Magyar Szó, 1971. március (28. évfolyam, 59-88. szám)
1971-03-04 / 61. szám
Csütörtök, 1971. márc. 4. MAGYAR SZÓ Vita a kosovói íróegyesület kérelméről Az írószövetség Koordinációs Bizottságának ülése A Jugoszláv Írószövetség Koordinációs Bizottsága tegnap Újvidéken tartott ülésén dr. Ivan Frangeš elnökletével elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a párizsi művészeti kiállítás előkészületei folytán teljesen mellőzték az Írószövetséget. Úgy vélik, nagy mulasztás történt, hogy a kiállítás megnyitása alkalmával nem volt jelen a jugoszláv népek irodalma, a jugoszláv könyv is. Ezért úgy határoztak, hogy tiltakozni fognak a kulturális kapcsolatokat intéző bizottságnál, s egyúttal kérik, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke fogadja az Írószövetség küldöttségét. Vele is közölni akarják méltatlankodásukat a társadalomnak az irodalom iránti helytelen viszonyulása miatt, amely a párizsi kiállítás kapcsán is kifejezésre jutott. Az ülés második napirendi pontjáról — a kosovói íróegyesületnek a koordinációs bizottságba való felvételéről — igen élénk és hosszan tartó vita alakult ki. Mint ismeretes, egy hoszszabb folyamat eredményeként 1970 októberében megtartották a kosovói íróegyesület alakuló közgyűlését, és meghozták az egyesület statútumát is. Az egyesület ettől kezdve létezik, a tartomány társadalmi-politikai szervezetei támogatták megalapítását, s a köztársasági egyesületek is üdvözölték. Azóta egyre gazdagabb tevékenységet fejt ki, felvette a kapcsolatokat más íróegyesületekkel, érintkezésbe lépett az albániai írószövetséggel is. A szerbiai íróegyesület vezetősége levélben arra kérte a koordinációs bizottságot, hogy ne tárgyaljon egyelőre, vagy legalábbis ne döntsön a kosovóiak felvételi kérelméről. Mégpedig elsősorban azért, mert a jövő hónapban tartják meg a szerbiai egyesület évi közgyűlését, itt megváltoztatják a köztársasági statútumot, s ebben fogják szabályozni a tartományi egyesületek vagy szakosztályok helyzetét és a köztársasági egyesülethez való viszonyát. Mivel ez a köztársaság belső ügye, a szerb egyesület képviselői kérték (Risto Tošović, Vladimir Stojšin), hogy a koordinációs bizottság várja meg a szerbiai közgyűlés döntését, mielőtt a kosovói egyesület fölvételéről határozna. Az elodázás mellett szólt az is, hogy a másik tartomány Vajdaság írói még nem alakították ki álláspontjukat arról, hogy egyesületet létesítsenek, vagy a meglevő szekció keretében rendezik viszonyukat a szerbiai egyesülettel és a koordinációs bizottsággal az alkotmánymódosítás szellemében. Mint tudjuk, az írószekció vezetősége véleménykutatást szervezett az írók között, s remélhetőleg hamarosan kialakul az álláspontja is. A vitában részt vevők: Risto Topovic, Mark Krstic, Ivan Frangeš, Slavko Mihalic, Sreten Perovic, Gane Todorovszki, Tomislav Keng, Mira Aleckovic és mások igen sokoldalúan megvilágították a kérdést. Rámutattak arra, hogy a kosovói íróegyesület már létezik, megalakításának jogosultságát senki sem vonja kétségbe, s természetes lenne az is, hogy képviselői jelen legyenek a koordinációs bizottságban, hiszen ezt maga az egyesület kéri, mint egy néhány évvel ezelőtt megindult folyamat befejezését. Mégis abban állapodtak meg, hogy a döntést elodázzák, megvárják, amíg a szerbiai íróegyesület közgyűlése összeül, és statútumában szabályozza a kosovói tartományi íróegyesület helyzetét, vagyis jogilag is elismeri. Ha ez megtörténik, akkor újra összehívják a koordinációs bizottságot, és dönteni fognak a kosovóiak felvételi kérelméről. A kosovói írók képviselői igen kitartóan hangsúlyozták, hogy ha nincs semmilyen nyomós érv az elodázás mellett, akkor döntsenek most, és ne halasszák későbbre a már úgyis hoszszabb ideje húzódó kérdés tisztázását. Világos volt azonban, hogy a koordinációs bizottság nem tud egyöntetű döntést hozni a fölvételhez, illetve az ezzel járó statútum-változtatáshoz viszont szükség van a döntésre, ezért megvárják a szerbiai íróegyesület közgyűlését (bn) A XVII. kisfilmfesztiválo ■ Összefognak a kezek Különtudósítónk telefonjelentése Belgrád, március 3. Nagyon időszerű és még szellemesebb mini rajzfilmmel kezdődött el a XVIII. belgrádi kisfilmfesztivál. Zlatko Pavlinic Coproduction című művében hat kezet látunk a mozivásznon. Először egymást fogják, utána hevesen gesztikulálnak, majd mindegyikben egy-egy pohár van, koccintanak, aztán újra, de lendületesebben, úgyhogy a poharak összetörnek, heves gesztikuláció, nyilvánvaló veszekedés, aztán megbékélten újra egymást fogja a hat kéz, s vált a kép, felirat jelenik meg: Isten hozott. A fesztivál is végeredményben hat, illetve nyolc kéz összefogásának eredménye, s legalább némi kárpótlást nyújt a jobb sorsra érdemes rendezőknek, akik nagy lelkesedével alkotják filmjeiket. A műveknek, akárcsak tavaly, legfeljebb egynegyedét láthatja a moziközönség. Tehát egy új fesztivál kezdődött tegnap, s egy régi illúzió foszlott szét végérvényesen: az, hogy a kisfilm jövője nálunk a mozi. Az első fesztiváli est filmjeit a tévénézők fogják majd látni. A Szakszervezeti Otthon nagytermének közönsége mindenesetre lelkesen fogadta a műsort. Legkevésbé tetszett neki Lordan Zafranovic Első keringő című kisjátékfilmje, pedig annak ellenére, hogy eléggé morbid, nagyon érdekes film, az életről, az időről való elmélkedését fejti ki benne a rendező. A legnagyobb tapsot viszont Karpo Aćimović-Godinának, az újvidéki Neoplanta produkciójában készült Zdravi ljudi za razonodu című filmje kapta. Magyarul a Vajdasági arcképek cím felelne meg neki legjobban. Ez a különös film, amely meglehetősen tragikus képek sorából áll, a naiv festők műveire emlékeztet. Egészében véve olyan, mint egy családi album. Vajdaság albuma ez, amelyben szerbek, magyarok, bunyevácok, szlovákok, románok, ruszinok, cigányok békésen élnek egymás mellett. Az első est műsora egészében véve jó, műfajilag és tematikailag változatos volt Ha a további műsor is legalább ilyen színvonalú lesz, beválik az a jóslat, hogy az idei fesztivál nem kelt csalódást. A fesztivál nem a külsőséges és mozgalmas filmparádék közé tartozik, hanem munkajellegű, és a hangsúly a filmeken és a bemutatásukat követő vitákon van. LADI István 9. oldal írók a kiadó asztalánál - Közös tanácskozás a Fórumban A Fórum Könyvkiadó tegnap délelőtt megbeszélést folytatott a vajdasági magyar írókkal a Fórum-kiadványok raktárkészletéről, a könyvterjesztés problémáiról és az irodalmi alkotómunka serkentésének újabb módozatairól. Az elmúlt öt év alatt öszszesen 84 mű jelent meg a jugoszláviai magyar irodalomból, mintegy kilencvenezres példányszámban, s jelenleg még 45 könyvből van kisebb-nagyobb példányszám raktáron, mintegy 150 ezer dinár értékben. Ez a kiragadott adat is eléggé szemlélteti, milyen szerteágazó összefogásra van szükség, hogy a Fórum Könyvkiadó továbbra is biztosíthassa íróink könyveinek zavartalan megjelentetését. A tanácskozáson felszólaló írók számos problémát más-más nézőpontból közelítettek meg. Bori Imre európaibb formákat követelt a könyvterjesztésben, s hangsúlyozta, hogy könyvkereskedelmünknek elsősorban a jugoszláviai magyar irodalmat kell propagálnia. Végel László annak fontosságára mutatott rá, hogy a külföldről behozott magyar könyvek megválogatásakor figyelembe kell venni vásárlóközönségünk ízlésbeli összetettségét. Dr. Rehák László arra figyelmeztetett, hogy a könyvkiadásunkban mutatkozó problémák zömében következményei az utóbbi 20 év lemaradásainak. Kolozsi Tibor a könyvbarátok körének felújítását szorgalmazta felszólalásában. Urbán János könyvkiadásunk dinamikájáról beszélt, s kifogásolta, hogy amíg év végén 15—20 könyv jelenik meg egyidejűleg, addig éven át mindössze három vagy négy. Valójában az a helyzet, hogy januárban és februárban, tehát úgynevezett holt idényben kerülnek könyvpiacra a jugoszláviai magyar könyvek. Könyvkiadásunk több évre szóló tervekkel bizonyára enyhíthetne ezen a helyzeten. Urbán János elismeréssel szólt arról, hogy a szabadkai Életjel az utóbbi 13 év során bemutatta úgyszólván az összes időközben megjelent jugoszláviai könyvkiadványokat. Hozzátette, hogy ennek példájára folyóirataink, lapjaink is szervezhetnének irodalmi matinókat, alaposan előkészített író-olvasó találkozókat. Németh István így fogalmazta meg idevonatkozó elképzeléseit: a jugoszláviai magyar könyvnek egész éven át legyenek ünnepei! Farkas Nándor, a Fórum Kiadóvállalat vezérigazgatója összefoglaló hozzászólásában igen eredményesnek tartotta ezt a közös megbeszélést, s főképp arra hívta fel a figyelmet, hogy a mi könyvünk helyzete csupán következménye az általános jugoszláv könyvpiacon uralkodó állapotoknak. Társadalmunk egyrészt változatlanul proklamálja a könyv kulturális és népnevelő fontosságát, ugyanakkor csupán az utóbbi öt esztendőben vagy tíz olyan rendelkezés született, amely sújtja a könyv ügyét. A könyvkiadó, illetve a könyvterjesztő osztály integrálódása szükségszerűnek mutatkozik, s a szorosabb együttműködés érdekében mindent megtesznek a jövőben is. E tanácskozáson hangzott el az az egyöntetű vélemény, hogy a jövőben évenként jelentessék meg a jugoszláviai magyar irodalom reprezentatív Évkönyvét. Az első Évkönyv szerkesztésével Gál Lászlót, Bori Imrét és Utasi Csabát bízta meg az íróknak és a kiadónak ez a közös plénuma. Szó volt még a vajdasági magyar irodalom fejlesztésére szánt társadalmi pénzalapról. E tekintetben rendkívül megoszlottak a vélemények: ki-ki más-más felhasználási módot javasolt. Egyesek úgy találták, hogy a legcélszerűbb volna egyéni alkotói munkák anyagi támogatására fordítani, mások újabb irodalmi díjak alapítását szorgalmazták, de elhangzott olyan vélemény is, hogy Vajdaság valóságfeltáró irodalmi akcióit támogassák e pénzalapnak vagy írjanak ki pályázatot vajdasági történelmi regényre. A döntést egy népes bizottságra bízták ezen a valóban sok égető kérdést felvető tanácskozáson. FEHÉR Ferenc A tanácskozás részvevőinek egy csoportja Gerich Endre estje Mintegy négy évtizedes műkedvelői, illetve színészi pályafutás után Gerich Endre, az Újvidéki Rádió színész együttesének tagja egész pályáját átfogó, bemutató esttel lépett az M-stúdió közönsége elé. Villámtréfák, vidám jelenetek, magánszámok, kuplék hangzottak el az ünnepelt és társai, a Rádiószínészek előadásába. A közönség ezútt is megbizonyosodhatott Gerich Endre elsőrendű komikustehetségéről és nagyszerű színészi erényeiről. Csak sajnálhatjuk, hogy Gerich Endrét az utóbbi néhány évben nem láthattuk a Rádiószínház előadásaiban, akárcsak azt, hogy a Rádió és a Szabadkai Népszínház esetleges együttműködésében nem találtak lehetőséget és szerepet Gerich Endrének a szabadkai együttesben való fellépésére. A Gerich-est közönsége mindenekelőtt jól szórakozott, különösen néhány hoszszabb vidám jelenet és Gerich magánszáma volt sikeres. Az est értékét a nem mindig szerencsés válogatás sem csökkentheti, hiszen ezekben is felcsillant egyegy sikeresebb színészi alakítás. Az ünnepelten kívül mindenekelőtt Fejes György, Faragó Árpád, Bocskovics Rózsi miniatűrjei nyújtottak rangosabb és maradandóbb élményt. Szilágyi László rendezése kihasználta az M- stúdió és — kevésbé — a vidám műfaj nyújtotta lehetőségeket. Két felvételünk a Gerichesten készült, az egyiken az ünnepelttel Várady Hajnalka, a másikon pedig Sántha Sándor. G. A Művelődési Tanács ülése A Tartományi Képviselőház Közoktatási-Művelődési Tanácsa tegnapi ülésén elfogadta a tartomány fejlesztési tervéről szóló rezolúciót s egy módosítójavaslatot, amelynek célja a művelődést szolgáló beruházások növelése. A képviselők meghallgatták az ötnapos iskolai munkahét bevezetéséről készített jelentést, megállapították, hogy egyre több iskola tér át az ötnapos munkahétre, ezért szükséges, hogy a tanintézetek és az illetékes titkárság megállapítsa bevezetésének feltételeit.