Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)

1970-03-27 / 84. szám

2. oldal Phnom Penhben továbbra is nyugtalan a helyzet. A fontosabb épületeket katonák őr­zik, s több helyütt harckocsik is láthatók Jugoszláv küldöttség a Vietnammal kapcsolatos nemzetközi értekezleten Belgrádból jelenti a Tan­jug. A Vietnam megsegítésére alakult jugoszláv koordiná­ciós bizottság küldöttségé­nek élén csütörtökön délelőtt Stockholmba utazott dr. Gustav Vlahov, a Szövet­ségi Szkupstina alelnöke, hogy részt vegyen a Viet­nammal kapcsolatos stock­holmi nemzetközi értekezle­ten, amelyet március 28-a és 30-a között tartanak meg a svéd fővárosban. Az értekezlet munkájában húsz-egynéhány ország szervezet és intézmény kép­viselői vesznek részt a vi­lág minden részéből. A nem­zetközi tanácskozás megvi­tatja a vietnami háborúval kapcsolatos időszerű kérdése­ket. Nagykövetünk átadta megbízólevelét a thaiföldi királynak Bangkokból jelenti a Tan­­jug. Jokas Brajovic, hazánk bangkoki nagykövete, csü­törtökön átadta megbízóle­velét a thaiföldi királynak. Az uralkodó és a nagykö­vet kifejezték országaik köl­csönös óhaját az együttmű­ködés továbbfejlesztésére. Mint ismeretes, a két or­szág kormánya tavaly hatá­rozta el, hogy diplomáciai képviseleteiket nagykövetsé­gi rangra emeli. Az argentin kormány nem tesz eleget a paraguayi konzul elrablói követelésének Tovább fenyegetőznek, haladékot adtak a gerillák Az argentin kormány úgy döntött, hogy nem enged. Először a dominikai kér­­di szabadon azt a két politikai elítéltet, akit Valdemar mány is nemet mondott az Sanchez paraguayi konzul elrablói követelnek. Az Argentin Felszabadítási Front tagjai közölték, hogy ha a kormány nem tesz ele­get kérésüknek, megölik va­lamennyi amerikai vállalat argentínai képviselőit. Egy­ben új határidőt adtak a két politikai fogoly szabadon bo­csátására. Santo Domingóban viszont — itt az amerikai katonai at­tasét rabolták el — a kor­mány bejelentette,­hogy sza­badon bocsátja és repülőgé­pen külföldre, valószínűleg Mexikóba szállítja azt a 20 foglyot, akiknek szabad­lábra helyezését Donald Crowley alezredes elrablói követelték­ emberrablóknak, ezek azon­ban hajthatatlanok marad­tak, és a kormány végül kénytelen volt engedni kö­vetelésüknek. Az Apollo—13 utasai kipróbálták az űrruhát Cape Kennedyből jelenti a Reuter. Az Apollo—13 utasai, akik április 11-én indulnak a Holdra, szerdán délután pró­bálták ki először űrruháju­kat a Cape Kennedy kísér­leti telepen. Az űrhajósok a „ruhapró­ba” után bizonyos időt az űrhajóban töltöttek, az indu­láskor rájuk váró művelete­­­­ket gyakorolták. (4) . Miklós még mindig azt hitte, hogy a sza­va parancs, holott alig volt már ember a birodalomban, aki figyelt volna rá. Igaz, a nép néhány nappal azelőtt még felelős kormányt követelt. Csakhogy a forradalom napok alatt éveket ugrik át, s a tegnapi követelések mára már érvényüket vesztik. A kormány megalakult a cár engedélye nélkül is, s a tömeg, mely tegnap még megelégedett volna a felelős kormánnyal, ma már nemcsak a cár lemondását, hanem a monarchia megdöntését követelte. Gucs­­kovot, az újdonsült hadügyminisztert, aki Pszkovból hazatérve diadalmasan lobog­tatta az okiratot, melyben II. Miklós a test­vére javára lemondott a trónról, a vas­utasok csaknem megverték. A miniszterek is megérezték, hogy ha ragaszkodnak Mihály nagyherceg trónra lépéséhez, a tömeg elsöpörheti őket. Csak­hogy az Ideiglenes Kormány tagjai jórészt azok voltak, akik a Duma-bizottságot alkot­ták. Ahelyett, hogy határoztak volna, a nagy­hercegre bízták a döntést. Annak ellené­re, hogy Alekszandrovics Mihályt még Miljukov is „nagyon buta embernek” jel­lemezte. Annyira beléjük ivódott, hogy a cár szava szent, hogy saját létüket is füg­gővé tették ennek a „nagyon buta ember­nek” a döntésétől. A sok száz éves elnyo­más teremt ilyen tragikomikus helyzete­ket: az uralkodó ellenfelei is csak az ural­kodóház naprendszerében tudják elképzel­ni pályájukat. Szerencséjükre a nagyhercegnek, aki egész életében sokkal többet foglalkozott versenylovakkal, mint politikával, több esze volt, nem fogadta el a koronát. A Ro­­manovok háromszázéves uralmának vége szakadt: Oroszországnak nem volt többé cárja. A tehetetlenség „Kedves Vjacs. Al.! Egyre töröm a fejem, hogyan lehetne el­utazni. Amit most közlök, a legnagyobb titok. Arra kérem, azonnal válaszoljon, a legjobb lenne expressz (remélhetőleg, nem teszi tönkre a pártot néhány expresszlevél), mert így nyugodtabbak lehetünk, hogy senki sem olvasta el a levelet. Váltson ki a saját nevére francia és an­gol beutazási engedélyt, és ezekkel uta­zom majd Anglián (és Hollandián) át Oroszországba. Megtehetem, hogy parókát veszek. A fénykép már az én parókás fényképem lesz, s Bernben is én fogok felmenni a konzulátusra az ön papírjaival, paróká­ban. Önnek akkor minimum egy-két hétre el kell tűnnie Genfből (amíg táviratot nem kap tőlem Skandináviából); erre az időre nagyon jól el kell rejtőznie valahol a he­gyekben; a penziót természetesen fizetjük. Ha beleegyezik, azonnal lásson hozzá az előkészületekhez, a legnagyobb eréllyel (és a legnagyobb titokban), s mindenesetre nyomban írjon nekem. Lenin Fontolja meg ezzel kapcsolatban az ösz­szes gyakorlati lépéseket, és írjon részle­tesen. Azért írok Önnek, mert meg vagyok róla győződve, hogy köztünk minden ab­szolút titokban marad.” Azonnal, és titok: ez a két szó fordul elő leggyakrabban a levélben. Lenin csak március 2-án, aznap, amikor a cár lemondott, tudta meg, hogy Orosz­országban forradalom van. Ebéd után épp a könyvtárba indult, Krupszkaja akkor fejezte be a mosogatást, amikor egyik emigráns társuk berontott a hírrel. A levelet március 6-án írta Karpinsz­­kijnak. Miért ez az iszonyú, ideges türel­metlenség, az annyiszor hangsúlyozott azonnal? Amikor meghallotta, hogy Orosz­országban kitört a felkelés, mi más lehe­tett az első gondolata, mint haza, azonnal haza! Csakhogy hazamenni neki mást je­lentett, mint a legtöbb embernek. Otthona, mióta felnőtt, sosem volt Oroszországban; az anyja, akit nagyon szeretett, meghalt, anélkül, hogy viszontláthatta volna a fiát. Hazamenni Leninnek annyit jelentett: ha­zamenni a forradalomba. Negyvenhét éves volt, másfél évtizedet töltött emigrációban, harminc éve harcolt, hogy ez a nap bekö­vetkezzék. Ahogy a tudós nap mint nap dolgozik az életművén, úgy dolgozott ő a forradalom világra segítésén. Ez volt az életműve, ez életének egyetlen értelme. És amikor elérkezett a harminc éve várt nap, amikor Petrográdon fegyveres munkások kergetik el a cárt, itt kell rostokolnia Zü­richben, tisztelettudó és unalmas kispolgá­rok között, távol az eseményektől, híreket is alig kapva Oroszországról. „Egészen magamon kívül vagyok, hogy nem utazhatom Skandináviába!! — írta Inyessza Armandnak aznap, amikor meg­tudta, hogy kitört a forradalom. „ Soha­sem bocsátom meg magamnak, hogy nem kockáztattam meg az utazást 1915-ben!” Nem szerette a nagy szavakat, különösen ha önmagáról beszélt. Ha azt írta: „egészen magamon kívül vagyok”, s még alá is húz­ta, szörnyű lelkiállapotban lehetett. Krupszkaja megerősíti ezt: „A forradalom híre óta Iljics szemét elkerülte az álom. Az álmatlan éjszakákon a legvalószínűtlenebb tervek fogantak meg az agyában. Át le­hetne repülni repülőgépen. No, de ez már igazán csak álom volt. Csak ki kellett mondani hangosan, nyomban világossá vált a terv megvalósíthatatlansága, irrea­litása. Meg kell szerezni valamilyen sem­leges, lehetőleg svéd állampolgár útlevelét; a svédekre gyanakszanak a legkevésbé. Svéd útlevelet a svéd elvtársak útján le­hetne szerezni, de akadály, hogy nem tud­ja a nyelvet. És mi lenne, ha az útlevél­ben az állna, hogy néma? De az ember könnyen elszólhatja magát. „Elalszol, men­­sevikekről álmodol, szidni kezded őket,­­bitangok! bitangok!’, és fuccs az egész konspirációnak” — mondtam nevetve.” (Folytatjuk) 11Ц1Ш11П111111И11111!и1Ии11иЖ11Ж1111иш11111И1мнитмитш11шмшнн11ш»ммшш1тшШ111Н1М1НН1Н1НЖМ111М1Ш1111НШ11Н1Н111Н11Н1111Ш1П1111И11111И1Н1| A HALHATATLAN LENIN |П1111|11111111111111Ш111!111Н111111111111111111111Н1!1111111111НЖЖШШШЖЖЖ1ЖЖШЖ1ЖПЖ1Ш11Ж1Ж!Ж111ШЖШЖ1ЖЖЖтШМ1ЖШЖЖШ11ШЖШ111ШШЖ GYURKÓ LÁSZLÓ: LENIN,OKTÓBER MAGYAR SZÓ Péntek, 1970. márc. 27. Rend és nyugalom Chilében Freinek minden nagyobb megrázkódtatás nélkül sikerült meghiúsítania az államcsínyt Eduardo Frei, chilei elnöknek — mint megírtuk — sikerült meghiúsítania a nyugalmazott tábornokok és más magas rangú tisztek egy csoportjának kormányel­lenes összeesküvését. Októ­er óta ez volt a harmadik, a jelekből ítélve, leggyengébb puccskísérlet Chilében. Santiagóban már hetek óta hírek keringenek a nyugal­mazott tábornokok elégedet­lenségéről, elsősorban azért, mert a kormány képtelen szavatolni a nyugdíjak ide­jében való kifizetését. Az elégedetlenkedő kato­natisztek azonban más poli­tikai követeléseket is tá­masztottak, többek között azt, hogy a hadügyminiszté­rium éléről távolítsák el a polgári személyeket. A tava­lyi katonai lázadásig ugyan­is —, amely az egyik vidéki helyőrségben tört ki — a hadügyminiszteri tárcát min­dig egy tábornok viselte. Santiagói hírek szerint Chi­lében rend és nyugalom van. Megfigyelők a legújabb puccskísérletet az elnökvá­lasztási kampánnyal hozzák kapcsolatba. A jobboldal ugyanis mindenáron meg akarja akadályozni Salvado­re Alende, a baloldali pártok jelöltjének megválasztását. Szexvásár és ellentüntetők Odensében A dániai Odensében nagyszabású szexvásár és pornókiállítás nyílt. A ren­dezők a világ minden ré­széből idesereglő érdeklődő­ket színes szexfilmekkel, De Sade márki kínzókam­ráival, közös férfit női szaunákkal örvendeztetik meg. A legfőbb attrakció­nak az az éjszakai lokál számít, amely „közvetlen részvételt."’ ígér a 19 dollár leszurkolása fejében megte­kinthető nagyszabású „szex show”-ban. Az esemény jelentőségé­hez mérten megnyitó be­széd is volt, amelyet Fanny Miranda 80 éves írónő mon­dott el, akit pornográf­­ műveiért a harmincas évek­ben börtönbüntetésre ítél­tek. Fanny a szexvásárt élete nagy napjának ne­vezte. Mint ilyen alkalmakkor lenni szokott, az ellentün­tetők sem maradhattak ki a játékból. Az ökumenikus Megújulási Mozgalom fia­taljai és a dán Ifjúkeresz­tény Szövetség tagjai ut­cára vonultak, hogy tisz­tességet és szemérmet hir­dető tábláikkal tartsák vissza a szexvásárra igyek­vőket. Mozgalmuk nemzet­közi: az Egyesült Államok­ból mintegy 50 ifjút vár­nak, akik csatlakoznak majd az ellentüntetőkhöz. A londoni Daily Sketch szerkesztőségi cikkének a „Valami bűzlik Dániában” címet adta. A nagy pél­dányszámú brit lap keserű­en állapítja meg, hogy Andersen hazája a pornó­világ kirakata lett. „A dá­nok ezekben a napokban úgy árulják és exportálják a pornográfiát, mint II. Henry Ford a gépkocsikat” — írja a Daily Sketch. A prágai pártbizottság volt titkárát is kizárták a CSKP-ből Kizárták a Csehszlovák Kommunista Pártból Bohu­­smil Simont, a prágai városi­­ pártbizottság volt titkárát,­­ azzal a váddal, hogy „jóvá­­­­tehetetlen kárt” okozott a­­ pártnak. Simon kizárásával kapcso­latban a Večernji Praha cí­­­­mű esti újság emlékeztet rá, hogy Simon volt az egyik kezdeményezője a Csehszlo­vák Kommunista Párt 1968. augusztus 22-én, titokban, mindössze egy nappal a Var­sói Szerződés csapatainak Csehszlovákiába való bevo­nulása után megtartott rendkívüli kongresszusának. Brazília is kiterjeszti felségvizeinek határát Erősödik a latin-ameri­kai országok tengeri frontja Rio de Janeiróból jelenti a Tanjug. A brazil kormány úgy döntött, hogy felségvizeit 12 mérföldnyi sávról 200 mér­­földnyire terjeszti ki. Brazí­lia a hatodik latin-amerikai ország, amely kiterjeszti fel­ségvizeit, hogy fokozottab­ban kihasználhassa a tenger­fenék kincseit. A megfigyelők véleménye szerint Medici tábornok kor­mányának döntése jelentősen megerősíti a latin-amerikai országok „tengeri frontját”, ugyanakkor azonban kérdé­sessé teszi a tengerészeti vi­lágértekezlet összehívását, amelyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió kezdemé­nyezett. Washington véleménye sze­rint a latin-amerikai orszá­gok eljárása korlátozza a nemzetközi hajózás és halá­szat szabadságát, és gyako­ri incidenseket okozhat. Az uruguayi szakszervezetek eredményes harca Súlyos gazdasági nehézségek az országban Montevideóból jelenti a Tanjug: Uruguay igen súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, növekszik a munkanélküliség, az árak emelkednek, a béreket viszont a munkaadók befagyasztva tartják. A nagybirtokosok, akik a kezükben tartják a gazdasági hatalmat, állandó nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy a terheket a munkásokra rója. Az uruguayi szakszerveze­tek azonban igen eredménye­sen szembeszállnak ezzel a kísérlettel, és lényeges re­formintézkedéseket követel­nek, elsősorban a mezőgaz­daságban, továbbá a külke­reskedelem és a magánban­kok államosítását és az ipar korszerűsítését. A kormány már tavaly ké­szültségi állapotot vezetett be az országban és törvényt is hozott, amelynek értelmé­ben mozgósíthatja a sztráj­koló munkásokat. A szakszer-­­ vezeteknek azonban, ennek­­ ellenére is, sikerült jó né­­­­hány eredményes, néhány­­ hónapig tartó sztrájkot ren­dezniük. gyászjelentés Fájdalomtól megtört szív­vel értesítjük ismerősein­ket, hogy Gombos Sarolta hosszú betegség után el­hunyt. Temetése ma délután fél háromkor lesz a szabadkai zsidótemetőben. , Szabadka, 1970. III. 27. Gyászoló fia, menye és testvére

Next