Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-22 / 261. szám
2. oldal Nem sikerült a francia miniszterelnök elleni roham Servan Schreiber veresége Bordeaux-ban — Mindössze a szavazatok 16,4 százalékát szerezte meg — Lemondott a Radikális Párt főtitkári tisztségéről Párizsból jelenti a Tanjug. Vasárnap Bordeaux francia városban parlamenti pótválasztásokat tartottak- Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök nagyarányú győzelmet aratott. Már az első menetben megkapta a szavazatoknak több mint 60 százalékát. Legfőbb vetélytársa, Jean-Jacques Servan- Schreiber, habár igen heves választási hadjáratot vezetett, súlyos vereséget szenvedett. A választások végső eredményei az alábbiak: Chaban- Delmas 63,68 százalék, Schreiber 16,40 százalék. A többi szavazatot a többi hét jelölt kapta. A választótestület 39 százaléka nem járult a Szavazóurnák elé. Chaban-Delmas választási győzelmével igazolta tekintélyét választókerületében, amelyet már húsz éve képvisel. A fölényes győzelem azonban nemcsak az egész országot, hanem őt magát is meglepte. Annál is inkább, mert a választások előtt ünnepélyesen kötelezettséget vállalt, hogy kudarca esetén lemond a miniszterelnöki tisztségről. Schreiber a szavazatoknak legalább 30 százalékára számított, s mivel ennek csak felét kapta, vasárnap este kijelentette, hogy lemond a Radikális Párt főtitkári tisztségéről. Mivel Chaban-Delmas továbbra is miniszterelnök marad, az alkotmány értelmében nem lehet tagja a parlamentnek. Helyettese Bordeaux város küldötte, Jacques Valade egyetemi dékán lesz. A bolgár energetikai miniszter Jugoszláviában Konsztantin Popov bolgár energetikai miniszter a Szövetségi Végrehajtó Tanács vendégeként Jugoszláviában tartózkodik. Ellátogatott a zágrábi árumintavásárra és a Rade Končar gyárba. Popov miniszter tárgyalni fog Marko Orlandictyal, az SZVT tagjával és gazdasági vállalataink képviselőivel a két ország ipari és energetikai együttműködéséről. Nem hordták szét a londoni újságok egyharmadát Londonban hétfőn nem hordták szét a kinyomott napilapok példányszámának egyharmadát. A csomagoló- és szállítómunkások ugyanis nincsenek megelégedve bérükkel. Két portugál repülőgép megsértette Guinea légiterét Két alacsonyan repülő portugál repülőgép vasárnap behatolt Guinea légiterébe — jelentette a conakryi rádió. A belügyminisztérium közleménye szerint az incidens Guinea délnyugati vidékén történt. A hírmagyarázat szerint az imperialisták agresszív terveket szőnek Guinea ellen, ezzel kapcsolatos a vasárnapi incidens is. VE AN CrENEJ cl FkMéZé, reíttUcC. (3) Ezekben a harcokban a négerek rájöttek, hogy maguk is intézhetik ügyeiket, hogy önálló politikát folytathatnak, saját forradalmi elméleteket dolgozhatnak ki és alkalmazhatnak. De az amerikai fehérek is rádöbbentnek, hogy a négerek, ha akarják, önállósíthatják magukat, s ez újabb ok a gyűlöletre és az elnyomásra. A fehérek azért is dühösek, mert fiaik szintén elutasítják a fehér hagyományokat, és támogatják a Fekete Párducok programját. Az egyetemeken egyre több radikális fehér támogatja a néger mozgalom törekvéseit, sőt a fehér munkások között is növekszik azoknak a száma, akik rokonszenveznek a mozgalommal. Folklór helyett forradalom Angela Davis, mint említettük, fiatal, de fiatal a szervezet többi vezetője is: Huey Newtown, Eldridge Cleaver, Bobby Seale és David Hilliard. Hogy hangsúlyozzák afrikai származásukat, többé nem igyekeznek a fehérekre hasonlítani, nem simítják ki göndör hajukat, és elvetik azokat a csecsebecséket, amelyekkel tulajdonképpen saját magukat akarták megtéveszteni, hogy nem afrikaiak. Rájöttek, hogy a nép, amely olyan hoszszú ideje el van szakítva ősi hagyományaitól, elveszhet. A négerek már így is csak folklórt, egzotikus színt jelentettek Amerikában. A Fekete Párducok azonban a folklór helyett a forradalmat választották. A fehér fiatalokat éppen ez az eltökéltségük nyerte meg. Az amerikai hatalom képviselői azonban a mozgalomban legveszedelmesebb ellenfelüket látják, amely nemcsak a polgári társadalmat, hanem a kapitalizmust teljes egészében elítéli. A Fekete Párducok fiatalok, tehát bátrak. Nem rettennek vissza olyan cselekedetektől, amelyek felháborítják és vérig sértik a megállapodott és konzervatív amerikai társadalmat, sőt a munkásszakszervezeteket és a liberálisokat is, mert végső soron ezek is fajgyűlölők. A harcos négerek kiábrándultak a liberálisokból, akik ugyan számos petíciót juttattak el a kormányhoz, helytelenítve politikáját, de belenyugodtak a vietnami háborúba, a kambodzsai beavatkozásba, Kuba kivételével az összes latin-amerikai országok kizsákmányolásába. Az idén tavasszal alakították meg a kaliforniai Soledad börtön néger rabjainak hozzátartozói a Soledadi Testvérek nevű szervezetet. A vezetők között van Angela Davis is. Angela és társai, Huey Newton és Fay Stender ügyvédek, hadjáratot kezdtek, amelynek célja a néger foglyok kínzásának megszüntetése és a perbe fogott négerek védelemre való felkészítése. Angela Davis és társai igyekeznek meggyőzni a soledadi fegyencek hozzátartozóit, hogy nem kell szégyenkezniük, mert hozzátartozójuk az Amerikában uralkodó viszonyok miatt került börtönbe. Nagyon sok négert közlekedési kihágás, állítólagos kábítószer-csempészés miatt vagy fehér nők ellen elkövetett, de be nem bizonyított erőszak miatt ítélnek el. Sokan azonban azért kerülnek börtönbe, mert összetűzésbe kerülnek a rendőrökkel. Ismerve a négerek helyzetét Amerikában, mi sem történhet meg könnyebben. A Soledadi Testvérek vezetői közül kétségkívül Angela Davis a legmeggyőzőbb, a leglelkesebb és a legintelligensebb. Elmesélte nekem, hogy a néger rabok már szervezkedni kezdtek, mozgásuk fölkeltette a szociológusok, a pszichológusok és az Újságírók érdeklődését. Az öntudatra ébredt néger rabok érdeme, hogy egyre többet beszélnek az amerikai büntető módszerekről, különösen azokról, amelyeket Soledadban alkalmaznak. Soledadban a rabok kétharmada színes bőrű: néger és mexikói. A többiek fehérek, akik minden politizálástól elzárkóznak, és gyűlölik a négereket. (Folytatjuk) MÁR ELUTAZÁSOM előtt följegyeztem magamnak, hogy Sylvester Lajossal beszélgetni fogok. A bukaresti Előre című napilapban olvastam egy cikket a műemlékvédelemről. Sepsiszentgyörgyön találkoztam vele, Kovászna megye művelődési és művészeti bizottságát vezeti, s mint ilyen, sokat foglalkozik a műemlékvédelem kérdéseivel is. Hallottam már, hogy Sylvester Lajos a műemlékvédelem lelkes híve, igen eredményes munkát fejt ki, s gondoltam, tájékoztathat a megye területén található műemlékekről és a saját tapasztalatairól egyaránt. — Romániában központilag tartják nyilván a műemlékeket — mondja Sylvester —, s az országos nyilvántartás szerint nálunk mintegy 150 olyan régi templom, várrom és más épület van, amely műemléknek számít. — Melyek a legérdekesebbek? — Első helyen a gelencei templomot említeném. Helyén már a tatárjárás idején is templom állt. A római stílusban épített hajóban a harmincas években bukkantak rá egy régi freskóra, amely a Szent László legendát ábrázolja; az aszszonyok szégyellhették a képen látható meztelenséget, ezért valamikor lemeszelték, csak sokkal később találtak rá, és fejtették le róla a meszet. A harmincas években restaurálták, erre azonban most ismét szükség van. Az állami költségvetésből eddig 200 000 lejt költöttek rá, a további 300 000-et azonban az idén nem tudták felhasználni. A pénz ugyan megvan, de Darkó László neves festő, restaurátor hirtelen elhunyt, s csak most sikerült olyan mestert találni, aki a kívánt módon elvégezheti feladatát; persze erre csak jövőre kerül sor. MAGA A TÉNY, hogy ezt a templomot, pontosabban, értékes freskóját a harmincas évek végén már restaurálták, s erre most ismét szükség mutatkozik, felveti a kérdést: vajon hogyan viszonyul itt a környezet a múltból ránk maradt emlékekhez, érzi-e vajon azok fölbecsülhetetlen értékét? A válaszból kitűnik, hogy nem mindenütt egyforma a helyzet, s hogy egy-egy községben is változik az idők folyamán. Közös örömünkre szolgálhat, hogy az irántuk tanúsított megbecsülés egyre fokozódik. Csernáton falu példája is ezt bizonyítja. Itt áll még Ika vára. Azaz: lka vitéz várának csonka tornya. Ki volt lka, vitéz, hogy épült fel a vára? Erről is szól a monda. A régi monda. Az ódon várfalak tövében azonban manapság újabb legendák születnek, uíca vára egy szabálytalan alakú toronyrom. Orbán Balázs, a híres kutató honfoglalás korinak tartja. Valószínű, hogy a IX. vagy a X. században épült, az építők még a terület domborulataihoz igazodtak. Jelzőtorony-szerepe volt, s a XV. századig használhatták. A falu népe azután már a templom köré épített várfalat, s oda menekült az ellenséges betörések elől. Hasonló sorsa volt Bálványosvárnak is. A várromokkal sokáig nemigen törődtek. Nem egy a hegytetőn, nehezen megközelíthető helyen van, s csak néhány évvel ezelőtt terelődött feléjük a közvélemény érdeklődése. Ika vára tövében diákok táboroznak, s a nyári szünet programjába beiktatták azt is, hogy itt-ott egy-egy követ is megigazítanak a vár falában. A kezdeményezésnek híre ment, a helybeliek is megemberelték magukat, ők is találtak maguknak munkát a falak javításán. Lassan-lassan bekerült a köztudatba, hogy meg kell menteni ezt a várat, s készül is már a terv, hogy amit a tanárok és diákok lelkesedésből elkezdtek, azt majd egy részletes terv alapján a restaurátorok befejezik. Örvendetes az is, hogy követőkre talált ez a példa. El lehet már mondani, hogy abban a helységben, ahol van valamilyen értékesebb műemlék, ott akad egy-két ember is, aki törődik vele, nem nyugszik bele pusztulásába, s képes is rá, hogy a megmentéséhez szükséges hangulatot megteremtse. A SEPSISZENTGYÖRGYI múzeumban is is rendkívül érdekes tárgyakat láthatunk, kezdve a népviseleti daraboktól a székely kapuig vagy a székely ház berendezéséig. — Persze, sok még a pótolnivaló — mondja Sylvester Lajos —, elsősorban a magatartásformákon kell változtatnunk, mégpedig a lakosság minden rétegében. El kell érnünk, hogy az emberek megértsék: a műemlékek rendkívüli értéket képviselnek, s mindannyiunk kötelessége, hogy megóvjuk őket az elpusztulástól. Sok udvarház és kastély sorsa jórészt attól is függ, milyen intézmény kapta meg. A legjobb eset az, amikor olyan közoktatási, mezőgazdasági vagy más intézmény költözik bele, amelyiknél nem hiányzik sem a pénz, sem a megértés. Beismerem: ahhoz képest, amit írtam, túl ambiciózusnak tűnik a fenti cím. De nem is volt célom, hogy átfogó képet adjak az erdélyi műemlékvédelemről, csupán Kovászna megye példáján akartam érzékeltetni, hogy az állami segítség mellett a lelkes összefogás milyen formáin keresztül igyekeznek itt megmenteni a még megmaradt értékes emlékeket. BURÁNYI Nándor Műemlékvédelem Erdélyben Romániai útijegyzetek (2.) A Bokály Kovászna megyéből MAGYAR SZÓ Kedd, 1970. szept. 22. Tragédia a zalaegerszegi tévétoronynál Pénteken Zalaegerszegnél, a bazitai hegy csúcsán épülő tévétoronynál elszabadult a pokol. Az antennatartó szerkezet utolsó szakaszán dolgoztak. Kilenc ember tartózkodott ég és föld között, 60 méter magasságban. Emelés közben a csigasor jobb oldali lánca elszakadt. A vasállványzat fő tartópillére óriási robajjal a mélybe zuhant, magával sodorva a torony ipsros fa zsa.1n rátát. itá ) . Az állványon álló Bánfalvi Péter 39 éves művezető is lezuhant, a zsaluzat agyonütötte. Kránicz Vendel 21 éves lakatos is szörnyethalt, a lezúduló több mázsás acélszerkezet megölte. A többi 7 munkás a torony tetején rekedt, s a szédítő magasságban lebegett órákon át. Lejönni nem tudtak, mert a feljárat is tönkrement. Katonai helikopterek siettek segítségükre. Németh Ernő, a tévétorony szerelésvezetője kötözte társait a helikopter mentőkötelére, s végül ő is a helikopterre került. — Vérfagyasztó órákat éltünk át a magasban — mondta Németh Ernő. — Moccanni sem mertünk, hiszen fenn a magasban a vasszerkezet bármikor megbillenhetett volna. Németh Ernőt „zalaegerszegi hősnek” nevezték el. A vasidegzetű ember 7. hete dolgozik a magasban, dacol az orkénszerű széllel, 25 000 csavart erősített meg. Azt mondják: ha csak egy pillanatra is elveszíti lélekjelenlétét, odavesznek valamenynyien. Voltak, akik az iszonyatos robaj után csak ordítottak: elvesztünk — mondotta Németh Ernő. — összevissza tört deszkákon kapaszkodtunk a legfelső szintre, ahol legalább egyelőre biztonságban lehettünk. Láttuk fentről, hogy a tűzoltók hiába próbálkoznak. Végre aztán megjött a helikopter. Lentről szócsövön kaptuk az utasítást, hogyan kell a mentőövvel felkötözni magunkat a mentőhágcsóra. Borzalmas volt, amikor dönteni kellett, kit kössünk oda elsőnek. Az erős szélben himbálódzó mentőkötélre Nagy Józsefet kötöttük fel elsőnek. Egészen addig kísértük szemünkkel, amíg nem ért le a földre. Közben felfedeztem lent, mint egy apró pontot, a feleségemet. Tudtam, hogy nagyon vár, de azt is tudtam, nekem kell utolsónak maradnom. Szinte lehetetlennek látszott, hogy önmagamat fel tudom erősíteni a mentőkötélre. Andi, a kislányom jutott az eszembe, minden erőmet összeszedtem , és sikerült. Ammani helyzetkép