Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-14 / 12. szám

Csütörtök, 1971. jan. 14. Г . Végül majd lemondanak az autóútról is. A három kormánytag lemondása után (Folytatás az 1. oldalról) zát. A végső javaslatot a Tartományi Végrehajtó Ta­nács összeállításával meg­bízott Stipan Mamáténak kell megadni a képviselőház választási és kinevezési bi­zottságával egyetértésben. Ezt a képviselőház mind az öt tanácsa megvitatja, dön­tési joga ebben a kérdésben azonban csak a Tartományi Tanácsnak és a Községek Tanácsának van. Ezek lennének nagyjából a tennivalók a teljes létszámú tartományi kormány vissza­állítására. Nincs kizárva azonban, hogy ezt megelő­zően, a lemondások kapcsán, a képviselőház behatóan fog­lalkozik e politikai válság hátterével. Sveta Kovačević képviselőházi­ alelnök szerint azonban minden jel arra mu­tat, hogy a január 21-ére és 22-ére összehívott képviselő­­házi ülésen nem kerülhet sor e kérdés megvitatására. En­nek előkészítése, az alelnök szerint, több időt vesz igény­be. (Cs­a) A torinói Fiat gyár is érdeklődik a pancsovai üveg iránt Tegnap délelőtt Pancsován járt Milenko Bojanic, a köz­­társasági végrehajtó tanács elnöke, Toma Granfil, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács tagja, Prvoslav Rakovic, a kragujevaci Zastava művek vezérigazgatója és Dragan Miljkovic, a Jugoszláv Be­ruházási Bank vezérigazga­tója. Tárgyalásokat folytat­tak a Zastava gyárnak pan­­csovai vállalatokkal való együttműködéséről. Az au­tógyár különösen az üveg­gyárral való együttműködés növelését szorgalmazza, mert a torinói Fiat cég is érdek­lődik a pancsovai gyártmá­nyú autóüvegek iránt. MAGYAR SZÓ Sürgős döntés, lassú végrehajtás Mi történt eddig a fűtőolaj-behozatal ügyében A Szövetségi Végrehajtó Tanács már egy héttel ez­előtt elrendelte 125 000 ton­na különféle olajszármazék sürgősségi eljárással való behozatalát, hogy valame­lyest enyhítse a fűtőolaj­­hiányt, a behozatalból azon­ban egyelőre nem lett sem­mi, mert nem hivatalos ér­tesülések szerint a Szövet­ségi Árukészletek Igazgató­ságát nem értesítették hiva­talosan a döntésről, s emiatt nem tehette meg a kellő lé­péseket. A behozatalt­ azért bízták a Szövetségi Árukészletek Igazgatóságára, mert egye­dül ez képes a legrövidebb időn belül elvégezni a vá­sárlást, és az országba szál­lítani az árut. De nyilván az is hozzájárult ehhez, hogy az igazgatóság közben is rendszeresen juttat a piacra tartalékaiból, nehogy űr ke­letkezzen. A kormányrendelet óta — mint fentebb említettük — már egy hét is elmúlt, de az intézkedésnek gyakorla­tilag még semmi haszna, mert a kormány csak a be­hozandó mennyiséget szab­ta meg, a behozatal egyéb lényeges részleteit nem ál­lapította meg. De a sürgős behozatalnak sem lesz meg a kívánt ered­ménye, ha finomítóink köz­ben nem működhetnek za­vartalanul. Munkájukat az zavarta meg még tavaly, hogy nem volt arányban a nyersolaj hazai és világpiaci ára. Ennek megszűntése végett a kormány úgy dön­tött, hogy a finomítókat az­­zal kártalanítja megnövekvő termelési költségeikért, hogy felszabadítja őket bizonyos mennyiségű behozatali olaj vámilletéke alól. Egyelőre azonban még ennek a dön­tésnek a részletei sem is­meretesek, ez pedig gyakor­latilag azt jelenti, hogy az olajfeldolgozók keze tovább­ra is meg van kötve, mert nem ismerik az idei gaz­dálkodási feltételeket. Mindent összevetve a hely­zet az, hogy a kormány ren­deletének hatályba lépése óta már egy hét eltelt, s mégis csak azt tudjuk, meny­nyi olajat fognak behozni. Hogy mikor, és hogyan, azt nem. Túl olcsó a készruha Furcsa oikból vált bizony­talanná a Nyugat-Német­­országba irányuló ruhakivi­tel, pedig összes készruha­­kivitelünknek több mint 30 százalékáról van szó. A múlt év derekán folytatott tárgyalások során, a német ügy­felek azt kifogásolták, hogy alacsony az ára. A jugo­szláv küldöttség ugyan ala­pos dokumentumok alapján cáfolta ezt, de a tárgyalá­sokat bizonytalan időre mégis elhalasztották. EZER KOCSIRA NYOLC HALOTT Jugoszláviában a gépkocsik számához képest tízszer annyian vesztik életüket, mint Angliában nem sokkal jobb az arány a többi országhoz képest sem, mert Franciaországban például 1000 kocsira 1,1 ha­lott, Németországban és Olaszországban pedig 2,5 jut. Emiatt a szakértők szinte megrettenve kérdezik, mi lesz, ha az ország még mesz­­szebbre jut a motorosodás­­ban. Mert az utainkon járó 550 000—600 000 gépkocsi még nem sok, az autósodás­­nak még csak a kezdetén tartunk. 1969 végén Auszt­riában minden hetedik pol­gárnak, az NSZK-ban min­den hatodiknak, Angliában minden ötödiknek, Svédor­szágban pedig minden ne­gyediknek volt személygép­kocsija, nálunk pedig min­den harminchatodiknak. A balesetek százalékszá­mának szédítő növekedése részbeni az úthálózat fejlet­lenségének következménye. Míg ugyanis a gépkocsik száma 1957 és 1969 között a huszonhatszorosára emelke­dett, a műutak hossza mind­össze ötszörösére nőtt. A helyzetért azonban mégsem pusztán az utak okolhatók, hiszen a közlekedési bizton­ság elsősorban mégis a ve­zetők és a gyalogosok köz­lekedési kultúrájától függ, ez pedig a szakértők véle­ménye szerint siralmasan alacsony színvonalon van. A forgalomban levő gép­kocsik számához képest sehol nem történik annyi baleset, mint Jugoszláviá­ban. Nálunk 1000 kocsira átlag 8 halott jut, tízszer annyi, mint Angliában. De A polgárok véleménye Vajdaság legégetőbb gondjairól • A megkérdezettek többsége a mezőgazdaság helyzetét tartja a legaggasztóbbnak Az újvidéki Politikai Ta­nulmányi Központ 600 vaj­dasági lakoshoz intézett kör­kérdésének eredményei sze­rint Vajdaság legfőbb gond­jainak többsége gazdasági jellegű. A válasz egyálta­lán nem meglepő, hiszen mindenki előtt régóta is­meretes, hogy a tartomány fő problémája a mezőgazda­ság kedvezőtlen helyzete, a régi korszerűtlen ipar és a viszonylagos gazdasági el­maradottság. A gazdaság elmaradott­ságát és a beruházások visz­­szaesését Ve­rsecen a meg­kérdezetteknek 11 százaléka helyez­te az első helyre, Zrenj­aramban 9, Újvidéken 13, Szabadkán 12, Zom­­borban és Mitrovicán pedig 3—3 százaléka. A mezőgaz­daság kedvezőtlen helyzete sokkal több polgárt aggaszt. A verseciek közül 38 szá­zalék tartja a legnagyobb gondnak, Zrenjaninban 16 százalék, Újvidéken 29, Szabadkán 18, Zomboriban 14, Mitrovicán 22 százalék. Az elhelyezkedési nehézsé­geket Versecen a megkér­dezettek 10 százaléka, Zre­­njaninban 9, Újvidéken 23, Szabadkán 11, Zomboriban 16, Mitrovicán pedig 11 szá­zaléka tüntette fel legna­gyobb problémaként, az ipar szétd­araboltságát és az alacsony munkatermelé­kenységet pedig Versecen 5, Zrenj­aramban 11, Újvidéken 3, Szabadkán 14, Zomborban 7, Mitrovicán 9 százalék. A fentiekből ítélve maguk a vajdaságiak sem tudják egységesen megítélni, mi a tartomány legnagyobb gond­ja. Nézetükben főleg a vidék konkrét helyzete jut kifeje­zésre. Újvidéken például azért állították olyan sokan, hogy a munkanélküliség a legnagyobb gond, mert a munkanélküliek erre a vá­rosra gyakorolják a legna­gyobb­ nyomást. A zombori­­ak és mitrovicaiak pedig azért kevésbé elégedetlenek a beruházások alakulásával, mert helységükben az utób­bi időben nagyobb befekte­tések történtek. Pénteken ülést tart a tartományi pártbizottság Mirko Čanadanović, a VKSZ tartományi bizottsá­gának elnöke pénteken, ja­nuár 15-én 9 órára összehív­ta a tartományi bizottság ülését. A foglalkoztatottság időszerű kérdései káderprob­lémák és a tartományi párt­­bizottság munkaprogramja lesz napirenden. (cs)­­ ________ Gyászülés Sava Medan halála alkalmából A Jugoszláv Szakszerve­zeti Szövetség Tanácsa teg­nap gyászülést tartott Sava Medannak, a kimagasló for­radalmárnak és szakszerve­zeti funkcionáriusnak halála alkalmából. Az elhunyt özvegyének Tito és Kardelj táviratban fejezte ki részvétét. Téves nézet Ha az alkotmány csak a status quót rendezi, és nem nyit távlatot, a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlő­désének, akkor idő előtt elévül. Alkotmányunk mostani módosításában ez a tétel vezérlő elvként szerepel. A függelékekről szóló vitát, amely egyelőre zárt körben folyik, szintén ez hatja át. Egészen természetes is, hogy így van, hiszen önigazgató szocialista társadalmunk egyrészt, a társadalom építésének egészen új, a világ­ban még ismeretlen útján halad, másrészt pedig előre­haladásunk rendkívül lendületes. "­­ Mindez jól is van így, amikor a szövetség és a köz­társaságok helyzetét, szerepkörét és kölcsönös viszonyát rendezzük. A tartományok ügye azonban legalábbis bi­zonyos jelekből ítélve — kissé háttérbe szorult. Tegnap meghallgattuk Pero Djokovicnak, a Szocia­lista Szövetség fővárosi választmánya elnökének be­számolóját a végrehajtó bizottság bővített ülésén, ame­lyen a főváros valamennyi fórumának képviselői részt vettek. Az alkotmánymódosítással, valamint a politikai és gazdasági rendszer kidolgozásával kapcsolatos állás­pontokat és feladatokat ismertette. Djokovic a mindenképpen elfogadható általános el­vek mellett kitért a köztársaság és a tartományok egy­más közti viszonyára is. Ezúttal nincs szükség arra, mondta, hogy alkotmányunk módosítása során a szövet­ségi alapokmányban a tartományok helyzetét, illetve autonómiáját is rendezzük, hiszen a legutóbbi módo­sítás alkalmával ezt már elvégeztük. Ez a nézet nem ismeretlen, de ezúttal is szólni kell róla, mert bizonyos ellentmondást tapasztalhatunk a hangoztatott világos számadás elvének alkalmazása és a javasolt gyakorlat között. Kissé úgy tűnik, mintha fenn akarnák tartani az etatizmust a köztársaság szint­jén. Hivatalos és végsőkig őszinte kijelentéseink ellenére, hogy Vajdaság nem akar köztársasággá válni és a köz­társaságokat megillető felségjogokat szerezni, bizonyos berkekben mégis alaptalan és fölösleges bizalmatlansá­got tapasztaltunk. Olyan korlátok felállításának szor­galmazását, hogy a tartományoknak „később se jusson eszükbe más jogokat, követelni maguknak”. Közismert, hogy csupán autonómiánk továbbfejlesz­tését sürgetjük, és ez a törekvés mindenképpen össz­hangban van a dolgozók és a jugoszláv népek és nem­zetiségek általános törekvéseivel. Szs. 5. oldal Tejszerű köd, dermesztő hideg Megszűnt a rendkívüli állapot Szarajevóban -- Leállították a hajózást a Kazán-szorosban Tegnap reggelre olyan sű­rű köd ereszkedett le az or­szág szárazföldi részének alacsonyabban fekvő terüle­tein, hogy helyenként 30— 40 méterre sem lehetett el­látni. A tejfehér sűrű köd­függöny miatt a járművek csak szinte lépésben halad­hattak, s majdnem teljesen megbénult a forgalom. A zág­rábi repülőtéren délelőtt nem is szállt le és fel gép. A Duna kazán-szorosi sza­kaszán a jégtáblák több ha­józási jelet elsodortak vagy elmondítottak helyéről, emi­att a Vaskapunál ideiglene­sen leállították a hajózást. A forgalom mindaddig szü­netel, amíg az időjárási vi­szonyok jobbra nem fordul­nak. Az erős lehűlés ellenére a Duna jégborítottsága to­­vábbra sem veszélyes, mind­össze a magyar—jugoszláv határ közelében torlódott föl három kilométernyi hosszú­ságban valamennyi jég, de a jégtörőhajók már fel is vették vele a küzdelmet. Minthogy újabb havazás nem volt, a közlekedés fo­kozatosan rendeződik. A szarajevói városelnök tegnap hatálytalanította január 5- én kiadott rendeletét a rend­kívüli állapot bevezetéséről. KÖDÖS, FAGYOS IDŐ Megnehezült a közlekedés Vajdaságban Csikorgó hideg van már harmadik napja Vajdaság­ban, s az éjjeli és a reggeli órákban igen kemény fagy. A péterváradi meteorológiai állomás közleménye szerint kedden a legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 10—15 fok között alakult, a déli órákban azonban olvadt is, s nem egy helyen plusz 2 fokra melegedett fel. Teg­nap jóval hidegebb volt, reggel 10—18 fokos fagy, sőt Kikindán a hó fölött 5 cen­tire mínusz 20 fokot mértek. Délig alig 2—3 fokot eny­hült a hideg. Igen sűrű köd ereszkedett a tartományra és a kilátási viszonyok 50—100 méterre, Észak-Bácskában 20—50 méterre korlátozódtak. Nap­közben valamelyest ritkult a köd, úgyhogy 50—200 mé­terre lehetett látni. Az útkarbantartók, az erős fagy miatt sózták az úttes­tet, a köd ellen azonban nem tudtak védekezni. A közúti forgalom érezhetően lelassult. Az újvidéki állo­másra érkező távolsági autó­buszok átlag fél órát késtek. A vízügyi szolgálat ügye­letese jelentette, hogy Bez­­dánnál nincs jég a Dunán, másfelé zajlik a folyam. Jég­borítottsága Gombosnál 15, Újvidék alatt 40—50 száza­lékos. A Tisza is zajlik és Becse alatt a víztükör 60— 170 százalékát úszó jégtáb­lák borítják. s. z. Majdnem az egész ország lakosságn­ járt külföldön A kishatárforgalmat is szá­mítva, tavaly több mint 18 millió jugoszláv járt külföl­dön, ebből körülbelül 14 millió rendes útlevéllel. Az utóbbiaknak a száma 3,5 millióval meghaladja a ta­valyit, kishatárforgalmi iga­zolvánnyal pedig 600 000-rel többen látogattak át vala­mely szomszéd országba, mint 1969-ben. Az országban megfordult külföldiek száma 42 millió. Ebből majdnem 30 millió itt is töltött néhány napot. Kis­határforgalmi igazolvánnyal 13 millió külföldi lépett át a határainkon. A legtöbb külföldi az olasz—jugoszláv határátkelő­kön lépett az ország terüle­tére (18,3 millió). Ausztriá­ból 8,5 millió, Romániából 182 000, Magyarországról egymillió, Bulgáriából 900 000, Görögországból 580 000, Albániából pedig 10 000. Repülőgépen 750 000- ren érkeztek, tengerjáró ha­jón 450 000-ren. A jugoszlávok közül leg­többen — az olasz—jugo­szláv határon keltek át: 7 millió ember — Ausztria fe­lé 4,3 millió ember ment ki. 230 000 polgár repülőgépen utazott külföldre, 113 000 pe­dig hajón.

Next