Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-21 / 260. szám
Ж oldal "7a- ), Pop Károly, testnevelési tanár temesvári tornász diákjaival pedig olyan ászanákat gyakoroltat, amelyek éppen a szertornához szükségesek. Kitűnő eredményeket ért el. Jasmina Puljo, neves balett-táncosnőnk jóga-könyvében kiérződik, hogy azokat a gyakorlatokat helyezi előtérbe, amelyek a könnyedtséget, kecsességet és ritmusérzéket fejlesztik a gyakorlatozóban. A következőkben főleg Selva Raja —■ dr. Balogh által ajánlott általános jógagyakorlatokat ismertetjük. Ezek egy részét mindenki elvégezheti minden nagyobb nehézség nélkül. Némelyek viszont több hónapos, türelmes gyakorlatozást igényelnek. LÓTUSZ ÜLÉS (padmászana) – A lótusz Indiában a lelki tisztaságnak és a kiteljesedett öntudatnak a szimbóluma. Ahogyan a lótusz a maga makulátlan hófehérségében érintetlenül lebeg a mocsaras vizek fölött, úgy lebeg a rógi tiszta lelke, a testi vágyaktól érintetlenül, az alacsony testi ösztönök minden kísértése fölött. Ez a testtartás, tökéletes egyensúlyával és elszigeteltségével is utánozza a lótuszt. Lassú, egyenletes lélegzéssel, minél többet szívunk be a mindent betöltő életenergiából szanszkritül: Prágából. Egész figyelmünket belsőnkre összpontosítjuk, érzékszerveinket lezárjuk minden külső, zavaró benyomás elől és legtökéletesebb nyugalmat éljük. Ennek a gyakorlatnak rendkívül megnyugtató hatása van az egész idegrendszerre és különösen a szívre. Rendszeresen kell gyakorolnunk, különösen, ha alantas ösztöneinket akarjuk legyőzni. A fokozatosság elvének megtartása érdekében a lótuszt vagy padmászanát később kellene leírnunk, mert ennek végrehajtása a legtöbb kezdő számára a legnehezebb. Most azonban az ászanák leírását mégis ezzel kezdjük, mivel MINDENKINEK ez a póz a Hatha-jóga alapvető helyzete. Sőt néhány szerző a lótuszt és a féllótuszt a legtökéletesebb jógapóznak is nevezi. Emellett a testtartások és légzőgyakorlatok többségénél a lótusz a kiindulóhelyzet. A jógik valamennyi gyakorlat közül a lótuszt helyezik első helyre. Ez Buddha póza. Ennek végrehajtása annál nehezebb, minél idősebb a gyakorlatot végző egyén. A kép alapján úgy tűnik, hogy lényegében nincs semmi nehézség abban, hogy az ember keresztbe tett lábakkal ül. Próbálják meg, és ha a végrehajtás valóban sikerül, annál jobb. Azonban óvakodjunk az ízületek fájdalmat okozó túlfeszítésétől. A lótusz, valamint annak könnyebb változata — a féllótusz (sziddhászana) és a kényelmes ülés (szukhászana) legalkalmasabb a figyelem koncentrálásra és a jógalégzésre. A lótuszban és annak változataiban leghasznosabb a teljes jógalégzés és a légzési gyakorlatok nagyobb része. A gyakorlat kivitele: Üljenek szőnyegre vagy kis gyékényre és lábukat nyújtsák előre. Jobb kezüket alulról csúsztassák a lábfejük alá és lábuk talpát (sarkát) fogják meg. Megfogott sarkukat lassan hajlítsák felfelé és a lábukat térdben hajlítva a bal csípő felső része felé közelítsék. Ugyanezt tegyék a bal lábukkal is. Törzsüket tartsák egyenesen, kezüket pedig tegyék a térdükre. Első kísérletnél a térdük táján valószínűleg fájdalmat fognak érezni. Ilyenkor kissé dörzsöljék meg a térdüket. Ha a fájdalom tovább tart, hagyják abba a gyakorlatot és a következő nap kezdjék meg újból. A lótuszülés elsajátításához gyakran 2, 3, sőt több hónapi kitartó munka is szükséges. Ha kell, gyakorolják még 6 hónapig is, de feltételenül sajátítsák el. Az előkészítő gyakorlatok után tanulják meg a féllótuszt is, ahogy az a képen látható. Ez a póz könnyebb és kellő szorgalommal majdnem mindenki elsajátíthatja. A féllótusz nagyszerűen pótolhatja a lótuszt. Ha viszont ezt is képtelenek megcsinálni, akkor hajtsák végre az úgynevezett könnyűülést, amely lényegében közönséges törökülés. A gyakorlat számára a féllótusz a legelőnyösebb és legkényelmesebb. A földön biztosítja a szilárd támasztékot. Fontos, hogy a pórt erőfeszítés és megerőltetés nélkül tartsák. Azoknak, akik a keleti ülést nem szokták meg, még az ilyen egyszerű póz is jelentős nehézségeket okozhat. Kis kitartással azonban néhány nap alatt elsajátíthatják. A meditációra alkalmas pózok egyikének elvégzésénél figyelmüket irányítják a szívükre. Ebben a pózban a teljes jógalégzés és majdnem valamennyi légzési gyakorlat hasznos. A lótuszban az egyéni sajátosságok szerint három-hat percig lehet ülni. Egyéb keresztbe vetett lábú pózban az időtartam lehet nagyobb is, ha nem okoz semmiféle fájdalmat. A lótuszban a túlságosan hosszú ideig tartó ülés az inak fájdalmas meghúzódását okozhatja. (Folytatjuk) — így csinálom én a pávaállást. — A belgrádi Jasmia Puljo Delhiben, hindu loga mesterrel (Bora Vojnovic felv.) (37) — Nekem elmondta — mondta őrnagy őrnagy. — Azt mondta, egy kémelhárító vár kinn, hogy bejöhessen hozzám. — A kurvapecér. Ráállítok valakit, meg fogom figyeltetni. Ha önnek lennék, nem hagynék itt elöl szigorúan titkos okmányokat. Legalábbis addig nem, amíg jelentésemmel el nem készülök. — Nincsenek itt szigorúan titkos okmányok — mondta Őrnagy őrnagy.— Erre a fajtára gondolok. Tegye lakat alá a páncélszekrénybe, ahol Towser őrmester nem férhet hozzá. — A páncélszekrényhez egyedül Towser őrmesternek van kulcsa. — Attól tartok, csak az időt vesztegetjük — mondta a második kémelhárító elég mereven. Mozgékony, ideges kövér emberke volt, gyorsan és biztosan mozgott. Egy csomó fényképet halászott elő egy nagy vörös dossziéból, amelyet gondosan bőr pilótamellénye alatt rejtegetett. A pilótamellény rikítóit a ráfestett repülőgépektől, amelyek a légelhárítás parancstüzében repültek, és a csinos kis bombasaroktól, amelyek ötvenöt végrehajtott harci bevetést jelképeztek. — Látta már ezeket valaha? őrnagy őrnagy üres pillantása magánlevelekre esett, amelyeket a kórházból küldtek, és amelyekre a cenzor tiszt azt írta, Washington Irving vagy Irving Washington. — Nem. — S mi a véleménye erről? Őrnagy őrnagy hivatalos okmányokat látott ezúttal, amelyeket neki címeztek, és amelyekre ő írta ugyanezt a nevet — Semmi. — Az ön századában van az az ember, aki ezeket a neveket irkálja? — Melyiket? Itt két név van. — Bármelyiket. Kiszámítottuk, hogy Washington Irving és Irving Washington egy személy, és csak azért használ két nevet, hogy félrevezessen bennünket. Ez elég gyakran megtörténik, tudja. — Nem hiszem, hogy volna ember a századomban, aki bármelyik nevet is viselné. Kiábrándult kifejezés futott végig a második kémelhárító arcán. — Sokkal ravaszabb fickó, mint ahogy gondoltuk — jegyezte meg. — Harmadik nevet használ, és úgy tesz, mintha nem is ő lenne. És azt hiszem ... igen azt hiszem, én tudom, mi az a harmadik név. — Izgatottan és ihletetten egy másik fotókópiát rántott elő és nyújtott át Őrnagy őrnagynak, hogy vizsgálja meg. — Erről mi a véleménye? Őrnagy őrnagy kissé előrehajolt, és egy tábori postai levelezőlapot látott, amelyen Yossarian mindent kihúzott a Mary néven kívül, és amelyre ráírta: „Tragikusan vágyódom utánad. A. T. Tappmann tábori lelkész. Egyesült Államok Hadserege.” Őrnagy őrnagy a fejét rázta. — Életemben sem láttam. — Nem tudja kicsoda A. T. Tappmann? — Ő az ezredlelkész. — A kör bezárult — mondta a második kémelhárító. — Washington Irving az ezredlelkész. Őrnagy őrnagyba belenyilallt a riadalom. — A. T. Tappmann az ezredlelkész — helyesbítette. — Biztos ebben? — Igen. — Miért kellett az ezredlelkésznek ezt írnia a levélre? — Talán valaki más írta rá, és csak a nevét vette kölcsön. — Miért kellett bárkinek is az ezredlelkész nevét ide hamisítania? — Nehogy kinyomozzák. — Igaza lehet — döntötte el a kérdést a második kémelhárító pillanatnyi habozás uátn, és sebesen megnyalta szája szélét. — Lehet, hogy egy egész bandával állunk szemben, ez a banda két emberből áll, akik együtt dolgoznak, és neveik véletlenül egymás nevének a fordítottjai. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy így van. Egyikük itt van a századnál, a másikuk fönn a kórházban, a harmadik meg a lelkésznél. Ez hármat tesz ki, nem? Egész biztos ön abban, hogy soha nem látta ezeket a hivatalos okmányokat? — Ha láttam volna, aláírtam volna őket. — Melyik nevet írta volna alá? — kérdezte a második kémelhárító ravaszul. — A magáét, vagy Washington Irvingét? — A sajátomat — mondta neki őrnagy őrnagy. — Washington Irving nevét még csak nem is ismerem. A második kémelhárító megkönnyebbült mosollyal nyugtázta a választ. — Örülök, hogy tisztázta magát, őrnagy. Ez annyit jelent, dolgozhatunk együtt, és nekem minden emberre szükségem van, akit csak megkapok. Valahol az európai hadszíntéren van egy ember, aki rajta tartja kezét az ön levelezésén. Van valami elgondolása arra nézve, hogy ki lehet? — Nincs. — Nahát nekem van egy egészen tűrhető elgondolásom — mondta a második kémelhárító, és előrehajolt, hogy bizalmasan fülébe súghassa. — Az a kurvapecér Towser. Mi másért futkározna összevissza és kiabálná világgá az igazságot rólam? Nos, tehát, ön nyitva tartja a szemét, és abban a pillanatban tudatja velem, ha bárkitől Washington Irving nevét hallja. Megfigyelés alá helyezem a lelkészt, és mindenki mást is itt a környéken. Abban a pillanatban, amikor eltávozott, az első kémelhárító ugrott be Őrnagy őrnagy irodájának az ablakán, és azt akarta tudni, ki volt a második kémelhárító, őrnagy őrnagy alig ismerte meg. — Kémelhárító volt — mondta neki őrnagy őrnagy. — Az istennyila volt — mondta az első kémelhárító. — Én vagyok az egyetlen kémelhárító itt a környéken. Őrnagy őrnagy alig ismerte meg, mert az első kémelhárító elnyűtt kordbársony fürdőköpeny volt, mindkét hónaljában fölfejelve, rongyos flanellpizsama és széttaposott papucs, amelynek az egyik talpa klaffogott. Ahogy őrnagy őrnagy halványan visszaemlékezett rá, ez volt a kötelező kórházi viselet. Az első kémelhárító hízott vagy húsz fontot, és majd kicsattant az egészségtől. — Tulajdonképpen rettenetesen beteg vagyok — nyilvákolta. — Influenzát kaptam a kórházban egy vadászpilótától, és ebből nagyon súlyos tüdőgyulladás lett. — Igazán sajnálom — mondta őrnagy őrnagy. — Egész csomó jó származott belőle — szipogta a kémelhárító. — Egyáltalán nem érdekel a szimpátiája. Engem csak az érdekel, hogy kz megtudja, mit végeztem. L—_»-^ MAGYAR SZÓ HGtfl5, M7fl. swept. TL ^ No005ШВ90 Stuart Mária Egy francia Skótországban Mária már otthonosan érezte magát királyságában, főleg a tó mellett álló Linlithgod kastélyban, ahol született, a falklandi kastélyban, ahol apja meghalt és Andrews, Inch Mahorne kastélyokban. Lovagolt és vadászott. A francia nemes urak távoztak Skótországból, mert ellenséges hangulat vette körül őket, csak egy fiatal francia lovag, Chastelard költő maradt meg kíséretében. Chastelard Edinburgh-ban lakott. Hugenotta volt és a protestáns skótok megtűrték maguk között. Amikor az éjszaka sötétje borul a királynő kastélyára, csak Mária lakosztályának az ablakai világítanak. A franciahonban megszokott fényűzéssel rendezte be lakótermeit, és itt talált nyugalmat zaklatott szíve. Lába előtt Chastelard ült, kezében lanttal és rejtélyes mosollyal meredt úrnőjére. Mária három év óta özvegy, szíve üres, teste elhagyatott. Néha Chastelard-ra veti tekintetét. Egy este a költő megfogta úrnője kezét és megcsókolta. A királynő csak egy másodpercnyi tétovázás után vonta vissza kezét. Chastelard érzelmei fellángoltak. Verseket írt úrnőjéhez: „Óh, halhatatlan istennő, halld meg szavam ...” Akkor este a költő egy apród kezébe adta lantját, és Mária táncra perdült Chastelard-ral. A tánc után kipirulva, boldogan vetette magát karosszékébe.