Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)

1970-02-28 / 57. szám

Szombat, 1970. febr. 28. MAGYAR SZÓ / Céé!, a tarnt Megkezdődött a San Remó-i fesztivál — Gyen­gék az új énekesek, gyengék a régiek is — Noé bárkája az első díj várományosa? Kiküldött munkatársunk telefonjelentése San Remo. február 27. Megkezdődött a San Re­­mó-i fesztivál, és csoda nem történt: a dalok a bemuta­tón sem voltak jobbak, mint ebben a néhány korábbi napban, amikor az eszp­resszók juke-boxaiban hall­gattuk őket. Az est legjobbja kétség­kívül Celentano, a fesztivál­: fenegyerek volt. Már a dala is érdeklődést keltett, nem­csak a címével — Munka nélkül nincs szerelem —, hanem „politikai” tartalmá­val is, öt-hat versszakában ugyanis arról beszél, hogy az országban túl sok a sztrájk és kevés a munka. Az idősebbek egyszerűen nem tudják elviselni Celen­­tanót, a fiatalok valósággal imádják, és neki ez az utób­bi a fontos. Tegnap este is kisebb méretű botrányt oko­zott az előadáson: nyolc­tíz ütem után leállította a zenekart, s megkérte a kar­mestert, hogy kezdje újra a szerzeményt. A másik csíny­tevése az volt, hogy a fele­ségét is elhozta a feszti­válra, nem mint vendéget, hanem mint énekest. Ez pe­dig valamennyi konkurren­­sét messze fölülmúlta, bele­értve Gigliola Cinquettit és a szavazás után elsőként kiugró Patty Pravót. Celen­tano és klánja második lett a selejtezőn, és szombat es­te nagy reményekkel indul a döntőn. Kard a szívben — ez a cí­me a tegnapi győztes szer­zeménynek, amely azonban egyáltalán nem fogja meg­érdemelni a végső győzel­met, ha egyáltalán győze­delmeskedik. Eddig csak nem hivatalos előadásban hallottuk Endrigo Noé bár­kája című dalát (ma este mutatja be a szerző és a tavalyi győztes Iya Za­­nicchi), s habár múlt szá­zadbeli vadnyugati balladá­ra emlékeztet , hol van­nak a régi szép idők, ami­kor az olasz táncdal foga­lom volt a táncdal világá­ban!­s, szerintünk igen nagy eséllyel pályázik az első helyre. Már azért is, mert két igazán kiugró éne­­kes adj­a elő. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy annak a néhány jobb énekesnek iga­zán nincs nehéz dolga eb­ben a konkurrenciában. A fiatalok — ki tudja, milyen kritériumok szerint jutot­tak el San Remóba — any­­nyira színtelenek és gyen­gék, hogy semmiképpen sem tudják öregbíteni a fesztivál hírnevét. Sőt, még néhány egykori nagyság is csak ár­nyéka volt önmagának. El­sősorban Renata Rascelnak, az egykori San Remó-i győztesnek a fellépésére gondolunk, az egykori „or­­dibáló” most olyan szeré­nyen, halkan, színtelenül, egyszóval rosszul énekelt, hogy valószínűleg neki ma­gának is kellemetlen volt. Nem sok jót lehet mondani egy másik régebbi győztes­ről Tony Renisről sem, habár ő és szerzeménye to-­­vábbjutott. ’­ A tévéközönségnek való­­­­színűleg alkalma lesz látni Antoine-t, aki ugyan sz­e­­­­rény kis dalocskát énekel, de két strófa között egy va­­­­lódi balett-táncosnővel val- I cerozik, ami nem kifejezet­­­­ten fesztiváli szokás, de . I mindenképpen kellemes II látvány. ■ I A rendőrök és katonák I továbbra is éberen őrzik a ■ I Casino Municipale épületét,­­ de a lázongó fiataloknak,­­ úgy látszik, ezúttal eszük ■ ágában sincs tüntetni. Pedig г I most igazán volna rá s okuk... -1 PILCZ Nándor Tévében tévéről A Jugoszláv Televízió magyar nyelvű műsorából ▼ASARNAP, március 1.­9:00 Beszélgessünk az adóról — ezt a rímet is adhatnánk a vasárnapi faluműsornak, mert a BARAZDA hosszabb riportban foglalkozik a föld­művesek adóztatási rend­szerével. A műsorból kivi­láglik, hogy a magánterme­lők sokallják a rájuk rótt kötelezettségeket, — ezt mondják Lukácsfalván, Muzslyán, Szentmihályon... Sokan nem is tudják, hogy mit és miért fizetnek, soku­kat pedig az érdekli, növe­kedni fog-e a közteher. Ezekre a kérdésekre vála­szol Mucsi András, a Tar­tományi Végrehajtó Tanács tagja és a zrenjanini község illetékesei. HÉTFŐ, március 2. 16:45 KÖRKÉP. — Három vaj­dasági ifjúsági csoportot lá­togatott meg Giizer Magda riporter, három vajdasági helységben berregett a kör­kép kamerája: Szabadkán, Zentán és Bácstopolyán. A szabadkai Kosztolányi Kör tagjai — akiknek te­vékenységéről már a nagy nyivánosság is tudomást szerzett az Élet jel előadá­sai révén — Noszán rendez­tek téli táborozást. A for­ga­tócsoport ott kérte fel őket, hogy nyilatkozzanak céljaikról, vágyaikról. Zentán diszkó-klub mű­ködik a Népi Technika pin­céjében. A semmiből hozták létre! A környékbeliek már panaszkodtak, a „zeneboná­ra”, de a fiatalok megvéd­ték magukat, s továbbra is ott gyülekeznek esténként, táncolnak, zenét hallgatnak. Egy ilyen összejövetelre ko­pogtatott be a tévé munka­társa, s ismerteti az ott lá­tottakat. Harmadiknak a bácsto­­polyai RÉS irodalmi csoport került kameraköreibe. A csoport tagjait a topolyai középiskolások, legnagyobb­részt a gimnazisták képe­zik. Sokféle téma került fel­színre előadásaikon: hall­hattak a zenéről (a jazz tör­ténete), az irodalomról (Fe­hér Ferenc-est, Ady-est, Sáfrány—Kopeczky-est stb.), a régészetről, a filmről, a vajdasági színház helyzeté­ről, és önálló alkotásukkal is szerepeltek már. Topo­lyán a RÉS nyújtja az egyet­len lehetőséget arra, hogy a fiatalok szélesebb körű tár­sadalmi, politikai és kultu­rális ismeretekre tegyenek szert. CSÜTÖRTÖK, március 5. 16:45 HÁZUNK TÁJÁN. — A közelmúltban a Szocialista Szövetség Tartományi Vá­lasztmánya a tömegtájékoz­tatási eszközök helyéről, sze­repéről és feladatáról tár­gyalt. Az ülésen említés tör­tént a Televízióról is, és ez­zel kapcsolatban néhány ha­tározat is született. Ennek kapcsán a szerkesztőség be­szélgetésre hívta meg Sol­tész Józsefet, a Szocialista Szövetség Tartományi Vá­lasztmányának tagját, Sif­lis Lajost, a Választmány sajtóbizottságának tagját, Romhányi Lászlót, a Szoci­alista Szövetség törökkani­­zsai községi választmányá­nak elnökét és Saffer Pált, a tervezett Vajdasági Tele­vízió szervezésével foglalko­zó ügyvezető bizottság tag­ját. Ez a beszélgetés feleletet ad a szerkesztőséghez érke­zett levelekben feltett kér­désekre és a Vajdasági Te­levízió fejlődésével kapcso­latos problémákra. A be­szélgetés vezető riportere Fe­jős István. Repülj páva... A Magyar Televízió műsorából SZOMBAT 18:20-kor Hagyományok gyűjtőcím alatt egy vidéki város új lakótelepén készült filmet közvetítik. A film rendezője országjáró útjai­nak egyikén különös lát­ványra figyelt fel: az emlí­tett lakótelepen valamelyik ház előtt a járdán disznót vágtak ... Másutt is hallani hasonló téli szokásokról, sőt van olyan város, ahol ezt a régi és új életforma jellem­zőit összeolvasztó „új hagyo­mányként” emlegetik. Az ér­dekes témát feldolgozó do­kumentumfilm jól érzékelte­ti a tárgyhoz illő ironikus hangvételt. Este 20:20-kor két bohó­zat kerül bemutatásra. Az egyik Rejtő Jenő Légió mind­halálig, a másik Nóti Károly A csillár című egyfelvonáso­­sa. Bohózati helyzet — mondják, amikor véletlen összetévesztések, félreértések miatt fejtetőre áll egy egyéb­ként szokványos hétköznapi helyzet. Az ilyesmi a színpa­don és az életben is egy­aránt mulattató. Bizonyság rá a két jeles, elhunyt szer­ző ma már klasszikusnak számító bohózata is. Federico Fellini nagy sike­rű műve, a Nyolc és fél ke­rül képernyőre éjszakai elő­adás keretében (22:25). A film hőse Guido Anselmi, emberi és alkotói válságban gyötrődő filmrendező. Ter­vezett új filmalkotásában választ keres kételyeire és problémáira, s fájdalmas ön­vallomásokon, kegyetlen őszinteségű önvizsgálaton át talál vissza az igazi művé­szethez és saját emberségé­hez. VASÁRNAP Föltétlenül kellemes meg­lepetés a Heltai Jenő mű­veiből készült egy és ne­gyed órás irodalmi összeál­lítás (15:00). A magyar szín­művészet színe-java közre­működik Az élet szép, zené­­ked magyarázzam? ... című irodalmi műsorban. Rendez­te Horváth Ádám. A Röpülj páva népdalver­seny első középdöntőjére ke­rül sor Kecskeméten a Ka­tona József Színházban, amit egyenesből közvetít a tele­vízió 17 óra 40 perckor. A népdalkedvelők ezúttal is minden valószínűség szerint félretesznek minden mást, hogy élvezhessék a nagy mű­gonddal előkészített vetélke­dőt. Jean Anouilh színdarabjá­nak tévéváltozatát, az Eu­­rydiké-t este 20:20-kor per­getik. A sikeres drámaíró — nem minden önirónia nélkül — két osztályba sorolja mű­veit: „rózsaszín” és „fekete” darabjairól beszél. A most bemutatásra kerülő Eurydi­ke kétségtelenül az utóbbiak­hoz tartozik. Az író modern eszközökkel nyúl az antik anyaghoz; a görög monda erejét megőrizve a ma em­beréhez is közel hozza mon­danivalóját. KEDD A múzsák neveletlen gyer­meke című könyv nagy kö­zönségsikert aratott. Ez ad­ta az ötletet a könyv írójá­nak és a televízió szerkesz­tőségének, hogy azonos címmel a képernyőn is is­mertessék a „könnyű műfaj” tagját, az operettet. Ezúttal Az örök primadonnával fog­lalkoznak (21,15). Közremű­ködik: Házy Erzsébet, Hon­­thy Hanna, Galambos Er­zsi, László Margit, Lehoczky Zsuzsa, Németh Marika, Pal­ló Imre, Petress Zsuzsa, Si­­mándy József, Zentay Anna és sokan mások. SZERDA Fiatal írók kapnak helyet abban a több mint egyórás műsorban, amelyet 20,50 per­ces kezdettel sugároz a te­levízió. A novellák alakjai­nak megelevenítői a több kö­zött: Avar István, Balázso­­vits Lajos, Margittay Ági, Koncz Gábor, Békés Itala, Koltai Róbert, Pádua Ildi­kó. A tartalomból: 1. Módos István: Szembesítés, 2. Si­­monffy András: Jó asszo­nyok, 3. Czakó Gábor: Cso­magok.­ ­••• Pathelin mester A Jugoszláv Televízió műsorából SZOMBAT, 21:05 San Remó-i fesztivál A slágerfesztiválok között nemcsak talán a legrégibb, de a legjelentősebb is a San Remó-i. Az idén tartják meg huszadízben ezt a könnyűzene szempontjából igen vonzó rendezvényt. A Jugoszláv Televízió közön­sége szombat este egyenes adásban láthatja a fesztivál befejező, döntő részét, ame­lyen a többi között Iva Za­­n­icchi, Sergio Endrigo, Pino Donaggio, Toni Renis, Gig­liola Cinquetti, Boby Solo, Rita Pavone, Claudio Villa, Antoine és Sandy Shaw éne­kel. SZOMBAT 22:10 Polgárvédelem (amerikai filmvígjáték) A második világháborút megelőzően készült a pol­gárvédelem című amerikai filmbohózat, amelynek sze­replői Oliver Hardy és Stan Laurel, a filmgyártás kezde­tének és hőskorának elvá­laszthatatlan komikustan­demje. A több mint három évtizeddel ezelőtti mulatta­­tás nagymesterei ma is igen népszerűek, és nyilván ezért sokan örömmel üdvözlik a szombat este műsorra kerü­lő, kiváló szórakozást ígérő bohózatot. VASÁRNAP 18:05 Egy gyilkosság anatómiája (amerikai bűnügyi film) A vasárnap esti krimisoro­zatban Otto Preminger 1959- ben készült, a filmszínhá­zakban nagy sikerrel futó trillerjét láthatjuk. A film címe már sejteti, miről van szó, egy gyilkosság körülmé­nyeinek kiderítéséről. Ebben a vérbeli krimi-témában James Stewart és Lee Re­mickét, a két népszerű ame­rikai színészt láthatja vi­szont közönségünk. HÉTFŐ 20:35 Pathelin mester (középkori bohózat) „A Pathelin mester a kö­zépkor végi francia világi tárgyú bohózatirodalom leg­kiválóbb darabja. Írójáról bizonyosat eddig még senki se tudott mondani, bár a kü­lönböző kommentárok fel­tevéseiben a XV. század francia irodalmának minden ismertebb alakja szerepel, Francois Villontól Antoine de la Sale-ig. A bohózat a rászedett csaló pompás ko­médiája, amelyben a leg­körmönfontabbat saját fogá­sával szedi rá a legegyü­­gyűbb. A városi környezet­ben játszódó darab rendkí­vül népszerű volt a XV. szá­zadban.” A belgrádi stúdió a Pathelin mesterről szóló versesbohózat tévéváltozatát Jovan Konjovic rendezésé­ben mutatja be. A szerepe­ket Mi­ja Aleksic, Dara Ga­lenic, Nikola Simić, Mića To­mic és Djordje Para ala­kítják. SZERDA 20:35 Belgrád, Zágráb és Ljub­ljana után a szarajevói stú­dió is humoros tévésorozat­tal próbálkozik. Az ötrészes széria készítői, Aleksandar Jevdjevic és Jurislav Kore­­nic rendezők XIV. és XIV. századi névtelen szerzők me­séit, anekdotáit, jeleneteit dolgozza fel. A sorozatból egy rövid részletet láthat­tunk már az újévi műsorban is, és akkor mind a közön­ség, mind a kritika jól fo­gadta a szarajevóiak pró­bálkozását. Talán a folyta­tása sem lesz kevésbé érde­kes. 11. oldal Néhány szó muzsikáról Radmila Bakočević és Djurdjevka čakarevič estje az M-stúdióban Radmila Bakočević és Djurdjevka Cakarevic külföldi elismerésekkel fémjelzett hírneve, élénkebb érdeklődést keltett az újvidéki hangversenylátogatók körében, s a koncert kezdete előtt a Stúdi­ó tágas előcsarnokaiban népe­sebb közönség várakozott az attrakciónak ígérkező mű­vészi eseményre. Ugyanennek a hallgatóságnak a zöme elégedetten távozott a hangversenyről, a kritikusra hagy­va a tépelődést, amely — legalábbis a szóban forgó eset példázatán — amolyan magánjellegű szélmalomharcra hasonlít egy jóformán senkit sem érdeklő magasabb szín­vonal, egy következetesebb programkoncepció, egy írás­tudó és tényeket tartalmazó műsorfüzet érdekében. Az előzmények ismertetésének kedvéért el kell mon­danunk, hogy a múlt szerdán elmaradt koncert után az erre a terminusra szerződtetett japán gordonkaművész is lemondta fellépését, így a Művelődési Központ hang­versenyirodájának munkatársai valóban kellemetlen hely­zetbe kerültek. Próbálkozásaik, hogy más művészt szer­ződtessenek, végül is a fővárosi operaénekesnők estjét eredményezték, s ez a körülmény némileg indokolhatja a sebtében komponált műsor fogyatékosságait. De ha igé­nyeinket nem kívánjuk lebecsülni, ha zeneértőink krité­riumát nem kívánjuk a vidéknek szánt adománnyal való kiegyezés kényszerűségére szorítani, akkor eltűnődhetünk egy kissé a szerdai esten. Nem fér hozzá kétség, hogy Radmila Rakocevic és Djurdjevka Cakarevic a jugoszláv énekművészet jelenjé­nek felmagasló egyénisége, s előadóművészeink élvonalába tartozik a valóban jeles zongorakísérő Zdenko Marasovic is. Amit ennél a puszta lénynél fogva nyújtottak az újvi­déki közönségnek, hozzátartozik rangjukhoz, elvárták tő­lük. A jó hanganyag, a muzikalitás, az értelmes frázis­formálás és dinamikai árnyalás, az előadott művek tar­talmának helyes megértése és megértése természetes elő­feltétele reproduktív művészetüknek, ezért ha elismerés­sel is adózunk ezeknek az erényeknek, nem állíthatjuk őket szembe a fogyatékosságokkal, azaz nem egyensúlyoz­hatjuk velük mindazt, amivel adósaink maradtak. A dalestnek induló koncert operarészletekkel zárult, s attól eltekintve, hogy ma már hangversenyteremben elfogadhatatlan a zongorakísérettel ellátott szerencsétle­nül hangzó kényszermegoldás, előadóművészi szempontból is ez a fejezet volt a leggyengébb. Djurdjevka Cakarevic egyébként szépen megfogalmazott Verdi-áriájának befeje­zése nem sikerült, és a Norma című Bellini-operából elő­adott két részlet Radmila Bakočević, illetve a Rakoce­vic—Cakarevic kettős megszólaltatásában az igen érez­hető intonatív ingadozás miatt eleve nem számíthat el­ismerésre. Visszatérve a dalokhoz, mindkét művésznő el­képzelésében az operai zsargont, vagyis a túlméretezett hangot kifogásolhatjuk, aminek folytán nem jutott teljes mértékben kifejezésre a műfaj egyik legjelentősebb jel­legzetessége: a bensőséges, meghitt hangulat. Ettől elte­kintve ez volt az est sikeresebb része. Radmila Вакобе­­vic teljesítményének csúcspontját a műsor első számaként elhangzott Marcello-szerzemény képezte, Djurdjevka Ca­karevic pedig Mahler dalciklusának előadásában nyúj­totta művészetének legjavát. Végül, sajnos, szólni kell a méltatlanul viselkedő „ifjú zenebarátokról” is, akik az utcasarok helyett a hangver­senytermet választották kedélyes szórakozásuk színhe­lyéül. Magatartásukkal, bármennyire tiltakozunk is ellene, úgy látszik, azt akarták bebizonyítani, hogy a vidéknek szánt, összebarkácsolt program mégis jó helyre érkezett. PÁNDI Oszkár

Next