Magyar Szó, 1969. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-12 / 252. szám
2. oldal A Jugoszláv Sorsjáték 37. fordulójának nyerőszáma?! Az alábbi szám _ Az alábbi számokkal végző- Ez* a* összemokkal végző- Ezt a* összedő sorsjegyekee* nyerték dő sorsjegyek **• nyerték 5990 200,— 15 20,— 84460 500,— 25 30,— 62920 500,— 98525 2 000,— 790690 10 000,— 391765 10 000,— 01 10,— 64_ 6631 80736 500,— 6631 200,— 77466 500__ 818001 10 000,- 399476 10 000-242281 10 000,- 399476 10 000,-22 20,— 17 10,— 24052 500,— 847 50,— 17252 500,— 95337 2 000,— 277542 10 000,— 850507 10 000,— 83 in 378 100-66 10,— 4368 200__ 77353 500,- 35018 500-23383 1000,- 241258 10 000-343743 10 000,— 141258 10 000, 632423 100 000,— 9 4,— 44 10,— 01699 500,— 2384 200,— 66549 500,— 50004 1 000,— 69219 1 000,— 587044 10 000,— 802669 50 000,— MAGYAR SZÓ Péntek, 1969. szept. 12. Mellékes, de jövedelmező kisegítő üzemág a termelőszövetkezetekben • Nagyobb foglalkoztatottság MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK „A mezőgazdasági üzemekben végezhető, az üzemek tevékenységi köréhez kapcsolódó ipari jellegű tevékenység kiszélesedik, és kiegészítője lesz a foglalkoztatottság és a jövedelem növelésének” — írja Tímár Mátyás Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarországon című könyvében. A magyarországi mezőgazdasági nagyüzemek, elsősorban a termelőszövetkezetek java része ma már szinte el sem képzelhető mellék- és kisegítő üzemági tevékenység nélkül. Sem az egyik, sem a másik nem tekint vissza nagy múltra. A melléküzemági tevékenység létrejöttét az igazolja, hogy Magyarországon sok állami gazdaság és tsz az idők folyamán egysíkú gazdasággá vált, azaz: a körülmények folytán a nagyüzemek és a tsz-ek tevékenysége egészen szűk területre, szinte kizárólag az alapvető mezőgazdasági műveletekre — növénytermesztésre és állattenyésztésre —szorítkozott. Terménybőségnek, látszólagos túltermelésnek kellett bekövetkeznie, hogy megmutatkozzon az ilyen egysíokú gazdálkodás minden fogyatékossága. A nagy szőlő- és gyümölcstermesztő gazdaságok — a gazdaságon belül — elszakadtak még az elsődleges feldolgozástól is. Megjegyezzük, hogy régebben gátolták meg azoknak az ipari, feldolgozási tevékenységeknek, valamintszolgáltatásoknak a kialakulását is, amelyekre pedig a helyi körülmények közepette igenis nagy szükség volt. Nagy károk származtak és származnak még ma is a gazdaságokra és a népgazdaságokra nézve abból, hogy a felvásárló vállalatok nem képesek mindig idejében átvenni a termést. Ennek objektív okai is vannak: közéjük tartozik a járulékos beruházások viszonylagos lemaradása az alapberuházások mögött. Az átvételt sokszor akadályozza a rossz idő is, a szállítási munkacsúcs stb. Az átvételi nehézségek, meg a feldolgozó üzemek hiánya miatt ezután sok gyümölcs és zöldség tönkremegy. Nyilván nem is lehetne mindet frissen értékesíteni. Tartósításukkal az illető nagyüzem többletjövedelemhez juthat. Homokbánya és galvanizáló üzem A nagyüzemek, közöttük a tsz-ek elsődleges feladata volt, és marad is, a mezőgazdasági termelés, de nem csupán a növénytermesztés és az állattenyésztés, hanem a hozzájuk kapcsolódó más, mezőgazdasági és nem kizárólag mezőgazdasági tevékenység is, amelyekre az üzemeken belül szükség mutatkozik, és amelyek gazdaságosak. A termelőszövetkezetek például, kihasználva az alkalmat, igyekeznek kitölteni azt az űrt, amelyet az állami ipar és a szolgáltató kisipar hagy tevékenységében. Olyan ipari munkát és szolgáltatásokat végeznek, amelyeket az előbbiek nem képesek falun vagy akár városon kielégíteni, vagy amelyek végzésében nem érdekeltek. Lehet ez a tevékenység mezőgazdasági jellegű vagy hozzá kapcsolódó, mint a takarmánygyártás, a gépjavítás, a szállítás, az építés, kisebb feldolgozó részlegek, például tésztakészítő, savanyító üzem vagy szeszfőzde létesítése, vagy pedig a mezőgazdaságtól teljesen független, amikor is az egyes tsz-ek a helyi természeti és egyéb adottságokat használják ki, természetesen szem előtt tartva a gazdaságosságot. A szövetkezeteken belül kis „gyárak” alakulnak, homok és sóderbányát nyitnak, mészégetőt létesítenek. Az egyik tsznek például tíz nem mezőgazdasági üzemága van, melyben 600 állandó dolgozót foglalkoztatnak. Van az üzemágak között mészégető, kő- és homokbánya, hegesztőüzem, galvanizáló-fémcsiszoló műhely, zöldségboltok stb. Több pénz jut a mezőgazdaságfejlesztésére Érdemes megjegyezni, hogy a fent említett tsz-iven éppen az ipari termelés jövedelmezőségének köszönhetik a mezőgazdasági termelés nagyméretű föllendülését is. Ennek hatására a termelés az utóbbi négy évben 3,5- szeresére emelkedett. A kiegészítő üzemágak tevékenységével a tsz-ek elsősorban saját szükségleteiket elégítik ki. Homokot bányásznak az építkezésekhez, szállítórészlegük terményeket fuvaroz, de ha igény mutatkozik rá, akkor a lakosságnak és más iparvállalatoknak is dolgoznak. Vannak persze olyan kiegéMagától értetődik, hogy mindezek ellenére a mezőgazdasági termények nagyobb részének felvásárlását és feldolgozását továbbra is az állami nagyvállalatok végzik. A tsz-tagok nagyobb és rendszeresebb foglalkoztatása, a szállítási költségek, a termékek tönkremenéséből származó veszteség csökkentése és a jövedelem növelése azonban indokolttá teszik mellék- és kiegészítő üzemágak létesítését. Ezek a „mellékes” tevékenységek jelentős jövedelemforrások, és mert növelik a termelőszövetkezetek nyereségét, lehetővé tesznek, megkönnyítenek olyan mezőgazdasági beruházásokat is, amelyek pénz híján egyelőre kivihetetleneknek látszanak. További jelentőségük abban nyilvánul meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben rendszeres foglalkoztaszító üzemek is, amelyek kizárólag mások részére dolgoznak, végeznek szolgáltatásokat. Általában ügyelnek arra, hogy mindez ne menjen a mezőgazdasági termelés rovására. Hallatszanak elmarasztaló vélemények is a kiegészítő üzemágakról. Hangoztatóik szerint a tsz-ek elhanyagolják elsődleges feladatukat. Kirívó esetekpersze vannak, amikor is a téves felmérés miatt vagy a vezetés hibájából kifolyólag balul üt ki egy-egy vállalkozás. Egy tsz például megfontolatlanul fejlesztette a kiegészítő üzemágakat. Ez az ezer holdas üzem tizenkétféle üzemágat tartott fenn, többek között 165 000 forintot költött téglaégetőjére, és mindössze 17 000 forintot bevételezett. A kedvezőtlen példákból azonban nem lehet általánosítani. zottságot biztosítanak holtidényben is, amikor tehát a földeken nem lehet dolgozni és a tagság egy része kényszerpihenőre van kárhoztatva. Egyben munkát talál a falusi fiatalság. Végeredményben a mellék- és kisegítő üzemágak létesítése és fejlesztése, adott körülmények között, a gazdálkodás színvonalát emeli, és jövedelmezőségét javítja. Mindemellett nem tekinthető varázsvesszőnek. A tsz-ek mindenesetre fokozottabban kihasználják a gazdasági és természeti erőforrásokat, foglalkoztatják a tagságot, az emberek nagyobb kereseti lehetőséghez jutnak, és a lakosság is jól jár, mert kielégítik szükségleteit. A tsz a mellékes jövedelmet a mezőgazdaság iparosítására használja fel. SOMOGYI Zoltán Munkalehetőség holt idényben is Belfastban és a többi észak-írországi városban a brit katonák szögesdrótból „békevonalat” húznak a katolikus és a protestáns lakónegyedek közé az eltávolított barikádok helyébe A nagykövet elrablása írta Szeles Tibor Az erőteljes nyomozás még tart, de szinte biztosan kitapintható már, hogy az Október 8. nevet viselő brazíliai forradalmi mozgalom emberei rabolták el Burke Elbrick amerikai nagykövetet. Elrablói csak azután bocsátották szabadon, miután a A fekete Cadillac lassan tört magának utat Rio de Janeiro forgatagában. Charles Burke Elbrick nagykövet fölvette a kocsiba szerelt rádiótelefon kagylóját: — Várjon meg, kisebb késéssel érkezem — telefonálta titkárának —, a város valósággal járhatatlan. Valóban nemcsak az autók dugaszolták el szeptember 4-én Rio de Janeiro belvárosának, az előkelő Sao Clemente negyedének utcáit, de az úttesten hullámzó, zenekarokkal felvonuló iskolások tömege is akadályozta a közlekedést. Brazília szeptember 7-ének, függetlensége napjának megünneplésére készülődött, ugyanis nyolcvan évvel ezelőtt, 1889-ben ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot. A kormány hétnapos ünnepséget engedélyezett, illetve rendelt el, mert a sokszínű — fehér bőrű, néger, mesztic és mulatt — lakossággal, a temperamentumos és nyomorgó milliós néppel csak utcai táncmulatságok és fényes tűzijátékok által tudják ideig-óráig feledtetni a hétköznapok kegyetlenségét. Most különösen nagy szükség volt a bódulatra, a forró, kábító táncőrületre, mert szeptember 1-én csendes puccsal három tábornok, a keménykezű politika hívei ragadták el a hatalmat a megbetegedett Costa e Silva tábornok-elnöktől. A nagykövet jókedvűen nézett ki kocsija ablakán. Élvezte a tarka öltözékben viháncoló felvonulók nyújtotta látványt. Alig két hónapja, júliusban érkezett új állomáshelyére. Még csak ismerkedett Dél-Amerika legnagyobb államával, amely területileg alig kisebb a nagykövet hazájánál, mégis az Egyesült Államok tartja pórázon, csakúgy, mint a zöld kontinens többi országát. A hatvanegy éves, szikár, de még mindig sportember benyomását keltő Elbrick rágyújtott elmaradhatatlan pipájára, és elmélázott. Korábbi állomáshelye Belgrád volt, és most megelégedetten állapította brazil kormány, a lázadók követelésére, kiszabadított 15 bebörtönzött forradalmárt, és repülőgépen Mexikóba szállította őket. A nagyszabású nemzetközi politikai botrányt hiteles adatok alapján ismertetjük olvasóinkkal meg, hogy Brazíliában jóval könnyebb megbízatásának a teljesítése. A legmagasabb helyen is hódolattal fogadják javaslatait, és kérelme utasításszámba megy. Az Egyesült Államok szabad vadászterületén volt most, és nem is sejtette, hogy őrá is vadásznak. Néhány nappal azelőtt magabiztosan elutasította a brazíliai külügyminisztérium javaslatát, hogy két, gerillának nevezett testőrt állítsanak mellé személyes biztonsága védet- Négy fegyveres a kocsiban Az Egyesült Államok nagykövetsége felé kocsizott. Félúton volt a belváros és a Copacabana, a tengerpart fényűző villanegyede között, amikor a nagy Cadillac megtorpant. A nagykövet még látta, hogy egy kis Volkswagen vágott elébük. Gyors pillantást vetett órájára: déli egy óra ötven perc volt. A következő pillanatban pipája kiesett a szájából, mert négy revolveres fiatalember ugrott be kocsijába. Közrefogták a nagykövetet, és egy nyisszantással elvágták a rádiótelefon zsinórját. A brazil sofőrt, Abel Da Silvát ellökték a kormánykerék mellől, és a támadók egyike egy csöndes mellékutcába vezette a Cadillacot. A nagykövetet jó angolsággal, udvariasan, de határozottan felszólították, hogy szálljon ki a kocsiból. Hallotta még, hogy az egyik fegyveres odaszól társának: — Kloroformot! A tétovázó Elbrick a következő másodpercben erős ütést érzett a fején. Kilökték a Cadillacból, és egy ott várakozó félteherautóba gyömöszölték a félig ájult nagykövetet. Valaki beletaposott a gázpedálba, és a teherautó ugrással indult ... (Folytatjuk)