Magyar Szó, 1970. május (27. évfolyam, 118-147. szám)

1970-05-30 / 146. szám

2. oldal Tenni kell valamit az ENSZ megvánoztatása érdekében Az ENSZ-közgyűlés három volt elnökének javaslata Az ENSZ-közgyűlés volt három elnöke javasolta U Thant főtitkárnak, hogy ne­vezzen ki egy tanácsadó tes­tületet, amely a világszerve­zet céljaival és jövőjével fog­lalkozna. A főtitkárhoz intézett le­velet Lester Pearson, Laksh­­rru Pandit asszony és Carlos Romulo Fülöp-szigeti külügy­miniszter írták alá több ne­ves politikus New York-i ta­nácskozása után. A megbeszélés részvevői­nek véleménye szerint meg kellene határozni a kiegyen­súlyozott és fokozatos lesze­relés időrendjét, megtalálni a módját annak, hogy való­ban az ENSZ legyen a világ­­béke legfőbb letéteményese, s ennek érdekében legkésőbb 1973-ig értekezletet összehív­ni az Alapokmány módosítá­sára. Leszögezték, hogy az ENSZ nem felelhet meg teljes egé­szében feladatának, ha nin­csen benne képviselve min­den ország és nemzet. A tanácskozás után Lester Pearson az újságíróknak ki­jelentette: nem lehet elvár­ni, hogy az ENSZ három nap alatt megváltozzék, de ennek érdekében tenni kell valamit. Ez a célja a levél­nek is, amelyet U Thanthoz intéztek. Két moszkvai megbeszélés Podgornij Hailé Szelassziéval . . . Hailé Szelasszié etióp csá­szár csütörtökön Ketema Jifru külügyminiszter kísére­tében Moszkvába érkezett. Megbeszéléseket folytat Ni­kolai Podgornival, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökével és más szovjet vezetővel. • •­Koszigin Maurerral tárgyalt Alekszej Koszigin szovjet kormányfő és Jon George Maurer román miniszter­­elnök pénteken megkezdték hivatalos tárgyalásaikat — jelenti a TASZSZ. ­íj rekord a Wall Streeten Egyetlen napon 19 millió részvény cserélt gazdát • A szakértők szerint a tőzsde még nem vészelte át a vihart Az elmúlt 24 óra alatt 20,95 ponttal emelkedett az ipari részvények ára a Wall Streeten, tehát mindösz­­sze két nap kellett hozzá, hogy a nagy világtőzsde ki­lábaljon a válságból és a kedélyek lecsillapodjanak. A csütörtöki nap folyamán mintegy 19 millió részvény cserélt gazdát, s ez az év re­kordjának számít. A részvé­nyek átlagértéke 684,15 pon­ton állapodott meg. Ez még messze van a tavalyi 997 pon­tos rekordtól, mégis jelentős fordulatot jelent a hónapo­kig tartó bizonytalanság után. Az AFP pénzügyi szakér­tője azonban óvatosságra int, figyelmeztet, hogy az elmúlt két nap eredménye még nem azt jelenti, hogy az amerikai tőzsde teljesen át­vészelte a vihart, mert az infláció folytatódik, tovább tart az indokínai háború és a belső zavargások, tovább nö­vekszik a munkanélküliség. A válság okait tehát még nem sikerült kiküszöbölni, viszont a tőzsdei árfolyam megszilárdulása azt mutatja, hogy az utóbbi napok nagy árfolyam-zuhanásai túlzot­tak voltak az amerikai gaz­daság távlataihoz viszonyít­va. Nixon a Fehér Házban rendezett vacsorán megígér­te a nagy iparmágnásoknak és bankároknak, hogy szűkí­teni fogja az indokínai fron­tot, a kormány pedig azt ál­lítja, hogy hosszú idők után ismét növekvőben vannak az ország pénztartalékai, így az elnök nyugodtan térhetett hétvégi pihenőre. A Reuter értesülései sze­rint Nixon azt ígérte, hogy június 30-áig kivonja csapa­tait Kambodzsából, és még 150 000 katonát hazarendel Vietnamból. Határozottan ál­lította, hogy az USA gazda­sága nincs hanyatlóban és hogy az év második felében teljesen kilábal a bajokból. Hírek szerint Nixon néhány nap múlva beszédet intéz a nemzethez, fontos bejelenté­seket tesz Indokinára és az ország nemzetgazdaságára vonatkozóan. A New York-i tőzsdén be­állt kedvező változás a pári­zsi, londoni, tokiói és más nagy pénzpiacokon is érez­tette hatását: a részvények ára mérsékelten emelkedett Tiltakozás a Haj párizsi bemutatója miatt Michael Butler, ameri­kai producens, a Haj ren­dezője, tiltakozott a musi­cal párizsi előadásmódja miatt, „mert a darab a francia fővárosban Ameri­­ka-ellenes beállítást ka­pott”.­­ A francia változat érthetetlen és sértő az ame­rikai nép számára. Az ame­rikai zászlót például úgy mutatják be, mintha toa­lettpapír lenne­ — állítja Butler. A Hal szerzői, Ragni és Rado is tiltakozott a pári­zsi bemutató miatt. A francia rendezők azzal védekeznek, hogy a párizsi sztrájkok miatt, sok neves színész nem vett részt az előadáson. MAGYAR SZÓ Pompidou: Az európai közösség házasság szerelem nélkül — Európa jövője olyan, mint a szerelem nélküli há­zasságé. Az egységes euró­pai nemzet csak egy hosszabb fejlődés után jöhet létre — jelentette ki Pompidou fran­cia elnök a Realitás munka­társának. Ш реВШГНД O CRUZEIRO DO SOLI­ ­«» A regény címében a kisemmizettek két­ségbeesése és a gyilkos gúny tükröződik: a „Mamita” anyácskát jelent, a „Yunai” pedig a United (egyesült) angol szó kis­sé indián szájjal torzított alakja. Ez a tröszt állam az államban­ adót nem fizet, viszont örökös kiváltságot kapott a gua­­temalai banán kitermelésére és exportá­lásán. Ültetvényein élet és halál ura. Ezeken a telepeken kórház, orvosi rende­lő, de még segélyhely sincs, a betegbizto­sítást sem ismerik. A munkások, magá­nosok és családosok, egyaránt, barakk­táborokban laknak, s az egyes barakk­tákolmányokat a pálmafák törzséhez tá­masztják, és erős liánokkal odakötözik, nehogy a fejükre dőljenek... Pusztíta­nak közöttük a trópusi betegségek, s a betegek ott fordulnak fel, ahol éppen el­éri őket a szörnyű láz, mert betegen is munkába kell menniük. Fizetésük éhbér, és azt is visszatartja a „Mamita Yunai” a tröszt boltjaiban történő bevásárlások fejében. Kifejezetten rászoktatja a sze­rencsétleneket a méregerős pálinkák él­vezetére, hogy ezzel aláássa emberi ön­érzetüket és ellenállóképességüket Való­ban zöld pokol ez. A United Fruit Guatemalában nem csu­pán a földeken volt az úr. Tulajdonosa a Great White Fleet nevű hajózási társa­ságnak, és ezen keresztül irányította — és nagyrészt irányítja ma is, amikor e so­rok íródnak — az ország külkereskedel­mét övék a legfontosabb kikötők, a re­pülőtársaság, a rádió, a posta és sok más vállalat, végül a vasutak túlnyomó része. De akkoriban az ország egyéb gazdasági ágazataiban is az amerikaiak vitték a döntő szót, mint amilyen a villamosener­­gia-termelés, a textil- és az élelmiszer­­ipar, a kereskedelem, a nemes bútorfa ki­termelése, feldolgozása és értékesítése. A Guatemalában működő észak-amerikai vállalatok az ország gazdasági életének a háromnegyed részét tartották a kezükben, évi hasznuk több volt, mint a hivatalos állami költségvetés volumen­­a. Az 1944. évi polgári demokratikus for­radalom győzelme után a hatalmat ideig­lenesen gyakorló katonai junta azonnal hazahívta argentínai száműzetéséből dr. Juan José Arévalo Bermejo ügyvédet, s az 1945 elején megtartott szabad válasz­tások nyomán be is iktatták Guatemala elnöki tisztségébe. Arévalo kormánya, amely a nemzet legszélesebb rétegeire tá­maszkodott, mindenekelőtt az ország ér­dekeit szem előtt tartó tőkés réteg és a hazafias érzelmű kispolgárság törekvéseit fejezte ki. Azonnal megkezdték működésüket a po­litikai pártok, a szakszervezeteik és a tár­sadalmi szervezetek. Kilépett az illegalitás­ból Guatemala kommunista pártja, a Gua­temalai Munkapárt is, amely ugyan nem vett részt a kormányban, de teljes erejé­vel támogatta Dr. Arévalo reformtörek­véseit Egy csapásra emelkedni kezdett a néptöm­egek életszínvonala, fejlődésnek indult a kulturális élet Guatemala törté­netében szinte páratlan politikai-gazdasá­­gi-társadalmi haladás korszaka nyílt meg. Néhány év­vel később a munkásosztály és a parasztság harca elérte, hogy az 1950. évi választásokon hatalomra került Ja­­cobo Arbenz Guzmán elnök 1952. június 17-én föld­reform törvény­t írt alá, s ennek keretében másfél év alatt mintegy száz­ezer addig föld nélküli paraszt között kb. 400 000 hektár földet osztottak szét! Ez ki­­sajátított földekből 159 002 hektár — a Mamita Yunaié volt... Az új birtokosok hosszú lejárat­ú hitelt kaptak vetőmagot, te­nyészállatokat. Fokozódott a vállalkozási kedv, nőttek a beruházások, feléledt a nemzeti kereskedelem. (Folytatjuk) Szombat, 1970. május 30. Lefegyverezték az egykori nyugatnémet hadügyminisztert Josef Strauss revolvere a Bundestag előtt J­osef Strauss volt nyu­gatnémet hadü­gy-, majd pénzügyminisz­ter, a Keresztényszociális Unió elnöke, a Brandt-kor­­mány hivatalba lépése óta a parlamenti ellenzék vezére, a nap­okban repülőgépjén Düsseldorfból Amszterdam­ba utazott Felöltőjével a karján, kigombolt zakóban szállt a gépbe, s a stewardess észrevette, hogy derekán szé­les bőröv van, arról p­edig revolvertok lóg. Rögtön jelentést tett Brockmann pilótakapitány­nak, mert a Lufthansa sza­bályzata szerint fegyverrel tilos a gépbe szállni. Brock­mann utasította a stewar­desst, hogy tapintatosan győződjék meg a tényállás­ról. A stewardess nem sokat kertelt: — Elnézést kérek, Strauss úr, kérdésemért: visel ön fegyvert? — Honnan tudja? — för­­medt rá Strauss. A lány nem válaszolt a kérdésre, hanem a szolgála­ti szabályzatnak megfelelő­en így szólt: — Kérem, adja át fegyve­rét. A kiszálláskor természe­tesen visszakapja. Strauss engedelmeskedett a felszólításnak, átadta 6,35- ös Walterját, de nem tu­dott belenyugodni a hely­zetbe. Hamarosan a pilóta­fülkébe ment, és tiltakozott lefegyverzése miatt. Heves vita keletkezett közte és Brockmann kapitány között. — A belügyminisztérium­ban tanácsolták, hogy állan­dóan hordjak fegyvert — mondta Strauss, s azt állítot­ta, hogy élete veszélyben fo­rog, naponta kap fenyegető leveleket. A kapitány azonban hajt­hatatlan maradt, és Strauss végül is tajtékozva elhagy­ta a fülkét. — Lesz még ennek folyta­tása! — mondta fenyegető­en. — Majd megteszem a to­vábbi lépéseket. A bejelentett további lé­­p­ések még nem történtek meg, csak a bonni belügy­minisztérium adott ki közle­ményt. E szerint a miniszté­riumban senki sem tanácsol­ta Straussnak, hogy a fenye­gető levelek miatt állandó­an fegyvert hordjon. — Az életüket féltő vezető politikusok védelmére be­vált biztonsági rendszerünk van — hangzik a belügymi­nisztérium közleménye. — Kívánságukra állandó kísé­rőt rendelünk melléjük. Ezt nem tagadtuk meg Josef Strausstól sem. Amióta pa­naszt tett nálunk a fenye­gető levelek miatt, állandó kísérőt rendeltünk melléje, s a repülőtérre sem ment biz­tonsági kíséret nélkül. A „légi incidens" M­öness epilógust nyert a Bundes­tagban. A legutóbbi parla­menti vitában a konzervatív ellenzék — amelynek Strauss a legvérmesebb szószólója — általános támadást indított Brandt és Scheel keleti poli­tikája ellen. Maratoni be­széde után — amelyben Brandtnak a Kelet-Európá­­val és a keletnémetekkel való egyezkedési politikáját minden érv nélkül tévesnek és sikertelennek minősítette — Strauss diadalittasan fog­lalta el helyét a képviselői pádban. Úgy hitte, hogy se vége se hosszú felszólalásá­val, amellyel egyébként meg­fosztotta a Bundestag tagjait ebédjüktől, a vita az ő ja­vára dőlt el Nyomban utána Brandt kancellár lépett a szónoki emelvényre, és rá sem he­­derítve bajor ellenfelére — akinek a kancellári tisztség iránti ambíciói máig sem merültek feledésbe — a kö­vetkező szavakkal kezdte beszédét: — Strauss kolléga igen he­ves volt. Úgy látszik, már teljesen kiheverte, hogy egy légikisasszony lefegyverez­te... Az előző szónokok kime­rítő beszédeitől elcsigázott képviselők egyszeriben ma­gukhoz tértek: a Bundestag üléstermét harsány hahota rengette meg. Még Strauss barátai sem tudták vissza­tartani a nevetést. _ Bármilyen szépen fütyürészi is Beethoven kilencedik szimfóniáját, nem hiszen, hogy hegedű van a tokban" IDŐGÉP Lidice felperzselése Ezekben a napokban, 28 esztendővel ezelőtt —­ 1942-ben, május végén — Reinhard Heydrich a cseh és morva protektorátus helytartója menthetetlenül hal­­doklott, és néhány napi agónia után belehalt sérülé­seibe. Merénylet áldozata lett, a cseh ellenállási moz­galom emberei végeztek a véres kezű helytartóval. Meg­torlásul a nácik pár nap múlva földig rombolták Li­dice cseh városkát, lakosságát pedig kiirtották. A kró­nikák szerint az elpusztított város helyét fölszántot­ták, hogy nyoma se maradjon, teljesen eltüntették a föld színéről. Akárcsak a rómaiak Karthágót. A ná­ciknak egyébként nem ez volt az egyetlen tettük, amely történelmi analógián épült. . A Heydrich elleni merény­letről még manapság is több verzió kering a nagyvilágban. Walter Schellenberg, a náci titkos­szolgálat külügyi osz­tályának vezetője, emlékirat­ban erre vonatkozólag azt mondja: nincs kizárva, hogy Heydrich voltaképpen Himm­ler és Borman ármánykodá­sainak lett az áldozata. Ma­gáról az eseményről a követ­­kezőképpen számol be, em­lékirataiban: „Heydrich haza­felé tartott Prága környéki birtokáról. Nagy, fekete Mer­cedesét új sofőr vezette, aki nem nagyon ismerte az utat. A peremvárosban, egy éles kanyarban váratlanul lassí­tania kellett, és akkor vették észre, hogy egymástól meg­határozott távolságra három ember áll, várakoznak vala­mire. Gondolkodásra nem volt idő, mert az első ember már az úttestre ugrott, és re­volverével gyorsan lőni kez­dett a kocsira. A sofőr min­den lehető módon fékezett, s ebben a pillanatban a má­sodik merénylő egy gömb alakú bombát gurított a ko­csi alá. A pokolgép hatalmas robbanással fölfordította a páncéllemezekkel védett Mer­cedest. A sofőr leadott né­hány revolverlövést és meg­sebesítette az egyik merény­l­ő­ lábát.­­ A merénylők ezután bicik­lire ültek és eltűntek a vá­rosban. A Gestapo nagyarányú hajtóvadászatot indított a cseh ellenállási mozgalom tagjai ellen, és a hajsza köz­ben 120 prágai ellenállási­harcos egy templomba kény­szerült. Másnap a németek általános támadást indítot­tak a templomban levő 120 ember ellen. A bennlevők kö­zül senki sem maradt élve. A későbbi vizsgálat kiderí­tette, hogy a templomban elpusztult emberek között egy sincs, akinek lábsebe volt. Ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy egészen más erők szer­vezték a merényletet. Ennek és más indítékok alapján létrejött egy olyan verzió is, hogy az angol hír­szerző szolgálat emberei haj­tották végre a merényletet, s utána távozniuk is sikerült a náci megszállás alatt levő Csehországból. A nácik tehetetlen dühük­ben — függetlenül attól, hogy milyen eredményt hozott a vizsgálat — néhány nap múl­va, június 10-én eltörölték a föld színéről Lidicét. A háború után, 1946-ban, Lidicét újraépítették, s ma mint nemzeti emlékművet tartják számon. Sz. Gy.

Next