Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)

1970-03-10 / 67. szám

10. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1970. márc. 10. Dél-bánáti szemle Örményházán Vajdaság-szerte figyelmet keltett annak idején a dél­­bánáti magyar művelődési egyesületek vojlovicai szem­léje. Noha ez valójában a mostoha körülmények között dolgozó vagy a korábban fel­számolt egyesületek megmoz­dulása volt, mégis sok te­kintetben példát mutatott Milyen eredményeket ho­zott a tavalyi szemle, ho­gyan kell készülni az ideire — ezekre a kérdésekre ke­restek választ a múlt hét vé­gén a dél-bánáti művelődési egyesületek képviselői Ör­ményházán, amely egy ko­rábbi döntés értelmében ven­déglátója lesz az idei ren­dezvénynek. A tanácskozás részvevői már a szemle megtartását is eredményként könyvelték el. „Olyan méretű volt a pangás — mondotta Nagy Sívó Zol­tán pancsovai tanár —, hogy minden kezdeményezést csak üdvözölni lehet”. Ezt a meg­állapítást támasztotta alá Vlada Popin, a KSZ nem­zetiségi bizottságának elnö­ke, amikor hangsúlyozta, hogy vidékünkön az egyik nemzetiség kulturális lemara­dása egyúttal a többiek le­maradását is jelenti. Korábban kifejezetten, a tanácskozáson elvétve uta­lás történt arra­ is, hogy a szervezkedésnek ez a módja (a szemlén részt vevő mű­velődési egyesületek képvise­lőiből koordinációs bizottság alakult a munkálatok lebo­nyolítására) a nemzeti elkü­lönülés csíráját hordja ma­gában. „A koordinációs bi­zottság — mondotta Szofrán Tamás székelykevei iskola­­igazgató — nem önkormány­zaton kívüli testület, hanem a társulásnak egy sajátságos formája, amelynek célja a nemzeti h­a­gyományok ápo­lása. „Többen is hozzáfűzték, hogy a szemle "-n­üpttól fog­va nyílt volt, és az idén is meghívják vendégszereplésre az együtt élő nemzetiségek művelődési egyesületeinek műkedvelőit. Feltehető tehát, hogy ez a kulturális szemle a jövőben is kedvező politi­kai értékelést kap. A megbeszélés részvevői­nek figyelmét azonban na­­gyobbára a szemle szervezé­se kötötte le. A vendéglátó ürményháziak nevében Mau­­rits András javasolta, hogy az idei rendezvény kétnapos legyen, és októberben tartsák meg. Két tanácskozás is lesz, az egyiken az iskolákban fo­lyó művelődési tevékenysé­get, a másikon pedig a két szemle közötti időszakban fo­lyó egyesületi munkát mérik fel. Ezzel az utóbbival kap­csolatban többen is megje­gyezték, hogy a művelődési egyesületek rosszul tennék, ha kizárólag a szemlére ké­szülődnének. Ez is fontos, de úgy volna jó, ha nem­csak ez lenne a cél, hanem az állandó munka. Amelyik egyesület így fogta fel fel­adatát, már most többé-ke­­vésbé kialakult elképzeléssel jött el a tanácskozásra, mint például a voslovicaiak, akik száztagú együttes — zenekar, énekkar, tánccsoport, — rész­vételét jelentették be. A szemle alkalmából kép­zőművészeti kiállítás nyílik Ürményházán a zenitad mű­vésztelep anyagából. Továb­bá egy helyi jellegű néprajzi kiállítás, amelyen esetleg a dél-bánáti naiv festők mun­káit is kiállítják. Javaslat hangzott el a székely anek­dotakincs összegyűjtésére és kiadására is. A zentai művésztelep anya­gából szakértők végzik a vá­logatást, de ki nyújt segít­séget a tánccsoportoknak, a néprajzgyűjtőknek, a hely­­történeti kutatóknak, a mű­kedvelő szí­­észeknek, ren­dezőknek — kérdezték töb­ben önmaguktól és másoktól is. A tavalyi szemle ugyanis megmutatta, hogy például a népművészet csak ritkább esetben maradt fenn a maga eredetiségében, annál elter­jedtebb a rossz ízlés, a giccs. Sok gyomlálni való akad, sok gondos, hozzáértő kézre lenne szükség, hogy a fellépő együttesek műsora valóban színvonalas legyen, tekintet nélkül arra, hogy népművé­szeti vagy más jellegű lesz. Ilyen értelmű szakmai tá­mogatást várnak a dél-bá­nátiak s valószínűleg mások is a tartományi közművelő­dési közösségtől. Vajon meg­kapják-e? K. Z. AZ ÚJ SYMPOSION a vojlovicai székely esték első vendége Az ősszel megrendezett dél­bánáti szemle nem maradt hatás nélkül a vojlovicai Tamási Áron Művelődési Egyesületben. A szemle megrendezésének fá­radalmait kipihenve új erőre kapott a tagság, s nemrégi évi közgyűlésén részletes munka­­programot dolgozott ki. Jelenleg a­­legélénkebb tevékenységet a népművészeti osztály fejti ki, mintegy 40 tagú, főleg fiatal lányokból álló csoport szorgal­masan készíti a varrottas ki­állítások anyagát. Tervek sze­rint Dél-Bánát helységein kívül a székely népi varrottasokat To­polyán, Szabadkán és Újvidéken is bemutatják. A klubélet is fellendülőben van. Minden csütörtökön szé­kely esték címmel előadásokat tartanak. Eddig Nagy Sívó Zol­tán történelemtanár előadásso­rozatát hallgatták, legutóbb pe­dig az Új Symposion szerkesz­tőségét hívták meg. Dr. Várady Tibor, Tolnai Ottó, Danyi Mag­dolna és Végel László közvetlen előadásmódja kedvező fogadta­tásra talált. A Tamási Áron Egyesület a héten Gion Nándor, Deák Fe­renc és Saffer Pál írókat fogja csütörtöki rendezvényén megis­merni. Irodalmi esteken kívül nép­szerű, tudományos előadások is szerepelnek a márciusi és az áprilisi műsortervben. A zenei élet is fellendülőben van, hamarosan megalakítják a nagy vonós zenekart, a műked­velő csoport pedig egy színda­rab betanulására készül. P. R. A FORUM Lap- és Könyvkiadó Vállalat pályázata 1. A FÓRUM KÖNYVKIADÓ pályázatot hirdet, amelyen eddig (sajtóban, rádióban és könyv alakban) meg nem jelent, illetőleg elő nem adott, magyar nyel­ven írt eredeti prózai vagy verses színművel lehet részt venni. 2. A pályázat nyilvános, s a kiadó-szerkesztőség legkésőbb 1970. március 31-éig fogad el jelentkezőket (Jelentkezni lehet személyesen és írásban.) 3. A pályázat sikere érdekében a kiadó — a je­lentkezők közül — legtöbb húsz írót külön meghív a pályázatra, s részvételi díj címén 2000 dinár előleget folyósít nekik. 4. A meghívott írókkal a kiadó szerződést köt. A részvevő kötelezi magát, hogy a pályázati határidőn belül egy egész estét betöltő, 60—100 gépelt oldalnyi terjedelmű színmű kéziratát nyújtja be a kiadónak. 5. Ha a szerző az 1. és 4. pontba foglalt feltételek­nek eleget tett, az előleget nem kell visszatérítenie. 6. A pályaműveket legkésőbb 1970. december 1-éig kell benyújtani a kiadónak — 3 gépelt példányban. A pályaműhöz zárt borítékot kell mellékelni, fel kell tüntetni rajta a jeligét és a mű címét, a borítékban pedig a részvevő nevét és lakcímét. 7. A pályadíjak a következők: 89 a) egy első díj: 8000 dinár g­ b) egy második díj: 6000 ” Ц c) egy harmadik díj: 4000 ” 8. A pályadíjakat 5 tagú bíráló bizottság ítéli oda, melyet a pályázati bizottság javaslatára a Fórum Könyvkiadó kiadói tanácsa nevez ki. 9. A bíráló bizottság szótöbbséggel hozza dönté­sét, s legkésőbb 1971. január 15-éig köteles közzé­tenni. 10. A bíráló bizottság köteles minden díjat oda­ítélni. 11. A díjazott pályaműveket a Fórum Könyvkiadó beiktatja 1971. évi kiadói tervébe, és egy kötetben megjelenteti. 12. A bíráló bizottság a díjazott műveken kívül javaslatot tehet a hivatásos és amatőr színházaknak további pályaművek megvásárlására és előadására. 13. A Fórum Könyvkiadó kívánságára minden hi­vatásos és amatőr színháznak, valamint az újvidéki rádiódráma szerkesztőségének lehetővé teszi a pálya­művek elolvasását. A megvásárlásra és előadásra ke­rülő színművek szerzői jogi kérdései a szerző és a színház megállapodásának tárgyát képezik. A pályázati bizottság KELL-E MÉG EGY SZÍNHÁZ? (3) Gazdagabbá válna kulturális életünk Beszélgetés Majtényi Andrással, a Tartományi Végrehajtó Tanács tagjával — Jogosult-e egy újvidé­ki magyar színház létrehí­vásának gondolata, s mi­lyen szempontokra kellene különösen ügyelni ennek megvalósításakor? — Mivel zömében egyetér­tek a színházalapítást sürgető eddigi cikkek véleményével, nem ismétlem meg a megje­lent írások jól ismert érveit. Csupán egy elvi szempontra szeretnék figyelmeztetni: ha önigazgató társadalmunknak tartalmában és formailag is jobban megfelelő művelődés­­politikát akarunk folytatni, és ha figyelembe vesszük a közművelődés régebbi vi­szonylagos, sőt sokszor ab­szolút számokban is kifejező lemaradását tartományunk­ban, akkor semmi esetre sem indulhatunk ki restrikciós tö­rekvésekből, amelyek az ed­digi állapotok fenntartását szorgalmazzák. Elsősorban új törekvésekre, akciókra, és ami a nemzetiségi kultúrát il­leti, intézményes működési formákra van szükség. Egy új színház pedig csak gazda­gíthatja és teljesebbé teheti tartományunk kulturális éle­tét. — Milyen kellene hogy legyen az új színház arcu­lata? — Ebből a szempontból az eddigi kritika, amely a szín­házalapítással kapcsolatban elsősorban Szabadkáról hang­zott el, hasznosnak is tekint­hető, mert megkönnyíti az újvidéki színház arculatának, műsorpolitikájának jobb, pontosabb megfogalmazását. Szerintem nincs szükség ál­landó társulatra, a színház­nak elsősorban kamara jelle­gűnek kell lennie, semmikép­pen sem riadhat vissza a kí­sérletezéstől, de ugyanakkor, sőt éppen ezért lényegesen tehermentesítheti is a sza­badkai színházat. — Az elhangzott tiltako­zásokat elsősorban a Sza­badkai Népszínház anyagi rendezetlensége váltotta ki. Mivel ez nyilván összefügg az újvidéki színház alapí­tásának gondolatával, mi­lyen intézkedések történtek a szabadkai helyzet rende­zésére? — Az elmondottakhoz hoz­zá kell tenni, hogy a Szabad­kai Népszínház anyagi hely­zetének rendezésére még a múlt évben történtek intéz­kedések, 1970 folyamán vég­legesen rendeződik a helyzet, és ily módon kevesebb ok lesz olyan félelemre, hogy egy új magyar színház alakí­tása — különösen ha állandó együttes nélkül működik — anyagi és káderszempontból veszélyezteti a szabadkai tár­sulat működését. Maria Crisan Neves román énekesek Újvidéken Az újvidéki és a bukaresti opera kapcsolatai­ tatójától hallottuk, hogy ör­vendetes módon tovább bő­vülnek a színház külföldi kapcsolatai. A napokban jött létre a megállapodás, hogy az újvidéki művészek egy csoportja — Mladen Jagušt karmester, Vladan Cvejic te­nor, Dimitrije Marinovszki bariton és Olga Milosevic szoprán — március 31-én a bukaresti opera Aida előadá­sában szerepel. A bukaresti operaénekesek viszonzásul április 5-én lép­nek fel az újvidéki Truba­dúrban. Itt lesz Dorothea Palade mezoszoprán, Maria Crisan szoprán, Carmel Stav­ru tenor s velük egy kar­mester. A bukaresti opera egyik legnagyobb Európában, s várható, hogy az újvidéki operakedvelő közönség szá­mára nagy élményt jelent a román művészek vendégsze­replése. Ezenkívül újabb művész­cseréről is folynak tárgyalá­sok. Valószínű, hogy még a héten létrejön a megállapo­dás a szegediekkel is, mely­nek értelmében az újvidéki együttes a Nabuccóval ven­dégszerepel Szegeden, az ot­taniak pedig szintén egy egész előadással jönnek a tartományi székvárosba. Mű­vészcseréről tárgyalnak a pozsonyiakkal, s kilátásban van más vendégszereplés is. (bn) Németh Rudolftól, az új­vidéki operaegyüttes igaz­ Az Ars gratia artis az év kisfilmje Befejeződött a belgrádi fesztivál Tegnap este kihirdették a bíráló bizottság döntését, át­adták a díjakat, utána pe­dig bemutatták az elismerés­ben részesített filmeket, s ezzel befejeződött a XVII. Jugoszláv Kisfilmfesztivál Belgrádban. A fesztivál nagydíjával, a Beograd Nagy Aranyérem­mel Dusan Vukotic Ars gra­tia artis című művét tüntet­ték ki. A dokumentumfilmek cso­portjában a Beograd Arany­érmet a Krsto Skanata Ter­roristák és Midhal Mutap­­čić Remény, a Beograd Ezüst­érmet pedig Krsto Papic Csomópont, valamint Miros­lav Jokić Ballada a kőolaj­ról című műve kapta. A kis­játékfilmek csoport­jában a Beograd Aranyérem­mel Vladimir Basara Bemu­tató, a Beograd Ezüstérem­mel pedig Velimir Stojanovic Expressz című művét jutal­mazták meg. Az animációs filmek cso­portjában a Beograd Arany­érmet Pavle Stalter és Bran­­ko Ranitovic A vörös halál álarca, a Beograd Ezüstérmet pedig Borislav Šajtinac Nem mind madár, ami repül cí­mű filmjének ítélte oda a zsűri. A rendelt filmek csoport­jában a Beograd Aranyérmet Vlatko Ginic Zategni dele, a Beograd Ezüstérmet pedig Nikola Babić Mar­bur című filmje kapta. Az operatőri díjon Kiri Bil­­bilovszki (Selyemfonál) és Ni­kola Maj­da (Amikor még ki­csi egészséges és vidám vol­tam) osztozik egyenrangúan. A legjobb ötletért Dejan Djurkovic (A kezdet irányá­ban), a legkiválóbb filmze­néért Tomica Simovic (Ars gratia artis, Scabies) részesült elismerésben. Oklevelet ka­pott Rudolf Sremec A tánc­tanár, Aleksandar Mandic A lepenaci Milan és Jože Po­­gačnik Amikor még kicsi, egészséges és vidám voltam rendezője. A legjobb váloga­tásért a belgrádi Dunav vál­lalatot tüntették ki a Beo­grad Aranyéremmel. Zika Ristic, valamint Milka és Me­tód Badjura sokévi munkás­ságuk elismeréséért külön oklevelet kaptak. Producer-díjakat a követ­kező vállalatok kaptak: a Zagreb 7, a Dunav 4, a Sut­­jeska, a Neoplanta a VIBA, valamint a Filmművészeti Rádió és Tv-Akadémia 2—2, a Filmski autorski studio pe­dig 1 filmért. Producer-díjat kapott még az Expressz al­kotócsoportja is. A Július 4 című lap dí­ját Djordje Radišić és De­jan Kosanovic (Partizán színház), a Sport, Večernje novosti és a Borba közös dí­ját Branko Kalačić (Vízilab­da), a Radnička štampa dí­ját Milenko Strbac (Istorija ce za danas da se strpi), a szarajevói filmalap oklevelét pedig Mihano Murka opera­tőr kapta. Az Ekran című folyóirat díját Karpo Asimo­­vic Godina (A történelem és a divat víziója), a Sineast című folyóirat díját pedig Nasko Križnar (Fehér embe­rek) című filmjének ítélték oda. A Vöröskereszt díját Aleksander Mandic A lepe­naci Milan rendezője kapta. A horvátországi film- és té­vékritikusok bíráló bizottsá­ga Dusan Vukotic Ars gra­tia artis című művét része­sítette elismerésben. Az If­júsági Szövetség díját Karpo Asimovic Godinának, A tör­ténelem és a divat víziója és Miroslav Djokićnak, a Ballada a kőolajról című film rende­zőjének ítélték oda. A CIDALC díját Dušan Vuko­tic Ars gratia artis című mű­ve érdemelte ki. (1)

Next