Magyar Szó, 1969. április (26. évfolyam, 89-117. szám)
1969-04-14 / 102. szám
Hétfő, 1969. ápr. 14. MAGYAR SZÓ Egy fácán—3000 dinár nyereség Mennyit jövedelmez a vadászturisztika (7) A moholi vadászegyesületnek is jelentős szerep jut a külföldiek vadásztatásában. Az elmúlt idény volt immár a negyedik, amelyben számos olasz vadász járt e vadászterületekre. Nyúl, fácán, fogoly és őz egyaránt sok van az egyesület minden területén. Nem is kell csodálni, hogy egyes olasz vadászok (Firenzéből, Bolognából stb.) minden esztendőben kétszer is felkeresik Moholt, hiszen mindig kiadós zsákmánnyal térnek haza. Öt-hat ilyen csoport van, amely az újvidéki vadászszövetkezetben azonnal Mohóira kéri beosztását. Az elmúlt vadászidény az egyik legsikeresebb a külföldiek vadásztatásában. Tizenhárom csoportban csaknem 40 vadász érkezett hozzájuk és 945 fácánt, 750 fogolyt, kb. 650 nyulat és 15 őzet ejtettek el. Az elejtett vad értéke eléri a 8,5 millió régi dinárt. A vadászat eredményéről beszélgetve MUZSLYAI Máté, az egyesület vadászmestere elmondta, hoigy különösen a fogolyvadászat volt eredményes. Egyes csoportok kizárólag fogolyra vadásztak, s volt köztük, aki egyetlen napon 70-et is lőtt. Ezzel lényegesen gyarapodott jövedelmük, hiszen a fogolyállomány gondozása nem jár olyan nagy anyagi befektetéssel, mint mondjuk a fácáné. Nemcsak a vadászmester, hanem más moholi vadászegyesületi illetékesek is állítják, hogy a fácántenyésztés és a külföldiek vadásztartása szintén szép jövedelmet hoz. Az egyesület 1000 dinárt fizet a vadászszövetkezetnek a fácáncsibe darabjáért és körülbelül 5000 dinárt kap a külföldiektől a kilőtt fácánért. Ha ehhez felületes számítással hozzáadjuk, hogy még körülbelül 1000 dinárjába kerül az egyesületnek minden kilőtt fácán (a csibék szabadjára engedése előtti gondozása, a hajtók napidíja), akkor is minden terítékre került fácán 3000 dinár nyereséget hoz az egyesületnek. Mondom, ez csak hozzávetőleges számítás, mert valószínűleg még nagyobb a nyereség. De ez is példa arra, hogy nemcsak kifizetődik a vadászturisztika, hanem jövedelemmel is jár, ha hozzáértő emberek irányítják. Hiszem, hogy nem kell külön foglalkozni részletesebben a fogoly- és a nyúlvadászat hasznosságával. E két vadfajta gondozása (etetés, vérfrissítés) nem jár túlságosan nagy befektetésekkel, persze ez is rendszerességet és hozzáértést követel. Hogy milyen hasznot húz a moholi vadászegyesület a vadászturisztikából, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idei vadászidény jövedelméből utolsó dinárig kifizeti a mintegy 30 millió régi dinárért épült és teljesen berendezett Tisza-parti vadászlakot! Szóba kerültek az idei tervek is. Muzslyai véleménye szerint az idén a tavalyinál kiadósabb vadszaporulatra lehet számítani, különösen ami a fogoly és a fácán gyarapodását illeti. Az idén legalább 1500— 2000 fácáncsibét vásárolnak. Úgy tervezik, hogy annyi fácánt ki is lövetnek a külföldiekkel, amennyi csibét a szabadba engednek. Az eddigi eredmények alapján hisszük, hogy ezt meg is valósítja az egyesület, nemcsak azért, mert igen hozzáértően gondozza a fácánállományt, továbbá kifogástalanul vadásztatja a vendégeket, hanem azért is, mert az idén a kilövési díj némi csökkentésével sokkal több olasz vadászra lehet számítani, mint az elmúlt esztendőkben. Az újvidéki vadászszövetkezet ezúttal kitűnő kereskedőnek bizonyult, ugyanis — miint már közöltük is — 5000 líra helyett 6000-re emelte a mezei nyúl árát, de 500 lírával csökkentette a fogoly és fácán fődíját. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal nagyobb lesz a fácánvadászat, mint ezelőtt. Egyébként a vadászegyesületeknek is érdeke, hogy az olaszok főként a tollas vajdát lőjék, s a nyúl marad- jön nekünk — akár vadászatra, akár kivitelre. Ha pedig mégis lőnek belőle, akkor fizessék meg alaposan. TÖRKÖLY István ушштжт ,пуут.тмг вжн/ уштш ж ШГО W, MEll Sot -ALEZKieÓKRT NíPEK vresonZáSUi. TÍMÁR MK-LÁLy MINDEM PARTI VARRÓMRÓL TUD VALAMI vLÁSNAP ALKONyAT Ец2пГ HOR ÉRDEKES TORTÉNETET TÍMER ÁHÍTATTAL HALLGATJA MERT OONT VET A -jzfavT eaR&ALAI OLYAN 3ZUPRN TUD BESZELNI, S MERT ISKZI HÖST LÁT 4BVNE, HAJÓBIZTOB CSáKjajIBA~SzXa_, HOST * ARI SLETT TETE. KOCKÁRA. HOSy VffiMEWTSE ÜST fAJSKAvéOi^^ MUHAmn TÍMÁR CSODÁLKOZVA NÚX KÖRÜL A BARÁTSÁGOS MÁZBAN. LAKÓI KÚT MA&ÁNjOS NÓ ES/IKIÓK mór No 4ZIN— iSyeUvieK NYILVÁN anya és LÁNYA fr ÁLNEKAvOi A TLA©TĆX VASUKRA NAOYAWA kSzELCEN vESLIfcSEL A HAJÓNK. KÉT UTASUNK VAN, EGY TÍMÁR VISSZAINDUL,MO®y OXOZZA '003 URASÁÉ ÜS A LÁNYA NEM ADNA NEKIK ASSZONYOM JkTTÁRSAIT A PART KÖZELÉBE jé ezeredSdRT VACSORÁT de SZÁLLÁST ÁRVE * MARASBAN KÚT MOCSÁR —JSZAJLÁRA % SZALONKÁT BIUAAIT MM CSIMIUWNAK ún tv p0NzzeL 2 a 1 Y yj, MSWSBBf&ti tf- A ујпТКг?. ToZEi-HgTVjg I A. hAr6EHZTqSN1AK KiirsCSK^TTS^Sg APBlAi v -V Уј* * Џ -озу »deMEv*o a követke»* 7. oldal A halászat világviszonylatban A halászat vagyis a haltenyésztés és halfogás, még mindig nem játszik elég jelentős szerepet az emberiség élelmezésében, bár az utóbbi években rohamosan fejlődik. Földünk lakossága évente 2,8 százalékkal növekszik, és ma már túlhaladja a 3,5 milliárdot. Ennek a rengeteg embernek az ellátása nem kis gondot okoz az élelmezést tanulmányozó tudósoknak. A tenger még eléggé kihasználatlan területnek bizonyul, és az emberiség figyelme mindinkább feléje fordul, hisz itt a növényi és állati eredetű táplálék — ha nem is a legmegszokottabb formában — szinte kimeríthetetlen mennyiségekben kínálkozik. Számos ország lakosságának élelmezésében a tengeri eredetű fehérje nagy szerepet játszott (Japánban pl. az állati eredetű fehérjetáplálék 60 százalékát a tengeri állatok szolgáltatják), s az utóbbi években egyes országok szinte hihetetlen módon növelték halfogásukat. Ezen a téren kiemelkedő eredményeket ért el Peru. Ez a délamerikai ország az utóbbi 10 évben több mint tízszeresére növelte halfogását, és világviszonylatban a halfogási lista élére tört, megelőzve az eddig vezető Japánt, Kínát, Szovjetuniót stb. Igen érdekes adatokat szolgáltat a FAO (az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági szervezete) a világ halászati eredményeiről. Persze nehéz az adatokat begyűjteni, néha a tudósok becslésén is alapulnak, és nem is mindig a legfrissebbek. Rendszerint egy év szükséges az ilyen nyilvántartás elkészítéséhez. A múlt év végén jelentek meg az 1967-re vonatkozó adatok. Ezekből egy kis válogatást közlünk olvasóinknak. Elöljáróban jegyezzük talán meg, hogy az összes fogás (édesvízi és tengeri halak, puhatestű és egyéb vízi állatok) mennyisége 1950-ben 23 millió tonna volt, 1960-ban 40 millió tonna, 1967-ben pedig már 60,5 millió tonna. Az összes (bruttó) fogás (millió) Édesvízi halak 8,22 Tengeri halak 46,94 Halak összesen 55,16 Puhatestűek stb. 4,48 Más vízi állatok 0,86 ÖSSZESEN 60,50 Tengeri halak (millió tonna) Heringfélék 19,68 Tőkehalfélék 8,15 Sügérfélék 1,19 Makrélafélék 2,68 Tonhalfélék 1,33 Cápa- és rájafélék 0,44 Vegyes halak 8,29 Lapos testűek 1,20 ÖSSZESEN: 46,94 Látjuk tehát, hogy a legtöbb halat a tenger szolgáltatja, és a tengeri halak közül is az apraja képezi az összfogás egyötöd részét. A többi halfélék nagyon elmaradnak a heringfélék mögött. A heringfélék csaknem húszmillió tonnájának felét maga Peru halássza ki a tengerből, a Szovjetunió már csak 1,31 millió tonnát zsákmányol. Érdekes a bruttó fogás alapján kialakult rangsor is. Bruttó fogás(millió) Jugoszlávia évi összes halfogása az Egyesült Nemzetek kimutatása szerint az 1967. évben 47,9 ezer tonna volt, vagyis lakosonként csaknem 2,5 kg hal évente. Ez bizony nem sok. Az összfogásból 17,9 ezer tonnát te édesvízi halak képeznek. A felhasználás módja is érdekes. A halzsákmány legnagyobb részét (kb. 31 százalékot) frissen, jegelve fogyasztják. Szinte ugyanekkora mennyiséget őrölnek fel halliszté, olajjá stb. Csak ezek fele mennyiségét (valamivel több mint 14 százalékot) használja fel az emberiség sózva, szárítva, füstölve, fűszerezve. Alig valamivel kevesebbet (kb. 12—13 százalékot) fagyasztva, és mindössze 9 százaléknyi halmennyiséget konzerválnak légmentesen zárt dobozokba. Elenyésző, kb. 1,5 százalék halmennyiség kerül felhasználásra valamilyen más módon is. a. 1. Peru 10,11 2. Japán 7,81 3. Kína (??) 6,10 4. Szovjetunió 5,78 5. Norvégia 3,21 6. USA 2,38 7. Spanyolország 1,43