Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-31 / 240. szám

Vasárnap,­­966. aug. Sí. MAGYAR 529 Az utolsó húzáson: öt főnyeremény Véget ért a Magyar Szó nyári nyereményjátékának heti sorsolása Jövő szombaton dől el, kié lesz a Ford autó A jubiláló Magyar Szó nyári nyereményjátékénak utolsó rendes húzása zajlott le tegnap a szerkesztőség­ben. Most már csak a fő­nyereménynek, a Ford autó­nak a kisorsolása van hát­ra, s néhány értékes vigasz­­díj, amelyeket az autóra pá­lyázó olvasóink között osz­tunk ki. A tegnapi húzáson úgy hozta a szerencse, hogy az autó kisorsolásán Bilik Franciska, becses olvasónk (Pionicska 66.) képviseli a Magyar Szó olvasótáborát Természetesen neki is egy Darwis karóra — ezúttal automata — lesz a jutalma. Kérjük levélben értesítse a szerkesztőséget, el­jön-e jövő szombaton délelőtt fél kilencre, a főnyeremény ki­­sorsolására. Minthogy befejeződött a heti húzás, illő, hogy egy kis összefoglalót készítsünk a nyereményjátékról. Kis híján 250 nyeremény­tárgyat sorsoltunk ki, a hetente beérkező mintegy 15 000 levelezőlap beküldői között. A nyereménytár­gyak értéke valamivel több mint 15 millió dinár. Vala­mennyit kikézbesítettük már, kivéve azokat, ame­lyek tegnap kerültek elő a szerencsekerékből. Ezúton te­hát felkérjük mindazokat az olvasóinkat, akik az eddigi sorsoláson nyertek valamit, de a nyereménytárgyat esetleg nem kapták meg, levélben értesítsék a szer­kesztőséget, hogy utánanéz­zünk, hol akadhatott el a küldemény. Nem készítettünk kimu­tatást arról, melyik község­be hány nyeremény jutott, annyit azonban olvasóink is észrevehettek, hogy a legtöbb Szabadkára került. Ez egészen természetes, hi­­szen a Magyar Szónak eb­ben a városban van a leg­több olvasója. Ám mint mondani szokták, a szeren­cse vak, nem mindig van tekintettel a valóságra. Mert mi mással magyaráz­hatnánk például az olyas­mit, ami az első húzáson történt, hogy egy Blašica pu­lóver Rovinjba (!) jutott, László András olvasónkhoz. S a zombariak hiába re­ménykedtek abban, hogy majd csak kerül hozzájuk is valamilyen értékes tárgy, nem vált valóra óhajuk, jóllehet a Magyar Szó na­ponta több száz példány­ban kel el náluk. Ellenben olyan helyekre is jutott fő­nyeremény, mint például Tamásfalva (Hetin), ahol alig néhány példányban vásárolják a Magyar Szót. Jutott azonban a nyere­ményekből szinte minden vidékre, Baranyába, Bács­kába, Szerémségbe, sőt még a fővárosba is — nem is akármilyen: egy mosó­gép —, csak éppen Mura­vidékre nem. Pedig o­nnan is érkezett jó néhány szel­vény, mégpedig idejében, hiszen küldésére egy teljes hét állt ottani olvasóink rendelkezésére. A nyertesek természete­sen valamennyien köszönő­levelet intéztek hozzánk, s kiderült, hogy szerették vol­na, ha a Magyar Szó kép­viselője személyesen adja át nekik a tárgyakat. Nem lesz felesleges talán, ha er­re vonatkozólag idézünk Ruppa Rozália gombosi ol­vasónk leveléből: „A mo­sógépnek velem örült Gom­bos apraja-nagyja, nem győztem áldomást fizetni. A nyeremény átadására sze­rettem volna egy jó gom­bosi halászlével kedvesked­ni a szerkesztőség megbí­zottjának.” Nagyon szépen köszönjük az ő és a többi nyertes igazán kedves meg­hívását, sajnos, nem tehe­tünk mindenkinek eleget, hiszen akkor mást sem csi­nálhatnának, a szerkesztő­ség tagjai, mint hogy ide­­oda futkosnának a sok nye­reménnyel. Jelentés a nyereményjáték utolsó húzásáról VASÁRNAPTÓL SZOMBATIG Szilárd a dinár, csak nehezen forog Vasárnapi Megállja-­ helyét a diáért A Darwis karórák nyer­tesei: Gazda Valéria, Sza­badka, Karadžić u. 20; ifj. Gregor Ferenc, Becse, No­vember 11 u. 74; Nagy Ká­roly, Kanizsa, Októberi forradalom u. 15. Lé­nárd Eszter, Feketics, Jú­lius 13. u. 14. Az aranyórát Török Mihály (Feketics, Verbászi u. 31.) nyerte, az automata órát pedig — mint fentebb már említet­tük — Bilik Franciska, Becse, Pionír u. 66.) kapja, ha részt vesz az autó ki­sorsolásán. A RIZ (Radioindustrija Zagreb) lemezjátszót, Vá­­radi Verona, (Zenta, Bakos Pál u. 14.) nyerte. A Castor-Končar mosó­gépek nyertesei: Gálfi Má­tyás (Szabadka, Moša Pija­­de u. 36.) és Fiten Aranka, (Apatin, Boris Kidric u. 10.) Az Iskra villanyborotvák nyertesei: Horváth József, Becse, Stevan Knicanin u. 14. (no végre egy férfi!), Ssomolya Katalin, Orahova, Tornyosi út 34., és Győre Irén, Adia, Dózsa György u. 24. A Podravka csomagok nyer­tesei: Torma Ida, Mohol, Tito marsall u. 90. és Lo­­soncz József, Orom, Kos­suth Lajos u. 16. A Kontakt villanytűzhely nyertese: Erdélyi Melinda, Martonos, Tito marsall u. 67. A Rašica termékei közül ezúttal nem pulóvert, ha­nem két kötött női ruhát sorsoltunk ki. Az egyiket Bálla Etelka, Újvidék, Ma­­jevička 6., a másikat pedig Fekete Mária, Moravica, Árok u. 16. nyerte. Olvasóink bizonyára em­lékeznek még rá, hogy a temerini JÁVOR asztalos­­üzem egy komplett szalon­­bútort szánt kisorsolásra nyári nyereményjátékun­kon. A vállalatot néhány héttel ezelőtt pusztító tűz­vész sújtotta. Lelkes mun­kaközössége azonban bízik abban, hogy hamarosan za­vartalanul megindul náluk a termelés, ezért úgy dön­töttek, hogy a játékon való részvételüket nem mondják le. A szalonbútor nyertese Zentner Edit, Versec, Gun­­dulic u. 47. Kérjük, akár személyesen, akár a szerkesz­tőségen keresztül, lépjen kapcsolatba a Jávorral. Utolsó húzásunkon auto­mata EMO olajkályhát soro toltunk ki, nyertese: Bar­el in Marija, Újvidék, Tone Hadžić u. 20. A Vedrog piperecsoma­g nyertese Urmos Géza. Sup­­lyák 511. A Yogi-matrac nyertese: Hatala Miklós, Szabadka, Celoveci u. 17. A RIZ (Radioindustrija Zagreb), tévé nyertese: Ko­vács Anna, Szabadka, V. Ha­nibal Lucic u. 16. A TMZ motorkerékpárt, a szabadkai Meteor ajándé­kát Törteli Mihály, Ka­nizsa, Petőfi Sándor u. 48. nyerte. A Mixert a szabadkai Na­mateks ajándékát pedig Lakatos Margit, Moravica, Kovács Gyula u. 17. nyer­te. Hibaigazítás Nyári nyereményjátékunk 10. húzásának jelentésében, amelyet augusztus 17-én kö­zöltünk, sajnálatos hiba csú­szott. Mint a címből kitű­nik, a főnyeremények egyi­ke, a tévé, Kishegyesre ke­rült, nem pedig Újvidékre, Kurucz Irénnek, ahogyan a jelentésben olvashatták. Újvidéki olvasónknak átad­tuk nyereményét, a RIZ gyártmányú lemezjátszót, vigaszdíjként pedig egy Darwis automata órát ka­pott. Ezúton is elnézését kérjük a tévedésért. ■ Lecsitult már a frank devalválása körül támadt izgalom, a nemzetközi pénz­ügyi helyzet azonban tovább­ra i­s foglalkoztatta a gazda­sági szakembereket. Szá­munkra természetesen az a fontos, hogy a monetáris in­gadozás viharában a dinár hogyan tudja megállni he­lyét Mint ismeretes, a fran­cia frainik értékének egy­­nyolcadával csökkent, ennek következtében az angol font is ingadozik, a nyugat­német márka pedig felfelé tör. Mivel ebben a három or­szágban együttvéve 2638 mil­lió dinár értélkű árust szállí­tunk ki, vagyis kivitelünk­nek 16,7 százalékát, első­rendű érdekünk, hogy mit várhatunk ezektől a válto­zásoktól. Nagy-Britannia már korlátozta a turistáknak járó valutát, s várható, hogy Franciaország is megteszi. Ezt nyilván turizmusunk sínyli meg. Ha frank után a font­os gyengélkedni kezd akkor nyilván nehezebb lesz mezőgazdasági termékeinket az angol piacon értékesíteni a német áru pedig drágább lesz, mert növekedni fog a mátrika érté­ke. Ez különösen kelleme­tlenül érintene ben­nünket, hiszen a Német Szö­vetségi Köztársaságból a be­hozatal több mint 4 m­illliárd dinár, azaz az összbehoza­­talnak 18 százaléka. Igaz egyelőre nincs veszély, mert a dinár még szilárdan állt. Hétfő: Aszalt szilvából deviza ■ Kelendő a jugoszláv aszalt szilva az angol és a német piacon. Már sikerült néhány száz tonnát eladni, s kivitelünk húsz százalékkal növekedett, sőt jobb árat is kaptunk érte mint tavaly. Jugoszlávia a legnagyobb szilvai termelő Európában. Annyi van ebből az ízletes gyümölcsből, hogy Dunát lehet rekeszteni vele. ■ Az Obod és a Gorenje a RSZ és a Szkopjei Tv már ismert ös­szetűzése merőben ellentétes érdekekből­ fakadt. Ennek és más eseteknek a kapcsán felvetődött a kér­dés, ki hivatott arra, hogy összeegyeztesse az érdeke­ket A Szövetségi Végre­hajtó Tanács nem hajlandó magára vállalni a tűzoltó szerepét s szemére veti a gazdaságnak, hogy nem él az önigazgatás adta lehetősé­gekkel, s nem közös meg­egyezés útján intézi el a vi­tás kérdéseket. A gazdaság sem marad adós, s ráolvas a kormányra. Azt várja tőle hogy több eredménnyel mun­kálkodjon a rendszer töké­letesítésén, hiszen az emlí­tett vitás esetek éppen az előírások, tehát valójában a rendszer fogyatékosságaiból ezenfelül az idejét múlta ügyvezetésből­­keletkeztek. Mindkét szempontban nyil­ván van igazság. Mégis úgy tűnik, azon elmélkedünk, melyük vonít előbb a­­ totik vagy a tojás. v Чччк. • Keddi : Bürfi«­kerb— X ■ A gyár eladja termé­­keit egy másoknak, s ha nem is kapja meg a pénzt értük, úgy könyveli el mint el­adott árut tehát jövedeknat mutat ki s ennek alapján fizetést oszt és fizeti a járu­lékot a községinek, a­­köztár­saságnak, a szövetségnek. A társadalom-politi­kai közössé­gek e bevételhez mérten ter­vezik a fogyasztásukat, költ­ségvetésüiket a közigazga­tási alkalmazottaik és a kép­viselőik személyi jövedelmét, így indul meg a fizetéskép­­telenség láncreakciója, egy olyan jövedelem elosztása, amely mögött nem áll reali­zált termelés. A kamfőszak­­értők szerint a pénzügyi­­elszámolási rendszerben van a baj. Javasolják a váltók alkalmazását, hogy „karha­talommal” lehessen behaj­tani a krám­levőségelvet. a szét rándítván­yozzá­k, hogy a szövetségnek, a köztársaság­nak,­ a községeknek járó részt a személyi jövedelem­nek kiosztásával egyidőben utalják ki, így valószínűleg nem történhet meg, hogy a ■képviselő teljes fizetést­­kap, ha a gazda­ság mimu­mailie sze­mélyi jövedelmet igényikeree osztani.­­ Az Garen hegységben (Bosznia) igen gazdag ókon­­aiak­ és rézlelőhelyekire buk­kantak. Az érctartalom itt roppant g­azdag, talán a leg­gazdagabb Európában- A réz­érc például 1—3,5 százalék rezet tartalmaz. Borban, pe­dig csak 0,7 százalékot. Van benne ezenkívül kiaknázás­ra érdemes mennyiségben arany, kadmium és antimon is. Szerda: Elismerés a feltalálóknak . A sasaid vasművekben a feltalálók ezután három­szor nagyobb jutalmat kap­j­ana­k. A j­ut­alom a találmány­­ alkalmaizásában elért meg­takarítással lesz arányos. A­­ munkaközösség tehát végre rájött arra, hogy méltóan­­ kell meg­jutalmazni az ügyes ötletben gazdag szakembe­reket. Sajnos nem maradhat­juk, hogy ez már bevett szo­kássá vált mintánszerveze­­tetünkben. Hányszor olvasunk arról, hogy egyik-másik honfitársunk külföldön sza­badalmaztatta találmányát, miután idehaza megunta a sok kiütk­ a cselést. Csütörtökön: Ismét áramkorlátozás fenyeget . A terv szántat, áram­termelésünk őszre eléri a 19 milliárd kilowattórát, ami fedezi a gazdaság és a lakos­ság szü­kségleteit. Az áram­fogyasztás azonban ez év derekáig 8 helyett 12 száza­lékkal növe­kedett, ezzel szemben nem készült el idő­re a Kosovo hőerőmű, a Mo­rava hőerőmű pedig hiba folytán kiesett a termelés­ből. Művei az év második fe­lében az áramfogyasztás rendszerint nagyobb szo­kott lenni, nyilvánvaló, hogy az ámmihiány és ennek kö­vetkeztében a korlátozás Da­moklész kardja ismét a fe­jünk felett lebeg. Hát a tavalyi és korábbi bajokból éppen semmit sem okultunk? Pontok: Tito Zadarban ■ Tiltó elnök zadei­i be­szédében köntörfalazás nél­kül ráolvasott azokra a­­kommunistákra, akik egyéni érdekeikből lettek tagjai a KSZ-nek, s azokra, akik­ nem tartják be a pártfegyel­­met. Főként azokat a vezető tisztségeket betöltő elvtársa­­kait bírálta, atkák nem állnak feladataik magaslatán. Az ilyeneknek menniük kell, mert csak bitorolják a rá­termett, tettre kész alkotók helyét. S. I. Vannak még kivételek Alaposan megválogatja vevőit a kikindai cserépgyár, nincs is gondban a fizetésképtelenség miatt Ritkaságszámba megy ma­napság az olyan vállalat, mint a kikindai Tora Marko­vic cserépgyár. A legtöbb vállalat ugyanis az általános fizetésképtelenség miatt pénzszűkében van, s ha ösz­­sze akarja szedni a pénzt a személyi jövedelmekre, kinnlevőségeit csak nagy ne­hézségek árán, bíróság segít­ségével hajthatja be. Ennek a cserépgyárnak azonban nincsenek ilyen gondjai Ezerhatszáz dolgozója rend­szeresen megkapja havi já­randóságát, s a vállalat az utóbbi évek folyamán telje­sen ellátta magát jövedelmé­ből forgótőkével, úgyhogy erre a célra régóta egyet­lenegy dinárt sem kért köl­csön. — Hogyan sikerült mind­ezt elérni? — kérdeztük az igazgatótól, Dušan Stepanicev közgazdásztól. — Jól ismerjük a piacot és a vevőinket, s meg is válo­gatjuk őket Ha egy új, szá­munkra ismeretlen, vásárló jelentkezik, természetesen nem utasítjuk el, de figye­lemmel kísérjük, hogy eleget tesz-e kötelezettségeinek. Az új vásárlónak nem bocsátjuk meg a késést, azonnal a bí­rósághoz fordulunk. Úgy tartjuk, jobb ha nálunk áll raktáron az áru, mintsem hogy odaadjuk a rosszul fi­zető vevőknek. Készlettorlódásra azonban, legalábbis mostanában, nem kerülhet sor. Nagy a kon­junktúra az építőanyagipar­­ban, javában folyik az épít­kezés, jóformán még ki sem hűl a cserép, máris viszik a vevők. A cserépgyár tavaly új üzemrészleget helyezett üzembe, megkétszerezte ter­melését,­ de még így is alig tud annyit gyártani, amek­kora a kereslet. Az eladás már csak azért sem gond, mert mindenki először is a jóhírnevű, nagy tradíciójú kikindai cserépgyárhoz for­dul. A konjunktúra azonban nem minden. Tudni kell él­ni is az alkalommal. A ki­­kindasiak ezt úgy értelmezik, hogy továbbra is a jó gazda módján kel folytatni a gaz­dálkodást, s gondolnak nem­csak a mára, hanem a hol­napra is. — A vállalat igazi erejét a folyószámla állása mutatja — hangsúlyozta Dusán Ste­­pančev. — Mi erre nem pa­naszkodhatunk. Számítása­inkat és elszámolásainkat azonban továbbra is a kifi­zetett, nem pedig a számlá­zott áru alapján végezzük. Az még nem sokat ér, ha le­­számlázuik az árut, hiszen a számlák mögött olyan vevők is megbújhatnak, akiktől ki tudja mikor tudjuk megkap­ni a pénzt. Véleményünk szerint nem kellett volna át­térni a kifizetett áru szerin­ti elszámolásról a számlázott árura, mert az utóbbi sok fiktív értéket is tartalmaz. Eszerint ugyanis amint le­számlázzuk az árut, máris kötelesek vagyunk teljesíte­ni társadalmi kötelezettsége­inket, noha az áruért járó pénz még nem folyt be fo­lyószámlánkra. Ezáltal a társadalmi kötelezettségek az ügyviteli alap terhére men­nek, s ez is egy oka, hogy a gazdaság egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerül. Habár a gyár megkétsze­rezte a termelést, az idén va­lamivel hosszabb fizetési ha­táridőre adja az árut, mert biztosítani kell a kapacitás kihasználását. Elvük azonban az, hogy szinte kizárólag csak a kereskedelmi válla­latoknak szállítanak, mert ők a legjobb üzletfelek. A kereskedelemnek tetemes napi bevétele van, s anyagi­lag is eléggé jól áll, úgy­hogy képes viszonylag rend­szeresen fizetni. — Megfigyeltük, hogy a nagyobb vállalatok rosszabb fizetők, mint a kisebbek — folytatta az igazgató. — Ha­bár ennek alapján is mérle­geljük, hogy kinek adjunk árut, sok éves üzletfeleinket mégsem hagyjuk cserben, különösen ha csupán ideig­lenes nehézségeik vannak. Mondhatom, hogy üzleti e­­inikkel rendkívül jók a kap­csolataink, annak ellenére, hogy egyiket-másikat néha kénytelenek vagyunk az adósságok miatt beperelni. Végül, ha megkísérelnénk összeállítani annak az „or­vosságnak” a receptjét, amellyel a kikindai cserép­gyár a fizetésképtelenség járványa idején is megőrizte egészségét, csak azt mond­hatjuk, hogy a titok a körül­tekintően végzett gazdálko­dásban rejlik. Része van eb­ben annak a helyzeti előny­nek is, amely a gyár nagy­ságából ered: Kikimda tartja az ország cserépgyártásának csaknem felét. Ennél azon­ban jelentősebb az, hogy a gyár nagyon megválogatja vevőit, és megteremtette — néhány éven át, igaz, a sze­mélyi jövedelmek rovására — saját forgóeszközeit. A jó hírnévvel és a kiváló minő­ségű termékeikkel együtt, ez adja meg a jó gazdálkodás sikerét. KORFA Béla 9. oldal

Next