Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)
1971-01-15 / 13. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ A válási törvényt ellenző olasz katolikus mozgalom már nagyban gyűjti az aláírásokat népszavazás kiírására. A törvények értelmében 500 000 aláírásra van szükség ahhoz, hogy valamely kérdés eldöntéséről népszavazást tartsanak. Kirakatper készül az USIE-ban? Miért tartóztattak le hat embert, köztük három papot és egy apácát? Az amerikai hatóságok — mint már jelentettük — letartóztattak hat embert, köztük három katolikus lelkészt, egy apácát, egy volt lelkészt és egy előadót, mert állítólag el akarták rabolni Henry Kissingert, Nixon elnök egyik legközelebbi munkatársát. Kissinger az elnök külügyi és nemzetbiztonsági különtanácsosa, és voltaképpen ő formálja az Egyesült Államok külpolitikai stratégiáját. A demokrata szenátorok és kongresszusi képviselők többször is kifogásolták már, hogy Nixon szívesebben hallgatja meg Kissinger véleményét, mint Rogers külügyminiszterét. A vád szerint a letartóztatottak el akarták rabolni Kissingert, hogy követelhessék az indokínai háború befejezését és több amerikai politikai elítélt szabadon bocsátását. Állítólag föl akarták robbantani a washingtoni kormányépületek fűtőházát is. Az elsőrendű vádlott, Philip Berrigan lelkész, fivérével együtt korábban is börtönben volt. Mindketten pacifisták, és ellenzik a vietnami háborút. A vádlottakat öt évtől élethossziglan terjedő fegyházzal sújthatják. A Berrigan fivérek, amikor Edgar Hoover, az FBI főnöke, tavaly novemberben ugyanezt a vádat emelte ellenük a szenátus előtt, erélyesen követelték, hozza vagy vonja vissza a vádat, vagy pedig állíttassa őket bíróság elé, és bizonyítsa be bűnösségüket. A letartóztatott lelkészek kijelentették, hogy a vádak a hatóságok koholmánya, s azért van rá szükségük, hogy kirakatpert indíthassanak. Az amerikai hatóságok célja nyilvánvaló: szeretnék szétzúzni a békemozgalmat, és kompromittálni mindazokat, akik ellenzik az indokínai háborút — mondják a vádlottak. Érvényben maradnak a tőkekiviteli korlátozások az USA-ban Nixon elnök kormánya úgy döntött, hogy az idén is érvényben tartja mindazokat a tőkekiviteli korlátozásokat, amelyeket tavaly szabtak meg. Ezzel szeretné csökkenteni a nagy hiányt a külkereskedelmi fizetési mérlegben. Az amerikai cégek közvetlen befektetés címén évente mindössze kétmillió dollárt feketethetnek be külföldön. Bizonyos könnyítményeket kapnak, amelyek a fejlődőben levő országokban fektetnek be. A legújabb kimutatás szerint az Egyesült Államoknak tavaly mintegy 7 milliárd dollár hiánya volt a külkereskedelemben, s aligha hihető, hogy az idén lényegesen javul a helyzet. Tavaly a kivitel 15 százalékkal növekedett, az idén mindössze 10—12 százalékkal. 259 embert tartóztattak le repülőgéprablás miatt Tavaly szeptemberben vezették be az Egyesült Államokban a repülőutasok szigorú ellenőrzését, s azóta 259 embert tartóztattak le. Fennállt ugyanis a gyanú, hogy repülőrablást forgattak a fejükben. Carl Maisch, az amerikai légiforgalmi igazgatóság főnöke azonban kijelentette: nem valószínű, hogy 259 repülőgéprablást hiúsítottak meg. A gyanúsítottak többségét azért tartóztatták le, mert hamisított személyi okmányaik voltak, csempésztek vagy loptak. Csupán néhányuknál találtak fegyvert. Péntek, 1971. jan. 15. Nem akarnak karanténba menni a koldulások Az Apollo—14 parancsnoka már egy évtizede hadakozik az orvosokkal Az Apollo—14 űrhajó legénysége semmi áron sem akar három hétig karanténban maradni, ahogyan azt az orvosok kitartóan követelik. A szakemberek ugyanis attól tartanak, hogy az indulás előtt vagy a vállalkozás alatt a legénység valamelyik tagja megbetegszik. A jelek szerint sok baj lesz az engedetlen holdutasokkal. Legnehezebb lesz a vállalkozás parancsnokát, Alan Shepardet meggyőzni, aki nem kevesebb, mint egy évtizede hadakozik már a NASA szakorvosaival. Közülük néhányan már alig is remélik, hogy az asztronauták betartják a vesztegzár szigorú rendelkezéseit. Alan Shepard, az első amerikai, aki a világűrbe emelkedett, 10 éve próbálja meggyőzni az orvosokat, s hogy nem szereti, ha megvonják tőle a szabad idejét. Közismert arról, hogy magánéletébe nem enged beleszólni. Akik jól ismerik, azt mondják róla, hogy a teljes kimerültségig hajlandó dolgozni, de a pihenőjét a saját tetszése szerint akarja eltölteni. így volt az az Apollo—14 legénységének előkészületei idején is. Shepard különféle fogadásokra és halakra járt. Kollégája, Edgar Mitchell, aki vele együtt fog sétálni a Hold kietlen tájain, szintén arról ismert, hogy nagyon szereti önállóságát. Elképzelhető, mennyire méltatlankodik, hogy a holdutazás előtt és után háromhárom hetet kell szigorú elszigeteltségben eltölteni. A legénység harmadik tagja, Stuart Roosa jóval békésebb természetű. Tíz évvel ezelőtt, miután első világűri útjáról visszatért, Shepard hallószervében elváltozásokat észleltek az orvosok. Emiatt megtiltották neki a további repülést, nem vett részt sem a Marcury, sem a Gemini-programban. Később sikeres műtétet hajtottak végre rajta, s miután újra alkalmasnak nyilvánították, a NASA kinevezte az Apollo—14 parancsnokává. Shepard azonban nemcsak az orvosokkal hadakozik, hanem az újságírókkal is. Többen ugyanis azt írták róla, hogy űrrepüléseit pénzszerzésre használja fel. Annyi bizonyos, hogy Shepard az utóbbi tíz év alatt többszörös dollármilliomos lett, mert jó kapcsolatai vannak, és mindenkor jól fektette be a pénzét. Az orvosok egyébként már évek óta szeretnék korlátozni az űrhajósok úgynevezett szabad tevékenységét, de ezek mindeddig nem fogadták meg a tanácsaikat, mondván, hogy űrutazás előtt szükségük van csavargásra. " a vad kaland 1 (12) — Hogyan fogadták, Kapitány úr? — Az első konsternáció után, mikor megtudták, hogy a láda teljesen üres, és hogy ki vagyok, nyomban hívatták Maral nagykövetet. Azonnal felismert, átölelt, gratulált szerencsésen végződött merész akciómhoz, és nyomban biztosította számomra a menedékjogot, mondván, érezzem magam szabad emberként otthon hazája földjén ... Hogy ezek a szavak mit jelentettek számomra a megaláztatás hosszú évei után, azt meg sem kísérelem önnek leírni, mert szavaim megint könynyekbe fúlnának, mint azon a gyönyörű délelőttön . .. Félrefordul. Én is elfordulok, mintha a tó tükrén himbálódzó fehér vitorlásokat figyelném. Jó idő után, érezvén mozdulatán, hogy erőt vett elérzékenyülésén, fordulok csak ismét feléje. Arca kis mosolyra rándul, de látom, hogy a szeme vörös. Folytatja. — Maral nagykövet, mint mondottam, azonnal megadta az előzetes asylumot, s rögtön táviratozott Buenos Airesbe a végleges menedékjogért. Ez is megjött másnap hajnalban: az argentin kormány szerencséjének tartja, hogy életem és politikai elveim védelmében nagykövetségéhez fordultam, megadja számomra a politikai menedékjogot, és megtiszteltetésnek venné, ha mielőbb Argentína földjén üdvözölhetne ... — Nagyszerű fordulat. Tehát ezután már csak az volt hátra, hogy hajóra, vagy repülőre üljön, és átkeljen az óceánon. — Hát nem egészen, amigo. A dolog nem ment ennyire simán... Amikor ugyanis Marral nagykövet Marcelo Macus akkori portugál külügyminiszterhez fordult, és bejelentette, hogy én náluk kértem menedékjogot, továbbá, hogy az argentin kormány megadta számomra a politikai menedékjogot, végül pedig az ország legális elhagyásához ilyen esetben szükséges salvus conductus kiadását kérte a részemre — a portugál kormány dühtől tajtékzó jegyzékben válaszolt, követelve azonnali kiadatásomat a portugál igazságügyi szerveknek, mondván, hogy közönséges bűnöző vagyok, aki galád módon megszökött a jogosan rámért büntetés elől... stb. Mit részleteztem az idegekre menő párviadalt, amit Mairal nagykövet folytatott Dr. Salazarral és jezsuita klikkjével... ? Undorító volt részükről, és felemelően nemes, humánus, méltóságteljes Mairal nagykövet részéről, aki egy tapodtat sem engedett ügyemben ... Végül is, három hónap elmúltával, fogcsikorgatva, de kénytelenek voltak kiadni a nevemre szóló menlevelet, amely lehetővé tette legális kijutásomat Argentínába . . . Aztán május 13-ár reggel, a РШЕ alakulataitól ellepett utcákon át az argentin nagykövetség luxuskocsija kiszáguldott velem a sorkatonasággal zsúfolásig tömött lisszaboni repülőtérre ... Jellemző volt a mód, ahogyan a nagykövetség kocsijában engem elhelyeztek és biztosítottak: közvetlenül jobb oldalamon foglalt helyet Marral nagykövet, halomon, civilben, az argentin katonai attasé, keze belső zsebében, az élesre töltött gyorstüzelő pisztolyon nyugodott... De a nagykövet jobb keze is zsebébe mélyedt, ahol ugyancsak élesre töltött fegyver lapult... Rajtuk kívül még 6 követségi tisztviselő foglalt helyet a hatalmas kocsiban, valamennyien katonai személyek, így nyújtottak számomra minden eshetőségre való védőőrizetet... Csodálatos érzés volt szabad emberek szeretetétől övezve szabadon útnak indulni egy szabad ország felé, ahol vendégként vártak ...! Leírhatatlanul gyönyörű volt, barátom... Az argentin légitársaság óriásképe perceken belül a kéklő magasba emelkedett velem, és ott, akkor éreztem magamat igazán, véglegesen SZABADNAK, teljes embernek ... (Folytatjuk) Mennyit keres egy államfn? A világ legköltségesebb államfője Airuhito japán császár — Nixon a második helyen Vajon mekkora egy államfő fizetése? Erzsébet angol királynő évi járandósága 155 000 dollár, Nixon amerikai elnöké 200 000 dollár, Pompidou francia köztársasági elnöké 16 000 dollár. Az állam ezenkívül megfelelő összeget bocsát az államfők rendelkezésére évi költségvetés formájában. Ezek az összegek: Erzsébet királynő esetében 1 150 000 dollár, Nixon elnök esetében 3 000 000 dollár, Pompidou elnök esetében 215 000 dollár. Ezután a legtöbb államfőnek van úgynevezett reprezentációs alapja is. Erzsébet királynő ezeket a kiadásokat, amelyeket évi 300 000 dollárra becsülnek, saját költségvetéséből fedezi. Nixon elnök reprezentációs alapja 500 000 dollár, ezen kívül két és fél millióba kerül az elnök személyi védelme. Pompidou elnök 236 000 dollárt kap gépkocsikra és egyéb reprezentációs kiadásokra. Vajon hány gépkocsijuk van? Erzsébet királynőnek 30 gépkocsija és néhány lovas fogata van, Nixon elnöknek 20 gépkocsija, Pompidou elnöknek külön állami gépkocsiparkból bocsátják a rendelkezésére a szükséges gépkocsikat. Ezenkívül Erzsébetnek tengeri hajó áll rendelkezésére, Nixon elnöknek két hajó. A francia államfőnek nincs jachtja. Erzsébet királynőnek 12 vagonból álló különvonata van az elnökök egyikének sincs különvonata. Ami a repülőgépeket illeti, Erzsébet királynőnek két sugárhajtású gépe, egy sportrepülőgépe és két helikoptere van, Nixon elnöknek nyolc sugárhajtású gépe és négy helikoptere. Pompidounak szükség szerint bocsátanak rendelkezésére repülőgépet a katonai személyzettel együtt. A hivatalos székhelyeken, vagyis a Buckingham-palotán, a Fehér Házon és az Élysée-palotán kívül az államfők rendelkezésére áll: Erzsébet királynőnek hat hivatalos és két magánpalota, Nixornak a Camp David-i magánrezidencia, Pompidou elnöknek a Fort Bregancon-i nyári rezidencia. A legköltségesebb államfő Hirohito japán császár, akinek évi kiadásai megközelítik a tízmillió dollárt. A második helyen áll Nixon elnök valamivel kilencmillió dollár alatt, utána következik az iráni sah ötmillió dollárral. Erzsébet királynő a negyedik helyen áll, Julianna holland királynő az ötödik helyen, a hatodik Gusztáv svéd király, majd Baudouin belga király, a hetedik helyein, és messzemessze mögöttük kullog Pompidou és a többi köztársasági elnök. (Corriere della Sera) A legtöbb normális angol véleménye szerint... Az angliai Sussex tartomány Lunsing városából Richard Yornell helybeli lakos levelet küldött a Le Monde című párizsi lapnak, amelyben többek között a következő volt olvasható : „A portások szakszervezetének lunsingi képviselője vagyok Worthingban. Három éve a szakszervezeti vezetőség szervezési tanácsadójaként dolgozom. Munkám jellegénél fogva sokat utaztam országszerte, és a szakszervezet megbízásából különféle üléseken, tanácskozásokon vettem részt. Bárkivel beszéltem is a munkásosztályhoz, a középosztályhoz vagy az elithez tartozó emberek közül, legtöbbjük ellenezte Anglia csatlakozását a Közös Piachoz. Természetesen minden angol békében és egyetértésben kíván élni a La Manche túlsó oldalán lakó szomszédaival. Nagyon örülnénk, ha kereskedelmi egyezményt köthetnénk Franciaországgal, és a Közös Piac többi öt tagállamával. De hogy örök időkre a közösséghez csatlakozzunk — ezt soha! Még egymillió év múltán se. A legtöbb normális angol határozottan ellenez minden olyan kísérletet, hogy a nemzeti önállóság feladásával a Hatok Közösségéhez csatolják Angliát. Ha csatlakozásunkkal a világ minden kincse nekünk jutna, mi akkor is úgy éreznénk: nemzeti önállóságunk elvesztése sokkal többet ér.” Forradalmi bizottságok alakulnak a kongói vállalatokban Mariano Nguabi, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának elnöke határozatot hozott, hogy a kongói vállalatokban és intézményekben forradalmi bizottságokat alakítanak. Ezek irányítják majd a vállalatok politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési tevékenységét. A bizottságokban beválasztják a Munkapárt képviselőit, néhányat a vállalatok és intézmények dolgozói közül, a szakszervezeti megbízottakat és a vállalati igazgatás képviselőit.