Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)

1970-03-26 / 83. szám

Csütörtök, 1970. märe. 26. KOMMUNISTA' KOMMENTÁRUNK Hegokolatlan szkepticizmus Egy nemrégiben végzett ankét szerint a megkérdezett lakosságnak csak 3,­7 száza­léka van azon a véleményen, hogy a Horvátország terü­letén másfél éve működő if­júsági egységek „az ifjúság militarizálódását” eredmé­nyezik. A többiek szerint, ezek az egységek szüksége­sek, mert ezáltal is fölkészü­lünk az esetleges veszélyre, vagy hasznosak, mert egy­­begyűjtik a fiatalokat. Az 1968 augusztusában lét­rejött ifjúsági egységek az utóbbi hónapokban egyre in­kább igazolják létjogosult­ságukat. Ezt bizonyítják az egységek eszmei-politikai munkájáról rendezett tanács­kozások, a Horvátország kü­lönböző vidékein indított, mondhatnánk, látványos ak­ciók, a községi ifjúsági szer­vezetekben történő változá­sok, a most készülő új hon­védelmi törvény, amely sza­bályozza az egységek jogi státusát, továbbá tevékeny­ségnek, mind a területi egy­ségek vezetőségei, mind a Jugoszláv Néphadsereg ré­széről való elismerése. A Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottsá­gának végrehajtó bizottsága, nemrégen megtartott ülésén, amelyen az ifjúsági egysé­gekkel kapcsolatos kérdések­kel is foglalkozott, támogat­ta az egységek munkáját, a köztársasági parancsnoksá­got, és ígéretet tett, hogy na­gyobb anyagi segélyt nyújt a tevékenységhez. Ez ékesen bizonyítja, hogy az egységek politikai létjogosultságot szereztek, s hogy az összné­pi védelmi koncepciók meg­valósításában a legkomo­lyabban számíthatunk rájuk. A fiatalok rendkívül élén­ken érdeklődnek az ifjúsági egységek iránt. Ezt abból is láthatjuk, hogy a Horvát Köztársaságban mintegy száz­ezer fiatal tagja az egységek­nek, s említésre méltó az is, hogy több mint 35 százalé­kuk leány. Ez az adat egy­úttal arra is rámutat, hogy az egységek nem kizárólag katonai szakmunkát szorgal­maznak, hanem programjuk a katonai szakmunka és az eszmei-politikai tevékenység kombinációja. A fentiekből látható, hogy az ifjúsági egységek megala­kítása idején jelentkezett bi­zonyos szkepticizmus nem volt indokolt. Közvetlen termelők a szónoki emelvényen A Szerb Szocialista Szö­vetség köztársasági választ­mányának küszöbönálló ülé­sére (március 30-án és 31- én), amelyen a falu gazda­sági és társadalmi viszonyai­ról lesz szó, a többi között 350 mezőgazdasági termelőt és szakembert is meghívtak. Ebből arra lehet következ­tetni, hogy a szónoki emel­vényről a megszokottnál töb­bet fogunk hallani a falu viszonyairól és problémáiról. Várható, hogy a közvetlen termelők is hozzá fognak já­rulni a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség értekezletét megelőző általános vitákhoz. Az értekezleten az agrárpo­litikáról és a mezőgazdasági termelés reformjáról fognak tárgyalni a kommunisták. A mezőgazdasági terme­lők és szakemberek ez a tö­meges összejövetele a leg­jobb időben történik azért is, mert a középtávú fejlő­dési tervek kidolgozása és elfogadása előtt állunk. A mindennapi életből, illetve gyakorlatból érkező sok-sok megjegyzés és javaslat min­den bizonnyal segítséget fog nyújtani a tervek készítői­nek, az önigazgatási szer­veknek és a képviseleti tes­tületeknek. Köztársaságunkban nem ez az első eset, hogy a poli­tikai fórumok üléseire meg­hívják azokat az embereket is, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak egy­­egy terület, ágazat problé­máival. A tájékoztatásnak és a politika kialakításának ez a formája már állandó gya­korlat. Emlékezzünk csak vissza, hogy a Szerb Kom­munista Szövetség Központi Bizottsága egy-egy ülése előtt és üléseire is összehív­ta a gazdasági ágak, tudo­mányos és tanügyi intézmé­nyek képviselőit. E gyakorlat jó eredményei is alátámaszt­ják azt az elvet, hogy a po­litika a fórumokban alakul ki, de a mindennapi életből, a gyakorlatból merít erőt magának. Új munkastílus A Szövetségi Végrehajtó Tanács részére készült egyik jelentésben — amely a gaz­daságnak az új feltételek­hez való alkalmazkodásával foglalkozik — a többi között ez áll: „Figyelmet keltett, hogy nagy érdeklődés mutatkozik az üzletfelek hitelképessé­ge iránt. Csak 1970 január­jában több mint 350 mun­kaszervezet kért adatokat a Társadalmi Könyvviteli Szol­gálattól az üzletfél üzleti képességeiről, 1969-ben vi­szont alig tíz ilyen követe­lés futott be. Ez a lehetőség gyakorlati­lag azt eredményezi, hogy a munkaszervezetek kevésbé bizonytalanul veszik fel kap­csolataikat partnereikkel, mert, mint ismeretes, a múlt­ban éppen az üzletfél ké­pességeiről való tájékozat­lanság miatt gyakran meg­történt, hogy szolid munka­­szervezetek felszámolás előtt álló munkaszervezeteknek adták el árujukat, szolgál­tatásaikat.” Valamikor a hitelképes­ségre vonatkozó adatok hó­napokig „utazgattak” a Tár­sadalmi Könyvviteli Szol­gálattól a szövetségi szerve­kig. Az említett jelentés február folyamán a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács tag­jainak íróasztalán feküdt, de már márciusban beleil­leszkedett a munkaszerve­zetekben uralkodó állapotok széles körű elemzésébe. Valóban sok minden ja­vult, s nem csupán a gaz­daságban, hanem a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács, a közigazgatás és a különféle szolgálatok munkájában is. Jeovo-indalmisik gondja A Jugoszláv Kommunista Szövetség Elnökségének Vég­rehajtó Irodája február 24-én megtartott ülésén Ko­sovo gazdasági és politikai problémáival foglalkozott. A JKSZ Elnökségének küszö­bönálló ülésére ezekről külön határozatok készülnek. Legalább három olyan okot említhetünk meg, ame­lyek miatt a jugoszláv kö­zösségnek különös gondot kell fordítania Kosovo gaz­dasági és politikai problé­máira. Felsoroljuk őket: a mostani fejletlenségtől való gyorsabb megszabadulás, a Kosovo és a többi országrész közötti különbségek­ csökken­tése; az önigazgatási viszo­nyok és a munkásosztály, mint a fejlődés fő elemének további erősödése; a nem­zeti egyenjogúság problémái­nak megoldása, mert a Ko­sovo tartományban él Jugo­szlávia legnépesebb nemze­tisége — az albán —, amely a tartomány lakosságának 70 százalékát alkotja. A gazdasági problémák sú­lyát a legkönnyebben úgy tudjuk felmérni, ha megem­lítjük, hogy Kosovóban, a jugoszláv átlaghoz képest az egy lakosra eső nemzeti jö­vedelem az 1947. évi 52 száza­lékról 1968-ban 34 százalék­ra csökkent. A társadalmi szektorban a több mint egy­millió lakosra mindössze 94 ezer foglalkoztatott jut. A falvakat az agrár túlnépese­dés fojtogatja. A falusi la­kosság több mint 30 száza­lékának 2 hektárnyi terüle­tű földbirtoka van. A jugo­szláv átlaghoz képest Koso­vóban egy orvosra 2,5-szer több lakos jut. A mostani anyagi alapok lehetővé teszik, hogy megfe­lelő szervezéssel és a jugo­szláv közösség nagyobb tá­mogatásával fokozatosan meg­szűnjön Kosovo fejletlensé­ge. Erre annál is inkább szükség van, mert az iparo­sításban való lemaradás, az agrártúlnépesedés, a gyors népszaporulat és a káder­szükségletek, valamint a ká­derek iskoláztatása és elhe­lyezkedése közötti arányta­lanságok negatív hatásúak lehetnek a tartományban uralkodó állapotokra és a szélesebb közösségekre. Kosovo fejletlenségének má­sok a jellegzetességei, mint az ország többi vidékén je­lentkező fejletlenségnek. Az egyik közülük az, hogy itt most jutnak kifejezésre azok az ellentmondások, amelye­ket másutt már régen leküz­döttek, vagy pedig most küz­denek le. A patriarchális csa­lád felbomlása és a falusi la­kosság rétegeződése folytán egyre többen igyekeznek az iparban és más tevékenysé­gekben álláshoz jutni, egyre érezhetőbb a magasabb élet­­színvonalra, valamint az if­jú generációk tanulására és elhelyezkedésére való törek­vés. Az ország többi részéhez képest nagy a lemaradás az integrációs folyamatokban, és ha vannak is ilyen folya­matok, ezek kis területre kor­látozódnak. Az alkotmányos változásokkal Kosovo új és nagyobb autonóm, törvényes és egyéb jogokat kapott, s ez is megköveteli, hogy meg­teremtsük azokat a feltéte­leket, amelyekkel a tarto­mány jogaival és kötelezett­ségeivel nem marad le na­gyobb mértékben az általá­nos fejlődés ütemétől. Ha a fentiekhez hozzátesz­­szük a nemzetközi viszonyok alakulását, s azt is, hogy a jugoszláv közösség számára az egyes vidékek viszonyla­gos gazdasági fejletlenségé­nek leküzdése az egyik leg­nehezebb érettségi vizsga, teljesen érthető, hogy Koso­vo megnövekedett szükség­leteire manapság miért for­dítunk különös gondot, s az is, hogy ezzel nemcsak a tartomány és a Szerb Köz­társaság illetékes tényezői­nek, hanem a többi köztár­saság és a szövetség fórumai­nak is foglalkozniuk kell. A fent elmondottak logi­kus következménye, hogy a most következő középtávú tervben Kosovóval külön kell foglalkozni. Mindenek­előtt, hogy a különböző szin­ten most folyó rendkívül élénk megbeszélések során megtaláljuk a legjobb utat a tartomány nagy természe­ti és emberi adottságainak kihasználására, a problémák alaposabb megismerésére és Kosovo minél jobb bekap­csolódására a gazdasági és társadalmi reform általános folyamataiba. KÜLKERESKEDELMÜNKRŐL Tartozásaink és követeléseink Adatok és tények tartozásainkról — Biztató kezdet az idén — A devalváció és a konvertibilitás között Gazdaságunk ez évi ala­kulása megcáfolja a gazda­sági folyamatoknak minden leegyszerűsített és egyoldalú értékelését. Dinamikájával ta­lán sikerült meggyőznie a legmakacsabb kül- és belföl­di jósokat, akik stagnációt jeleztek, noha el kell ismer­nünk, hogy nincs okunk sem önelégültségre, sem a gyors fellendülés kedvezőtlen kí­sérő jelenségeinek elleplezé­­sére. Bevezetésképpen idézzük azt a sajtóban megjelent hírt, hogy az 1970. év első két hónapjában az ipari terme­lés 11,6 százalékkal emelke­dett, a kivitel 50 százalék­kal, a behozatal pedig nem egész 7 százalékkal. Ezek a számok valóban sokatmon­dók, habár nem szabad meg­feledkeznünk arról sem, hogy az árak a belföldi pia­con ugrásszerűen emelkedtek. Drámai pillanat A külkereskedelmi mérle­günkről szóló legújabb ada­tok március 9-éről származ­nak. Ennek mutatószámait közöljük alább (a múlt évi időszakot 100-zal jelölve). Röviden összefoglalva: a kivitel igen lendületesen fej­lődött, különösen­ a legszilár­dabb valutájú területekre; a behozatal mérsékelten nö­vekedett, a mérleghiány a felére csökkent. Az ipari termelés növeke­dése voltaképpen annak az 1967 végén és 1968 elején megkezdődött folyamatnak Devalváció? Az utóbbi időben számos egymással ellentmondó javas­lat hangzik el a dinár jövő­jére vonatkozólag: egyrészt közvetett vagy közvetlen kö­vetelés, hogy határozottan és gyorsan térjünk át a kon­vertibilis dinárra, másrészt mindenféle spekulációk a di­­dinár esetleges devalválásá­val kapcsolatban. El kell ismerni, hogy a kon­vertibilis dinárt támogató érvek sokkal alaposabbak és meggyőzőbbek, a devalvációt támogató érvek rögtönzöttek s a probléma túlságos leegy­szerűsítésén alapulnak. Va­lójában persze, mint minde­nütt, nálunk is különféle kombinációk lehetségesek: a határozott irányvétel a konvertibilis dinárra (még­pedig e fogalom korszerű ér­telmében, mert ma a konver­tibilitásnak rengeteg meg­nyilvánulási formája van, még a dollár sem olyan ér­telemben konvertibilis, mint valamikor volt); A devalváció, amely rész­ben a világon bekövetkező monetáris változásokhoz való igazodás, a konvertibilitás és ezzel párhuzamosan igazodás mind­azokhoz a változásokhoz, amelyek a döntő valuták (dol­lár, font) eséséből, a német márka emelkedéséből és más folyamatban levő vagy elő­relátható eseményekből kö­vetkeznek. Az irányvétel természe­tesen a Szövetségi Szkups­­itina és a Szövetségi Végre­hajtó Tanács hatáskörébe tar­tozik, de csak az objektív helyzetre, az általános poli­tikára és bizonyos nemzet­közi szokásokra támaszkod­hat. folytatódása, amely alapjá­ban véve véget vetett a re­formra való átállásból eredő válságnak. A behozatalról és kivitelről szóló adatok szin­tén nagy változásról tanús­kodnak, de egyben igen el­lentmondók is. Egyrészt: a külkereskedel­mi árucsere jelenlegi állása felülmúlta a legvérmesebb reményeket is. Annál is in­kább, mivel a gyakorlatban még nem kezdődött meg azoknak a kivitelt ösztönző tényezőknek a hatása, ame­lyet a Közös Piac országai­val való árucsere normalizá­lódásától várhatunk, s mivel az eddigi megtett és folya­matban levő intézkedések alapján joggal remélhetjük, hogy a kivitel még zavarta­­lanabbul fog folyni. Maga a kivitel sokkal szervezettebb, átgondoltabb, több benne a tervszerűség a pénzügyi és termelési politika alapján. Másrészt: a kivitel emel­kedésének mutatószámát va­lamennyivel csökkenteni kell, mivel a múlt év azonos idő­szakának mutatószáma amelyhez hasonlítjuk, igen alacsony volt. Más szavakkal: a jelzőszámok valószínűleg meg fognak állapodni. Erre hatni fognak a nyugtalanító politikai események a vilá­gon, az infláció és a gazda­sági fejlődés meglassulása bizonyos országokban, mert ezektől a tényezőktől is függ a nemzetközi árucsere. Végül a jelenlegi helyzetet általános fejlődésünk és le­hetőségeink keretébe kell he­lyeznünk, egy befejeződött és egy most kezdődő közép­távú terv keretébe, s számol­nunk kell bizonyos pillanat­nyi nehézségekből származó spekulációkkal és a dinár szi­lárdságával kapcsolatos tá­láig adásokkal, nünk a tartozik rovaton kí­vül a követel rovatról sem. Ha a fenti összegből levon­juk különféle reális köve­teléseinket (valamennyivel csökkentve értéküket, mivel részben klíringkövetelések), jóval kevesebb lesz a tar­tozás. De maradjunk a tar­tozásoknál.. A reform bevezetése óta olyan értékű behozatali föl­szereléssel bővítettük gazda­ságunkat (nem számítva a hazai fölszerelést), mint az egész fenti tartozás. Más szó­val csupán a jugoszláv vál­lalatok korszerűsítése és el­lensúlyozza égési mérleg­hiányunkat a felszabadulás­tól a mai napig. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy milyen hatalmas mértékben növekedett állóeszközeink értéke, még ha nem egyenlí­tettük is ki teljesen. Ezen­felül a jelen pillanatban két­szer annyi pénz található a bankokban, beleszámítva a vállalati letéteket és a pol­gárok takarékbetéteit. Fel lehet természetesen tenni a kérdést: mekkora hiány terheli Jugoszlávia fi­zetőképességét és külkeres­kedelmi árucserénket? Íme mekkora ez az áru és szol­gáltatás teljes forgalmához képest. Amint látjuk, árucsere­forgalmunk lehetőségei igen gyorsan növekednek, gazda­ságunk mind könnyebben viseli a folyó áruforgalomban megnyilvánuló hiányt és az adósságok törlesztését. Némely pesszimista érté­kelés szerint, tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a hiány a múlt évben nőtt. Ez az ál­lítás helytálló, de csak bizo­nyos mértékben. Legutóbbi — nem hivatalos — adatok szerint a hiány millió dollá­­rokban a következő volt: Ami az objektív helyzetet illeti, sokféle hír kering Ju­goszlávia állítólagos eladóso­dásáról, ami már magában is szükségessé tenné a dinár devalválását. Szerencsére külföldön nagyobb szakérte­lemmel tanulmányozzák a jugoszláv gazdasági helyzetet, mint itthon egyik-másik gaz­dasági hírmagyarázó. Hogy állnak valójában a dolgok? A Szövetségi Végre­hajtó Tanács már közölte a nyilvánossággal, hogy hama­rosan tájékoztatni fogja er­ről a képviselőházat. Ezért a jelen pillanatban csak né­hány nem hivatalos (hazai és külföldi) értékelést ismertet­hetünk arról, hogy mi volt a helyzet 1969 elején. Az adatok nem teljesen ponto­sak, mert a külkereskedelmi mérleg sokkal bonyolultabb dolog, mint általában gondol­ják. De itt nincs is szükség abszolút pontosságra, mert megközelítő adatokból is vonhatunk le megfelelő kö­vetkeztetéseket. Íme mi világlik ki az ada­tokból külföldi tartozásaink­ról (millió dollárokban), nem számítva a múlt évi változá­sokat. A hiány ezek szerint csak a klíringterületeken nőtt, ahol egyébként követeléseink vannak. De ennél sokkal fon­tosabb, hogy a devizatarta­lékok ugyanabban az idő­ben kétszer akkora arány­ban növekedtek, mint a hiány, a polgárok deviza­­számláin levő összeg pedig 78 millió dollárról (1968. XII. 31-én) 137 millióra emelke­dett (1969. XII. 31-én). Ezek az adatok már lényegesen megváltoztatják a helyzetké­pet. A hiánynak a számada­tokban kimutatott növekedé­se csak egy negatív tétel, amelyet más, sokkal nagyobb pozitív tételek ellensúlyoz­nak. Valójában ma — az új középtávú tervre való tekin­tettel —, sokkal inkább, mint valaha, igen gondosan és szakszerűen tanulmányoz­nunk kell a nemzetközi mun­kamegosztásba való bekap­csolódás folyamatait, nem ke­­vésbé gazdaságunk igen ér­dekes ez évi alakulását. Ha nem lesznek nagyobb belső és külső nehézségek, bizonyos fellendülés időszakát jósol­hatjuk meg, amely lehetősé­get ad megfelelő határoza-Mi a valóságos súlya ennek tokra és intézkedésekre kül­­a tartozásnak? földi árucsere-forgalmunk Nem szabad megfeledkez- egyenletes növelése céljából. 1522 239 összesen: 1761 Tartozások és követelések Közép- és hosszú lejáratú tartozások Rövid lejáratú tartozások Konvertibilis területre összesen Kivitel 140 141 Behozatal 106 117 Mérleghiány 50 86 1955 1958—1961 1962—1965 1966—1969 összesen konvertibilis cserében 1968 171 156 201 13,2 4,5 3,3 1969 256 137 3. oldal

Next