Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-24 / 233. szám

Etelérnap, W 69. ang. gj. Üresek a mészárszékek Összezsugorodott a karaj - A tavalyi „disznótor" böjtje - Meddig drágul a hús? AZ ORSZÁG legtöbb hen­tesüzletében ugyanaz a lát­vány fogadja a belépőket: a kampókon kevés friss hús lóg (az sem mindig), füstölt szalonna, oldalas és kolbász az egész választék. Sertés- és borjúhúst néha napokon át nem lehet kapni, csupán marhahúsból és vágott ba­romfiból kielégítő a kínálat. Így van ez a­z­ ország leg­több üzletében, Újvidéken és Zreniaminba­n is, pedig Vaj­daság legtöbb helységében kielégítő az ellátás. Persze ne feledjük, hogy tartomá­nyunk lakosainak jó része önellátó. Az országos méretű hús­­hiiány egyik szemmel látha­tó következménye a szállo­dák éttermeiben és a ven­déglőkben felszolgált sertés­karaj vagy borjúszelet össze­zsugorodása. Ha már a pan­zióáraikat nem lehetett emel­ni, hát a húsadalgot csök­kentették. A hús fogyasztói ára az utóbbi hónapokban többször is emelkedett. Országos vi­szonylatban a marhahúsé át­lag 24 százalékkal, a sertés­húsé pedig 2,25 százalék­kal. A vágóhidak a még min­dig emelkedő jószágárak mi­att őszre újabb drágulást helyeztek kilátásba. Mondani sem kell, hogy a hentesáru drágulása miatt mennyire megnövekednek a lakosság megélhetési költségei. Felvásárlók hada járja az országot, elsősorban a te­nyésztői körzeteket. Vajda­ságot, Szlavóniát és a Mač­­vát Nem kérdezik, mennyi­be kerül a jószág, fizetnek és viszik. Hízóból pedig ni­ncs elég, feleannyi sincs, mint amennyire vevő akadna. A legnagyobb belgrádi vágó­híd például naponta mind­össze 50—80 disznót vág, és a húst percek alatt kimérik ez üzletekben. Nem a kivitel okozta a húshiányt A tavalyi alacsony jószág­­árak, majd az ezt követő nagy „disznótor” és marha­vágás most érezteti igazán hatását. Megcsappant az ál­lomány, hiszen még a te­nyészállatokat is levágták. Az idén mintegy 80 000 ton­nával kevesebb húst termel­tünk, mint tavaly, viszont sokkal több turista érkezett ez országba, mint eddig bár­mikor. Senki sem számított az idegenek ekkora invázió­jára. Csoda hát, hogy idény közepén kaptak észbe a szál­lodák beszerzői, s most pénzt és fáradságot nem sajnálva kutatnak hús után. Az év elején pusztító betegségek is megtizedelték a jószág­állo­mányt. Arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy vevőink a húskivitel elé az idén nem gördítettek akadályokat So­kan éppen a kivitelt okod­­ják a húshiányért. Ezeknek azonban csek részben van igazuk. Tenyésztőinknek és vágóhidain­kna­k szerződés otk van külföldi üzletfeleikkel. Jóvátehetetlen hiba lenne felmondani őket, és elveszí­teni a nagy anyagi áldozatok árán szerzett piacokat. Egyéb­ként Djiuro Uzelac, a Jószág­tenyésztési és Kiviteli Biz­tonsági Alap igazgatója ki­jelentette, hogy külföldre az idehaza kevésbé kelendő és az ágon drága húst szállít­juk. A sz­ export 38 százalékát vágólovak, aprójószág és ezeknek húsa, továbbá a ta­valy fagyasztott disznóhúsok­ból készült konzerv teszi. Ha leállítanánk a kivitelt, nyil­ván több hús lenne ez üzle­tekben, erre azonban gon­dolnunk sem szabad. A vajdaságiak nem panaszkodhatnak Míg az ország legnagyobb részében üresek a mészár­székek, hazánk éléskamrájá­ban. Újvidéket, Zrenjanint és még egyikét helységet ki­véve, nemigen érezhető a húshiány. Csupán az áraik emelkednek. Ez POLTVAS József zom­bori, SZABÓ Jó­zsef topolyai és KISPÁL Fe­renc zentai munkatársunk alábbi jelentéséből is ki­tűnik. ZOMBOR: Nincs baj az ellátással, csupán a borjú­hús hiánycikk. A vágóhíd csak a kórházat látja el vele. Egy hónapja, hogy megdrá­gult a hús, s a fogyasztók már megszokták az új ára­kat. Kérdés azonban, ho­gyan fogadják azt a hírt, hogy a helyi vágóhíd, a vá­ros ellátója, ismét áreme­lésre készül. Erről Stanko Sedlanov, a vágóhíd igazga­tója tájékoztatott bennün­ket: — Ismét növekedett az élőjószág felvásárlási ára, és nem tudunk beleilleszkedni a jelenlegi húsárakba. A községi szkupstina legköze­­lebbi ülésén beterjesztjük áremelési kérelmünket. Hogy mennyivel drágul a hús, azt még nem tudom. Az igazgató azt állítja, hogy ezentúl nem lesz fenn­akadás a­z ellátásban, a je­lenlegi válságot szerinte a tenyésztésben időszakonként bekövetkező hullámzások okozzák. TOPOLYA: A városban és környékén ezen a nyáron lényegesen jobb az ellátás, mint az előző években volt. Tudniillik a helybeli vágó­híd üzletein kívül a Szabad­kaig November 29. üzletében, valamint az élelmiszerbol­tokban is mindenkor kap­ható friss hús és hentesáru, A választék is bővült. Az ellátást sokban meg­könnyíti, hogy a környező településeken, továbbá a me­zőgazdasági szervezetekben mindenkor lehet húst vásá­rolni, s ami szintén lénye­ges, olcsóbban, mint a to­polyai üzletekben. Az ora­­hovói mészárszék például igen nagy forgalmat bonyo­lít le. Nemcsak Topolyáról, hanem az egész környékről járnak ide vásárolni. A to­polyai vágóhídon egyébként azt ígérik, hogy az ellátás­ban ősszel és télen sem lesz fennakadás. ZENTA: A csókai húsgyár és a zentai kereskedelmi vál­lalat kérésére e marhahús 1,50, az üszőhús 1—2, a bá­rány- és a birkahús szintén 1—2 dinárral megdrágul. A borjú- és disznóhús régi áron kapható. Borjú- és bá­­rányhúsból azonban kicsi a kínálat, és az áru hamar el­fogy. ADA: Kielégítő az ellátás. A helyi földművesszövetke­zet és a csókai húsgyár üz­leteiben mindig van friss hús. KANIZSA: A szabadkai November 29. és a csókai húsgyár üzleteiben vásárol­hatnak a polgárok. A mar­hahús kilóját a szabadkaiak 1 dinárral emelték, a borjú­hús árát 3,50 dinárral. A csókaiak üzletében a disznó­hús 3, az üszőhús 1,10 dinár­ral kerül többe. CSÓKA: Ebben a község­ben is kénytelenek voltak emelni a hús árát, a sertés­húsét 50 párával, a marha­húsét 2 dinárral, a bárány­húsét szintén. Az ellátás ki­elégítő és remélhetőleg a jö­vőben sem lesz fennakadás. Novemberig van februárig állunk sorban? A jelenlegi országos böjt időtartamáról eltérnek a vé­lemények. Ha Vajdaságban nem is, másutt bizony kény­telenek sorbaállni az embe­rek. Több szakértő szerint már a jövő hónapban enyhül a hiány, ha a turisták ha­zautaznak. Novemberre, de­cemberre vágóhídra kerül­nek a nemrég hízóba fogott sertések, és nem lesz ritka­ság a disznóhús a mészár­­szé­kekben. Borjú- és üsző­húsból azonban csak jóval később javul a felhozatal. Dr. Todor Birovljev, a Koprodu­kt vezérigazgatója október végére jósolja az el­látás javulását. Szerinte a hizlalás görbéje lassan emel­kedik. Több hús lesz az üz­letekben, mert az idegenfor­galmi idény befejeztével csökkenni fog a kereslet Több vágóhíd igazgatója azonban úgy nyilatkozott, hogy januárig, februárig még sorba kell állnunk a disznó- és a borjúhúsért A kormány és szervei — részben a tenyésztők kezde­ményezésére — több intéz­kedést hoztak az ellátás ja­vítása érdekében. Első he­lyen említenénk a hús- és zsírbehozatal korlátozását, majd a borjú­vágási tilalom megszigorítását. A tenyész­tők mérsékelték a kivitel ütemét csak annyit expor­tálnak, amennyi a piac tar­tására kell. Júliusban példá­ul a kivitel értéke nem ha­ladta meg a tízmillió dollárt az előző hónapok tizenöt mil­liós átlagához viszonyítva. Ezek természetesen csak rövid távra orvoslást nyújtó intézkedések. A jószágte­nyésztés távlatterve most készül, és a kiszivárgott hí­rek szerint szeptemberben a szövetségi kormány elé ter­jesztik. Szervezett termelés­re és értékesítésre készü­lünk, hogy ne legyen töb­bé húshiány, s hogy az idő­szakonként jelentkező vál­ságoknak egyszer vége sza­kadjon. SOMOGYI Zoltán |! szataiai «ф» | : Nagy- és Kiskereskedelmi, valamint Közvetítő: : Vállalat (Dimitrije Tucovica 2. — Borovo utca) \ • • • • • ELADÁSRA KÍNÁL: * • • 49 ál* • • B Zastava—600 gépkocsi 750-es motorral в 000 din * • ■ 1968-as évjáratú Zastava 750 gépkocsi J . (21 000 km. futott) 11 800 din • a I 10 000 km futott Zastava 750 gépkocsi • • rádiókészülékkel 13 ooo din * • ■ 1065-ös évjáratú, 51 000 km futott Citroen I • (Spaček) gépkocsi g ooo din • . B 1967-es évjáratú, 9 üléses Zastava—1300 • • Combi gépkocsi 9 500 din J 2 E8 regisztrált 2 tormás Zastava—620 tehergépkocsi 5 500 din • •­­ regisztrált 1.5 tonnás Zastava—615 tehergépkocsi 4 800 din • • 19 Ferguson—28 traktor 35, motorral 7 000 din * • 8 nagyjavított Ferguson traktor 12 000 din • 2 B hathengeres Zmaj—780 arató-cséplő 12 000 din • • • • A • • J Eladásra kínálunk még családi házakat, lakásokat, • • földet, szőlőt, építésre megfelelő telkeket. Érdeklődni a • • fenti címen: • • • • • • • ••••• • • • •• ••»•«•••«#««••••«»•­­ • IMWM. MAGYAR SZÓ Bemutatkozás T­ELSZ A HATALMAS NAGY étteremben — van egy benne vagy száz asztal, de csak néhány foglalt — várod a pincért, hogy vacsorát rendelhess. Éppen abban a pillanatban érkezik asztalodhoz és nyitja jó estére a szájat, amikor a zenekar rázendít. Az üdvöz­lésnek csak a fele jut el a füledig, a többit elfojtja a muzsika. Bizonyára elmondta az egész jól ismert szöveget: tessék parancsolni, van bécsi, párizsi, csevapcsicsa, razsnyicsa... De te mindebből nem hallottál semmit, és szorult helyzetedben mit tehettél mást, bólintottál, hogy azt kéred, majd csak hoz valamit. A füstösök és kevésbé füstösök — zongorista, kla­rinétos, bőgős, dobos, harmonikás és egy szál hegedűs összetételben — játszottak tovább és énekeltek is hozzá. A muzsika elárasztotta az egész éttermet és a nyi­tott ablakokon át a vendéglőt körülvevő parkot is. A vendégek elnémultak, mert minden társalgási kísérle­­tet eleve halálra ítélt a zene. Olyan hanganyag tört elő a hangszerekből és a torkokból, hogy az volt az érzé­sem, nem a­ nyitott ablakokon át betóduló fuvallatnyi, friss levegő mozgatja a nehéz bársonyfüggönyöket, ha­nem a muzsika. De nem elégszik meg a függönyök lebegtetésével, körülnyalva a csillárokat, mintha azokat is kimozdítaná nyugalmi helyzetükből. Alighanem a ventillátor is a zene hatására forog olyan gyorsan. Persze a mellékhelyiségeket is kitölti a zene. Úgy érzed, a konyhában a muzsika süti a húst, az mozgatja a szakácsnőket, a raktárban egymáshoz koccintja az üvegeket, a W.C.-ben pedig lehúzza a vizet... Vacsora után vagy már (csevapcsicsát hozott a pin­cér), felállsz és indulnál kifelé, de ez nem megy köny­­nyen. A zenekarral szembefordulva, mintha orkán­szerű széllel kellene megbirkóznod, ezért kissé előre­hajolsz, hogy kisebb felületen „fogjon” a zene, és eb­ben a pillanatban úgy érzed, ha valaki hirtelen „ácsit” parancsolna, menten hasra esnél, kiszaladna alólad a Négy kövér ló (Cetiri kanja, debela). Néhány lépés után fordított helyzet áll elő, hátba kapod a muzsikát és egyenesen kilök az étteremből. Kint, miután magadhoz térsz, véletlenül megtudod, ez a zenekar most játszik először ebben a vendéglő­ben, most mutatkozott be, ettől függ szerződtetik-e őket. Emészt a kíváncsiság: vajon felvették-e őket?! CSORBA István 7. oldal Lesz-e jó rétes az új búza lisztjéből Mit mond erről Sípos Antal főmolnár MAJDNEM minden falu­nak van tanítója, orvosa, mezőgazdásza, de főmolnár­ja nincsen. Igaz, malom sincs annyi, mint azelőtt a korszerű gépekkel felszerelt villanymalmok ugyanis nyugdíjba küldték a régie­ket, a legendákkal övezett vízi- és szélmalmokat. Le a kalappal előttük, fáradha­tatlanul, éjjel-nappal dol­goztak, sok költőt megihlet­­tek, sok szép nóta keletke­zett a forgó vitorlákról és vérfagyasztó történet az egymáshoz morzsolódó kö­vekről. Ez a múlté. Akik most a duruzsoló hengerek, kanalas szalagok és a zsá­kok között dolgoznak, ter­mészetesen nem a roman­tika kedvéért vannak ott, hanem mesterségnek, ke­nyérkereső foglalkozásnak tartják a molnárságot. Ezt a szakmát is éppen úgy kell tanulni, mint a többit, sőt nagy hozzáértés, érzék is kell hozzá. Hogyan is lesz hát valakiből főmolnár? Er­re a kérdésre ugyan nincs megszokott, sablonos vá­lasz. A pályaválasztás itt is egyéni. Egyes gyereke­ket állítólag azzal csalo­gattak ide, hogy a malom­nak az ajtaja lepénnyel van kirakva, mákos kalács­­osal pedig kitámasztva. Persze ez csak afféle men­demonda. Nincs mákos ka­lács, de a hozzá való fi­nom liszt itt készül. — Választanom kellett: vagy kereskedő leszek, vagy pedig molnár. A molnársá­got választottam, és nem bántam meg — mondja Sí­pos Antal, a kishegy­esi villanymalom főmolnára. — 1948-ban szegődtem el az akkori motormalomba- inas­nak. Nem hozták tálcán­­a a mesterséget, de jó taní­tóm volt Zabos Gábor fő­­molnár személyében. Szűk­szavú volt ugyan (most már nyugdíjban van), de a szakmáját jól ismerte. Csak figyelnem kellett rá, a keze mozgását követnem. Sípos Antal kishegyesi inaskodása után a topolyai villanymalomba ment, az­tán pedig, amikor felépült Kishegyesen az új malom, főmolnár lett Erre a poszt­ra aránylag fiatalon került, ugyanis 35. életévét töltötte be az idén. A főmolnárnak a villany­­malomban legalább annyit kell tudnia, mint egy mér­nöknek. Sorolja is a szakma rejtelmeit: a hengerek be­állításától kezdve a pneu­matikáig, a porelszívó be­rendezés kezelésétől a jó liszt őrlésének titkáig. Eb­béli munkájában­­ ugyan a laboratórium­­ is segíti,­­ itt ellenőrzik a búza sikértar­talmát, a lisztjéből készült tészta nyújthatóságát és sok más egyéb tulajdonsá­gát. De ezt a hozzáértő, jó­szemű molnár laboratórium nélkül is tudja. A laboratóriumban a pol­cokon kis műanyag zacs­kókban lisztmintákat őriz­nek. Ha esetleg a malom­ból származó lisztből vala­melyik pék vagy kenyér­gyár szakértője rossz, la­pos kenyeret sütne, és ezért a malmot okolnák, akkor a lisztminták révén bizonyíta­ni tudják, hogy nem tőlük származik a hiba, mert ki­fogástalan lisztet szállítot­tak. — Mi a véleménye arról az örökös molnár—pék- vi­szályról, hogy egymást okol­ják, ha a kenyérből­­bodag lesz.­­ A kenyér és egyéb tésztafélék készítése ma­napság is nagy szakmai tu­dást követel a pékektől és a molnároktól­­ egyaránt. Mindkét fél jó munkáján áll vagy bukik, hogy jó vagy rossz kenyér kerül-e a pultokra. Mi megtanultuk azt, hogy minden eszten­dőben más-más minőségű a búza. Az idén például a jó liszt őrléséhez több acélos búza kell Tavaly a keve­rési arány fele-fele volt, az idén pedig az acélos búzá­ból legalább hetven száza­lék kell, annál is inkább, mert a lágy búza minősége az idén sokkal gyengébb. — Lehet-e jó­ rétestész­tát gyúrni az idei­­ búza lisztjéből? — Hogyne lehetne. No nem mindegyikből, a Bezosz­taja lisztjéből lehet a leg-­­jobb rétes-tésztát gyúrni, cigarettapapír vékonyságú­ra kinyújtani, viszont a Bácskáé a leggyöngébb. Ha ebből őrölt lisztet kap a há­ziasszony, akármennyire is ért a rétes készítéséhez, mégsem boldogul, mert mind­untalan elszakadozik a tészta. PAP Endre Sípos Antal

Next