Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)
1970-03-26 / 83. szám
2. oldal KOMMUNISTA Csütörtök, 1970. márc. 26. A köztársasági kommunista szövetségek és a JKSZ tevékenységének egybehangolása (K.) A közösség szilárdsága megköveteli a szorosabb együttműködést A Komunist szerkesztősége azzal a kéréssel fordult a köztársasági kommunista szövetségek központi bizottságainak titkáraihoz, hogy nyilvánítsanak véleményt, hogyan valósulnak meg a köztársasági kommunista szövetségek önálló munkájára vonatkozó és a JKSZ keretén belül folyó tevékenység egybehangolásáról szóló statútumbeli rendelkezések. Korábban már közöltük dr. Szlavko Miloszlavszki és Hamdija Pozderac erre vonatkozó véleményét. Most Andrej Marino, a Szlovén Kommunista Szövetség Központi Bizottsága titkársága titkárának és Voja Sržentićnek, a Crna Gora-i Kommunista Szövetség Központi Bizottsága titkársága titkárának véleményét közöljük. ANDREJ MARINO: — A Szlovén Kommunista Szövetség tevékenységének önállósága mindenekelőtt a saját munkásosztály és a saját nép iránti viszonyban, továbbá a közös elgondolások kialakításában nyilvánul meg. A háború előtt is ezek voltak a legfőbb indítóokok, amelyekből kiindulva határozták meg a szlovéniai és a horvátországi kommunista szövetségek szervezeteinek önállóságát. Ezek az indítékok érvényesek ma is. Tito elvtárs éppen erről beszélt Zágrábban, előtérbe helyezve fejlődésünknek ezt az irányzatát. A Szlovén Kommunista Szövetség tehát a szlovén munkásosztály a szlovén nép érdekeinek megvalósítására törekszik, ez azonban nem áll ellentétben, sőt hozzájárul a jugoszláv munkásosztály mint egység és más népek, valamint a nemzetiségek érdekeinek megvalósításához a szocialista Jugoszláviában. Számunkra egyre inkább nyilvánvaló, hogy a szlovén munkásosztály és a szlovén nép, valamint a többi köztársaság munkásosztálya és népei meg nemzetiségei érdekeit kizárólag az önigazgató szocialista Jugoszlávia keretein belül valósíthatjuk meg. Az önállóság e tekintetben azt jelenti, hogy, Jugoszlávia politikáját, Jugoszlávia fejlesztésének tervét közösen kell kidolgoznunk. A közös politika az ország valamennyi népe alkotó jellegű erőfeszítéseinek eredménye kell hogy legyen, nem pedig holmiféle kikülönített szerveké, amelyek állítólag bizonyos nemzetek fölötti érdekeket képviselnek. Szervezetünk önálló tevékenységének megnyilvánulásáról tanúskodik a Szlovén Kommunista Szövetség I. konferenciáján elfogadott program is. A határozatokban kifejezésre juttattuk munkásosztályunk és népünk érdekeit. Mindez azonban nemcsak a mi ügyünk. Amikor fölmérjük problémáinkat, mégpedig mielőtt a központi fórumok és a JKSZ szervei véleményt mondanának róluk, ezzel nemcsak a magunk külön problémáit oldjuk meg, hanem egyidejűleg hatást gyakorolunk a JKSZ fórumainak és szerveinek programjára és határozataira. Például a következő plenáris ülésen — a JKSZ konferenciáját megelőzve — foglalkozunk az agrárpolitikai kérdésekkel. A JKSZ központjában végzett munka befolyásolja mindazoknak a kérdéseknek a fölmérését, amelyekkel Központi Bizottságunk ülésén foglalkozunk. Amint látjuk, az önállóság és az egybehangolt munka párhuzamosan, egyidejűleg folyik. A köztársaságok álláspontjait most már gondosabban mérlegelik a JKSZ központjaiban, mint korábban. Mindennek jóvoltából erősödik a kölcsönös hatás. A JKSZ Elnöksége — például — lényeges hatást gyakorol a mi programbeli és politikai tevékenységünkre. A központban a reformról és a reform további megvalósításáról, a bonyodalmas helyzetekről, a külpolitikai kérdésekről stb. kialakított álláspontok — nagymértékben hatnak a mi munkánkra, persze nem a régi módon, amikor még hierarchikus viszonyok uralkodtak. Az „alulról” jövő hatás sokkal nagyobb mértékben érvényesül, a „felülről” érkező álláspontok és döntések viszont élénkebben élnek mindazoknak a tudatában, akik a köztársaságokban a programokat és a határozatokat hozzák. A Kommunista Szövetség köztársasági szervezeteinek együttműködése azonban nem kizárólag a JKSZ Elnöksége és szerveinek közvetítésével folyik. A Kommunista Szövetség köztársasági szervezetei közvetlen kapcsolatokat is létesítenek egymás között. Ezek a kapcsolatok, véleményem szerint, igen fontosak a közös álláspontok kialakítása szempontjából. A köztársasági szervezeteket — véleményem szerint — még mindig nem tájékoztatják kellőképpen a sajátos problémákról. Többek között ez az értékelés született, akkor is, amikor az útépítések körüli politikai eseményeket mértük föl. Megállapítottuk ugyanis, hogy a tájékozottság foka nem kielégítő, innen ered az engedékenységnek és a készségnek a hiánya, emiatt nem tudtuk magunkat beleélni az ország más környezeteinek helyzetébe. Az érintkezés rendszertelenül folyik, márpedig állandónak kellene lennie, nemcsak olyankor kell létrehozni szorosabb kapcsolatokat, amikor a dolgok kiéleződnek. Szükség van erre az összetartás, a belső viszonyok szilárdsága érdekében. Vigyáznunk kell, nehogy megingassuk belső viszonyainkat. Bel- és külpolitikai helyzetünk is erre kötelez bennünket. Valószínű, hogy egyes központi lapok sem tájékozódnak kellősképpen a köztársaságok sajátos kérdései felől. Ha betekintést kívánunk nyerni a valódi helyzetbe, szakadatlanul olvasnunk kell egyes köztársaság újságjait, viszont erre nem mindigvan meg a kellő lehetőség. A nagy példányszámban megjelenő lapoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy társadalmi és politikai szempontokat is figyelembe véve betekintést nyújtsanak valamennyi , központ által kidolgozott álláspontokba. VOJA SRŽENTIC: — A Kommunista Szövetség legutóbbi köztársasági kongreszszusainak és a JKSZ IX. kongresszusának előkészületei során szertefoszlatták mindazokat a meg nem értéseket, amelyek a Kommunista Szövetség köztársasági szervezetei statútumainak meghozatala körül fölmerültek. Kezdetben a legtöbb vita a Kommunista Szövetség köztársasági szervezeteinek önállóságát „törvényesítő” statútumok körül folyt. Idővel azután egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Kommunista Szövetség köztársasági szervezeteinek önállósága nem ennek a pillanatnak a szüleménye, hanem a JKSZ éveken át tartó fejlődésének és a nemzetek közötti viszony előrehaladásának eredménye. A Kommunista Szövetség nemzeti szervezeteinek politikai és tevékenységbeli megalakítását az egységes JKSZ keretében a gyakorlat már indokolta. A köztársaságok kommunista szövetségeinek a saját politika kialakításában, a JKSZ egységes eszmei és politikai álláspontjának alkotójellegű alkalmazásában megnyilvánuló önállósága még erőteljesebben fejlődik olyan irányban, hogy tovább erősítheti a jugoszláv önigazgatási szocialista közösséget. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy az önállóság erősödésével fokozódik mindazoknak a felelőssége, akik önállóan váltják valóra a JKSZ egységes politikáját. Ennek legjobb bizonyítékai azok az erőfeszítések és sikerek, amelyeket a Kommunista Szövetség valamennyi része tesz, illetve elér a Szövetség gyorsabb átalakítása terén. A Kommunista Szövetség eszmei-politikai szerepének erősödése, tevékenységének egyre nagyobb mértékű kiterjedése és a társadalmi problémák mind sikeresebb megoldása új felfogásokat alakít ki a jugoszláv politika megteremtésének módozataiban és fokozza a felelősséget e politika sorsa iránt. Egyre kevésbé értékelik az általános pártpolitika végrehajtását annak alapján, hogy egy-egy szervezet milyen rövid idő alatt közli az általános érvényű elveket és a JKSZ álláspontjait a tagokkal, és mindinkább megkövetelik, hogy alkotó módon mérjék föl saját helyzetüket, maguk találják meg a megoldást sajátos eszmei és politikai helyzetükre — természetesen a JKSZ eszmeipolitikai álláspontjaiból kiindulva. A köztársasági szervezetek ilyen értelmű önállósága fokozott felelősséget teremt az önigazgatási alapokon álló jugoszláv szocialista közösség összetartásának fokozása, valamint a föderáció politikájának kialakítása és végrehajtása iránt. Ez nagyobb felelősséget követel meg a köztársasági kommunista szövetségektől a nacionalista jelenségekkel és az elszigetelődési törekvésekkel szemben — gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ha ez irányban élénkebb tevékenységet folytatunk, kevesebb lesz az olyan vélemény, hogy a Kommunista Szövetség köztársasági szervezeteinek önállósága a törekvések szétforgácsolásához és a nacionalizmus erősödéséhez vezet a JKSZ-ben. Lássuk, hogyan valósulnak meg ezek az elvek a gyakorlatban. Ha a maguk teljességében vesszük a dolgokat, a válasz mindenképpen igenlő lesz. Néhány mozzanatot említek meg, amelyek emellett szólnak. Kedvezőbb lehetőségek alakulnak ki atekintetben, hogy fokozódjék a köztársaságok felelőssége az általános jugoszláv politika, továbbá a föderációs szinten folyó megbeszélések és az itt hozott határozatok iránt. Különös jelentősége van annak, hogy érvényesüljön a paritás elve, amikor a köztársaságok képviseletéről van szó a föderáció szerveiben. Egyre nagyobb mértékben fejlődik és alakul a föderáció szerveinek a köztársaságokkal folytatott megbeszéléseinek módja a politikai, gazdasági álláspontok és intézkedések kidolgozása során. Ez különösen a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnökségének, szerveinek és testületeinek munkájában nyilvánul meg. Természetesen szakadatlanul azon kell dolgozni, hogy még kedvezőbb körülmények között fejlődjön a köztársaságok felelőssége, hogy ily módon folytassák le a megbeszéléseket, így hozzanak határozatokat a köztársaság szintjén. A Kommunista Szövetség köztársasági szervezetei által folytatott tevékenység két irányzatát kívánom megemlíteni. Kétségtelenül nagy jelentősége van a KSZ-nek a politikai és a gazdasági rendszer továbbfejlesztéséért, a jugoszláv szocialista közösség elgondolásaival összhangban vívott harcával. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy olyan feltételeket hozzunk létre, amelyek között a föderáció sikeresen végezheti mindazon funkcióit, amelyek közösek az ország valamennyi népe és nemzetisége számára, s amelyek a föderáció hatáskörében maradtak. Nagy hozzájárulást adhat ehhez a KSZ erélyes harca minden nacionális bezárkózás, a gazdasági autarchiia, az integrálódás „körzetesítése” ellen, továbbá az ország mint gazdasági egység önigazgatási alapon, megbeszéléseken kialakított elgondolások alapján folyó fejlődéséért. A Kommunista Szövetség átalakulásának egyik igen fontos összetevője lesz a statútumnak az az elve, amely szerint „a szocialista köztársaságok kommunista szövetségei közösen viselik a felelősséget a JKSZ politikájának megállapítása és végrehajtása iránt”, s amelyet olyan mértékben válthatunk valóra, amennyire a Kommunista Szövetségben fejlődnek a demokratikus viszonyok. A köztársaságok kommunista szövetségei szakadatlanul és erélyesen törekednek arra, hogy a kommunisták a legközvetlenebb módon hassanak a Szövetség politikájának kialakítására, és hogy viseljék a felelősséget a demokratikus úton elfogadott álláspontok és határozatok végrehajtásáért, ami lényegében azt jelenti, hogy aktív viszony alakul ki közöttük, s ezzel együtt fokozódik a felelősségük a JKSZ politikája és tevékenysége iránt. Emellett mindenképpen fejleszteni kell a JKSZ szervei és az alapszervezetek közötti közvetlen érintkezést, nagyobb mértékben kell bekapcsolódni a KSZ köztársasági szervezeteinek politikai tevékenységét előkészítő munkába és a végrehajtásba is. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell fejleszteni a kölcsönös tájékoztatást a szocialista köztársaságok kommunista szövetségeinek tevékenységéről. Az együttműködés előmozdítja a kölcsönös megismerést és közeledést, s ezáltal fölszámolhatjuk mindazokat a félreértéseket, amelyeket a kellő ismeretek hiánya okoz. Továbbá: ily módon kölcsönösen gazdagíthatják egymást a saját és a többiek tapasztalataival, tekintet nélkül mindazokra a sajátosságokra, amelyek a Kommunista Szövetség politikáját egy-egy szocialista köztársaságban befolyásolják. Feltétlenül szükség van nagyobb mértékű kölcsönös tájékoztatásra a társadalmi gazdasági, politikai, eszmei és egyéb folyamatokról. Ezt nemcsak azáltal mozdíthatjuk elő, hogy rendeltetési helyükre juttatjuk a „hivatalos” anyagokat, de azzal sem, hogy részt veszünk a Kommunista Szövetség évi konferenciáin vagy kongresszusain. Meg kell találni a köztársaságokbeli KSZ szervezetek, fórumok és szervek szakadatlan együttműködésének állandó formáit, és a köztársaságok közötti politikai érintkezéseket és megbeszéléseket még élénkebben kell fejleszteni, mert igen nagy jelentőségük lehet a kölcsönös megértés és a föderációbeli demokratikus, egyenrangú megbeszélések és viszonyok fejlesztése szempontjából. Milija KOMATINA (Folytatás az 1. oldalról) káderpolitikában már korábban állást foglalt a munkaképes lakosság foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése mellett. Síkraszállt továbbá a szakösszetétel gyorsabb megváltoztatásáért, különösen az iskolázott fiatalok alkalmazásáért, az oktatás megreformálásáért, és hozzáigazításáért a gazdaság és a társadalom követelményeihez. Röviden szólva: az önigazgatású társadalom feltételei között szükség van a szak- és tudományos munka szerepének növelésére. Ezeknek az álláspontoknak az érvényesítése során jelentős eredményeket értünk el, de sok minden még megoldatlan, s ezekre a problémákra a következő időszak terveiben kell megoldást találni. A legújabb statisztikai adatok azt mutatják, hogy Szerbiában a jelenleg foglalkoztatottak közül 276 307 — azaz 37 százalék — olyan munkahelyen dolgozik, amelyre a munkahely felértékelése alapján nincs megfelelő képesítése. Habár a munkahely felértékelése és az iskolai végzettség még nem elég ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a helyzetről, azt mindenesetre világosan mutatja, hogy gyorsabban kell változtatnunk a szakösszetételen. A reform óta Szerbia gazdaságában megkétszereződött a mérnökök és a műszakiak száma, de a szükségletek még mindig akkor foglalkoztatásra, a káderpolitikára vonatkozó adatok sokatmondóak, noha egy, ma már túlhaladott munkahely-felértékelés alapján jutottunk hozzájuk. Ez a felértékelés ugyanis jórészt még a piaci gazdálkodás mércéinek beiktatása előtt készült. Emiatt például a szakmunka alatt még mindig jobbára csak a gyárcsarnokban és a számvevőségben végzett munkát értik, szinte sehol sincs hely előirányozva a munkaszervezéssel, a gyártmány-fejlesztéssel, a piackutatással, a fejlesztés-tervezéssel foglalkozó szakemberek számára. A gazdaság káderigényeit az iskola nem elégítheti ki. A gazdagág ugyanis jóval több műszaki szakembert, elektrotechnikust, technológust, építészt keres, főiskoláink pedig nem követik nyomon ezt a szükségletet. A műszaki egyetemeken 1963 óta évente csak 3200 egyetemista szerez oklevelet, Szerbiában évente átlag csak 350 gépészmérnök és 200 villamosmérnök. Másrészt tízezrekre tehető azoknak a száma, akik befejeztek valamilyen főiskolát, de nem találnak munkát. Ezt a tényt sokan egyoldalúan kihasználják és félremagyarázzák a helyzetet. Valójában arról a nagy eltérésről van szó, amely a gazdaság szükségletei és az iskoláztatás hagyományos irányvétele, viszonylag szűkös anyagi lehetőségei között áll fenn. Az iskolák rák, hogy a következő öt év folyamán még egyszer ennyi műszaki káder sem lesz elegendő. Ugyanez a helyzet a szakmunkásokkal és a magas szakképzettségűekkel is, valamint a közgazdászokkal, a metematikusokkal és még néhány szakmával. Ezzel együtt — a munka szerinti elosztás elvével összhangban — fennáll annak szüksége is, hogy különbséget tegyünk az iskolai végzettség és a munkára való képesítés között. Mondhatjuk, hogy olyan profilú káderre, olyan specialistára — mindentudóra — van szükségünk, aki egyre többet tud mind kisebb számú folyamatról és dologról, és aki egyre kvesebbet tud, de alaposabban ismer nagyobb számú dolgot és folyamatot. Épp az ilyen oktatás és gyakorlati jártasság válik manapság nagy fontosságúvá, — a magas fokú elméleti ismeret párosítása ennek gyakorlati alkalmazásával — s szakkádereinknek holnap még inkább meg kell felelniük ennek a követelménynek. A szocialista önigazgatás új termelési és társadalmi viszonyainak természetéből szükségszerűen fakad ez a követelmény. A Kommunista Szövetségnek tovább kell fejlesztenie erre vonatkozó eszmei-politikai álláspontjait, érvényre juttatnia a haladás tényezőit és küzdeni a maradi nézetek, a bürokratikus és technokratikus irányzatok, az egyenlősdi és általában a demokráciaellenes jelenségek ellen, ugyanis nem azt adják a gazdaságnak, amit keres. Végső ideje tehát, hogy szervezettebben kezdjünk hozzá a helyzet megváltoztatásához, így is alakulnak a dolgok: a középtávú és hosszú távú fejlesztési tervek szerves részeként készülnek a főiskolai oktatás megreformálásának és fejlesztésének tervei, amelyekre nagy szükségünk van, mivel a gyorsabb fejlődéshez egyaránt kellenek eszközök és káderek. Természetesen nemcsak az új káderekről van szó, hanem a már munkában levők tudásának folyamatos felfrissítéséről is. A főiskolát, egyetemet végzett szakemberek számára megnyitott munkahelyek egynegyede ugyanis nincs betöltve, vagy ezeket nem megfelelően képzettek foglalják el. A szakösszetétel megváltoztatásának, a káderképzési politika megvalósításának legjobb biztosítéka az, ha integrációval új, nagy termelési és gazdasági csoportosulások jönnek létre, amelyek erejüknél, korszerűségüknél fogva irányt szabnak a fejlődésnek. Ezen a téren már jelentős eredményeket értünk el. Dragoslav Božković: Folyamatos képzés szükséges Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban sokan emle(Folytatása a 4. oldalon) Szakavatatlanok a szakemberek munkahelyén Dusan čkrebić: Az iskola nem elégíti ki a gazdaság káderigényeit A Komunist első száma 1925. január 1-én jelent meg a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának sajtószerveként. A 3. szám megjelenése után a lap 1934-ben megszűnt. 1935-ben és 1940-ben a JKP szerbiai körzeti, illetve tartományi bizottságának sajtószerveként jelent meg. 1940-ban a JKP Központi Bizottságának időszaki folyóirata lett. 1957. május 1-én a Jugoszláv Kommunista Szövetség hetilapjává vált. A köztársasági elnök 1964. december 22-én a Népfelszabadítás Érdemrendjével tüntette ki. Megjelenik szerbhorvát (cirillbetűs és latinbetűs kiadásban), szlovén, macedón, magyar és albán nyelven minden csütörtökön. Szerkesztő bizottság: Budislav Soskic (elnök), Gavro Alt man, Pera Arambašić, dr. Dulan Bilandžić, Mirko Bolfek, Vukoje Bulatovié. Ivan Dolniéar. Josip Kirigin, Neso Markovszki, Muhamed Nubié, Bora Petkovszki, Ljubiša Ristović. Miloš Sindžić. Joíe Smote, Franc Setinc. Boško Siljegovié. dr. Rajkó Tomovié és Ojuro Djoraskovié. Fő- és felelős szerkesztő: Gavro Altman. A magyar nyelvű kiadás szerkesztője L.ukó András.