Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-19 / 258. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Nagy az eltérés az elvek és a gyakorlat között Az ENSZ-közgyű­lés általános vitájában a felszólalók rámutattak, hogy a világ szakadék szélén táncol, és bírálták a világszervezetet is Az ENSZ-közgyűlés jubiláns ülésszakán megkez­dődött­­az általános vita. Elsőnek a latin-amerikai or­szágok álltak elő diplomáciai kezdeményezéssel, an­­nak­ érdekében, hogy megújítsák a világszervezet po­litikai életét, fokozzák hatékonyságát és tekintélyét. Egyesek azt várták, hogy­­az idei ülésszak békés, ju­bileumi hangnemben kezdő­dik, de ennek az ellenke­zője történt. Az általános vita első felszólalói bírálat alá vették a nemzetközi vi­szonyokat és magát a világ­­szervezetet is. Venezuela föl­hívta a figyelmet arra, hogy a viág szakadék szélén tán­col, mert túlságosan is nagy a különbség a nemzetközi viszonyokról szóló meghir­detett elvek és gyakorlati alkalmazásuk között. Az uruguayi küldött félelemmel tekint a jövőbe, mert a ci­vilizáció nem tudja ellenőr­zése alatt tartani az emberi és társadalmi problémákat. Ismét mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a világ­béke veszélyben forog, mert az általános leszerelést a fegyverkezés ellenőrzése, a kollektív biztonságot a „biz­tonság szavatolása” fogja felváltani. A felszólalók hasonló hangnemben méltatták a vi­lágszervezet helyzetét és sze­repét is. Szemrehányást tet­tek a nagyhatalmaknak, hogy az ENSZ-nek egysze­rűen nem adnak alkalmat, hogy a legfontosabb prob­lémákkal foglalkozzék. Ez végül is oda vezetett, hogy a világszervezet nem töltöt­te be a neki szánt szerepet a nemzetközi válságokban és nyílt összeütközésekben. Ugyanezekből az okokból megszűnt az elmélyült esz­mecsere a legfontosabb kér­désekről, és még az is meg­történhet, hogy az ENSZ többé nem lesz a béke, a fejlődés és a kollektív biz­tonság fontos nemzetközi testülete, hanem közönséges tudományos intézet. Az ENSZ gazdasági téren sem ért el akkora sikereket, amekkorákat némelyek tu­lajdonítanak neki. Olyan tendenciák uralkodtak el, hogy a fejlődőben levő or­szágok megsegítését politi­kai és másfajta előretörésre kell felhasználni. A máso­dik fejlesztési évtized is ugyanúgy zárulhat, mint az első, ha a fejlett országok nem igyekeznek gyakorlati­lag is elősegíteni a nagymé­retű vállalkozást. A törvényes és tartós egy­mástól való függőséget csak­is a teljes függetlenség és egyenjogúság útján lehet elérni. Valóra kell váltani az Alapokmány rendelkezé­seit, amelyek kimondják, hogy minden ország egyen­jogú, tehát tartózkodni kell az erőszaktól és a belügyek­­be való beavatkozástól. Az általános vita kezde­tén néhány új elgondolás is elhangzott. Brazília indít­ványozta, hogy a Biztonsági Tanács vizsgálja meg, mi­lyen lehetőségek vannak egy ad hoc bizottság létrehozá­sára, amely a viszályok bé­kés megoldásával foglalkoz­na. Ezt a bizottságot a vi­­szálykodó országok és az általuk megjelölt államok képviselőiből kellene össze­állítani. Kádár János, az MSZMP KB első titkára (balra) fogadta Jan Marko csehszlovák kül­ügyminisztert, aki baráti látogatáson Budapesten tartózkodik. Jobbra: Péter János , magyar külügyminiszter Az uruguai elnök elhalasztotta európai útját Montevideóból jelenti az AFP: Pacheco uruguayi elnök bi­zonytalan időre elhalasztotta októberre tervezett romá­niai, nyugat-németországi és spanyolországi látogatását — közölte az uruguayi külügy­minisztérium. A halasztásra minden bizonnyal a belpoli­tikai helyzet adott okot. Szombat, 1970. szept. 19. Idegenforgalom spanyol módra (3.) A Pueblo Espanol nappal és éjjel P­ueblo Espanol magya­rul spanyol falut je­lent. Az, amelyikről ez az írás szól, Palma de Mallorca központjában van, 25 0O0 négyzetméter terüle­ten, és nem sok köze van a faluhoz. Legföljebb any­­nyi, hogy egy-egy falusi ház is látható itt, és esténként népviseletbe öltözött pincé­rek szolgálnak fel, boltjai­ban pedig a­ toledói csipkék­től és aranytól kezdve. Spa­nyolország minden vidéké­nek jellegzetes népművésze­ti és ötvösmesteri alkotásait kínálják reggeltől késő éj­szakáig a megszakítás nél­kül dolgozó tulajdonosok. A spanyol falu tulajdon­képpen két részből áll. Az elsőbe egy görög—római stí­lusú épülettömb tartozik. Itt tartják a különböző nemzet­közi és ehhez hasonló fon­tos tanácskozásokat. A leg­szebb része a csupa már­vány, úgynevezett császári terem, amely mindjárt a fő­bejárat után következik. Az igazi Pueblo Espanol kőfallal övezett körzetében a toledói, valenciai, córdobai, barcelonai híres palota és templom, a granadai Al­hambra csodálatos épülete kis részének másolata kapott helyet. A paloták, házak és templomok ugyanabból az anyagból készültek, mint eredetijük. Turistavonzó szempontból érdekesen hat, viszont aki csak ennyit is­mer meg a spanyolországi műépítészet hagyományai­ból, tudásszomját bizony nemigen olthatja el. Na de nem is ennek a szomjnak az oltása volt a cél, hanem hogy nappal a nézelődéstől elfáradtak tér­jenek be néhány jó falatra valamelyik kisvendéglőbe, ahol a mallorcai konyha ételkülönlegességeit kínál­ják. Például: az escaldumst, a különleges fűszerekkel készült csirkét, a sobrasa­­dot, a jó erős, borsos kol­bászt, esetleg ha valaki hal­levesre vágyik, a calderát ajánlja majd a pincér. Utá­na pedig válogathat a fehér és vörös borokban. Nekem csak a kolbászt volt bátor­ságom megkóstolni. A hal­levesnél már egy pillantás elég volt a döntésre: én in­kább a magyarosan készí­tett halászlé mellett mara­dok, még akkor is, ha az újságírónak hivatásbeli „kö­telessége” a jóból és a rossz­ból is kivenni a részét. De nem kell kétségbeesnie annak sem, aki esetleg a népesebb turistatáborhoz tartozik, és a hazai ételek­hez ragaszkodik. A Spanyol Faluban, akárcsak Palma de Mallorca más pontjain vagy El Arénáiban és máshol is, egy-egy étkezőhelyen a megfelelő nyelven nagy fel­iratok láthatók, hogy pél­dául német kávé, kolbász, sütemények vagy angol szendvics, hamm and eggs, tea és más hazai falatok is kaphatók. Jugoszláv étkezde még nincs, de olyan „való­di” spanyol flamengo-tán­­cosnő, aki életének első két évtizedét valahol Macedó­niában élte le, már van, mégpedig éppen Palma de Mallorca egyik előkelő mu­latójában. D­e maradjunk a témá­nál, a Spanyol Falu­nál. Nappal tehát a csoportokban érkezők fő szó­rakozása a látnivalók meg­tekintése, az evés-ivás, az elárusítóhelyek portékái kö­zötti turkálás és esetleg a vásárlás is. Este a fények kigyulladá­­séval más képet ölt e turista­központ. A kis étkezdék he­lyett az Alhambra mester­séges tavánál, a sevillai, a valenciai, a toledói paloták termeiben megnyílnak a szórakozás különféle válto­zatait kínáló objektumok. Az Alhambrában két hastán­cosnő meg egy egyensúlyo­­zó-művész számaiból áll a műsor. Másutt két vagy há­rom óráig tartó népi tánc­­bemutatót hirdetnek. Aki pedig táncolni akar, azt a barcelonai épület jazzklubja vagy a képtár előtti nagy térség szabadtéri pódiuma várja. Kivilágos kivirradtig tart a szórakozás. A csoportok­ban érkezetteket, akiket az autóbusz a sziget nyaraló­helyeiről hozott ide, nem könnyű összeszedni. Válto­gatják a szórakozóhelyeket, keverik az italokat, hogy végül a pezsgőt és a nehéz spanyol borokat sangriával, azzal a magát nagyon inni hagyó, de a józanságra igen veszélyes bóléval koronáz­zák meg. Akit azután sehol sem lehet föllelni, azt a sor­sára hagyják. Ha annyira még józan, hogy a taxisofőr­nek ki tudja nyögni a szál­lodája nevét, hamar haza­jut. Ha nem talál taxit, marad a szamárfogat és a fiáker. E két utóbbival ugyan lassan, de hazatalál az elázott külföldi. Végül van még egy meg­oldás: gyalog nekivágni az útnak. Mire az illető a ten­gerpart mentén megtesz, mondjuk, tizenhárom kilo­métert (cikcakkban haladva: a dupláját) józanul érkezik haza. Ezt az egyik belgrádi útitársam kipróbálta, és másnap azon dühöngött, hogy milyen tudatlanok a spanyol sofőrök és kocsisok, ő egész idő alatt folyékony szerbséggel azt magyarázta nekik, hogy vigyék el Pi­­nosavára, és azt senki sem értette meg. A honfitárs ugyanis olyan részeg volt, hogy csak arra emlékezett, szállodája neve és a Belg­rádi környéki falu majdnem egyforma. Nem sokat téve­dett. A spanyolok azonban sajnos még nem tudják, hogy Pinos Mar vagy Pi­­nosava, az majdnem egy és ugyanaz. Még néhány év, il­letve az ideihez hasonló ju­goszláv turistaözön, s ha mások nem, legalább a so­főrök és a fiákerosok meg­tanulják majd a spanyol szállodanevek jugoszláv vál­tozatát. Az „üzlet” érdeké­ben pont erre ne lennének hajlandók? E­urópa egyik legna­gyobb és legszebb cseppkőbarlangja ha­zánkban van. Postojnát év­ről évre a barlang szépsé­gére kíváncsiak ezrei kere­sik föl. Mallorca szigetének a büszkesége a manacori cseppkőbarlang, amely kö­zel sem olyan szép, mint a postojnal. Ha a természet nem adott eleget, az emberi ügyesség pótolhatja a hiányokat. A manacori barlang közepén egy csodálatos, kristálytisz­ta vizű tó van. Százhetven­­hét méter hosszú és körül­belül 70 méter széles. Az, hogy csónakázni lehet a tavon, és úgy gyönyörköd­ni a természet alkotta és ügyesen megvilágított kőze­tekben, ez talán egyeseknek érdekes lenne, de nem von­­zana tömegeket. A turizmus spanyol módra pedig éppen a tömegekre épül. Ezért a barlangban ugyanezen a ta­von minden két órában hangverseny van. Néhány százan férnek el az úgyne­vezett hangversenyteremben. A zenészek gályákon sikla­ttak ide-oda a tavon. A halk evezőcsapások, a fényhatás, a kavéló akkusztika való­ban élményt nyújt negyed­órára. Eddig tart a hang­verseny, amelyen Chopin és Bach egy-egy szerzeményén kívül ismert operarészletek is hallhatók. A látszat: a zenekar tag­jai varázsolják a hallgatók fülébe a dallamokat. A való­ság: a gályán egy ügyesen beszerelt magnetofon és két magnószalag szolgáltatja a zenét. A zenészek ennek a jól megrendezett szemfény­vesztésnek csak néma sze­replői. A lényeg: a hatás kiváló, özönlenek a barlang­ban rendezett hangverseny­re a német, angol, svéd, hol­land, dán, francia és jugo­szláv turisták. SZÉKELT Marie» IWI . KD Óvandó feladta reformterveit Mind jobban elmérgesedik a helyzet Bolíviában • A szakszervezetektől az egyházig mindenki a kormány ellen fordult Rio de Janeiróból jelenti a Tanjug. Maga a tábornok azzal rá-Bolívia súlyos belső válságot él át — jelentik faszol­ a követelésekre, hogy külföldi hírügynökségek La Pazból. A kormány meg­ kormá­zból­ás uton torló intézkedésekkel próbálja lecsillapítani a helyzet ' ..­tét. A szakszervezetek, az egyetemisták és a baloldali eltávolította a baloldali be­­pártok csütörtök este lázadást követeltek a rendszer állítottságú polgári miniszte­­ellen. Az országban már több mint egy hete tüntet­­teket, és leváltotta Juan Té­nelt az egyetemisták, és többször is megütköztek a test, a fiatal és haladó szer­­katonasággal. Bolívia északi vidékein egyre terjed a lerin tábornokot a fegyve­­rerillamozgalom. E­rés erők főparancsnoki tiszt­­ e­lés­éről. Megfigyelők szerint a mostani bolíviai helyzet jó­val súlyosabb, mint amilyen tavaly szeptemberben volt, amikor Alfredo Ovando tá­bornok katonai puccsal ma­gához ragadta a hatalmat. A tábornok akkoriban a „for­radalom elmélyítése” érdeké­ben buktatta meg Salinas ideiglenes polgári elnököt. A hatóságok a katolikus egyházat sem kímélik. Több lelkészt letartóztattak, mert állítólag a közrend és a béke ellen áskálódtak. Egy lel­készcsoportot Argentínába deportáltak. Juan Ayoroa ez­redes, belügyminiszter kö­zölte, hogy a biztonsági erők egyszer s mindenkorra leszá­molnak a fekete és barna reverendások szubverzív te­vékenységével. Most mér azok is Ówandó ellen fordulnak, akik egy évvel ezelőtt még hasznos dolgokat is láttak bejelen­tett programjában. A fordu­latnak az az oka, hogy a re­formot nem sikerült megva­lósítani. A munkásszakszer­vezetek vezetősége ez év má­jusában utoljára szólította fel Ovandót, hogy fogjon hozzá a radikális társadalmi és gazdasági reformhoz. Reggio Calabriában már napok óta tartanak a tünteté­sek és zavargások. A város lakói azt követelik, hogy Reggio Calabria legyen az újonnan alakított dél-olaszor­­szági tartomány fővárosa. A zavargásokban egy ember életét vesztette, öten megsebesültek Mind szigorúbb ellenőrzés a bécsi repülőtéren Bécsből jelenti a Tanjug. Egyre szigorúbban ellenőr­zik az utasokat a bécsi Schwechat repülőtéren, min­denekelőtt azokat, akik Tel Aviv-i járatokon utaznak. Az elővigyázatossági intézkedé­sek bevezetéséről múlt ked­den kötött megállapodást az AUA osztrák légiforgalmi vállalat, a repülőtér igazga­tósága és az osztrák belügy­minisztérium. A repülőtéri hatóságok nemcsak az útleveleket vizs­gálják át tüzetesebben, ha­nem kivétel nélkül minden­kinek a poggyászát is. Kü­lönleges szerkezetekkel át­vizsgálják minden utas öltö­zékét és kézitáskáját is. A Tel Aviv felé utazók pogy­­gyászát többszöri vizsgálat­nak vetik alá, úgyhogy a re­pülőgépbe egyszerűen lehe­tetlen fegyvert bevinni. Az utasok igen fegyelme­zetten viselik el a szigorú vizsgálatokat, noha jóval hosszabb ideig kell várakoz­niuk, mint eddig.

Next