Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)
1970-05-23 / 139. szám
2. oldal A római tűzoltók fizetésemelést és munkaidő-csökkentést követelnek. Képünkön: két fiatal tűzoltó a parlament előtt egy villanypóznára helyezi a tiltakozó feliratokat IDŐGÉP - rejtélyes tengeralattjáró utasai Egy kis történelem re van 25 éve, hogy Heinrich Himmler, a Harmadik Birodalom második embere véget vetett életének. A náci párt egyik vezetője, az SS, majd a Gestapo parancsnoka, a birodalmi rendőrség vezetője, birodalmi belügyminiszter, a koncentrációs táborok szervezője, a német hadsereg főparancsnoka, aki egész életében bizonytalankodott, hogy mit is tegyen — a háborít befejezése után hagyta, hogy az angolok elfogják, és később, a fogságban lett öngyilkos. Amikor híre ment, hogy meghalt, sezttefoszlottak azok a híresztelések, hogy neki is sikerült Dél-Amerikába menekülnie. Akkoriban ugyanis tele volt a világ a német tengeralattjárókról szóló mesékkel, amelyekkel — a jól értesültek tudni vélték — az egész német vezérkar, politikai vezetőség és a minisztertanács, Dél-Amerikába menekült. Egy rejtélyes tenggeralattjáró-karavánnal. A mesék természetesen nem voltak egészen alapta-lanok, magvuk nagyon is kézzelfogható volt: két tengeralattjáró. Kétségtelen tény ugyanis, hogy Németország kapitulációja után két német tengeralattjáró — az U—530-as és az U—977-es — megadta magát az argentin hatóságoknak. Hogy a két tengeralattjárón kik érkeztek — ha egyáltalán érkeztek — Dél-Amerikába, a történelem nem derítette ki, megjelenésük azonban Dél-Amerika partjai mentén rengeteg szóbeszédre adott alkalmat, s egyesek még azt is biztosra vették, hogy Hitler is élve menekült meg Berlinből. (Szabó László: Tudom, hogy Hitler él — Buenos Aires, 1947.) Egyébként mindkét tengeralattjáró ahhoz a típushoz tartozott, amelyek gyártása körül világbotrány keletkezett, amikor 1935-ben létrejött a német—angol flottaegyezmény. Eszerint a német flotta a hadihajók tekintetében 35:36, tengeralattjárók tekintetében 45:55 arányban állhat az angol flottával. Amikor létrejött az egyezmény, akkor derült ki, hogy Spanyolországban, Törökországban, Hollandiában és Finnországban már nagyban gyártják az U-típusú tengeralattjárókat a németek számára. Nos, ilyen két tengeralattjáróval menekültek ki bizonyos náci vezetők Dél-Amerikába. Nem tudni, hogy a később Dél-Amerikában elfogott nácik közül melyik érkezett, melyik nem, ezeken a tengeralattjárókon. Mindenesetre tény, hogy a náci rendszer főkolomposainak nem sikerült kibújniuk a felelősség alól. Mint ismeretes, a nürnbergi nemzetközi bíróság ítélete szerint Hermann Göring, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Wilhelm Frick, Julius Streicher, Fritz Sauckel, Alfred Jodl, Arthur Seyss- Inquart, Martin Bormann halállal lakott. Életfogytiglani fegyházra ítélték Rudolf Hesst, Walter Funkot és Emil Reedert, húszévi börtönre Baldur von Schirachot és Albert Dönitzet, Hjalmar Schachtot, Franz von Papent és Hans Fritzschét fölmentették. A halálos ítéleteket kettő kivételével végrehajtották: Göring ugyanis az ítélethozatal után öngyilkos lett, Bormann-nak pedig nyoma veszett, őt távollétében ítélték el. Sz. Megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár Fock Jenő és a többi magyar vezető a jugoszláv csarnokban • A vendégeket Nagy Ferenc és Géza Tikvicki üdvözölték Pénteken a legmagasabb rangú állami és pártvezetők jelenlétében megnyitották a Budapesti Nemzetközi Vásárt — jelenti a Tanjug. Az idei vásár, amelyen 33 ország vesz részt, jubileumi kiállítás, mivel Magyarország az idén ünnepli felszabadulásának 25. évfordulóját. A magyar gazdaság bemutatott termékei jól szemléltetik a negyedszázados fejlődés eredményeit. Jugoszláviát, a BNV állandó részvevőjét, ezúttal is az egyes ipari ágazatok magas szintű fejlettségéről tanúl Napokig nem jelenik meg a New York Times Schulzberger, a New York Times kiadója kijelentette, hogy a lap hétfőtől kezdve ideiglenesen nem jelenik meg. A tekintélyes New York-i újságot mindaddig nem adják ki, amíg neon rendezik a nyomdászok és a többi alkalmazott fizetését. irohó árucikkek képviselik. Néhány bemutatott cikk a jugoszláv és a magyar vállalatok együttműködésének eredménye. Hazánknak mintegy nyolcvan gyára küldte el termékeit a vásárra. A megnyitó után Fock Jenő magyar miniszterelnök Apró Antal és Tímár Mátyás elnökhelyettesek és más magyar funkcionáriusok kíséretében ellátogatott a vásár jugoszláv csarnokába. A vendégeket Nagy Ferenc, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a jugoszláv küldöttség vezetője, valamint Géza Tikvicki budapesti jugoszláv nagykövet üdvözölte. (3) A megalázó békeszerződést 1848. február 2-án írták alá. Ennek értelmében Mexikó a saját területéből felajánlotta az Amerikai Egyesült Államoknak Texast, Új-Mexikót és Kaliforniát, vagyis több, mint kétmillió négyzetkilométert (!), éspedig, amint a békeszerződés szövege hipokrita mellébeszéléssel leszögezte —, „az áldatlan háború okozta mérhetetlen károk és az ott élő amerikai állampolgárokat ért anyagi és erkölcsi veszteségek megtérítése fejében”. Igaz, ennek a csúnya színjátéknak a fejében Mexikó 15 millió dollár fájdalomdíjat kapott — de mi volt ez a viszonylag nevetséges összeg az elrabolt ősi földek mérhetetlen gazdagságához és a nemzeti gyász méreteihez képest...? El Libertador Mialatt északon Mexikó birkózott az USA-val, jóval délebbre, a latin-amerikai kontinens északi harmadjában, a Brazília— Argentína—Chile által dél felől határolt irdatlan területen egy másik élethalálharc izzott — egy másik, nem kevésbé gonosz titán, a Dél-Amerikát hosszú századokon át gyarmati sorban tartó és kiszipolyozó Spanyolország ellen, a függetlenségért. Ennek a harcnak a lelke, vezérlő csillaga, mágusa és prófétája volt az a férfi, akinek a nevét már leírtuk az előbbiekben: Simon Bolivár tábornok, El Libertador. Az amerikai történetírás így emlékezik meg róla: „A XIX. század első negyedében két hatalmas egyéniség nyomta rá bélyegét a világ arcának és sorsának az alakulására: Európában Napóleon — Amerikában Bolivar.” Ki volt ez a legendás hitű, egyrészt egekig magasztalt, másrészt pokolfajzatnak bélyegzett férfi? Szülei gazdag arisztokraták voltak: az apa, Juan Vicente Bolivar ezredes, az anya, Maria de la Concepcion Palacios, mind a ketten spanyol származásúak. Fiukra, aki egyike volt hat gyermeküknek, óriási vagyont hagytak. Ezt a vagyont Simon teljes egészében Venezuela, Kolumbia, Ecuador, Panama, Peru és Bolívia felszabadítására és független államokká való megszervezésére fordította. Caracasban, Venezuela fővárosában született, 1783-ban. Tanulmányait Spanyolországban végezte, ott is nősült meg, 19 éves fejjel, de felesége, Teresa Rodriguez de Toro, egy év múlva meghalt. Ekkor hazatért, de rövidesen ismét Európába rándult, ezúttal Franciaországba. Párizsban részt vett Bonaparte Napóleon császárrá koronázásán. Ismeretséget kötött Bonpland-al és Humboldtal, éjszakákat vitatkozott át velük és mélyen magába szívta forradalmi hangú esszéiket, amelyek fennen hirdették, hogy Dél-Amerika megérett állami függetlenségének kivívására. Később gyalogszerrel Rómába ment, s ott a Monte Aventinón megesküdött, hogy egész életét tágabb hazája, Latin-Amerika felszabadításának szenteli. Hazatérvén, azonnal konspirációs tevékenységbe kezd. Sikerült megszerveznie a konspirációs magot. 1810. április 39-én két legfőbb bizalmasával, López Mendezszel és Andrés Belióval Londonba siet, hogy az angolok támogatását kérje „nemes ügyükhöz”. Hideg elutasításba ütközik minden vonalon, mégsem eredménytelen ez az út a ködös és gőgös Londonba: magával viszi haza a kiváló venezuelai tábornokot, Francisco Mirandát, hogy majd rábízza a Spanyolország elleni szabadságharc legfőbb katonai irányítását Otthon elvbarátaival, akik vele együtt a Sociedade Patriótica nevű, általa alapított forradalmi egyesülés tagjai, minden erővel azon fáradozik, hogy a caracasi kongresszus azonnal kiáltsa ki Venezuela teljes függetlenségét Ez nem sikerül, ellenben heves harcok robbannak ki a hazafiak és a spanyol kolonialisták között. Bolivárnak Puerto Cabello megvédése jut Árulás folytán csatát veszt menekülnie kell. Veszt Miranda tábornok is, és börtönbe kerül. Bolivar a Nova Granada-i (ma: Kolumbia) Cartagena városban húzódik meg és tovább konspirál. Első csatáját tehát elvesztette. Ez azonban nem tört le, sőt, egy maroknyi sorkatonával, és azokkal az ezrekkel, akik a kicsi sereghez útközben csatlakoznak, ez a 29 éves „ifjú Mars” hét hónap alatt, hihetetlennek tűnő menetelések, helyi harcok és megpróbáltatások után, Caracasra zúdul seregével. A város tombol az örömtől, Bolivárt kikiáltják El Libertadornak, vagyis Felszabadítónak. Ám a több mint 2000 kilométeres Odisszea mégsem hozza meg a remélt sikert. Az ellentábor még mindig erősebb, sok eredménye megsemmisül. Kénytelen Jamaikába renekülni, miközben más venezuelai katonai és politikai személyiségek tovább kísérleteznek a forradalmi szellem felszításán egész Venezuelában. Jamaikában írja meg Bolivar híres Carta Profétíca-ját, amelyben döbbenetes éleslátással rajzolja meg a latin-amerikai kontinens sorsát az elkövetkező száz évben. És közben nem pihen: szervez, agitál, toboroz. Merényletet kísérelnek meg ellene, sikertelenül. Spanyolország új gyarmati erősítést küld a forradalmi mozgalom elfojtására: Morillo tábornok vezetése alatt 10 000 katona száll partra Puerto Cabellóban. De alig két év leforgása alatt ebből az akkor hatalmas létszámból alig 800 fő marad életben, a többivel végez a trópusi láz. Újabb kísérlet történik Bolivár meggyilkolására, ismét sikertelenül. (Folytatjuk) Ш реНШж O CRUZEIRO DO SUL...1 MAGYAR SZÓ , Szombat, 1970. május 23. Letartóztattak kétszázötven dél-afrikai diáklányt Johannesburgból érkező jelentések szerint a dél-afrikai rendőrség letartóztatta a kumbai missziós iskola kétszázötven leánytanulóját. Az iskolában kizárólag afrikaiak tanulnak. A diáklártyák szerdán beverték az ablakokat, és öszszetörték az intézet hálószobáinak bútorzatát. Hasonló incidens történt néhány nappal ezelőtt Johannesburgban. Vorster dél-afrikai miniszterelnök Hastings Banda elnök vendégeként jelenleg a szomszédos Malawiban tartózkodik. Malawi az Afrikai Egységszervezet egyetlen tagállama, amely elismeri a Dél-afrikai Köztársaságot és korrpányát. Nixon szerint nincs ok aggodalomra Mind többen bírálják az amerikai elnök gazdasági politikáját — Nyugtalanság a tőzsdéken — Erélyes intézkedéseket sürgetnek a latin-amerikai országok Washingtonból jelenti a Reuter. Richard Nixon amerikai elnök Bernard Laskerrel, a New York-i tőzsde elnökével folytatott eszmecseréje során közölte: szilárdan bízik benne, hogy az USA gazdasági élete az év végéig föllendül, és a termelés növekszik. Hozzáfűzte, hogy derűlátó a kormány gazdasági politikáját illetőleg. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtóképviselője, ezzel egyidejűleg közölte az újságírókkal, hogy Nixon meggyőződése szerint a következő hónapokban rendeződik a gazdasági helyzet, nincs ok aggodalomra. Nixon elnök utalt rá, hogy megváltoztatják az ország pénzügyi politikáját. Mint ismeretes, az amerikai üzletemberek már huzamosabb ideje követelik az úgynevezett erős kéz politikájának módosítását, mert úgy vélik, hogy ez az egyetlen mód megszüntetni az inflációt és növelni a termelést. Nixon a közelmúltban kijelentette, hogy mindenekelőtt csökkenteni kell az igen magas kamatlábat, mert ez okozta a gazdasági megtorpanást, sőt visszaesést. Mansfield demokrata szenátor ennek ellenére hangsúlyozta, hogy az USA gazdasága — a kormány állításai ellenére is — visszaesett, és a recesszió megakadályozására sürgős intézkedéseket kell hozni. Elmondta, hogy ellenőrizni kell az árakat, a béreket és a jövedelmet. Patman, a képviselőház bankbizottságának elnöke, ezzel egyidejűleg kijelentette, hogy az Egyesült Államok gazdasági válságba került. O’Brien, a Demokrata Párt elnöke is erélyesen bírálta Nixon elnök gazdasági politikáját. Az USA gazdasági nehézségei érezhetők a londoni, a müncheni, a frankfurti és a párizsi tőzsdén is. A New York-i börzén pénteken 4,5 ponttal, a nap folyamán pedig 14 ponttal esett az amerikai nagyvállalatok részvényeinek értéke. Az angol font árfolyama is változott: a londoni tőzsdén pénteken reggel 2,4037 dollárt, később 2,4027, végül , pedig 2,4007 dollárt fizettek érte. Az angol banknak — egy év leforgása alatt elő■ szer — be kellett avatkoz■ nia. A szakértők szerint a nyugati országok gazdasági életében is nehézségek keletkeztek. Huszonkét nyugati ország gazdasági miniszterei Párizsban megvitatják a helyzetet. Hangsúlyozzák, hogy a bizonytalanság mindaddig tart, amíg az USA le nem küzdi az inflációt. Ha az erre irányuló törekvések eredménytelenek maradnak, félő, hogy minden országban gazdasági visszaesés keletkezik. Az USA gazdasági problémái a latin-amerikai országokban is érezhetők. A gazdasági válságot megelőzendő, a latin-amerikai államok sürgős intézkedéseket javasolnak: indítványozzák, hogy az USA helyezze hatályon kívül a latin-amerikai áru bevitelét akadályozó rendelkezéseket, és változtassa meg Latin-Amerika iránti gazdasági politikáját.