Magyar Szó, 1970. március (27. évfolyam, 58-88. szám)
1970-03-26 / 83. szám
Csütörtök, 1970. märe. 26. KOMMUNISTA' KOMMENTÁRUNK Hegokolatlan szkepticizmus Egy nemrégiben végzett ankét szerint a megkérdezett lakosságnak csak 3,7 százaléka van azon a véleményen, hogy a Horvátország területén másfél éve működő ifjúsági egységek „az ifjúság militarizálódását” eredményezik. A többiek szerint, ezek az egységek szükségesek, mert ezáltal is fölkészülünk az esetleges veszélyre, vagy hasznosak, mert egybegyűjtik a fiatalokat. Az 1968 augusztusában létrejött ifjúsági egységek az utóbbi hónapokban egyre inkább igazolják létjogosultságukat. Ezt bizonyítják az egységek eszmei-politikai munkájáról rendezett tanácskozások, a Horvátország különböző vidékein indított, mondhatnánk, látványos akciók, a községi ifjúsági szervezetekben történő változások, a most készülő új honvédelmi törvény, amely szabályozza az egységek jogi státusát, továbbá tevékenységnek, mind a területi egységek vezetőségei, mind a Jugoszláv Néphadsereg részéről való elismerése. A Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottságának végrehajtó bizottsága, nemrégen megtartott ülésén, amelyen az ifjúsági egységekkel kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozott, támogatta az egységek munkáját, a köztársasági parancsnokságot, és ígéretet tett, hogy nagyobb anyagi segélyt nyújt a tevékenységhez. Ez ékesen bizonyítja, hogy az egységek politikai létjogosultságot szereztek, s hogy az össznépi védelmi koncepciók megvalósításában a legkomolyabban számíthatunk rájuk. A fiatalok rendkívül élénken érdeklődnek az ifjúsági egységek iránt. Ezt abból is láthatjuk, hogy a Horvát Köztársaságban mintegy százezer fiatal tagja az egységeknek, s említésre méltó az is, hogy több mint 35 százalékuk leány. Ez az adat egyúttal arra is rámutat, hogy az egységek nem kizárólag katonai szakmunkát szorgalmaznak, hanem programjuk a katonai szakmunka és az eszmei-politikai tevékenység kombinációja. A fentiekből látható, hogy az ifjúsági egységek megalakítása idején jelentkezett bizonyos szkepticizmus nem volt indokolt. Közvetlen termelők a szónoki emelvényen A Szerb Szocialista Szövetség köztársasági választmányának küszöbönálló ülésére (március 30-án és 31- én), amelyen a falu gazdasági és társadalmi viszonyairól lesz szó, a többi között 350 mezőgazdasági termelőt és szakembert is meghívtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szónoki emelvényről a megszokottnál többet fogunk hallani a falu viszonyairól és problémáiról. Várható, hogy a közvetlen termelők is hozzá fognak járulni a Jugoszláv Kommunista Szövetség értekezletét megelőző általános vitákhoz. Az értekezleten az agrárpolitikáról és a mezőgazdasági termelés reformjáról fognak tárgyalni a kommunisták. A mezőgazdasági termelők és szakemberek ez a tömeges összejövetele a legjobb időben történik azért is, mert a középtávú fejlődési tervek kidolgozása és elfogadása előtt állunk. A mindennapi életből, illetve gyakorlatból érkező sok-sok megjegyzés és javaslat minden bizonnyal segítséget fog nyújtani a tervek készítőinek, az önigazgatási szerveknek és a képviseleti testületeknek. Köztársaságunkban nem ez az első eset, hogy a politikai fórumok üléseire meghívják azokat az embereket is, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak egyegy terület, ágazat problémáival. A tájékoztatásnak és a politika kialakításának ez a formája már állandó gyakorlat. Emlékezzünk csak vissza, hogy a Szerb Kommunista Szövetség Központi Bizottsága egy-egy ülése előtt és üléseire is összehívta a gazdasági ágak, tudományos és tanügyi intézmények képviselőit. E gyakorlat jó eredményei is alátámasztják azt az elvet, hogy a politika a fórumokban alakul ki, de a mindennapi életből, a gyakorlatból merít erőt magának. Új munkastílus A Szövetségi Végrehajtó Tanács részére készült egyik jelentésben — amely a gazdaságnak az új feltételekhez való alkalmazkodásával foglalkozik — a többi között ez áll: „Figyelmet keltett, hogy nagy érdeklődés mutatkozik az üzletfelek hitelképessége iránt. Csak 1970 januárjában több mint 350 munkaszervezet kért adatokat a Társadalmi Könyvviteli Szolgálattól az üzletfél üzleti képességeiről, 1969-ben viszont alig tíz ilyen követelés futott be. Ez a lehetőség gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a munkaszervezetek kevésbé bizonytalanul veszik fel kapcsolataikat partnereikkel, mert, mint ismeretes, a múltban éppen az üzletfél képességeiről való tájékozatlanság miatt gyakran megtörtént, hogy szolid munkaszervezetek felszámolás előtt álló munkaszervezeteknek adták el árujukat, szolgáltatásaikat.” Valamikor a hitelképességre vonatkozó adatok hónapokig „utazgattak” a Társadalmi Könyvviteli Szolgálattól a szövetségi szervekig. Az említett jelentés február folyamán a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjainak íróasztalán feküdt, de már márciusban beleilleszkedett a munkaszervezetekben uralkodó állapotok széles körű elemzésébe. Valóban sok minden javult, s nem csupán a gazdaságban, hanem a Szövetségi Végrehajtó Tanács, a közigazgatás és a különféle szolgálatok munkájában is. Jeovo-indalmisik gondja A Jugoszláv Kommunista Szövetség Elnökségének Végrehajtó Irodája február 24-én megtartott ülésén Kosovo gazdasági és politikai problémáival foglalkozott. A JKSZ Elnökségének küszöbönálló ülésére ezekről külön határozatok készülnek. Legalább három olyan okot említhetünk meg, amelyek miatt a jugoszláv közösségnek különös gondot kell fordítania Kosovo gazdasági és politikai problémáira. Felsoroljuk őket: a mostani fejletlenségtől való gyorsabb megszabadulás, a Kosovo és a többi országrész közötti különbségek csökkentése; az önigazgatási viszonyok és a munkásosztály, mint a fejlődés fő elemének további erősödése; a nemzeti egyenjogúság problémáinak megoldása, mert a Kosovo tartományban él Jugoszlávia legnépesebb nemzetisége — az albán —, amely a tartomány lakosságának 70 százalékát alkotja. A gazdasági problémák súlyát a legkönnyebben úgy tudjuk felmérni, ha megemlítjük, hogy Kosovóban, a jugoszláv átlaghoz képest az egy lakosra eső nemzeti jövedelem az 1947. évi 52 százalékról 1968-ban 34 százalékra csökkent. A társadalmi szektorban a több mint egymillió lakosra mindössze 94 ezer foglalkoztatott jut. A falvakat az agrár túlnépesedés fojtogatja. A falusi lakosság több mint 30 százalékának 2 hektárnyi területű földbirtoka van. A jugoszláv átlaghoz képest Kosovóban egy orvosra 2,5-szer több lakos jut. A mostani anyagi alapok lehetővé teszik, hogy megfelelő szervezéssel és a jugoszláv közösség nagyobb támogatásával fokozatosan megszűnjön Kosovo fejletlensége. Erre annál is inkább szükség van, mert az iparosításban való lemaradás, az agrártúlnépesedés, a gyors népszaporulat és a káderszükségletek, valamint a káderek iskoláztatása és elhelyezkedése közötti aránytalanságok negatív hatásúak lehetnek a tartományban uralkodó állapotokra és a szélesebb közösségekre. Kosovo fejletlenségének mások a jellegzetességei, mint az ország többi vidékén jelentkező fejletlenségnek. Az egyik közülük az, hogy itt most jutnak kifejezésre azok az ellentmondások, amelyeket másutt már régen leküzdöttek, vagy pedig most küzdenek le. A patriarchális család felbomlása és a falusi lakosság rétegeződése folytán egyre többen igyekeznek az iparban és más tevékenységekben álláshoz jutni, egyre érezhetőbb a magasabb életszínvonalra, valamint az ifjú generációk tanulására és elhelyezkedésére való törekvés. Az ország többi részéhez képest nagy a lemaradás az integrációs folyamatokban, és ha vannak is ilyen folyamatok, ezek kis területre korlátozódnak. Az alkotmányos változásokkal Kosovo új és nagyobb autonóm, törvényes és egyéb jogokat kapott, s ez is megköveteli, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyekkel a tartomány jogaival és kötelezettségeivel nem marad le nagyobb mértékben az általános fejlődés ütemétől. Ha a fentiekhez hozzáteszszük a nemzetközi viszonyok alakulását, s azt is, hogy a jugoszláv közösség számára az egyes vidékek viszonylagos gazdasági fejletlenségének leküzdése az egyik legnehezebb érettségi vizsga, teljesen érthető, hogy Kosovo megnövekedett szükségleteire manapság miért fordítunk különös gondot, s az is, hogy ezzel nemcsak a tartomány és a Szerb Köztársaság illetékes tényezőinek, hanem a többi köztársaság és a szövetség fórumainak is foglalkozniuk kell. A fent elmondottak logikus következménye, hogy a most következő középtávú tervben Kosovóval külön kell foglalkozni. Mindenekelőtt, hogy a különböző szinten most folyó rendkívül élénk megbeszélések során megtaláljuk a legjobb utat a tartomány nagy természeti és emberi adottságainak kihasználására, a problémák alaposabb megismerésére és Kosovo minél jobb bekapcsolódására a gazdasági és társadalmi reform általános folyamataiba. KÜLKERESKEDELMÜNKRŐL Tartozásaink és követeléseink Adatok és tények tartozásainkról — Biztató kezdet az idén — A devalváció és a konvertibilitás között Gazdaságunk ez évi alakulása megcáfolja a gazdasági folyamatoknak minden leegyszerűsített és egyoldalú értékelését. Dinamikájával talán sikerült meggyőznie a legmakacsabb kül- és belföldi jósokat, akik stagnációt jeleztek, noha el kell ismernünk, hogy nincs okunk sem önelégültségre, sem a gyors fellendülés kedvezőtlen kísérő jelenségeinek elleplezésére. Bevezetésképpen idézzük azt a sajtóban megjelent hírt, hogy az 1970. év első két hónapjában az ipari termelés 11,6 százalékkal emelkedett, a kivitel 50 százalékkal, a behozatal pedig nem egész 7 százalékkal. Ezek a számok valóban sokatmondók, habár nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az árak a belföldi piacon ugrásszerűen emelkedtek. Drámai pillanat A külkereskedelmi mérlegünkről szóló legújabb adatok március 9-éről származnak. Ennek mutatószámait közöljük alább (a múlt évi időszakot 100-zal jelölve). Röviden összefoglalva: a kivitel igen lendületesen fejlődött, különösen a legszilárdabb valutájú területekre; a behozatal mérsékelten növekedett, a mérleghiány a felére csökkent. Az ipari termelés növekedése voltaképpen annak az 1967 végén és 1968 elején megkezdődött folyamatnak Devalváció? Az utóbbi időben számos egymással ellentmondó javaslat hangzik el a dinár jövőjére vonatkozólag: egyrészt közvetett vagy közvetlen követelés, hogy határozottan és gyorsan térjünk át a konvertibilis dinárra, másrészt mindenféle spekulációk a didinár esetleges devalválásával kapcsolatban. El kell ismerni, hogy a konvertibilis dinárt támogató érvek sokkal alaposabbak és meggyőzőbbek, a devalvációt támogató érvek rögtönzöttek s a probléma túlságos leegyszerűsítésén alapulnak. Valójában persze, mint mindenütt, nálunk is különféle kombinációk lehetségesek: a határozott irányvétel a konvertibilis dinárra (mégpedig e fogalom korszerű értelmében, mert ma a konvertibilitásnak rengeteg megnyilvánulási formája van, még a dollár sem olyan értelemben konvertibilis, mint valamikor volt); A devalváció, amely részben a világon bekövetkező monetáris változásokhoz való igazodás, a konvertibilitás és ezzel párhuzamosan igazodás mindazokhoz a változásokhoz, amelyek a döntő valuták (dollár, font) eséséből, a német márka emelkedéséből és más folyamatban levő vagy előrelátható eseményekből következnek. Az irányvétel természetesen a Szövetségi Szkupsitina és a Szövetségi Végrehajtó Tanács hatáskörébe tartozik, de csak az objektív helyzetre, az általános politikára és bizonyos nemzetközi szokásokra támaszkodhat. folytatódása, amely alapjában véve véget vetett a reformra való átállásból eredő válságnak. A behozatalról és kivitelről szóló adatok szintén nagy változásról tanúskodnak, de egyben igen ellentmondók is. Egyrészt: a külkereskedelmi árucsere jelenlegi állása felülmúlta a legvérmesebb reményeket is. Annál is inkább, mivel a gyakorlatban még nem kezdődött meg azoknak a kivitelt ösztönző tényezőknek a hatása, amelyet a Közös Piac országaival való árucsere normalizálódásától várhatunk, s mivel az eddigi megtett és folyamatban levő intézkedések alapján joggal remélhetjük, hogy a kivitel még zavartalanabbul fog folyni. Maga a kivitel sokkal szervezettebb, átgondoltabb, több benne a tervszerűség a pénzügyi és termelési politika alapján. Másrészt: a kivitel emelkedésének mutatószámát valamennyivel csökkenteni kell, mivel a múlt év azonos időszakának mutatószáma amelyhez hasonlítjuk, igen alacsony volt. Más szavakkal: a jelzőszámok valószínűleg meg fognak állapodni. Erre hatni fognak a nyugtalanító politikai események a világon, az infláció és a gazdasági fejlődés meglassulása bizonyos országokban, mert ezektől a tényezőktől is függ a nemzetközi árucsere. Végül a jelenlegi helyzetet általános fejlődésünk és lehetőségeink keretébe kell helyeznünk, egy befejeződött és egy most kezdődő középtávú terv keretébe, s számolnunk kell bizonyos pillanatnyi nehézségekből származó spekulációkkal és a dinár szilárdságával kapcsolatos táláig adásokkal, nünk a tartozik rovaton kívül a követel rovatról sem. Ha a fenti összegből levonjuk különféle reális követeléseinket (valamennyivel csökkentve értéküket, mivel részben klíringkövetelések), jóval kevesebb lesz a tartozás. De maradjunk a tartozásoknál.. A reform bevezetése óta olyan értékű behozatali fölszereléssel bővítettük gazdaságunkat (nem számítva a hazai fölszerelést), mint az egész fenti tartozás. Más szóval csupán a jugoszláv vállalatok korszerűsítése és ellensúlyozza égési mérleghiányunkat a felszabadulástól a mai napig. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy milyen hatalmas mértékben növekedett állóeszközeink értéke, még ha nem egyenlítettük is ki teljesen. Ezenfelül a jelen pillanatban kétszer annyi pénz található a bankokban, beleszámítva a vállalati letéteket és a polgárok takarékbetéteit. Fel lehet természetesen tenni a kérdést: mekkora hiány terheli Jugoszlávia fizetőképességét és külkereskedelmi árucserénket? Íme mekkora ez az áru és szolgáltatás teljes forgalmához képest. Amint látjuk, árucsereforgalmunk lehetőségei igen gyorsan növekednek, gazdaságunk mind könnyebben viseli a folyó áruforgalomban megnyilvánuló hiányt és az adósságok törlesztését. Némely pesszimista értékelés szerint, tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a hiány a múlt évben nőtt. Ez az állítás helytálló, de csak bizonyos mértékben. Legutóbbi — nem hivatalos — adatok szerint a hiány millió dollárokban a következő volt: Ami az objektív helyzetet illeti, sokféle hír kering Jugoszlávia állítólagos eladósodásáról, ami már magában is szükségessé tenné a dinár devalválását. Szerencsére külföldön nagyobb szakértelemmel tanulmányozzák a jugoszláv gazdasági helyzetet, mint itthon egyik-másik gazdasági hírmagyarázó. Hogy állnak valójában a dolgok? A Szövetségi Végrehajtó Tanács már közölte a nyilvánossággal, hogy hamarosan tájékoztatni fogja erről a képviselőházat. Ezért a jelen pillanatban csak néhány nem hivatalos (hazai és külföldi) értékelést ismertethetünk arról, hogy mi volt a helyzet 1969 elején. Az adatok nem teljesen pontosak, mert a külkereskedelmi mérleg sokkal bonyolultabb dolog, mint általában gondolják. De itt nincs is szükség abszolút pontosságra, mert megközelítő adatokból is vonhatunk le megfelelő következtetéseket. Íme mi világlik ki az adatokból külföldi tartozásainkról (millió dollárokban), nem számítva a múlt évi változásokat. A hiány ezek szerint csak a klíringterületeken nőtt, ahol egyébként követeléseink vannak. De ennél sokkal fontosabb, hogy a devizatartalékok ugyanabban az időben kétszer akkora arányban növekedtek, mint a hiány, a polgárok devizaszámláin levő összeg pedig 78 millió dollárról (1968. XII. 31-én) 137 millióra emelkedett (1969. XII. 31-én). Ezek az adatok már lényegesen megváltoztatják a helyzetképet. A hiánynak a számadatokban kimutatott növekedése csak egy negatív tétel, amelyet más, sokkal nagyobb pozitív tételek ellensúlyoznak. Valójában ma — az új középtávú tervre való tekintettel —, sokkal inkább, mint valaha, igen gondosan és szakszerűen tanulmányoznunk kell a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás folyamatait, nem kevésbé gazdaságunk igen érdekes ez évi alakulását. Ha nem lesznek nagyobb belső és külső nehézségek, bizonyos fellendülés időszakát jósolhatjuk meg, amely lehetőséget ad megfelelő határoza-Mi a valóságos súlya ennek tokra és intézkedésekre küla tartozásnak? földi árucsere-forgalmunk Nem szabad megfeledkez- egyenletes növelése céljából. 1522 239 összesen: 1761 Tartozások és követelések Közép- és hosszú lejáratú tartozások Rövid lejáratú tartozások Konvertibilis területre összesen Kivitel 140 141 Behozatal 106 117 Mérleghiány 50 86 1955 1958—1961 1962—1965 1966—1969 összesen konvertibilis cserében 1968 171 156 201 13,2 4,5 3,3 1969 256 137 3. oldal