Magyar Szó, 1970. augusztus (27. évfolyam, 209-239. szám)

1970-08-07 / 215. szám

/ r C } • 1 M ( (p O» ■ í • INTEZF.7 1) ' , - Magyar Szó шшшвшшшштшаштшвшшлштшшитшлшшшшшивлвшшвшшшвasna■■■•■«eine« . ................................................................................................... «•laoBB вавиова« вававаа ::::::: xxvii. évf. 215. (8329.) szám Péntek, 1970. aUg. 7. ::::::: eaaoaaa\ ’ваваавоа ®w® иw®џ • шви*тлштшaaasaaanaaaacaoааааааваааааааавваааававаааааа• •*•!»#•■■*•■**«*<»«*as« ааавб*ламаамааоваааааааваааааомваа>аа1аваа|авоаваомв>вазш(новиа41иа111сиааиа1ааа«ааааа ARA 60 PARA Tito Crna Gorában Josip Broz Tito köztársa­sági elnök és felesége teg­nap repülőgépen háromna­pos Crna Gora-i látogatásra Titogradba érkezett. Ma, holnap és holnapután Zab­­ljakban részt vesz a JKP Crna Gora-i, bokai, sandža­­ki, kosovói és metohijai VIII. , tartományi értekezle­tének 30. évfordulójával kapcsolatos ünnepségen, ezenkívül megbeszélést foly­tat három durmitori község — Zabljak, Savnik és Plu­­žina — társadalmi-politikai és gazdasági életének kép­viselőivel. Elnökünkkel együtt Crna Gorába érkezett Budislav Soškić, a JKSZ Végrehajtó Irodájának tagja is. A vendégeket a titogradi repülőtéren Veselin Djura­­novic, a Crna Gora-i KSZ KB elnöke és Vidoje Zarko­­vic, a Crna Gora-i képvise­lőház elnöke köszöntötte. A fogadáson jelen volt Dobro­­sav Culafic, a Szocialista Szövetség Crna Gora-i Köz­társasági Választmányának elnöke, dr. Zarko Bulajic, a Crna Gora-i végrehajtó ta­nács elnöke, Veljko Vlaho­­vic, a JKSZ Végrehajtó Irodájának tagja, Veljko Mi­­latovic, a Szocialista Szö­vetség országos választmá­nyának elnöke, Blažo Jova­­novic, a Jugoszláv Alkot­mányvédő Bíróság elnöke, Svetozar Vukmanovic, a Szövetség Tanácsának tagja, továbbá a titogradi község képviselői és más kiemel­kedő személyiségek. A himnusz elhangzása után Tito szemlét tartott a néphadsereg díszegységei fö­lött, majd gépkocsival Zab­ljak felé hajtatott. Tito és kísérete három óra körül érkezett Zabljakba. A város lakói és a turisták lel­kesen fogadták. Mirče Bu­lic, a KSZ žabljaki községi választmányának elnöke és Rajko Stijepovic, a községi képviselő-testület elnöke üd­vözölték. Titogradból Zab­ljakba menet Mojkovac kö­zelében megszakította az út­ját. Itt ugyanis egy mezőn köszöntötték a mojkovaci község képviselői és a sza- ■ badban ebédet adtak tiszte­letére. • Bonn, augusztus 6. A szűkszavú információk­tól függetlenül Bonn politi­kai körei ,és egész Nyugat- Németország közvéleménye bizakodva várja a Szovjet­unióval kötendő szerződés parafálását. Valószínű, hogy ez már­ holnap, de legké­sőbb szombaton megtörté­nik. Walter Scheel külügymi­niszter sokkal sikeresebben és sokkal gyorsabban fejez­te be tárgyalásait Andrej Gromikóval, mint ahogy azt kezdetben gondolták. Vissza­térése most megszakítja a bonni parlament tagjainak szabadságát. Kedden a kor­mány rendkívüli ülést tart, amelyre különrepülőgépen megérkezik a Norvégiában pihenő Brandt kancellár is. A miniszterek még egyszer megvitatják a Szovjetunióval kötött szerződést, miután azt Gromiko és Scheel már el­látta, kézjegyével. Valószínű, hogy szerdán már alá is ír­ják a szerződést. Bonnban az­­a meggyőző­dés uralkodik, hogy a Szov­jetunióval kötendő mostani szerződés talán a legfonto­sabb kétoldali okmány, ame­lyet a háború óta két ország aláírt. Ez a fontos okmány hosszú időre rendezi a két legnagyobb európai ország kapcsolatait, megkönnyíti, előmozdítja Nyugat és Ke­let kapcsolatainak fejlődését, és a helyzet rendezését a kontinens kellős­­ közepén. A szerződés nem korláto­zódik csupán arra, hogy mindkét fél kölcsönösen le­mond az erőszak alkalma­zásáról, hanem a szovjet­­nyugatnémet kapcsolatok előmozdítását szolgálja átfo­gó módon, több vonalon is. Az okmány nagy része az úgynevezett Bahr-féle papí­rokon nyugszik, amelynek pontjait Egon Bahr bonni delegátus négy hónappal ez­előtt Andrej Gromikóval dolgozta ki. E papíroknak a tartalmát ugyan a nyugat­németek indiszkrét módon nyilvánosságra hozták, amit a másik fél kifogásolt, de úgy látszik, hogy ez az in­diszkréció nem ártott senki­nek,­ sőt legalább alkalmat nyújtott a közvéleménynek arra, hogy akár közvetve is, egy kis betekintést kapjon a diplomácia kulisszái mögé. A szerződés értelmében a két ország az erőszaktól való kölcsönös tartózkodásra építi jövendő kapcsolatait, elisme­ri az európai status quót, ami egyúttal annyit jelent, hogy­­Nyugat-Németország elfogadja a háború utáni határokat, és az európai ál­lamok területi sérthetetlen­ségét, ideértve Lengyelor­szágot és a Német Demok­ratikus Köztársaságot is. Más hatalmakkal kötött korábbi szerződések továbbra is ér­vényben maradnak, tehát ez­zel gyakorlatilag a nyugati hatalmak, illetve a Szovjet­unió illetékes a német kér­déskomplexummal kapcso­latban. Berlinnel kapcsolat­ban bizonyos fenntartások maradnak, és a négy nagy­hatalom kénytelen lesz to­vábbra is megfelelőő formát keresni berlini hatáskörének érvényesítésére. Érdekes, hogy bizonyos­­okmányokat nem iktatnak be a szerződésbe, de csatolják hozzá. Ilyen lesz például Brandt kancellár levele is, amelyet ezután küld majd Koszigin szovjet miniszter­­elnöknek. B. DIRIC ' —T-----------------------­Rövidesen aláírják a szovjet nyugatnémet egyezményt * Állandó tudósítónk gépt­ávíró-jelentése Megalakult az új olasz kormány Rómából jelenti az AP: Emilio Colombo keresztény­demokrata politikus csütörtö­kön terjesztette Saragat köz­­társasági elnökhöz az új olasz kormány tagjainak­ lis­táját, és ezzel majd egyhó­napi tárgyalások után véget ért a háború utáni 32. olasz kormányválság. Az új bal­közép kabinetet a szociálde­mokraták, a szocialisták, a kereszténydemokraták és a republikánusok alkotják, mint a korábbit is. Az ötvenéves Colombót, az egyik legismertebb olasz gazdasági szakértőt Saragat elnök már hivatalosan ki is nevezte miniszterelnökké. Az új kormány csütörtökön este letette a hivatali esküt. Bizakodó hangulat az ENSZ székhelyén A nagyhatalmak képviselői hozzáláttak, az amerikai terv részleteinek kidolgozásához Állandó tudósítónk telefonjelentése New York, augusztus 6. A négy nagyhatalom — az USA,­­Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió — képviselői az ENSZ székhelyén szerdán a tervezettnél hosszabb ülést tartottak. A kiszivárgó hírek szerint az értekez­leten nem volt vita. A küldöttek elfogadták az ameri­kai külügyminiszter közel-keleti béketervét, és hoz­záláttak a terv részleteinek kidolgozásához. Nagy kérdés, hogy az amerikai terv alapján mi­kor jön létre a tűzszünet. Washingtonnak az az óha­ja, hogy az ellenségeskedést mielőbb szüntessék meg. Olyan hírek is vannak, hogy néhány héten belül megkö­tik a fegyverszüneti egyez­ményt. A diplomaták ugyan­is tudják, hogy a halogatás kockázatos, mert valamilyen váratlan incidens megsem­misítheti az eddig elért ered­ményeket. Nincs kizárva, hogy ez az aggodalom késztette az Egye­sült Államok arra, hogy mó­dosítsa a fegyverszünet el­lenőrzésére vonatkozó ja­vaslatát. Az első elgondolá­sok szerint az ellenőrzést nem a szemben álló felek vé­geznék. Izrael sugalmazásá­­ra azonban Washington be­leegyezett, hogy Egyiptom és Izrael kölcsönösen végez­zen ellenőrzéseket a Szuezi­­csatorna mentén. Az amerikaiak korábban javasolták, hogy műholdak révén végezzenek ellenőr­zést, eszerint pedig az egész úgy a két szuperhatalom il­letékességébe kerülne. Más javaslatok szerint a világ­­szervezet megfigyelőket kül­dene az egyiptomi —izraeli frontra, ezt azonban az izrae­li kormány ellenzi. A jelek szerint ezek a rész­letek határozzák meg Gun­­nar Jarring ENSZ-megbí­­zott tevékenységének hatás­körét is. A világszervezet főtitkárának megbízottja kizárólag a politikai vonat­kozásokkal foglalkozik, vagyis a szemben álló felek tárgyalásait készíti elő. A fegyverszünet U Thant tit­kárhelyettesének, Ralph Bunch-nak a hatáskörébe tartozik. Úgy látszik, hogy a fegy­verszünet nem függ össze közvetlenül a közel-keleti probléma lényegével. Izrael bejelentette, hogy csak azért fogadta el az amerikai ja­vaslatot, mert Nixon elnök biztosította Golda Meirt, hogy a fegyverszünettel kap­csolatos egyezmény nem kö­telezi Izraelt a megszállt te­rületek elhagyására, hanem a csapatok visszavonásáról későbbi időpontban kezde­nek tárgyalásokat. Az USA továbbá biztosította Izraelt, hogy az erőviszonyok meg­változása esetén újabb harci repülőgép-szállítmányokat küld neki. Az Egyesült Államokban ezt nem cáfolják. Emlékez­­tetnek arra, hogy a Szovjet­unió is hasonló engedmé­nyeket tett Kairónak. Példa­ként említik­­ Mazurov alel­­nök szerdai pohárköszöntő­jét, amelyet a Moszkvában tartózkodó iraki delegáció­hoz intézett. Mazurov ma­gyarázatot fűzött a Bizton­sági Tanács Közel-Keletre vonatkozó határozatának egyik mondatához. Eszerint az arab országoknak minden területet vissza kell adni. De sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem oszt­ja ezt a véleményt. Ettől füg­getlenül New Yorkban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Golda Meir az izraeli parlamentben első íz­ben használta a „kivonulás” kifejezést, amelyet az izrae­li kormány eddig következe­tesen került. A kölcsönös engedékeny­ség következtében a politi­kai légkör továbbra is biz­tató, és ezért remélhető, hogy a fegyverszünet hama­rosan létrejön. A közel-kele­ti országok fegyverszállítói ugyanis már megegyeztek, hogy a fegyvernyugvás ide­jén nem engedélyezik a ra­kétakilövő támaszpontok he­lyének megváltoztatását a Szuezi-csatorna térségében. A két szuperhatalomnak megengedték, hogy továbbra is fegyvereket szállítson az EAK-nak és Izraelnek, ha megítélésük szerint erre szükség van. Gunner Jarring tevékeny­ségét egyelőre a titokzatos­ság fátyla fedi. A politikai légkör hőfokát először majd abból­ lehet lemérni, hogy az ENSZ-megbízott hová helye­zi székhelyét Feltételezik, hogy Egyiptom, a Szovjet­unió és az USA szívesen venné, ha Jarring New Yorkban maradna, Izrael vi­szont Ciprus kijelölése mel­lett kardoskodik. Maga Gunnar Jarring is előnyben részesíti Nikéziát. Valószínűleg azért, mert a szigetországban kevésbé érez­hető a nagyhatalmak befo­lyása. J. GUSTINCIC New York • A biztonsági értekezlet összehívása nagy haladás • Az uruguayi gerillák utolsó ultimátuma (2. oldal) • Enyhíteni kell a tárgyaló­felek közötti ellentéteket • Véget ért a tripoli értekezlet (3. oldal) • Az adriai szigetvilág gyöngyszeme • Kétféle ölelés... (4. oldal) • Nyári rajtaütés • Ismét tej behozatal? (5. oldal) • Bronzkori temető az Orom-parton • Megkezdő­dött a spliti slágerparádé (6. oldal) Vladimír Popović afrikai körútra indult Belgrádból jelenti­­a Tan­jug. Vladimir Popovic, a Szö­vetség Tanácsának tagja, Tito elnök személyes kül­dötteként csütörtökön hiva­talos látogatásra egyes nyugat-afrikai és közép-af­rikai országokba­­ utazott. Elutazásakor Voja Nikolic, a Szövetség Tanácsának tagja, Pera Miljevic, a Kül­ügyi Államtitkárság tanácso­sa, Dragomir Petrovic, a Külügyi Államtitkárság osz­tályfőnöke és mások vettek tőle búcsút. Jelen volt még Charles Atembina, a Kongó Népköz­­társaság, Joseph Renek Uzo, a Közép-afrikai Köztársaság és Mohamed Kalo, Guinea belgrádi nagykövetségének ügyvivője.

Next