Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-14 / 12. szám

Magas terményárak Terménytőzsde - 1971. január 8-13. Az újvidéki terménytőzs­de első januári összejövete­lein nem kötődtek jelentő­sebb üzletek, jórészt a to­vább emelkedő terményárak miatt. Főleg az acélos búza, kukorica és a hússertés ára emelkedett. Sertésből éppen az ingadozó árak miatt nem volt sem kínálat, sem keres­let. A növendékmarha ár­alakulása is szilárd. Továbbra is nagy kereslet volt az idei termésű búzá­ból mázsánként 120, illetve ■ 105—110 dináros áron. Ku­koricából ugyan némileg csökkent a kereslet, de ez csak látszólagos, mivel csu­pán a kiviteli vállalatok ér­deklődése csökkent, de nem at takarmánykészítő vállala­toké és más fogyasztóké. A szárított szemes kukoricáért utóbb már 125 dinárt fizet­tek. Egyéb gabonaféléből és általában takarmányból igen nagy a kereslet. Az utóbbi tőzsdei összejö­vetelek forgalma: GABONAFÉLÉK: Nagy kereslet, magas árak. Eladás­ra kínáltak 175 tonna acélos búzát, mázsánként 122—128 din, 6400 t idei termésűt 121 din, 500 t lágy búzát 120 din, 2100 t idei termésűt 111 din, 150 t zabot 105—110 din, 300 t 1969. évi kukoricát 120 din, 3145 t szárított sze­mes kukoricát 119—125 diná­ros áron. Kerestek 1575 t acélos bú­zát 125—128 din, 56 500 t idei termésű búzát 120 din, 3000 t lágy búzát napi áron, 55 000 t idei termésűt 105— 110 din, 1600 t takarmány­­árpát 105 din, illetve napi áron, 380 t zabot 105—110 din, 3500 t természetesen száraz kukoricát (IV—VI. ha­vi szállításra) 105—108 din, 14 465 t szárított kukoricát (azonnali szállításra) 119— 125 din, 500 t fehér szemű kukoricát napi áron és 3000 t idényszáraz kukoricát 80 dináros áron. Eladtak kisebb tétel acélos búzát, 500 tonnát az idei termésből napi áron, 80 t zabot 105—110 din és 1645 t szárított kukoricát, minő­ség és paritás szerint, 119— 125 dináros áron. MALOMTERMÉK: Kínál­tak nagyobb tétel különféle őrlésű búzalisztet, kereslet nélkül. VETŐMAGVAK: Kínáltak 30 t vörösheremagot 1400 100 t eredeti Desirée-fajta magburgonyát 140 dináros áron, valamint 500 t egyszeri keresztezésű hibrid magku­koricát 250 din és 700 t két­szeri keresztezésűt 1050­- 1200 dináros áron, kereslet nélkül. JÓSZÁGFÉLE: A hússer­tés tényleges kereslete és kínálata az ingadozó árak miatt nem alakult ki. Kínál­tak mindössze 100 társaster­melésből eredő hússertést 820 din, 11 500 (!) malacot 1050—1100 din, 100 hízott üszőt 1000 din, 2650 hízó üszőt (170—220 kg) 1100— 1150 din, 100 birkát (45—50 kg) 620 dináros áron. Kerestek 26 000 hizlaldás hússertést, beütemezett idei szállításra 800—850 din, 150 hízott üszőt 900—950 diná­­ros áron. Csupán a felkínált hússertést kötötték le. Kínáltak még 100 t nyers szalonnát 450 dináros áron. TAKARMÁNYFÉLÉK: Nagy kereslet minőségi ta­karmányból. Kínáltak 1000 t réti szénát 38 din, 135 t ta­karmánylisztet 90 din és 15 t búzakorpát 70 dináros áron. Kerestek 2700 t behozatali répaszeletet, 100 t szójada­rát, 500 t behozatali napra­forgódarát és 50 t hallisztet napi áron, majd 135 t takar­mánylisztet 90 din és 315 t búzakorpát 70—80 dináros árszinten. A felkínált kor­pát és takarmánylisztet le­kötötték. EGYÉB TERMÉNYEK: Csupán kínálat volt. El­adásra kínáltak 360 t gra­­dišter száraz babot 400—470 din, 40 t behozatali mákot 1300 din, 40 t tökmagot 880 din, 200 t hollandi vörös­hagymát 120 din és 100 t egyéb vöröshagymát 130 di­náros áron. SOVÁNYODNAK A MALACOK Kérdezz—felelünk KÁLMÁN IMRE, Temerin. — Kocám 12 malacot szoptatott, négyhetes korukig rendesen. Azután két ma­lac elkezdett hányni, a fogukat csikorgatták, és a vi­zet keresték. Szopni nem akartak, és csontig lesová­nyodtak. Az egyik meg is döglött. Sajnos, a többi is kez­di a fogcsikorgatást. A koca egészséges, eszik, és bőven van teje. Szeretném tudni, mitől betegek a malacok, és mivel lehetne a betegséget gyógyítani.­ ­ A felsorolt tünetekből sajnos nem lehet biztos kór­jelzést adni. A felnevelési be­tegségek pontos megállapítá­sa különben is elég nehéz vi­déki viszonyok között, és gyakran csak terápiás diag­nózis, azaz néhány szer ki­próbálása után lehetséges, aszerint, hogy melyik szer vá­lik be. Fiatal malacok esetében így félidőben feltétlenül gon­dolni kell a vitaminhiányra. Általában A- és D- vitamin­­injekciót szoktak adni nekik, ami még akkor is előnyös, ha nem kimondottan vitaminhi­ány a betegség előidézője. A- és D-vitamin-hiányra fő­ként akkor kell gondolni, ha a malacok zárt, napfényhiá­nyos kutricában nevelked­nek, és az anyjuk is keveset járt és jár a szabadban. (A zárt helyen tartott kocáknak vagy a takarmányba, vagy injekció­­formájában adnak ellés előtt nagyobb mennyiségű D- és egyéb vitamint.) A felsorolt szűkös adatok­ból ítélve azonban a legvaló­színűbb, hogy olvasónk ma­lacainak vashiánya van. A vashiány pótlására legmegfe­lelőbb valamilyen vastartal­mú injekciót adni (pl. Myo­­fer-t) A- és D-vitaminnal 2962 együtt. Ezenkívül — háziszer­ként — ajánlható, ha lehet­séges, a malacokat ki kell en­gedni a kertbe vagy tiszta földet dobni a katricá­­jukba, hogy abban tur­kálhassanak, és a szerve­zetüknek szükséges anya­gokat kiválaszthassák. (A vas­hiányos malacok a vizeletü­ket, trágyalevet­­ is szokták szürcsölni más hiányában.) Vas- és vitamininjekciók után­­— ha valóban annak a hiánya volt a bajuk — a ma­lacok pár nap múlva már ja­vulnak, de számolni kell az­zal, hogy azért esetleg 1—2 darab elpusztul. Nagyon ajánlható még, hogy a legközelebbi malaco­zás előtt a kocának adasson vas- és vitamininjekciót. Ki­fizetődik még akkor is, ha anélkül sem jelentkeznének a malacokon a vashiány tü­netei, mert a malacok job­ban, egyenletesebben fejlőd­nek. A másik lehetőség pedig az, amit a legtöbb birtokon alkalmaznak, hogy a mala­coknak adnak vitamin- és vasinjekciót, megelőzésként, és hogy jobban fejlődjenek. Dr. M. M. 2. szám — 1971. I. 11. Főmunkatársak: dr. Petar Drezgic, ing. Belja Savic, Ing. Szilbiger István, Ing. Várady Lóránd, Ing. Ivić Blaško, Ing. Radojić Kljajić és dr. Csikós István A XX. század vegyi labo­ratóriumai ellátták az embe­riséget altatószerekkel, ro­var- és gyomirtó szerek­kel és mindenféle egyéb készítménnyel. De amint az embergyógyászatban nincs olyan pirula vagy orvosság, melynek ne lenne többé-ke­­vésbé kellemetlen mellékha­tása, a mezőgazdaságban használt vegyszerek sem mentesek ilyen mellékhatá­soktól. Irtjuk a kártevő­ket és a gyomokat, s az irtó szerek határozott és gyak­ran tartós nyomokat hagy­nak az egész természetben. A több mint két évtizede bevált és dicsőített rovar­irtó szerről, a DDT-ről ki­derült, hogy káros az emberi szervezetre is, sőt nyomai a víz körforgása révén az északi-sarki pingvinek zsír­szövetében is kimutatha­tók. Az eddigi rovarirtó szerek huzamos használata oda vezetett, hogy ellenálló rovartörzsek keletkeztek, amelyek ellen újabb és erő­sebb hatású vegyszerek al­kalmazása vált szükséges-­­­sé.­­ Úgy látszik, hogy a kártek­­­­­vők elleni tisztán vegysze­­­­res védekezés lassanként a­­ polinéziai bennszülöttek ve­­­­szélyes haj­ítófegyvereiren­, a bumeránghoz válik hasonló­vá, amely tudvalevőleg visz­szaperdül az elhajlójához. A kemizálás bűvköréből a kivezető út nem más, mint átérés a biológiai védeke-zésre. Erre reményt nyújt Kniplingnek már 1938-ban kifejtett elgondolása a bioló­giai védekezés­­új módjá­ról. A kémia és a fizika fejlődése lehetővé tette, hogy először kémiai, majd a legújabban radioaktív be­­su­gárzással sterilizáljanak­­ mesterségesen tenyésztett­­ hímrovarokat. A hetenként 50—100 milliós sza­g­pan tenyésztett és sterilizált ro­­­­varokat a kártevőktől elle­pett területre repülőgépről kiszórják. A sterilizált hím­rovarokkal párosodó nősté­nyek életképtelen tojást raknak, s így az illető rovar­faj néhány nemzedékváltás után kipusztulhat. Ilyen el­járással Floridában 18 hó­nap alatt sikerült a szarvas­marha-állományban nagy károkat okozó bagolyfajtá­­kat kiirtani. Jelenleg az ir­tás kiterjesztésén dolgoz­nak az USA déli államai­ban, valamint az UNESCO támogatásával a közép-a­­e­rikai államokban. Az eljárás a lárva alak­ban különösen veszélyes tögölyfajtáknál leváll. Más a helyzet azonban például a kullanccsal, amely kifej­lett állapotban vérszí­vó Ez esetben hiába bocsátaná­­nak ki sterilizált hímeket, csak növelnék a vérszí­vk mennyiségét. Ezért az újabb laboratóriumi kutatások ar­ra irányulnak, hogy bizo­nyos eljárással a vérszívó rovarok bélrendszerét a vér emésztésére képtelenné te­gyék. Olyan kutatások is fog­nak, hogy a káros rovarok ellen az őket pusztító mik­roorganizmusok tenyészté­sével és veszélyeztetett te­rületre szétpermetezésével védekezzenek.­­ A kemizálás bírálói gya­nakodva fogadják a kárte­vőirtás ilyen új eljárásait is. Ma még­­ valóban nem tudni, hogy ezek a beavat­­kozások a biológiai eg­en­súlyban nem fogna­k-e ép­pen olyan, vagy még vég­zetesebb kö­v­etkezményeket kiváltani, mint a kémiai módszerek. Sokan a kemizálás helyett a biológiai földművelést pro­pagálják. Szerintük a talaj termőképességének észlel­hető csökkenése nemcsak a fajták leromlásának, hanem a fokozódó növényvédelem következtében a talajban felhalmozódó méreganyagok­nak tulajdonítható. A mű­trágyák túlzott­­ bevitele megrontja a talaj és a nö­vény közötti egyensúlyt, csökkent a talaj és a növé­nyek ellenállóképessége, fo­kozódik a kártevők és a be­tegségek terjedése. Azt ja­vasolják, hogy előbb szer­vestrágyázással a talajt meg­felelő humuszállapotba kell hozni, s azt úgy bocsátani a növények rendelkezésére, mert egyedül műtrágyá­zással a mai napig sem si­került a növényzet természe­tének megfelelő tápanyag­­adagolást elérni. Sok vélemény szerint leg­főbb ideje, hogy kritika alá vegyük a fejlődés kihatásait, és hogy az eddigi elvek fe­lülbírálása és helyesbítése útján a tudományos ered­mények valóban­­ hasznára, nem pedig kárára váljanak az embernek. 2959 N­ kémiai bumeráng A növényvédőszer-mennyi­­ségek meghatározása Az engedélyezési okiratok, szakkönyvek cikkek, útmuta­tók, prospektusok a növény­­védőszerek felhasználási mennyiségét a permetezősze­rek esetében a lé töménysé­gének, porozás vagy talaj­­fertőtlenítés esetében a hold­ra vagy hektárra szükséges szermennyiségnek meghatá­rozásával tüntetik fel. Ezek alapján házikertekben, ahol általában egy-egy fát, né­hány szőlőtőkét vagy néhány négyszögölnyi területet kell kezelni, sokszor gondot okoz a szermennyiség meghatáro­zása, a permetlé elkészítése. Ha növényeink kezeléséhez csak néhány liternyi permet­­levet kell készítenünk, ak­kor is a 100 literhez szüksé­ges szermennyiségből cél­szerű kiindulnunk. Például, ha egy növényvédőszert 0,2 százalék töménységben hasz­nálhatunk, akkor 100­­ vízhez 20 dkg szükséges belőle, 10 literre 2 dkg, 20 literre 4 dkg stb. Ilyen kis mennyi­ségű szer kimérése általában nem könnyű. Ezért — hiszen ilyen kis mennyiséget külön csomagolva még csak elvét­ve vásárolhatunk — célszerű egy házi mérőeszközt (pél­dául — egy csak erre hasz­nált kanalat) mérleg segítsé­gével hitelesítenünk. Porozás vagy talajfertőtle­nítés esetén, ha csak a k. hold­ra szükséges szermennyisé­get ismerjük, a következő­képpen számoljunk. Például egy porozóból 12 kg kell hol­danként (1600 négyszögölön­ként), de mi csak 80 négy­szögölnyi területen akarunk kezelni. A szermennyiséget először 10 négyszögölre szá­mítjuk ki (1200 dkg; 160 = 7,5 dkg; 7,5 dkg X 8 = 60 dkg). Tehát a 80 négyszögölnyi te­rületünkre 60 dkg porozó­szert kell kijuttatnunk. Kombinált permetlevek készítésekor a különböző szerekből kimért szükséges mennyiséget természetesen ugyanabba a mennyiségbe tesszük bele; így tehát ha például három különböző szerből — a keverhetőséget figyelembe véve — kimértük a 10 literre szükséges adagot, összesen 10 liter permetlevet készítünk belőle.

Next