Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-20 / 18. szám

Simla, 1971. január 20. A művész sosem megy nyugdíj­ba... Önálló budapesti tárlat­ra készülődik Milan Konjović Kényelmes, házias műter­met rendezett be magának Milan Konjović, a zombori múzeum épületében. Ott fo­gadja vendégeit, akik nem titkolják, hogy legújabb, a tavalyi év folyamán készült fesményeit szeretnék látni. A művész is csak most is­merkedik ezekkel a festmé­nyekkel, mert az alkotás időszakban nem volt ideje a képek elmélyültebb vizs­gálatára. Van, amely még az állványon fogadja a belépő­ket, sok kép pedig a pad­lón, falnak támasztva várja, hogy a mester nézegesse, s esetleg egy-két ecsetvonást ejtsen rajta. Milan Konjović gyorsan előkeríti jegyzetfüzetét, és megállapítja feljegyzéseiből, hogy a tavalyi termés nem szegényebb a tavalyelőttinél. — Ötvennyolc képet fes­tettem 1970-ben — mondja elégedett mosollyal —, s ez azt jelenti, hogy termékeny voltam, bírom még a tem­pót- Búza-festményből sincs kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, kereken harminc. A tavalyi termésről persze nem mondhatok véleményt, én is csak most ízlelgetem, vizs­gálatom a színeket, s csak hosszabb vizsgálódás után állapítom meg festményeim művészi értékét. A művész ugyan mindig azt szeretné, hogy épp az elmúlt, a leg­utóbbi év termése legyen a legjobb, az legyen a legsi­kerültebb éve, de ez sajnos csak később, hosszú idő múltán derül ki. Azonkívül, hogy tavalyi festményeit rendezgeti, Mi­lan Konjovićot két dolog foglalkoztatja legjobban: a nyugdíjba vonulása, amely már folyamatban van, és önálló budapesti tárlatának előkészítése, amely április 30-án kezdődik, s május 23-án zárul. — A művész sosem megy nyugdíjba, s engem is csak mint múzeumigazgatót nyug­díjaznak — mondja. — Hu­szonöt évvel ezelőtt, amikor a zombori múzeum igazga­tója lettem, Herceg János­sal együtt rendeztük be ezt az épületet, nyitottuk meg a mai múzeumot. Fernbach Bálint háza ez, amely an­nak idején alkalmasnak tűnt e célra. Összegyűjtöt­tük a szétszórt muzeális ér­tékeket, s megalapoztuk az immár igen gazdag gyűjte­­ményű múzeumot. — A nyugdíjazás nem bánt, nem esik rosszul, hisz én a művészetnek szentel­tem életem, s attól nem vá­lok meg — állítja a mű­vész. — Csak az fáj, hogy többé nem viselhetem gond­ját a múzeumnak ... Milan Konjović számára a budapesti tárlat lesz az év művészeti eseménye. A Műcsarnok művészeti veze­tője már felkereste nemrég, és részt vett a kiállítás anyagának kiválogatásában. — Nyolcvannyolc fest­ményt állítok ki — mondja a művész —, s 1930-tól 1970- ig terjedő munkásságomat mutatom be. Úgy hiszem, sikerült a legjobb anyagot összeállítani, a képek száma pedig nagy lehetőséget nyújt a műértő budapesti közön­ségnek, hogy minél alapo­sabban megismerjem. Ez a legnagyobb kiállításom, mert 40—50 festménynél többet még nem mutattam be egy­szerre. Ezért magam is kí­váncsian várom a hatást, mert ilyen sok, jól összevá­logatott kép valószínűleg másképp vall munkássá­gomról. Budapest a Konjovic-ké­­pek színe-javát fogja látni. Az ottani műértő közönség számára nem ismeretlen a zombori festőművész, de ké­peit már nagyon rég nem látta. Élmény lesz tehát ez a tárlat a javából nemcsak a művész, hanem a magyar közönség számára is. POLYVAS József „Csodálatos vagy világ, senki, senki nem tud föl­fogni”, mondja Emily. A mi kis városunk fiatal hősnője, majd egy kérdéssel folytat­ja: „van ember, aki fölfogja az életet, minden egyes per­cében, amíg élt?” Ezzel a két idézett mon­dattal határozhatjuk meg legpontosabban Thornton Wilder Újvidéken bemuta­tott színművének, A mi kis városunknak alkotói üzene­tét, írói szándékát. Wilder egy isten háta mögötti ame­rikai kisvárosban élő két család mindennapjainak, ba­nális köznapi eseményeinek történetét vonultatta fel az­zal a céllal, hogy nézőit fi­gyelmeztesse, tanuljanak meg élni, ne menjenek el vakon vagy félvakon a min­dennapok mellett. Figyelje­nek fel az apró események­re, mert tula­jdonképpen ezek jelentik az életet. Azt azon­ban már nem mondja ki a szerző, miért van erre szük­ség, megelégszik azzal, hogy a következtetést a nézőre bízza. Ő csak megjelenít, be­mutat, ábrázol — konflik­tus nélkül. De tegyük hozzá: 32 évvel A mi kis­városunk megírása után is frissen, a nagyközönség számára érde­kesen jeleníti meg a kisvá­ros eseménytelen életét. Drámaszerkesztése révén köz­vetlen, figyelmet lekötő: a városka eseményeit, hőseit a narrátor-rendező mutatja be, ő a történések, változások kommentátora is, az ő révén valósul meg a néző és szí­nész közötti közvetlen kap­csolat, amely a színház szá­mára létszükséglet. Ugyanakkor ez a megsza­­kításos, színház a színház­ban technika hálás és hatá­sos szerepeket is kínál. A pozsonyi Tibor Rakovski (ta­valy Miller Pillantás a híd­ról című nagysikerű elő­adását rendezte a Szerb Népszínházban) vezetésével készült produkció színészei — Milica Radaković, Veli­­mir Zivotic, Dragica Sinov­­čić-Brković, Vlada Matić, Jelica Bjeli, Dragiša Lokica, Mihailo Milicevic, Slavko Djordjevic — kiválóan éltek ezekkel a lehetőségekkel. Alakformálásukat az egy­szerűség, a hiteles köznapi­­ság jellemezte. Epizódjaik mindegyike kiegyensúlyozott és találó volt. Külön kell azonban szólni a játékmes­ter-rendezőt megformáló Stevan Salasléról, aki anél­kül, hogy „kiesett” volna az előadás keretéből, játéká­ban nagyszerű érzékkel egye­sítette az író megkívánta a póztalan közvetlenséget a színész vele született magén mutogatási hajlamával. S­­külön kell megemlíteni a két fiatal, Dragán Sreckov és kivált a hálásabb szere­pet játszó Ksenija Martinov- Pavlovic érett nagy tehet­séget eláruló teljesítményét. Ksenija Martinov-Pavlovic harmadik felvonásbeli nagy jelenete, amikor a holtak közül visszakérezkedik az élők közé, hogy ismét átél­jen egy napot a kisvárosban, de hogy ezúttal figyelje is életét, telítve volt szépség­gel, költészettel és magával ragadó játékkal. Ez volt az előadás fénypontja. Az est sikere természete­sen Tibor Rakovski rende­ző érdeme. Nagyszerű érzék­kel tud hangulatot, légkört teremteni a színpadon, és színészeiből a maximumot varázsolja elő. Egyetlen ki­fogásként említhetnénk, hogy talán túlságosan is követke­zetesen hű interpretálója Wildernek, és színészi ala­kítását nem sarkította a ka­­rikírozás felé, nem viszo­nyult kritikusan az íróhoz és a kis városhoz, az ese­ménytelen mindennapokhoz. A díszleteket és jelmeze­ket is szlovák vendégművé­szek — Ladislav Vychodil és Helena Bezakova — tervez­ték. A ruhák hangulatte­remtően szépek voltak, a díszlet viszont túlzás nél­kül bravúrosnak mondható. Wilder díszletek nélkül kép­zeli el az előadást, Vychodil pedig úgy tartja tiszteletben az író elképzelését, hogy egyszerű, hagyományos ér­telemben semmiképpen sem díszletnek nevezhető megol­dásokkal és fényhatásokkal varázsolja a színpadra egy mindenkori kisváros jelleg­zetes sziluettjeit, hangulatát. GEROLD László Szerelem, házasság, halál A mi kis­városunk bemutatójáról Milan Konjović műtermében Fordulópont? Évi közgyűlést tartott a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Több mint 90 egyesületi tag részvételével hétfőn este megtartotta évi közgyűlését a zombori Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület. Jelen volt Milan Vidović, a községi művelődési közösség elnöke is. A beszámoló, amit Kapi­tány György elnök olvasott fel, mindenekelőtt arra kí­sérelt meg magyarázatot ad­ni, miért nem tartott az egye­sület évi közgyűlést 1967 óta, továbbá részletesen ismer­tette, milyen problémák aka­dályozták a gazdag múltú egyesület működését. Hosz­­szú ideig, sőt most is, rende­zetlen volt a büfé helyzete, amely az egyesület pénzelé­sére szolgál, továbbá a vá­lasztmányi tagok, de az egye­sület teljes tagsága sem fej­tett ki megfelelő tevékenysé­get. A büfé és a többi prob­léma megoldása, a tagtobor­zás és a kulturális munka fellendítése, továbbá az if­júság bevonása és az épület megjavítása képezi az egye­sület új választmányának legfőbb feladatait. A közgyűlés díszoklevéllel jutalmazta meg Herceg Já­nost, Kószó Józsefet és Berszt Henriket, az egyesület egykori elnökeit, és örökös tiszteletbeli elnökké válasz­totta őket. Végül megválasz­tották az új vezetőséget is. Tagjai: Albrecht Sándor, Breyer Flóra, Csaplár Nán­dor, dr. Csányi Béla, Erg Iván, Fiel József, Federer Mária, Goretits István, Har­­tung József, Horváth Péter, Jung Sándor, Kapitány György, Koberszky József, Kószó István, Langbein Já­nos, Mészáros András, Máté Mihály, Pogány Margit, Polyvás József, dr. Szalai Béla, Svarcz József, Szakács Ferenc, Újkéri Mária, Wesze­­lovszky Ernő, Vidákovits István, Vlad János, Véghe­lyi István, és Zsulyevics An­tal. A felügyelő bizottság: Horn György, Fernbach Ist­ván és Hűck Margit. P-s MAGYAR SZÓ A Közművelődési Közösség Köztársasági Bizottságának ülése újvidéken A Közművelődési Közös­ség Köztársasági Bizottsága szombaton tartja XII. ren­des ülését Újvidéken. Tár­gyal a művelődési kongresz­­szus előkészületeiről, a köz­művelődési közösség múlt évi munkájáról, a soron kö­vetkező közgyűlés előkészü­leteiről, valamint több más időszerű kérdésről. Az ülés jelentőségét növe­li, hogy most állapítják meg a Közművelődési Közösség munkaprogramját a művelő­dési kongresszusig. A műve­lődés fejlődése szempontjá­ból szintén fontosak lesznek azok a területi megbeszélé­sek, amelyeket a középlejá­ratú tervről, ennek készíté­séről folytatnak. A közmű­velődési közösségnek fontos szerep jut e megbeszélések megszervezésében. Az újvidéki FÓRUM Lap- és Könyvkiadó Vállalat pályázati bizottsága pályázatot hirdet­­ a Magyar Szó FŐSZERKESZTŐJÉNEK megválasztására , újraválasztására. FÖLTÉTELEK: 1. Egyetemi vagy főiskolai végzettség; 2. Húszévi újságírói gyakorlat, ebből tíz év aktív szerkesztői munka; 3. A magyar és a szerbhorvát nyelv tökéletes ismeretén kívül legalább egy világnyelv ismerete. A pályázaton csak olyan személyek vehetnek részt, akik a sajtó­törvény által megszabott feltételeknek is eleget tesznek. A képesítésről szóló oklevél hitelesített másolatával és a pá­lyaképpel ellátott kérvényeket a pályázat megjelenésétől számított 15 napon belül az alábbi címre kell eljuttatni: NIP FÓRUM, Novi Sad, Vojvode Mišića 1.­­— Titkárság. Az újvidéki FORUM Lap- és Könyvkiadó Vállalat la­punkban XII. hó 27-én 1316/1. sz. alatt megjelent pályázatának az 1. pont alatti munkahelyre­­ vonat­kozó részét érvényteleníti. 7. oldal Ш јшт Hk.ша

Next