Magyar Szó, 1971. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1971-04-21 / 109. szám

Szerda, 1971. április 21. Meghosszabbítják az árzárlatot? A köztársasági végrehajtó tanács megvizsgálta a gazdaság helyzetét A köztársasági végrehajtó tanács tegnap megvizsgálta a köztársaság gazdasági helyzetét és a postaszolgá­lat ötéves fejlesztési tervét. A gazdasági helyzetről megállapította, hogy noha a termelés növekszik, a fo­gyasztás aránytalanul emel­kedett, s a vásárlók tartós fogyasztási cikkek vásárlá­sával egyre nagyobb nyo­mást gyakorolnak a piacra. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kivitel pang, a beho­zatal viszont rendellenesen növekszik. A kivitel csök- Sürgető levél a vasutasok korkedvez­ményének ügyében Milentije Popovic, a Szö­vetségi Képviselőház elnöke levelet kapott Vanja Vrani­­cantól, a Jugoszláv Vasutak vezérigazgatójától, hogy sür­gesse meg a vasutasok kor­­kedvezményét rendező tör­vény meghozatalával kap­csolatos eljárást. A Szövet­ségi Képviselőház ugyanis már két évvel ezelőtt meg­állapította, hogy a vasúton nemcsak az az egy munka­hely egészségtelen, amelyre a törvény korkedvezményt ír elő, hanem néhány másik is, ezeknek ügyében azon­ban a szükséges egészség­­ügyi dokumentáció elkészí­téséhez kötötte a döntést. A vasút időközben 400 szakértő és tudós közremű­ködésével ki is dolgozta az egészségügyi elemzést, s ki­mutatta, hogy még hat mun­kahely teszi annyira próbá­ra betöltőinek képességeit, hogy képtelenek ledolgozni a teljes nyugdíjhoz szüksé­ges 40 évet. Az elemzést az azóta el­telt két év alatt elfogadta a szövetségi korkedvezményi bizottság, az országos társa­dalombiztosító közösség és Szlovénia kivételével vala­mennyi köztársaság társa­dalombiztosító közössége, valamint a Szövetségi Mun­kaügyi Tanács, majd az il­letékes képviselőházi taná­csok is jóváhagyták a kor­mánynak azt a javaslatát, hogy törvényt kell hoznunk a korkedvezményes munka­helyek listájának kibővíté­sére, de ezután elakadt az ügy. Februárra ugyan elké­szült a törvény tervezete, de a köztársasági társadalmbiz­­tosító közösségek még min­dig nem mondtak véleményt róla, s emiatt egyre hosz­­szabbra nyúlik a vele kap­csolatos eljárás. Kenésében az is közreját­szott, hogy tavaly gyenge volt a mezőgazdasági ter­melés. A köztársasági végrehajtó tanács megállapítása szerint mind a személyi jövedelem növekedése, mind a beru­házási fogyasztás túllépte a megengedhető kereteket, s ezért az egyik legfontosabb feladat az egyensúly hely­reállítása és a gazdaság pénzhiányának megszünte­tése. Ezzel kapcsolatban szá­mításba jöhet az árzárlat meghosszabbítása (habár je­lenleg gyakorlatilag nincs is zárlat). A posta ötéves fejlesztési terve szerint 1975-ben 928 ezer telefon lesz Szerbiában. Jelenleg 338 000 van. Feloldják a keresetkorlátozást (Folytatás az 1. oldalról) amelyekben a személyi jövedelem havi átlaga 1970-ben kevesebb volt, mint 1500 dinár, az idén jövedelmükhöz és lehe­tőségeikhez mérten kor­látozás nélkül fizethet­nek ki személyi jövedel­met Azok a munkaszer­vezetek viszont, ame­lyekben a tavalyi havi átlag több volt, mint 1500 dinár, az idén csu­pán átlag 11 százalékkal növelhetik a személyi jövedelmet. A törvény ezenkívül fel­hatalmazza a községi kép­viselő-testületeket, hogy ki­vételes esetekben belátásuk szerint magasabb személyi jövedelmet engedélyezzenek azoknak a munkaszerveze­teknek, amelyekről megálla­pítják, hogy jól gazdálkod­nak, helyes káderpolitikát folytatnak és kidolgozzák fejlesztési programjukat A közös fogyasztási ala­pokból továbbra is csak korlátolt mértékben lehet költeni a dolgozók egyéni életszínvonalára. Szabadságpótlék vagy más segély címén csu­pán 400 dinárt lehet ki­fizetni azokban a mun­kaszervezetekben, ame­lyek eddig nem osztot­tak ilyen segélyt. A töb­bi munkaszervezetben átlag annyit lehet kifi­zetni, amennyit­ 1967- ben juttattak, annyival megtoldva, amennyivel azóta növekedtek az át­lagos létfenntartási költ­ségek Vajdaságban. Ez a korlátozás természete­sen nem vonatkozik azokra az eszközökre, amelyek a társadalmi életszínvonal emelésére szolgálnak. A javaslat szerint a tör­vény nem vonatkozik azok­ra a munkaszervezetekre, amelyek tavaly önigazgatási megállapodást kötöttek a jövedelem és a személyi jö­vedelem elosztásáról i s. 1. A Naftagas Magyarországon Csaknem kétmillió dollár értékű szerelési munkát vállalt A Naftagas nemrég ismét nagyobb munkát vállalt Ma­gyarországon. A budapesti Mineral-impex és az OKGT vállalatokkal szerződést kö­tött kőolaj- és földgázveze­tékek építésére, valamint gázfinomítók szerelésére. Mint ismeretes, a Nafta­gas már eddig is együttmű­ködött magyarországi cégek­kel. Tavaly például egy 54 kilométer hosszú kőolajve­zetéket épített Magyarorszá­gon, a munkálatok értéke 545 000 dollár volt. A Sze­gednél épülő gázfinomítón különféle szerelési munkála­tokat végeztek körülbelül 70 000 dollár értékben. Zlatomir Katic, a Nafta­gas kereskedelmi részlegé­nek igazgatója szerint északi szomszédaink meg voltak elégedve az elvégzett munka minőségével, a határidő be­tartásával és valószínűleg az árakkal is. Ennek köszönhe­tő, hogy egy nemrég meg­kötött szerződés alapján a Naftagas az idén egy 89 ki­lométer hosszú gázvezetéket fog építeni Budapest és Sal­gótarján között. A munka értéke 1,7 millió dollár. Ezen kívül folytatják a szerelést a szegedi gázfinomítóban. A munkálatokat a Naftagas trenianini szerelőrészlege fogja elvégezni, május dere­kán kell kezdenie, és no­vember 15-éig a vezetéket is, a finomítót is be kell fe­jeznie. Most folynak a tárgyalá­sok arról, hogy a Naftagas egy 2,6 kilométer hosszú ve­zeték megépítésével egy rendszerbe köti majd össze az egyik magyarországi olaj­mező 26 kútját, továbbá fel­szerel két gyűjtőállomást, és egy új vezetékrendszert ál­lít fel a Szeged környéki öreg kőolajkutak jobb ki­használására. Ezeknek a munkálatoknak az értéke 400 000 dollár lesz. Mód van arra, hogy 1972-től 1975-ig a Naftagas minden évben 2,5—3 millió dollár értékű szerelési és építési munká­latokat végezzen Magyaror­szágon. Mivel ezt az üzletet nem a megállapított árulista ke­retében bonyolítják le, fel­vetődik, hogyan fogják el­számolni a munkát. Zlato­mir Katic, a Naftagas ke­reskedelmi részlegének igaz­gatója elmondta, hogy a tar­tozás fejében a szőnyi fino­mító az idén 85 000 tonna Velebiti kőolajat fog feldol­gozni Jugoszlávia számára. Ez a szolgáltatás körülbelül félmillió dollárba kerül. A fennmaradt részt Magyar­­ország áruban fogja meg­fizetni. S. L. MAGYAR SZÓ Tito legyen továbbra is az ország élén! Vajdaság népének egyöntetű óhaja Kedvezően értékelte az alkotmányvita eddigi menetét a Szocialista Szövetség tartományi vezetősége A Szocialista Szövetség tartományi választmányának végrehajtó bizottsága, ked­den délelőtt tartott ülésén, megállapította, hogy az al­kotmányvita Vajdaságban még csak most bontakozik ki teljesen, de már eddig is jó eredménnyel járt. Az ülésen, amelyet Vuka­­šin Kešelj vezetett, Rózsa Béla rövid beszámolót tar­tott a vita eddigi fejlemé­nyeiről.­­ Már most elmondható, hogy az alkotmányfüggelé­kek szellemét és legfonto­sabb tételeit fenntartás nél­kül magáévá teszi a vajda­sági közvélemény — hang­súlyozta Rózsa. — Különö­sen elmondható ez arról a javaslatról, hogy Tito to­vábbra is maradjon az or­szág élén mint köztársasági elnök, illetve mint a leendő elnökség örökös elnöke. Az egyöntetűség azonban kiterjed arra a státusra és szerepre is, amely a tarto­mánynak jut a módosított alkotmányban, továbbá a nemzeti egyenjogúság elmé­lyítésére, nem utolsósorban pedig azokra a rendszerbeli változásokra, amelyek gaz­dasági téren kedvezőek Vaj­daság számára. A Vajdaság dolgozó népe, tekintet nélkül arra, hogy a mezőgazdaságban, az ipar­ban vagy más téren mun­kálkodik, reméli, hogy meg­szűnik Vajdaság hátrányos helyzete és viszonylagos le­maradása. Djura Knežević azokról a gazdasági és politikai nehéz­ségekről beszélt, amelyek — mint a munkanélküliség, a drágulás, az államvezetés­ben mutatkozó egyenetlen­ségek — Vajdaságban is nyugtalanítják a közvéle­ményt. Soltész József megelége­déssel állapította meg, hogy mindenütt, amerre csak járt és részt vett az alkotmány­vitában, nagy érdeklődést tapasztalt az általános or­szágos problémák iránt is, nem pedig csak az olyan kérdések iránt, amelyeket közvetlenül a bőrén érez a dolgozó. A vitában megnyilvánuló közhangulat azonban lehet­ne derűlátóbb is — szögezte le több felszólalóra hivat­kozva, akik rámutattak ar­ra, hogy vannak országok, amelyekben sokkal nehe­zebb problémákkal küszköd­nek, mégis kevesebb a si­ránkozás, mint nálunk. Dr. Sz. A. A személyi jövedelemé az elsőbbség a kötelezettségek sorrendjében (Folytatás az 1. oldalról) megadóztatni. Az eddigi adórendszer ugyanis eltorzí­totta a munkaszervezetek és az ágazatok közötti viszonyo­kat, s a munkaigényes ága­zatokat jóval súlyosabb hely­zetbe hozta, mint a tőkeigé­nyes ágazatokat. Még egy sarkalatos kér­désről kell a kongresszusnak határoznia: a személyi jöve­delem alakulásának módjá­ról — mondotta Gligorov. — Annak az álláspontnak ugyanis, mely szerint a sze­mélyi jövedelem a munka­­szervezet gazdálkodási ered­ményei szerint ingadozik, kel­lemetlen következményei let­tek. A személyi jövedelem ki­fizetése a munkaszervezetben nem lehet hónapról hónapra kérdéses, hanem módot kell találni egyenletes és rendsze­res folyósítására, a dolgozók biztonságérzetének és az or­szág gazdasági és politikai szilárdságának érdekében. A személyi jövedelem kifizeté­sének elsőbbséget kell bizto­sítani a munkaszervezet kö­telezettségeinek alrendjé­ben.­­ Ehhez, a kérdéscsoporthoz kapcsolódik a dolgozó szociá­lis biztonságának kérdése is. Szociális társadalmunknak kötelessége gondot viselni azokról, akik a termelés kor­szerűsítése miatt munkaerő­fölösleggé váltak. Nem kerül­hetnek az utcára. Minden be­ruházásba bele kell foglalni a fölöslegessé váló munkások átképzésének költségeit. Fog­lal­koztatási politikánkat ter­mészetesen a gazdaság növe­kedésének üteméhez kell szabnunk, nem lehet rögtön mindenkinek munkahelyet biztosítani. Mivel a dolgozók szociális biztonságának egyik eleme a lakás is, a bizottság beható­an foglalkozott ezzel a kér­déssel is. A gazdasági lakás­árak­­mellett szállt síkra, de úgy, hogy a kiskeresetű csa­ládoknak kedvezményes la­kásvásárlási hitelt kell folyó­sí­tani, vagy pedig jelentősen pótolni a lakbérét. Mivel ép­pen a kiskeresetű családok­­ zömének nincs lakása, a la­kásépítést is az ő szükség­leteiknek és lehetőségeiknek kell alárendelni, nem pedig az építészek és városrende­zők elképzeléseinek. A bizottság véleménye sze­rint ki kell dolgozni az élet­­színvonal jugoszláv koncep­cióját, amely szerint szá­munkra nem a fogyasztói társadalom az eszménykép. A nagy keresetkülönbségek miatt nálunk kifejezésre kell jutnia a szolidaritásnak. Az egész dolgozó társadalom tár­sadalmi színvonalára kell gon­dolnünk, és ezért az élet­­színvonal koncepciójának ki­alakításában nem az árufo­gyasztó, hanem az ember tár­sadalmi helyzetéből kell ki­indulnunk. Kiro Gligorov ezután az árpolitikáról szólva hangsú­lyozta, hogy az árakra, mint az elsődleges elosztás ténye­zőjére és az életszínvonal ele­mére nem tekinthetünk pusz­tán gazdasági szemszögből. Az árak szabad alakulása mellett szállt síkra, leszögez­ve, hogy ily módon egyenlő gazdasági feltételeket terem­tünk, ha pedig bárminek is rögzíteni szándékozzuk az árát, számolnunk kell a té­rítéssel is, mert nélküle is­mét a munkásosztály egyik részének jövedelmét ömleszt­jük át a munkásosztály má­sik részének a zsebébe. Végül Kiro Gligorov hang­súlyozta, hogy sürgősen ki kell dolgozni az ország fej­lődésének távlati tervét. Sze­rinte minden nap késés óriási kárt okoz, mert a gazdaság mostani szerkezetéből ered a bizonytalanság, az infláció és a szociális különbségek is. K. B. — V. M. 5. oldal Vladimír Maksimovicot jelölik a JISZ elnöki tisztségére Az Ifjúsági Szövetség tartományi választmányának elnökségi üléséről Az Ifjúsági Szövetség szöv­­­vetségi választmányának ká­­­­derbizottsága az országos választmány új elnökévé Vladimir Maksimovicot,­ az ISZ vajdasági választmányá­nak elnökét javasolta. Mi­után Vladimir Maksimovic elfogadta a jelölést, kedden délelőtt az ISZ tartományi választmányának elnöksége is tárgyalt róla. Az elnökség tagjai egyhangúan támogat­ták Maksimovic jelölését. Vladimir Maksimovic je­lenleg az egyetlen jelölt en­nek a tisztségnek a betölté­sére, mert Miroslav Marko­vic, Mile Vukašinović és­­ Branko Egert korábbi jelöl­­t­­ek nem fogadták el a jelö­lést. — Az, hogy Vladimir Maksimovic pótjelöléssel ke­rült a listára, nem kisebbíti egyéniségét, mert képzett­sége, képességei és egyéb tu­lajdonságai alapján alkal­mas az elnöki teendők vég­zésére. Vladimir Maksimovic 1943-ban született Újvidé­ken. A jogi fakultás elvég­zése után a Jogi Karon dol­gozott mint tanársegéd. Tár­sadalmi-politikai aktivitását az egyetemen kezdte. 1969-ig az egyetemisták tartományi szövetségének élén állt, s időközben a tartományi kép­viselőház tagja is volt. A tartományi választmány el­nökévé 1969-ben választot­ták meg, 1971-ben pedig új­raválasztották. Tagja a Kom­munista Szövetség tartomá­nyi bizottságának is. Jelen­leg a néphadseregben tény­leges katonaidejét szolgálja. T. L. Vladimir Maksimovic A Horvát Szábor idegenforgalmi bizottsága javasolja A szövetségi kormány és a bankok keressenek lehetősé­get a félbemaradt szállók befejezésére Amióta a föderáció meg­szüntette az előleges kama­tot és nem teljesíti tovább az idegenforgalom fejleszté­sével kapcsolatban régebben vállalt kötelezettségeit, a bankok többé nem adnak hitelt a tavaly megkezdett idegenforgalmi létesítmé­nyek építésére, és Horvát­országban nem kevesebb mint 15 000 vendég befoga­dására alkalmas szálló épí­tése vált kérdésessé. A horvát képviselőház köztársasági tanácsának ide­genforgalmi bizottsága ezért helyesléssel fogadta és egy­öntetűen támogatja azt a ja­vaslatot, hogy a szövetségi kormány és a bankok igye­kezzenek lehetőséget találni az épülőben levő létesítmé­nyek befejezésére, s a köz­­társasági végrehajtó tanács tegye meg a szükséges lé­péseket a szövetségi kor­mánynál. A bizottság erélyesen­­ ki­fogásolta, hogy az idegen­­forgalomból származó hasz­not nem azok kapják, akik megteremtik. Dr. Bernard Zambré szerint mások arat­ják le az idegenforgalmi szervezetek munkájának gyümölcseit, s tudnivaló, hogy kik. Dr. Bruno Tanda­ra, szerint a beruházási hi­telezők lehetetlen pénzügyi feltételeket szabnak. Bizo­nyos összegű kölcsönért hat­szor annyit kérnek vissza. A bizottság foglalkozott a légiforgalom kérdésével is. Ante Sorié képviselő szerint az ország egyik légiforgalmi társasága szinte azt tesz Hor­vátországban amit akar, a köztársaság nem képes hat­ni rá.

Next