Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)

1970-03-26 / 83. szám

Csütörtök, 1970. márc. 26. MAGYAR SZÓ Önkéntes alapon nem fog menni Az építőipari szakszervezet szerint az új törvénytervezet nem serkenti a lakásépítést Noha még nem kezdődött meg a közvita az új lakás­­építési törvény tervezetéről, az előcsatározások már nagy­ban folynak. Elsők között az építőipari szakszervezet rea­gált azt állítván, hogy az új törvény nem serkenti és nem biztosítja a lakásépítés meggyorsulását. A törvény­­tervezet ugyanis teljes de­centralizálást irányoz elő, tehát teljesen a dolgozókra bízza, hogy bruttó kereseté­nek hány százalékát fordít­ja lakásépítésre. Noha a szakszervezet az önigazgatás és a jogok decentralizálásá­nak előharcosa, ebben az esetben mégis úgy véli, hogy lakásépítésre a tervezett mód i­dén még annyi pénz sem­­ fog összegyűlni, mint eddig.­­ Attól tart, hogy a lakásépí­tés ismét olyan válságba ke­rül, mint 1955-ben, amin okulva kötelezővé tettük a járulékot. Az aggodalom okai Ha a járulék összegének meghatározását a vállalatok, illetve intézmények dolgo­zóira bízzuk, akkor azok mindenképpen kevesebbet fordítanak lakásépítésre mint eddig. A gyengén gaz­dálkodó vállalatokat a pénz­hiány, a forgótőke-hiány és a fennmaradásért vívott harc fogja lekötni. A pénze­sebbeket, közöttük az intéz­ményeket­ pedig — amelyek­ben a személyi jövedelmek átlaga nagyobb, mint a vál­lalatokban — azért nem fogja jobban érdekelni az ügy, mert alkalmazottaik lakáskérdését már zömében megoldották. Ennélfogva mindkét esetben nyilván csak minimális eszközöket fordítanának lakásépítésre. A törvény előirányozza ugyan, hogy a vállalatok és az intézmények önigazgatá­si megállapodással határoz­zák meg a minimális lakás­­építési járulékot, arra szá­mítva, hogy a tárgyalások során a szolidaritás mégis felülkerekedik. Végső eset­ben a községi szkupstina szabja meg a járulékot. Az építőipari szakszerve­zet azonban nem bízik ab­ban, hogy a szolidaritás fe­lülkerekedik a gazdasági bajokon és érdekeken. Ha végül emiatt a községi szkupstinának kell admi­nisztratív úton megszabni a járulékot, akkor a szakszer­vezet szerint sokkal egysze­rűbb volna, ha — akárcsak eddig — köztársasági és szövetségi szinten szabnák meg. A 4 százalékos járu­lék az a minimum, amelyet mindenáron biztosítani kell, ha a lakásínségen úgy ahogy enyhíteni akarunk. Az építőipari szakszerve­zet kételyének és megálla­pításainak indoklásaként a következő érveket sorolja fel. Áru-e a lakás? A törvénytervezet elkép­zelését csak abban az eset­ben lehetne elfogadni, ha a lakást ugyanolyan árunak tekintenénk, mint bármilyen más árut. Ez esetben meg lehetne engedni, hogy a vál­lalatok teljesen önállóan határozzák meg, mennyit fordítanak a jövedelmük­ből lakásvásárlásra, mint ahogy önállóan szabják meg többek között azt is, meny­nyit fordítanak személyi jövedelemre és mennyit he­lyeznek az alapokba. De ne felejtsük el, hogy ebben az esetben a lakbérnek akko­rának kell lennie, hogy eb­ből fedezni lehessen a la­kásalap felújítását, míg a lakásépítésre összegyűlt tár­sadalmi eszközökből új laká­sok építését pénzelnénk és esetleg pótolnánk. A törvény­tervezet elképzelése az, hogy a lakás a mi körülményeink között egyre inkább gazda­sági, nem pedig szociális kategória. Olyan rendszer kialakítását helyezi előtér­be, amely — a lakbérek megnövekedése miatt — az egyéni építést serkenti. A szakszervezet úgy véli, hogy a társadalmi-politikai szer­vezeteknek minél előbb ál­lást kell foglalniuk, hogy szocialista társadalmunk fejlettségének mai fokán a lakás mennyiben szociális és mennyiben gazdasági ka­tegória. Amíg ez nincs tisz­tázva, aligha igazolt a tö­rekvés, hogy a lakásgazdál­kodásban is a gazdasági tör­vényszerűségek érvényesül­jenek. Különösképpen ag­gasztó ez, ha tudjuk, hogy az országban nem 300 000 családnak (mint a tervezet szerint), hanem legalább 700 000-nek nincs lakása. Csak Vajdaságban legalább 90 000 lakás nélküli családot tartanak nyilván, és még ennyi él szükséglakásban vagy egészségtelen körül­mények között. Hozzátehet­jük még, hogy a vajdasági dolgozók 69,7 százaléka ha­vi 800 dinárnál kevesebbet keres, s hogy főleg ennek a rétegnek nincs lakása. Egy újvidéki kimutatás szerint az itt élő kis keresetű dolgo­zók háromnegyedének nincs lakása, és csak az tehet fél­re keresetéből lakásvásárlás­ra, aki legalább 1400 dinárt keres havonta. Ljubljanai adatok szerint is a 800 di­nárt vagy ennél is keve­sebbet kereső dolgozók 55,9 százalékának nincs lakása. Hogyan fognak lakáshoz jut­ni a kis keresetű dolgozók, a lakásra várók zöme, ha a járulék összegének megha­tározását azokra bízzuk, akiknek nincs lakásgond­juk? Meg kellene ugyanis nézni azt is, hogy a köz­ségi képviselő-testület tagjai közül hánynak nincs lakása. Az építőipari szakszervezet úgy véli, hogy mindaddig nem szabad önigazgatási megállapodásra bízni a la­káspolitikát, míg ennek az intézménynek hatékonysá­gáról a gyakorlatban meg nem győződünk. Emiatt azt javasolja, hogy a következő öt évben szövetségi és köz­­társasági szinten határoz­zák meg a minimális lakás­­járulékot. VARGA Matild Kevesebb pénz jut mezőgazdasági beruházásokra Megszűnik az állami tám­ogatás — Változások a hitelrendszerben — Befejeződött a szabadkai piackutató tanácskozás A tanácskozás harmadik, utolsó napján a hús, tej és tojástermelés hitelellátásáról, a halgazdasági és tej­terme­lési beruházásokról volt szó. Befejezésképpen a részvevők a beszámolókról, továbbá a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar és ezzel kapcsolat­ban a piackutatás időszerű kérdéseiről vitáztak. Nagy érdeklődést keltett Boško Tonevnak, a Jugo­szláv Mezőgazdasági Bank igazgatójának beszámolója a hitelrendszerről és a deviza­hitelek folyósításáról. Miután ismertette, hogy mire adott hitelt az elmúlt években a mezőgazdasági bank, vázol­ta a hitelrendszerrel kapcso­latos problémákat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ál­lami tőke visszavonása után, a mezőgazdasági szervezetek és az élelmiszeripari válla­latok jórészt saját eszközeik­re lesznek utalva. Kérdés azonban, képesek lesznek-e abból pénzelni a beruházá­sokat. Tonev szerint a jövőben fontos szerepet kapnak az egyes vállalkozások pénzelé­sére alakult konzorciumok. Ezek nagyobb élelmiszer­­ipari­ beruházások esetén már eddig is mozgósították a me­zőgazdasági termelők, a fel­dolgozók, az építőipari vál­lalatok, az ügyviteli bankok pénzét és külföldi hitelt is igényeltek. Nemkülönben szükséges, hogy a gazdasági szervezeteknek a készletek­ben heverő pénze felszaba­duljon, s ezt korszerűsítésre és bővítésre használják fel. A rövid lejáratú hitelrend­szer fogyatékosságaival kap­csolatban megemlítette, hogy a mezőgazdaság és élelmi­szer-feldolgozóipar forgóesz­közeinek kétharmadát ilyen bankhitelek teszik. Mind több híve van azonban an­nak a tervnek, hogy a rövid lejáratú hitelek egy részét állandó forgótőke-hitelekké változtassák. S. Z. Egyesülés előtt a zrenjanini és újvidéki postavállalat A zrenjanini postavállalat központi munkástanácsa tegnap megtartott ülésén megvitatta azt az előter­jesztést, amely az újvidéki postavállalattal való integ­rációjára vonatkozik. A munkástanács elfogadta a javaslatot, és elhatározta, hogy április 15-ére kiírja­­a referendumot. Az újvidéki postavállalat munkástanácsa ma hoz dön­tést. (hi) köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek,­­jó barátoknak és szomszé­doknak, akik szeretett édes­apánk Id. Tóth Antal temetésén részt vettek, ko­szorú- és virágadományaik­kal fájdalmunkon enyhí­teni igyekeztek. Temerin, 1970. XII. 26. A gyászoló család Milyen lesz a májusi katonai felvonulás? A győzelem napján Belg­­rádban, a Forradalom sugár­úton az idén is megrendezik a hagyományos katonai fel­­­­vonulást. Ezúttal sokkal ün­nepélyesebb lesz, mint az előző években. A katonai felvonulás pa­rancsnoksága és a felderítő század mögött fog haladni a Népfelszabadító Hadsereg 300 tagból álló osztaga a JSZSZK és a JKSZ lobogó­jával,­­valamint mindegyik köztársaságból hat háborús brigád zászlajával. A hábo­rús brigádok és ezredek töb­bi 146 zászlaja a díszemel­vény mellett és előtt lesz ki­tűzve. Ezzel tisztelegnek a JSZSZK elnöke és a fegyve­res erők főparancsnoka előtt, aki e zászlók alatt ve­zette harcba 282 ezredün­­ket és brigádunkat. Az első menetoszlopban a katonai akadémiák,­­ iskolák, különböző fegyvernemek egységei fognak haladni. Elöl egy gyalogsági egység, az első proletár gyalogezred zászlajával. Ebben a menet­oszlopban egy teljes parti­zán zászlóalj is felvonul. A második menetoszlop­ban a területi védelmi egy­ségek vonulnak fel, a JSZSZK, a JKSZ, a szocia­lista köztársaságok és vala­mennyi köztársaságból egy­­egy háborús egység zászla­jával. A 2343 főnyi menet­­oszilop a hat szocialista köz­társaság osztagaiból áll, mindegyik osztag számban egyenlő, kivéve a Szerb Szo­cialista Köztársaság oszta­gát, amely a Kosovói és a Vajdasági Szocialista Auto­nóm Tartomány egy-egy századával számosabb lesz. A köztársaságok osztagai­nak fegyverzete, felszere­lése, ruházata stb. összhang­ban lesz az illető köztársa­ságnak az össznépi véde­­lem évén betöltött szerepé­­­vel. Horvátországból példá­­­­ul egy teljes ifjúsági század­­ jön, Szlovéniából hegymászó - és víz alatti diverzáns egye s­ség. Boszniáiból egy bán­i nyászszázad, a szkopjei vas­­­­művekből egy munkásszá­­­­zad stb. A területi egysé­­e­gekbe bekapcsolódott lá­nyok képviselői is részt vesz­­­­nek a felvonulásban vala­­­­mennyi köztársaságból. A köztársasági osztagok­­ mögött fog haladni az or­szág védelmi szempontjából­­ jelentős társadalmi-politikai szervezetek 30 képviselője, majd a belügyi szervek gé­­s­pesített osztaga, jelképezve jelenlegi társadalmi szere­püket és feladatukat a há­borúban. A rakovicai g­yár egy légelhárító tüzéroszta­­­­got és egy teljesen félszerelt polgárvédelmi osztagot küld a felvonulásra. A harmadik menetoszlop- I ban a gépesített és rakétá­­t kilövő egységek menetelnek, utánuk a légelhárító egysé­­­­gek és a tüzérhadosztályok. A páncélos egységek egy I teljes menetoszlopban vo­­­­nulnak el a díszemelvény I előtt. A légierőket helikop­­­­terek és korszerű repülőgé­­­­pek képviselik. A felvonulásban több­­ mint 8000 ember vesz részt, 1­427 harckocsi és gépjármű,­­ 72 helikopter és repülő. A­­ fegyverek főként hazai I gyártmányúak.­­ A felvonulás 55 percig 1 flig tartani. Az ALFA-POTEZ olaj­kályha rendkívül jól meg­szerkesztett fűtőeszköz. Nemcsak európai hírnév­nek örvend, hanem igen keresett az amerikai kon­tinensen is és a nedves éghajlatú vidékeken. . Használata igen gaz­daságos. Fűtés közben nem szárítja ki a levegőt. A fent bemutatott olaj­­kályha óránként 10 000 kalória hőt fejleszt. & ALFA-VRANJE 163-1 Tiszta számadás A szövetség „költségvetésen kívüli mérlege” már régóta nyugtalanítja a kedélyeket és gyakran kelle­metlen vitákat robbant ki. Két évvel ezelőtt a Szövet­ségi Végrehajtó Tanácsot olyan heves támadások ér­ték emiatt, hogy az akkori elnök, Mika Spiljak számára nem volt más hátra, mint felvetni a képviselőházban a kormány iránti bizalom kérdését. A képviselőház annak idején bizalmat szavazott a kormánynak, és a „költségvetésen kívüli mérleg” kö­rüli helyzet némileg lecsillapodott. Sokan azonban to­vábbra is időről időre ujjal mutattak erre a mérlegre, mint fehér hollóra a rendszerben és mint Erisz almá­jára, nem csupán gazdasági, hanem politikai téren is. Tavaly novemberben a képviselőház jelentést kapott a szövetség költségvetésen kívüli kötelezettségeiről. A jelentés azonban annyira vérszegény, pontatlan és hiá­nyos volt, hogy a képviselők nem voltak hajlandók megvitatni, visszaadták a Szövetségi Végrehajtó Ta­nácsnak azzal, hogy készítsen új, világos, teljes doku­mentumot. Végül azután a napokban (némi késéssel) a képvi­selők megkapták az annyira várt okmányt. A szövetség gazdasági beruházásokra szánt eszközei címmel, s ezt a képviselők nagy többsége támogatta. Mi benne az újdonság? Elsősorban az, hogy a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács olyan megoldást javasolt, amely eleget tesz a szövetség minden kötelezettségé­nek. Ez pedig köztudomásúlag a legnagyobb és legsúlyo­sabb probléma volt annak idején. Az előző számítások ugyanis azt mutatták, hogy a kötelezettségek 2952 mil­lió új dinárral nagyobbak a szövetség rendelkezésére álló eszközüknél. A Szövetségi Végrehajtó Tanács ja­vasolta, hogy a hiányt a következő módon fedezzék: 230 milliót a szövetség eszközeiből, 800 milliót a Nem­zeti Banktól, 200 milliót pedig a postatakaréktól ka­pott hitelből, 1222 milliót külön kötvények kiadásából. (A szövetség idei gazdasági beruházásokkal kapcsola­tos kötelezettségei egyébként 11467 millió új dinárra rúgnak, ebből 7514 milliót a törvény által meghatáro­zott forrásokból fedeznek, 1001 milliót pedig külföldi kölcsönökből.) A képviselők a számítást elfogadva a bizottságok­ban megtartott első üléseken úgy vélekedtek, hogy az a megoldás megszilárdítja a helyzetet és a szövetség eszközeit felhasználó beruházók számára is biztonságot szavatol. Ez igen fontos, mert többé-kevésbé az ener­giatermelés és a közlekedés néhány nagyszabású léte­sítményének pénzeléséről, építésének befejezéséről van szó,­­s e létesítmények üzembe helyezése számottevő hozzájárulás a jugoszláv gazdaság gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. A képviselők ezenkívül ebben a megoldásban azok­nak a kellemetlen súrlódásoknak a végét is látják, amelyek eddig elég gyakran rontották a viszonyokat, megnehezítették a közös megoldások felkutatását és lidércnyomásként nehezedtek a politikai légkörre. Igaz ugyan, hogy néhány képviselő a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács tagjainak meggyőző magyarázatai elle­nére is azt állítja, hogy ezzel nem oldódnak meg a szö­vetség összes kötelezettségei, hogy a hiány nagyobb, mint amekkorának feltüntetik, az adatok pontatlanok stb. A költségvetésnek a képviselőházban való végleges elfogadásáig (április végéig) azonban elegendő idő áll rendelkezésünkre, hogy teljesen és véglegesen tisztáz­zuk ezeket a fennmaradt nézeteltéréseket. Reméljük, hogy így is lesz. Meggyőződésünket alátámasztja az is, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács ezúttal nyílt kártyákkal, tiszta számadással lépett elő ... 7. oldal

Next