Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)
1970-10-19 / 288. szám
Hétfő, 1970. október 19. MAGYAR SZÓ Életmentés az országúton Tennivalók vérzés esetén Ha van vérzés, az lehet verőeres és visszeres, esetleg kevert. A verőeres vér rózsaszínű és arról ismerhető fel, hogy a vér lüktetésszerűen spriccel. A visszeres vérzés egyenletes és a vér sötét meggypiros. Nyilvánvaló, hogy a verőeres vérzés veszélyesebb, mint a visszeres, de nagy, vastag visszérből is el lehet vérezni. A látható külső vérzéseken kívül lehetnek belső vérzések is. A belső vérzés megállapítása és ellátása már meghaladja az elsősegélynyújtó lehetőségeit. Nyílt vérzés esetén a gyors és hatásos vérzéscsillapítás életmentő. Ha nagy verőér vérzik, ujjunkkal azonnal az alatta levő csontra kell szorítanunk az eret, mert nagy vereres vérzéstől másodpercek alatt el lehet vérezni. Ezután érszorító kötést helyezünk az ujjunk mögé, a szív felöli irányban. Kemény tárgyat, pólyába vagy más anyagba ágyazva szorítunk az ér fölé, hogy az eret a csonthoz nyomva, akadályozza a vérzést. A kemény tárgyat kötéssel rögzítjük. Ha több ér vérzik, mint például végtagokon, vad, a végtagot szorítókötéssel látjuk el, hogy a verőeres és a visszeres vérzést egyaránt gátoljuk. Jó, ha e célra az elsősegélynyújtó dobozban szorítógumik vannak. Amíg a mentő megérkezik Mihelyt meggyőződtünk arról, hogy a sérültet nem fenyegeti elvérzés, fulladás, szívmegállás — sőt, ha kéznél van a segítség, akkor már ennek előtte —, értesítsük a legközelebbi mentőket és a rendőrséget. Érkezésükig a sérültet oldalára fektetjük. Alsó lábát térdben úgy hajlítjuk be, hogy a 43 fokos szögben előredöntött törzset megtámassza. A másik láb a térdben behajlított alsó láb felett nyugodjon. Ebben a testhelyzetben az arc oldalt, lefelé néz. Ez a helyzet azért jó, mert a baleseti sérültek gyakran hánynak, s a váladék így könynyen jut a szabadba, és nem okoz fulladásveszélyt. Oldalt fektetés után a legfontosabb teendőnk, hogy a sérült állandó testhőmérsékletéről gondoskodjunk. Tűző napon lehetőleg ne hagyjuk a sérültet, hanem vigyük árnyékba, de ott is vegyük le róla nagy melegben a felesleges ruhákat. Hűvösebb időben vagy télen annyi takarót tegyünk rá, hogy testhőmérséklete 36—37 fok között maradjon. Sohase kíséreljünk meg eszméletben sérültnek szájon keresztül gyógyszert vagy folyadékot adni. Az ilyen kísérlet mindig a félrenyelés vagy a fulladás veszélyével jár. Az eszméleténél levő sérültnek — ha van kéznél — nyugodtan adhatunk fájdalomcsillapító tablettát, de még jobb, ha az elsősegélynyújtó dobozban fájdalomcsillapító kúpot is tartunk. Ha ezt a végbélzáró izom fölé helyezzük, biztosan felszívódik és nem fenyeget az a veszély, hogy a sérült kihányja. (Folytatjuk) A sérültet oldalra kell fektetni Tanuljunk autót vezetni Hogyan tolassunk (1) A tanuló vezetőnek az első időszakban a tolatásnál (hátramenetnél) a kormány helyes irányba fordítása szokatlannak, sőt természetellenes mozgási manővernek tűnik. Ezért van az, hogy nagyon sokszor a hátramenet közben éppen az ellenkező irányba fordítja a volánt, mint ahogyan kellene. Amilyen egyszerűnek tűnik előremenetben, hogy jobbra fordulásnál jobbra, balra fordulásnál balra kell elfordítani a volánt, a tolatásnál a dolog másként fest. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy tükörből (tehát előre tekintve), vagy hátrafordulással (a hátsó szélvédőn át az utat figyelve, vagy az ablakon kihajolva) tolatunk-e. Persze, az érzékcsalódás a kezdő vezetőt mindkét módszert követve rabul ejtheti. Hogy ezt elkerüljük, azt kell tartanunk szem előtt, hogy most — mivel az autónk mozgásiránya éppen fordított, vagyis hátrafelé megy — a kocsi hátsó részét tekintsük a megszokott értelemben vett orr-résznek. Vagyis: ugyanúgy kormányozzunk, mint ahogyan szoktunk. Mert ha a kocsi hátrafelé megy, és mi is az így megtett utat figyeljük, az autó a kormány elfordítására éppen úgy viselkedik, mint rendesen: a kormány jobbra fordításánál a kocsi hátsó része is jobbra a balra fordításnál pedig balra kanyarodik, illetve mozdul el. Csakhogy viszonylag lassabban reagál ilyenkor az autó az ilyen manőverezésre. És a kezdő vezető rendszerint ettől riad meg. Úgy véli, azért nem mozdul a kormány elfordítására a kívánt irányba azonnal a kocsi, mert nem jól forgatta a volánt. Ilyenkor szokták ijedten és nagy lendülettel a már-már helyes irányba elforduló kocsit — ellentétes irányú alákormányzással — mégis rossz útra téríteni. Egyszóval: meg kell szoknunk, hogy az autó tolatás közben a legjobban leáttételezett fokozatban, még az esetleg durva gázadás mellett is (ettől persze óvakodjunk, mert szűk helyen így is baj eshet) viszonylag lassan mozog. Mindenesetre lassabban, mint akár, az első sebességi fokozatban, előremenetben. De túl ezen, előremenetben — mivel mi is elöl, az irányított kerekekhez közel ülünk, s előretekintünk — a kormány elfordításával szinkronban és jól érzékelhetően azonnal a kívánt irányba fordul el az autónk. Nem így a hátramenetnél: idő — mindenesetre több idő — kell ahhoz, hogy a lassan hátrafelé mozgó autónak a figyelemmel kísért és a járdaszegélyhez viszonyított valamilyen hátsó karosszéria-része a kerekek elfordítását követően „beálljon” a kívánt irányba. És azt se feledjük el, hogy akár előre megyünk, akár tolatunk a kocsival, mindig csak az első kerekeket kormányozhatjuk. Csakhogy, amíg az előremenetben a kormány jobbra fordításával az autó is — a természetes vezetési testhelyzetünkhöz képest — jobbra kanyarodik, a hátrameneti sebességi fokozatban kapcsolva ez a fordulás, ha hátratekintve nézzük a megtett utat, balra kanyarodásnak, ha pedig tükörből figyeljük a kocsi mozgását, akkor jobbra kanyarodásnak tűnik. Bármilyen bonyólultnak is tetszik ez a magyarázat, ha a rajzot is megfigyeljük, belátjuk, hogy így természetes. (Folytatjuk) Mrs. Theodora Sibley, egy London közelében levő iskola tanárnője, egy kisleány és egy kisfiú nagymamája, ma 46 éves, de ne higgyük, hogy csak a katedránál, illetve a házi varrógépnél ül otthonosan. Két évvel ezelőtt ismerkedett meg az autósporttal, és mostanában a 70-es rajtszámú Ford Mistrale típusú versenygéppel versenyezget. Hogy miért? Saját szavai szerint: nagyon szeret autózni, és két éve valaki rábeszélte, kóstoljon bele a versenyzésbe is. 9. oldal A nők és az autó Feltűnően sok mostanában az olyan írás, tanulmány — vagy csupán megjegyzés —, amely a világ különböző újságjaiban jelenik meg a kormánykerék és a nők viszonyáról. Az egyik cikk örömmel kommentálja azt a hírt, amely tudtul adja, hogy az amerikai Ford először alkalmazott női tervezőmérnökként, és remélik, hogy ez a fiatalasszony — akinek hatéves fia van — a rajzasztalnál több figyelmet fordít az autóvezető nőkre és a kocsiban utazó gyermekekre. Egy másik friss információ arról számol be, hogy Herbert Lewrenz hamburgi pszichológus közreadta legújabb kutatásainak eredményeit az autóvezető nők lélektanáról. Angliából pedig olyan fényképeket kaptunk, amelyeken egy nagymama — igaz, nem több mint 46 esztendős — autóversenyzőként mutatkozik be. Ezekről a speciális női dolgokról — illetve női autós dolgokról — szólunk most mi is néhány szót. Kezdjük a pszichológus megállapításaival, aki tiszta vizet akar önteni a pohárba, vagyis azt kívánja megtudni, hogyan fér meg egymással a női lélek, az autótechnika és a közúti közlekedés. Azt mindenesetre határozottan kimondja, hogy nem lehet egyszerűen általánosítani, és kijelenteni, hogy a férfiak vagy a nők jobb autóvezetők. Ugyanakkor tényként ismerteti, hogy bár a női autóvezetők száma egyre több, a férfiak körében még mindig nem lehetett felszámolni a nő és az autó viszonyát érintő hátrányos előítéleteket. A széles körű tudományos vizsgálat viszont azt is feltárta, hogy a 30 éven aluli nők biztonságosabban vezetnek. Legalábbis a statisztika szerint arányosan kevesebb balesetbe keverednek. Jóval több karomból okozói, illetve részesei a 30 és 40 év közötti nők, mint a hasonló korú férfiak ... A negyvenen túliak, akár nők, akár férfiak, az ötveéves korig nagyjából azonos biztonsággal autóznak. Az ötvenen felüli asszonyok viszont — legalábbis Lewrenz vizsgálatai szerint — már több bajt okoznak a volánnál, mint a velük egyidős férfiak. A tudomány során egy régi feltevést megerősítettek: az autós nők nem olyan agresszívak, mint a férfiak. Ritkábban vétenek tudatosan a közlekedési szabályok ellen, és még olyan esetekben is engedékenyebbek, amikor kétségtelenül abban a hiszemben élnek, hogy igazuk van. A baleseteknél viszont veszélyesebb a helyzetük, mint a férfiaknak, és a halálos kimenetelű szerencsétlenségek százalékos aránya is nagyobb a nőknél, mint a gépkocsivezető férfiaknál.... A Ford Motor Company új konstruktőre, vagyis a cég első női autótervezője, név szerint Madelin R. Hyjas — amint nyilatkozatából kitűnik — ugyancsak tisztában van az autózás lélektartával, a baleseti okokkal, no de azzal is, hogy még sok mindenen lehet változtatni. Új munkahelyén többek között meg akarja oldani azt is, hogy az általa tervezett kocsikba a nők — még a kistermetűek is —■ könnyen érjék el és könnyen tudják kezelni a pedálokat. A műszerfalat illetően olyan kiképzést gondol, amelynél a kapcsolók, a fogantyúk, a gombok nem veszélyeztetik a körmök, a harisnyák épségét, sőt a női retikül számára is valóban megfelelő helyet biztosítana. A fiatal és nagyon csinos tervezőnő, aki komputeres zseniként került az autógyárba, persze a biztonsági övét és annak célszerű alkalmazását igen fontosnak tartja, mint ahogy a kormánykerék és a vezetőülés közötti jobb harmónia megteremtését is, konstruktőri programjának tekinti. Mert azt, hogy világszerte menynyi nő ül ma már a kormánykerék mögött, valóban hiba lenne nem komolyan venni az autók építőinek. Sőt, a jelek szerint még arra is kell számítani, hogy két unokával büszkélkedő nagymamák hétvégeken autóversenyzőkké lépnek elő. Igaz, hogy ez ritkaság, de szintén tény. AZ AUTÓBAN a rendeltetésszerű használat közben előforduló törések 80 százaléka az anyag fáradtságára vezethető vissza. Ezt a vibráció okozza. Megpróbálták a fémek polimerekkel való helyettesítését; ezek a kísérletek meddőknek bizonyultak. A kujbisevi Aviatikai Intézet tudósai, úgy tűnik, megtalálták a megoldást: létrehozták a „fémgumit”. Ez voltaképpen csavarvonalba hajtogatott finom acélhuzal, amelyből hideg sajtolással olyan alkatrészeket kapnak, amelyek még a guminál is jobban csillapítják a rezgést. Esős időben „vasalni” kell a féket Itt az ősz, jönnek az esős napok. Kiadós záporok, helyenként pedig felhőszakadások zavarják a közúti forgalmat. A vizes úttest mindig veszélyezteti az autózást, s a veszélyekre előre számítani kell. Kimutatták a szakemberek, hogy a 0 km/ órán felüli sebességnél a kerekek kezdenek vízpárnán futni, azaz nem szorítják ki maguk alól a vizet tökéletesen, és a tapadás nagymértékben csökken. Különösen fékezésnél érezhető ez, amikor például a kocsi kis terheléssel fut százon felüli sebességgel. Arra is gondolni kell, hogy egyes márkák fékjei beáznak. Tartós haladásnál esőben vagy tócsákkal tarkított úton, kis forgalomban, a fékdobokba jutó víz szinte teljesen elveszi a fékhatást, „vízkenést” okoz, s fékezésnél a kocsi tovább fut. Ezért menet közben időnként ellenőrizzük, fognak-e a fékek. Ha nem, akkor „vasalni” kell a fékeket, nagy jobb lábbal gázt adni, bal lábbal pedig érzéssel, de elég erőteljesen rálépni a fékpedálra. Az esős idők beköszöntével megnövekednek a kocsi karbantartásának gondjai is. Rendbe kell hozni az ablakmosót, illetve mindig működésre készen tartani, feltölteni; az ablaktörlő gumilapátjaira is nagyobb figyelmet kell fordítani, megvizsgálva a gumiéleket, az egyenletes felfekvést. Meg kell vizsgálni a lámpák gumitömítéseit is, a behatoló víz, illetve vízpára ugyanis tönkreteszi a tükröket, és zárlatot is okozhat, például a féklámpánál, amely kialszik, s lehet, hogy menet közben ezt észre sem vesszük. Ugyancsak nagyobb figyelmet kell szentelni a korrózióvédelemre, mert nem szükségszerűen rozsdásodnak el a krómozott felületek, s indul meg a korrózió a kocsi egész szerkezetében. Gondoljunk arra is, hogy az útépítés, -javítás miatt a kocsi sok éles kavácsot, zúzalékot ver fel a nyári száraz időben, s ez a védőbevonatok sérülését okozhatta. Itt van tehát az ideje a korrózió elleni védekezés több fajta alkalmazásának. AZ ÓZON MEGVÉDI a gépkocsivezetőket a kimerültségtől és az elalvástól Erre a következtetésre jutottak hosszas kutatások után Laghi és Szulczenwski lengyel mérnökök. Úgynevezett ózonozó készüléket szerkesztettek, amely az autó akkumulátorával működik. * A próbamenet után — amely megállás nélkül 12 órát tartott — a gépkocsi vezetője kijelentette, hogy a sokszáz kilométeres úttal a háta mögött is tökéletesen pihentnek, frissnek érzi magát.