Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)

1970-10-19 / 288. szám

Hétfő, 1970. október 19. MAGYAR SZÓ Atasszi lemondott? Nézeteltérések a szíriai Baath-párt vezetőségéllen Nyugati hírügynökségek azt állítják, hogy dr. Nured­­din Atasszi Szíriai államfő lemondott tisztségéről, és hogy a szíriai Baath párt több vezetőjét házi őrizetbe helyezték. E hírek szerint az események mögött Hafez Aszad tábornok, hadügy­miniszter áll. Damaszkusz­­ban azonban hivatalosan egyelőre nem erősítették meg a fenti híreket A Reuter szerint Atasszi elnök — aki a miniszterelnök tisztjét is betölti — a kö­vetkező 24 óra alatt be­nyújtja lemondását. A brit hírügynökség tudósítója úgy tud­ja, hogy a Baath párt ve­zetőségének katonai szárnya, amelyet Aszad tábornok ve­zet, elhatározta, hogy eré­lyesen feljön a Szalah Dzsi­hád vezette polgári szárny­­nyál, amely közvetlen kato­nai segítséget akart nyújtani a Palesztinai mozgalomnak a közelmúltban lezajlott jordá­­niai eseményekben. A pártvezetőség polgári szárnyának egyik tagja, Zuaien volt miniszterelnök, állítólag a múlt hónapban titokban Jordániában járt és visszatérve azt javasolta a pártvezetőségnek, hogy Szíria közvetlenül avatkoz­zon be a jordániai esemé­nyekbe a Palesztinai mozga­lom oldalán. A hadsereg azonban ellenezte ezt. A hír­ügynökségi jelentések sze­rint Zuaient­ Makhosz volt külügyminiszterrel és más vezetőkkel együtt házi őri­zetbe helyezték. Az Al Nahar Arab Report című bejrúti újság azt írja, hogy Atasszi nem végzi to­vább az állam- és kormány­fői teendőket, nem hajlandó senkivel sem tárgyalni Sza­­jed külügyminiszteren és Musztafa Tiasz vezérkari fő­nökön kívül. Mint ismeretes, a napok­ban a Baath párt iraki veze­tőségében is nézeteltérésre került sor, amelynek követ­kezményeként leváltották tisztségéből Takriti alelnö­­köt. Nyugati hírügynöksé­gek véleménye szerint Tak­­ritit áldozták fel azért, hogy igazolják Irak passzív ma­gatartását a jordániai ese­ményekben. A kanadai városok utcáin katonák és rendőrök őrzik a legfontosabb középületeket Incidens a Downing Streetben Kaunda otthagyta a tiszteletére rendezett vacsorát A brit lapok szerint Heath arrogánsan viselke­dett a zambiai elnökkel szemben Londonból jelenti a Tan­kig. Kenneth Kaunda elnök és az Afrikai Egységszervezet missziójának tagjai vasár­nap Londonból elutaztak New Yorkba. Kétnapos londoni tartózkodása alatt Kauada elnök Heath miniszterelnök­kel, a brit kormány több tagjával és pá­rtvezetőkkel tárgyalt. A zambiai államfő bizo­nyos nyugtalanságát fejezte ki Heath miniszterelnökkel folytatott tárgyalásainak kimenetele miatt, és ugyan­akkor optimizmusát is,­mert magában Nagy-Britan­­niában és a világközvéle­ményben is mind fokozot­tabb az ellenállás a dél-afri­kai fajüldöző rendszer fel­­fegyverzése ellen. A vasárnapi londoni lapok különböző verziókat közöl­nek az incidensről, amely pénteken este a Downing Streetben történt. Kaunda elnök ugyanis a szokottnál előbb távozott a vacsoráról. A Times úgy tudja, hogy a Kaunda tiszteletére rende­zett vacsorán a légkör olyan kellemetlen volt, hogy a brit kormány zambiai főbiz­tosa tegnap felkereste a zam­biai elnököt, hogy meggyő­ződjön arról nincs-e szó félreértésről. A Sunday Times szerint Zambia és Nagy-Britannia kapcsolatai alighanem ismét fagypontra jutnak Kauada és Heath megbeszélései után. A Sunday Telegraph egy zambiai funkcionáriusra hi­vatkozva azt írja, hogy Heath arrogánsan és öntel­ten viselkedett, és Kaunda argumentumai süket fülekre találtak. Kaunda a brit televízió­nak adott nyilatkozatában arra a kérdésre válaszolva, miért távozott korábban a tiszteletére rendezett vacso­ráról, azt mondta, hogy ez bizonyára nem volt szeren­csés körülm­én­y, de nem hi­szi, hogy ezzel sok veszett volna. Kaunda átvette Tito elnök üzenetét Londonból jelenti a Tan­kig. Kenneth Kaunda zambiai elnök, aki az ENSZ misszió­jának élén Londonban tar­tózkodott szombaton este fogadta Dobrivoje Vidićet, hazánk londoni nagyköve­t­ét, aki átadta neki Tito el­nök személyes üzenetét. El Szadat megkezdte kormányalakítási tárgyalásait Észak-Jordániában újabb összetűzések voltak a palesztinaiak és a kormánykatonák között Anvar el Szadat az Egye­sült Arab Köztársaság új el­nöke felszólította a kormány tagjait, hogy mindaddig vé­gezzék funkciójukat, amíg be nem fejezi politikai tanács­kozásait az új kabinet meg­alakításáról. Az Al _ Ahram szerint néhány nap múlva megalakul az új egyiptomi kormány. A MENA hírügynökség je­lentette, hogy Indira Gandhi indiai miniszterelnök — út­ban New Yorkba, ahol részt vesz az ENSZ jubiláns köz­gyűlésén — október 26-án néhány órát Kairóban időzik. Tárgyal El Szadat elnökkel és lerója kegyeletét Nasszer elnök sírjánál. A Reuter jelentette, hogy Jahja Kan pakisztáni elnök vasárnap Kairóba érkezett. A repülőtéren El Szadat el­nök köszöntötte. Jahja Kan ellátogatott Nasszer elnök sírjához, majd az elnöki palotában El Sza­­dattal tárgyalt. Vasárnap az egyiptomi fő­városba érkezett El Dzsaver kuvaiti miniszterelnök is, hogy személyesen köszöntse Szadatot elnöké választása alkalmából. Mohammed Fajek egyipto­mi külügyminiszter-helyettes — jelenti az UPI — szomba­ton este saját kérésére fo­gadja Vinogradov szovjet nagykövetet. _'‘-вУиЈП&.­ ■JÍ.'Sf. £. -? > 4* -a- V . mminniiniiniumnnnmnimnnimu AZ INTERPOL A KÁBÍTÓSZERCSEMPÉSZEK ELLEN (2) A nyersanyagokat Franciaországban fel­dolgozó emberek zöme korzikai. Szerve­zett csoportokban működnek. A legna­gyobb csempészbandát éveken át Antonio Guerini nevű korzikai származású férfi vezette, akit tavalyelőtt öltek meg Mar­­seille-ben. 1917-ben érkezett Korzikáról Franciaor­szágba — alig tizenöt éves volt ekkor. Apja barátjánál kapott alkalmazást, és az atyai jó barát a Földközi-tenger európai kikötővárosaiban levő nyilvános házakat igazgatta. Húsz évvel később már 2000 lány „dolgozott” Guerini számára. Évi 2 mil­liárd régi frankot jövedelmeztek a korzi­kai bevándorlónak. Guerini azonban még több pénzre és hatalomra vágyakozott. Megszervezte Franciaország egyik legnagyobb bandáját, és rávetette magát a kábítószer-kereske­delemre. Újabb és újabb milliárdokat ke­resett. Sok franciaországi és tangeri játékbar­lang tulajdonosa volt. Csupán Marseille­­ben 90 bár és 12 szálloda volt a birtoká­ban. Az Azúr-parton 80 vendéglőt és 24 szállodát mondhatott magáénak. Beválasz­tották a marseille-i városi tanácsba és kitüntetésekkel ékesen jelent meg az ün­nepélyes fogadtatásokon. Tengerparti szál­lodája szinte megközelíthetetlen volt, biz­tonságára számos testőr vigyázott. Ahány­szor csak a villájából az irodájába haj­tatott, sofőrje minden alkalommal más útvonalon vezette a gépkocsit, hogy meg­akadályozza a gazdája ellen esetleg ké­szülő merényletet. Guerini ugyanis jól tudta, hogy jó né­hány ellensége van, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy végezzenek vele. A birodalom szertehullik Hiába volt a testőrség, hiába a gondos óvintézkedések. Guerinit 1966. június 23- án, egy benzinkútnál agyonlőtték. Köz­vetlen ezután letartóztatták mind az öt testvérét, akik valamennyien az ő szolgá­latában álltak és mindannyiukat több évi börtönre ítélték. A gyilkost sohasem ta­lálták meg, nyilvánvaló azonban, hogy a konkurrens banda ölte meg. A franciaországi kábítószer-csempészek és kereskedők ellen lefolytatott bírósági eljárásokon a vádlottak zöme korzikai. A legnagyobb banda főnöke az utóbbi időben Gilbert Coscia volt. Ő is Korzikáról szár­mazott. Párizsban nőtt föl, kalapos mes­terséget tanult. A háború alatt Dél-Ame­­rikába utazott és kábítószerrel kezdett ke­reskedni, de mert nem volt meg a kellő összeköttetése, tönkrement. Csak tapaszta­latokban gazdagabban tért vissza Párizs­ba. Tagja lett a legnagyobb kábítószer­kereskedő bandának, és hamarosan a fő­nök, Antoni Marignani jobb keze lett. Coscia szeretett jól élni. Szívesen mon­dogatta, hogy mindig tudja, mire költi a pénzét. Jövedelme szinte fölmérhetetlen volt. Amikor Montrealban, New Yorkban, Bostonban vagy Mexikóban időzött, min­dig a legfényűzőbb szállodákban szállt meg. Költekezett, szórta a pénzt , holott sem­miféle törvényes foglalkozása nem volt, kizárólag a kábítószer-kereskedelem hozta számára a milliókat. Egyik csempésze, egy diplomata, egyetlenegy úton 400 kiló heroint vitt át az óceánon. Igaz, ez volt a legjobb embere, de nem az egyetlen. 3. oldal Csou En-laj Londonba is ellátogat? Londonból jelenti a Tan­­híg. A Sunday Express című londoni újság tegnap első oldalán ír annak lehetőségé­ről, hogy Csou En-lai kínai miniszterelnök küszöbönálló körútja során Franciaorszá­gon kívül Nagy-Britanniába is ellátogat. A Foreign Office szóvivője ki­jelentette, hogy nem ismeretes előtte ez a lehetőség. Tito nyilatkozata a Holland Televíziónak (Folytatás az 1. oldalról) ben. A cikkíró annak idején a holland ifjúsági brigád pa­rancsnokaként részt vett a Samac—Szarajevó vasútvo­nal építésén. A Hét Vaderland című új­ság elnökünket Európa egyik legjelentősebb politi­kai személyiségének, a De Trouw pedig nagy forradal­márnak nevezi. Nincs haladás béka nélkül Josip Broz Tito köztársa­sági elnök a Holland Televí­zió kérésére október 16-án fogadta W. L. Bruks holland újságírót és válaszolt kér­déseire. Az első kérdés Jugoszlávia el nem kötelezett helyzetére, illetve az el nem kötelezett politika erényeire és előnye­ire vonatkozott. Tito elnök válaszában em­lékeztetett az el nem köte­lezettség eredetére és pozi­tív szerepére a tömbökre osztott világban, hangsú­lyozván, hogy az el nem­­kö­telezettség­­politikája abból a feltevésből indul ki, hogy a világban nem lehet hala­dás, ha nincs béke. Ezért az el nem kötelezett országok a tőlük telhetően elsősorban a béke megőrzésére törek­szenek, a népek közötti egyenjogúságért küzdenek és szembeszállnak a nagy­hatalmak nyomásával. Indokolt az el nem köte­lezett országoknak az a kö­vetelése — mondta Tito el­nök —, hogy a fegyverke­zésre költött óriási pénzösz­­szegnek legalább egy részét fordítsák a fejlődő országok megsegítésére, hogy azok egyenrangú partnerei lehes­senek a fejlett országoknak gazdasági és más téren is. Az el nem kötelezettség politikája — tekintet nélkül minden jóslatra, hogy ku­darcot vall — a belgrádi értekezlettől Lusakáig úgy affirmálódott mint egyetlen kiút a válságba jutott világ Európa a világbéke bástyája lehet Tito elnök a továbbiakban rámutatott arra, hogy Euró­pában ma a helyzet jobb mint a hidegháború idősza­kában, vagy néhány évvel ezelőtt. Valamennyi nehéz­séget azonban még nem si­került áthidalni. A fegyver­kezés tovább folytatódik, fennáll a két tömb és ez ál­landó veszélyt jelent. Más­részt azonban mind többen vannak azok, akik felisme­rik, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Európa egy napon valóban a béke bástyájává váljon a Világon. Az európai biztonsági érte­kezletre vonatkozó javaslat­ról — amely a Szovjetunió­tól és más kelet-európai or­szágoktól ered — Tito elnök azt mondta, hogy hasznos és jó, de alapos előkészületet igényel. Mindig szem előtt kell tar­tani, hogy a két világka­tasztrófa — az első és a má­sodik világháború — éppen Európában kezdődött. Most mindent meg kell tenni, hogy ne kerüljön sor a har­madik világháborúra. Európa kicsiny de egy egység — mondotta a továb­biakban Tito elnök —, s benne az emberek és az or­szágok is szoros kapcsolat­ban állnak egymással. Ezért át kell hidalni a különböző bilaterális vitás problémá­kat. Nem akarjuk senkire ráerőszakolni rendszerünket A következő kérdés Jugo­szlávia belső fejlődésére vo­natkozott amely iránt Hol­landiában is nagy érdeklődés nyilvánul meg. — Amikor mi Jugoszláviá­ban megtaláltuk a szocia­lista országépítés sajá­tos út­jét — válaszolta Tito el­nök —, nem léptünk fel olyan ambícióval, hogy pél­da legyünk mások számára is. Mi senkire nem akarjuk ráerőszakolni rendszerün­ket. Természetesen felhasz­náljuk mindazt, ami pozi­tív más országok fejlődésé­ben, mindazt ami jónak bi­zonyul. A továbbiakban Hollandia és Jugoszlávia egyre bővü­lő bilaterális kapcsolatairól folyt a beszélgetés, majd a holland újságíró megkér­dezte Titto elnököt, hogyan definiálná a bátorság fogal­mát. A bátorság fogalma — Különféle bátorság van — hangzott a válasz. Van olyan bátorság, amikor az ember nincs tudatában a ve­szélynek. Van bátorság, ami­kor emberek nem számol­nak életükkel és minden ok és cél nélkül áldozzák fel. Van o­lyan bátorság, amikor az ember érzi, hogy népe érdekében kell cselekednie. Ez pedig azt jelenti, hogy szembe kell nézni a való­sággal. Az ilyen bátorság nem fizikai vagy pszichikai kategória, hanem elsősorban annak felismerése, hogy va­lamit tenni kell, hogy az em­ber, különösen, ha felelős helyen áll, mindent meg kell hogy tegyen, tekintet nélkül arra, mi történik vele. — Életében mely határo­zatok követelték meg a leg­nagyobb bátorságot? — A Sztálinnal való sza­kítás 1948-ban — hangzott a válasz. — Vajon ehhez fizikai vagy ideológiai bátorságra volt-e szükség. — Azt mondhatom, hogy ideológiai bátorság volt mert munkatársaim és én is láttuk, hogy a szocializmus, ha nem állunk ellent, elve­szítheti azt a jellegét, amely­­ivel bírnia kell. Interjúja végén Tito elnök megelégedését fejezte ki, hogy­ a királynő meghívá­sára feleségével együtt ellá­togathat Hollandiába, hogy megismerkedhet a holland nép alkotó munkájának ha­talmas eredményeivel. Tito elnök örömmel állapította meg, hogy Hollandia azon kevés országok közé tarto­zik, amelyek nemzeti jöve­delmüknek egy százalékát a fejletlen országok megsegí­tésére fordítják.

Next