Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)
1969-11-10 / 311. szám
4. oldal Eltemették Muhi János nyugalmazott újságírót A szegedi belvárosi temetőben kísérték utolsó útjára Vasárnap délben, a szegedi belvárosi temetőben eltemették Muhi János szabadkai nyugalmazott újságírót, a Magyar Szó volt munkatársát. Mint már közöltük, Muhi János 56 éves korában november 5-én reggel hunyt el a szegedi városi kórházban. A tegnapi gyászszertartáson Muhi János özvegyén és rokonságán kívül jelen volt a Magyar Szó számos újvidéki és szabadkai munkatársa, a 7 Nap, a Subotičke novine, a Szabadkai Rádió és több más intézmény munkatársa, újságírók, az elhunyt barátai és ismerősei. A Magyar Szó munkatársainak nevében Kalapis Zoltán főszerkesztőhelyettes méltatta Muhi János életútját és munkásságát. Az elhunyt szegedi barátai, iskolatársai és ismerősei nevében dr. Bálint István professzor mondott gyászbeszédet, majd Mészáros Zakariás, a 7 Nap munkatársa a Jugoszláv Újságíró Szövetség szabadkai szervezetének nevében beszélt a megboldogult fáradhatatlan munkálkodásáról. Muhi Jánost a szegedi belvárosi temető halottasházának közelében helyezték örök nyugalomra. Sírját rokonai, kollégái, ismerősei, iskolatársai és barátai virágja borítja. V. ARANYAT ÉRŐ ESŐ VAJDASÁGBAN Szombaton egész nap és vasárnapra virradóra hathét milliméternyi csapadék hullott Vajdaságban. Noha a hosszan tartó aszályos időszak után a talajnak csak a legfelső rétegét áztatta fel, dr. Petar Drezdic, a közismert búzaszakértő véleménye szerint ez a kis eső is aranyat ér, mert elősegíti és meggyorsítja a búza fejlődését. Mivel az időjárás hűvös, a kipárolgás nem nagy, a nedvesség huzamosabb ideig megmarad. VILÁGTALAN NÉMETH BÁCSI ÉS CSALÁDJA Én már a húszas évek folyamán megismertem a szabadkai Független Szakszervezetekben. Hana, a leánya vezetgette az ősz hajú öregembert, az ő kíséretében jött be néha-néha a Tolsztoj utcai munkásotthonba is, ahol előre köszöntek neki már messziről, tudván, hogy nem lát az öreg. Tisztelettel üdvözölték mind, akik isnya kíséretében. A munkások tisztelettel kísérték ki utolsó útjára, a temetőbe. Fia, Ferenc vasúti lakatos lett, majd mozdonyvezető az államvasútnál. Ferencet később Szerbiába, Macedóniába helyezték át. Ott Macedóniában feleségestül partizán lett a népfelszabadító háború idején ez a magyar kommunista mozdonyvezető. merték a munkásmozgalomnak akkor már vagy hetvenéves, barázdás arcú, hófehér hajú veteránját. A szeme világát állítólag azért vesztette el, mert a csendőrök többször megverték. Az első világháború előtt a vidéki szocialista szervezkedés kitartó harcosa és mártírja volt az öreg Németh István, valaha talán szabómunkás. Egész életét a munkásosztály szervezésének frontján töltötte el. A különféle helyeken száz okból is gáncsolt és gyakran betiltott munkásszervezetekbe igyekezett a kizsákmányolt munkásokat beszervezni és osztályharcos szellemre ébreszteni, aztán bérharcba, sztrájkokba vinni. Ezért számtalanszor zaklatták, többször letartóztatták. De fő bűne az akkori társadalom urai szemében az volt, hogy az ipari munkások szervezete mellett a nincstelen földmunkások szakszervezeti tömörítésén is kitartóan fáradozott. Ott aztán nem a városi rendőrökkel, detektívekkel akadtöszsze, hanem a falusi sötétséget és süket csöndet őrző, féktelenül brutális magyar királyi csendőrökkel, akik sokszor meghurcolták, letartóztatásakor néha lovuk mellett hajtották, és nagy szakértelemmel verték laktanyáikban. A forradalmi Független Szakszervezetek szabadkai otthonában néhány évig még be-belátogatott vakom, leámajd a felszabadulás után a szerb közlekedésügyi minisztérium tanácsosa-osztályvezetője. Ma már ő is nyugdíjas öregember. Két fia és leánya, tehát már az unokák, a felszabadulás után a szabadkai ifjúság mozgalomban igen szépen tevékenykedtek. Nagyapjuk, az öreg, vak Németh bácsi harcos útját követték ők mind, nemzedékeken át hűségesen a munkásosztály nagy ügye iránt. LATAR István MAGYAR SZÓ Hétfő, 1969. nov. 10. Az ország nyugati részén már teljes lendülettel működnek a vízi erőművek A horvát tengermelléken és az ország nyugati részein már két napja tartó eső lényegesen enyhítette a vízi erőművek vízhiányát, a duzzasztó tavak ismét csaknem teljesen megteltek, és az áramfejlesztő gépek ismét teljes lendülettel működhetnek. Mivel az eső időnként még mindig megered, és nyugaton újabb csapadékra van kilátás, a helyzet valószínűleg tovább fog javulni, de a szigorú áramkorlátozás továbbra is érvényben marad. A Velebiten az utóbbi 24 órában négyzetméterenként 40 liter csapadékot mértek, a fuzinei duzzasztó gátnál 122 litert, a lokvei tónál pedig 100 litert. A rijekai erőmű területén szintén nagy mennyiségű csapadék hullott, és most ezen a területen is teljes üzemben vannak az erőművek. A Kultúra Székházában legyen az ifjúság otthona A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK KLUBOT ALAKÍTANAK A SZOCIALISTA SZÖVETSÉG KERETÉBEN - SZABADKA KILENC KÖZSÉG SZOCIALISTA SZÖVETSÉGE SZERVEZETÉNEK TANÁCSKOZÁSÁT JAVASOLJA AZ ISKOLAFENNTARTÓ KÖZÖSSÉGEK TÁRSULÁSA ÉS A KÖZÉPISKOLAI HÁLÓZAT KÉRDÉSÉBEN A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK KLUBJAINAK a létesítésével, az Ifjúsági Otthonnak a Kultúra Székházában történő megalakításával és a kilenc északbácskai és észak-bánáti község iskolafenntartó közösségének a társulásával, valamint középiskolai hálózatának a kérdésével foglalkozott a Szocialista Szövetség Szabadkai Községi Választmányának Végrehajtó Bizottsága az Antun KopiloVić elnökletével megtartott bővített ülésén. Blaško Ivić mérnök megindoklása, majd Grgo Vukov, Luka Dulic, Tilly Ernő mérnök, Josip Stipic mérnök és Király Imre felszólalása után a Szocialista Szövetség Végrehajtó Bizottsága egyhangúlag úgy döntött, hogy magáévá teszi a földművesek, a mezőgazdasági mérnökök és technikusok, valamint a mezőgazdasági szakosztálynak azt a javaslatát, hogy Szabadkán és a község településein a Szocialista Szövetség, a mérnökök és technikusok egyesületének mezőgazdasági szakosztálya és a szabadkai Munkásegyetem segítségével a mezőgazdasági termelők klubjai alakuljanak meg. Ezekben a klubokban a mezőgazdasági termelők és a szakemberek véleményt cserélnének az időszerű kérdésekről, szaktanácsokat kapnának, a téli hónapokban továbbképzési tanfolyamokat szerveznének stb. A Szocialista Szövetség teljes politikai támogatásban részesíti az Ifjúsági Szövetség Szabadkai Községi Választmányának és a Kultúra Székháza igazgatóságának azt a közös javaslatát, hogy az olyan sokat vitatott Ifjúsági Otthon a Kultúra Székházában kapjon helyet. Blanko Kopilovic, az ESZ elnökének bevezetője után rendkívül élénk és tartalmas vita alakult ki, amelyben Király Imre, Jugoslav Jerković, Antun Kovačić, Dura Stipic, Josip Stipic, és Antun Kopilovic azt fejtette ki, hogy az Ifjúsági Otthonnak a meglevő ifjúsági tevékenységeken kívül új formákat és tartalmat kellene keresnie, éspedig az ifjúság érdeklődésének megfelelően. Ugyanakkor meg kell szerveznie a településeken élő és dolgozó fiatalok kulturális életét és szórakozását is. A Szocialista Szövetség támogatja az ISZ és a Kultúra Székházának azt a javaslatát, hogy a községi szkupstina módosítsa régebbi határozatát, álljon el a Városi Könyvtárnak a régi Városházára való átköltöztetésétől, mert ez nagyon költséges volna, és tegye lehetővé, hogy Szabadka ifjúsága a Kultúra Székházában végre saját otthonára leljen. A középiskolai hálózat autarchikus fejlesztése nyomán rendkívül bonyolult helyzet alakult ki Észak- Bácskában és az ide gravitáló észak-bánáti kommunákban. Habár a középiskolai hálózat összehangolása és a reális követelményeknek megfelelő fejlesztése köközös érdek. Amint Terhes László bevezetőjében és Milan Pešut hozzászólásában hangsúlyozta, a tartomány segítő keze nélkül a kérdés aligha oldható meg. Hogy az elvi megállapodásokat gyakorlati lépések kövessék, Antim Kopilovic azt javasolta, hogy a kérdést vitassák meg az érdekelt községek Szocialista Szövetségeinek a vezetőségei is. A Végrehajtó Bizottság elfogadta ezt a javaslatot, és indítványozta, hogy Szabadka legyen a véleménycsere, illetve tanácskozás kezdeményezője. Végül Antun Kopilovic a Banjaluka és Bosanska Krajina földrengés sújtotta lakosság megsegítésére alakult szabadkai községi bizottság nevében beszámolt a segélynyújtás eddigi eredményeiről. Elmondta, hogy mintegy 320 ezer dinár értékű árut küldött Szabadka gyorssegélyként, a szabadkai munkaszervezetek, társadalompolitikai szervezetek és polgárok pedig eddig 700 ezer dinárt adományoztak. Az összegyűjtött eszközökből Szabadka valamilyen középületet szeretne építeni. Ennek érdekében küldöttség megy Banjalukára. (sz. j.) Utórengés-sorozat Banjalukán Fertőző Melegségek is légzőszervi zavarok ellen kér orvosi segítséget a lakosság: Banjaluka alatt még mindig „fészkelődik”, mozog a föld. Az utóbbi két napban tíz enyhébb lökést jegyeztek fel a szeizmológiai állomás műszerei. Mind olyan gyönge volt, hogy a lakosság nem is érezte őket. A rövid esős időszak után tegnap végre megkönyörült az idő a lakosságon. Noha az égbolt még felhős, az eső elállt és a hideg is mérséklődött. A városban 5500 építőipari munkás dolgozott a megrongálódott házak helyreállításán. Állandóan munkában vannak az orvosok is. A polgárok főképp légzőszervi és fertőző bélbetegségek ellen kérnek védelmet. A bélbetegségektől azért tartanak,, mert a földrengést követő első és második napon az egészségügyi szolgálat nem tudta megtenni a kellő megelőző intézkedéseket. Aggodalomra azért mégsincs ok, mert amit lehetett, az egészségügyi személyzet megkezdte a lakosság védőoltását. Nem kevesebb mint huszonhét egészségügyi osztag járja a várost és környékét, hogy ellássa a lakosság védelmét. A légzőszervi zavarok oka az, hogy a lakosság mostoha körülmények között, többnyire a hideg levegőn tartózkodik, és sokan megfáznak. A gyerekek és munkaképtelenek ideiglenes kilakoltatása tovább folyik. A következő napokban nem kevesebb mint 11 600 diák utazik el a városból, hogy az ország más városaiban folytassa tanulmányait. Velük együtt útra kelnek oktatóik is. Az iskolák többsége a tanszereket is viszi. Akárcsak a földrengést követő legsúlyosabb órákban, a munkálatokban most is kitűnik a hadsereg. Stone Potocar vezéralezredes közölte, hogy a földrengést követő első tíz napban a katonák 310 000 munkaórát dolgoztak, ezenkívül a hadsereg egyebek között 13 000 adag élelmet, 350 sátrat, 23 000 sátorlapot, 14 000 takarót, 20 tartályautót, 13 tábori konyhát, 8 pékséget, 2 mosodát, 3 fürdőt, 2 áramfejlesztőt, nagy mennyiségű építőanyagot és felszerelést bocsátott a károsultak rendelkezésére. Az élelmiszer és építőanyag szállításában a katonaságnak 224 járműve és több helikoptere vett részt. Tartályautói 3 millió liter vizet vittek a lakosságnak, a katonák 29 000 ember részére emeltek sátrat, és minden tekintetben segítségére voltak a lakosságnak. Ingyen tankönyvek és tanszerek a banjatukai diákoknak A Jugoszláv Tankönyvkiadók koordinációs bizottságának elnöke, Girizd László közölte, hogy a földrengés sújtotta vidék diákjait a Bosznia, Horvátország és Szerbia területén levő iskoláikban helyezik el. A Jugoszláv Tankönyvfeladók Közössége úgy döntött, hogy a tanulókat benyújtott igénylésük alapján díjtalanul látja el a szükséges tankönyvekkel és tanszerekkel. A Tartományi Tankönyvkiadó Intézet külföldről behozott ukrán nyelvű tankönyvekkel ajándékozza meg a Banjaluka környékén élő Ukrán iskolás gyerekeket. (e) Egyesül három nagy dohánygyár Aniši, a szarajevói és a vranjei dohánygyár dolgozói ma délelőtt döntenek a három gyár egyesüléséről. Ha többségük az egyesülésre szavaz, több éves társulási folyamat végére tesznek pontot, s gyakorlatilag az egész Szerbiára, Bosznia-Hercegovinára és Crna Gorára kiterjedő nagy vállalatot hoznak létre. Az új, egyesült vállalatnak mintegy hétezer dolgozója lesz, évi termelésének értéke meg fogja haladni a kétmilliárd dinárt. Röpültek a poharak Nem bántam meg, hogy szabadságom jó részét nyaralás helyett vadászattal töltöttem el. Olasz vadászokatkalauzoltam Vajdaság vadászterületein, és velük együtt lőttem — tesz ő töltényükkel — a igehéhét. Jó alkalom volt ez a beszárgyi alkarásaiba, ismeretségkötésre és nem utolsósorban tapasztalatszerzésre. Ne tessék azt hinni, hogy dicsekedni akarok mindezzel, s azért vetem most papirosra. Nem is a vadászatról, hanem éppen az utolsónak említett tapasztaltattsszerzésrőll kívánoik mondani egyetmást. A vendéglátóiparban, a vendéglátásban szereztem sok tapasztalatot, amit legalább ilyen formáiban érdemes megörökíteni az utókor számára, hátha kivesznek egyes (főként külföldiek iszámára) attraktív szokásai. A Topolya melletti Zobneticán ízelítőt s kaptunk az iglaszi bailikánias vendéglátásból. Egy este nyolc comói vadásszal léptünk be a birtok szállójának éttermébe. Már amikor kiszállítunk a kocsikból, hangos ének- és zeneszó ütötte meg fülünket, s annál nagyobb volt a meglepetés, amikor beléptünk, mert csupán egy asztalnál ültek vendégek. — Miért verik oda a poharaikat — kérdezte az egyik nagy érdeklődéssel tőlem. —■ Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez nálunk szokás, mire ő továbbra is csodálkozott, már azért is, mert néhány pohár összetörése után mindig egy kis szünet állt be, s a pincér ezalatt megfizettette az összetört poharakat. Mielőtt elindultunk volna az emeletre, hogy a vendégszobákba rakjuk poggyászunkat megkértem a főpincért: __ Tekintettel a külölbieikre próbálja meggyőzni a kedves vendégeket, hogy legyenek szívesek abbahagyni a pohártörést, legalább addig, amíg vacsorázunk. Szavaim ugyancsak megtették a „hatást”, mert amikor visszatértünk vacsorázni, s beléptünk a terembe, a vendégek mintha nem vettek volna bennünket észre, efféle hanyag mozdulatokkal a fejük fölött dobálták a poharakat a lábunk elé, a főpincérnek pedig ezresekkel meg jó borravalóval fizettek. Becsén e Vadászotthon éttermében ebédeltünk négy fiatal bolognai vadásszal. Mellettünk is ült egy másik olasz társaság, és éppen arra figyeltem, amikor megszólított a velem szemben ülő vendég, egy repedt pohianat tartva a kezében. — Véletlenül feldöntöttem és megrepedt. Szóljon a pincérnek, majd kifizettem. — Nem hiszem, hogy ilyesmit megfizettetnek, hiszen egyszerű is pohár. Amikor teszebéd befejeztével a fizetésre került sor, majd leesett az állam, amikor a pincér ezer dinárt fizettetett az egydecis egyszerű pohárért! Nem voltam rest, és utánanéztem az üzletben, hogy mennyibe ikerül egy ilyen pohár. A féldecis 250, az egydecis pedig 295 dinár! Szabadkán úgyszintén bolognai vadászcsoporttal jártam. Tagjai kivétel nélkül mind nagyon jókedvűek és mondhatom: nagyon jól fizető vendégek voltak. A Pátria ■ szállóiban laktunk és étkeztünk. Az első napi vadászaton úgyszólván bőrig áztunk. Este vacsora előtt a csoport vezetője megkért, hogy nézzem meg: megszárítaná és kivalsaillná-e valaki a szántóban a vadásznadrágját, hogy másnapira felvehesse. Kétszer is elismételte, hogy nem kérdezi, menynyibe fog kerülni. Sajnos ilyesmire senki sem vállalkozott. Egy takarítónő volt még azemeleten, s végül ahhoz küldött bennünket a portás, mondván, hogy az bizonyára eleget tesz a vendég kérésének. — Nincs vasalónk, s nem is tudom, hol száríthatnám meg — mondta közömbösen.. Az eflaisz vendég ismét a pénzt emlegette, elővette pénztárcáját, mutatva, hogy megfizeti. — Ha valamivel előbb szólnak, még megszáríthattam volna, de mivel már 8 óra van, lejárt a munkaidőm — válaszolta, s beszállít aliftbe. Mondom, jól fizető vendégek voltak, s mindenkinek adtak borravalót a szállóban, különösen másnap, amikor remneivül jó eredménnyel végződött a vadászatt. Még a cigarettaárus lánynak is kedveskedtek, pedig igazán nem érdemete meg. Nem, mert többször is becsapta őket. Ez akkor derült ki, amikor az egyik megkért, hogy vegyék neki két doboz bent cigarettát. Ezer lírát adott, s én azon két doboz cigarettát vettem, s még tíz dinárt vissza is kapott. — Valami tévedés lehet a dologban — jegyezte meg, amikor átadtam neki —, hiszen az előbb a barátom ezer líráért csak egy doboz Kentet kapott — mondta csodálkozással. Megemlítettem az esetet a főpincérnek. Megdorgálta a lányt, s az utána nem csapta be a vendégeiket — ha én is jelen voltam. TÖRKÖLY István