ele­mezni az árpolitikát és az ár­viszonyokat, mert a szemé­lyi jövedelmek között azért keletkeznek aránytalanságok, mert nem tudjuk kellőkép­pen felmérni az árviszonyok alakulásának várható hatá­sát. A keresetek között min­denütt vannak különbségek. Ha azonban adóztatással pró­bálnánk egyensúlyba hozni őket, fennáll annak veszélye, hogy a­ szigorúbb adó nem­csak azokat sújtja, akik nem a munkájukkal szerezték a nagy jövedelmüket, hanem azokat is, akik becsüle­tesen megdolgoztak érte. Mirko Lacković szerint ki kellene elemezni, hogy mi­lyen mértékben valósultak meg a JKSZ VIII. kongresz­­szusának célkitűzései. A VIII. kongresszus az önigazgatási viszonyok fejlesztését jelölte ki az egyik legfontosabb fel­adatnak, ezt azonban nem sikerült teljesen végrehajta­ni, tehát fel kellene kutatni a sikertelenség okait és meg kellene jelölni a feladat meg­valósításának módját. — Az elénk terjesztett ok­mány igen sok kérdést fel­ölel — mondta Milutim Bal­tic —, a piaci és árviszo­nyoknak azonban sokkal több figyelmet kellene szen­telnie, mert enélkül nem Az új statútum tervezeté­nek egyes tételeit a terve­zeten dolgozó munkacso­port nevében Mitja Ribičič indokolta meg. Mindenek-­ előtt leszögezte, hogy a ter­vezetet ki kell egészíteni és összhangba kell hozni a köz­­társasági statútumokkal, a KSZ szervezeteinek statutá­­ris határozataival, valamint a tagságnak a közvita so­rán elhangzó megjegyzései­vel és javaslataival. A ter­vezet végleges szövegét csak azután terjesztik a IX. kongresszus elé. A Szerb KSZ és a Mace­dón KSZ közelmúltban el­fogadott statútuma, továb­bá a többi köztársasági KSZ statútumának tervezete nem különbözik lényegesen a JKSZ statútum-tervezetének vázlatától. Mindegyik hívem tükrözi a társadalomban és a Kommunista Szövetségben végbemenő egységes politi­kai folyamatot és a VI. kong­resszus óta végbement válto­zásokat. Mindegyik statútum abból indul ki, hogy fejlesz­teni kell a KSZ politikai ve­zető szerepét az önigazgató szocialista társadalomban, s teljes mértékben kifejezésre jut bennük azoknak az erőknek és annak az irány­vonalnak döntő fölénye, amelyek a JKSZ bm­ond plé­numa után erőteljes lendü­letet­­kaptak. Az utóbbi két évben a JKSZ egész szervezeti fel­építése alulról fölfelé tör­tént — az alapszervezetektől, a községi és köztársasági szervezetektől a KSZ vezető szerveiig. Hasonló lépcsőze­tesség alakult ki a statútu­mok meghozatalában is. Hy­­módan a statútum hozzájá­rul a munkásmozgalom örök dnemmájának pozitív megol­dásához: ahhoz, hogy hogyan biztosítható a szocialista mozgalom, a társadalmi tu­dat és akció egysége, az au­tonóm nemzeti szervezetek teljes önállóságának, kezde­ményezésének és felelősségé­nek valóra váltásával. Az új statútum vázlata lé­nyegesen különbözik a régi statútumtól. Az új okmány voltaiképpen már az átala­kult, a fejlett önigazgatású társadalomban működő Kom­munista Szövetség modern, a demo­­ratizáció fejlődése szempontjából világos táv­latokat nyitó okmánya. Ki­oldható meg a kulcskérdés, a gazdaság különböző ágai­ban dolgozó termelők hely­zete. Krszte Crvenikovszki el­lenezte, hogy a fejletlen köz­társaságok és vidékek hi­telellátására létesített alap bankká váljon. Ezt az ala­pot egyébként az alkotmány is előirányozza, márpedig a legutóbbi alkotmánymódosí­­tási vita során senki sem ja­vasolta, hogy módosuljon. A vitában elhangzott in­dítványokra és megjegyzé­sekre Edvard Kardelj adott kiegészítő magyarázatot. Kü­lön kitért a kompenzációra, mint az egyes intézkedések okozta kedvezőtlen követ­kezményeik elhárításának és megakadályozásának eszkö­zére, a világpiaci áraknak gazdaságunkra gyakorolt ha­tására, a szolidaritás elvére, egyes gazdasági ágak és munkaszervezetek monopol­­helyzetére, az adórendszerre és a további gazdasági fej­lődést elősegítő közös beru­házásokra. Mijailko Todorovic azzal a javaslattal zárta le a vitát, hogy a Központi Bizottság minősítse közvitára alkal­masnak a tervezetet. A Köz­ponti Bizottság ezután meg­bízta a tervezet szerkesztőit, hogy a szöveg végleges át­­fésülése után bocsássák köz­vitára, dolgozásakor nagy gondot kellett fordítani arra, hogy a JKSZ milyen rendkívül fontos szerepet tölt be a több nemzetiségű szocialista közösségben, e közösség esz­mei-politikai és akcióegysé­gének folyamatos biztosítá­sában. A pártvezetőség ha­tékonyságának és egységé­nek biztosítása céljából va­lamennyi köztársaság telje­sen egyenlő képviseletet kap a KSZ vezető szerveiben. A statútum lehetővé teszi a JKSZ minden egyes tag­jának, hogy szüntelenül és aktívan részt vegyen a Kommunista Szövetség ha­tározatainak és álláspontjai­nak kialakításában és meg­hozatalában. A többség által elfogadott határozat, ha de­mokratikus eljárással hoz­zák, mindenkire kötelező. Az egységes tevékenység érde­kében mindenki köteles végrehajtani vagy valóra­­váltani az elfogadott hatá­rozatokat, ennek ellenére minden tag megtarthatja vé­leményét, anélkül, hogy ezért diszkriminálhatnák. Aki azonban valótlansággal vagy félrevezetéssel él, hogy másokat erkölcsileg befeke­títsen, vagy aki támadást intéz a programcélok és a KSZ eszmei-politikai plat­formja ellen, felelősséggel tartozik magatartásáért és elítélhető. A JKSZ statútuma és a köztársasági statútumok elő­irányozzák, hogy évente leg­alább egy értekezletet kell tartani. Minden egyes érte­kezlet küldötteit a tagság választja, kivéve egynegyed részüket, őket a kongresszus választja. A szuverenitásunkat, ön­igazgatású szocializmusunkat és demokratikus jogainkat ért támadások hatására az ország népe népszavazássze­­rűen kifejezésre juttatta, hogy egyetért a JKSZ és Ti­to elvtárs politikájával. E hullámban a pártszervezetek kezdeményezték, hogy ismét Tito legyen a JKSZ elnöke. Ennél fogva a statútum ter­vezetében világosabban meg­fogalmaztuk az elnök szere­pét és munkáját. A JKSZ elnöke a kongresszusnak, a választmánynak és a JKSZ elnökségének tartozik fele­lősséggel. A JKSZ vezető szerveinek száma új bizottsággal gya­rapodik, a statútumügyi bi­zottsággal. Ennek az lesz a feladata, hogy elősegítse a JKSZ további demokratizá­lódását, szükség esetén ja­vasolja a statútum módosí­tását, összehangolja és ma­gyarázza a statútum rendel­kezéseit. Ezzel kibővül az eddigi ellenőrző bizottság működési területe. A tagok panaszaival kapcsolatos el­járás a köztársaságban ér véget. Ezután Szlavko Milosz­­lavlevszki ismertette a JKSZ KB VIII. és IX. kongresszus közötti munkájáról szóló je­lentés tervezetét. A jelentés részletesen ismerteti a JKSZ KB és szerveinek politikai akcióit. A jelentés azonban csak általánosan értékeli a Központi Bizottság munká­ját, ezért Miloszlavlevszki a jelentést készítő bizottság nevében javasolta, hogy ter­jesszék a kongresszus elé a Központi Bizottság vala­mennyi fontosabb határoza­tát is, hogy a kongresszus részvevői sokoldalúbban ítél­hessék meg, a Központi Bi­zottság két kongresszus kö­zötti munkáját. — Nem túlzunk ha meg­állapítjuk — folytatta Mi­loszlavlevszki —, hogy a két kongresszus közötti idő­szakban mindennél nyilván­valóbbá vált, hogy az új kö­rülmények között a forra­dalmunk további valóra vál­tásáért, vagyis demokratikus politikai struktúránk maga­sabb színvonalra emeléséért folyó harcot nem vezetheti olyan politikai szervezet, amelynek formáit m­ég a ré­gebbi társadalmi-politikai vi­szonyok között alakították ki, s amelynek belső viszonyai éles ellentmondásba kerül­tek az új valósággal, min­denekelőtt az új történelmi feladatokkal. Ezért a jelen­tés külön hangsúlyozza, hogy az elmúlt időszak a leggaz­dagabbak közé tartozott a Kommunista Szövetség belső fejlődése szempontjából. A legnagyobb fordulatot a IV. plénum hozta, azzal, hogy döntő csapást mért a bürok­rata-etatista elemekre, de hasonlóképpen jelentős mér­földkő volt a VII. plénum is, amely kijelölte a Kommunis­ta Szövetség belső újjászüle­tésének útját, meggyorsítot­ta modern, demokratikus po­litikai szervezetté való át­alakulását, képessé tette ar­ra, hogy az új körülmények között valóban demokratikus módon, a társadalmi reform eszmei-politikai vezető ere­jévé váljék. A Központi Bizottság vita nélkül elfogadta a jelentés tervezetét, s elhatározta, hogy a KSZ szervezetei elé terjeszti további megvitatás végett. A Központi Bizottság ez­után kijelölte a IX. kong­resszusi időpontját és szín­helyét, majd meghallgatta Marijan Cvetkovic ismertető­jét a JKSZ legmagasabb szerveinek tagjelöltjeiről.­­ A jelöltek személyéről indított tanácskozások és vi­ták rendkívül széles körűek voltak, s noha az eljárás és a jelölés módja nem minden köztársaságban volt azonos, az akció kitűnő eredménnyel járt. A jelöltek listája arról tanúskodik, hogy a JKSZ és a köztársasági szervezetek vezető szerveiben erőteljes kádercsere megy végbe, és új gyakorlat van kialakuló­ban. Az új viszonyok lehető­vé tették, hogy mindenki nor­mális jelenségnek, társadal­mi szükségletnek tekintse a tisztségekben bekövetkező változásokat, s ne úgy te­kintsen a személycserére mint egyes személyek meg­buktatására, lefokozására vagy leváltására. Új rendelkezés is van a statútum tervezetében éspe­dig az, hogy a JKSZ-beli tagság összeférhetetlen a frakciós tevékenységgel. A statútum eddig négyfaj­ta büntetést irányzott elő, ezentúl csak figyelmeztetés, illetve nyilvános elhatárolás és kizárás lesz. A statútum-tervezetről folytatott vitában többek kö­zött felszólalt Mirko Cana­­danovic és Krszte Crven­­kovszki. A JKSZ elnökségébe és vá­lasztmányának állandó ré­szébe javasolt elvtársak 54 százaléka új ember, még nem volt tagja e vezető szervek­nek. A Központi Bizottságba jelölt elvtársak közül csak 59-en voltak eddig is tagjai e vezető szervnek, a többi (összesen 71) egészen új. Ha az elnökség tag­jelöltjeit vesz­­szük figyelembe, a JKSZ KB eddigi és új tagjainak ará­nya 33:21. De a „régiek” kö­zött van két jelölt, akiket kooptáltak a Központi Bi­zottságba, tizenkettőt pedig a VIII. kongresszuson vá­lasztottak be először, éspe­dig közvetlenül a munka­szervezetekből. A vitában csak Svetozar Vukmanovic szólalt fel. Vé­leménye szerint a JKSZ leg­felső vezető szerveinek jelö­lésében nem tartották a vég­sőkig tiszteletben a korábban elfogadott mércéket. Szerin­te nem tettek eleget annak az alapvető kritériumnak, hogy a JKSZ legfelső szer­veibe olyan embereket kell jelölni, akik kimagasló sike­reket értek el az önigazga­tás fejlesztésében, s bebizo­nyították, képesek arra, hogy mozgósítsák a társadalom leghaladóbb erőit az önigaz­gatás-fejlesztési politika va­lóra váltása érdekében. Véli Déra tájékoztatója a kosmeti tüntetésekről A Központi Bizottság ez­után elfogadta azt a javasla­tot, hogy negyvenkilencről ötvenkettőre növeljék az el­nökség létszámát. A JKSZ választmányának állandó ré­sze hetvenntagú lesz. A IX. kongresszuson három tagot választanak az elnökségbe a Jugoszláv Néphadseregből. A jelöltek: Nikola Ljubičić ve­zérezredes, Ivan Dolničar és Branko Borojević vezéralez­redesek. A Központi Bizottság fel­hatalmazta az elnökséget és­ a Végrehajtó Bizottságot, hogy utasítsa a JKSZ szer­vezeteit, miképpen kell szer­vezkedniük az általános össznépi védelmi háború ese­tén, majd felmentette tiszt­ségéből a JKSZ hadseregbeli kirendeltségének titkárát, Ante Banina vezérezredest, mert új tisztségre távozik. A kirendeltség új titkárává Branko Borojevic vezéralez­redest nevezte ki. Az ülés végén Véli Déva, a KSZ kosovo-metohijai tartományi bizottságának el­nöke tájékoztatta a Közpon­ti Bizottság tagjait a prišti­­nai, uroševaci, gnjilanei és podujevói szocialistaellenes, reakciós tüntetésekről. A Központi Bizottság tag­jai helyesléssel fogadták a tartományi bizottság és a köztársasági központi bizott­ság állásfoglalását, helyesnek ítélték meg a kosmeti kom­munisták és dolgozók tevé­kenységét a szocialistaellenes kilengések ügyében, s elis­meréssel fogadták a nemze­ti egyenjogúság érvényesíté­séért, valamint a testvéri­ség-egység megszilárdításáért való egységes kiállásukat. A JKSZ Központi Bizott­ságának XI. bővített ülése ezzel véget ért. Fejlődésünk ellentmondásait csakis önigazgatási alapon oldhatjuk meg Mitja Ribičič az új statútum tervezetéről Jelentés a Központi Bizottság két kongresszus közötti munkájáról

Next