Magyar Szó, 1969. május (26. évfolyam, 118-147. szám)
1969-05-01 / 118. szám
1969. IV. 30., V. U 2. MAGYAR SZÓ ~£$ nemzeX&Gktr fesxA holnapra rífejStJ !— hangzanak fel amnyiszor, a világnak annyi nyelvén az Internacionálé diadalmas, a jövőbe vetett megingathatatlan hitet árasztó szavai. Ezt a hitet, a megingathatatlan meggyőződést, a biztos holnap tudatát jelenti a nemzetközi munkásmozgalom számára május elseje. Jó erre emlékeztetni, amikor a hétköznapok néha már kikezdik a hitet, szükség van az ünnepre, hogy ismét felül tudjunk emelkedni a mindennapok kétségein és csalódásain, ismét hinni tudjunk, mint már annyiszor, hogy valóban ez a harc lesz a végső, hogy bízni tudjunk benne, hogy ezt a harcot is megnyerjük. Mert május hitét már sokszor próbálták megingatni a hétköznapok. Május elseje története nemcsak a diadalmas egek rohamozása, hanem a nagy csalódásoknak a krónikája is. Az első csalódás a szociáldemokrácia reformizmusába épült bele: a világ fejlődése meghozta ugyan a munkásosztály nagy nemzetközi összefogását és a munkásság mozgalma kiharcolta az életkörülmények javulását, de a kapitalizmus megdöntése, az új társadalom megteremtése a messzi jövőbe tevődött át, hogy a cél az adott körülmények között lehetséges javulás legyen. A másik csalódás nyárspolgárokká, bürokratákká tette a forradalmárokat: a jövő társadalma a munkásosztály győzelme után is csak messzi távlat, míg ma konkrét, mindennapos feladatokat kell megoldani. A harmadik a szocializmusba vetett hitet ingatta meg: ezekben a hétköznapokban, a mindennapos problémák megoldása közben a nagy célokról elfeledkező forradalmárok megengedték, hogy az első munkasajlam a sztálini korszak borzalmainak forrása legyen. Most a negyedik nagy csalódás napjait éljük. Eddig csak az volt kérdéses, hogy ez a harc-e a végső, de rájöttünk, hogy mindig újabb és újabb harcokat kell megvívnunk, mert minden pihenés a nyert csaták babérjain vereséggé alakítja át a győzelmet. Most abban kell kételkednünk, hogy holnap nemzetközivé lesz a világ. Biztos hogy sok ok játszott közre. Nem mérhetjük föl őket itten. Valószínű, hogy a világforradalom késése — az, hogy a nemzetközi munkásosztály nem siet az új társadalom bevezetésével, hanem elhelyezkedik a fennálló társadalom kereteiben — éppjgy szerephez jutott benne, mint az, hogy a szocializmus érdekei az állam és egy vezető réteg érdekeivel azonosultak. Minderről még vitatkozni lehet, de a csalódást okozó tény tagadhatatlan. A szocializmus győzelmét sokan úgy képzelik el, hogy az egyik tábor háborút visel a másik ellen, sőt újabban úgy, hogy az elnyomott fajok vívnak döntő ütközetet a fehér faj ellen. A világ proletárjai egyesüljetek! jelszó helyébe a Világ proletárjai háborúzzatok egymás ellen! jelszó lépett. És ebben az elképzelésben nem is az államok vagy éppen a fajok egymással szembeállítása a legtragikusabb, hanem az a felfogás, hogy a szocializmus érdekei, szempontjai elszakíthatók, szembeállíthatók a nemzetek vagy — tovább menve — az emberek érdekeitől. Mert itt már nemcsak a szovjet—kínai viszályról van szó — arról, hogy két hatalmas, sokat szenvedett, diadalmas forradalmat végigharcolt nép, amelynek annyi más dolga lenne, hadakozik egy túlnyomórészt vízzel elárasztott szigetért, hanem az érdekek olyan elidegenüléséről, amely megakadályozhatja, hogy holnap nemzetközivé--legyen a világ. Mert az Internacionálé szavainak igaziértelmében nem nemzetköziség, ha azt hisszük, hogy annak nevében erőszakot lehet tenni a nemzetek és az emberek érdekein. Az már kevésbé fontos, hogy ez esetben a szocializmus nevében a szovjet emberek, és a szovjet népek érdekeit, (mint a sztálinizmus korszakában) vagy pedig a szocialista közösség nevében a csehszlovák nép érdekeit áldozzák föl. A közös, az általános érdek csakis a különös — nemzeti — és egyedi — emberi érdekekből állhat össze egy dialektikus folyamatban. A kételyek és csalódások közepette Május mindig a reményit jelentette. A költők sokáig ■ a tavasszal azonosították. ..Örüljön ma minden bitncses többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a Május mégis ír, izgat, beszél” — írta Ady. Ma már tágabb keretek között gondolkodunk, tudjuk, hogy május nem mindenütt tavasz. A hitet, a reményt az adja, hogy ezen a napon a világ minden pontján egy ütemre dobban milliók szíve, egy napra a hétköznapi gondokon, ilyen vagy olyan bürokrácia által hangoztatott állami érdekeken felülemelkedve, egyesülnek a világ proletárjai. Egy napra valóban nemzetközivé lesz a világ. Ez ad reményt arra, hogy mindennek ellenére eljöhet az a nap, amikor nemcsak az ünnepek alatt, hanem a hétköznapokon is nemzetközivé lesz. BÁLINT István Mao gondolatai a halottakat is feltámasztják A kínai hírügynökség szenzációs közleménye A nagy Mao gondolataival a Kínai Népköztársaságban olyasmit is sikerült elérni, amire az emberek a világ más részeiben képtelenek: föltámasztottak egy halottat. Erről szól legalábbis a hivatalos kínai hírügynökség alábbi közleménye: Kanton tartományban a Népfelszabadító Hadsereg egyik repülős alakulatának egészségügyi személyzete Mao Ce-tung elnök győzedelmes eszméitől vezérelve megmentette egy vörösgárdista életét. A vörösgárdista szíve áramütés következtében 39 percig nem működött. Kung Hszi-toh gárdistánál tehát már beállt a klinikai halál, amikor egy népi kommuna tagjai és katonák a rendelőbe vitték. A szolgálatos katonaorvos megvizsgálta a halottat. Megállapította, hogy szíve nem rűködik, pupillája nem, reagál a fényre, tehát a klinikai halál kétségtelenül beállt. Volt-e tehát arra remény, hogy King felgyógyuljon, miután agya 39 percen át nem kapott oxigént, tehát ötször hosszabb ideig nélkülözte ezt a fontos gázt, mint amennyiről a burzsoá tekintélyek beszélnek? Ezzel a kérdéssel foglalkozott a helyi pártszervezet. A rendelő egész személyzete hozzálátott a nagy vezér tanításainak tanulmányozásához. Különösen azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a fiataloknak menniük kell szabadon gondolkozni, beszélni, cselekedni, és nem szabad megrettenniük a nagy nevektől és tekintélyektől. Mindegyikük a probléma megoldásának változataival és lehetőségeivel foglalkozott. Közben szakítottak a burzsoá szokásokkal és egy sereg kezelési módszert mérlegeltek. A pártbizottság határozott támogatása és más szervezetek fáradhatatlan közreműködése eredményeként az egészségügyi személyzet nagy erőfeszítések árán leküzdötte a nehézségeket, beleértve a páciens végtagjainak remegését, ödémáját, a tüdőben és az agyvelőben beállt fertőzést. Kung tizenkét nap múlva magához tért. Amint meglátta a nagy vezető, Mao elnök arcképét, elérzékenyülten felkiáltott: Éljen Mao elnök! A kezelés után húsz nappal Kung fokozatosan visszanyerte testi képességeit, állapota napról napra javult. Most már Mao elnök műveit és az újságokat is olvashatja. Ismét bebizonyosodott, hogy a Mao Cetung gondolataival felfegyverkezett nép mindenre képes. CSTERN) 3. oldal s ii magyarok, a pénz és az életszínvonal Az új mechanizmus előszelei Magyarországon A Tanjug tudósítójának levele Budapest, április magyar dolgozók az idén is, akárcsak a korábbi években, áprilisban vastagabb borítékot kaptak kézhez fizetésosztáskor, ugyanis ebben a hónapban fizették ki az évi nyereségrészesedést, amelynek nagysága az üzem vagy az intézmény tervteljesítésétől függ. Az idén, a reform első évének befejeztével, a magyar dolgozók átlag 28 napi keresettöbbletet kaptak, ami ötnapi keresetettel több mint tavaly. A többletfizetések kézhezvételének napjaiban Budapesten és vidéken egyaránt heves viták voltak. Senkinek sem volt kifogása a tavalyinál nagyobb részesedés ellen, viszont szóvá tették a szembetűnő különbségeket. Attól függően, hogy a dolgozó az első, a második vagy a harmadik kategóriába tartozik, 80, 50, illetve 15 százalékban részesedett a nyereségből. Ennek következtében egyes gazdasági vezetőknek áprilisban egyszerre 60 000 forint részesedés is jutott, míg a harmadik kategóriába tartozó dolgozók egynémelyike alig ezer forintot kapott. Magyarországon talán sohasem beszéltek annyit a fejlődést, a termelékenységet ösztönző pénzről, mint napjainkban. Korábban tudatosan figyelmen kívül hagyták a pénz ösztönző szerepét, most azonban a magyar társadalom dinamikusabb szakaszába érkezett, amikor az anyagi ösztönzés mind fontosabb szerepet kap. A jelenség kétségkívül annak a törekvésnek a következménye, hogy a szocializmust másképpen tüntessék fel, mint az egyenlő szükségletek társadalmát, s hogy az embereket aszerint értékeljék, mennyivel járult hozzá a termelés növeléséhez. Magyarországon egyre többen készülnek gépkocsit venni, víkendházat építeni. Ennek következtében hatalmasan felszökött a Balaton menti telkek ára, és mintegy ötvenezerre tehető azoknak a száma, akik összegyűjtötték a kocsikra valót, és türelmesen várnak egy, két vagy három évet is, míg megkapják. Az orvosok, akiknek megengedték a magánpraxist, a magasabb beosztású gazdasági vezetőik, a színészek, a tudósok, az írók már régebben az átlagos életszínvonal fölé emelkedtek, s most más foglalkozási ágaik képviselői is csatlakoznak hozzájuk. Ezek: a magániparosok, a slágerszerzők, az énekesek. Ők már nem mosógép, hűtőszekrény vagy televíziókészülék után vágyakoznak, hanem egy jobb minőségű gépkocsiról vagy balatoni víkendházról egyre nagyobb teret hódít a tiszteletdíjas munka. Érdekes, hogy nem tartják törvénybe ütköznek, ha a villanyszerelők, a szobafestők, a vízvezeték-szerelők és egyéb szakmunkások külön engedély nélkül kisebb javításokat végeznek munkaidejükön kívül. Egyre többen vannak olyanok, akik sokat keresnek, s mind nagyobbak a különbségek a fizetések között. A magyar háztartásoknak több mint 60 százalékában van már mosógép, minden harmadik családnak van tvkészüléke, és nagyon megnövekedett a hűtőszekrények, porszívók, bojlerek száma. A bankokban 31 milliárd forint takarékbetét van. A meglehetősen súlyos lakáshelyzet sokaikat arra késztet, hogy családi ház építését tervezzék. De csak azok szánják rá magukat az igen költséges vállalkozásra, akiknek nincs lakásuk, mert a köztulajdonban levő lakások bére rendkívül alacsony: a házbér az átlagos havi jövedelemnek alig 3,5 százaléka. Nem minden olyan olcsó azonban, mint a házbér. A textil, a skészruha, a bútor, a kozmetikai cikkek jóval többe kerülnek valódi értéküknél, ugyanekkor a hús, a tej, a tüzelőanyag, a közlekedés, a posta viszonylag olcsó, mert az állam hozzájárul az áraikhoz. De nemcsak az áraikról, a fizetéskülönbségekről vitáznak mostanában Magyarországon, hanem az árucikkek minőségéről is, ami nem egyszer kívánnivalót hagy maga után. Ezzel kapcsolatban egy mozgalom van kialakulóban, hogy az úgynevezett „szocialista” minőséget egyenlítsék ki a „kapitalista” minőséggel. Ha ezt sikerül elérni, bizonyára fordulat következik be: több jobb minőségű árut, például szebb inget, jól szabott ruhát, modern hűtőszekrényt, szuperautomata mosógépet és más korszerű árucikkeiket adnak majd el, s ennek folytán ezek a termékek sem lesznek többé deficitesek. A magyarok lázasan törekednek anyagi helyzetük javítására, s ez az igyekezet a pénz utáni mind kevesebb hajszában nyilvánul meg. Az a baj, hogy nem minden foglalkozási ágnak vannak egyformán kedvező lehetőségei a pénzszerzésre. Innen a nagy különbség a jövedelmek között. A most kezdődő időszakban ezek a témák valószínűleg még sokáig napirenden maradnak. Miloš COROVIC E Régi május elsejék AJUS ELSEJE 1889 óta a munkásság nemzetközi szolidaritásának ünnepe. A dátum az Újvilág, az Egyesült Államok viharos munkásmozgalmához fűződik. A múlt század nyolcvanas éveiben az amerikai munkások mind hevesebben tiltakoztak a szinte tűrhetetlen munkaviszonyok, a nagy hajsza, a nem ritkán napi 14—16 órás munkaidő ellen. Csak 1886-ban több mint ötezerszer sztrájkolt összesen 340 000 munkás. Legfőbb követelésüket három nyolcassal jelképezték: napi 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás vagy önképzés. Tömeges megmozdulásuk győzelemmel végződött. Még abban az évben mintegy 200 000 dolgozó kivívta a nyolcórás munkaidőt, további egymillió pedig a munkaidő csökkentését. 1886 május elsején 40 000 ember tüntetett Chicagóban. A rendőrség durván beavatkozott, szétkergette a tüntetőket, akik a rendőrségi terror ellen május 4-én tiltakozó nagygyűlést tartottak. Az összejövetel véres csatává fajult. Később a hatóságok négy munkavezért kivégeztettek. A világ munkásainak kongresszusa, az Internacionálé ennek az eseménynek emlékére határozta el 1889-ben Párizsban, hogy május elsejét a munkások nemzetközi napjává avatja. A határozat többek között így szólt: „A dolgozók minden május elsején szervezzék meg nagy nemzetközi mozgalmukat, minden országban egyszerre követeljék kormányaiktól a nyolcórás munkanap bevezetését.” Az első világháború előtti tíz-húsz évben, a „régi szép időkben”, amikor Európában erőteljes fejlődésnek indult az iparosítás, s ezen a vidéken még Ferenc József uralkodott, kontinensünkön is mozgolódni kezdett az izmosodó munkásság. 1890- ben Párizsban a május elsejét már százezres tömeg ünnepelte, Marseille francia kikötővárosban pedig 50 000 ember vonult föl. Zajos ünnepségek voltak Zürichben, Londonban, Prágában, Brnóban, Bukarestben is. Angliában ezt a május elsejét összesen 200 000 ember ünnepelte meg. 1891- ben a májusi felvonulás több európai országban fegyveres harccá fajult. Oroszországban 1905-ben 177 városban és faluban emlékeztek meg erről a napról. 1906. május elsején Párizs ismét nagy megmozdulások színhelye volt — 150 000 ember vonult fel és ünnepelt. A francia munkásság fáradhatatlan tevékenysége végül is arra kényszerítette a kormányt, hogy megszavazza a munkások szabadságolásáról szóló törvényt. 1917-ben az orosz munkásosztály és a parasztság a kommunisták vezetésével magához ragadta a hatalmat, győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Később más országokban is egymás után alakultak meg a kommunista pártok. A két világháború közti időszakban majd minden kapitalista, ország kormánya, kénytelen volt törvényt hozni a nyolcórás munkanapról, sőt egyes országokban a május elsejét a munka, ünnepévé nyilvánították. A mi vidékünkön 1890 óta, imnenlik szervezetten május elsejét. Népeink életében az egyik legjelentősebb május elseje 1945-ben volt, kettős győzelmet jelentett: az ország felszabadulását és a szocialista forradalom győzelmét.