Magyar Szó, 1969. július (26. évfolyam, 178-209. szám)

1969-07-17 / 194. szám

Csütörtök, 1969. júl. m Irány a Hold (Folytatás az 1. oldalról) is, amelyre szerencsére nem volt szükség. Kilenc óra 43 perckor au­tomatikusan bekapcsolódott a rakéta harmadik fokozata, amely óránkénti 28 000 kilo­méteres sebességre gyorsítot­ta fel az Apollo—11-et, s az űrhajó Föld körüli pályájá­ra lépett (ekkor már a hang­nál 23-szor nagyobb sebes­séggel haladt). Időközben az űrhajó irányítását átvette a houstoni ellenőrző központ. Kelet-amerikai időszámítás szerint 12 óra 16 perckor a houstoni ellenőrző központ engedélyezte a legénység­nek, hogy az Apollo—11-et ráállítsa a Hold felé vezető pályára, s ezzel megkezdő­dött a repülés második sza­kasza. Az űrhajó ekkor 39 200 kilométeres óránkénti sebességre gyorsult fel. Ha a három űrhajósnak sikerül teljesítenie feladatát­­— vagyis kiszállnak a Hold­ra, majd visszatérnek a Földre — akkor a kőbalta, a tűz és a kerék feltalálása óta ez lesz az emberiség egyik legnagyobb vívmánya, amely felmérhetetlen távla­tokat nyit előtte. Veszélyes vállalkozás A mérnökök és a tudósok leginkább attól tartanak, hogy talán valamit szem elől tévesztettek vagy nem mér­ték fel az összes lappangó veszélyeket. — Hiba mindig történhet, s a műszerekben is zavar áll­hat be. Remélem, hogy vala­mennyien elég érettek va­gyunk hozzá, hogy higgad­tan viseljük el a vállalkozás esetleges balsikerét — jelen­tette ki Wernher von Braun a rakéta kilövése előtt. Valóban, fel sem lehet so­rolni, mennyi veszély fenye­getheti az Apollo—11-et. Megtörténhet, hogy valame­lyik rakéta-hajtómű elrom­lik vagy az Apollo—11, il­letve a holdkomp elektron­agya mondja fel a szolgála­tot, sőt az Apollo—11 a Hold körüli pályán összeütközhet a Luna—15 jelzésű szovjet Űrlaboratóriummal is. Mégis, a szakértők úgy vé­lekednek, hogy az Apollo–11 legénységének nyolcvanszá­­zalékos kilátása van a siker­re. A Földön 5000 szakértő és technikus éjjel-nappal szakadatlanul figyeli az űr­hajó útját, s minden pilla­natban készen áll segíteni az űrhajósokon. Csak egy eset­ben nem tehetnének semmit, s ők maguk is tehetetlenek lennének, ha a holdkomp olyan mértékben megrongá­lódik leszálláskor, hogy nem lehet megjavítani. . Természetesen, ebben az esetben a valószínűségszámí­tás sem segít, mert senki sem járt még a Holdon, sen­ki sem tudja pontosan, mi­lyen a felszíne, és mi lesz a helyzet, ha 16 tonna sú­lyú komp ereszkedik a fel­színére. A Reuter értesülései sze­rint az amerikai tudósok császármetszéssel világra ho­zott, teljesen steril környe­zetben, steril oxigénnal és táplálékkal életben tartott kísérleti egereket tartanak biológiai vesztegzár alatt. Az Apollo—11 visszatérése után, a Hold felszínén összegyűj­tött port bejuttatják ezek­nek az egereknek az emész­tőszerveibe, s figyelik, hogy történik-e valami változás. Ebből lehet ugyanis majd következtetni arra, hogy az űrutasok hoztak-e a Holdról baktériumokat, vagy egyéb mikroorganizmusokat. Másfél órával az Apollo— 11 indulása után a kilövési műveletet irányító szakértő csoport igazgatója közölte az újságírókkal, hogy a kilövés háromnegyed másodperces késéssel történt. Ez az adat is arról tanúskodik, hogy milyen gondos előkészületek­kel láttak hozzá a vállalko­záshoz. Nixon elnök Frank Borman űrhajós, az Apollo—8 pa­rancsnokának társaságában nézte végig az Apollo—11 ki-­­ lövésének televíziós közvetí­tését. Borman felvilágosítá­sokat nyújtott az elnöknek és többek között kijelentette, hogy ez volt a legtökélete­sebb kilövés, amit látott. Külföldi visszhang Az AP belgrádi tudósítója jelenti, hogy szerdán néhány millió jugoszláv figyelte az Apollo–11 kilövésének tele­víziós közvetítését. Az utcák kihaltak voltak ebben az időben, szinte mindenki a képernyő előtt ült. A hírügynökség tudósítója ezenkívül megállapította, hogy az egész jugoszláv sajtó, a rádió és a televízió rendkívül nagy teret szen­telt az Apollo—11 vállalko­zásának, s ezt az évszázad eseményének tekinti. A TASZSZ hírügynökség néhány pillanattal a kilövés után közölte az esemény hí­rét. A moszkvai televízió­­ azonban nem szakította fél­be adását, és nem közvetí­tette egyenes adásban a ki-, lövést. A budapesti rádió bemon­dója félbeszakította a rendes adást, és közölte a hallga­tókkal, hogy sikeresen elvé­gezték az Apollo—11 kilövé­sét. A magyar televízió nem közvetítette a kilövést. A csehszlovák, román és lengyel tévé­nézők láthatták­­ az Apollo—11 indulását. Az ADN keletnémet hír­­ügynökség egy perccel a ki­lövés után közölte az ese­mény hírét, és részletesen is­mertette a vállalkozás célját azzal a megjegyzéssel, hogy a Hold körüli tér vizsgálatát már elvégezték a Luna-típu­­sú szovjet űrlaboratóriumok. Az Apollo–11 legénysége ma 3 óra 16 perckor elvégzi az első, délután 5 óra 16 perckor pedig a második út­­iránykiigazítást. Az űrhajó­sok vasárnap érkeznek a Holdra. Délután 2-kor kihalt a város Jelentés Belgrádból A nagy világesemény első pillanatai, az Apollo—11 in­dulásának percei szinte meg­bénították a fővárost. Az ut­cák, terek, kávéházak ki­ürültek, kicsi, öreg, fiatal — egyszóval mindenki a tévé­­készülékek elé sietett. Mindenki tudta, hogy az Apollo—11 kilövése, leg­alábbis az első pillanatok lényegében semmi újat nem nyújtanak, hiszen az indulás az előbbi űrhajó indulásának pontos mása. Tekintettel azon­ban arra, hogy az Apollo—11 űrhajósai a Holdra indultak, a főváros népe szem- és fül­­tanújja akart lenni a nagy történelmi pillanatnak. Délelőtt olyan hírek is hallatszottak Belgrád­ban, hogy már szovjet űrhajósok vannak a Holdon, és ünne­pélyes fogadtatásban részesí­tik amerikai kollégáikat. Nyilvánvaló, hogy tréfa az egész, mégis érdekes, hiszen napjainkban minden lehet­séges. A főváros lakói ne­hezen hiszik el, hogy a szov­jetek átengedik az elsőséget az amerikaiaknak. Délelőtt a Terazijén szám­talanszor hallottam: — Emberek, ki fogad ve­lem, hogy az amerikaiak nem jutnak el a Holdra? Egy szakállas atyafi a déli órákban arra akart fogadni, hogy az Appolo indulásának tévé­közvetítése a hazai tévé­állomás „jóvoltából” egyszer vagy kétszer megszakad. Amikor ezeket a sorokat jelentem, a Hold-utasok — legalábbis Jugin mérnök sze­rint — 188 kilométer magas­ságban keringnek és a kedé­lyek lecsitultak. Az utcákon megindult az emberek és a gépjárművek áradata. Az emberek sietnek, rohannak, hogy 3 órára az Apollo—11- ből történő helyszíni közve­títésnek is szemtanúi legye­nek. Az igazi izgalom még hát­ra van. Szs Tárgyalások Petravic kiadatásáról A Külügyi Államtitkárság és a Szövetségi Igazságügyi Tanács az alábbi közleményt adták ki: „A Német Szövetségi Köz­társaság igazságügyminiszté­­riumában 1969. július 11-én megbeszélések folytak Ante Penavić kiadatásáról. A tár­gyalásokon Blagojević pro­fesszor, a Külügyi Államtit­kárság jogi tanácsadója, és Jugoszlávia bonni nagykö­vetségének két képviselője, valamint dr. Krüger, az NSZK igazságügyminisztéri­umának osztályfőnöke és a német külügyminisztérium képviselői vettek részt. Mi­után külcsönösen meghatá­rozták a jogi helyzetet, mind­két fél egyetértett abban, hogy mindent el­ kell követ­ni, hogy az illetékes német hatóságok kiadják Ante Pe­­nović jugoszláv állampol­gárt. Emellett mindkét fél kifejezte óhaját, hogy köl­csönös jogi segélynyújtási és kiadatási szerződést kösse­nek. Hazánk képviselői meg­ígérték, hogy a szerződés­­tervezetet hamarosan eljut­tatják a bonni­ kormányhoz. MAGYAR SZÓ A kommunista pártoknak nincs szükségük irányító központra A Népszabadság cikke Budapestről jelenti a Tan­­jue. A Népszabadság, az MSZMP lapja, a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségével foglalkozik, és ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a régi, fentiről irányí­tott egység helyett másfajta egységre van szükség, amely tekintetbe veszi a helyi és nemzeti sajátosságokat, a pártok függetlenségét, s igyekszik össze­békíteni a föl­merülő különbségeket. „Ez az egység most születik, és — a lap véleménye szerint — a moszkvai tanácskozás és az azt megelőző előkészü­letek tették lehetővé.” A Népszabadság helytele­níti azokat a nézeteket, ame­lyek szerint a jelen időszak­ban, amelyet a véleménykü­lönbségek, a problémák több fajta taglalása jellemez, szo­rosabbra kell fogni a gyep­lőt A lap felteszi a kérdést, hol vannak azok a gyeplők, és ki tartja őket a kezében, és mindjárt válaszol is: nin­csen semmilyen irányító központ, a­­kommunista pár­tok azon a véleményen van­nak, hogy nincs is rá szük­ség. Az a feladat, hogy az önálló és egyenjogú pártok olyan egységet alkossanak, amely a marxiizmus—termniz­­tzuus alapeszméire és a­­közös érdekekre épül A Népszabadság megálla­pítja: számos akadályt kell leküzdeni, hogy az egységet megteremthessék. Az újság a kínai és az albán pártokat említi meg, amelyek mindent megtesznek, hogy az egység ne jöhessen létre. Nagy ve­szélynek nevezi a revizio­nizmust és a nacionalizmust, de nem említi, melyik pár­tok képviselik ezeket az irányzatokat. A magyar új­ság bírálja a személyi kul­tusz időszakát is, és e kor­szak káros­­kísérő jelensé­geit. Erősíteni kell a párt és a nép kapcsolatait A Tanjug bukaresti érte­sülései szerint Nicolae Ceau­­sescu, a Román KP főtitká­ra, a Romá­n Népköztársaság elnöke, befejezte ötnapos körútját az ország észak­nyugati részében. Útján több beszédet mondott. Az ország bel- és­­külpoli­tikáját ismertette, amelyről az augusztus 4-én kezdődő pártkongresszuson is szó lesz. Ceausescu az aradi párt­szervezetben arról beszélt, hogy meg kell erősíteni a párt és a nép kapcsolatát, mert e román társadalom fejlődését csak a néppel — a nemzetiségre való tekintet nélkül — egybe forrt párt szavatolhatja. Ceausescu egy népgyűlé­sen is felszólalt. Hangoztat­ta, hogy mindent megtesz­nek a szocialista Románia fejlődéséért, minden dolgo­zó jólétéért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. Megígérte, hogy mindent megtesz a szocialista orszá­gok együttműködéséért, a világ minden népével való együttműködésért, a béke és a szocializmus ügyéért. Három kép a világra szóló vállalkozás legfontosabb moz­zanatairól. Fent: Mike Col­lins, a holdkomp parancsno­ka, indulás előtt megvizsgál néhány kapcsolószerkezetet és műszert. Középütt: Még néhány perc, és a három űrhajós — Ed Aldrin, Mike Collins és Neil Armstrong — helyet foglal a hatalmas, több mint száz méter magas Saturnus rakéta csúcsára szerelt űrhajóban. Felvonó röpíti őket a mintegy har­mincemeletnyi magasság­ba. Lent: Vakító szúróláng lövell ki a rakéta első fo­kozatából, a csillogó ezüst nyíl megremeg, méltóság­­teljesen fölemelkedik, majd egyre gyorsuló sebességgel villámként hasít a végtelen égboltba. A támaszpont kör­nyékén összegyűlt tömeg le­nyűgözve nézte a kilövést. 3. oldal

Next