Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)
1971-01-14 / 12. szám
Csütörtök, 1971. jan. 14. MAGYAR SZÓ Kovács Pál súlyos vétsége I. Két embert megvert egy zentai rendőr Január elsején a kora esti szürkületben két idős zentai ember, Luka Vukotic és Djoka Stojanovic, egymással beszélgetve békésen ballagott hazafelé a havas-jeges úton. Vukotiénak a városhoz közel fekvő tanyáján töltötték el a napot, estebédre igyekeztek, hogy családi körben ünnepeljenek. Vukotic vállán vadászpuska lógott, Stojanovic egy jókora pulykát cipelt, újévi ajándékul kapta a barátjától. Amikor a népkerti Csonka lejáróhoz értek, a félhomályból egy rendőr toppant elébük, megállította őket, szó szót követett, majd kisvártatva zuhogott a gumibot a két idős ember hátán. A magáról megfeledkezett rendőr nem kímélte őket a rendőrállomásig vezető hosszú úton sem, futólépésre kényszerítette őket, egyikük a kimerültségtől össze is esett. Nagyvonalakban ennyit tudtunk a példátlan és szinte hihetetlen esetről, amikor elindultunk Zentára. A hír, sajnos, igaznak bizonyult. S noha a kijelentésekben és a szemtanúk állításaiban árnyalati eltérések vannak, a lényegen nem változtatnak. Kovács Pál, fiatal rendőr súlyosan visszaélt helyzetével, megbocsáthatatlan szolgálati vétséget követett el, közvetve pedig bizalmatlanságot keltett a zentai közbiztonsági szolgálat iránt, hiszen a lakosság közül bárki okkal félhet és kérdezheti: ki szavatolja, hogy legközelebb nem én leszek valamelyik bősz rendőr áldozata? Hogyan történt a botrányos eset? . A csúnya verést elszenvedő Luka Vukotic és Djoka Stojanovic így mondják el a történteket a belügyi titkársághoz küldött feljelentésükben : — Találkozásunkkor a rendőr se adj isten, se semmi, hanem kihívó hangon rátámadt Stojanovicra: — Hol loptad a pulykát? — A barátomtól kaptam — válaszolta az ijedten. Ezután a rendőr ellenkezést nem tűrő hangon követelte, hadd lássa, hogy nincs-e megtöltve a Vukoticnál levő egycsövű vadászfegyver. Amikor ez megtörtént — a puska üres volt —, se szó se beszéd, gumibotjával nagyot húzott az öregember hátára. — Barátom, miért bántod — avatkozott be Vukotic —, hiszen nem lopott ez az ember. — Pofa be! Mióta vagyunk mi barátok? Tudtommal nem őriztünk együtt disznót — volt a válasz, s hogy sértő szavainak súlyt adjon, végigvágott Vukoticon is. — Ekkor szabadult el a pokol — mondja a két öreg. — Sohasem felejtjük el azt a tortúrát, amiben részünk volt. Parancsot kaptunk az indulásra, közben a rendőr vele levő német juhászkutyáját is ránk uszította. Ütközően a rendőrállomás felé több ütést kaptunk. Az előttünk akkor még ismeretlen rendőr szitkozódott, cigányoknak nevezett bennünket. Tiltakozásunkkal, hogy nem vagyunk mi cigányok. Csak egyszerű szerb emberek, olajat öntöttünk a tűzre. — A szerb anyátokat.. . ■— zúdult ránk az újabb mocskolódás. — Futólépés! — hangzott ezután az újabb parancs. Amellett, hogy mind a ketten betegesek vagyunk, az út is csúszós volt, ezért nem tudtunk eleget tenni a vezényszónak. Ez annyira dühbe gurította a rendőrt, hogy megint nekünk esett a gumibottal. — Én egy alkalmasnak tűnő pillanatban, amikor a rendőr a kimerültségtől öszszeesett barátommal volt elfoglalva, meg akartam szökni, hogy segítséget kérjek — panaszolja Vukotic. — De a vészijósló kiáltás: „állj, vagy lövök!” megállított. Próbálkozásomért megkaptam a magamét: torkomra a szolgálati fegyver hideg csövét, fejemre meg egy hatalmas ütést a gumibottal. — Végre beértünk a rendőrállomásra, de a gumibot ott sem nyugodott. Nemsokára aztán megérkezett Márton Pál rendőrparancsnok, ő vetett véget a kálváriánknak. BÓKA Ferenc Holnapi számunkban: Háromnapos szolgálat volt mögöttem A felemás szív jegyében Koprivnicán gyártják a Tuborgot — Levesgyár Magyarországon — A Maggi tőlük vásárol — A Podravka a világpiacon Leveskockákból, ételízesítőkből és gyermektápszerekből négy és fél millió dollárt bevételezni nem gyerekjáték. Tévednek tehát, akik legyintenek egyet a Podravka kiviteli eredményének hallatán. Általában könnyebb hajót, szerszámgépet vagy ásványi kincset eladni külföldön, mint leveskivonatot, zöldségkonzervet, lekvárt vagy pástétomot. Tizenkét országban ismerik a felemás piros-fehér szivet, a Podravka védjegyét. Négy évvel ezelőtt 2 millió dollár értékű árut exportált a gyár, de külkereskedelmi mérlege még hiányt mutatott. Tavaly már devizaaktív exportőr volt, s legtöbbet a kemény valutájú országokba szállított. Úgy tervezik, hogy öt év múlva a kivitel értéke eléri a 12 millió dollárt. A terv reális alapokra épült, hiszen Hollandiától Japánig 10 szabadalmi és műszaki együttműködési szerződése van a világ legnagyobb és legismertebb termelő és kereskedelmi cégeivel, valamint pénzintézeteivel. Tavaly szerződést írt alá a világ egyik legnagyobb sörgyárával, a koppenhágai Tuborggal. Ennek alapján már a nyáron Koprivnicán készítenek Tuborg-sört. Ezt 114 országban árusítják. Egy, a svájci Nestlé konszernhez tartozócéggel bécsi székhellyel közös vállalatot létesített a Podravka a kivitel és általában a külkereskedelmi tevékenység fejlesztésére. Üzletfelével szükség esetén , idegenben vagy az országban közös beruházásokat végez, és egybehangolja a Podravka terveit a többi európai versenytárs termelési irányzatával. Hosszan tartó laboratóriumi vizsgálatok után a svájci Maggi hajlandó megvásárolni a Podravka tyúklevesek és más leveskivonatok szabadalmát. Kell-e ennél nagyobb elismerés a gyár kutatószolgálatának? Maribori üzemrészlegében egy új torta- és süteménykészítéshez szükséges alapanyag gyártását kezdi meg a közeljövőben. Az árusítá■si jogot a jól ismert Dr. Oetker cég vásárolja meg az osztrák és a svájci piac számára. Magyarországon valószínűleg nagy levesgyárat fog építeni. A gyár évente egymillió dollár értékben exportál leveskivonatokat a szomszédos országba. Említettük már, hogy a Podravka a termelés mellett mindinkább a külkereskedelemre összpontosítja erejét. Amerikai, angol, továbbá olasz, svéd és holland elektronikai, vegyi és gyógyszeripari és élelmiszeripari cégekkel kötött szerződéseket áruszállításra, illetve behozatalra. Mi köze a koprivnicaiaknak a vegyiparhoz és az elektronikához? — Mindig szegények maradunk, amíg a Dráva mentét és Szlavóniát nyersanyagkörzetként kezelik, és amíg erős feldolgozóiparunk nem lesz, nem remélhetünk föllendülést — mondják a gyárban. A mezőgazdasági termékek, a leveskivonatok és az ételízesítők munkához és jövedelemhez juttatták a dolgozókat és a gyárat. Ennek a jövedelemnek egy részét a Dráva mentén, a göngyanyag és nyomdaipar fejlesztésébe fektetik, az idén pedig hozzáfognak a gyógyszer- és fémfeldolgozó ipar megalapozásához is. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar átmenetileg háttérbe szorul, de azután annál gyorsabban fog fejlődni. A húsipar ésaz elektronika, a mezőgazdaság és a külkereskedelem egymást kiegészítve meggyorsítják e vidék és a Podravka föllendülését. SOMOGYI Zoltán 7. oldal Kedvezőbb hitel- és adópolitika, járulékcsökkentés, vámkedvezmény Gazdaságpolitikai intézkedések a foglalkoztatottság növelésére és az egyéni munka bővítésére A szövetségi kormány terve szerint az idén 2,5 százalékkal növeljük a foglalkoztatottak számát, s mintegy 90 000 új munkahelyet nyitunk. A gazdaságpolitikai határozati javaslat szerint az új munkaerő alkalmazásával és a meglevőnek továbbképzésével jelentősen javul a szakképzettségi arány. A kormány ezúttal is gondoskodik arról, hogy minél több gyakornokot állítsanak munkába. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a terv nem valósulhat meg megfelelő intézkedések nélkül. Nézzük tehát, milyen intézkedéseket irányoz elő a kormány. Ösztönzés a kisipari és kommunális tevékenység bővítésére Azok a munkaszervezetek, amelyek 1971-ben új kisipari és kommunális üzemrészlegeket nyitnak, vagy a meglevőket bővítik, az újonnan alkalmazott dolgozók személyi jövedelme után nem fizetnek szövetségi járulékot. A kormány elképzelése szerint az olyan vállalatokban, ahol megvannak rá a feltételek, vagy ahol kisebb méretű beruházással megoldható, be kell vezetni a több műszakos termelést, és ezeket a vállalatokat előnyben kell részesíteni a személyi jövedelmi járulék százalékának a megállapításában. A kormány továbbá javasolja, hogy a társadalmipolitikai közösségek is részben vagy teljesen mentsék fel az újonnan alkalmazott dolgozók személyi jövedelmi járulékának a fizetésétől azokat a munkaszervezeteket, esetleg egyes tevékenységeket, amelyek 1971-ben új munkaerőt alkalmaznak. A magániparosok 40 000 új munkást alkalmazhatnának A magáneszközökkel végzett egyéni munka helyzetéről az utóbbi évek során országos viták folytak. Az ezzel kapcsolatos elvi megállapodások félreérthetetlenül kimondták, hogy az egyéni munkának társadalmunkban megvan a létjogosultsága, és nem veszélyezteti a szocializmust. Az elvi és politikai megállapodás megvalósításában és gyakorlati alkalmazásában azonban voltak nehézségek és olyan mozzanatok, amelyek bizonytalanságot szültek. Ennek a bizonytalanságnak tulajdonítható többek között az is, hogy ma csak minden harmadik-negyedik műhelytulajdonos kisiparos foglalkoztat egy-egy munkást. A statisztika nyelvén mondva a helyzet a következő: egyegy kisipari műhelyben 0,3 idegen munkaerő dolgozik. A kormány gazdasági szakértőinek véleménye szerint kedvezőbb hitel- és adópolitikával a magániparosok még 40 000 személyt elhelyezhetnének. Az ezzel kapcsolatos intézkedések részletei még ismeretlenek, ezeket majd a közeljövőben dolgozzák ki és teszik közzé. A köztársasági kamarában erről úgy vélekednek, hogy az adó- és hitelkönynyítés nélkülözhetetlen, de ez csak egyik része a dolognak. A kamara szerint olyan tartós jellegű, rendszerbeli intézkedésekre és megoldásokra van szükség, amelyek tartósabb biztonságot és szilárdabb társadalmi-gazdasági helyzetet biztosítanak az egyéni munkának. Vámkedvezmények a hazatérő dolgozók számára A szakképzett munkások hiánya már most érezhető. A kormány ezért olyan intézkedéseket készít elő, amelyek révén itthon tarthatjuk a szakmunkásokat, és hazavonzhatjuk a külföldön dolgozókat. A gazdaságpolitikai határozati javaslatban a kormány hivatalosan előirányozta, hogy a hazatérők vám- és egyéb kedvezményben részesülnek. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a külföldről visszatért dolgozók műhelyeket és lakásokat építhessenek, és megtakarított pénzükön megfelelő szerszámokat és gépeket vásárolhassanak. Külföldön dolgozó munkásaink által megtakarított devizaeszközöket elsősorban a gyárkapacitások bővítésére kell fordítani, hogy munkahelyeket nyithassunk a hazatérők számára. SZERENCSÉS. BIZONYÍTOTT A MÁRCIUS 27. Az újvidéki vállalatok sikeres szolidaritási akciója Szokatlan megbeszélésre gyűltek össze tegnap a Március 27. motoralkatrész-gyárban Újvidék vállalati igazgatói és községi vezetői. Azért hívta meg őket a gyár vezetősége, hogy beszámoljon nekik hogyan használta fel a gazdasági szervezetek községi tartalékalapjától három évvel ezelőtt kapott szanálási kölcsönt, és azt a pénzt, amit ezek az újvidéki vállalatok a Március 27. megsegítésére kötöttek le a bankban. Az 1967/1969-es időszak súlyos veszteségei után a tavalyi évet 250 000 dinárnyi tiszta haszonnal fejeztük be. Az utóbbi három évben a termelés értékét 30 millióról 60 millióra növeltük, a létszám 1000-ről 1400-ra emelkedett, s közben fokoztuk a termelékenységet és lényegesen csökkentettük a selejtet Idei tervünk szerint a termeléssel elérjük a 96 milió dinárt — sorolta az eredményeket Jovan Milicic mérnök, a gyár igazgatója. — Tekintettel a gyár talpraállására és a gépkocsigyártással való együttműködésére, joggal mondhatjuk, hogy jelenleg a Március 27-nek van Újvidéken legnagyobb távlata — állapították meg ezután többen is. Dusán Ilijevic mérnök, a községi képviselő-testület elnöke elmondta, hogy 1967- ben csaknem ugyanolyan öszszetételben határozták el a város gazdasági és politikai vezetői, hogy megsegítik azt a néhány fuldokló gyárat, amelyeknek — a több mint 50 millió dinár veszteség ellenére — esélyük van a fejlődésre. Ennek a koordinált akciónak a keretében legtöbb pénzt a Pobeda és a Március 27. kapta. Amint az eredmén nyekből is kitűnik, ez a gyár sikerrel bizonyított, és várható, hogy a jövőben fejlődése szilárd és ütemes lesz. 1 K. B. DRÁGÁLLJÁK A BEHOZATALI KUKORICÁT A szlavóniai tenyésztők a vám törlését kérték — Marko Uzelac magyarázata Az országos méretű hiány és az egyre emelkedő árak takarmánybehozatalra kényszerítették a Szövetségi Élelmiszertartalékok Igazgatóságát. Többek között néhány százezer tonna kukoricát is vásárolt külföldön. A szlavóniaii állattenyésztők az eszéki gazdasági kamara útján máris tiltakoztak a behozatali kukorica ára miatt. Túl magasnak tartják a mázsámkénti 115— 120 dinárt. Szerintük így nem lehet leverni a hazai árát. Az sem fordult még elő, hogy a kukorica drágább lett volna a búzánál. Kérik ezért, hogy a kormány ideiglenesen törölje a kukoricára kivetett vámot és egyéb illetékeket, esetleg ártámogatást adjon, hogy a hizlalók olcsóbban hozzájuthassanak. Ellenkező esetben kérdésessé válik a hizlalás jövedelmezősége, és veszélybe kerül a vágóhidakkal kötött szerződések teljesítése. A kukorica árára vonatkozólag az újvidéki Agrocoop külkereskedelmi vállalat szakértői a következő magyarázatot adták: a világpiaci árak elég magasak. A rotterdami kikötőben, a még hajóban levő kukorica tonnája 70—72 dollárba kerül. Átszámítva ez mázsánként 87—90 dinár. A rijekai vagy spliti kikötőig a szállítás kilónként 10 párával, a kirakás körülbelül 3 párával, Újvidékig vagy Eszékig a vasúti szállítás még 10 párával terheli az árát. A vám és egyéb illetékek, a súlyveszteség stb. felszámítása után a kukorica 115— 120 dinárba kerül. Lehet olcsóbban is? kérdeztük Marko Uzelactól, a Szövetségi Élelmiszertartalékok Igazgatóságának vezérigazgatójától. — Lehet, ha a kormány elengedi a vámot és a különféle illetékeket. Ezt egyébként nemcsak a tenyésztők, hanem mi is kértük. Ez esetben 8,5 papával lesz olcsóbb a kukorica kilója, mivel a vámok és az illetékek általában a vételár 9 százalékét teszik — válaszolta Uzelac. Hozzáfűzte azonban, hogy nemigen látja értelmét az ártámogatásnak, tehát annak, hogy az igazgatóság eszközeiből árdotációt adjon a behozatali kukoricára. Az erre szükséges pénzt egyébként más alapokból kellene elvenni, Uzelac véleményében mások is osztoznak. Sokan spekulációtól tartanak. Mivel az újvidéki terménytőzsdén 125—130 dinárt kérnek a kukorica mázsájáért, valószínűnek tűnik, hogy a termelők, illetőleg a tenyésztők olcsó kukoricát vesznek az igazgatóságtól, a sajátjukat pedig drágán eladják a piacon. A behozatallal az élelmiszertartalékok igazgatósága csupán a kínálatot kívánja fokozni, remélve, hogy a górékban levő kukorica is ha piacra kerül, és ha az árak nem is csökkennek, legalább nem emelkednek. Az idegenben vásárolt kukorica tehát csak akkor lesz olcsóbb, ha a kormány vámmentességet ad és ha a hazai kukorica ára is csökken. (Ebben az esetben ugyanis az igazgatóság arányosan csökkentené az importált kukorica árát.) Nincs más hátra, mint megszívlelni a Jószágtenyésztési és Kiviteli Biztonsági Alap igazgatóhelyettesének tanácsát: a jelen helyzetben mindenki saját takarmánybázisára és a kevés behozatali jószágeledelre alapozza a hizlalást. A jövőre vonatkozólag is vannak javaslatok. Ezek szerint a termelőknek elegendő forgóeszközzel kell rendelkezniük, vagy pedig olyan hitelrendszert kell életbe léptetni, hogy a nagytermelők ne kényszerüljenek a termés azonnali eladására (hogy a hiteleket törleszthessék), később pedig a drága kukorica vásárlásaira. S.Z.