Magyar Szó, 1969. május (26. évfolyam, 118-147. szám)

1969-05-01 / 118. szám

1969. IV. 30., V. U 2. MAGYAR SZÓ ~£$ nemzeX&Gktr­ fesxA holnapra rífejStJ !— hangzanak fel amnyi­szor, a világnak annyi nyel­vén az Internacionálé dia­dalmas, a jövőbe vetett meg­ingathatatlan hitet árasztó szavai. Ezt a hitet, a meg­ingathatatlan meggyőződést, a biztos holnap tudatát je­lenti a nemzetközi munkás­­mozgalom számára május elseje. Jó erre emlékeztetni, amikor a hétköznapok néha már kikezdik a hitet, szük­ség van az ünnepre, hogy ismét felül tudjunk emel­kedni a mindennapok két­ségein és csalódásain, ismét hinni tudjunk, mint már annyiszor, hogy valóban ez a harc lesz a vég­ső, hogy bízni tudjunk benne, hogy ezt a harcot is megnyerjük. Mert május hitét már sokszor próbálták megingat­ni a hétköznapok. Május el­seje története nemcsak a diadalmas egek rohamozá­sa, hanem a nagy csaló­dásoknak a krónikája is. Az első csalódás a szociál­demokrácia reformizmusába épült bele: a világ fejlődése meghozta ugyan a munkás­­osztály nagy nemzetközi összefogását és a munkásság mozgalma kiharcolta az élet­körülmények javulását, de a kapitalizmus megdöntése, az új társadalom megteremtése a messzi jövőbe tevődött át, hogy a cél az adott körül­mények között lehetséges javulás legyen. A másik csalódás nyárs­­polgárokká, bürokratákká tette a forradalmárokat: a jövő társadalma a munkás­­osztály győzelme után is csak messzi távlat, míg ma konkrét, mindennapos fel­adatokat kell megoldani. A harmadik a szocializmusba vetett hitet ingatta meg: ezekben a hétköznapokban, a mindennapos problémák megoldása közben a nagy célokról elfeledkező forra­dalmárok megengedték, hogy az első munkasajlam a sztálini korszak borzalmai­nak forrása legyen. Most a negyedik nagy csa­lódás napjait éljük. Eddig csak az volt kérdéses, hogy ez a harc-e a végső, de rá­jöttünk, hogy mindig újabb és újabb harcokat kell meg­vívnunk, mert minden pi­henés a nyert csaták babér­jain vereséggé alakítja át a győzelmet. Most abban kell kételkednünk, hogy holnap nemzetközivé lesz a világ. Biztos hogy sok ok játszott közre. Nem mérhetjük föl őket itten. Valószínű, hogy a világforradalom késése — az, hogy a nemzetközi mun­kásosztály nem siet az új társadalom bevezetésével, hanem elhelyezkedik a fenn­álló társadalom kereteiben — épp­­j­gy szerephez jutott benne, mint az, hogy a szo­cializmus érdekei az állam és egy vezető réteg érdekei­vel azonosultak. Minderről még vitatkozni lehet, de a csalódást okozó tény tagadhatatlan. A szo­cializmus győzelmét sokan úgy képzelik el, hogy az egyik tábor háborút visel a másik ellen, sőt újabban úgy, hogy az elnyomott fajok vívnak döntő ütközetet a fehér faj ellen. A világ proletárjai egyesüljetek! jel­szó helyébe a Világ prole­tárjai háborúzzatok egymás ellen! jelszó lépett. És ebben az elképzelésben nem is az államok vagy ép­pen a fajok egymással szem­beállítása a legtragikusabb, hanem az a felfogás, hogy a szocializmus érdekei, szem­pontjai elszakíthatók, szem­beállíthatók a nemzetek vagy — tovább menve — az emberek érdekeitől. Mert itt már nemcsak a szovjet—­kí­nai viszályról van szó — ar­ról, hogy két hatalmas, so­kat szenvedett, diadalmas forradalmat végigharcolt nép, amelynek annyi más dolga lenne, hadakozik egy túlnyomórészt vízzel elárasz­tott szigetért­­, hanem az érdekek olyan elidegenülé­­séről, amely megakadályoz­hatja, hogy holnap nemzet­közivé--legyen a világ. Mert az Internacionálé szavainak igazi­­értelmében nem nemzetköziség, ha azt hisszük, hogy annak nevé­ben erőszakot lehet tenni a nemzetek és az emberek ér­dekein. Az már kevésbé fontos, hogy ez esetben a­ szocializmus nevében a szov­jet emberek, és a szovjet népek érdekeit, (mint a sztá­linizmus korszakában) vagy pedig a szocialista közösség nevében a csehszlovák nép érdekeit áldozzák föl. A közös, az általános érdek csakis a különös — nemzeti — és egyedi — emberi ér­dekekből állhat össze egy dialektikus folyamatban. A kételyek és csalódások közepette Május mindig a reményit jelentette. A költők sokáig ■ a tavasszal azonosí­tották. ..Örüljön ma min­den bitncses többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a Má­jus mégis ír, izgat, beszél” — írta Ady. Ma már tágabb keretek között gondolko­dunk, tudjuk, hogy május nem mindenütt tavasz. A hitet, a reményt az adja, hogy ezen a napon a világ minden pontján egy ütemre dobban milliók szíve, egy napra a hétköznapi gondo­kon, ilyen vagy olyan bü­rokrácia által hangoztatott állami érdekeken felül­emel­kedve, egyesülnek a világ proletárjai. Egy napra valóban nem­zetközivé lesz a világ. Ez ad reményt arra, hogy minden­nek ellenére eljöhet az a nap, amikor nemcsak az ün­nepek alatt, hanem a hét­köznapokon is nemzetközi­vé lesz. BÁLINT István Mao gondolatai a halottakat is feltámasztják A kínai hírügynökség szenzációs közleménye A nagy Mao gondolataival a Kínai Népköztársaságban olyasmit is sikerült el­érni, amire az emberek a világ más részeiben képtelenek: föltámasztottak egy ha­lottat. Erről szól legalábbis a hivatalos kínai hírügynökség alábbi közleménye: Kanton tartományban a Népfelszabadító Hadsereg egyik repülős alakulatának egészségügyi személyzete Mao Ce-tung el­nök győzedelmes eszméitől vezérelve meg­mentette egy vörösgárdista életét. A vö­rösgárdista szíve áramütés következtében 39 percig nem működött. Kung Hszi-toh gárdistánál tehát már beállt a klinikai halál, amikor egy népi kommuna tagjai és katonák a rendelőbe vitték. A szolgálatos katonaorvos megvizs­gálta a halottat. Megállapította, hogy szíve nem r­űködik, pupillája nem, reagál a fényre, tehát a klinikai halál kétségtelenül beállt. Volt-e tehát arra remény,­­ hogy King fel­gyógyuljon, mi­után agya 39 percen át nem kapott oxigént, tehát ötször hosszabb ideig nélkülözte ezt a fontos gázt, mint amennyi­ről a burzsoá tekintélyek be­szélnek? Ezzel a kérdéssel fog­lalkozott a he­lyi pártszerve­zet. A rendelő egész személy­zete hozzálátott a nagy vezér tanításainak tanulmányozásához. Különösen azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a fiatalok­nak menniük kell szabadon gondolkozni, beszélni, cselekedni, és nem szabad meg­rettenniük a nagy nevektől és tekinté­lyektől. Mindegyikük a probléma megoldásának változataival és lehetőségeivel foglalkozott. Közben szakítottak a burzsoá szokásokkal és egy sereg kezelési módszert mérlegeltek. A pártbizottság határozott támogatása és más szervezetek fáradhatatlan közremű­ködése eredményeként az egészségügyi sze­mélyzet nagy erőfeszítések árán leküzdötte a nehézségeket, beleértve a páciens vég­tagjainak remegését, ödémáját, a tüdőben és az agyvelőben beállt fertőzést. Kung tizenkét nap múlva magához tért. Amint meglátta a nagy vezető, Mao elnök arcképét, elérzékenyülten felkiáltott: Éljen Mao elnök! A kezelés után húsz nappal Kung foko­zatosan visszanyerte testi képességeit, ál­lapota napról napra javult. Most már Mao elnök műveit és az újságokat is olvashatja. Ismét bebizonyosodott, hogy a Mao Ce­­tung gondolataival felfegyverkezett nép mindenre képes. CSTERN) 3. oldal s­ ii magyarok, a pénz és az életszínvonal Az új mechanizmus előszelei Magyarországon A Tanjug tudósítójának levele Budapest, április magyar dolgozók az idén is, akár­csak a korábbi években, áprilisban vastagabb borítékot kaptak kézhez fizetésosztáskor, ugyanis ebben a hó­napban fizették ki az évi nyereség­­részesedést, amelynek nagysága az üzem vagy az intézmény tervteljesí­tésétől függ. Az idén, a reform első évének befejezté­vel, a magyar dolgozók átlag 28 napi keresettöbbletet kaptak, ami ötnapi keresetettel több mint tavaly. A többletfizetések kézhez­vételének napjaiban Buda­pesten és vidéken egyaránt heves viták voltak. Senki­nek sem volt kifogása a ta­valyinál nagyobb részesedés ellen, viszont szóvá tették a szembetűnő különbségeket. Attól függően, hogy a dolgo­zó az első, a második vagy a harmadik kategóriába tar­tozik, 80, 50, illetve 15 szá­zalékban részesedett a nye­reségből. Ennek következté­ben egyes gazdasági vezetők­nek áprilisban egyszerre 60 000 forint részesedés is jutott, míg a harmadik ka­tegóriába tartozó dolgozók egynémelyi­ke alig ezer fo­rintot kapott. Magyarországon talán so­hasem beszéltek annyit a fejlődést, a termelékenysé­get ösztönző pénzről, mint napjainkban. Korábban tu­datosan figyelmen kívül hagyták a pénz ösztönző sze­repét, most azonban a ma­gyar társadalom dinamiku­sabb szakaszába érkezett, amikor az anyagi ösztönzés mind fontosabb szerepet kap. A jelenség kétségkívül an­nak a törekvésnek a követ­kezménye, hogy a szocializ­must másképpen tüntessék fel, min­t az egyenlő szükség­letek társadalmát, s hogy az embereket aszerint értékel­jék, mennyivel járult hozzá a termelés növeléséhez. Magyarországon egyre töb­ben készülnek gépkocsit venni, víkendházat építeni. Ennek következtében hatal­masan felszökött a Balaton menti telkek ára, és mint­egy ötvenezerre tehető azok­nak a száma, akik össze­gyűjtötték a kocsikra valót, és türelmesen várnak egy, két vagy három évet is, míg megkapják. Az orvosok, akiknek meg­engedték a magánpraxist, a magasabb beosztású gazda­sági vezetőik, a színészek, a tudósok, az írók már régeb­ben az átlagos életszínvo­nal fölé emelkedtek, s most más foglalkozási ágaik kép­viselői is csatlakoznak hoz­zájuk. Ezek: a magánipa­rosok, a slágersze­rzők, az énekesek. Ők­­ már nem mosógép, hűtőszekrény vagy televíziókészülék után vágyakoznak, hanem egy jobb minőségű gépkocsiról vagy balatoni víkendházról e­gyre nagyobb teret hó­dít a tiszteletdíjas munka. Érdekes, hogy nem tartják törvénybe üt­­­köz­nek, ha a villanyszere­lők, a szobafestők, a vízve­zeték-szerelők és egyéb szakmu­nkások külön enge­dély nélkül kisebb javításo­kat végeznek munkaidejü­kön kívül. Egyre többen van­nak olyanok, akik sokat ke­resnek, s mind nagyobbak a különbségek a fizetések kö­zött. A magyar háztartásoknak több mint 60 százalékában van már mosógép, minden harmadik családnak van tv­­készüléke, és nagyon meg­növekedett a hűtőszekré­nyek, porszívók, bojlerek száma. A bankokban 31 mil­liárd forint takarékbetét van. A meglehetősen súlyos la­káshelyzet sokaikat arra kész­tet, hogy családi ház építé­sét tervezzék. De csak azok szánják rá magukat az igen költséges vállalkozásra, akiknek nincs lakásuk, mert a köztulajdonban levő laká­sok bére rendkívül alacsony: a házbér a­z átlagos havi jö­vedelemnek alig 3,5 száza­léka. Nem minden olyan olcsó azonban, mint a házbér. A textil, a skészruha, a bútor, a kozmetikai cikkek jóval többe kerülnek valódi érté­küknél, ugyanekkor a hús, a tej, a tüzelőanyag, a köz­lekedés, a posta viszonylag olcsó, mert az állam hozzá­járul az áraikhoz. De nemcsak az áraikról, a fizetéskülönbségekről vi­táznak mostanában Magyar­­országon, hanem az árucik­kek minőségéről is, ami nem egyszer kívánnivalót hagy maga után. Ezzel kapcsolat­ban egy mozgalom van kia­lakulóban, hogy az úgyneve­zett „szocialista” minőséget egyenlítsék ki a „kapitalis­ta” minőséggel. Ha ezt sike­rül elérni, bizonyára fordulat következik be: több jobb minőségű árut, például szebb inget, jól szabott ruhát, mo­dern hűtőszekrényt, szuper­automata mosógépet és más korszerű árucikkeiket adnak majd el, s ennek folytán ezek a termékek sem lesz­nek többé deficitesek. A magyarok lázasan töre­kednek anyagi helyzetük ja­vítására, s ez az igyekezet a pénz utáni mind kevesebb hajszában nyilvánul meg. Az a baj, hogy nem minden fog­lalkozási ágnak vannak egy­formán kedvező lehetőségei a pénzszerzésre. Innen a nagy különbség a­­ jövedel­mek között. A most kezdődő időszak­ban ezek a témák valószínű­leg még sokáig napirenden maradnak. Miloš COROVIC­ E Régi május elsejék AJUS ELSEJE 1889 óta a munkásság nem­zetközi szolidaritásának ünnepe. A dá­tum az Újvilág, az Egyesült Államok vi­haros munkásmozgalmához fűződik. A múlt század nyolcvanas éveiben az amerikai munkások mind hevesebben tiltakoztak a szinte tűrhetetlen munkaviszonyok, a nagy hajsza, a nem ritkán napi 14—16 órás munkaidő ellen. Csak 1886-ban több mint ötezerszer sztrájkolt összesen 340 000 munkás. Legfőbb követelésüket három nyolcassal jelképezték: napi 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás vagy önképzés. Tömeges megmozdulásuk győzelemmel végződött. Még abban az évben mintegy 200 000 dolgozó kivívta a nyolc­órás munkaidőt, további egymillió pedig a munkaidő csökkentését. 1886 május elsején 40 000 ember tüntetett Chicagóban. A rendőrség durván beavatkozott, szétkergette a tüntető­ket, akik a rendőrségi terror ellen május 4-én tiltakozó nagygyűlést tartottak. Az összejövetel véres csatává fa­jult. Később a hatóságok négy munkavezért kivégeztet­tek. A világ munkásainak kongresszusa, a­z­ Internacioná­­lé ennek az eseménynek emlékére határozta el 1889-ben Párizsban, hogy május elsejét a munkások nemzetközi napjává avatja. A határozat többek között így szólt: „A dolgozók minden május elsején szervezzék meg nagy nemzetközi mozgalmukat, minden országban egyszerre követeljék kormányaiktól a nyolcórás munkanap beve­zetését.” Az első világháború előtti tíz-húsz évben, a „régi szép időkben”, amikor Eu­rópában erőteljes fejlődésnek indult az iparosítás, s ezen a vidéken még Ferenc József ural­kodott, kontinensünkön is mozgolódni kezdett az izmoso­dó munkásság. 1890- ben Párizsban a május elsejét már százezres tömeg ünnepelte, Marseille francia kikötővárosban pedig 50 000 ember vonult föl. Zajos ünnepségek voltak Zü­richben, Londonban, Prágában, Brnóban, Bukarestben is. Angliában ezt a május elsejét összesen 200 000 ember ünnepelte meg. 1891- ben a májusi felvonulás több európai országban fegyveres harccá fajult. Oroszországban 1905-ben 177 városban és faluban emlékeztek meg erről a napról. 1906. május elsején Párizs ismét nagy megmozdulá­sok színhelye volt — 150 000 ember vonult fel és ünne­pelt. A francia munkásság fáradhatatlan tevékenysége végül is arra kényszerítette a kormányt, hogy megsza­vazza a­ munkások szabadságolásáról szóló törvényt. 1917-ben az orosz munkásosztály és a parasztság a kom­munisták vezetésével magához ragadta a hatalmat, győ­zelemre vitte a szocialista forradalmat. Később más or­szágokban is egymás után alakultak meg a kommunista pártok. A két világháború közti időszakban majd minden kapitalista, ország kormánya, kénytelen volt törvényt hoz­ni a nyolcórás munkanapról, sőt egyes országokban a május elsejét a­ munka, ünnepévé nyilvánították. A mi vidékünkön 1890 óta, i­mnenlik szervezetten má­jus elsejét. Népeink életében az egyik legjelentősebb má­jus elseje 1945-ben­ volt, kettős győzelmet jelentett: az ország felszabadulását és a szocialista forradalom győ­zelmét.

Next