Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-14 / 12. szám

Csütörtök, 1971. jan. 14. MAGYAR SZÓ Kovács Pál súlyos vétsége I. Két embert megvert egy zentai rendőr Január elsején a kora esti szürkületben két idős­­ zentai ember, Luka Vukotic és Djoka Stojanovic,­­ egymással beszélgetve békésen ballagott hazafelé a­­ ha­vas-jeges úton. Vukotiénak a városhoz közel fekvő tanyáján töltötték el a napot, estebédre igyekeztek, hogy családi körben ünnepeljenek. Vukotic vállán vadászpuska lógott, Stojanovic egy jókora pulykát cipelt, újévi ajándékul kapta a barátjától. Amikor a népkerti Csonka lejáróhoz értek, a félhomályból egy rendőr toppant elébük, megállította őket, szó szót követett, majd kisvártatva zuhogott a gumibot a két idős ember hátán. A magáról megfeledkezett rendőr nem kímélte őket a rendőrállomásig vezető hosszú úton sem, futólépésre kényszerítette őket, egyikük a kimerültségtől össze is esett. Nagyvonalakban ennyit tudtunk a példátlan és szin­te hihetetlen esetről, amikor elindultunk Zentára. A hír, sajnos, igaznak bizonyult. S noha a kijelentésekben és a szemtanúk állításaiban ár­nyalati eltérések vannak, a lényegen nem változtatnak. Kovács Pál, fiatal rendőr súlyosan visszaélt helyzeté­vel, megbocsáthatatlan szol­gálati vétséget követett el, közvetve pedig bizalmatlan­ságot keltett a zentai köz­­biztonsági szolgálat iránt, hiszen a lakosság közül bár­ki okkal félhet és kérdez­heti: ki szavatolja, hogy leg­közelebb nem én leszek va­lamelyik bősz rendőr áldo­zata? Hogyan történt a botrányos eset? . A csúnya verést elszenve­dő Luka Vukotic és Djoka Stojanovic így mondják el a történteket a belügyi tit­kársághoz küldött feljelen­tésükben : — Találkozásunkkor a rendőr se adj isten, se sem­mi, hanem kihívó hangon rá­támadt Sto­j­anovicra: — Hol loptad a pulykát? — A barátomtól kaptam — válaszolta az ijedten. Ezután a rendőr ellenke­zést nem tűrő hangon kö­vetelte, hadd lássa, hogy nincs-e megtöltve a Vuko­­ticnál levő egycsövű vadász­­fegyver. Amikor ez megtör­tént — a puska üres volt —, se szó se beszéd, gumibot­jával nagyot húzott az öreg­ember hátára. — Barátom, miért bántod — avatkozott be Vukotic —, hiszen nem lopott ez az ember. — Pofa be! Mióta va­gyunk mi barátok? Tudtom­mal nem őriztünk együtt disznót — volt a válasz, s hogy sértő szavainak súlyt adjon, végigvágott Vukoti­­con is. — Ekkor szabadult el a pokol — mondja a két öreg. — Sohasem felejtjük el azt a tortúrát, amiben részünk volt. Parancsot kaptunk az indulásra, közben a rendőr vele levő német juhászku­tyáját is ránk uszította. Üt­közően a rendőrállomás felé több ütést kaptunk. Az előt­tünk akkor még ismeretlen rendőr szitkozódott, cigá­nyoknak nevezett bennün­ket. Tiltakozásunkkal, hogy nem vagyunk mi cigányok. Csak egyszerű szerb embe­rek, olajat öntöttünk a tűz­re. — A szerb anyátokat.. . ■— zúdult ránk az újabb mocskolódás. — Futólépés! — hangzott ezután az újabb parancs. Amellett, hogy mind a ket­ten betegesek vagyunk, az út is csúszós volt, ezért nem tudtunk eleget tenni a ve­zényszónak. Ez annyira düh­be gurította a rendőrt, hogy megint nekünk esett a gu­mibottal. — Én egy alkalmasnak tű­nő pillanatban, amikor a rendőr a kimerültségtől ösz­­szeesett barátommal volt el­foglalva, meg akartam szök­ni, hogy segítséget kérjek — panaszolja Vukotic. — De a vészijósló kiáltás: „állj, vagy lövök!” megállított. Próbál­kozásomért megkaptam a magamét: torkomra a szol­gálati fegyver hideg csövét, fejemre meg egy hatalmas ütést a gumibottal. — Végre beértünk a rend­őrállomásra, de a gumibot ott sem nyugodott. Nemso­kára aztán megérkezett Márton Pál rendőrparancs­nok, ő vetett véget a kálvá­riánknak. BÓKA Ferenc Holnapi számunkban: Háromnapos szolgálat volt mögöttem A felemás szív jegyében Koprivnicán gyártják a Tuborgot — Levesgyár Magyarországon — A Maggi tőlük vásárol — A Podravka a világpiacon Leveskockákból, ételízesí­tőkből és gyermektápszerek­ből négy és fél millió dol­lárt bevételezni nem gye­rekjáték. Tévednek tehát, akik legyintenek egyet a Podravka kiviteli eredmé­nyének hallatán. Általában könnyebb hajót, szerszám­gépet vagy ásványi kincset eladni külföldön, mint le­veskivonatot, zöldségkonzer­vet, lekvárt vagy pástéto­mot. Tizenkét országban isme­rik a felemás piros-fehér szivet, a Podravka védje­gyét. Négy évvel ezelőtt 2 millió dollár értékű árut exportált a gyár, de kül­kereskedelmi mérlege még hiányt mutatott. Tavaly már devizaaktív exportőr volt, s legtöbbet a kemény valutá­jú országokba szállított. Úgy tervezik, hogy öt év múlva a kivitel értéke eléri a 12 millió dollárt. A terv reális alapokra épült, hiszen Hol­landiától Japánig 10 szaba­dalmi és műszaki együtt­működési szerződése van a világ legnagyobb és legis­mertebb termelő és keres­kedelmi cégeivel, valamint pénzintézeteivel. Tavaly szerződést írt alá a világ egyik legnagyobb sörgyárával, a koppenhágai Tuborggal. Ennek alapján már a nyáron Koprivni­­cán készítenek Tuborg-sört. Ezt 114 országban árusít­ják. Egy, a svájci Nestlé kon­szernhez tartozó­­céggel bé­csi székhellyel közös válla­latot létesített a Podravka a kivitel és általában a kül­kereskedelmi tevékenység fejlesztésére. Üzletfelével szükség esetén , idegenben vagy az országban közös beruházásokat végez, és egybehangolja a Podravka terveit a többi európai ver­senytárs termelési irányza­tával. Hosszan tartó laboratóri­umi vizsgálatok után a svájci Maggi hajlandó meg­vásárolni a Podravka tyúk­levesek és más leveskivona­tok szabadalmát. Kell-e en­nél nagyobb elismerés a gyár kutatószolgálatának? Maribori üzemrészlegében egy új torta- és sütemény­készítéshez szükséges alap­anyag gyártását kezdi meg a közeljövőben. Az árusítá­­■­si jogot a jól ismert Dr.­­ Oetker cég vásárolja meg az­­ osztrák és a svájci piac szá­mára. Magyarországon valószí­nűleg nagy levesgyárat fog építeni. A gyár évente egy­millió dollár értékben ex­portál leveskivonatokat a szomszédos országba. Említettük már, hogy a Podravka a termelés mellett mindinkább a külkereskede­lemre összpontosítja erejét. Amerikai, angol, továbbá olasz, svéd és holland elekt­ronikai, vegyi és gyógyszer­­ipari és élelmiszeripari cé­gekkel kötött szerződéseket áruszállításra, illetve beho­zatalra. Mi köze a koprivnicaiak­­nak a vegyiparhoz és az elektronikához? — Mindig szegények ma­radunk, amíg a Dráva men­tét és Szlavóniát nyers­anyagkörzetként kezelik, és amíg erős feldolgozóiparunk nem lesz, nem remélhetünk föllendülést — mondják a gyárban. A mezőgazdasági termé­kek, a leveskivonatok és az ételízesítők munkához és jövedelemhez juttatták a dolgozókat és a gyárat. En­nek a jövedelemnek egy ré­szét a Dráva mentén, a göngyanyag és nyomdaipar fejlesztésébe fektetik, az idén pedig hozzáfognak a gyógyszer- és fémfeldolgozó ipar megalapozásához is. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar átmenetileg háttér­be szorul, de azután annál gyorsabban fog fejlődni. A húsipar és­­az elektronika, a mezőgazdaság és a külkeres­kedelem egymást kiegészít­ve meggyorsítják e vidék és a Podravka föllendülését. SOMOGYI Zoltán 7. oldal Kedvezőbb hitel- és adópolitika, járulékcsökkentés, vámkedvezmény Gazdaságpolitikai intézkedések a foglalkoztatottság növelésére és az egyéni munka bővítésére A szövetségi kormány terve szerint az idén 2,5 százalékkal növeljük a fog­lalkoztatottak számát, s mintegy 90 000 új munkahe­lyet nyitunk. A gazdaság­politikai határozati javaslat szerint az új munkaerő al­kalmazásával és a meglevő­nek továbbképzésével jelen­tősen javul a szakképzett­ségi arány. A kormány ez­úttal is gondoskodik arról, hogy minél több gyakorno­kot állítsanak munkába. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a terv nem valósul­hat meg megfelelő intézke­­­­dések nélkül. Nézzük tehát, milyen intézkedéseket irá­nyoz elő a kormány. Ösztönzés a kisipari és kommunális tevékeny­ség bővítésére Azok a munkaszervezetek, amelyek 1971-ben új kis­ipari és kommunális üzem­részlegeket nyitnak, vagy a meglevőket bővítik, az újon­nan alkalmazott dolgozók személyi jövedelme után nem fizetnek szövetségi já­rulékot. A kormány elképzelése szerint az olyan vállalatok­ban, ahol megvannak rá a feltételek, vagy ahol kisebb méretű beruházással megold­ható, be kell vezetni a több műszakos termelést, és eze­ket a vállalatokat előnyben kell részesíteni a személyi jövedelmi járulék százalé­kának a megállapításában. A kormány továbbá java­solja, hogy a társadalmi­­politikai közösségek is részben vagy teljesen mentsék fel az újonnan al­kalmazott dolgozók szemé­lyi jövedelmi járulékának a fizetésétől azokat a munka­­szervezeteket, esetleg egyes tevékenységeket, amelyek 1971-ben új munkaerőt al­kalmaznak. A magániparosok 40 000 új munkást alkalmazhatnának A magáneszközökkel vég­zett egyéni munka helyzeté­ről az utóbbi évek során or­szágos viták folytak. Az ez­zel kapcsolatos elvi megál­lapodások félreérthetetlenül kimondták, hogy az egyéni munkának társadalmunk­ban megvan a létjogosult­sága, és nem veszélyezteti a szocializmust. Az elvi és politikai megállapodás meg­valósításában és gyakorlati alkalmazásában azonban voltak nehézségek és olyan mozzanatok, amelyek bizony­talanságot szültek. Ennek a bizonytalanságnak tulajdo­nítható többek között az is, hogy ma csak minden har­madik-negyedik műhelytu­­lajdonos kisiparos foglalkoz­tat egy-egy munkást. A statisztika nyelvén mondva a helyzet a következő: egy­­egy kisipari műhelyben 0,3 idegen munkaerő dolgozik. A kormány gazdasági szak­értőinek véleménye szerint kedvezőbb hitel- és adó­politikával a magániparosok még 40 000 személyt elhe­lyezhetnének. Az ezzel kap­csolatos intézkedések rész­letei még ismeretlenek, eze­ket majd a közeljövőben dolgozzák ki és teszik köz­zé. A köztársasági kamará­ban erről úgy vélekednek, hogy az adó- és hitelköny­­nyítés nélkülözhetetlen, de ez csak egyik része a do­lognak. A kamara szerint olyan tartós jellegű, rend­­szerbeli intézkedésekre és megoldásokra van szükség, amelyek tartósabb biztonsá­got és szilárdabb társadal­mi-gazdasági helyzetet biz­tosítanak az egyéni munká­­nak. Vámkedvezmények a hazatérő dolgozók számára A szakképzett munkások hiánya már most érezhető. A kormány ezért olyan in­tézkedéseket készít elő, ame­lyek révén itthon tarthat­juk a szakmunkásokat, és haza­vonzhatjuk a külföldön dolgozókat. A gazdaságpoli­tikai határozati javaslatban a kormány hivatalosan elő­irányozta, hogy a hazatérők vám- és egyéb kedvezmény­ben részesülnek. Nagy gon­dot fordítunk arra, hogy a külföldről visszatért dolgo­zók műhelyeket és lakáso­kat építhessenek, és megta­karított pénzükön megfelelő szerszámokat és gépeket vá­sárolhassanak. Külföldön dolgozó munkásaink által megtakarított devizaeszkö­zöket elsősorban a gyárka­pacitások bővítésére kell for­dítani, hogy munkahelyeket nyithassunk a hazatérők számára. SZERENCSÉS­­. BIZONYÍTOTT A MÁRCIUS 27. Az újvidéki vállalatok sikeres szolidaritási akciója Szokatlan megbeszélésre gyűltek össze tegnap a Már­cius 27. motoralkatrész-gyár­ban Újvidék vállalati igazga­tói és községi vezetői. Azért hívta meg őket a gyár veze­tősége, hogy beszámoljon ne­kik hogyan használta fel a gazdasági szervezetek közsé­gi tartalékalapjától három év­vel ezelőtt kapott szanálási kölcsönt, és azt a pénzt, amit ezek a­z újvidéki vállalatok a Március 27. megsegítésére kö­töttek le a bankban.­­ Az 1967/1969-es időszak súlyos veszteségei után a ta­valyi évet 250 000 dinárnyi tiszta haszonnal fejeztük be. Az utóbbi három évben a ter­melés értékét 30 millióról 60 millióra növeltük, a létszám 1000-ről 1400-ra emelkedett, s közben fokoztuk a termelé­kenységet és lényegesen csök­kentettük a selejtet Idei ter­vünk szerint a termeléssel elérjük a 96 milió dinárt — sorolta az eredményeket Jo­­­van Milicic mérnök, a gyár­­ igazgatója. — Tekintettel a gyár talp­­raállására és a gépkocsigyár­tással való együttműködésé­re, joggal mondhatjuk, hogy jelenleg a Március 27-nek van Újvidéken legnagyobb távlata — állapították meg ezután többen is. Dusán Ilijevic mérnök, a községi képviselő-testület el­­­­nöke elmondta, hogy 1967-­­ ben csaknem ugyanolyan ösz­­­szetételben határozták el a város gazdasági és politikai vezetői, hogy megsegítik­ azt a néhány fuldokló gyárat, amelyeknek — a több mint 50 millió dinár veszteség elle­nére — esélyük van a fejlő­désre. Ennek a koordinált akciónak a keretében legtöbb pénzt a Pobeda és a Március 27. kapta. Amint az eredmén­­ nyekből is kitűnik, ez a gyár sikerrel bizonyított, és vár­­­­ható, hogy a jövőben fejlő­dése szilárd és ütemes lesz. 1 K. B. DRÁGÁLLJÁK A BEHOZATALI KUKORICÁT A szlavóniai tenyésztők a vám törlését kérték — Marko Uzelac magyarázata Az országos méretű hi­ány és az egyre emelkedő árak takarmánybehozatalra kényszerítették a Szövetsé­gi Élelmiszertartalékok Igazgatóságát. Többek kö­zött néhány százezer tonna kukoricát is vásárolt kül­földön. A szlavóniaii állattenyész­tők az eszéki gazdasági ka­mara útján máris tiltakoz­tak a behozatali kukorica ára miatt. Túl magasnak tartják a mázsámkénti 115— 120 dinárt. Szerintük így nem lehet leverni a hazai árát. Az sem fordult még elő, hogy a kukorica drá­gább lett volna a búzánál. Kérik ezért, hogy a kor­mány ideiglenesen törölje a kukoricára kivetett vámot és egyéb illetékeket, esetleg ártámogatást adjon, hogy a hizlalók olcsóbban hozzájut­hassanak. Ellenkező esetben kérdésessé válik a hizlalás jövedelmezősége, és ve­­szélybe kerül a vágóhidak­­kal kötött szerződések telje­sítése. A kukorica árára vonat­kozólag az újvidéki Agro­­coop külkereskedelmi válla­lat szakértői a következő magyarázatot adták: a vi­lágpiaci árak elég magasak. A rotterdami kikötőben, a még hajóban levő kukorica tonnája 70—72 dollárba ke­rül. Átszámítva ez mázsán­ként 87—90 dinár. A rijekai vagy spliti kikötőig a szál­lítás kilónként 10 párával, a kirakás körülbelül 3 pá­rával, Újvidékig vagy Eszé­kig a vasúti szállítás még 10 párával terheli az árát. A vám és egyéb illetékek, a súlyveszteség stb. felszámí­tása után a kukorica 115— 120 dinárba kerül. Lehet olcsóbban is? kérdeztük Marko Uzelactól, a Szövetségi Élelmi­sze­rta­r­­talékok Igazgatóságának ve­zérigazgatójától. — Lehet, ha a kormány elengedi a vámot és a kü­lönféle illetékeket. Ezt egyébként nemcsak a te­nyésztők, hanem mi is kér­tük. Ez esetben­ 8,5 papával lesz olcsóbb a kukorica ki­lója, mivel a vámok és az illetékek általában a vétel­ár 9 százalékét teszik — vá­laszolta Uzelac. Hozzáfűzte azonban, hogy nemigen látja értelmét az ártámogatásnak, tehát an­nak, hogy az igazgatóság eszközeiből árdotációt adjon a behozatali kukoricára. Az erre szükséges pénzt egyéb­ként más alapokból kellene elvenni, Uzelac véleményében má­sok is osztoznak. Sokan spe­kulációtól tartanak. Mivel az újvidéki terménytőzsdén 125—130 dinárt kérnek a kukorica mázsájáért, való­színűnek tűnik, hogy a ter­melők, illetőleg a tenyésztők olcsó kukoricát vesznek az igazgatóságtól, a sajátjukat pedig drágán eladják a pia­con. A behozatallal az élelmi­­szertar­ta­lékok igazgatósága csupán a kínálatot kívánja fokozni, remélve, hogy a górékban­ levő kukorica is ha piacra kerül, és ha az árak nem is csökkennek, legalább nem emelkednek. Az idegenben vásárolt kukorica tehát csak akkor lesz olcsóbb, ha a kormány vámmentességet ad és ha a hazai kukorica ára is csök­ken. (Ebben az esetben ugyanis az igazgatóság ará­nyosan csökkentené az im­portált kukorica árát.) Nincs más hátra, mint megszívlel­ni a Jószágtenyésztési és Kiviteli Biztonsági Alap igazgatóhelyettesén­ek taná­csát: a jelen helyzetben mindenki saját takarmány­bázisára és a kevés behoza­tali jószágeledelre alapozza a hizlalást. A jövőre vonat­kozólag is vannak javasla­tok. Ezek szerint a terme­lőknek elegendő forgóesz­közzel kell rendelkezniük, vagy pedig olyan hitelrend­szert kell életbe léptetni, hogy a nagytermelők ne kényszerüljenek a termés azonnali eladására (hogy a hiteleket törleszthessék), ké­sőbb p­edig a drága kukori­ca vásárlásaira. S.Z.

Next