Magyar Szó, 1970. november (27. évfolyam, 301-328. szám)

1970-11-03 / 303. szám

Kedd, 1970. november 3. Mai Egy hullámhosszon A MAGAS SZINTŰ jugoszláv—román tárgyalások, beleértve az államfők gyakori személyes találko­zóit is, már nem számítanak rendkívüli események­nek, hanem szervesen beleilleszkednek a két szomszédos szocialista ország között hagyományossá és szinte állan­dóvá lett tanácskozások, vélemény- és tapasztalatcserék láncolatába. Nicolae Ceausescunak, a román államtanács elnökének ma kezdődő kétnapos baráti látogatására azon­ban a két ország sokoldalú diplomáciai tevékenységének egy olyan rendkívül eredményes időszaka után kerül sor, amely a brdói találkozónak nagyobb jelentőséget kölcsö­nöz, elsősorban európai szempontból. Nem sokkal az el nem kötelezett országok nagy vissz­hangot keltett lusakai találkozóját követően (jegyezzük meg itt, hogy a román sajtó megkülönböztetett figyelem­mel kísérte a csúcsértekezlet munkáját, és bőségesen tu­dósított róla) Tito elnök vendégül látta az egyik szuper­­hatalom, az Egyesült Államok elnökét, és nemcsak a vi­lágproblémák legsúlyosabbjairól folytatott vele hasznos párbeszédet, hanem­­ éppen Lusaka szellemét és hatá­rozatait tolmácsolva — arról is tájékoztatta Nixont, ho­gyan tekintenek az el nem kötelezett, illetve a kis és közepes országok a nemzetközi viszonyok nagyobb fokú demokratizálásának lehetőségére. Ceausescu elnöknek mindössze néhány nappal ezelőtt szintén alkalma volt ta­lálkozni Nixonnal, és folytatni a tavaly augusztusban Bukarestben megkezdett eszmecserét. A román államfő szinte közvetlenül az ENSZ-közgyű- lésről érkezik hazánkba. A jubileumi ülésszakon való személyes részvételével Ceausescu mintegy hangsúlyozni kívánta azt a jelentőséget, amelyet Románia tulajdonít a világszervezetnek, és élt az alkalommal, hogy ismétel­ten kidomborítsa azokat az elveket, amelyeket Romá­nia elsődlegesnek tart az országok és népek közötti vi­szonyban, ez pedig: a nemzeti függetlenség és szuvereni­tás tiszteletben tartása és a be nem avatkozás egymás belügyeibe. A jugoszláv küldöttség New Yorkban szintén minden tőle telhetőt megtett, hogy az ünnepi ülésszak ne legyen meddő manifesztáció, hanem — a nagyhatalmak kizáró­lagossága és egyezkedése ellenére — kidomborította az ENSZ felelősségét kozunk létfontosságú problémáink meg­oldásáért. A két szocialista ország a világszervezetet olyan pótolhatatlan eszköznek tekinti, amely nélkül elképzelhe­tetlen az országok egyenrangú és szabad fejlődése, a köl­csönös megértés, megbecsülés légkörének megteremtése a világ népei között. Jugoszlávia és Románia egyaránt nagy jelentőséget tulajdonítanak az Európában elindult pozitív folyamatok­nak, azokat eleve támogatták, sőt kezdeményezték is, és érthető, hogy a jelen pillanatban figyelmük kontinensünkre összpontosul. Tito elnök sorra látogatta a Közös Piac tagállamait, és az európai politikai színtér olyan jelentős személyiségeivel találkozott, mint Brandt és Pompidou, Ceausescu pedig különösképpen a balkáni együttműködés előmozdításán fáradozik. Románia — noha tagja a Var­sói Szerződésnek — az európai biztonság megteremtését nem a katonai tömbök közötti koegzisztenciában, hanem azok fokozatos felszámolásában látja, és ilyen szempontok vezérlik az összeurópai értekezlet előkészületeiben is. A fenti példákból is látszik, hogy a két szomszédos ország azonos vagy igen hasonló nézeteket vall a nem­zetközi élet legfőbb problémáiról, és mondhatni — egy hullámhosszon fejti ki külpolitikai tevékenységét. A Titu—Ceausescu megbeszélésekhez azonban nemcsak a jugoszláv és román szempontból is gazdag „diplomáciai ősz” szolgáltat időszerű témákat, hanem az élet úgyszól­ván minden területére kiterjedő és állandóan fejlődő két­oldali együttműködés is. Íme csak néhány adat: a két ország aláírta az 1971 és 1975 közötti időszakra vonatkozó kereskedelmi egyezményét, amely 540 millió dolláros áru­csere-forgalmat irányoz elő, és az előző öt évhez képest kétszeres növekedést jelent. Befejeződött, vagy folyamat­ban van több hosszú lejáratú megállapodás kidolgozása az ipari kooperáció terén, elsősorban a gép- és vegyipar­ban, meg a gépkocsigyártásban. A kooperáció fejleszté­sére és a más országok piacain való eredményesebb fel­lépés szavatolására közös bankkonzorcium alakult. Végül — de nem utolsósorban — említsük meg, hogy véglege­sítés előtt áll a két szomszédos ország barátságának és közös alkotómunkájának szimbólumaként álló al-dunai vízerőműrendszer második fokozata megépítésének terve is. A két ország együttműködése tehát zavartalanul, ered­ményesen fejlődik — s mint Ceausescu a legutóbbi jugo­szláv—román csúcstalálkozón megállapította — a legjob­bak közé tartozik a szocialista országok között. Tito és Ceausescu mostani találkozója csak újabb ösz­tönzést adhat ezeknek a kapcsolatoknak, nemzetközi té­ren pedig erősíti azokat a jól ismert elveket, amelyeket Jugoszlávia és Románia is vallanak külpolitikájukban. (me) MAGYAR SZÓ Olaszország hamarosan fölveszi a diplomáciai kapcsolatot a Kínai NK-val A japán kormányhoz kö­zel álló körök szerint Olasz­ország rövidesen bejelenti, hogy fölveszi a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai NK- val. Kína jelenleg 45 ország­gal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, közöttük 9 nyu­gati országgal: Nagy-Britan­­niával, Dániával, Franciaor­szággal, Finnországgal, Hol­landiával, Norvégiával, Svédországgal, Svájccal és­ Kanadával. Az angolok többsége ellenzi a tízes számrendszert A Gallup-féle közvéle­ménykutató intézet ankét­jének adatai szerint az an­golok nagy többsége nem helyesli a tízes számrend­szer bevezetését. A megkérdezettek 57 szá­zaléka ellenezte, és 33 szá­zaléka helyeselte a tízes számrendsert nagy-britan­­niai bevezetését. 3. oldal Helsinkiben megkezdődött a szovjet—amerikai hadászat fegyverkezés-korlátozási tárgyalások harmadik szakasza. Képünkön, a megnyitó ülés előtti díszfogadáson Väinö Leskinen finn külügyminiszter (középen) Gerard Smith amerikai (balra) és Vlagyimir Szemjonov szovjet küldöttségvezetőt (jobbra) köszönti Halálra taposták egymást a menekülők,­ újabb részletek a franciaországi tragédiáról­­ Sok halott személyazonosságát nem tudják megállapítani, mert szénné égett Párizsból jelenti a Tanjug. Hétfőn délig a vasárnapi tűzvész 88 áldozatának személyazonosságát állapították meg a franciaországi Saint Laurent du Pont-b­an,­­a többiekét valószínűleg egyáltalán nem sikerül, mert testük szénné égett. Hétfőn reggel a lyoni kórházban meghalt még egy sú­lyos sebesült, úgyhogy az áldozatok száma 143-ra emelkedett. A leégett éjszakai mulatóban jórészt hely­beli és a szomszédos Izere városkából való fiúk és lá­nyok voltak. Feltételezik, hogy odaveszett egy olasz és egy holland állampolgár is. A hatóságok erélyes vizs­gálatot indítottak a kataszt­rófa okainak kivizsgálására. Hivatalos közleményt eddig nem tettek közzé, a jelek azonban arra mutatnak, hogy hanyag volt a mulató tulajdonosa és az illetékes hatósági szerv is: egyetlen­egyszer sem vizsgálták meg a mulató berendezését és vil­lanyvezetékeit. Nem viseltek gondot a mulató biztonságá­ról sem, a vészkijáratokról, a tűzoltófelszerelésről stb. A közvélemény szerint a legerélyesebben föl kell lép­ni mindazokkal szemben, akiknek a hanyagsága miatt a katasztrófa bekövetkezett. Az éjszakai mulatót egy évvel ezelőtt rendezték be egy volt raktárhelyiségben. A táncparkett körül külön­böző szinteken kis páholyok voltak, amelyeket szűk fo­lyosók kötöttek össze. Az emeleti részen erkély volt, ahova keskeny csigalépcsőn lehetett feljutni. A díszíté­sek műanyagból voltak, a bútorzat egy újfajta anyag­ból, amelynek alapanyaga préselt karton. Mindkét anyag igen gyúlékony. Elég volt, hogy egyetlen bútorda­rab tüzet fogjon, és máris az egész helyiség lángokban állt. Szemtanúk szerint a tűz egy emeleti páholyban kelet­kezett. Amikor a közönség észre­vette a gomolygó füstfelhőt, pánikszerűen menekülni kez­dett a mellék- és főkijárat felé. A mellékajtók azonban zárva voltak. A halálra ré­mült emberek azonban visz­­szafordulni már nem tudtak, mert a hátsó sorokban le­vők valósággal összeprésel­ték őket. Kevesen tudtak ki­jutni a főkijáraton is, mert az ajtószerkezet csak egyen­kénti távozást engedett meg. A lángban álló műanyag mennyezet csakhamar lesza­kadt. Ez okozta a jelenlevők többségének a halálát. A já­rókelők hallották ugyan a segélykiáltásokat, de a tánc­termet ekkor már nem lehe­tett megközelíteni. Kína nemzetközi értekezletet javasol az atomfegyverek betiltásáról Hivatalos formában nem terjesztették be a javaslatot, mégis nagy visszhangot keltett A Kín­ai NK megismételte korábbi tételét, amely szerint harcolni kell az atomháború megakadályozá­sáért és azért, hogy a világ valamennyi országának képviselője üljön össze értekezletre, és kössön egyez­ményt az atomfegyverek teljes betiltásáról és meg­semmisítéséről. A fenti álláspontot köz­vetett formában az a közös közlemény tartalmazza, amelyet a kínai—japán ba­ráti társaság vezetői és a Japán Szocialista Párt kül­döttsége int alá. A közle­mény szerint a tárgyalások során a japán küldöttség tá­mogatta azt a kínai állás­pontot, amely szerint nem­zetközi csúcsértekezletet kell összehívni az atomfegyve­rek betiltása és megsem­misítése végett. Jóllehet, ezt az elgondo­lást csupán megemlítették — Peking ugyanis hivatalos formában nem terjesztette ezt a javaslatot a világ or­szágai elé —, mégis nagy nemzetközi visszhangot kel­tett. Elsősorban azért, mert a közvéleményt közvetlenül a stratégiai atomfegyverke­zés korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai tárgyalások új szakaszának kezdete előtt adták ki. Szembetűnő az is, hogy a japán szocialisták küldöttsége a közös közle­mény aláírásával­ nem fejez­te be kínai látogatását. Más­részt a közlemény a véde­lemről és fegyverkezésről szóló japán „fehér könyv” közzétételével egyidejűleg jelent meg. A fehér könyv kilátásba helyezi, hogy Ja­pánt taktikai atomfegyver­rel szerelik fel. A kínai kormány 1963. jú­lius 31-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben javasolta, hogy a világ valamennyi or­szágának kormányfői ülje­nek össze, és vitassák meg az atomfegyverek teljes be­tiltásának és megsemmisíté­sének kérdését. Ugyanezen év augusztus 2-án Csou En­­laj miniszterelnök levélben hívta fel a világ államfőinek figyelmét e javaslatra, és támogatásukat kérte. A kí­nai miniszterelnök alig né­hány nappal az atomkísér­letek részletes betiltásáról szóló egyezmény aláírása után állt elő kezdeménye­zésével. 1964. október 16-án, az első kínai atomkísérlet al­kalmával, Peking megismé­telte indítványát, s kijelen­tette, hogy soha semmilyen körülmények között sem­­ fogja elsőként bevetni atom­fegyverét. Ez az álláspont helyet kapott a Japán Szo­cialista Párt küldöttségével folytatott tárgyalásokról szó­ló közös közleményben is. Görögország nem nyitja meg határait A kolera miatt elmérgesedik a görög—török viszony A Tanjug különtudósítójának levele Athén, november 2. A görög kormány visszautasította azt a török köve­telést, hogy nyissa meg ismét a határokat, és tegye le­hetővé a két ország közötti forgalom helyreállítását. Eszerint tehát a határátjárók, a kikötők és a repülő­terek továbbra is zárva lesznek a Törökországból ér­kező utasok előtt. A görög egészségügyi haté­­gesíteni kapcsolatait An ha­­tóságokat nem győzte meg rával. Athéni körök emlékez­­a török hatóságok állítása, temnek arra, hogy hasonló hogy a kolerás megbetegedő­ intézkedéseket tettek a bel­­ieket lokalizálták, és hogy a gázok, sőt maga Törökország török hatóságok teljes mér­­is — a török kormány ugyan­­többen ellenőrzik ezt a ve- is lezáratta Szíria felőli hatá­­szélyes járványt. A kolera rár, amikor Szíriában fel­­tehát kellemetlen vitát idé­ ütötte fejét a kolera, tett elő Törökország és Gö- illetékes görög fórumok­­rögország között, amely im- ban megjegyzik, hogy Görög­­ már kölcsönös vádaskodássá ország jóindulattal viseltet is fajult. Fölmerült a kérdés: Törökország iránt, és min­­el mérgesítheti-e a viszonyt a dent megtesz, hogy könnyít­­kolera a két szomszédos or­­sen a szomszédos országban uralkodó helyzeten. Ezért megengedte, hogy bizonyos AMMfMMlMSMíMfelű egészségügyi feltételek mel­ ф lett a török áru és egyéb ja­tt 1аД í­vak továbbra is áthaladjanak 3 W Görögország területén. A gyü­­ Ђ­mölcsön és zöldségfélén ki­tt No Vül úgyszintén engedélyezte * férfi kozmetikai * a­ török áru bevitelét Az eu-2 e­u­rópai országokból Torokor­a szerén­y szágba tartó utasokat és árut is átengedik Görögországon. S végül: Görögország enge- „. . .. . ... ... ., helyezte, hogy Törökország­o­n ЛГОк idegen­­ból az utasok vonaton Plov-S­ZELtt.r» ^gyani"­úivba utazzanak, azzal a föl­­ös^ Bulgária' inkább°sazdaság1 tétellel* ^rög tervte-és politikai okokból zárta le íftt 3 v°natra "err!­sza11' Törökország felőli határait, ^nhat IT senki " ^ ““ rggnodaromlottgéSZSég miatti díszemben a görög kor aggodalomból. ^ ^ many nem engedélyezi, hogy A görög hatóságok erre azt a török polgárok görög terv­válaszolták, hogy Görögor­­létén át utazzanak az euró­szág minden szükséges intéz- Pa* országokba, mert fenn­kedést megtesz a kolera tér arr­a veszély, hogy néhányan kevést megtesz a kolera tér­ közülük görög területen ma­jedesenek meghiúsítására, és radnak. Ugyanilyen, megyon­egyáltalám nem áll szándé­­kolások alapján a nyugatné­hában kárt okozni bármely met hatóságok nemrégen nem vele szomszédos ország érdé- ^ 2°°° mun* keinek, még kevésbé Török- Görögország _ mint aho_ országnak, amellyel baráti gyan Athénban hangsúlyoz­kapcsolatban áll. Hangsúlyoz­zák — mindenképpen fenn zák, hogy a Görögországban зкагја tartani baráti kapcso­t*« K sstart&í nül szükség volt, mert a kor megtesz, hogy megkönnyítse lorát az egészségügyi szervek a Törökországban uralkodó is terjeszthetik. Egyébként is súlyos helyzetet. Hivatalos a védőoltás a beoltottaknak körök remélik, hogy a mindössze 40—50 százalékát török hatóságok helye­­óvja meg a fertőzéstől. sem értelmezik a görög­ Az említett okok miatt országi óvintézkedéseket, hangsúlyozzák a hivatalos gö­rb­én tehát szeretné el­­rög szervek­r­a Törökország kerülni a kellemetlen vitát felőli határ ideiglenes lezá- Ankarával már csak azért is, rása logikus védelmi intézke- nehogy ez megzavarja a kér­dés a veszélyes járvánnyal szomszédos ország kapcsála­­szemben. Athén tehát sem­ tart, miképpen sem óhajtja elmét- D. RADIVOJEVIC

Next