Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)

1970-10-19 / 288. szám

Hétfő, 1970. október 19. MAGYAR SZÓ Életmentés az országúton Tennivalók vérzés esetén Ha van vérzés, az lehet verőeres és visszeres, eset­leg kevert. A verőeres vér rózsaszínű és arról ismer­hető fel, hogy a vér lüktetés­­szerűen spriccel. A visszeres vérzés egyenletes és a vér sötét meggypiros. Nyilván­való, hogy a verőeres vérzés veszélyesebb, mint a vissz­eres, de nagy, vastag vissz­­érből is el lehet vérezni. A látható külső vérzéseken kívül lehetnek belső vérzé­sek is. A belső vérzés meg­állapítása és ellátása már meghaladja az elsősegély­­nyújtó lehetőségeit. Nyílt vérzés esetén a gyors és ha­tásos vérzéscsillapítás élet­mentő. Ha nagy verőér vér­zik, ujjunkkal azonnal az alatta levő csontra kell szo­rítanunk az eret, mert nagy vereres vérzéstől másodper­cek alatt el lehet vérezni. Ezután érszorító kötést he­lyezünk az ujjunk mögé, a szív felöli irányban. Ke­mény tárgyat, pólyába vagy más anyagba ágyazva szorí­tunk az ér fölé, hogy az eret a csonthoz nyomva, akadá­lyozza a vérzést. A kemény tárgyat kötéssel rögzítjük. Ha több ér vérzik, mint például végtagokon, vad, a végtagot szorítókötéssel lát­juk el, hogy a verőeres és a visszeres vérzést egyaránt gátoljuk. Jó, ha e célra az elsősegélynyújtó dobozban szorítógumik vannak. Amíg a mentő megérkezik Mihelyt meggyőződtünk arról, hogy a sérültet nem fenyegeti elvérzés, fulladás, szívmegállás — sőt, ha kéz­nél van a segítség, akkor már ennek előtte —, értesít­sük a legközelebbi mentőket és a rendőrséget. Érkezésü­kig a sérültet oldalára fek­tetjük. Alsó lábát térdben úgy hajlítjuk be, hogy a 43 fokos szögben előredöntött törzset megtámassza. A má­sik láb a térdben behajlított alsó láb felett nyugodjon. Ebben a testhelyzetben az arc oldalt, lefelé néz. Ez a helyzet azért jó, mert a bal­eseti sérültek gyakran hány­nak, s a váladék így köny­­nyen jut a szabadba, és nem okoz fulladásveszélyt. Oldalt fektetés után a leg­fontosabb teendőnk, hogy a sérült állandó testhőmérsék­letéről gondoskodjunk. Tűző napon lehetőleg ne hagyjuk a sérültet, hanem vigyük ár­nyékba, de ott is vegyük le róla nagy melegben a felesle­ges ruhákat. Hűvösebb idő­ben vagy télen annyi taka­rót tegyünk rá, hogy testhő­mérséklete 36—37 fok kö­zött maradjon. Sohase kíséreljünk meg eszméletben sérültnek szá­jon keresztül gyógyszert vagy folyadékot adni. Az ilyen kísérlet mindig a fél­­renyelés vagy a fulladás ve­szélyével jár. Az eszméleté­nél levő sérültnek — ha van kéznél — nyugodtan adhatunk fájdalomcsillapí­tó tablettát, de még jobb, ha az elsősegélynyújtó do­bozban fájdalomcsillapító kúpot is tartunk. Ha ezt a végbélzáró izom fölé he­lyezzük, biztosan felszívódik és nem fenyeget az a ve­szély, hogy a sérült ki­hányja. (Folytatjuk) A sérültet oldalra kell fektetni Tanuljunk autót vezetni Hogyan tolassunk (1) A tanuló vezetőnek az első időszakban a tolatásnál (hátramenetnél) a kormány helyes irányba fordítása szokatlannak, sőt természet­­ellenes mozgási manővernek tűnik. Ezért van az, hogy nagyon sokszor a hátrame­net közben éppen az ellen­kező irányba fordítja a vo­lánt, mint ahogyan kellene. Amilyen egyszerűnek tű­nik előremenetben, hogy jobbra fordulásnál jobbra, balra fordulásnál balra kell elfordítani a volánt, a tola­tásnál a dolog másként fest. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy tükörből (te­hát előre tekintve), vagy hátrafordulással (a hátsó szélvédőn át az utat figyel­ve, vagy az ablakon kihajol­va) tolatunk-e. Persze, az érzékcsalódás a kezdő veze­tőt mindkét módszert követ­ve rabul ejtheti. Hogy ezt elkerüljük, azt kell tartanunk szem előtt, hogy most — mivel az au­tónk mozgásiránya éppen fordított, vagyis hátrafelé megy — a kocsi hátsó ré­szét tekintsük a megszokott értelemben vett orr-résznek. Vagyis: ugyanúgy kormá­nyozzunk, mint ahogyan szok­tunk. Mert ha a kocsi hát­rafelé megy, és mi is az így megtett utat figyeljük, az autó a kormány elfordítá­­sára éppen úgy viselkedik, mint rendesen: a kor­mány jobbra fordításánál a kocsi hátsó része is jobbra a balra fordításnál pedig balra kanyarodik, illetve mozdul el. Csakhogy viszony­lag lassabban reagál ilyen­kor az autó az ilyen manő­verezésre. És a kezdő vezető rendsze­rint ettől riad meg. Úgy véli, azért nem mozdul a kormány elfordítására a kí­vánt irányba azonnal a ko­csi, mert nem jól forgatta a volánt. Ilyenkor szokták ijedten és nagy lendülettel a már-már helyes irányba elforduló kocsit — ellentétes irányú alákormányzással — mégis rossz útra téríteni. Egyszóval: meg kell szok­nunk, hogy az autó tolatás közben a legjobban leátté­­telezett fokozatban, még az esetleg durva gázadás mel­lett is (ettől persze óvakod­junk, mert szűk helyen így is baj eshet) viszonylag las­­san mozog. Mindenesetre lassabban, mint akár, az első sebességi fokozatban, előremenetben. De túl ezen, előremenetben — mivel mi is elöl, az irányított kerekek­hez közel ülünk, s előrete­kintünk — a kormány el­­fordításával szinkronban és jól érzékelhetően azonnal a kívánt irányba fordul el az autónk. Nem így a hátramenet­nél: idő — mindenesetre több idő — kell ahhoz, hogy a lassan hátrafelé mozgó autónak a figyelemmel kí­sért és a járdaszegélyhez viszonyított valamilyen hát­só karosszéria-része a ke­rekek elfordítását követően „beálljon” a kívánt irányba. És azt se feledjük el, hogy akár előre megyünk, akár tolatunk a kocsival, mindig csak az első kerekeket kor­mányozhatjuk. Csakhogy, amíg az előre­menetben a kormány jobbra fordításával az autó is — a természetes vezetési test­helyzetünkhöz képest — jobbra kanyarodik, a hátra­meneti sebességi fokozatban kapcsolva ez a fordulás, ha hátratekintve nézzük a megtett utat, balra kanyaro­dásnak, ha pedig tükörből figyeljük a kocsi mozgását, akkor jobbra kanyarodásnak tűnik. Bármilyen bony­ólult­nak is tetszik ez a magyará­zat, ha a rajzot is megfi­gyeljük, belátjuk, hogy így természetes. (Folytatjuk) Mrs. Theodora Sibley, egy London közelében levő is­kola tanárnője, egy kisleány és egy kisfiú nagymamája, ma 46 éves, de ne higgyük, hogy csak a katedránál, il­letve a házi varrógépnél ül otthonosan. Két évvel ez­előtt ismerkedett meg az autósporttal, és mostanában a 70-es rajtszámú Ford Mistrale típusú versenygéppel ver­­senyezget. Hogy miért? Saját szavai szerint: nagyon szeret autózni, és két éve valaki rábeszélte, kóstoljon bele a versenyzésbe is. 9. oldal A nők és az autó Feltűnően sok mostanában az olyan írás, tanulmány — vagy csupán megjegyzés —, amely a világ különböző újságjaiban jelenik meg a kormánykerék és a nők vi­szonyáról. Az egyik cikk örömmel kommentálja azt a hírt, amely tudtul adja, hogy az amerikai Ford elő­ször alkalmazott női terve­zőmérnökként, és remélik, hogy ez a fiatalasszony — akinek hatéves fia van — a rajzasztalnál több figyelmet fordít az autóvezető nőkre és a kocsiban utazó gyer­mekekre. Egy másik friss információ arról számol be, hogy Herbert Lewrenz ham­burgi pszichológus közre­adta legújabb kutatásainak eredményeit az autóvezető nők lélektanáról. Angliából pedig olyan fényképeket kaptunk, amelyeken egy nagymama — igaz, nem több mint 46 esztendős — autó­­versenyzőként mutatkozik be. Ezekről a speciális női dolgokról — illetve női au­tós dolgokról — szólunk most mi is néhány szót. Kezdjük a pszichológus megállapításaival, aki tiszta vizet akar önteni a pohárba, vagyis azt kívánja megtud­ni, hogyan fér meg egymás­sal a női lélek, az autótech­nika és a közúti közleke­dés. Azt mindenesetre hatá­rozottan kimondja, hogy nem lehet egyszerűen álta­lánosítani, és kijelenteni, hogy a férfiak vagy a nők jobb autóvezetők. Ugyanak­kor tényként ismerteti, hogy bár a női autóvezetők szá­ma egyre több, a férfiak kö­rében még mindig nem le­hetett felszámolni a nő és az autó viszonyát érintő hát­rányos előítéleteket. A széles körű tudományos vizsgálat viszont azt is fel­tárta, hogy a 30 éven aluli nők biztonságosabban vezet­nek. Legalábbis a statisztika szerint arányosan kevesebb balesetbe keverednek. Jóval több karomból okozói, illet­ve részesei a 30 és 40 év kö­zötti nők, mint a hasonló korú férfiak ... A negyvenen túliak, akár nők, akár férfiak, az ötve­­éves korig nagyjából azonos biztonsággal autóznak. Az ötvenen felüli asszonyok vi­szont — legalábbis Lew­renz vizsgálatai szerint — már több bajt okoznak a vo­lánnál, mint a velük egyidős férfiak. A tudomány során egy régi feltevést­­ megerősí­tettek: az autós nők nem olyan agresszívak, mint a férfiak. Ritkábban vétenek tudatosan a közlekedési sza­bályok ellen, és még olyan esetekben is engedékenyeb­bek, amikor kétségtelenül abban a hiszemben élnek, hogy igazuk van. A balese­teknél viszont veszélyesebb a helyzetük, mint a férfiak­nak, és a halálos kimene­telű szerencsétlenségek szá­zalékos aránya is nagyobb a nőknél, mint a gépkocsiveze­tő férfiaknál.... A Ford Motor Company új konstruktőre, vagyis a cég első női autótervezője, név szerint Madelin R. Hyjas — amint nyilatkozatá­ból kitűnik — ugyancsak tisztában van az autózás lé­lektartával, a baleseti okok­kal, no de azzal is, hogy még sok mindenen lehet vál­toztatni. Új m­unkahelyén többek között meg akarja oldani azt is, hogy az általa tervezett kocsikba a nők — még a kistermetűek is —■ könnyen érjék el és könnyen tudják kezelni a pedálokat. A műszerfalat illetően olyan kiképzést gondol, amelynél a kapcsolók, a fogantyúk, a gombok nem veszélyeztetik­­ a körmök, a harisnyák ép­ségét, sőt a női retikül szá­mára is valóban megfelelő helyet biztosítana. A fiatal és nagyon csinos tervezőnő, aki komputeres zseniként került az autó­gyárba, persze a biztonsági övét és annak célszerű al­kalmazását igen fontosnak tartja, mint ahogy a kor­mánykerék és a vezetőülés közötti jobb harmónia meg­teremtését is, konstruktőri programjának tekinti. Mert azt, hogy világszerte meny­nyi nő ül ma már a kor­mánykerék mögött, valóban hiba lenne nem komolyan venni az autók építőinek. Sőt, a jelek szerint még ar­ra is kell számítani, hogy két unokával büszkélkedő nagymamák hétvégeken au­tóversenyzőkké lépnek elő. Igaz, hogy ez ritkaság, de szintén tény. AZ AUTÓBAN a rendeltetésszerű használat közben előforduló törések 80 százaléka az anyag fáradtsá­gára vezethető vissza. Ezt a vibráció okozza. Megpróbál­ták a fémek polimerekkel va­ló helyettesítését; ezek a kí­sérletek meddőknek bizonyul­tak. A kujbisevi Aviatikai Intézet tudósai, úgy tűnik, megtalálták a megoldást: lét­rehozták a „fémgumit”. Ez voltaképpen csavarvonalba hajtogatott finom acélhuzal, amelyből hideg sajtolással olyan alkatrészeket kapnak, amelyek még a guminál is jobban csillapítják a rezgést. Esős időben „vasalni” kell a féket Itt az ősz, jönnek az esős napok. Kiadós záporok, he­lyenként pedig felhőszaka­dások zavarják a közúti for­galmat. A vizes úttest min­dig veszélyezteti az autó­zást, s a veszélyekre előre számítani kell. Kimutatták a szakemberek, hogy a 0 km/ órán felüli sebességnél a kerekek kezdenek vízpár­nán futni, azaz nem szorít­ják ki maguk alól a vizet tökéletesen, és a tapadás nagymértékben csökken. Kü­lönösen fékezésnél érezhető ez, amikor például a kocsi kis terheléssel fut százon felüli sebességgel. Arra is gondolni kell, hogy egyes márkák fékjei beáznak. Tar­tós haladásnál esőben vagy tócsákkal tarkított úton, kis forgalomban, a fékdobokba jutó víz szinte teljesen elve­szi a fékhatást, „vízkenést” okoz, s fékezésnél a kocsi tovább fut. Ezért menet köz­ben időnként ellenőrizzük, fognak-e a fékek. Ha nem, akkor „vasalni” kell a féke­ket, nagy jobb lábbal gázt adni, bal lábbal pedig érzés­sel, de elég erőteljesen rá­lépni a fékpedálra. Az esős idők beköszönté­vel megnövekednek a kocsi karbantartásának gondjai is. Rendbe kell hozni az ablak­mosót, illetve mindig műkö­désre készen tartani, feltöl­teni; az ablaktörlő gumila­pátjaira is nagyobb figyel­met kell fordítani, megvizs­gálva a gumiéleket, az egyen­letes felfekvést. Meg kell vizsgálni a lám­pák gumitömítéseit is, a be­hatoló víz, illetve vízpára ugyanis tönkreteszi a tükrö­ket, és zárlatot is okozhat, például a féklámpánál, amely kialszik, s lehet, hogy me­net közben ezt észre sem vesszük. Ugyancsak nagyobb figyelmet kell szentelni a korrózióvédelemre, mert nem szükségszerűen rozsdá­sodnak el a krómozott felü­letek, s indul meg a korró­zió a kocsi egész szerkezeté­ben. Gondoljunk arra is, hogy az útépítés, -javítás mi­att a k­ocsi sok éles kavácsot, zúzalékot ver fel a nyári száraz időben, s ez a védő­bevonatok sérülését okoz­hatta. Itt van tehát az ideje a korrózió elleni védekezés több fajta alkalmazásának. AZ ÓZON MEGVÉDI a gépkocsivezetőket a kime­rültségtől és az elalvástól Erre a következtetésre jutot­tak hosszas kutatások után Laghi és Szulczenwski len­gyel mérnökök. Úgynevezett ózonozó készüléket szerkesz­tettek, amely az autó akku­mulátorával működik. * A próbamenet után — amely megállás nélkül 12 órát tar­tott — a gépkocsi vezetője ki­jelentette, hogy a sokszáz ki­lométeres úttal a háta mö­gött is tökéletesen pihentnek, frissnek érzi magát.

Next