Magyar Szó, 1970. november (27. évfolyam, 301-328. szám)

1970-11-12 / 312. szám

Csütörtök, 1970. nov. 12. MAGYAR SZÓ A művelődési élet két napja Kovinban, Székelyke­vén, Pancsován és Vojlovicán A könyvhónap idején ren­dezett író-olvasó találko­zók, a könyvtár megnyitása, a szavalóverseny, a könyv­busz érkezése, továbbá a tár­sasestek, a tánccsoportok készülődése a Debelyacsán november 22-én tartandó dél-bánáti magyar művelő­dési találkozóra a magyar nyelvet tanító pedagógusok, napokban megrendezett tan­folyama, a Jugoszláviai Ma­gyar Nyelvművelő Egyesü­let fiókszervezetének mun­kája és egyéb is, azt iga­zolja, hogy a számos ne­hézség ellenére is Vajdaság­nak ezen a részén mind élénkebb művelődési élet folyik. Erről tanúskodnak az el­múlt napok eseményei is. November 7-én, a kovini Rákóczi Művelődési Egyesü­let meghívására, Csépe Im­re és Urbán János Székely­­kevére, Kovinba, majd 8-án Vojlovicára és Pancsovára látogatott. Székelykevén szombaton délután szervezték meg az író-olvasó találkozót. Ba­rabás Anna tanítónő nyitot­ta meg az irodalmi előadást. Juhász Margit és Nagy Ro­zália felolvasást tartottak a vendégírók írásaiból. Este Kovinban Stojanovic Emma egyesületi titkár és könyvtáros fáradhatatlan munkásságának eredménye­ként megnyílt a helybeli könyvtár magyar részlege. A megnyitó alkalmából, az irodalmi est keretében sza­valóversenyt is rendeztek. Gáspár András, Géber Ve­ronika, Horvát Péter, Nagy Teréz, Gyuris Erzsébet, László Gizella, Torda Piros­ka, Annus József, Juhász Anna, Komáromi Gizella, Erdős Ferenc, Pál Teréz Pe­tőfi, Ady, József Attila, Kosztolányi, Váczi Mihály verseit mondták el. Erdődsi Ernő, a Rákóczi Művelődési Egyesület elnöke nyitotta meg az irodalmi estet. Sto­­janovic Marika és Vastag Ilonka Csépe- és Urbán-ver­­seket szavaltak. Ezután az írók felolvastak írásaikból és válaszoltak az olvasók kérdéseire. Ezen az esten nyílt meg a Duna menti és a Morava menti községek képzőművé­szei találkozójának kereté­ben, a kovini művelődési központ szervezésében Drá­gán Ned­c svilaj náci festő­művész kiállítása. Jovan De­beljackinak, a művelődési központ titkárának üdvözlő szavai után Milan Zelević, a Duna és a Morava menti községek képzőművészeti bi­zottságának titkára ismer­tette a festőművész munkás­ságát. November 7-én este a pan­csovai Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesületben rendez­tek társasestet. A fiatalok magyar népviseletben jelen­tek meg. Vasárnap délelőtt a pan­­csovai Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület vezetősége — Bálint Árpád elnök, Kor­sós Zoltán és Dudás Károly titkárok, Lelik Sándor veze­tőségi tag —, továbbá Erős János, a vojlovicai Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke tájékoztatta az írókat a dél-bánáti magyarság mű­velődési életéről, a közokta­tási helyzetről, a pancsovai nyelvművelő egyesület mun­kájáról, amely dr. Örs Lász­ló és Kercsov Mária vezeté­sével folyik. Vojlovicán vasárnap dél­után, a Tamási Áron Műve­lődési Egyesület nagytermé­ben Kun-Szabó Júlia, a helybeli Testvériségi Egység Általános Iskola igazgatója, a Nyelvművelő Egyesület fiókszervezetének vezetője nyitotta meg az író-olvasó találkozót. Varga Erzsébet, Győrfi Ferenc és Lőcsei György szavalatokkal kö­szöntötték a vendégeket. Ez­után az írók felolvasták írá­saikból majd válaszoltak az olvasók számos kérdésére. A pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben va­sárnap este Jóna János ve­zetőségi tag nyitotta meg az irodalmi estet. A versek és novellák felolvasása után a pancsovaiak a kovini, szé­­kelykevei, vojlovicai magyar olvasók nevében köszönetet mondtak Csépe Imrének és Urbán Jánosnak, hogy két nap alatt négy helyen is részt vettek az író-olvasó találkozón, és annak a re­ményüknek adtak kifejezést, hogy a dél-bánáti falvakban szerzett élményeikből írás is születik. .. Szietelésben a vajdasági tográfiai múzeum Megoldódott a zentai Városi Múzeum helyzete Nemrég még teljesen bi­zonytalan volt a zentai mú­zeum sorsa. Olyan hírek keltek szárnyra, hogy pénz­hiány miatt felszámolják ezt az intézményt. Az időközben gyökeresen megváltozott helyzetről Tri­­polszky Géza, a Városi Mú­zeum igazgatója nyilatkozik: — Valóban megváltozott a helyzet, és most már biz­tosra vehető, hogy Zentának előbb-utóbb — számításunk szerint két év múlva szép múzeuma lesz. — Lesz-e saját épülete, és milyennek tervezik az új múzeumot? — Tulajdonképpen egy régi épületbe, a hitközség épületének egyik szárnyába költözünk át. A főtéren ma­radunk, a hely tehát nagyon jó. Ezután a helyiségcseré­ket kell elvégeznünk, rész­ben cserélünk, részben más megoldásokat találunk. Ha­marosan hozzálátunk az épület egyik részének a ren­dezéséhez. Tavaszra a töb­bi termet is átalakítjuk. A régi mellé jövőre új épületet emelünk, és ezzel további 300 négyzetmétert kapunk. A mostani 285 négyzetméte­rünket ezután mintegy 1000- rel bővítjük. Az év végéig el kell végeznünk a belső adaptálási munkákat, mert a múzeumnak sürgősen ki kell költöznie ebből az épü­letből. Egyelőre más meg­oldás nincs, mint hogy a ki­állítási terembe helyezzük át a múzeumi anyagot. — Hogyan állt be ez a kedvező fordulat? — Zenta is, a tartomány is egyaránt támogatott ben­nünket. Itt is, Újvidéken is tudják, hogy a zentai mú­zeumnak fontos feladata van Vajdaság művelődési életé­ben. Elsősorban a művész­telepre, a képzőművészeti kultúra terjesztésére gon­dolok és a néprajzra. Van egy vajdasági egyezségünk, hogy a zentai múzeumnak néprajzzal, pontosabban: magyar néprajzzal kell fog­lalkoznia. Az új épületben Az újvidéki Szerb Népszín­ház operaegyüttese vasárnap este bemutatta legkedveltebb és legtöbbször előadott da­rabjának, a Traviatának fel­újított változatát. A műsor­füzet adatai szerint ez a nép­szerű Verdi-opera már 1922- ben szerepelt az akkori tár­sulat műsorán, majd 1947- ben ezzel a dalművel kezdte meg előadóművészi tevékeny­ségét a háború után újjá­szervezett operaegyüttes. A következő felújítás dátuma 1963. november 5. volt. Va­sárnap tehát sorrendben a negyedik változat került a népes közönség elé. A 200. jubiláris előadás felé tartó „újvidéki Traviatát” az ope­ralátogatók jól ismerik, s nemcsak ismerik, hanem ma­gukévá is fogadták az évek folyamán, minden erényével és fogyatékosságával együtt. Lényegében a vasárnapi előadás sem hozott újat sem a zenei teljesítmény, sem az előadás többi színpadi össze­tevője tekintetében. Az ér­deklődés középpontjában az új Violetta, az Operaházhoz nemrég szerződtetett szop­rán Vera Berdovic állt, aki­nek ez volt első énekesi sze­replése, ígéretes tehetség­ként mutatkozott be. Muzi­­kalistájával, intonatív szem­pontból biztos, technikailag korrekt vokális kultúrájával, kellemes megjelenésével fe­­szélytelen, közvetlen kapcso­latot sikerült teremtenie kö­zönségével. Vera Berdovic előtt a tapasztalatgyűjtés, fejlődés évei állnak. Mint­hogy ez volt első szereplése, elhamarkodott volna még át­fogóbb véleményt nyilvání­tani képességeiről. A már felsorolt erényeinek kitel­jesedése egyébként további munkabírásának, életképessé­gének a függvénye. Hisszük, hogy az operaszínpadon, a gyakorlatban, az alkatának, adottságainak és érdeklődési körének legjobban megfelelő szerepek által mielőbb kiforr művészi egyénisége. A felújított Traviata sze­replői közül Vojislav Kucu­­lovicot emelnénk még ki, aki már ismert lehetőségei­nek szintjén meggyőzően ala­kította Alfrédot. A kórus jól oldotta meg feladatát, a ze­nekarról azonban, akár az évad első bemutatójáról (a Giocondáról) írt beszámo­lónkban, ezúttal sem mond­hatunk pozitív véleményt Lazar Buta karmesternek olyan elemi követelmények kerülték el a figyelmét, mint a tiszta játék, az egyes tech­nikai nehézségek megoldása, az egyes szólamok plasztiku­sabb kidomborítása. Az volt az érzésünk, hogy muzikali­tásáról ismert karnagyunk ezúttal csupán arra összpon­tosította figyelmét, hogy biz­tosítsa az előadás zökkenő­­mentességét. Összegezve az utóbbi elő­adások tapasztalatait, arra a megállapításra jutunk, hogy egyre gyengébben szerepel a zenekar. Két-három évvel ezelőtt viszont éppen ez a zenekar volt az operaegyüt­tes egyik legerősebb pillére. PÁNDI Oszkár ezért főként néprajzi és kép­zőművészeti anyagot fogunk kiállítani. A múzeum többi anyagát pedig csak töredé­kesen mutatjuk be. (ala) Egy ígéretes tehetség bemutatkozása Vera Berdovic a felújított Traviatában * férfi kozmetikai » Színészsors Miről beszélgetnek az színészünknek a polgár­autóbuszban a munkára, társ, nem tudom, a mű­­bevásárlásra, hazafelé torzal elnyelte a hangját, igyekvő utasok? Minden- A községi szkupszina élé­ről. Attól függően, hogy a érkeztünk. Hallottam, hét melyik napján, s meg amint színészünk búcsú­­lyik évszakban találkoznak zott futó ismerősétől: össze. Mert a futó beszél­ — Szervusz, getéseknek is megvan a — Szervusz, beidegződött, szokványos Bevártam a színészt, menetrendje. S miről nem — Ismered? szoktak beszélgetni? Köny- — Kit? Ja, ezt a rokon­vekről, színházról. Hacsak szenves férfit a buszban? nem diákok vagy nem szín­­em. Most láttam először, házból igyekeznek hazafe- — Mégis szervusszal bú­fé. Épp ezért igen megbe­­csúztál tőle? Lett a minap délelőtt az — Természetesen. Élő­­újvidéki simán—központi szer történt meg velem, járat autóbuszán hallott hogy valaki színészként is­­társalgás, mert fel. Megérdemli a ha­— Nekem az tetszett, verkodást, hogy ügyeltek arra, ne le- Nem furcsa? Színészünk ggen az előadás túl ma­ jó színész — több mint gas, de túl köznapi sem tíz éve tagja az újvidéki — hallom a busz elejéről színháznak, s csak most hangosan érvelő útitársat, történt meg vele először, miközben a torlódás miatt hogy ismeretlenek, nézői, lépésben, halad a kék az utcán, a buszban mond- Volvo a Strand úton. tak neki véleményt a­ szín-Megvallom, a fenti mon-­ház egyik előadásáról a­datból csak akkor vettem Nem csoda, ha nem vette ki, hogy színházi előadás- sértésnek, hogy azért tét­ről van szó, amikor meg­­szett az előadás, mert nem láttam, hogy a beszélgető volt „túl magas”. Pedig a partner az újvidéki Szerb magas a polgártárs szó- N­épszínház egy ismert szín használatában nyilván egy­­művésze. A színész bálin- szerre jelent igényeset, a tett, intett s valószínűleg színházhoz nem szokottak mondott is valamit. Jó számára magasabb színvű­­partnerként feladta a vég­­nalat, nagyobb artisztiku­­szát, amelyre áradatként mot, művészit meg érb­e­­következett, széles mozdu­­létlent is. És ezt színé­­latokkal, a replika. Nem szünk észre sem vette, túlzás: belepirult a beszé­­n­ük­, mint egy kisgyerek, lő, annyira igyekezett tud- e most ez a váratlan ta­tára adni a színésznek, mi­lálkozás hetekre, talán ha­­is tetszett neki az előadás- tagokra is erővel, lelkese­­lan­­dással tér el. Ilyenek, a Hogy melyik előadásban, fészek. S mégis aze rít­­, hogy a fenti véleményen kan latunk a kedvükben, kívül mit mondott még­­. MERŐBEN ÚJ JAVASLATOK Vita az általános iskolák új tantervéről A Pedagógiai Intézet a területéhez tartozó hat köz­ségben vitát szervez a pe­dagógusok körében az álta­lános iskolák módosított tantervjavaslatáról A természeti ismeretek, biológiai és vegytan szakos tanárok Szabadkán, Zentán, Topolyán, Kanizsán ülnek össze, hogy most már má­sodízben tanácskozzanak a tanterv módosításáról. Mint Karlo Kuponov pedagógiai tanácsos mondta, már az első elemzés alkalmával sok észrevétel hangzott el. A pe­dagógusok nem akarnak el­fogadni olyan változásokat, amelyekkel nincsenek össz­hangban egyéb feltételek, mint például a tankönyvek. Hiányolják a beígért, de mind­máig el nem készült tudás­felmérő teszteket az általá­nos iskolák számára. Igaz, vegytanból kidolgoztak egyet, de a tanügyi munká­sok részéről elhangzott meg­jegyzések után a köztársa­sági szervek, úgy látszik, le­álltak a további munkával. A most folyó vita során a gyakorló tanárok feltehe­tőleg hasznos javaslatokat adnak, megoldást igyekez­nek találni a felhalmozódott kérdésekre. Szerintük első­sorban tehermentesíteni kel­lene a diákokat a túlzsúfolt tananyagtól, s egyes tantár­gyaknak nemcsak az anya­gát, hanem még az elneve­zését is meg kellene változ­tatni. Ez különösen a ter­mészeti ismeretek IV., V. és VI. osztályos anyagára vo­natkozik. b. o. 9. oldal Gyarapodik a szlovén filmgyártás Több éves stagnálási idő­szak után, amelyben évente 2—3 film készült, úgy lát­szik, ismét fellendül a szlo­vén filmgyártás. Az idei pu­­lai fesztiválon Matjaž Klep­­čič Oxigén és Jože Gale A túloldalon című műve sze­repelt csupán, de ez nem je­lenti azt, hogy az idén mindössze ennyi film készül Szlovéniában. Hamarosan be­fejeznek még három pro­dukciót. A jövő hónapban tartják meg Vojko Dubetić debütáló rendező Ivan Can­­kar műve nyomán készülő Na klancu című filmjét, amelynek producere a ljub­ljanai Vesna vállalat. Való­színűleg szintén a jövő hó­napban lesz a ljubljanai Vi­­da és a zágrábi Kinemato­­grafi koprodukciójában ké­szülő Boštjan Hladnik-film­­nek, a Maskarádénak az ős­bemutatója. A napokban fejezte be Zivojin Pavlovic belgrádi rendező Ivan Petič egyik is­mert regénye Vörös kalász című filmváltozatának for­gatását. A háború utáni kol­­lektivizációról, a földműves­szövetkezetek megalakításá­ról szól. A főszerepeket Maj­­da Potokar és Rade Ser­­bedžija alakítják. Operatőr Milorad Jakšić-Franjo. A szlovén és szerbhorvát vál­tozatban készülő film produ­cere a ljubljanai Vida és a belgrádi Filmművészek Mun­kaszervezete. Boštjan Hladnik a Maska­rádé után Franček Rudolf szcenáriuma alapján mind­járt megkezdi Mese az orosz­lánról című filmjének for­gatását. A jövő hónapban a film­alap bizottsága még egy filmre fogja megszavazni az előleget. A pályázatra ösz­­szesen hat forgatókönyv ér­kezett. Mivel egyes terveket már elfogadott a bizottság, várható, hogy a jövő év vé­géig összesen nyolc film ké­szül Szlovéniában. Habár a gyártási költségek körülbelül 15 százalékkal nö­vekedtek, a filmalapban levő összeg változatlan maradt. A már elkészült és készítendő filmek száma azért gyarapod­hatott, mert egyes korábbi tervek megvalósítására csak most került sor. A filmalap­ba továbbra is 4,5—6 millió dinár fut be, mint azelőtt A SÜN HATAN - SZÁZADSZOR A belgrádi Modern Szín­pad (Savremeno pozorište) Crveni Krst­i színpadán századszor került közönség elé Stevan Jakovljevic Szerb trilógia című regénye alapján készült dramatizá­­ció. Az ünnepi előadás kö­zönsége különösen melegen üdvözölte Aleksandar Og­­njanovic rendezőt és a szí­nészeket, akik életesen je­lenítették meg a szerb ka­tonák egy első világháború­beli csatájának történetét. A századik előadáson megje­lent Dragoslav Markovic, a Szerb Szkupstina elnöke, Miloš Minic, a Szerb Szkups­tina alelnöke, Milenko Bo­­janic, a Szerb Végrehajtó Tanács elnöke, Aleksandar Bakočević, a végrehajtó ta­nács alelnöke, Žika Berisav­­ljevic köztársasági művelő­dési titkár, valamint politi­kai-kulturális életünk több ismert képviselője. Jakovljevic művét Sveto­­lik és Miodrag Nikacevic alkalmazta színpadra. A sze­replők: Nikola Milić, Žika Milenković, Uroš Glovacki, Zoran Rankic, Dragoslav Ilic, Miodrag Gavrilovic, Pavle Bogatincevic, Nikola Jovanovic és Srbolj Mitin. A darab előadásait több mint hetvenezren tekintet­ték meg eddig. Júniusban a kruševaci szabadtéri szín­padon is bemutatják. Vendégszereplés A macedón filharmónia ka­maraegyüttese sikeresen be­fejezte több napos kolumbiai vendégszereplését, s Costa Ricába utazott. A macedón együttes Angel Suren veze­tésével dél-amerikai turnéja során fellépett Bogotában, Medellínben, Limában, San­­tiagóban és több más város­ban. Costa Rica után Mexi­kóban ad öt hangversenyt, ebből kettőt a fővárosban.

Next