Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-17 / 256. szám
Г Zrenjaninban választják Vajdaság szépét Szeptember 19-én, szombaton, a zrenjanini sportcsarnokban (Karadjordje tér), választják Vajdaság szépét. Ezen a rendezvényen részt vesz a tartomány 25 legszebb leányzója, közöttük egy csinos zrenjanini kislány is. A szépségversenyt a Politika Bazar lap szervezi, a védnökséget pedig a bankok érdekszövetsége vállalta, amelyhez tartozik a Zrenjanini Hitelbank, az Újvidéki Bank, a kulai és a bácspalánkai kommerciális bankok. Műsorvezető a népszerű Mica Orlovic lesz. Jegyelővétel a Putnik irodájában. B. G. 6. oldal MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1970. szept. 17. Ne írjon rólam... Ez az írás eredetileg interjú lett volna: beszélgetés egy fiatal magániparossal, aki nemrégen megnyitotta műhelyét, amelyre manapság, nagy szükség van. Ha sikerül a négyszemközti beszélgetés, ez az írás nyíltabb, közvetlenebb lesz, s talán azzal a címmel lát napvilágot, hogy: A fiatalok átveszik az idősebbek helyét, avagy: helyreáll a bizalom az adóhivatal és az iparos között. SZEPTEMBER 11-én, amikor meglátogattam iparos ismerősömet, még úgy véltem, hogy megfelel az idézett címek egyike. A mestert az esztergapad mellett találtam. Elmondta, hogy a műhely már bejáródott. Néhány szabadkai és vidéki üzemmel kooperál. Műanyag sajtoló és egyéb szerszámokat készít, a számukra. Eleinte ugyan nehezen kapott munkát, mert senki sem ismerte ... Itt félbeszakadt az interjúként indult beszélgetés, mert megérkezett a mester felesége, ő gyárban dolgozik. Megkértek, hogyha nem esik nehezemre, jöjjek holnap, a mester ma még nem reggelizett. Most két óra van, legalább az ebédet szeretnék idejében elfogyasztani. SZEPTEMBER 12-én ismét meglátogattam. Kissé feszélyezetten fogadott. Kijelentette, hogy meggondolta magát, ne írjunk arról, hogy megnyílt a műhely, mert ki tudja, milyen következménye lenne a „reklámozásnak”. Nem lepődtem meg amiatt, hogy meggondolta magát, ugyanis az elmúlt évtized alatt számos kisipari tanácskozáson vettem részt. Ezeken nagyon gyakran esett szó arról, hogy rendezni kellene az illetékes szervek és a magániparosok közötti kapcsolatot. Olyan intézkedésekre volna szükség, amelyek helyreállítják a két fél között megingott bizalmat. Az utóbbi időben történtek is ilyen irányú erőfeszítések. Ezek az adó, a nyugdíjbiztosítás és egyéb szempontból eredményesnek bizonyultak ugyan, de még nem teremtettek olyan légkört, amely szavatolná a magániparos biztonságát is. Géplakatos ismerősöm attól tart, hogy az adóhivatal talán úgy vélné, „nagyon jól megy az üzlet”, ha már az újság is ír a műhelyéről. Ez irányú gyanakvását az a tény sem oszlatja el, hogy megállapodott az adóhivatallal. Sőt az a körülmény sem nyugtatja meg, hogy a polgárok ezrei követelik a szolgáltatóipar korszerűsítését, s az újságíró csupán azt szeretné hírül adni, hogy ezen a téren is tapasztalható némi haladás, hiszen megnyílott ez a műhely is. Az erőfeszítésért és lemondásért pedig, amelyet a műhely létrehozása érdekében tett, éppenséggel elismerésben részesítenek nemcsak azok az üzemek, amelyekkel kooperál, hanem a polgárok is, akik számára apróbb szolgáltatásokat végez. Sőt a társadalmi és politikai szervezetek, amelyek az utóbbi időben ugyancsak szorgalmazzák a magánipar fejlesztését, szintén méltányolnák a mester erőfeszítését, leleményességét. Műhelye berendezését ugyanis az egyik szabadkai gyártól vette — az ingatlanforgalmi vállalat közvetítésével. A gyár a gépeket ócskavasként adta el. A mester megjavította a gépeket. A javítás négyhónapi munkát, türelmet és szaktudást igényelt. Mellesleg az „ócskavas” vásárlásához szükséges pénzt olyképpen teremtette elő, hogy eladta személygépkocsiját, amelyet tízéves munkával és lemondással szerzett. Ez idő alatt gyárban, üzemekben dolgozott. Nem dohányzott, nem ivott, évi szabadsága idején nem ment nyaralni, egyszóval: takarékoskodott. Említésre méltó a szorgalma is, amely ugyan ellentétben áll bármely egészség és munkásvédelmi törvénnyel, ez azonban nem vonatkozik a magániparosra — reggel hattól este nyolcig dolgozik. Olykor azonban, ha sürgős a kooperációs munka, az esztergapad mellett virrad rá az új munkanap. Hogy tízévi gyári munka után miért választotta mégis a magániparoskodást? Erre a kérdésre határozottan válaszolja, hogy azért, mert sok szabadkai üzemben még mindig többet keres a tisztviselő, mint a termelő szakember. Ezért most iparosként próbál szerencsét. Végül kijelenti, hogy ha így sem sikerül boldogulnia, beadja az iparengedélyt, s a félmillió munkás útjára tér — külföldre megy dolgozni. A. • • :: it • • ti •• «••••-- м • • »• «« •• «• IM • ••I mf I a • • • • ••• Ш •tin • ••• V • f ЈЖИ • ••• .w ■ •• • • • • ••• |И •■••• • •••■ МП IM ••••• • •••« 0 ■ Пм* too ***** 0 SB dfflJí ••••• • aaat 0 ГЦИ «аваа 0 •••«•a ***** 0 0 Kn •••••• • «••a ДМ В0 ***** Дн НН ißfl ••*••• ::::: «LJfL :::::: aaaaai ^ laeaaaa •••••a aaaaaaa a a a a a a a a a a a a a aaaaaa aaaaaaa aaaaaa aaaaaaa aaaaaa -aaaaaaa aaaaaa >aaaaaaa aaaaaa . •a a a a laaaaaaa aaeaeai. ..«aaaaaaaaaa. laaaaaaa jiaaaaai^.fia........... aaaaaaa« Ezer márka egy papagájért Körséta az énekes- és díszmadarak birodalmában Pontosan ezer énekes- és díszmadár füttyétől visszhangzott a zombori testnevelési egyesület impozáns épülete. Az első nemzetközi madárkiállítás — amelyre magyarországi, ausztriai, németországi, romániai és csehszlovákiai madártenyésztők is elhozták legszebb madaraikat —, felejthetetlen élményt nyújtott nemcsak a kiállítóknak, hanem a gyermekekből és felnőttekből álló nézőközönségnek is. A sok dalos madár között egy hatalmas fehér papagáj vonta magára a figyelmet. Cirkli Rudolf, a zombori madártenyésztők egyesületének egyik legtevékenyebb tagja és szakembere mutatta be a jókora madarat. — Gogo a neve, 40 éves, egy szlovén tenyésztő tulajdona. A papagájok különben 150 évet is élnek. Gogo a legértékesebb fajtához tartozik, s több mint 1000 márkát fizettek érte. Cirkli Rudolf kalauzolt végig bennünket a kiállításon. — Ez a rózsaszín mellű Amazon, csak Brazíliában él — magyarázza —l emezek pedig új-zélandi papagájok. Itt meg a szürke fejű Amazon papagáj látható. Ezek tanulnak meg legkönnyebben beszélni, bár a tévhit az, hogy az olyan nagy madarak sajátítják el a beszéd tudományát, mint Gogo. Gyönyörű szép rizspintyek is vannak itt, amelyek nagyon háziasak és tűrik a rabságot. Japánban élnek. Az apró, piros színű Aramanta madárpár is nagyon ritka, a természetben már nem élnek, csak a tenyésztők őrizték meg ezt a fajtát. Ritkaság továbbá a Himalája és Tibet vidékén tenyésző kínai fürj, valamint az úgynevezett Malabár pinty, melyet Óceániából származtatnak. Különben 28 fajta madár volt a kiállításon. — De vajon melyek a leghalosabb madarak? — Természetesen a kanárik — mondja Cirkli Rudolf —, belőlük van legtöbb. Legszebbek az óriás kanárik, ezekből még nagyon kevés van hazánkban, s ezért nagy megtiszteltetés, hogy a zágrábi tenyésztők elhozták. Végül el kell mondani még, hogy a zombori tenyésztők egyesülete minden dicséretet megérdemel a kiállítás megszervezéséért és általában azért, hogy igyekszik megőrizni a sok-sok kipusztuló madárfajt, amelyek a füst, mérgező anyagok és a folytonos üldöztetés miatt már csak mutatóba találhatók. P-s A LEVES Mátyás bácsit, a kis falucska módos gazdáját mindenki becsülte szorgalmáért. Rá is szolgált erre becsülettel, mert kora reggeltől késő estig a határt járta feleségével, örzse nénivel. Dolgoztak látástól vakulásig. A fáradtságot nem ismerő munkából sikerült összekaparni egy csinos kis házat és a gyerekeket is megnősítette. Mindegyiknek jutott egy kis tőke, hogy könnyebben kezdjék az életet. De az idő eljárt felettük, megöregedtek. Most már csak öregesen, lassan dolgozgatnak azon a kis földdarabkán, amit meghagytak maguknak. Talán fel sem figyelt volna rájuk a falucska népe, ha nem történik meg velük az a furcsa eset, ami egyszeribe a nép nyelvére tette őket. Mátyás bácsi szerette a jó konyhát. Dolgozott, de evett is. Tyúkokat, libákat, kacsákat tartottak. Amíg az udvarból a tyúk a párolgó tálba jut, nagyon hosszú utat kell megtennie. Orzse néni már nem szívesen bíbelődött a tyúkkal, de elkerülte a mészárost is. Pörölt is érte a férje. Egyik alkalommal örzse néni bevásárolt a boltban. A szomszédasszony unszolására vett egy leveskockát is. — Tyúkleves ez lelkem. Éppen olyan, mintha magam vágtam volna, aztán olyan gyorsan kész — biztatta a szomszédasszony,örzse néni otthon nagy igyekezettel fogott a főzéshez. Amikor beledobta a leveskockát a forró vízbe, furcsa illatot érzett. Nem ismert rá a tyúkleves illatára. Azzal biztatta magát, hogy az íze biztosan jó lesz. Időközben előkerült Mátyás bácsi. A konyhaajtóban megszólalt. — Hát te szappant főztél ebédre? Hogyan zajlott le az ebéd, nem tudni, de a szavahihető szomszédok szerint nagyon zajos volt, mert nagyon csörögtek a tányérok. A leves végül kikerült a kutyának, de az rá se nézett. Új szólás-mondás járja most a faluban. Ha valami nem ízlik valakinek, hát azt mondja: Olyan ez, mint örzse néni levese. BERETKA Pál A Szabadkai Népszínház Zentán vendégszerepei A Szabadkai Népszínház magyar együttese ma este 8 órakor a Művelődési Ház nagytermében bemutatja Claude Magnier: Mona Marie mosolya című kétrészes zenés vígjátékát. Fellépnek: Albert János, Majoros Kató, Kasza Éva, Albert Marika, Godányi Zoltán, R. Fazekas Piri, Bada Irén és Kama Margit. Jegyek elővételben a kiállítási teremben kaphatók, helyárak 6 és 4 dinár. Kirándulás Velencébe A Vojvodina Szállítóvállalat zentai és adai utazási irodái kirándulást szerveznek Velencébe. Indulás szeptember 24-én Zentáról 16 órakor, Adáról pedig 16.30 órakor. A háromnapos kirándulás 170 dinárba kerül. Az éjszakai elszállásolást Velencében külön kell fizetni (25 dinár vagy 1200 líra). Szavak és tettek Elkészült a szabadkai mezőgazdasági, élelmiszeripari és terményforgalmazó munkaszervezetek társulásáról szóló tanulmány. A terjedelmes és a társulás szempontjából minden fontos adatot, öszszehasonlítást és fejlődési lehetőségeket tartalmazó elemzés a szabadkai Gazdálkodásfejlesztési Intézet munkája. A napokban eljuttatták az öszszes érdekelt munkaszervezetekhez, a község társadalmi-politikai szervezeteihez és a községi képviselő-testülethez. A tanulmányból kivonatot készítenek, amit kézhez kapnak majd a munkaszervezetek kommunistái, önigazgatási szerveinek tagjai és a munkaszervezetek dolgozói. Felkerestük Milica VELIMIR közgazdászt, a Kommunista Szövetség szabadkai községi választmányának titkárhelyettesét és megkérdeztük: A társulással kapcsolatban milyen tevékenység várható az elkövetkező időszakban? — A két esztendő óta tartó társulási vita során ez már a második tanulmány, amely nemcsak fölméri az érdekelt és társulni szándékozó szabadkai mezőgazdasági és élelmiszeripari munkaszervezetek erejét és képességét, hanem kézzelfoghatóan kimutatja, hogy mi mindent jelentene a társulás ezeknek a munkaszervezeteknek és Szabadka gazdaságának. Két év nagyon hosszú idő, és itt-ott már olyan hangokat hallani, hogy kételkednek abban, hogy társulásra sor kerül. Azt tapasztalhattuk, hogy az igazgatók és a KSZ titkárainak megbeszélésein mindenki a társulás mellett van, de utána halogatják a dolgot, sőt van, aki ellene beszél. Ez mivel magyarázható? — Objektív akadályok nincsenek. Szabadkán minden eddigi társulás azt mutatja, hogy ebből csak jó származhat. Egy mezőgazdasági vagy élelmiszeripari vállalat sem támaszkodhat csupán a saját erejére és egyedül nem képes gyorsabb ütemben fejlődni. Szubjektív tényezők ingadozásáról és nézeteiről beszélhetünk csupán. Semmivel sem lehet indokolni a társulás elodázását. Milica Velimir elvtársnő elmondta, most már nincs semmilyen akadálya annak, hogy a kommunisták és a dolgozók részletesen is megismerkedjenek a javasolt társulás formájával, előnyeivel, gazdasági indokoltságával és a társuláson belül saját munkaszervezetük és a társult vállalat fejlődési lehetőségeivel. A kommunistáknak kell elsősorban tisztázniuk nézeteiket. Ezért először a társulni szándékozó munkaszervezetek kommunistái vitatják meg a társulásról szóló tanulmányt, s ha tisztázzák a nézeteket és az álláspontokat, akkor egységesen lépünk fel a munkaközösségek gyűlésein és az önigazgatási szervek összejövetelein. A szabadkai mezőgazdasági és élelmiszeripari munkaszervezetek kommunistáinak nagygyűlését tervezzük a sportcsarnokban. A kommunistáknak végre felelősséget kellene vállalniuk szavaikért és tetteikért, a Kommunista Szövetség nem engedheti meg, hogy egyes kommunisták a KSZ politikájával ellenkező nézeteket valljanak. Nem engedhetjük meg, hogy a kommunisták szavai és tettei között különbség legyen. Intézkedéseket foganatosítunk azok ellen a kommunisták ellen, akik gátolják a haladást, akik munkaszervezetük, községük és egész társadalmunk kerékkötői — mondta Milica Velimir. SZEGEDI Jenő . AАг utóbbi évek egyik legtömegesebb lakodalmát tartották az elmúlt héten Doroszlón. Kistamás Marika és Varga János lakodalmában 600 vendég volt jelen. A lakodalmasak részére 9 bárányt, 7 sertést, 100—120 előbaromfit (kacsát, libát, pulykát stb.) vágtak le. Szármuk" oltására a vendégek 050—700 liter bort fogyasztottak el. A különböző sütemények és torták elkészítő Kora,amik Kati nénit illeti a dicséret — temérdek lisztet, cukrot, tojást, csokoládét és más anyagot használtak fel. Hogy a ,,bevétel" se maradjon ki megemlítsük hogy a finket és n00° dinárt küpött “ virá°ért és a menyecsketáncért, 3 Klipünkön, a menyasszony apósával, Varga Ferenccel ropja a menyecsketáncot. (Tegnap Dunatáj mellékletünk 2. oldalán — nyomdahiba folytán — téves képaláírást cósoltunk. A Dunatáj olvasóinak szíves elnézését kérjük.) P 1