Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)
1970-03-10 / 67. szám
10. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1970. márc. 10. Dél-bánáti szemle Örményházán Vajdaság-szerte figyelmet keltett annak idején a délbánáti magyar művelődési egyesületek vojlovicai szemléje. Noha ez valójában a mostoha körülmények között dolgozó vagy a korábban felszámolt egyesületek megmozdulása volt, mégis sok tekintetben példát mutatott Milyen eredményeket hozott a tavalyi szemle, hogyan kell készülni az ideire — ezekre a kérdésekre kerestek választ a múlt hét végén a dél-bánáti művelődési egyesületek képviselői Örményházán, amely egy korábbi döntés értelmében vendéglátója lesz az idei rendezvénynek. A tanácskozás részvevői már a szemle megtartását is eredményként könyvelték el. „Olyan méretű volt a pangás — mondotta Nagy Sívó Zoltán pancsovai tanár —, hogy minden kezdeményezést csak üdvözölni lehet”. Ezt a megállapítást támasztotta alá Vlada Popin, a KSZ nemzetiségi bizottságának elnöke, amikor hangsúlyozta, hogy vidékünkön az egyik nemzetiség kulturális lemaradása egyúttal a többiek lemaradását is jelenti. Korábban kifejezetten, a tanácskozáson elvétve utalás történt arra is, hogy a szervezkedésnek ez a módja (a szemlén részt vevő művelődési egyesületek képviselőiből koordinációs bizottság alakult a munkálatok lebonyolítására) a nemzeti elkülönülés csíráját hordja magában. „A koordinációs bizottság — mondotta Szofrán Tamás székelykevei iskolaigazgató — nem önkormányzaton kívüli testület, hanem a társulásnak egy sajátságos formája, amelynek célja a nemzeti hagyományok ápolása. „Többen is hozzáfűzték, hogy a szemle "-nüpttól fogva nyílt volt, és az idén is meghívják vendégszereplésre az együtt élő nemzetiségek művelődési egyesületeinek műkedvelőit. Feltehető tehát, hogy ez a kulturális szemle a jövőben is kedvező politikai értékelést kap. A megbeszélés részvevőinek figyelmét azonban nagyobbára a szemle szervezése kötötte le. A vendéglátó ürményháziak nevében Maurits András javasolta, hogy az idei rendezvény kétnapos legyen, és októberben tartsák meg. Két tanácskozás is lesz, az egyiken az iskolákban folyó művelődési tevékenységet, a másikon pedig a két szemle közötti időszakban folyó egyesületi munkát mérik fel. Ezzel az utóbbival kapcsolatban többen is megjegyezték, hogy a művelődési egyesületek rosszul tennék, ha kizárólag a szemlére készülődnének. Ez is fontos, de úgy volna jó, ha nemcsak ez lenne a cél, hanem az állandó munka. Amelyik egyesület így fogta fel feladatát, már most többé-kevésbé kialakult elképzeléssel jött el a tanácskozásra, mint például a voslovicaiak, akik száztagú együttes — zenekar, énekkar, tánccsoport, — részvételét jelentették be. A szemle alkalmából képzőművészeti kiállítás nyílik Ürményházán a zenitad művésztelep anyagából. Továbbá egy helyi jellegű néprajzi kiállítás, amelyen esetleg a dél-bánáti naiv festők munkáit is kiállítják. Javaslat hangzott el a székely anekdotakincs összegyűjtésére és kiadására is. A zentai művésztelep anyagából szakértők végzik a válogatást, de ki nyújt segítséget a tánccsoportoknak, a néprajzgyűjtőknek, a helytörténeti kutatóknak, a műkedvelő szíészeknek, rendezőknek — kérdezték többen önmaguktól és másoktól is. A tavalyi szemle ugyanis megmutatta, hogy például a népművészet csak ritkább esetben maradt fenn a maga eredetiségében, annál elterjedtebb a rossz ízlés, a giccs. Sok gyomlálni való akad, sok gondos, hozzáértő kézre lenne szükség, hogy a fellépő együttesek műsora valóban színvonalas legyen, tekintet nélkül arra, hogy népművészeti vagy más jellegű lesz. Ilyen értelmű szakmai támogatást várnak a dél-bánátiak s valószínűleg mások is a tartományi közművelődési közösségtől. Vajon megkapják-e? K. Z. AZ ÚJ SYMPOSION a vojlovicai székely esték első vendége Az ősszel megrendezett délbánáti szemle nem maradt hatás nélkül a vojlovicai Tamási Áron Művelődési Egyesületben. A szemle megrendezésének fáradalmait kipihenve új erőre kapott a tagság, s nemrégi évi közgyűlésén részletes munkaprogramot dolgozott ki. Jelenleg alegélénkebb tevékenységet a népművészeti osztály fejti ki, mintegy 40 tagú, főleg fiatal lányokból álló csoport szorgalmasan készíti a varrottas kiállítások anyagát. Tervek szerint Dél-Bánát helységein kívül a székely népi varrottasokat Topolyán, Szabadkán és Újvidéken is bemutatják. A klubélet is fellendülőben van. Minden csütörtökön székely esték címmel előadásokat tartanak. Eddig Nagy Sívó Zoltán történelemtanár előadássorozatát hallgatták, legutóbb pedig az Új Symposion szerkesztőségét hívták meg. Dr. Várady Tibor, Tolnai Ottó, Danyi Magdolna és Végel László közvetlen előadásmódja kedvező fogadtatásra talált. A Tamási Áron Egyesület a héten Gion Nándor, Deák Ferenc és Saffer Pál írókat fogja csütörtöki rendezvényén megismerni. Irodalmi esteken kívül népszerű, tudományos előadások is szerepelnek a márciusi és az áprilisi műsortervben. A zenei élet is fellendülőben van, hamarosan megalakítják a nagy vonós zenekart, a műkedvelő csoport pedig egy színdarab betanulására készül. P. R. A FORUM Lap- és Könyvkiadó Vállalat pályázata 1. A FÓRUM KÖNYVKIADÓ pályázatot hirdet, amelyen eddig (sajtóban, rádióban és könyv alakban) meg nem jelent, illetőleg elő nem adott, magyar nyelven írt eredeti prózai vagy verses színművel lehet részt venni. 2. A pályázat nyilvános, s a kiadó-szerkesztőség legkésőbb 1970. március 31-éig fogad el jelentkezőket (Jelentkezni lehet személyesen és írásban.) 3. A pályázat sikere érdekében a kiadó — a jelentkezők közül — legtöbb húsz írót külön meghív a pályázatra, s részvételi díj címén 2000 dinár előleget folyósít nekik. 4. A meghívott írókkal a kiadó szerződést köt. A részvevő kötelezi magát, hogy a pályázati határidőn belül egy egész estét betöltő, 60—100 gépelt oldalnyi terjedelmű színmű kéziratát nyújtja be a kiadónak. 5. Ha a szerző az 1. és 4. pontba foglalt feltételeknek eleget tett, az előleget nem kell visszatérítenie. 6. A pályaműveket legkésőbb 1970. december 1-éig kell benyújtani a kiadónak — 3 gépelt példányban. A pályaműhöz zárt borítékot kell mellékelni, fel kell tüntetni rajta a jeligét és a mű címét, a borítékban pedig a részvevő nevét és lakcímét. 7. A pályadíjak a következők: 89 a) egy első díj: 8000 dinár g b) egy második díj: 6000 ” Ц c) egy harmadik díj: 4000 ” 8. A pályadíjakat 5 tagú bíráló bizottság ítéli oda, melyet a pályázati bizottság javaslatára a Fórum Könyvkiadó kiadói tanácsa nevez ki. 9. A bíráló bizottság szótöbbséggel hozza döntését, s legkésőbb 1971. január 15-éig köteles közzétenni. 10. A bíráló bizottság köteles minden díjat odaítélni. 11. A díjazott pályaműveket a Fórum Könyvkiadó beiktatja 1971. évi kiadói tervébe, és egy kötetben megjelenteti. 12. A bíráló bizottság a díjazott műveken kívül javaslatot tehet a hivatásos és amatőr színházaknak további pályaművek megvásárlására és előadására. 13. A Fórum Könyvkiadó kívánságára minden hivatásos és amatőr színháznak, valamint az újvidéki rádiódráma szerkesztőségének lehetővé teszi a pályaművek elolvasását. A megvásárlásra és előadásra kerülő színművek szerzői jogi kérdései a szerző és a színház megállapodásának tárgyát képezik. A pályázati bizottság KELL-E MÉG EGY SZÍNHÁZ? (3) Gazdagabbá válna kulturális életünk Beszélgetés Majtényi Andrással, a Tartományi Végrehajtó Tanács tagjával — Jogosult-e egy újvidéki magyar színház létrehívásának gondolata, s milyen szempontokra kellene különösen ügyelni ennek megvalósításakor? — Mivel zömében egyetértek a színházalapítást sürgető eddigi cikkek véleményével, nem ismétlem meg a megjelent írások jól ismert érveit. Csupán egy elvi szempontra szeretnék figyelmeztetni: ha önigazgató társadalmunknak tartalmában és formailag is jobban megfelelő művelődéspolitikát akarunk folytatni, és ha figyelembe vesszük a közművelődés régebbi viszonylagos, sőt sokszor abszolút számokban is kifejező lemaradását tartományunkban, akkor semmi esetre sem indulhatunk ki restrikciós törekvésekből, amelyek az eddigi állapotok fenntartását szorgalmazzák. Elsősorban új törekvésekre, akciókra, és ami a nemzetiségi kultúrát illeti, intézményes működési formákra van szükség. Egy új színház pedig csak gazdagíthatja és teljesebbé teheti tartományunk kulturális életét. — Milyen kellene hogy legyen az új színház arculata? — Ebből a szempontból az eddigi kritika, amely a színházalapítással kapcsolatban elsősorban Szabadkáról hangzott el, hasznosnak is tekinthető, mert megkönnyíti az újvidéki színház arculatának, műsorpolitikájának jobb, pontosabb megfogalmazását. Szerintem nincs szükség állandó társulatra, a színháznak elsősorban kamara jellegűnek kell lennie, semmiképpen sem riadhat vissza a kísérletezéstől, de ugyanakkor, sőt éppen ezért lényegesen tehermentesítheti is a szabadkai színházat. — Az elhangzott tiltakozásokat elsősorban a Szabadkai Népszínház anyagi rendezetlensége váltotta ki. Mivel ez nyilván összefügg az újvidéki színház alapításának gondolatával, milyen intézkedések történtek a szabadkai helyzet rendezésére? — Az elmondottakhoz hozzá kell tenni, hogy a Szabadkai Népszínház anyagi helyzetének rendezésére még a múlt évben történtek intézkedések, 1970 folyamán véglegesen rendeződik a helyzet, és ily módon kevesebb ok lesz olyan félelemre, hogy egy új magyar színház alakítása — különösen ha állandó együttes nélkül működik — anyagi és káderszempontból veszélyezteti a szabadkai társulat működését. Maria Crisan Neves román énekesek Újvidéken Az újvidéki és a bukaresti opera kapcsolatai tatójától hallottuk, hogy örvendetes módon tovább bővülnek a színház külföldi kapcsolatai. A napokban jött létre a megállapodás, hogy az újvidéki művészek egy csoportja — Mladen Jagušt karmester, Vladan Cvejic tenor, Dimitrije Marinovszki bariton és Olga Milosevic szoprán — március 31-én a bukaresti opera Aida előadásában szerepel. A bukaresti operaénekesek viszonzásul április 5-én lépnek fel az újvidéki Trubadúrban. Itt lesz Dorothea Palade mezoszoprán, Maria Crisan szoprán, Carmel Stavru tenor s velük egy karmester. A bukaresti opera egyik legnagyobb Európában, s várható, hogy az újvidéki operakedvelő közönség számára nagy élményt jelent a román művészek vendégszereplése. Ezenkívül újabb művészcseréről is folynak tárgyalások. Valószínű, hogy még a héten létrejön a megállapodás a szegediekkel is, melynek értelmében az újvidéki együttes a Nabuccóval vendégszerepel Szegeden, az ottaniak pedig szintén egy egész előadással jönnek a tartományi székvárosba. Művészcseréről tárgyalnak a pozsonyiakkal, s kilátásban van más vendégszereplés is. (bn) Németh Rudolftól, az újvidéki operaegyüttes igaz Az Ars gratia artis az év kisfilmje Befejeződött a belgrádi fesztivál Tegnap este kihirdették a bíráló bizottság döntését, átadták a díjakat, utána pedig bemutatták az elismerésben részesített filmeket, s ezzel befejeződött a XVII. Jugoszláv Kisfilmfesztivál Belgrádban. A fesztivál nagydíjával, a Beograd Nagy Aranyéremmel Dusan Vukotic Ars gratia artis című művét tüntették ki. A dokumentumfilmek csoportjában a Beograd Aranyérmet a Krsto Skanata Terroristák és Midhal Mutapčić Remény, a Beograd Ezüstérmet pedig Krsto Papic Csomópont, valamint Miroslav Jokić Ballada a kőolajról című műve kapta. A kisjátékfilmek csoportjában a Beograd Aranyéremmel Vladimir Basara Bemutató, a Beograd Ezüstéremmel pedig Velimir Stojanovic Expressz című művét jutalmazták meg. Az animációs filmek csoportjában a Beograd Aranyérmet Pavle Stalter és Branko Ranitovic A vörös halál álarca, a Beograd Ezüstérmet pedig Borislav Šajtinac Nem mind madár, ami repül című filmjének ítélte oda a zsűri. A rendelt filmek csoportjában a Beograd Aranyérmet Vlatko Ginic Zategni dele, a Beograd Ezüstérmet pedig Nikola Babić Marbur című filmje kapta. Az operatőri díjon Kiri Bilbilovszki (Selyemfonál) és Nikola Majda (Amikor még kicsi egészséges és vidám voltam) osztozik egyenrangúan. A legjobb ötletért Dejan Djurkovic (A kezdet irányában), a legkiválóbb filmzenéért Tomica Simovic (Ars gratia artis, Scabies) részesült elismerésben. Oklevelet kapott Rudolf Sremec A tánctanár, Aleksandar Mandic A lepenaci Milan és Jože Pogačnik Amikor még kicsi, egészséges és vidám voltam rendezője. A legjobb válogatásért a belgrádi Dunav vállalatot tüntették ki a Beograd Aranyéremmel. Zika Ristic, valamint Milka és Metód Badjura sokévi munkásságuk elismeréséért külön oklevelet kaptak. Producer-díjakat a következő vállalatok kaptak: a Zagreb 7, a Dunav 4, a Sutjeska, a Neoplanta a VIBA, valamint a Filmművészeti Rádió és Tv-Akadémia 2—2, a Filmski autorski studio pedig 1 filmért. Producer-díjat kapott még az Expressz alkotócsoportja is. A Július 4 című lap díját Djordje Radišić és Dejan Kosanovic (Partizán színház), a Sport, Večernje novosti és a Borba közös díját Branko Kalačić (Vízilabda), a Radnička štampa díját Milenko Strbac (Istorija ce za danas da se strpi), a szarajevói filmalap oklevelét pedig Mihano Murka operatőr kapta. Az Ekran című folyóirat díját Karpo Asimovic Godina (A történelem és a divat víziója), a Sineast című folyóirat díját pedig Nasko Križnar (Fehér emberek) című filmjének ítélték oda. A Vöröskereszt díját Aleksander Mandic A lepenaci Milan rendezője kapta. A horvátországi film- és tévékritikusok bíráló bizottsága Dusan Vukotic Ars gratia artis című művét részesítette elismerésben. Az Ifjúsági Szövetség díját Karpo Asimovic Godinának, A történelem és a divat víziója és Miroslav Djokićnak, a Ballada a kőolajról című film rendezőjének ítélték oda. A CIDALC díját Dušan Vukotic Ars gratia artis című műve érdemelte ki. (1)