Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)

1970-10-18 / 287. szám

1 /' I \ i#***'—­ ­ 1 , IMMT 1 - — - —M­—-111.,I, — "" —" I. ■ - ' -I 1 ' " шШРк Ш . f 1 SíííxWS­. *5 gmj m m minél mnfi­x SB. Megejtettük újévi tárgysorsjátékunk első húzását A CnUJIO H12L­..................................::::::::..........................*.....::::::: аппсм inkább HM SB fl шш §Ш Ш . xxvii. évf. 287. (84d­.) sz. sssss.:: vasárnap, mo. október is. ssttsss Ш J11L IjflfP ni ДД -1 Csendes diplomácia Washington ellenzi, hogy az ENSZ tárgyaljon a közel-keleti helyzetről Abu­­ Ш dinar New Yorkból jelenti a Tanjug: Mahmud Ríjad egyiptomi külügyminiszter az ENSZ jubileumi közgyűlésén, pénteken este elhangzott be­széde után az USA tudtul adta: nem ért egyet azzal, hogy a közgyűlésen általános vitát indítsanak a kö­zel-keleti helyzetről. A State Department egyik magas rangú funkcionáriusa kijelentette, hogy az ameri­kai kormány azért ellenzi ezt a javaslatot, mert nem lát benne kiutat a válság megoldására. Charles Yost amerikai ENSZ-nagykövet véleménye szerint a jelenlegi szakasz­­­­ban nagyobb szükség van a­­ csendes diplomáciára, mint a nyilvános vitákra. Az amerikai nagykövetnek­­ válaszolva, El Zajat egyip­­­­tomi küldött azt mondta, hogy a csendes diplomácia egyszer már félrevezette Egyiptomot, ezért követeli, hogy a közgyűlés tárgyaljon­­ a közel-keleti helyzetről. — , A csendes diplomácia nem­­ más, mint az erőszak törvé­nyének szentesítése — mon­dotta az egyiptomi diploma­­­­ta. A kairói Al Ahram szom­­­­bati számában azt írja, hogy William Rogers külügymi­niszter is, aki pénteken két órán át tárgyalt Mahmud Rijaddal, arra igyekezett rá­beszélni az egyiptomi diplo­mácia főnökét, hogy az EAK fogadja el a csendes diplo­mácia módszerét a közel-ke­leti válság rendezésében. Rijad a javaslatot elutasí­totta, hangsúlyozván, hogy már teljes három év múlt el a Biztonsági Tanács határo­zata óta és mégsem történt semmi annak végrehajtása érdekében. Az Akbar el Jam című kairói lap úgy tudja, hogy az el nem kötelezett országok és az Afrikai Egységszerve­zet tagállamai egységesen követelni fogják az ENSZ- közgyűléstől, hogy ítélje el Izraelt, amiért nem hajtja végre a Biztonsági Tanács határozatát. A javaslatot az addisz-abebai, illetve a lu­(Folytatása a 2. oldalon) Ülésezik az ENSZ-Közgyűlés El Szadat letette az esküt Néhány nap múlva megalakul az új egyiptomi kormány Kairóból jelenti a Tanjug. Az egyiptomi nemzetgyű­lés szombati rendkívüli ülé­sén beiktatták hivatalába Anvar El Szadat új köztársa­sági elnököt. Szadat ezután a képviselők előtt letette a hivatalos esküt. Kötelezte magát, hogy védelmezni fog­ja a köztársasági rendszert. (Folytatása a 2. oldalon) McNamara elutazott hazánkból Jugoszlávia eredményesen fel tudja használni a külföldi kölcsönöket - mondta sajtónyilatkozatában Belgrádból jelenti a Tan­jug. Robert McNamara, a Nem­zetközi Újjáépítési és Fej­lesztési Bank elnöke, egy­hetes hivatalos jugoszláviai látogatása után szombaton elutazott hazánkból. A belg­rádi repülőtéren Janko Smo­­le szövetségi pénzügyi tit­kár és több más magas rangú személyiség vett tőle búcsút. Közvetlenül elutazása előtt a Világbank elnöke sajtó­­nyilatkozatában kellemesnek és hasznosnak ítélte meg ju­goszláviai látogatását, nem­csak azért — úgymond —, mert személyesen is meggyő­ződött róla, milyen nagy si­kereket ért el Jugoszlávia fejlődésében, hanem azért is, mert tapasztalta, hogy ha­zánkban számottevő intézke­dések történtek a fejletlen vidékek gazdasági fejlődésé­nek meggyorsítására. Jugo­szlávia gazdasági politikájá­val kapcsolatban megállapí­totta, hogy a mezőgazdaság, az ipar és az idegenforga­lom fejlesztése végett ha­zánknak nyilvánvalóan to­vábbi külföldi segélyre van szüksége. — Meg vagyok győződve róla, hogy Jugo­szlávia a külföldi kölcsönö­ket eredményesen föl tudja használni — mondta. Nyilatkozata végén remé­nyét fejezte ki, hogy a Vi­lágbank az elkövetkező évek­ben jelentős mértékben nö­velheti a Jugoszláviának fo­lyósítandó kölcsönök össze­gét, majd szívből jövő kö­szönetet mondott Tito elnök­nek és a többi magas rangú személyiségnek azért a szí­vélyes fogadtatásért, amely­ben jugoszláviai tartózko­dása alatt részesítették. Bumeráng Korunk hétfejű sárkánya, az infláció, most már oly veszedelmessé vált, hogy garázdálkodását nem tűrhetjük tovább. Tanakodásra azonban nem sok idő ma­radt, hisz nincs is választás: halogatás nélkül, minden létező fegyver igénybe­vételével meg kell vívni a bajjal. Akinek még esetleg kétségei lennének a helyzet komolyságát illetően, s csupán vaklármának tartja a riasztást, az is gondba eshet az árak ámokfutása láttán. Nem véletlenül jelentette ki a minap Nemzeti Bankunk kormányzója sem, hogy az infláció „megvadult”. Kormányelnökünk ezzel egyidőben sürgős stabilizációs intéz­kedéseket helyezett kilátásba. Legutóbb pedig a JKSZ Elnökségének tegnapelőtti, pénteki ülésén is többen különös hang­súllyal figyelmeztettek az infláció veszé­lyeire, amely a növekvő külkereskedelmi hiánnyal együtt súlyos egyensúlyzavaro­kat és számos aggasztó irányzatot idézett elő a gazdaságban. Gazdaságunk helyzetét tehát semmi­képpen sem nevezhetjük kielégítőnek, hi­szen az idén szeptember végéig 8,4 száza­lékkal növekedtek a nagykereskedelmi árak, a megélhetési költségek pedig 10,2 százalékkal nagyobbak, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Olyan arányú inflációt mutatnak ezek az adatok, amely már régen a vészharangok meghúzására kellett volna, hogy késztessen bennünket. Persze akik akarták, hallhatták a harang­szót korábban is, csak kérdés, hogy volt-e bátorságuk, alkalmuk, lehetőségük bele­vágni a dolgok elevenjébe. A halogatás azonban mégsem indokol­ható, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy ön­­maguktól sohasem tűntek el, szívódtak fel a bajok. Mi több, most már bume­rángként, többszörös erővel csapódnak vissza a megoldatlanul hagyott problé­mák, s érthető, hogy a JKSZ Elnökségé­nek ezen a legutóbbi ülésén már bizo­nyos „népszerűtlen” intézkedéseket, „nad­rágszíj szorításokat” is emlegettek. Ez várható volt, mert a reformot nem lehetett büntetlenül megkerülni. Mi pedig ezt tettük: kisebb és nagyobb nyomások­nak engedve hol itt, hol ott szegtük meg azokat az elveket, melyekre 1965-ben föl­esküdtünk. Talán mindazt, amit akkor oly szent célul tűztünk ki, objektíve nem is lehetett ilyen rövid idő alatt elérni, de ez most nem szolgálhat érvül arra, hogy devalvál­juk az 1965. évi reform céljait. Sőt ezek még hangsúlyozottabban érvényesek, hi­szen — hogy csak az egyik legfontosabbat említsük — ma ugyanúgy vezérelv a gaz­daság megszilárdítása, mint öt évvel ez­előtt volt. Nyilvánvaló azonban, hogy gyökeres változtatások nélkül, elsősorban a rend­kívül túlméretezett fogyasztásnak a reális keretek, tehát a lehetőségek közé való szorítása nélkül ezúttal sem érhetünk célt. Tudjuk ezt mindannyian, csakhogy a megállapodáshoz ez még nem elég. Egyről s másról le is kellene mondani. KORPA Béla Az Interpol a kábítószercsempészek ellen (2. oldal) • STEiNITZ TIBOR: 1971-ben az ENSZ-ben • I. GARAI BÉLA: _ ünnepi atomsortűz (3. oldal) • SZTANCSICS András: Cwingiegg, avagy miért ronda a Rhonda... (4. oldal) A tartomány a változó politikai rend­szerben — Interjú Ilija Rajacictval • CSORBA ISTVÁN: Séta a (nem létező) munkászubbony körül (5. oldal) Böngésző ф KIS E­: Szociális biztonság az önigazgatású társadalomban • N. BOLDIZSÁR KATALIN: Amíg az ember volán mellé ülhet (6. oldal) • BOKA FERENC: Az egyiknek így, a másiknak úgy (7. oldal) • SZOTS ISTVÁN: Páger arany­lakodalma Thaliával • BOGDÁNFI SÁNDOR: Mese a jó fiúról • NÉMETH ISTVÁN: Martonosi szeizmográf (9. oldal) • GÁL LÁSZLÓ: V­ásárlók! Hallgassák meg a SZABADKAI RÁDIÓ REKLÁMMŰSORÁT, megtud­hatják, hogy ф MILYEN MEGLEPETÉST TARTOGAT SZÁMUKRA ф A LJUBLJANAi metal­ica SZABADKAI ÜGYVITELI KÉPVISELETE. MEGLEPETÉSÜNK MINDEN VÄSÄRLÖ SZÄMÄRA ÖRÖMET JELENT! 1071-L

Next