Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-17 / 256. szám

Csütörtök, 1970. szept. 17. MAGYAR SZÓ Gomba módra szaporodnak a külkereskedelmi vállalatok Többségük csak kárt okoz külkereskedelmünknek, mert tisztességtelen vetélkedést folytat Tartományunkban úgy szaporodnak a külkereske­delemmel foglalkozó munka­­szervezetek, mint eső után a gomba. Számuk alig öt év alatt a hatszorosára növeke­dett. Öt évvel ezelőtt még csak 16 működött Vajdaság­ban, a nemzetközi árucserét szabályozó törvények módo­sítása után azonban mind több munkaszervezet kap­csolódott be ebbe a tevé­kenységbe, úgyhogy ma már több mint száz vállalat fog­lalkozik külkereskedelem­mel. Ez azonban korántsem eredményezte Vajdaság kivi­telének növekedését, külke­reskedelmének fellendülését, sőt visszaesést okozott, mert a tartomány kivitelében való részvételük nem kevesebb, mint 12 százalékkal csök­kent. Az csak látszat volt, hogy mivel nagyobb a kül­kereskedelemmel foglalkozó munkaszervezetek száma, nyilván nagyobb az áru­csere is. A forgalom ugyanis szétforgácsolódik, többfelé oszlik meg, sőt tisztességte­len versengés is tapasztal­ható. Sok vállalatnak nincsenek is meg a kellő adottságai külkereskedelmi tevékenység folytatására. Az árucsere négyötödét alig 20 vállalat bonyolítja le, a maradék­­ 20 százalékon pedig 80 osztoz­kodik. Még hazai viszonylat­ban is törpének számítanak. Szakosításról alig van szó, majdnem minden vállalat mindennel kereskedik. Egy részük csakis a behozatalra korlátozta tevékenységét, mert az jövedelmezőbb üz­let, mások pusztán azért ve­tették fel magukat a kül­kereskedelemmel foglalkozó munkaszervezetek listájára, hogy kapcsolatokat tarthas­sanak fenn külföldi üzletfe­leikkel, és képviselőik za­vartalanul utazhassanak kül­földre. A helyzet annyira visszás, hogy vannak terme­lő szervezetek, amelyek egyáltalán nem termékeik kivitelével foglalkoznak, ha­nem puszta forgalmazással és szolgáltatással. Ezért a valóban külkereskedelemmel foglalkozó vállalatok türel­metlenül várják a külkeres­kedelmi rendszert szabályozó törvények módosítását. Simca szerelőgyár Titogradban A titogradi Industrij­a-im­port külkereskedelmi válla­lat, és a Radoje Dakic épí­tőgépgyár képviselői tegnap megkezdték a befejező tár­gyalásokat a francia Chrys­ler France autógyár képvi­selőivel a Simca személy­­gépkocsik gyártásában való együttműködésről. Arról tárgyalnak, hogy a szerződő felek milyen arány­ban fektetnek be pénzt egy közös Simca szerelőgyár építésébe. Az eddigi tárgya­lások szerint a gyár már jövőre megkezdi a szerelést. Jövőre 3000 gépkocsit állít össze, 1975-ben pedig már 15 000-ret. Csempésztek, nem csempésztek? A Cavtat hajó csempészet­tel vádolt matrózainak bűn­­perében a tárgyalás ötödik napja sem hozott lényege­sebb fordulatot. A bíróság tegnap a védelem tanúi kö­zül hallgatott ki kettőt. Mato Silic azt vallotta, hogy há­romszor volt úton a hajó­val, de egy alkalommal sem látott vagy hallott olyasmit, amiből csempészésre, illetve tiltott kereskedelemre követ­keztethetett volna. Nem is tud arról, hogy a hajó mat­rózai közül bárki is foglal­kozott volna ilyesmivel. A másik tanú — Boris Brunsko — beismerte, hogy egyszer a hajó legénységének tetten érése előtti útján — való­ban adott 25 000 olasz lírát az első tisztnek, hogy vásá­roljon cigarettát, de vallo­mása szerint nem tudta, hogy a cigarettával keres­kedni akarnak és nyerész­kedési szándékkal vásárol­ják. Mivel a többi beidézett ta­­­­nú nem jelent meg, a bűn- i tetőtanács elnöke az ügyész - és a védőügyvédek új tanúk beidézésére valamint újabb­­ bizonyító anyag beszerzésére­­ vonatkozó javaslata után­­ szeptember 29-ére elnapolta a tárgyalást. Percenként négyezer darab cigaretta Nišben nemsokára meg­kezdik egy kizárólag füst­szűrös cigarettát előállító gyár építését. Gépei percen­ként 4000 darab cigarettát ké­szítenek. A jelenlegi niši dohánygyárban percenként 2500 cigaretta készül. új típusú akkumulátorok A Kosovska Mitrovica-i Trepča akkumulátorgyár 60 millió dinár értékű akku­mulátort és alkatrészt ad el az év végéig. Súlyban kife­jezve 6500 tonnányi termé­ket szállít a hazai és kül­földi piacra. Rendelői között van a Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Fran­ciaország és néhány arab or­szág, ezenkívül tárgyaláso­kat folytat egy japán céggel is tízmillió szeparátor kivite­léről. A gyár az év végéig meg­kezdi néhány új típusú ak­kumulátor gyártását. Téli üdülés rendkívül kedvező feltételekkel Az opatijai Kvarner-1 express idegenforgalmi ügy-­­­nökség közzétette téli üdül-­ tetési tervét és árjegyzékét.­ Rendkívül kedvező feltéte­ j­e­lekkel szervezi meg a hazai turisták üdültetését novem­ber 1. és március 1. között. Az opatijai Ambasador és­­­­ Kvarner luxusszállóban egy- 1 heti teljes ellátás a Belgrád-­ tól Opatijáig érvényes me­­­­nettérti jeggyel mindössze 1 646 dinár, kétheti ellátás­a pedig 1100 dinár. Aki saját­­ költségén utazik, annak 166 dinárral kevesebb, tehát mindössze 471 dinár. Még olcsóbb az egyhetes üdülés­­ a következő opatijai szál­lókban: Avala, Brioni, Sáséi, Jadran, Zagreb és Rezidenc. Más tengerparti szállók­ban is olcsón üdülhet a ha­zai vendég. A porcéi Baren­­cium-szállóban, amelynek meleg tengervizes fürdőme­dencéje van, egyheti ellátás 357, a rabaci Apollo-szálló­­ban pedig 290 dinárba ke­rül. A medulini (Pula kör­nyéki) Mutila-szállóban egyheti ellátás 259, négyhe­ti pedig 1030 dinár. Nem folyik el az akkumuláció A szabadkai kerékpárgyárban megszavazták a koperi Tomosszal való egyesülést A tegnapelőtti referendu­mon a szabadkai kerékpár­gyár dolgozóinak nagy többsége a koperi Tomos­szal való egyesülésre szava­zott. Csak a kórházban levő betegek és akik a referen­dum napján nem tartózkod­tak Szabadkán, összesen 22- en nem vettek részt ezen a fontos szavazáson. A 630 szavazó közül 616-an az egyesülésre adták le szava­zatukat, csak 13-an foglal­tak állást a Tomosszal való integráció ellen. Múlt vasárnapi számunk­ban írtunk arról, hogyan képzeli el a Tomos és a ke­rékpárgyár az egyesülést, és megjegyeztük, a kerékpár­gyár dolgozói — mivel gyá­ruk évek óta nehéz helyzet­ben van — nyilván az in­tegrációra szavaznak majd, még talán azt sem kérdezik meg, mi lesz a Partizánban teremtett akkumuláció sor­sa. Szabadkán ruházzák-e be vagy Szlovéniában? Tegnap, amikor telefonon érdeklődtünk a referendum eredménye iránt, Fiser Ró­bert, a Partizán vezérigaz­gatója megjegyezte: — Ami pedig az akkumu­láció sorsát illeti, egészen világos: közösen vállaljuk a kockázatot, tehát közösen rendelkezünk az akkumulá­cióval is. Mivel a Tomos sza­badkai üzemrészlegében dol­gozók személyi jövedelme kiegyenlítődik a többi rész­leg dolgozóinak keresetével, meg kell teremteni a feltéte­leket, hogy ezt a fizetést megkeressük, vagyis korsze­rűsíteni kell a kerékpárgyá­rat. Már­pedig a korszerűsí­tés beruházást igényel, ami­ből egyenesen következik: nem folyik el az itt terem­tett akkumuláció! (Cs­a) Jövedelem betétkönyvre Már közismert dolog, hogy a pénzügyietek lebonyolítá­sához nemigen értünk. Ez nem csupán a tőkének, a gazdaság szabad eszközeinek mozgatására, összevonására vonatkozik, hanem szinte mindennemű pénzkezelésre. Az utóbbi időben, például, a különféle kommunális, ke­reskedelmi és hitelbankok harsogó hirdetésekkel teszik közzé, hogy aki nálunk ta­karékbetétet nyit, értékes tárgyakat és sok pénzt nyer­het. Az igyekezet dicsére­tes, az eredmény azonban elég sovány. A kilátásba he­lyezett nyerési lehetőségnek ugyanis nincs elég vonzóere­je, hogy a takarékos polgá­­­­rok tömegesen nyissanak be­­­­tétet. A nyereménysorsolás­­ főképp azoknak hoz valamit a házhoz, akik már koráb­­­­ban váltottak takarékköny­­­­vet valamelyik bankban, te­­­­hát a betétek száma nem nö­vekszik a befektetett pénzzel arányosan. A pénzintézetek a köny­­nyebb végénél fogják meg a dolgot. Inkább adnak milliós­­ összegeket tárgysorsjátékra, mint hogy megszervezzék a munkát. Mint már megírtuk, Vaj­daságban körülbelül 15—16 millió dinár hever házi pénz­tárakban, a ládafiában vagy a szalmazsákban. Ez az ösz­­szeg nagymértékben meg fog növekedni a második félév­ben, amikor a mezőgazda­­sági termelők megkapják­ já­randóságukat átadott termé­keikért. A bankszakértők sze­rint az ilyen módon elfekvő és kihasználatlanul maradt pénz egy-két hónap múlva 50—60 millió dinárra fog rúgni. — Minek vigyem a bank­ba, amikor nemsokára fizet­nem kell a szántást, az adót, a helyi járulékot, s új szer­számokat és jószágot is kell vásárolnom. Messze van a város, egy nap amíg meg­járom — így az egyik ma­gántermelő, amikor megkér­deztük tőle, miért nem viszi a bankba a terményeiért ka­pott tízezernyi dinárt. Valahogy így állnak a ta­karékoskodással az ipari és más dolgozók is. A kiskere­setűek örülnek, ha havonta megtakarítanak 50—100 vagy 200 dinárt, ezért nem érde­mes bankbetétet nyitniuk. A tehetősebbek közül is inkább az viszi a pénzét a bankba, aki jelentős összeget tud ha­vonta félrerakni. Néhány száz dinárért ő sem k­ölt ta­karékkönyvecskét. Ezek a viszonylag kis téte­lek azonban együttvéve te­temes összegre rúgnak. Az utóbbi időben kialakult egy elég célszerűnek ígérkező el­képzelés, hogyan lehetne számottevően növelni a taka­rékbetéteket, s ezeknek az eszközöknek összevonásával jelentősen növelni Vajdaság fizetőképességét. Más volna ugyanis a helyzet, ha akár a mezőgazdasági termelők járandóságát, akár a többi dolgozó személyi jövedelmét nem borítékban nyújtanák át neki, hanem a bankbetét­re helyeznék el. Erről aztán mindenki annyi pén­zt vesz fel, amennyire szüksége van. Elseje táján nyilván több pénz kell a különféle szám­lák kiegyenlítésére, de való­színűleg nem az egész havi keresetre, hanem csak egy részére. Ilyen módon a kész­pénz egy része bennmarad­na a bankban, a kifizetések elodázódnának, a pénzinté­zetek nagyobb mozgási lehe­tőséghez jutnának. Termé­szetesen a bankoknak alapo­san fel kellene készülniük a takarékbetétek útján való ki­fizetésekre, jobban meg kell szervezniük az ezeket az ügyeket intéző szolgálatokat, mert az esetleges pontatlan­ság, a késedelmeskedés, a körülményes pénzkezelés rögtön megcáfolná ennek a módszernek célszerűségét. S. I­. : Könnyebben vásárolhatnak külföldi pénzt a polgárok? A nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat szabályozó törvények felülvizsgálására alakult képviselőházi bizott­ság véleménye szerint a de­vizarendszer lényeges módo­sításra szorul, mégpedig nemcsak a vállalatok valu­taügyleteire vonatkozó ré­sze, hanem a polgárok va­lutabeszerzését és valutával való rendelkezését szabályo­zó szakaszai is. A bizottság véleménye szerint már a dinár teljes beválthatóságának elérése előtt lehetséges ériinteni a polgárok valutabeszerzési jogát. A bizottság tagjai — noha téziseikben nem mon­danak ki konkrétumokat — úgy vélik, hogy polgáraink­nak már most lehetőséget kell adni arra, hogy köny­­nyebben juthassanak kül­földi pénzhez, akár utazásra, akár kitelepülésre, akár gyógyszerbeszerzésre vagy más hasonló célra. A devizafolyószámla-tulaj­­donosoknak szabadabb kezet kell adni valutájuk átutalá­sára, illetőleg meg kell szüntetni azt a korlátozást, amely szerint csak legköze­lebbi rokonaiknak utalhat­nak át folyószámlájukról külföldi valutát. Annak érdekében, hogy a bankok nagyobb figyelmet fordítsanak polgáraink meg­takarított valutájának be­gyűjtésére, a bizottság azt javasolja, hogy a jövőben kapják meg a polgároktól megvásárolt valuta egy ré­szét. Tizenhét ifjút vett fel a KSZ-be a Severtrans pártszervezete A zombori Severtrans utasszállító vállalat pártszer­vezete tegnapi ülésén 17 if­jút vett fel a Kommunista Szövetségbe. Ez alkalomból megállapították, hogy a vál­lalat az utóbbi években óriá­si fejlődést ért el, és az or­szág egyik legerősebb utas­­szállító vállalatává lett. P-s ­A reform végrehajtásá­ról tárgyalt a Horvát KSZ Központi Bizottsága Ivo Petrinovicot indítvá­nyozzák Žanko helyébe A Horvát KSZ Központi Bizottsága tegnap határoza­tokat fogadott el a kommu­nistáknak a reform végre­hajtásában való feladatairól. A tárgysorozatnak erről a pontjáról folytatott vitában Miko­­Tripalo, a JKSZ Vég­rehajtó Irodájának tagja is felszólalt. Arról beszélt, hogy a gazdaság fejlesztésére vo­natkozó elképzelésekben ve­szélyesen erősödik a technok­rata felfogás, ami merőben ellenkezik a munkásosztály önigazgatási érdekeivel. Ez­zel kapcsolatban erélyes har­cot indítványozott a vállalati központosítás minden válfaja ellen, amely megfosztja a ter­melőket attól, hogy közvet­lenül rendelkezzenek mun­kájuk gyümölcsének nagyobb részével. Ez Tripalo vélemé­nye szerint, megköveteli va­lamennyi külkereskedelmi vállalat, bank és hasonló szer­vezet státusának megváltoz­tatását. Az ülésen felszólalt dr. Vla­dimir Bakaric is. A Közpon­ti Bizottság egya­ngúlag meg­szavazta azt a javaslatot, hogy dr. Miloš Žanko he­lyére a JKSZ választmányi tagjává Ivo Petrinovicot, a spliti jogi kar rendkívüli ta­nárát válasszák meg. Petri­­novic megválasztásáról a Hor­vát KSZ választmánya dönt októberben. A társadalombiztosító intézetek szerepéről igen sok szó esett a múltban is, de soha nem volt időszerűbb erről a problémáról beszélni mint most, a betegbiztosításról szóló tartományi törvénytervezet megvitatásakor. Mi is a társadalombiztosító intézet? A betegek és az egészségügyi dolgozók is gyakran bí­rálják a biztosítót okkal vagy ok nélkül. Az egész­ségügyi intézmények dolgozói, felhánytorgatják, hogy anyagi helyzetük a betegbiztosítási közösségek hatá­rozatától függ, a betegek pedig — főleg azok, akik nem ismerik eléggé az előírásokat­­— gyakran úgy ér­zik, hogy érdekeiket nem képviseli kellőképpen a biz­tosító. Panaszok, beadványok, tiltakozó levelek, perek tanúskodnak arról, hogy a biztosítottak sok esetben úgy érzik, nem élhetnek jogaikkal. Az egészségügyi intézmények leginkább az év elején, szerződéskötés­kor kerülnek ellentétbe a társadalombiztosító­­ intézet­tel, s nemegyszer csak a községi képviselő-testület egyeztető bizottságának segítségével sikerül megkötni ezeket a szerződéseket. Egyszóval, mind a biztosítot­tak, mind az egészségügyi intézmények dolgozói úgy érzik, függő helyzetben vannak a társadalombiztosí­tóval szemben, s ezen a tényen az sem változtat, hogy a betegbiztosítási közösségek önigazgató testületeiben ott vannak a biztosított dolgozók és az egészségügyi intézmények képviselői is. Itt most csak a társadalombiztosító elleni vádakról szóltunk, s nem szándékozzuk részletezni, mennyiben indokoltak ezek a vélemények. Csupán azt akarjuk hangsúlyozni, milyen fontos most a tartományi egész­ségügyi törvények megszövegezésekor tisztázni, mi is a társadalombiztosító intézet: egyszerű hivatal, afféle szolgáltatási intézmény, vagy egészségügyi politikánkat formáló jelentős társadalmi fórum. Már olyan vélemények is hangzottak el, hogy a társadalombiztosító csak nyűg, szükségtelenül nagy pénzösszegeket felemésztő bürokratikus intézmény, semmi szükség rá, mert csak gátolja a betegek és az egészségügyi dolgozók közötti közvetlen, bensőséges viszony kialakulását. E szélsőséges vélemények mel­lett vannak természetesen más­fajta álláspontok is, de mindmáig nem sikerült pontosan meghatározni, mit is várunk a társadalmibiztosító intézetektől. Ma kezdődik Újvidéken a Tartományi Szakszer­vezeti Tanács értekezlete a betegbiztosítás kérdései­ről. Várható, hogy ezen a megbeszélésen érdekes esz­mecsere alakul majd ki egészségvédelmünk erről a sokat vitatott problémájáról: a társadalombiztosító in­tézetek szerepéről és hatásköréről. K. E. A KSZ zombori községi bizottságának ülése A KSZ zombori községi bizottsága tegnapi ülésén, előkészítette a községi vá­lasztmány e hó 24-én tartan­­­­dó ülését és megvitatta a jelentést a község politikai és gazdasági helyzetéről. Vé­gül elhatározta, hogy Mészá­ros András másodtitkárt ja­vasolja küldöttnek a JKSZ következő értekezletére. Az ülésen bővebb tájékoz­tatást olvasta fel a KSZ üze­mi pártszervezeteinek ülé­seiről, amelyeken a napok­ban az Autobačka és Som­­borski Magazin kereskedelmi vállalatok problémáit vitat­ták. P­ s 5. oldal

Next