Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-17 / 256. szám

.újvidék, 1970. szeptember 17. — IV. évfolyam 138. szám. KOMMUNISTA A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG LAPJA A lusakai értekezlet után Az el nem kötelezettek új távlatai Josip Djerdja A­z el nem kötelezett or­szágoknak hosszú ideig előkészített és nagy érdeklődéssel várt har­madik értekezletén — ame­lyet a múlt héten tartottak meg Lusakában — az ENSZ- tagállamok több mint a fele részt vett. A részvevők és a jószándékú megfigyelők első, általános benyomása, hogy a találkozó részvevőinek szir­mát, álláspontjainak sokol­dalúságát, de ugyanakkor ha­tározott egységtörekvését és az elfogadott dokumentumo­kat tekintve, jelentősen túl­szárnyalta még a derűlátók várakozásait is, mint aho­gyan elkeserítette azokat, akik már az előkészületek alatt kudarcát és az el nem kötelezett politika válságát várták és jósolták. Mindjárt az elején érdemes megje­gyezni, hogy az értekezlet­hez üzenetet intéztek Csou En-laj, Koszigin, a két né­met állam, Lengyelország, Románia, Bulgária, a Vati­kán államfője stb. és mun­káját ilyen vagy olyan mi­nősítésben több európai or­szág nem hivatalos megfi­gyelői is közvetlen közelről kísérték. Az értekezlet előkészüle­tei során egy ideig különö­sen két akadály látszott át­hidalhatatlannak: a kétsé­gek Kambodzsa képviselete kérdésében és a különbsé­gek a dél-vietnami forradal­mi kormány státusát illetően. Közvetlenül az értekezlet előtt azonban, a miniszteri tanácskozáson politikai meg­oldás született. A Phnom Penh-i puccsista kormányt diszkvalifikálták, Szihanuk kormánya pedig teljes poli­tikai támogatást nyert, s noha helye üres maradt az ülésteremben, Kambodzsa megmaradt az el nem köte­lezett országok táborában. A dél-vietnami forradalmi kormány egyelőre megfigye­lői minősítést kapott, de kép­viselőjét az értekezlet olyan rokonszenvvel és tapssal fo­gadta, amelyben ilyen szé­les körű nemzetközi találko­zókon csak a teljes jogú és különös tekintélynek örven­dő államfőknek van részük. Egyelőre még nehéz teljes értékelést adni arról a po­litikáról, amelyet a harma­dik csúcsértekezlet megfo­galmazott a jövőre nézve, s bizonyos időre lesz szükség, hogy felmérjük az értekezlet által hozott széles körű ak­cióprogramot. Mégis már most — minden kockázat nélkül, hogy tévedésbe vagy túlzásba essünk — megálla­píthatók bizonyos tények. Az el nem kötelezett or­szágok további tevékenysé­gükben az eddiginél inkább saját erejükre, lehetőségeik­re és felelősségre támaszkod­nak, saját, közös és az álta­lános nemzetközi problémák megoldásában. A harmadik csúcsértekezlet leglényege­sebb jellegzetességei közé tartozik a részvevők eltö­kéltsége, hogy az eddiginél kitartóbban és teljesebben valorizálják saját lehetősé­geiket és közös erejüket, hogy nagyobb súllyal és ha­tékonysággal vehessék ki ré­szüket a nemzeti és általá­nos feladatok végrehajtásá­ban. Ehhez fűződik az az ál­talánosan elfogadott irány­vonal­, hogy egyetemessége, demokratizálása és nagyobb fokú angazsáltsága útján erő­síteni kell az Egyesült Nem­zetek Szervezetét. Az el nem kötelezett országok azonkí­vül, hogy elismerik a világ­­szervezet általános szerepét a béke megőrzésében, sze­retnék tovább fokozni és hangsúlyozni az ENSZ sze­repét az egyenjogú gazdasá­gi, kereskedelmi és minde­nekelőtt technológiai együtt­működés terén is, amelytől mindjobban függ a függet­len és a fejlődő országok emancipációja és haladása. Hangsúlyozva azokat a ve­szélyeket, amelyeket a tech­nológiai kolonializmus jelent a világ, elsősorban a fejlet­len és még nem teljesen füg­getlen országok számára, a lusakai találkozó új távlato­kat nyitott az el nem köte­lezettség politikája előtt. Az értekezlet határozottan állást foglalt amellett, hogy új nemzetközi mechanizmus kiépítésére van szükség, amely szavatolná a techno­lógiai forradalom vívmá­nyainak legszélesebb körű és zavartalan felhasználását minden ország számára. Az­zal a követeléssel együtt, hogy erősíteni kell az ENSZ szerepét gazdasági, kereske­delmi és technológiai téren, a fenti álláspont az el nem kötelezett országok politiká­ja időszerűsítése egyik leg­nagyobb eredményének te­kinthető. P­olitikai téren a csúcs­­találkozó részvevői küszöbönálló akciói­kat különösen két irányba terelték. Az egyik: a közvet­len hozzájárulás a közel-ke­leti és délkelet-ázsiai válsá­gok demokratikus megoldá­sához, valamint a határozott fellépés a kolonialista, rasz­­szista rendszerek felszámolá­sáért Afrika déli részén. Mint az erőszak és a domi­­náció politikájának határo­zott ellenségei, a lusakai ta­lálkozó részvevői ezeknek a problémáknak a megoldását csakis egy módon kereshet­ték: minden beavatkozás, megszállás, erőszak vagy az erősebb jogának megbélyeg­zésével. Másrészt a részvevők fi­gyelme a mai nemzetközi helyzetet jellemző nagyha­talmi tárgyalások felé for­dult, amelyek új reményt ébresztenek a megnyugvás felé, de ugyanakkor nem kí­vánatos következménnyel is járhatnak az egész nemzet­közi közösségre, tehát az úgy­nevezett harmadik világ or­szágaira nézve is. Lusaká­ban senki sem próbálta két­ségbe vonni a nagyoknak azt a jogát, hogy tárgyalások út­ján rendezzék egymás közöt­ti viszonyukat és viszályai­kat, és senki sem mulasz­totta el, hogy emlékeztessen arra, hogy az el nem köte­lezett országok még első belgrádi értekezletük előtt síkraszálltak azért, hogy a nagyhatalmak a hideghábo­rús módszerek helyett fo­lyamodjanak a politikai pár­beszédhez, nemcsak azért mert ez joguk, hanem mert ez az általános megnyugvást szolgálja. A múlt tapasztalatain okul­va és elvi okok miatt is a lusakai értekezlet részvevői élénk érdeklődést mutattak az iránt, hogy a tárgyalási folyamatokat összehangolják az ENSZ felelősségével, és hogy azok ne történjenek más országok nemzeti érde­keinek kárára. Más szóval, Lusakában úgyszólván vala­mennyi felszólaló követelte, hogy az egyenjogú tárgya­lások módszerét alkalmazzák minden viszályban, tehát a nagyok és a kicsik között is, és hogy szigorúan tartsák tiszteletben más országok jogait és az ENSZ hatáskö­rét. Ily módon az el nem kö­telezettek csúcsértekezlete nagy erőfeszítést tett az irányban, hogy érvényesül­jön a világszervezet teljes­ és állandó jelenléte a mai nem­zetközi életben folyó tárgya­lásokon. A záróülésen elhangzott üdvözlő beszédekben, akárcsak Tito elnök Lusakából hazaérve adott nyilatkozatában is a hang­súly azon volt, hogy az ered­ményes, értékes és jelentős megállapodások és határoza­tok után a leglényegesebb egységesen tevékenykedni azok valóra váltásában. E tekintetben valamennyien számoltak az ENSZ küszö­bönálló jubiláris közgyűlésé­vel, amely egyedülálló alkal­mat nyújt az első közös ak­ciókra, erőfeszítésekre és kezdeményezésekre. Vala­mennyi felszólaló szem előtt tartotta azonban a Kairó és Lusaka között eltelt idősza­kot is, amikor az el nem kö­telezett országok akcióiban nem volt meg a kellő folya­matosság, ami nem marad­hatott nem kívánatos követ­kezmények nélkül. Ezért a harmadik csúcsértekezlet részvevői azzal a szilárd el­határozással váltak el egy­mástól, hogy a jövőben min­dent meg kell tenni a hala­dásért, a szabadságért és a függetlenségért­­ folytatott harc folyamatosságaiért. Lu­sakában jobban mint valaha, nyilvánvaló lett, hogy egyet­len kis, független és szabad­ságszerető ország — de a népek szélesebb közössége — számára is nincs más elfo­gadható alternatíva, mint az el nem kötelezettség. sasátot és tartományt ará­nyosan kell képviseltetni a föderáció felelős tisztségei­ben, hanem együttes felelős­ségükből és érdekeltségük­ből is, hogy a szövetségi szerveket és szervezeteket alkalmassá tegyék a rájuk váró feladatok teljesítésére. Korábban az volt a szo­kás, hogy a szövetségi szer­vek és szervezetek legin­kább meghatározott szemé­lyiségeket igyekeztek felku­tatni. Manapság egyre in­kább megvalósul a másik módszer, tehát az, hogy a káderjavaslatokat­ a szocia­lista köztársaságok és tar­tományok felelősségük tu­datában maguk adják. A JKSZ Elnökségének illeté­kes bizottsága megállapítja: és az arányok tekintetében, az illetékes testületek nem munkálkodnak eléggé azon, hogy a legrátermettebb je­lölteket válasszák, ehelyett­­ szakadatlan vitát folytatnak , az elvek gyakorlati megva-­­ lósításáról: — gyakorta előfordul, hogy­­ a köztársaságok és tartomé-­­ nyok meghatározott tisztség-­­ re csupán egy-egy jelöltet­­ állítanak, s emiatt nem bon- , takozik ki a megfelelő ver-­­ sengés egy-egy vidék jelölt­jei között...” . Erre az elemzésre alapozó- s­dik valószínűleg a JKSZ . Elnökségének káderpolitikai határozattervezete. Felsorol­­­­ják benne mindazokat a­­ funkciókat, amelyeknél al­­l­kalmazni kell a köztársasá­gok és tartományok arányás Világ proletárjai, egyesüljetek! Káderpolitika a föderációban Reálisabb kritériumok A Jugoszláv Kommunista Szövetség Elnökségének tag­jai a holnapi ülést megelő­zően a többi között kézhez kapták A föderáció szervei­nek káderpolitikája című anyagot, amely arra enged következtetni, hogy az ön­­igazgatási rendszer tökéle­tesítésével összhangban a káderpolitikában is megfele­lő változások fognak végbe­menni. Az elnökség illetékes bi­zottsága, amely a Kommu­nista Szövetség fejlesztési kérdéseivel foglalkozik, az alábbiakat mondja a vitain­dító jelentésben: ..A föderá­ciónak mint a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek önigazgatói szocialista közös­ségének további építése megköveteli, hogy az eddi­ginél nagyobb mértékben megvalósítsuk a szocialista köztársaságok és tartomá­nyok jogait, kötelezettségeit és felelősségét, akár a közös érdekű szövetségi ügyek intézésére választanak ká­dereket, akár e kádereket a mandátumuk vagy kineve­zésük letelte után visszafo­gadják.” Amikor a szocialis­ta köztársaságok és a tarto­mányok megválasztják vagy kinevezik embereiket a szövetségi szervekbe és a társadalmi-poi­itikai szerve­zetek szerveibe, érdekeltsé­gük nem csupán abból az alkotmányos elvből követ­kezik, hogy minden köztár­„A köztársaságok és tarto­mányok a káderpolitika te­­kintetében elfogadták azt az elvet, hogy a föderációban minden tisztség bármelyik köztársaságból vagy tarto­mányból való ember szá­mára elérhető. Ez persze nem jelenti azt, hogy min­den köztársaságnak és tar­tománynak okvetlenül min­dig és minden helyre je­lölteket kell állítaniuk.” Az említett elvek, vala­mint azok is, amelyekről szó lesz a JKSZ Elnökségének ülésén és más szövetségi szintű tanácskozásokon, megkövetelik, hogy szorosab­ban és rendszeresebben együttműködjenek a szövet­ségi, köztársasági és tarto­mányi szintű politikai és más szervek és testületek. E­z természetesen előirányoz­za az együttműködés konk­rét mechanizmusának kiépí­tését és bejáratását. Paritás és arányok Korábbi gyakorlatunkban többször előfordultak félre­értések és tévedések a szö­vetségi szervek egy-egy ká­dermegoldása körül. Minden­nek okait a JKSZ Elnöksé­gének bizottsága felsorolja az alábbiakban: ..A szövet­ségi szervek káderösszetéte­­lének problémái ezek, — mivelhogy nincsenek elég világosan meghatároz­va az álláspontok, a paritás képviseleteinek elvét Ez mindenképpen nagyobb ren­det és szilárdabb politikát fog eredményezni. A továbbiakban felsorol­ják azokat a funkciókat is, amelyekre az embereket ké­pességeik, illetőleg az ará­nyosság elve szerint nevezik ki. Ennek az elvnek a meg­határozása már azért is szük­séges, mert a szövetségi köz­­igazgatás jelenlegi összetéte­le olyan, hogy távolról sem tükrözi a nemzetek és nem­zetiségek reális arányait. A további tévedések és félreértések elkerülése és megelőzése végett a JKSZ Elnökségének bizottsága in­dítványozza, hogy alakítsák ki a regionális pályázat insti­túcióját. Ez azt jelenti, hogy egy-egy környezetben meg­határozott tisztségre pályá­zat útján kiválasztják a leg­megfelelőbbet, tehát nem csupán egyet kínálnak fel, és aztán kinevezése vagy visz­­szautasítása körül különféle szükségtelen vitákat támasz­tanak. Rotáció és újraválasztás A szövetségi szervek ká­derpolitikája természetesen nem merül ki a felsorolt el­vekben (paritás, arányosság stb.). Fontos kiegészítő sze­rep jut a rotációnak és az új­raválasztásnak is. „Az újra­választás elvének következe­tes alkalmazása útján lehe­tővé kell tenni a sokoldalú kádercserét a szűkebb és tá­­gabb társadalmi-politikai kö­zösségek, a munkaszerveze­tek és társulásaik között’ — mondja a már említett elem­zés. Ugyanakkor azonban megállapítja, hogy még min­dig nincs megfelelően sza­bályozva egy másik fontos kérdés, nevezetesen az, hogy a társadalmi-politikai kö­zösségek és a munkaszerve­zetek a megbízatás letelté­vel kötelesek visszafogadni az embert korábbi munka­helyére. Nehézségeket okoz az is, hogy a szövetségi funk­cionáriusok kinevezése és felmentése alkalmával nézet­­eltérések merülnek fel a személyi jövedelemmel kap­csolatban is. Ahhoz, hogy a gazdaságból több ember ára­moljon a képviseleti testüle­tekbe és a közigazgatásba é s természetesen ezekből visz­­sza a gazdaságba , megfe­lelő szabályzatokkal ki kell alakítani ennek az áramlás­nak a feltételeit és az irán­ta való érdeklődést. A szövetségi közigazga­tás összetétele és minősége A szövetségi közigazgatás mostani összetétele nem fe­lel meg sem az arányosság elvének, sem a szakkáder­­szükséglet követelményei­nek. A felsorolt adatokból kitűnik, hogy egy-egy köz­társaságból még mindig aránytalanul sok tisztviselő kerül a szövetségi szervek­be (Szerbia például a szö­vetségi tisztviselők 56 száza­lékát adja), s ezt az arány­talanságot semmiképpen sem ehet a szakképzettséggel magyarázni, hiszen az úgy­­nevezett alaptevékenységek­ben az alkalmazottak 16,9 százalékának általános isko­(Folytatása a 4. oldalon) A Szövetségi Végrehajtó Tanács által kinevezett szövetségi közigazgatási funkcionáriusok köztársasági hovatartozása A káderek szakképzettségi struktúrája iskolai végzettség szerint 1968. VI. 30-i 1970. III. 1-i helyzet helyzet ÖSSZESEN 168 funkcionárius 168 funkcionárius Bosznia-Hercegovina SZK 16,38 százalék 16,1 százalék Crna Gora SZK 16,95 százalék 13,7 százalék Horvát SZK 16,38 százalék 20,8 százalék Macedón SZK 11,87 százalék 9,5 százalék Szlovén SZK 10,74 százalék 10,1 százalék Szerb SZK 27,68 százalék 29,8 százalék — Szerbia — 25,0 százalék — Kosovo SZAT — 1,8 százalék — Vajdasági SZAT — 3,0 százalék Alaptevékeny­ Kísérőtevékeny­ségbe beosztott cégekbe káderek beosztott káderek Egyetemi végzettség 49,4 százalék 4,4 százalék Főiskolai végzettség 10,4 százalék 5,6 százalék Középiskolai végzettség 23,3 százalék 24,1 százalék Általános iskolai végzettség 16,9 százalék 65,9 százalék

Next