Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-17 / 256. szám

4. oldal KOMMUNISTA Diagnózis és gyógykezelés A szakszervezetek legfőbb szerve a napokban arról az elemzésről tárgyalt, amely rámutatott a társadalmi­­gazdasági viszonyainkban je­lentkező kedvezőtlen irány­zatok tűzfészkeire. Egyike volt ez azoknak a ritka kí­sérleteknek, hogy egyszer már végre ne a következmé­nyekről, hanem a bajok okai­ról beszéljünk. A szakszervezetek értéke­lése szerint a társadalmi­gazdasági életünkben a ba­jok tűzfészkei a követke­zőkben jelölhetők meg: 1. Az árak és a megélheté­si költségek jelentős növeke­dése. Az idei első hét hónap alatt a tavalyi azonos idő­szakhoz képest a megélheté­si költségek 10 százalékkal emelkedtek, s továbbra is emelkedő irányzatúak. Emiatt különösen azok a családok kerülnek nehéz helyzetbe, amelyeknek csak egy keresőjük van, s az is kevés pénzt visz haza. 2. A munkaszervezetek jö­vedelmüknek csak kis részé­vel rendelkeznek, s ez a szűk keret nem teszi lehetővé a munka eredményei szerinti javadalmazást Ez az oka annak, hogy a foglalkoztatot­taknak csaknem fele havon­ta 800 dináron alul keres. 3. A veszteségek: a múlt évet 1814 vállalat zárta vesz­teséggel. Ezeknek a vállala­toknak 424 158 dolgozója van. Habár a veszteségek valami­vel kisebbek, miint az előző évben, mégis elérték az 5382 millió dinárt. A közös tar­talékalapokban nincs elég pénz ezek fedezésére. 4. A fizetésképtelenség ta­valy gazdaságunk egyik leg­nagyobb problémája volt. A különleges intézkedések ha­tására, amelyeket a szakszer­vezetek is támogattak, a hely­zet valamelyest javult. De még mindig rendkívül sok követelést csupán a bíróság által lehet behajtani. Az ilyen megfizettetés költségei súlyos teherként nehezednek a termelésre, hiszen a bíró­sági meghagyások száma ta­valy meghaladta az 580 000- ret. 5. Túl lassan folyik a ter­melés átállítása, úgyhogy még mindig rengeteg olyan árut gyártunk, ami iránt nincs kereslet a piacon. Az átalakulás azonban azért lassú — mondják a szakszer­vezetben —, mert sok mun­kaszervezetnek nincs pénze a korszerűsítésre, más pénz­forrást viszont nem találhat. Mit állít szembe ezzel a helyzettel a szakszervezet? Mit követel? Miit javasol? Marjan Rožićnak, a tanács titkárának szavai szerint a szakszervezet síkraszáll egy különleges stabilizációs terv meghatározásáért és végre­hajtásáért, amely a köztár­saságok és az összes társadal­mi tényező megállapodása­ként jönne létre. Javasolja továbbá, hogy már október­ben jelöljük meg az 1971-re vonatkozó gazdaságfejleszté­si feladatokat, s fogadjuk el a dolgozók anyagi helyzeté­nek erősítésére és a gazda­ság megszilárdítására irá­nyuló intézkedések tervét. Ezzel egyi­dőben a szakszer­vezet a munkaszervezetek­ben olyan gazdálkodás be­vezetését indítványozza majd, amely mielőbb a meg­szilárduláshoz vezet. Kétségtelen, hogy a szak­­szervezetek diagnózisa ugyan­úgy elfogadható, mint az ál­taluk javasolt gyógymód. Csupán az a kérdés merül fel, hogy a diagnózis meg­állapítása és a gyógykezelés megkezdése között sok idő múlik-e el. A kívánatos az lenne, hogy mielőbb megkez­dődjön a gyógykezelés, mert ellenkező esetben a régi szokás szerint könnyen meg­eshet, hogy mire hozzáfo­gunk a kezeléshez, addigra már elavult a diagnózis. Előkészületben Jugoszlávia úthálózatának általános fe­jlesztési terve (Folytatás a 3. oldalról) 2. Jugoszláv—magyar or­szághatár — Varaždin — Zágráb — Karlovac — Rije­ka. 3. Jesenice — Ljubljana — Zágráb — Belgrád — Niš — Szkopje — Gevgelija. 4. Niš — Dimitrovgrad. 5. Szabadka — Újvidék — Belgrád. 6. Maribor — Ptuj — Krapi na — Zágráb — Karlovac — Bihaé — Knin — Split. 7. Jugoszláv—magyar or­szághatár — Eszék — Dja­­kovo — Samac — Doboj — Zenica — Szarajevó — Jab­­lanica — Mosztár — Metko­­vic. 8. Versec — Gomji Mila­­novac — Kraljevo — Párá­éin. 9. Čačak — Titovo Užice — Crna Gora határa. 10. Trieszt — Koper — Pu­la — Rijeka — Split — Dub­rovnik — Titograd — Rozalj — Kosovska Mitrovica — Priština — Szkopje. -o- Ä szakemberek szerint 10 ezer kilométernyi főútvonal építésével megteremthető az egységes, országos közúti for­galom, és optimális összeköt­tetés alakul ki a szomszédos államokkal, Jugoszlávia pe­dig bekapcsolódik Európa úthálózatába. Az 1975-ig épülő autóutak javaslata A javasolt tervezet meg­valósításának első szakaszá­ban, vagyis az elkövetkező öt évben a következő vona­lakon javasolnak autóútépí­tést: Zágráb — Karlovac — Ljubljana — Postojna — Razdrto — Maribor — Celje. Belgrád — Markovac — Delnice — Rijeka és a belg­rád — zágrábi útszakasz leg­forgalmasabb részein. Ezen­kívül a Horvát Szocialista Köztársaság határtérségétől Koperig. Úgynevezett fél-autóutakat a következő útszakaszokon terveznek: Delnice — Kar­lovac; Slavonski Brod — Szerbia határvonala; Belgrád — Újvidék és Zenica — Szarajevó — Konjic. Jugoszlávia jelenlegi úthálózata A becslések szerint a gép­ kétszereződik, vagyis számuk járművek száma 1975-ig még megközelíti az 1 600 000-ret. Hogyan és mennyi pénz folyik be az I., II. és III. rendű utak építésére Év Az utak ezer kilométerekben hossza az úthálózat minősége korszerű zúzott kő burkolatlan 1939 80,7 1,2 42,5 37,0 1947 81,3 1,8 45,7 33,8 1957 82,3 4,2 48,6 29,5 1967 78,8 16,0 43,0 19,8 1968 88,3 18,2 44,7 25,4 1969 90,1 21,7 42,3 26,1 Motorkerékpár 9 952 Személygépkocsi 6 203 Autóbusz 589 Tehergépkocsi 11351 Különleges gépjármű 1 061 Pótkocsi 2 405 10­ 783 91 005 111 881 8 542 97 942 562 609 1 354 6 143 13 263 17 957 37 703 95 318 2 206 20 321 35 848 1 359 19 178 36 023 850 OOD-nél több gépjármű az országban Gépjármű 1946 1952 1962 1969 (millió dinárban) 1. Folyamatos pénzforrások az üzemanyag árának részesedéséből a gépjárművek átadójából a külföldi gépkocsik utáni illetékből 2. Alkalmi pénzforrások hitelekből szövetségi hozzájárulás köztársasági községi a gazdaság hozzájárulása a M­H hozzájárulása 1 050,7 dinár 874,6 dinár 145,4 dinár 30,7 dinár­­ 366,5 dinár 394,9 dinár 210.1 dinár 191.2 dinár 269,0 dinár 100,8 dinár 200.5 dinár ÖSSZESEN: 2 417,2 dinár Reálisabb kritériumok (Folytatás az 1. oldalról) Mai, 23,3 százalékának közép­iskolai végzettsége van. Nem nehéz megállapítani, hogy ez a távolról sem ki­elégítő helyzet minek a kö­vetkezménye. A káderek al­kalmazásánál eddig nem volt megfelelő politika, a szövet­ségi szervek nem mutattak kellő érdeklődést a szakkép­zett emberek iránt, s nem vették figyelembe azoknak a többnemzetiségű közösségek­nek az összetételét sem, ame­lyeket a szövetségi közigaz­gatás hivatva van szolgálni. Az elemzés látszólag felü­letesen érinti a képviselő­­testületek és a közigazgatás eddig nem megfelelően sza­bályzati viszonyát. Arról van ugyanis szó, hogy bizo­nyos szabályzatok pontatlan­sága vagy téves magyarázása miatt a képviselő-testületek nem tudják kellőképpen be­folyásolni a közigazgatási szervek munkáját és káder­­politikáját. A mulasztásokat néha könnyelműen az ön­igazgatással igazolják. Magá­ban a közigazgatásban né­melyek azt állítják, hogy az önigazgatás nincs megfelelő szinten, az önigazgatáson kí­vüliek között többen han­goztatják, hogy éppen a köz­igazgatásban túl sok is van belőle. Az igazság minden bizonnyal az, hogy ami a közigazgatást illeti,­ valódi önigazgatással még a mai nap sem dicsekedhetünk. Mert ha nem így volna, most nem kellene bizonyos szám­adatokról és álláspontokról vitát tartani. A JKSZ Elnökségének el­vi álláspontjai mindenkép­pen megkönnyítik majd az eddigi mulasztások és prob­lémák felszámolását. Lassú változások Milyen a JKSZ szociális összetétele? A JKSZ Elnökségének a Kommunista Szövetség fej­lesztésével foglalkozó bi­zottsága 1970. szeptember 10-i ülésén megvitatta a JKSZ tagságának 1968-ban és 1969-ben való alakulásá­ról készített elemzést. Ez az elemzés folytatólagos köve­tése a JKSZ tagsága össze­tételében jelentkező válto­zásoknak, méghozzá az 1968- ban bevezetett új módszer alapján. —)(— A Kommunista Szövetség átalakulására kivételes je­lentőségűek a tagság szo­ciális összetételében jelent­kező változások. Ebből a szempontból szükség van a szociális összetétel alapos megismerésére. Ezért aztán több köztársasági központi bizottság és KSZ-szervezet is vizsgálat alá vette a A Kommunista Szövetség átalakulása időszerű helyze­tére való tekintettel hangsú­lyoznunk kell, hogy a dol­gozók száma nem növeke­dett. Mi több, a tagság össz­­létszámában tízegynéhány ezerrel még csökkent is számuk, noha 1968-hoz ké­pest részarányuk viszonylag nagyobb lett, mint a többi társadalmi csoporté. Még kifejezettebb a mező­­gazdasági magántermelők számának csökkenése. Ez a társadalmi csoport számbe­lileg már több éve állandóan fogyatkozik és 1969-ben a legalacsonyabb szintre csök­kent (számuk 81 243, illetve a tagság 7,3 százaléka). Arra számítottunk, hogy a társa­dalmi és gazdasági reform hatása jobban megérződik a falu társadalmi folyamatain, ami aztán hatással lesz a politikai életre, és felkelti a mezőgazdasági magánterme­lők érdeklődését a Kommu­­­nista Szövetség iránt. A parasztok számának csökkenése azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy alaposabban meg kell vizs­gálnunk az időszerű társa­dalmi folyamatokat falun és a KSZ ténykedését. Ezt két­ségtelenül elősegítheti a JKSZ Választmányának kü­szöbönálló ülése, melyen az agrárpolitikáról lesz szó. A dolgozókkal és a pa­rasztsággal szemben az ér­telmiség száma jelentősen növekedett. A műszaki ér­telmiség számbelileg és vi­szonylag is növekszik (mint­egy 5000-rel, vagyis 0,5 szá­zalékkal). Hasonló a hely­zet a humán értelmiségnél is (4000-rel, illetve 0,6 száza-Kommunista Szövetség szo­ciális szerkezetét. Az így nyert adatok s a helyzet megismerése alapot ad majd ahhoz az akcióhoz, amely a kívánt irányba for­dítja a tagság szociális ösz­­szetételét. Mivel most még elég keveset tudunk a szo­ciális összetételről, a folya­matban levő kutatásokat tá­mogatni kell, mert általuk új megismerésekre teszünk szert, és lehetőség nyílik a KSZ ténykedésének bővíté­sére. Ha összevetjük a KSZ szociális összetételét tükrö­ző 1968-as és 1969-es adato­kat, a következő lényeges mozzanatokra figyelhetünk fel: a csoportszerkezet (a KSZ alapvető szociális cso­portjainak számszerűsége) azt mutatja, hogy 1969-ben nem történt jelentősebb vál­tozás a főbb szociális cso­portok között. Ezt igazolja a következő táblázat is: sokkal növekszik számuk­. Ha figyelembe vesszük a tudományos-műszaki forra­dalom hatását, amelyben az értelmiségnek mind nagyobb szerep jut, mondhatjuk, hogy az értelmiség nagyobb poli­tikai ténykedése jelentősen befolyásolhatja önigazgatású társadalmunk fejlődésének irányát. A korszerű mun­kásosztály megteremtése egy­úttal a dolgozók és az értel­miség tudatos összekapcso­lását is jelenti, azaz azok­nak az eszméknek az érvé­nyesülését, melyekért a KSZ programszerűen síkra­száll. A Kommunista Szövetség tagságának változásaiban te­hát két eltérő irányzat ta­pasztalható: csökken a dol­gozók és nő az értelmiség száma. Ez a jelenség meg­követeli, hogy figyelmeseb­ben vizsgáljuk meg és meg­felelőbb magyarázatot ad­junk a korszerű munkás­­osztály fejlődésére Jugo­szláviában. A főbb szociális csoporto­kon belül egyértelműen meg­mutatkozik a szakmailag hoz­záértőbb és a képzettebb kommunisták számának ál­landó növekedése. Ma már többé nem puszta feltevés, hogy a képzett termelő egy­úttal társadalmi-politikailag sokoldalúan tevékenykedő kommunista is. A KSZ saját átalakulásával és a társada­lom átalakulásával igazolja, hogy dilemma nélkül választ adott arra a kérdésre, hogy létezhet-e fejlett társadalom képzett emberek nélkül. A sokoldalúan képzett kommu­nista előfeltétele a KSZ esz­mei vezető szerepe valóra váltásának és az önigazgatá­sú társadalom fejlődésének. A Kommunista Szövetségbe való felvétel számadatai a szo­ciális összetétel jelentős vál­tozásaira mutatnak. A felvé­tel 1969-ben az 1968. év­hez képest nagymértékben visszaesett (1968-ban 175 293, 1969-ben pedig 49 537 új ta­got vettek fel). Figyelembe kell azonban vennünk, hogy 1968-ban különleges társadal­mi körülmények járultak hoz­zá a felvételhez. 1969-ben mások voltak a körülmények, úgyhogy lényegesen kisebb az új párttagok száma is. Mindez jobban megvilágít­ja a KSZ felvételi akcióját 1968-ban és 1969-ben. Most már megállapíthatjuk, hogy 1968-ban 1969-hez képest a felvétel kampányszerűen folyt. Ezt nemcsak az mu­tatja, hogy 1969-ben erősen csökkent az új tagok száma, hanem azt is, hogy a KSZ szervezetileg nem volt képes az 1968-ban felvett nagyszá­mú kommunista befogadásá­ra és társadalmi angazsálá­­sára. A tagfelvétel megcsap­panása 1969-ben egyúttal azt is beigazolta, hogy a KSZ ön­kéntelenül reagálva igyeke­zett összehangolni a felvételt lehetőségeivel és szükséglete­ivel. Sokan úgy vélik, hogy az 1969-ben felvett párttagok száma reális és megfelel a természetes szaporulatnak. Habár ez az értékelés nem lehet eléggé megbízható, arra mindenesetre rámutat, hogy a Kommunista Szövetségbe való felvételt alaposan fel kell mérni, különösen, ha fi­gyelembe vesszük a most fo­lyó eszmei-politikai képzési akciót és ennek lebonyolítá­si lehetőségeit. A tagfelvétel megcsappaná­sa következtében megválto­zott a Kommunista Szövetsé­gen belüli főbb szociális cso­portok részaránya is. 1969- ben például 47 437-tel keve­sebb dolgozót vettek fel a pártba, mint egy évvel előbb. A magántermelőknél a csök­kenés 11 586, a műszaki értel­miségnél 4747, a humán értel­miségnél 6657 stb. Mivel azon­ban nagyobb arányú a dol­gozók és a magántermelők felvételi számának csökkené­se, csoportjuk számbelileg is jobban lemaradt a többitől. Általában a tagfelvétel csökkenése szoros kapcsolat­ban áll a fiatalok felvételé­vel. 1969-ben kevesebb fia­tal lett párttag, mint 1968- ban, úgyhogy a Kommunis­ta Szövetségen belül az ifjú­ság részaránya is csökkent, 24,6 százalékról 23,3 százalék­ra. Érdemes megemlíteni, hogy a tagfelvétel mérséklődésével együtt csökkent a kizártak és az önként távozók száma is. Tavaly az 1968-as évhez ké­pest a kizártak száma 2240- nel, az önként távozók szá­ma pedig 3402-vel kisebb, mint 1968-ban. Vajon az említett adatok alapján választ adhatunk-e a kérdésre, hogy meghozta-e a várt eredményt a Kommu­nista Szövetségen belüli esz­mei-politikai differenciálódás akciója? Meg kell mondani, hogy tévhitben ringatnánk magunkat, ha azt hinnénk, hogy pusztán számadatokkal kimutathatók a társadalmi fo­lyamatok. Az adatokból azon­ban mindenesetre arra követ­keztethetünk, hogy nem túl­ságosan erős az a folyamat, amelynek során a KSZ meg­szabadul azoktól, akik tevé­kenységükben nincsenek ve­le egy platformon. Dr. TOZI­K V. MILIC A KSZ társadalmi csopo­rtjai A KOMMUNISTA SZÖVETSÉG SZOCIÁLIS ÖSSZETÉ­TELE 1968-BAN ÉS 1969-BEN Dolgozók Magániparosok Mezőgazd. magántermelők Műszaki értelmiség Közoktatási, tudományos, kulturális, egészségügyi és egyéb értelmiség Adminisztratív személyzet Vezetők A hadsereg és a közbizton­ság személyzete Nyugdíjasok Egyetemisták Tanulók Háztartásbeliek Munkanélküliek 356 834 31,1 346 821 4 31,2 4 956 0,4 4 641 0,4 84 329 7,4 81 243 7,3 49 900 4,4 54 765 4,9 128 763 11,3 132 853 11,9 139 529 12,2 138 217 12,4 82 941 7,2 67 250 6,1 90 014 7,8 88 541 8,0 90 238 7,9 91 364 8,2 37 083 3,2 38 441 3,5 32 250 2,8 21 756 2,0 33 526 2,9 31 654 2,8 15 721 1,4 14 136 1,3 Társadalmi csoportok A tagok száma 1968 % 1969 p/„ ÖSSZESEN: 1 146 084 100 1 111 682 100 KOMMUNISTA Kiadja a­­Komunist lap- és könyvkiadó vállalat. Szerkesz­tőség: Belgrád, Marx—Engels tér 11. Telefon: központ 335—161 (069-ig), titkárság 330-184 és 130-185. Csütörtök, 1970. szept. 17.

Next