Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-21 / 260. szám

• ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• ! A Mai SLOBODA posztógyár öltönyöknek és női ruháknak­­ való FÉSŰL- ÉS KARTOLT-c Jm­L GYAPJÚ szövetet, a közis­­mert SHETLAND szövetet BegMost és különféle posztót gyárt. \ f] Telefon: 72-203 és 72-243. Igazgató: 72-203. • -----­• • A Moda u svetu rendezvényeken 1967-ben és 1968-­ ban a gyár elnyerte az Aranyszarvas-díjat. I 68S-L Hétfő, 1970. szept. 7. MAGYAR SZÓ Irán jelentősen fokozni akarja együttműködését Jugoszláviával Hoveida miniszterelnök nyilatkozata a Tanjugnak Teheránból jelenti a Tanjug. Amir Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök a Tan­jug különtudósítójának adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy kormánya a Jugoszláviával való együtt­működés lényeges fokozását óhajtja. Rámutatott arra, hogy a két ország együttműködése a múltban nem fejlődött olyan mértékben, mint azt mindkét fél óhaj­totta. Az Iránban végbemenő „fehér forradalomról” szólva a miniszterelnök kijelentet­te, hogy annak legfőbb célja a régi hatalmi és társadal­mi struktúra felszámolása és egy új típusú társadal­mi rend megteremtése, a­­m­ely voltaképpen a már 1963-as agrárreformmal meg­kezdődött Hoveida szólt azokról a problémákról is, amelyek Irán fejlődésében felmerül­tek, amelyeket azonban si­került eredményesen megol­dani. Az ország gyorsan ipa­rosodik és termelése évente 13—14 százalékkal növek­szik. Évente mintegy 200 000 új munkahely nyílik. Irán fő terméke ma a kő­olaj és az ebből származó jövedelem évente több mint egymilliárd dollárra rúg. Irán hamarosan vezet, me­zőgazdasági termékeket és ipari cikkeket is exportálhat. Országának külpolitikájá­val foglalkozva a kormány­fő hangsúlyozta, hogy Irán nem tartja magára nézve kötelezőnek egyetlen olyan politika követését sem, amely nem szolgálja az or­szág érdekeit, illetve a kö­zel-keleti térség békéjét és a világbiztonságot. Irán jó kap­csolatokat tart fenn külön­böző társadalmi rendszerű országokkal, igen szorosan együttműködik a Szovjet­unióval és az Egyesült Ál­lamokkal is és igen szerte­ágazó kapcsolatai vannak Nagy-Britanniával, Jugosz­láviával, Romániával, Fran­ciaországgal, az NS­ZK-val és más országokkal. A Perzsa-öböl térségének jövőjére vonatkozóan Hove­ida kijelentette, hogy Irán világosan kimondta: ebben a térségben nincs helye Nagy- Britannia katonai jelenlété­nek. A Perzsa-öböl térségé­ben ki kellene rekesztenie minden külföldi beavatko­­­zást. Albánia jó viszonyt akar más társadalmi rendszerű országokkal is — jelentette ki Enver Hoxha Tegnap megválasztották a Népi Gyűlés új képviselőit Albániában tegnap megvá­lasztották a népi gyűlés új képviselőit és a helyi ható­sági szerveket. A választá­sok előestéjén mondott be­szédében Enver Hoxha, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy országa nem szándékozik sem a Ke­lethez, sem a Nyugathoz csatlakozni. Enver Hoxha azt mondta, hogy albánia jó és korrekt viszonyt akar más társadal­mi rendszerű országokkal is és ennek illusztrálására hoz­ta fel a skandináviai orszá­gokkal való diplomáciai vi­szony felvételét. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy Albánia nem tett és a jövőben sem tesz semmiféle engedményeket bel- és külpolitikai elveit il­letően. Végül hangsúlyozta, hogy az albán—kínai barátság meg­bonthatatlan, de kijelentette, hogy Albániában nincs egyetlen kínai katona sem. "62 Jordánia beavatkozással vádolja Szíriát (Folytatás az 1. oldalról) bizonyos: a kommandók el­tökélték, hogy mindenáron kitartanak és az eddigiekben rendkívüli harckészségről tettek tanúságot. A Reuter tudósítójának jelentése sze­rint a szíriai határ mentén vasárnap újabb összetűzé­sekre került sor a Paleszti­nai felszabadítási hadsereg és jordániai kormánycsapa­tok között. Az AP hírügy­nökség tudósítója szerint Észak-Jordánia jó részét a kommandók tartják kezük­ben. A ladzsali katonai kormány­zó Amman hat negyedé­ben részlegesen feloldotta a kijárási tilalmat, továbbra is szigorúan tilos azonban a fegyverviselés és a taxik meg a magángépkocsik köz­lekedése. A palesztinai rádió jelen­tése szerint vasárnap újabb harcok folytak Amman Dzse­­bel Husszein nevű negyedé­ben és a palesztinai mene­kültek tábora környékén. Egy másik palesztinai rá­dióközlemény szerint a kommandók rakétákkal lőt­ték Husszein rezidenciáját, ami pánikot és zűrzavart keltett a királyi gárda so­raiban. Washington „éberen figyeli” az eseményeket Melvyn Laird amerikai hadügyminiszter szombat esti sajtóértekezletén kije­lentette, hogy az Egyesült Államok éberen figyel min­den esetleges katonai be­avatkozásra Jordániában Szíria vagy Irak részéről. Hozzáfűzte azonban: az amerikai csapatok mindad­dig nem avatkoznak be Jor­dániában, amíg a királyi hadsereg ura a helyzetnek. Washingtoni megfigyelők véleménye szerint az eset­leges amerikai beavatkozás attól függ, hogy a királyi rendszert közvetlen bukás veszélye fenyegeti-e. A Fe­hér Ház feltétlenül szüksé­gesnek tartja Husszein rend­szerének fenntartását, ame­lyet a Nyugat őszinte ba­rátjának tart. Razak elégedett jugoszláviai látogatásával Szingapúrból jelenti a Tan­jug. Tun Abdul Razak, a ma­­laysiai kormány miniszter­elnök-helyettese hazaérke­zésekor adott nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy nagyon elégedett jugoszláviai láto­gatásával. Razak hangsúlyozta, hogy kormánya továbbra is el nem kötelezett politikát foly­tat, a békéért és a bizton­ságért harcol, Délkelet-Ázsi­­ában és az egész világon. Az indokínai helyzetről szólva azt mondta, hogy sza­vatolni kell a térség vala­mennyi országának­­ semle­gességét, amit elsősorban a nagyhatalmak, az USA, a Szovjetunió és a Kínai NK tehetnek meg. Nixon Írországba is ellátogat Nixon amerikai elnök kü­szöbönálló európai körútjá­nak végén ellátogat Írország­ba is — közölték a Fehér Házban. Nixon érkezését október 3-ára várják Írországban. Alfons Goppel, a bajorországi kormány miniszter­­elnöke feleségével tegnap Újvidékre látogatott. Milenko Bojanic, a szerb kormány elnöke és Sava Filipovic, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnöke fogadták. A vendégek ellátogattak a Matica srpskába és a Pavle Beljanski Képtárba, majd tiszteletükre ebédet rendeztek a Varadin-szállóban. Parlamenti választások Svédországban Stockholmból jelenti a Tanjug. Rendkívül heves politikai kampány előzte meg a teg­napi svédországi választáso­kat, amelyen az ország pol­gárai eldöntötték, hogy a szociáldemokraták marad­­nak-e uralmon vagy pedig átadják helyüket a másik három polgári pártnak. Valószínűnek tartják, hogy a computerek már a késő es­ti órákban vagy legkésőbb hajnalban összegezik az eredményeket. A kommunistáknak legke­vesebb a szavazatok 4 szá­zalékára van szükségük, hogy bekerüljenek a parla­mentbe. Ez döntő fontossá­gú lehet a szociáldemokra­tákra nézve, mert a kommu­nistákkal együtt bizonyosan többségük lesz a nemzetgyű­lésben. Ha viszont a kommu­nisták kiesnek, akkor a szo­ciáldemokratáknak abszolút többségre van szükségük, hogy legyőzzék a másik há­rom polgári pártot. VE AN GENET­É Fichété, (2) Angela Davis 26 éves. Alabamában szü­letett, polgári családban. Az anyja tanítónő volt. Angela nagyon korán kezdett érdek­lődni a marxizmus iránt. Francia irodal­mat tanult Párizsban, majd két évet a nyu­gatnémet egyetemeken töltött. Miután visszatért Kaliforniába, kinevezték a Los Angeles-i egyetem filozófiatanárává. 1968- ban és 1969-ben a Fekete Párduc moz­galom tagja volt, később csatlakozott a kommunista beállítottságú Lumumba­­klubhoz. A fiatal, csinos Angela nem volt haj­landó csatlakozni az amerikai néger bur­zsoáziához. Amikor 1970 márciusában ta­lálkoztam vele Los Angelesben, már dön­tött életút­járól. Az amerikai hatóságok s különösképpen a reakciós Ronald Reagan kormányzó számára Angela Davis olyan nő, akit ha nem is kell okvetlenül meg­ölni, de mielőbb el kell hallgattatni, és mindenképpen kitiltani az egyetemről, ahol a tavasszal a dialektikus materializ­musról tartott előadásokat. Angela azon­ban, ahelyett, hogy csöndben és óvatosan visszavonult volna, mind nyíltabban nyil­vánította ki elégedetlenségét a négerek elnyomása, a Fekete Párduc mozgalom tagjainak meghurcolása, a felszabadító mozgalmak iránti ellenséges magatartás, valamint a kambodzsai beavatkozás miatt. A fényes pályafutás helyett inkább a gettót vállalta Angélával beszélgetve úgy tűnt, hogy nem túlságosan ragaszkodik a Kommu­nista Párthoz, úgy tartja, hogy az ember ösztönszerűleg kezd el harcolni. Nehéz meghatározni, hogy az emberek mikor döbbennek rá, hogy el kell kötelezniük magukat valami mellett. Mikor határozta el Angela, aki néger viszonylatban egészen jól élt, s akit egyetemi tanárrá választot­tak, hogy a gettók lakói mellé kell áll­nia, de nem csupán szavakkal, hanem va­lójában is? A Fekete Párduc mozgalom a ma már világszerte ismert A négerek elkeseredé­séből született és jogaik kivívását tűzte ki célul. A mozgalom eddigi legnagyobb diada­lának számít, amikor a mexikói olimpiai játékokon két amerikai néger sportoló a győzelmi dobogón ökölbe szorított kézzel, föllendített karral adta a világ tudtára, hogy a Fekete Párduc szervezet tagja. Ezt a képet meg kell őriznünk emlékezetünk­ben, de ehhez a képhez hozzátartozik az a keserű valóság is, amely mindennap körül­veszi a négereket. Mit akarnak tulajdonképpen a Fekete Párducok? Kezdetnek polgárai jogaik tisz­teletben tartását és néhány apróbb enged­ményt követelnek, hogy a néger gettók­ban csak néger rendőrség őrködjön, azok, akiket maguk a gettólakók választanak, és hogy nyújtsanak munkaalka­lmat min­den néger számára. Ez nagyon fontos, mert mind több az állástalan néger, és a mun­kaviszonyban levők többsége is csak fél­munkaidővel dolgozik. Mivel a néger csa­ládok rendszerint igen népesek, egyre na­gyobb az életszínvonalbeli különbség a fe­kete és a fehér dolgozók között. Ez nem­csak a nyomort szüli, hanem az igazság­talanság érzetét is. Céljuk nem azonos a fehér Amerika céljaival Származásuk és a rendszer miatt, amely másodrendű polgároknak tartja őket, az amerikai négerek megtagadják mindazt, ami körülveszi őket. Értelmetlennek tart­ják az amerikai fehérek céljait, semmi értelmét sem látják, hogy katonák legye­nek. A Fekete Párduc szervezet, egyéb tevé­kenysége mellett, ahol csak teheti, igyek­szik megszervezni a néger gyermekek in­gyenes étkeztetését. Folyóiratokat adnak ki, és az így szerzett jövedelemből segí­tik a bebörtönzött négerek családját. Gon­doskodnak azoknak a gyerekeiről, akiket a rendőrök vagy a fanatikus fehérek meg­öltek. Előadásokat és dzsesszhangversenye­ket tartanak, és a teljes bevételt jótékony­­sági célokra fordítják. (Folytatjuk) 3. oldal Szófiai nagykövetünk Todor Zsivkovnál Átadta neki Tito válaszát Kiril Miljovszki, a JSZSZK bulgáriai nagykövete szom­baton délután felkereste To­dor Zsivkovot, a Bolgár NK minisztertanácsának elnökét, a BKP KB első titkárát és átadta neki Josip Broz Tito, a JSZSZK elnökének vála­szát Zsivkov levelére. Sürgősen meg kell szüntetni a vérontást (Folytatás az­­ oldalról) A válság békés megoldá­sának akadályozásával a helyzet még inkább kiélező­dik és fokozódik a palesz­tinai nép tragédiája. Az el nem kötelezett országok kö­zelmúltban tartott lusakai értekezlete is rámutatott a politikai megoldás fontossá­gára és Izrael felelősségére amiért ez halasztást szen­ved, egyben támogatásáról biztosította az arab országo­kat és a palesztinai népet igazságos harcukban az ag­resszió, a külföldi beavat­kozás és a nyomás ellen. Jugoszlávia — mint isme­retes — mindig síkraszállt a válság békés megoldása mellett a Biztonsági Tanács határozata alapján, s támo­gatást nyújtott az arab or­szágoknak és a palesztinai népnek törvényes jogaik vé­delmében. Egyben szembe­­szállt mindazokkal a csele­kedetekkel, amelyek újabb feszültséget okoztak a tér­ségben és megnehezítették a válság megoldását. Ezért a JSZSZK kormá­nya apellált a jordániai kormányra és a palesztinai szervezetekre, minél sürgő­sebben szüntessék be a köl­csönös vérontást, hogy el­kerüljék az új áldozatokat és hogy tárgyalások útján kereshessenek megoldást a jelenlegi nézeteltérések át­hidalására. A JSZSZK kormánya kü­lön hangsúlyozza, hogy bármiféle külső beavatko­zás vagy katonai interven­ció Jordániában, akármilyen indokkal is történjék, az ENSZ-Alapokmány durva megsértését, Jordánia szu­verenitásának és területi in­tegritásának tiprását jelen­tené és még jobban bonyo­lítaná és rosszabbítaná a különben is veszélyes hely­zetet a Közel-Kelet és­­a Földközi-tenger térségében, amelynek messzemenő kö­vetkezményei lehetnek az egész világbékére és bizton­ságra nézve.”

Next