Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-14 / 12. szám

Csütörtök, 1971. jan. 14. MAGYAR SZÓ Mai komment­áraink Szakadás vagy kompromisszu­m?­ ­ÖTEZER RENDŐR által szinte légmentesen elzárva a külvilágtól ülnek össze ma Singapore-ban a Brit Nemzetközösség, a Commonwealth kormányfői a szokásos januári csúcsértekezletükre. A háború óta tizen­nyolcadszor telepedik az ovális zöldasztal köré a „nagy család” — ezúttal azonban nem valami családias légkör­ben. A múlt év júniusában váratlan győzelemmel hatalomra jutott brit konzervatívok még a választások előtt köte­lezték magukat, hogy feloldják a Wilson által 1963-ban elrendelt embargót, és ismét szállítanak fegyvereket a Dél-afrikai Köztársaságnak. Heath kormánya ugyan még halogatja a formális döntést, s taktikai okokból valószí­nűleg éppen a singapore-i csúcsértekezlet után akarja kimondani a végső szót, de a toryk szándéka máris rend­kívül heves tiltakozást váltott ki a Commonwealth úgy­nevezett színes tagállamaiban, és több afroázsiai ország azzal fenyegetőzik, hogy kilép a nemzetközösségből, ha London nem másítja meg elhatározását. Heath-ék a fegyverszállítások felújítását a fajüldöző dél-afrikai kormánynak elsősorban azzal indokolják, hogy Anglia számára létfontosságú az Afrika déli partjai men­tén húzódó tengeri utak megvédése, tekintettel a szov­jet behatolás veszélyére ebben a térségben. Ez az ötlet azonban még az USA-nak sem tetszik túlságosan, mert nem szeretné elidegeníteni magától az afroázsiai világot, viszont Washingtonban annál inkább lelkesednek azokért a brit elképzelésekért, melyek szerint növelni kellene a közös támaszpontok számát az Indiai-óceán térségében, és egy csendes-óceáni katonai paktumot kellene létre­hozni (Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Malaysia és Szin­gapúr részvételével), s ez tulajdonképpen időtlen időkre meghosszabbítaná Nagy-Britannia távol-keleti elkötele­zettségét. Heath még a múlt héten elindult Singapore-ba, hogy útközben néhány nemzetközösségi országban megpróbálja megmagyarázni kormánya politikáját, és esetleg enyhítse a csúcsértekezlet közeledtével fokozódó britellenes han­gulatot. Különösen szerette volna az angol miniszterel­nök „reális keretek közé szorítani a különbségeket” In­diával. Delhi nemcsak azért neheztel Londonra, hogy lo­vat akar adni a fajüldöző pretoriai rendszer alá, hanem azért is, mert már korábban drasztikusan korlátozta a színes bőrűek bevándorlását, és elmarasztalja India, még jó néhány más nemzetközösségi állam el nem kötelezett politikáját. Indira Gandhi nyíltan Heath tudomására hozta, hogy katonai támaszpontok létesítése az Indiai-óceánban csak növelné a feszültséget ebben a térségben, és fokozná a nagyhatalmak versengését. Vendége ezúttal is csökönyö­sen „a szovjet hadiflotta fenomenális expanziójával” pró­bálta igazolni kormányának álláspontját. A Brit Nemzetközösség 31 tagállama közül, 25 hatá­rozottan ellenzi a fajüldözők fegyverrel való ellátását, és Szingapúrban a vádlottak padjára akarja ültetni Heath miniszterelnököt. Ezért egyes vélemények szerint szinte elkerülhetetlen a szakadás, ha a kelet-afrikai országok, valamint India és Ceylon beváltják fenyegetésüket, és kilépnek a közösségből.­­ Londonban azonban, úgy látszik, nem tartanak ilyen súlyos következményektől, és emlékeztetnek arra, hogy a Commonwealth a második világháború óta már jó né­hány válságot átvészelt, többek között a rhodesiai kér­dést, a nigériai—biafrai és az indiai—pakisztáni hábo­rút. Brit tolmácsolás szerint a nemzetközösségnek tiszte­letben kell tartania valamennyi tagország érdekeit, és meg kell tűrnie a politikájuk közötti különbségeket. A kompromisszum kulcsát állítólag Trudeau kanadai miniszterelnök tartja kezében, aki ugyan maga is eré­lyesen ellenzi a fegyverszállítások felújítását, de mint Ottawából való elutazása előtt kijelentette, „egyetlen probléma sem teheti kérdésessé a Commonwealth fenn­maradását”. Kérdés azonban, hogy kompromisszumokkal leküzdhe­­ti-e a Brit Nemzetközösség nyilvánvaló agóniáját. (me) Gyanús koincidencia A TÖRTÉNELEM MEGISMÉTLŐDIK: alighogy meg­történt az első lépés Gunnar Jarring ENSZ-meg­­bízott részéről a válság békés rendezése érdekében, a jordániai kormánycsapatoknak a Palesztinai komman­dók ellen intézett újabb támadása rendkívül veszélyesen kiélezte a közel-keleti helyzetet, akárcsak néhány hó­nappal ezelőtt, amikor gyanús koincidencia folytán a Pa­lesztinai felszabadítási mozgalom elleni nagyméretű fegy­veres akció némiképpen eltérítette az események pozitív folyamatát, amelyek bizonyos reménnyel kecsegtettek az izraeli—arab konfliktus politikai rendezése szempontjá­ból. Nehéz nem látni összefüggést a jordániai események és a Jarring-misszió folytatása között, és nem sejteni mögöttük azt a szándékot, hogy megakadályozzák a hely­zet megnyugvását, a világ e részében. Az El Fatah vezetőségének közleménye — mely sze­rint az izraeli fegyveres erők kihasználják az újabb jor­dániai összetűzéseket, és maguk is támadásokat intéznek a kommandók ellen —, másrészt az arab országok egyön­tetű és erős támogatása a Palesztinai mozgalomnak (Szu­dán bejelentette, hogy fegyvert és más segítséget küld a kommandóknak, Szíria pedig azt, hogy nem ül ölbe tett kézzel, ha tovább folytatódik a palesztinai forradalom fel­számolása) olyan körülmények, amelyek még bonyolul­tabbá teszik a közel-keleti helyzetet. A jelenlegi helyzetben Szadat egyiptomi elnök kezde­ményezése, hogy az arab országok képviselői üljenek össze, a legjobb lehetőség a harcok megszüntetésére és újbóli kirobbanások megakadályozására. Ezt a célt szol­gálják a tűzszünetet ellenőrző összarab bizottság elnöké­nek, Bahi Ladgam volt tunéziai miniszterelnöknek az erő­feszítései is. .. Ma kezdődik a Common­wealth értekezlete Az afrikai tagállamok két javaslattal állnak elő : Heath elszigetelődött a dél-afrikai fegyverszállítások kérdésében Az afrikai küldöttségek Singapore-ban két hatá­rozattervezetről tanácskoznak, amelyet a Brit Nem­zetközösség ma kezdődő miniszterelnöki értekezlete elé szándékoznak terjeszteni. Az egyikben kimondják, hogy a faji megkülönbözte­tés megbocsáthatatlan tár­sadalmi bűn, a faji előíté­let pedig olyan baj, amely veszélyezteti az emberi faj egészségét és fejlődését. A másikban felsorolják mind­azokat az intézkedéseket, amelyeket az afrikai orszá­gok tesznek, ha Nagy-Bri­­tannnia felújítja a fegyver­szállítást a Dél-afrikai Köz­társaságnak. Tervbe vették, hogy elhagyják a Common­wealth értekezletét, kilép­nek a sterlingövezetből, és gazdasági megtorlásokat­ fo­ganatosítanak Nagy-Britan­­nia ellen. Azok a küldöttségek, ame­lyek igyekeznek megmente­ni a Brit Nemzetközösséget, hangoztatják, hogy a fegy­verszállítás nem sorsdöntő jelentőségű. Ezek is tanács­kozásokat tartanak, és tá­mogatják a tagállamok hasz­nos együttműködését a me­zőgazdaság, az egészségvé­delem, az idegenforgalom stb., területén. Szeretnék elérni, hogy a singapore-i értekezlet első napirendi pontjaként az általános nem­zetközi helyzetet vitassák meg, majd a szovjet hadi­­tengerészet „behatolását” az Indiai-óceánra, továbbá az indokínai helyzetet, s csak ezek után a brit kormány döntését, hogy felújítja a fegyverszállítást a pretoriai rezsimnek. India és Ceylon küldöttsége bejelentette, hogy a legerélyesebben har­colni fog az ellen, hogy Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok támaszpontot létesítsenek Diego Garcia indiai-óceáni szigeten. Miközben Nagy-Britannia küldöttsége teljesen elszige­telődött a fegyverszállítás kérdésében, magában az or­szágban tovább folyik az eszmecsere, hogy helyénva­ló-e a kormány politikája. A Times szerint a fegyver­­szállításból több baj szár­mazhat, mint haszon. Nem szabad megengedni, hogy a Commonwealth bármelyik tagállama beleszóljon Nagy- Britannia politikájába — ír­ja a Times —, a kormány­nak azonban mindenképpen fontolóra kell vennie, mek­kora haszonnal és kárral jár ez az ügylet. Manapság sokat több érv szól Dél-Af­­rika felfegyverzése ellen, mint mellette. Egyébként is, most már nem csupán ar­ról van szó, hogy egy vagy két tagállam kilép a Com­­monwealth-ből. Nagy-Bri­tannia stratégiailag, politi­kailag és erkölcsileg is so­kat veszítene. Az pedig sem­miképpen sincs érdekében, hogy Kelet- és Közép-Afri­­ka országait a Szovjetunió mellé sorakoztassa fel. Az angol lapok többsége azonban támogatja Heath politikáját, szinte egyönte­tűek abban, hogy Nagy-Bri­­tanniának semmi haszna a mai Commonwealth-ből. Ismét nyugtalanság Belfastban Ismét nyugtalanság tapasz­talható Belfast katolikus ne­gyedében. Fiatal tüntetők kedden este égő benzinespa­lackokkal dobálták meg a brit rendfenntartó erőket. Több embert őrizetbe vet­tek. 3. oldal Podgornij Kairóban Részt vesz az asszuáni ünnepségeken Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap hivatalos látogatásra Kairó­ba érkezett. Január 15-én részt vesz az asszuáni víz­erőmű üzembe helyezésén is. Podgornij kíséretében van Nazar Matcsanov elnökhe­lyettes, Pjotr Nyeporozsnyij energetikai miniszter, Szem­­jon Szikacskov, a külföldi gaz­da­sági kapcsolatok bizottsá­gának elnöke, Szergej Szo­­kolov hadseregtábornok, a véderőminiszter első helyet­tese, Nyikolaj Rogyionov, a külügyminiszter helyettese, Nyikolaj Malisetf, az asszu­áni zárógát tervezőmérnöke és mások. Nem sok remény van Jarring sikerére Kudarc esetén Egyiptom megtorlást követel Izrael ellen . A legnagyobb titokban tartják az izraeli javaslatokat és az arab választ New Yorkból jelenti a Tanjug. Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ-megbízott kül­detése — alig egy héttel felújítása után — válságos szakaszba jutott. Itteni megítélések szerint ugyan­annyi kilátás van a tárgyalások sikeres folytatására, mint kudarcára. U Thant ENSZ-főtitkár naponta több tanácskozást is tart Gunnar Jarringgal, aki — mint ismeretes — tá­jékoztatta az EAK és Jordá­nia ENSZ-nagykövetét az izraeli kormány békejavas­latairól. Izrael ENSZ-nagy­­követe egyébként kedden es­te felkereste Gunnar Jar­­ringot, és érdeklődött tőle, milyen visszhangra találtak Tel Aviv javaslatai. Az izraeli javaslatokat és az első arab reagálásokat szigorúan titokban tartják, úgyhogy Jarring tárgyaló felei sem mondanak még magánbeszélgetésekben sem­mit a tárgyalásokról. Egye­sek ezt biztató jelnek te­kintik. A politikai megfigyelők úgy vélik, hogy Izrael elé­gedett, mert most Kairón a sor, hogy nyilatkozzon. Kiszivárgó, de meg nem erősített hírek szerint az iz­raeli javaslatok legfőbb pontja előirányozza írásbeli békeszerződés megkötését, amely véget vet az arab— izraeli ellenségeskedésnek, és megvonja Izrael bizton­ságos határait. Általános vélemények sze­rint, ha Gunnar Jarring je­lenlegi erőfeszítései nem járnak semmilyen eredmény­nyel, akkor Kairó valószí­nűleg követelni fogja a Biz­tonsági Tanács összehívását, hogy megtorlásokat fogana­tosítson Izrael ellen. Ha vi­szont a Biztonsági Tanács akadályoztatva lenne eb­ben, akkor roppant veszé­lyes és kockázatos helyzet állna elő, hisz a Közel-Ke­leten manapság már több korszerű fegyver halmozó­dott fel, mint bárhol má­sutt a világon. Washington a csendes diplomácia híve Washingtonból jelenti a Tanjug: A jelekből ítélve az USA szigorúan tartja magát ah­hoz a hivatalos álláspontjá­hoz, hogy a Közel-Keletről szóló béketárgyalások foly­tatásában a fő hangsúlyt az úgynevezett csendes diplo­máciára kell helyezni. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője pédául ismét nem volt hajlandó nyilatkozni Gunnar Jarring ENSZ-megbízott eddigi lé­péseiről és terveiről. Ettől függetlenül a lapok és a hírmagyarázók eléggé ború­látó jóslatokba bocsátkoznak Jarring küldetésének jövő­jét illetően. Olyan vélemények is el­hangzottak, hogy szinte biz­tosra vehető, hogy Jarring védnöksége alatt a tárgyalá­sok ismét kudarcba fullad­nak, ez azonban nem je­lenti, hogy újabb, nagy há­ború tör ki a Közel-Kele­ten. Hogy nem lesz háború, azt azzal indokolják, hogy egyik fél sem szilárdította meg kellő mértékben belső helyzetét, s az USA és a Szovjetunió sem kívánja olyan irányban befolyásolni szövetségeseit, hogy jelentő­sebb mértékben módosítsák álláspontjukat. Az az általános vélemény uralkodik Washingtonban, hogy ha Egyiptom nem haj­landó a tűzszünet újabb meghosszabbítására, valószí­nűleg hadműveleteket indít Izrael ellen, de nem lépi át a Szuezi-csatornát, és nem indít el nagy háborút. Ha pedig mégis nagyobb méretű hadműveletekre ke­­r­rül sor a szovjet légierő segítségével, akkor Nixon I elnökön a sor, hogy meg­tegye a következő lépést. Nixon elnök előtt ez esetben két lehetőség van: vagy re­pülőgépeket küld a Közel- Keletre, s ezzel nukleáris összecsapás veszélyét idézi elő, vagy pedig a vörös tele­fonon felhívja a Kremlt, és sürgős tűzszünetet, valamint csúcsértekezlet összehívását követeli. Egyiptom álláspontja Kairóból jelenti a MENA. A tegnapi Al Ahram köz­li, hogy Mahmud Rijad mi­niszterelnök-helyettes és külügyminiszter elkészítette jelentését a Londonban, Pá­rizsban és Rómában folyta­­­tott tárgyalásairól. A lap szerint Rijad a kö­vetkező pontokban foglalta össze Egyiptom álláspontját: — A négy nagyhatalom adjon utasításokat Gunnar Jarringnak a Biztonsági Ta­nács határozatának végrehaj­tása céljából. — Az utasításokkal meg kell határozni a határozat végrehajtásának szakaszait. Jaifringnak erről egy hóna­pon belül be kell számolnia. — Ha a nagyhatalmak nem képesek megszabni a határozat végrehajtásának időpontját, a Biztonsági Ta­nács még a hónap vége előtt üljön össze, és vitassa meg a problémát. Pokolgépek robbantak a brit munkaügyi miniszter háza előtt Londonból jelenti a Reu­ter. Két pokolgép robbant ked­den este Robert Carr brit munkaügyi miniszter háza előtt. A miniszter és felesé­ge otthon tartózkodott, de nem sebesült meg. Carrt az utóbbi időben ke­ményen bírálják, mert a konzervatív kormány korlá­tozni szándékozik a sztrájk­jogát. Emiatt Nagy-Britan­­niában kedden sztrájkokkal és tüntetésekkel tiltakoztak. December elején a munka­ügyi minisztérium előtt rob­bant pokolgép. Nagy-Britanniában már napok óta tartanak a tüntetések azzal kapcsolatban, hogy a munkaügyi miniszter törvénytervezetet terjesztett be az úgynevezett vad sztrájkok betiltására

Next