Magyar Szó, 1970. október (27. évfolyam, 271-300. szám)

1970-10-19 / 288. szám

4. oldal A kölcsönös megismerés szolgálatában Megnyílt a vásárhelyi képzőművészek kiállítása Zentán Tegnap délelőtt Zentán a Művelődési Ház kiállítási termében megnyílt a hód­mezővásárhelyi képzőművé­szek kiállítása. A Zentai Múzeum és a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége Dél­­magyarországi Területi Szer­vezetének rendezésében meg­nyitott tárlat valójában egy hagyomány továbbfejlesz­­tését jelenti. Immár ötödször kerül rá sor. A megnyitóra egybegyűlt vendégeket Trivolszki Géza, a Zentai Múzeum igazgatója üdvözölte. Jelen volt Tóth Elek, Magyarország belgrádi nagykövete. Sajti Imre, a hódmezővásárhelyi városi ta­nács elnöke, dr. Dömötör Já­nos, a vásárhelyi múzeum igazgatója, Fodor József és Hézső Ferenc festők és több más magyarországi vendég, valamint Zenta kulturális és társadalmi életének ve­zetői. Gijetvai Lajos, a községi képviselő-testület elnöke, Hanák László, a KSZ községi titkára és má­sok. Tripolszki Géza üdvözlő szavai után Dömötör János mondott megnyitó beszédet. Hangoztatta annak jelentősé­gét, hogy a két város képző­művészei immár rendszeresen megrendezik az egymás jobb megismerését szolgáló kiál­lításokat. A vásárhelyi festők közül a zentaiak Almási Gyula, Csikós Miklós, Erdős Péter, Fejér Csaba, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Füstös Zol­tán, Hézső Ferenc, Kovács Mária, Lelkes István, Né­meth József, Szalay Ferenc, Fekete János és Végvári Gyula képéit láthatták. A kiállítás megnyitóján megkértük BENES József neves festőt, zentai tanárt, jellemezze néhány szóban az idei kiállítást. Őszintén mondom — kezdte Benes —, a kiállítás anyagát szem­lélve némely festőnél hatá­rozott fejlődést tapasztalha­tunk, egyeseknél viszont bi­zonyos visszaesés észlelhető. Mint Dömötör János a be­vezetőben mondta, a vásár­helyi festők egy sajátos, lo­kális művészetet akarnak megvalósítani, amely mélyen a hagyományokban gyöke­rezik, elsősorban Tornyai és Nagy István hagyatékában. Szerintem Németh József, valamint Fejér Csaba és Fülör Erzsébet képei a leg­érdekesebbek. "Azt hiszem, a vásárhelyi törekvéseket Né­meth­kénél fejezik ki a leg­sikeresebben. Ifj. N.­ Fodor József Téli csendélet című képe Miljenko Hrkac a merényletek napjain Mariborban tartózkodott?! A belgrádi kerületi bíró­ságon Radomir MILOVIC büntetőtanácsa előtt ma reg­gel nyolc órakor megkezdő­dik Miljenko Hrkac pokolgé­pes merénylő bűnperének új­ratárgyalása. Hrkacot a belg­rádi vasútállomáson és az Október 20. moziban elköve­tett merényletéért, mint is­meretes, ugyanez a bíróság halálra ítélte. Az ítélethir­detés után azonban Miljen­ko Hrkac a vizsgálati köze­geknek kijelentette, hogy a merényleteket mások követ­ték el, s az ő bűnrészessége állítólag csupán abból áll, hogy őrizte a pokolgépeket. A Legfelsőbb Bíróság elren­delte a bűnper újratárgya­lását. Időközben az illetékes szervek Božo Hrkacot, Mi­ljenko testvérbátyját is le­tartóztatták. Az ő és még négy személy bűnperét a ma­ribori kerületi bíróság fogja tárgyalni. Miljenko Hrkac az első tár­gyaláson nemcsak, hogy ma­gára vállalta a merényletek elkövetését, hanem a vizs­gálati fogságban és a tár­gyaláson egyaránt a bűncse­lekmények legapróbb rész­leteit is elmondta. Az idő­közben letartóztatott Božo Hrkac az első tárgyalást a közönség számára fenntar­tott padsorokból nézte végig, s úgy viselkedett, mintha nagyon meglepte volna öcs­­cse tevékenysége. A ma kezdődő tárgyalás­nak véglegesen fényt kell de­rítenie arra, hogy ki követ­te el a merényleteket. A vádiratnak egy szavát sem változtatták meg. A köz­vádló, akárcsak az első tár­gyaláson is, egyedül Miljen­ko Hrkacot terheli a merény­letek elkövetésével. Dr. Jo­van VUKČEVIC, a vádlott védőügyvédje azonban azt állítja, hogy Miljenko Hrkac a vasútállomáson és az Ok­tóber 20. moziban történt me­rényletek napjain Maribor­ban tartózkodott, s ezt Mi­ljenko egykori munkaszer­vezete, a maribori téglagyár igazolni tudja. A merény­letet tehát más vagy má­sok követték el. Jovan POPOVIC tűzsze­rész már az első tárgyaláson is azt állította, hogy az óra­­szerkezetes pokolgépeket egy személy képtelen volt össze­szerelni és időzíteni. A tűz­szerész kijelentette, hogy a ma kezdődő tárgyaláson bi­zonyítani fogja ezt az állí­tását, amiből pedig az kö­vetkezik, hogy a merénylő­nek segítőtársai is voltak. A tárgyalásról részletesen beszámolunk olvasóinknak. Szs. MAGYAR SZÓ Repülőbemutató Újvidéken NEM MINDENNAPOS látványban volt része a cseneji repülőtéren összegyűlt mint­egy harmincezer nézőnek. A város felszabadulása, a Vajdasági Repülőszövetség, va­lamint a Heroj Pinki Repülőklub megalakulásának évfordulója alkamából rendezett repülőbemutató és egyben légi gyakorlat nemcsak az újvidékieket, hanem a környék­beli falvak lakóit is kicsalta a reptérre. Temerinből és Szőregről sokan kerékpáron jöttek, egy-két diákcsoport pedig gyalog érkezett a helyszínre. A nézősereg osztat­­lan­ tetszését váltotta ki a légi akrobáció, az ejtőernyősök célugrása, a repülőmodel­lezők, a különféle gépek — köztük hangon túli sebességgel száguldó sugárhajtású gépek —­ bemutatója. Nem kisebb érdeklődéssel szemlélték a nézők a honvédelmi te­rületi egységek gyakorlatát, amelynek során mintegy száz „ellenséges” katona ejtőer­nyős támadást hajtott végre a repülőtér ellen, támadásuk azonban — természetesen — sikertelenül végződött, mert a védők erős tűzzel fogadták, és végül is „megsemmi­sítették” a betolakodó egységet. M. A Plitvicei Nemzeti Park húsz éve Dragutin Haramija, a Hor­­vát Szábor végrehajtó taná­csának elnöke tegnap a Plit­­vicei-tavakra látogatott, s megtekintette az újonnan felépült Jezero-szállót vala­mint a Plitvicei Nemzeti Park húszéves fejlődéséről szóló kiállítást. Utána elbe­szélgetett a Plitvice idegen­­forgalmi vállalat képviselői­vel. Ezek tájékoztatták a horvát kormány elnökét a folyamatban levő építkezé­sekről, s arról, hogy az idén jöttek létre először a felté­telek az idegenforgalmi idény meghosszabbítására. A Plitvicei-tavak ezentúl egész éven át felkészülten várják a vendégeket. Amíg az ember volán mellé ülhet (2) A soförjelölt az oktató szemével Újvidéken pillanatnyilag húszan taníthatnak autót vezetni: húsz vizsgázott instruktor, akik vagy ma­gánórákon sajátíttatják el a közlekedés fortélyait, vagy valamelyik autóiskolában vannak alkalmazásban. Jova Mijađžević a saját fotyóján oktat. Negyven di­nárt kér egy órára. Ebből fi­zeti a rendőröknek az L— tábláért a napi bért, ebből veszi a benzint és fizeti az illetékeket. És mit nyújt Mijađžević instruktor a ta­nuló vezetőknek ezért a 40 dinárért? — Gyakorlati órákat adok. Útközben persze magyará­zok. Tanítványommal közö­sen vitatjuk meg az utcán adódó közlekedési problé­mákat, megmutogatom neki, hogy az autóban mi mire szolgál, és útbaigazítást is adok neki, hogy milyen könyvből készüljön fel a vizsgára. Ha kell, egy-egy kérdést közösen dolgozunk­­ fel. Az a baj, hogy a sofőr­­t jelöltek olcsón szeretnének­­jogosítványhoz jutni. Félnek­­ például, hogy „túltanítom” őket. Tíz órát, sőt egyesek csak öt órát vesznek tőlem, és aztán kiállnak vizsgázni. Én meg csak sajnálkozom rajtuk, mert látom, hogy mire jutnak vele. Ugyanígy vannak az orvosi bizonylat­tal is. Ha az egyik egész­ségügyi intézményben eluta­sítják őket azzal, hogy autó­vezetésre alkalmatlanok, el­mennek a másikba, és ott megkapják a szükséges egészségi bizonylatot. Hogy ez kinek a lelkiismeretén szárad, nem tudom, de én együtt ülök a tanítványom­mal a volán mellett, és jól látom, hogy valaki esetleg tévedett. És még egy dolog: mi, magánoktatók, nem tu­dunk vizsgaterminushoz jut­ni. Tanítványaink hónapokig várnak, mire sorra kerülnek. És közben felejtenek, mert egy sofőrjelöltnél gyakorlat­ról még nem beszélhetünk, ez érthető. Milenko Pálné, az újvidé­ki motorosklubban oktató. — Kevés az a 20 óra, amit tanfolyamunkon a gyakorla­ti oktatásra irányoznak elő. Hát még ha idősebb a vizs­gázni vágyó. Mi itt, az au­tóiskolában egy-egy tanfo­lyamon 18 elméleti órát is adunk. Csakhogy azt nem veszik komolyan. — Vajon ezek az órák felölelik-e az egész vizsga­anyagot? — Tulajdonképpen útmu­tatásul szolgálnak. Megma­gyarázzuk, hogy mit kell megtanulni. — Számon tartják-e az újvidéki motorosklubban, hogy hány végzős tanfo­lyamhallgatójuk teszi le a sofőrvizsgát, és hogy ha­­nyadszorra? Pálné instruktor vállat von: — Nemi ízen. N. BOLDIZSÁR Katalin Hétfő, 1970. október 19. Óvintézkedések a törökországi kolerajárvány miatt káros elővigyázatossági in­tézkedéseket, amikor még csak a gyanúja állt fenn a törökországi kolerajárvány­nak. Valamennyi határátjárón és repülőtéren egészségügyi felügyelők állnak, hogy el­lenőrizzék, van-e oltási bi­­zonyatuk a Törökországból ér­kező utasoknak. Akinek nincs, azt a helyszínen be­oltják. Ezenkívül egészség­­ügyi hatóságaink elrendelték a köztársasági egészségügyi szolgálatoknak, hogy kísér­jék figyelemmel a határon beoltott személyek egészségi állapotának alakulását, hogy idejekorán fölfedezhessék az esetleges megbetegedést. Újabb intézkedéseket a A Szövetségi Egészségügyi és Népjóléti Tanács már szombaton megtette a szó­tanács csak akkor tesz, ha tovább terjed a kolera Tö­rökországban. Macedón traktoros a legjobb Szlavko Bogdanovszki bi­­tolai traktorista lett az első a traktoristák szövetségi szántóversenyén. A mace­dón csapat színeiben ver­senyzett A hernyótalpas traktorok versenyében a boszniai Bego Mujkic sze­rezte meg az első helyet. Az előző versenyszámban Szlo­vénia, a másodikban pedig Bosznia-Hercegovina csapa­ta győzött. A 12. szövetségi versenyen, amelyet Szkopje mellett tar­tottak, 15 csapat vett részt „Apádnak nem mondjuk meg!” Szép dolog, ha a szülők egymást kímélik, de nem vezet célra, ha épp ilyesmivel. A gyermek mulasztása nem lehet titok a másik szülő előtt, még akkor sem, ha indítékaink esetleges kímélési szándékból fakadnak, vagy éppen azért, mert feltételezzük, hogy a hirtelen haragú ember majd elpáholja gyengén tanuló gyerme­két. A rosszban, a mulasztásban nem válhat a szülő gyermeke cinkosává, nem vállalhatja a hazugságot, s nem biztathatja gyermekét sem ilyen tettekre. A gyereket rá kell szoktatni, hogy vállalja tettének következményeit, még akkor is, ha azok kényelmetle­nek lehetnek számára. Nem a letagadásra kell biztatni, hanem ellenkezőleg, a nyílt kiállásra kell serkenteni. Nem szabad rászoktatni, hogy az anyja szoknyája vagy az apja válla mögé bújva várja meg a felhők elvonu­lását. Az egyenes kiállás nehéz dolog, de ez a jellem egyik fontos tartozéka. Egyik szülő sem lehet segítője gyermekének abban, hogy kijátsszák, becsapják a másikat. Az ilyen tett ké­pes elhitetni a gyerekkel, hogy két igazság van. Az egyik az apa, a másik az anya igazsága. A gyermek em­berré nevelésében mindkét szülőnek azonos mércéket kell alkalmaznia. Minden tettet — jót és rosszat — egy­forma alapossággal kell elbírálni és mérlegelni. Nem te­hetjük, hogy mi szülők egymást becsapjuk, méghozzá éppen abban, ami a legszentebb dolog: közös gyerme­künk nevelésében. M. G.

Next