Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)

1970-03-26 / 83. szám

8. oldal A Mihajlo Pupin Általá­nos Iskola valóban Veternik legszebb épülete — mondja Mitar Stajic, az iskola igaz­gatója. — Az új iskola az utolsó pillanatban készült el. Már nagy szükség volt rá, tavaly három váltásban dol­goztunk. Most a 760 tanuló 25 tagozatra osztva 15 tan­teremben tanul. Új bútort is teszünk. — Az új iskolában meg­nyitottuk az iskolakonyhát és megszerveztük a szegénysor­sú tanulók egész napi itt-tar­­tózkodását. Ezek a tanulók reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak ingyen és az ügye­letes tanárok ügyelnek fel rájuk. A kiadásokat a köz­ségi gyermekvédelmi alap fedezi. A legjobban rászoru­lók ingyen kapnak uzsonnát. A közelmúltban vettünk egy 16 mm-es filmvetítő gépet, amellyel játékfilmeket vetí­tünk a tanulóknak és a fa­lu lakosságának. Megalakítottuk a diákszö­vetkezetet, a községtől két hold földet kaptunk. A kis­­technikusoknak hat alcso­portja dolgozik. Szép ered­ménnyel működik a kézilab­da- és a futballcsapat. A na­pokban megkezdték a tor­naterem építését. A jövő tan­évben megoldjuk a testne­velés problémáját is. Iskolánk gyors fejlődésé­hez hozzájárul a fiatal, lel­kes tantestületünk is. Az eredmények javítása érdeké­ben az osztályok között ál­landó tanulási, tisztasági ver­seny folyik. A legjobb osz­tályok vándorserleget kap­nak — mondta Mitar Stajic. NÉMETH János Veternik Az új iskola épülete Az új iskola falunk büszkesége A Tartományi Művelődési Közösség statútumá­nak 54. szakasza értelmében a Tartományi Művelődési Közösség a filmbizottság javaslatára pályázatot ír ki játékfilmek és kisjátékfilmek pénzelésére, továbbá filmeknek a nemzetiségek nyelvére való szinkronizálására az 1970. évben. 1. A Tartományi Művelődési Közösség előleget ad két játékfilm forgatására 1970-ben. A pályázaton részt vehet minden olyan munkaszervezet a JSZSZK területéről, amely regiszt­rálva van játékfilmek forgatására, és amely hajlandó tervezetét az újvidéki Neoplantával közösen megvalósítani. 2. A Tartományi Művelődési Közösség anyagilag hozzájárul hat kisjátékfilm és két rajzfilm forgatásához. A pályá­zaton részt vehet minden olyan mun­kaszervezet a JSZSZK területéről, amely regisztrálva van rövidfilmek forgatására, és amely hajlandó terve­zetét az újvidéki Neoplantával közösen megvalósítani. 3. A Tartományi Művelődési Közösség 1970 folyamán anyagilag hozzájárul a filmeknek a nemzetiségi nyelvekre való szinkronizálásához. A pályázaton részt vehetnek azok a munkaszerveze­tek, amelyek a szóban forgó tevékeny­séggel foglalkoznak. A pályázat részvevőinek a következő iratokat kell mellékelniük: — statútumuk azon részének másolatát, amely az illető munkaszervezet nevét és székhelyét tartalmazza, továbbá felsorolja tevékenységét; — a film címét, rövid tartalmát, forgatókönyvét vagy technikai forgatókönyvét, továbbá a film forga­tásának operatív és pénzügyi tervét; — a szerzők és munkatársaik nevét; — a munkaszervezet igazgatási szervének döntését, hogy elfogadta a film forgatásának javaslatát, illetve annak a jegyzőkönyvnek hitelesített másolatát, amely a munkaszervezet igazgatási szerveinek ülésén készült, amelyen a szóban forgó döntés megszületett; A bizonyíték arról, hogy biztosítva vannak az anyagi eszközök a javasolt pénzügyi terv keretének végrehajtására. A hiányosan felszerelt kérvényeket nem vesszük fi­gyelembe. A kérvényeket 1970. április 30-áig a következő címre kell eljuttatni: Pokrajinska zajednica kulture, Komisiji za kinematografiju, Növi Sad, Pokrajinsko izvršno veće, Bulevar Maršala Tita 4. Bővebb felvilágosítást nyújt a Tartományi Művelő­dési Közösség szakszolgálata az 56-088 számú telefonon: 339-1 MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1970. márc. 26. TELI TUDOSITO-VERSENYUNK lliliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiHiiiiiiirmHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiintKiiiiiHuiiiiii Maga csak mondjon fel... Már jó ideje elmúlt, hogy a Szabadka—trenjanini útvo­nalon egy beszélgetést hal­lottam. Azóta is számtalan­szor eszembe jut, ha hazai újság kerül a kezembe. Mind­ben arról írnak, hogy ennyi és ennyi jugoszláv munkás készülődik külföldre dolgoz­ni. Ilyenkor felvetődik ben­nem a kérdés: vajon ezek az emberek reálisan látják a lehetőségeket? Azon a bizonyos napon uta­zás közben egy szó ütötte meg a fülem. Két fiatal, egy lány és egy fiú Nyugat-Né­­metországról beszélt. — Maga csak hallgasson rám, és mondjon fel — szű­rődtek el hozzám a fiú sza­vai. Kereskedelmi végzett­séggel azonnal jó állást kap­hat. Ezer márkát is megke­reshet. — De én egy szót sem tu­dok németül — feleli hirte­len a csinos lány kissé ijed­­­ten.­­ — Az semmi. — A nyel­vet egykettőre elsajátíthat­ja. Nézzen meg engem. Ki­­lencszáz, ezer márkát is meg­keresek. Itthon mi voltam? Egy kis mechanikus. Akaratlanul is az jutott eszembe, mennyit túlóráz­hatott ez a gyerek, hányszor maradt otthon szabadnapján, hogy ne kelljen költeni, mennyit gyalogolt, hogy meg­spóroljon pár száz márkát. Milyen helyen lakhat, ho­gyan étkezhet? Mindezt azért, hogy itthon rövid sza­badsága alatt, mindenkinek dicsekedhessen. — Maga csak mondjon fel. Intézze az, útlevelét — hal­lottam ismét. — Nem, nyelvtudás nélkül nem dolgozhat irodában — JUH SCI... zórtam közbe. Örülni fog, ha állást kap majd egy kony­hán, vagy mint szobalány, s elhelyezkedhet egy gyárban. És legfeljebb 500 márkát ke­reshet. Én láttam kereske­delmi iskolai végzettséggel mosogatni, tanítóképzővel, egyetemi oklevéllel koffert hordani, futószalag mellé áll­ni. A fiú gyilkos pillantáso­kat vetett rám, attól féltem kimondja: „Hívatlan vendég­nek az ajtó mögött a helye.” De ez nem történt meg. Vagy az érveim voltak na­gyon meggyőzőek, vagy a körülöttünk helyeslő tömeg moraja tette meg a magáét. A lány már bizonytalanab­bul mondta búcsúzáskor, hogy majd ő is írni fog a fiúnak. SILÄK Mária Düsseldorf Útról készül hatvan rokkant A szlovén köztársaság az idén először teszi lehetővé, hogy a rokkantak európai körútra menjenek. Május 7- én hatvan szlovén rokkant ellátogat Ausztriába, Német­országba, Svájcba és Mona­­cóba. A szükséges pénzt a szervező bizottság gyűjtőak­ció segítségével teremtette elő. Ha az első próbálkozás si­keres lesz, a jövő év máju­sában még több rokkant in­dul európai körútra. T. V. N. Ljubljana Félnek a következményektől Válasz A nevelő összeég­ette a kezét című cikkre Figyelemmel olvastam el Radvány Zoltán írását. Cso­dálkozom, hogy az inte­rná­­tus lakói között nagy felhá­borodást váltott ki a­z Egy kis füst, egy kis kén című írásom. Meglepődtem, hi­szen eddig sokan kifogásol­tak egyet-mást. Egyes ese­ményeket a legapróbb rész­letekig elmesélték ennek vagy annak, hogy írja meg, mert ők nem tehetik, mivel félnek a következményektől. A legérdekesebb, hogy a cikk írója a felháborodásról írt, de aztán szóról szóra alátámasztja, azaz hitelesíti írásomat. Emlékeztetőnek idézném a hitelesítő soro­kat. „Igaz, hogy kiesett a kály­haoső, és a szobában min­den bűzlött a füsttől. A ne­velő kén égetésével igyeke­zett eltüntetni a füst szagát. Máshol is megtörtént ez az eset. Az illetékesek biztosan adtak volna tiszta ágyne­műt, ha egy mód is lett vol­na rá stb....” Tehát adtak volna, de nem adtak. Ezután még a cikk írója bevallja, hogy tényleg szellőztettek állan­dóan, és hogy más szobák­ban aludtak. Tehát mindez igaz, csakhogy kellemetlen az ilyesmit az illetékesek­nek hallaniuk. Azért a hiányosságért pe­dig, hogy nem írtam meg, hogy a nevelő összeégette a kezét, igazán felelősnek ér­zem magam. Ha ezt megem­lítem, nem váltott volna ki a cikkem felháborodást. A kézégetés megemlítése bizo­nyára enyhítő körülmény­nek számított volna. SZÜGYI Zoltán önsegélyző pénztár a szabadkai Integrálban a­ szabadkai Integrál Épí­tővállalat szakszervezeti cso­portjának keretében még 1958-ban megalakult a dol­gozók önsegélyező szervezete. E szervezetnek alapfeladata, hogy hosszú és rövid lejáratú kölcsönt folyósítson a szak­­szervezeti csoport tagjainak. Ha a pénztárban van elég pénz, akkor pénzsegélyben is részesülhetnek az arra rá­szorulók, anélkül, hogy az összeget meg kellene téríte­niük.­­ Jelenleg igen kevés tagja van az önsegélyező alapnak. Az önsegélyező pénztártól csak az kaphat kölcsönt, aki legalább háromhavi járulé­kot befizetett. (­ctim) Rövid és hosszú lejáratú köl­csönt kaphatnak az Integral dolgozói Vajdasági gyógypedagógiai iskolák A közelmúltban Becsén ülésezett a tartományi gyógy­pedagógusok egyesülete. Ud­vari Károly elnökletével a vajdasági gyógypedagógusok problémáiról és a feladatok­ról tárgyaltak. Sok szó esett a gyógypedagógusok szak­mai továbbképzéséről. Köz­tudomású, hogy az utóbbi években Vajdaság-szerte gomba módra szaporodtak a gyógypedagógiai tagozatok és iskolák. Ezekben az isko­lákban gyakran nem teljes szakképzettségű tanügyi munkások dolgoznak. Első­rendű feladat, hogy ezeket szakképesítsék. Azokról sem feledkeztek meg, akik meg­felelő képesítéssel dolgoznak. Ezek részére június 15-én és 16-án tanfolyamot szervez­nek Újvidéken. Ezen a tan­folyamon gyakorlati oktatás is lesz rajztanításból a gyógy­pedagógiai iskolák alsó osz­tályaiban. Május 16-án és 17-én Ki­­kindán megszervezik a vaj­dasági gyógypedagógiai is­kolák találkozóját. Ez alka­lommal az iskolák kultúr- és sportműsorral mutatkoznak be. Bíznak a sikerben, mert tavaly már szerveztek ha­sonló találkozót. Ha az idén is sikerül megszervezni, ak­kor ezentúl minden évben sor kerül rá. Rade Staninkovic eddigi titkár felmentését kérte el­foglaltsága miatt. Az új tit­kár Gavrilo Stojanovic, BERETKA Pál Piszkos, füstös váróterem Már negyedik éve utazok az udvarnok a­ trenjanini rá­zós, zötyögős útvonalon. Gyakran késünk, szinte min­dig nagy a tolakodás, de hallgatnunk és, tűrnünk kell a jegykezelők megjegyzéseit és durvaságait. Mifelénk még attól sem riadnak vissza, hogy ökölcsapásokkal utasít­sák rendre a szófogadatlan utasokat. Kinn a szabadban várakozunk télen, nyáron, mert Udvarnokon nincs vá­róterem. Mindezt megszok­tuk már. A csernyeszrenjanini út­szakaszon a zrenjanini Ba­­nattrans Közlekedési Válla­lat bonyolítja le a személy­­szállítást. Nemrégiben kapta az új nevét, de minden ma­radt a régiben. A munka­­módszer, a jegykezelők ta­pintatlansága, a buszok ké­sése. Hamarosan megindul a forgalom Csernyén keresztül Románia és Zrenjanin kö­zött. A Banattrans semmit sem tesz annak ér­dekében, hogy a külföldi vendégek kényszerpihenőjüket kelle­mesen tölthessék el a cser­­nyei váróteremben. Ennek a váróteremnek nevezett helyi­ségnek az alapvető egészség­­ügyi feltételei sincsenek meg. Piszkos, füstös, rendetlen sö­tét lyuk, amelytől menekül­nek az utasok. Kérdés, meddig marad ez így, hiszen a közlekedési vál­lalatoknak lenne pénze, hogy rendezzék a váróterem prob­lémáját CSÍKOS Zsuzsa Zrenjanin u n ür­dinár vagy régi? — ez most a kérdés Pancsovot nemrég ellep­ték az ilyen hirdetmények. Miodrag Djordjevic értesíti feleit, hogy ismét működik ruha-v­agy tisztító üzeme. Minden rendjén is volna, a ruhát három napon belül vagy mindjárt kitisztítják. Emellett az üzem tulajdo­nosa szavatolja, hogy a ru­hát valóban kifogástalanul kitisztítják. Még a hirdetmény megje­lenése napján megfogtam vállpántos zakómat, hogy elvigyem a mesterhez ki­tisztítani belőle azt a foltot, amit én nem tudtam semmi­féle szerrel eltüntetni. Ro­hanok az utcán, hónom alatt a zakóval, célom a hirde­tett vegytisztító üzlet. Út­közben még egyszer meg­állok a hirdetmény előtt, s szinte a földbe gyökere­zik a lábam, amikor elol­vasom, hogy vállpántos za­kóm — 370 dinárba került — tisztításáért nem keve­sebb, mint 1000 dinárt kell fizetnem. Elhatároztam, hogy ezért a pénzért in­kább veszek két és fél za­kót, s azok legalább újak lesznek. Útban hazafelé, beszóltam egyik ismerősömhöz, tisztít­­tassa ki zsíros sofőrbundá­ját, mert azért csak 35—40 dinárt kell fizetni. Kolléga­nőmnek már nem mertem felajánlani Miodrag Djor­djevic vegytisztító szolgálta­tását, mert az ő asztrahán bundája tisztításáért nem kevesebb, mint 3000 dinárt kér a mester! Ennyiért új asztrahán bundát lehet kap­ni! ÖTVÖS Imre

Next