Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)

1971-05-04 / 120. szám

Kedd, 1971. május 4. MAGYAR SZÓ Májusi-díjas tantestület Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola sikerei Milan Konjović kiállítása Budapesten MAGAS RANGÚ VENDÉGEK AZ ÜNNEPÉLYEN - FOGADÁS ACZÉL GYÖRGYNÉL ÉS GÉZA TIKINCKINÉL A Szakszervezeti Szövetség községi tanácsa közvetle­nül az ünnepek előtt Májusi díjjal jutalmazta az újvidéki Petőfi Sándor Általános Is­kolát és tantestületét. A 42 pedagógusból és 738 diákból álló kollektíva ezt a szép társadalmi elismerést az ok­tatásban és a nevelésben el­ért eredményeivel érdemelte ki. Hogy melyekkel, arról HUBER Lajossal, az iskola igazgatójával beszélgettünk. — Tizenöt éves fennállása óta iskolánk tanulmányi ered­ménye állandóan javult — mondotta. — Az elmúlt tan­évet például már diákjaink 96,35 százaléka fejezte be elégséges eredménnyel, s köz­tük is 426, vagyis 57,73 szá­zalék, kitűnő és jeles rendű tanuló volt. Ez különösképp azért figyelemre méltó, mert a tanárok követelménye év­ről évre nagyobb, osztályzási mércéje pedig szigorúbb. Eredményeink magyarázatát elsősorban tantestületünk szakmai felkészültségében, áldozatkész tevékenységében, mindenekelőtt pedig a jó munkaszervezésben kell ke­resnünk. Iskolánkban min­den tantárgyat szaktanár ta­nít, az oktató-nevelő módsze­rek közül a legkorszerűbbek alkalmazására s a diákok aktivizálására törekszünk, az órákon és a szakköri foglal­kozásokon pedig a reális tu­dást kérjük számon. Igyeke­zetünk nem is vesz kárba, mert az idei félévkor isko­lánk 28 osztálya közül öt osz­tálynak száz százalékos volt a tanulmányi eredménye. És nem utolsósorban sokat nyom a latban a pionírszervezet munkája és az is, hogy az osztályközösségektől kezdve a szakkörökig tanulóink jó ré­szét bevontuk a diákönigaz­gatásba, amiben a tanárok­nak csak tanácsadó szerepük van. — Mivel tűntek ki még? — Több mindennel. Példá­ul azzal, hogy számos köz­ségi, tartományi és szövetsé­gi versenyen, szemlén egy­­egy diákunk, illetve diákcso­portunk első lett vagy a legjob­bak közé került. Tavaly a Tudományt a fiataloknak című községi vetélkedőn, a kis technikusok (barkácsolók) seregszemléin és a testneve­lés fejlesztésében voltunk a legjobbak. Ez utóbbiért a Tar­tományi Testnevelési Szövet­ség Jovan Mikic Spartak­­díjjal jutalmazott bennünket. De matematikusaink és kis­filmeseink is számos köztár­sasági és szövetségi elismerés­ben részesültek már. — Az előttem fekvő ered­ménylistából látom, hogy is­kolájuk, tantestületük és di­ákjaik tengernyi dicséretben és kitüntetésben részesültek. Minek örülnek leginkább? — Az 1964-ben kapott Októberi-díjnak, a jelenlegi Májusi-díjnak és a nevelés­ben elért eredményeinknek. Ez utóbbit kiváltképp azért értékeljük sokra, mert isko­ l­­ánk kétnyelvű, s így sajátos feladatai vannak. E feladatok megvalósítására főképp a szakköri tevékenységek ke­retében fordítunk nagy gon­dot, de minden más téren is. A többi közt például úgy is, hogy az 1969/70. tanévtől kezdve a magyar nyelv iránt érdeklődő szerb diákok szá­mára bevezettük a napi 20, illetve a kétnaponkénti 45 perces magyar órákat. — S az eredmény? — Két I. osztályos, két II. osztályos, két III. osztályos és egy-egy IV. és V. osztályos csoport hallgatja ezeket az órákat, vagyis mintegy 120 diák. — Mostanában készülnek-e valamire? — Az óvodások és az első­osztályosok összeírására, ezenkívül pedig — szeptem­bertől kezdve —, az ötnapos munkahét bevezetésére. Az idejében megejtett szülői vé­leménykutatással azt szeret­nénk elérni, hogy őszre több magyar óvoda vagy tagozat nyíljon, az ötnapos munka­hét bevezetésével pedig oda akarunk hatni, hogy isko­lánk oktató-nevelő munkája, még sokoldalúbb, még ered­ményesebb legyen, mint ami­lyen eddig volt. Sz. I. A munka ünnepére már zászló- és virágdíszben pom­pázó Budapest a nagy mes­ternek kijáró méltó fogadta­tásban részesítette április 30-án Milan Konjović zom­­ bori festőművészt. Dr. Vízi Ottó, a Műcsarnok művésze­ti igazgatója, aki a vendég­látó ország részéről megnyi­­tatta és méltatta a kiállí­tást, „a jugoszláv képzőmű­vészet egyik legkimagaslóbb, legjelentősebb művészének”, az utána méltatást mondó Herceg János pedig „a szerb képzőművészet legnagyobb megtestesítőjének, s a legna­gyobb szerb festőnek” minősí­tette Konjovicot. A Műcsarnok monumentális, központi ter­mében és két szomszédos ter­mében megnyílt kiállítást, amelyen a művésznek 88 festménye került bemutatás­ra, a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezte. A megnyitón részt vevő nagyszámú vendég között fel­ismertük Marjai Józsefet, a Magyar NK helyettes külügy­miniszterét, Sebő Lászlónét, a Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Osz­tályának vezetőjét, Oláh Jó­zsefet, a Külügyminisztéri­um főosztályvezetőjét, Deme­ter Sándort, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nökhelyettesét, Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászt, Weöres Sándor írót, Czóbel Béla, Ilosvai Varga István, Bakalár József, Kondor Bé­la, Major Tamás és Simon Béla festőművészeket, Kiss István szobrászt, valamint Jugoszlávia nagykövetségé­nek képviselőit, élükön Géza Tikvicki nagykövettel. Jelen voltak továbbá a szocialista országok diplomáciai kará­nak képviselői, a sajtó, rá­dió és a magyar kulturális élet más képviselői is. Budapesti tartózkodása alatt Milan Konjovicot és Herceg Jánost fogadta Aczél György, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának a titkára, s elbeszélgetett velük a jugo­szláv képzőművészetről és irodalomról, valamint a ki­állításról. A megnyitón Kró­­nits Miklós elnök közölte, hogy a budapesti Krónits Művészeti és Tudományos Társaság április 29-i közgyű­lésén dísztagjává választotta a jugoszláv festőművészt. A kimagasló kiállítás ün­nepe idet, Mitan Konjovicot nehéz volt kivonni a sajtó és rádió képviselői és a kataló­gusra dedikálást kérő művé­szek, írók gyűrűjéből. Eképp nyilatkozott: — Nagy élmény számom­ra, hogy Budapesten muta­tom be először életművemet, mégpedig itt a Műcsarnok­ban, amelynek homlokzatára fiatal koromban a legna­gyobb áhítattal tekintettem fel, nem remélve, hogy egy­szer az én festményeimet is kiállíthatom itt. Nekem ez a kiállítás szívügyem, ez a leg­teljesebb kronológia a festé­szetemből. A legnagyobb ki­állításom. Dr. Vízi Ottótól a követ­kező nyilatkozatot kaptuk: — Külön élmény számom­ra, hogy kétszer volt alkal­mam látni ezeket a remek­, műveket, amikor a váloga­tást csináltam, és most, a ki­állításon, teljességében. A vá­logatás nehéz feladat volt, óriási anyaggal találtam ma­gam szemben. Mégis az a vé­leményem, hogy Milan Ko­njovic és a jugoszláv festő­művészet jól van reprezentál­va, korai művészetétől egé­szen máig. Mi úgy érezzük, hogy Konjovic vezető mes­tere Jugoszláviának, s a leg­nagyobb élmény számunkra, hogy a két ország kulturális kapcsolata­ina­k során ilyen kiváló művészt fogadhattunk. A műértő közönség számára is jelentős a kiállítás, külö­nösen pedig az itt pezsgő művészeti életre. Milan Ko­njovicot különben régi em­lékek fűzik Budapesthez, hi­szen már ezelőtt is állított itt ki műveiből, s már ak­kor is igen sok csodáló­ja volt . Boldogok lennénk, de többször is üdvözölhetnénk körünkben Milan Konjovi­cot, s ha lehetővé válna en­nek a kiállításnak a bemuta­tása vidéken is — mondta végül a művészeti igazgató. Simon Béla magyar festő­művészt a bírálat magyar Konj­ovicnak nevezte el, annyi jellegzetes, közös vo­nást fedezett fel műalkotásai­ban a jugoszláv Konjovic­­t­al. — Nálunk a balkáni exp­­resszionizmus elnevezést kapta ez a művészet, ame­lyet Milan Konjovic képvi­sel olyan remekül — mond­ta a művész. — Pedig én csak tavaly láttam először egy festményét, s ő sem ismeri az én munkásságomat. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitója után Géza Tikvicki nagykövetünk fogadást adott Milam Konjovic és a kiállí­táson részt vett vendégek tiszteletére. A tárlat május végéig lesz nyitva, utána Ju­goszláviábam kerül bemuta­tásra. POLYVÁS József Herceg János méltatja Milan Konjovic munkásságát. Balról jobbra: Géza Tikvicki, Demeter Sándor, Herceg János, Vízi Ottó és Milan Konjovic Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg A világszerte ismert meg­­rendítően szép mesét gyer­mekek és felnőttek egyaránt élvezhetik. A kis herceg a II. világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Tör­ténete egy repülőkalanddal indul, majd a költői kép­zelet világában folytatódik. A Móra Könyvkiadó gon­dozásában megjelent szép könyvet a nagy író eredeti, színes rajzai díszítik. Ára 11 dinár. Befejeződött az oberhauseni fesztivál Filmjeink műv­észi és üzleti s­ikere Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Oberhausen, május A bíráló bizottságok dön­tésének felolvasásával és a díjazott filmek bemutatásá­val befejeződött a XVII. oberhauseni nemzetközi rö­vidfilmfesztivál. A népegyetemek szövetsé­ge nemzetközi zsűrijének két egyenrangú első­­ díjával Friedhelm Heyde Der Berli­nerfresser és Karpo Asimo­­mié-Godina Szórakozásra jó, egészséges emberek című művét tüntette ki. A máso­dik díjat egy ismeretlen al­kotónak a műve, A dialógus vége és az Egy Engels nevű fiatalember című keletnémet —szovjet film kapta. Kü­lön elismerésben részesült a jugoszláv válogatás, továbbá költ 15 nap (Mika Milose­vic és Jovan Jovanovic) és a Hadd hallják a mi hangun­kat is (Krsto Papic) című film. Ezenkívül öt film dicséretet kapott. A Nemzetközi Animációs Filmszövetség első díjával Robert Mitchell és Dale Case Uncle Sam című filmjét tün­tették ki. Egyenrangú máso­dik díjat kapott az Appel, Appel (Lengyelország), a Black pudding (Anglia), A menyasszony (Borislav Sasti­­nac) és a Beszélni vagy nem beszélni (Belgium) című ani­mációs film. Az evangélikus díjat az Al paredon (Venezuela) és A dialógus vége, a katoli­kus díjat pedig szintén A dialógus vége című film kapta. A Filmújságírók Mun­kaközösségének díjával Ma­rio Handlert és filmegyütte­sét (Uruguay), valamint Carlos Alvarezt és filmkol­lektíváját (Columbia) jutal­mazták meg. A filmkritika díját Helma Sander Ipari tartalékhadsereg című film­jének ítélték oda. A feszti­vál szervezése tervezőinek díját Magyar Dezső Büntető expedíció és Krsto Papié Hadd hallják, a mi hangun­kat is című filmje kapta. Filmjeink sikere annál is inkább jelentős, mert a kri­tikusok és a szervezők sze­rint is az idei fesztivál mű­sora színvonalasabb volt a tavalyinál. Érthető tehát Svetozar Udovičkinak, a ju­goszláv delegáció vezetőjé­nek az elégedettsége.­­ A Neoplanta-filmek és a jugo­szláv válogatás sikere után úgy érzem, hogy egyes al­kotók még ennél is nagyobb elismerést érdemeltek volna, de tudjuk, milyen nehéz a zsűri munkája, ha 34 ország 140 filmjét kell értékelnie. De azt is meg kell monda­nom, hogy az oberhauseni fesztivál nem olyan esemény többé, mint korábban volt, s akárcsak a többi filmver­seny, ez is bizonyos válság­gal küzd. Nekünk jugoszlá­­voknak minden okunk meg­van rá, hogy támogassuk nemcsak azért, mert filmje­ink rendszeresen elismerés­ben részesülnek, hanem azért is, mert itt van kisfilmje­inknek a legnagyobb piaca. Filmjeink színvonalát iga­zolja, hogy a tavalyihoz ké­pest az idén megkétszere­ződött produkcióink üzleti sikere. Köszönöm a szerve­zőknek ezt a rendkívüli si­kert Borislav Sastinac díjnyer­tes rajzfilmrendezőnk az oberhauseni sikert a belg­rádi fesztivál eredményessé­gével hozza összefüggésbe, és természetesen folytonos­ságot lát benne. — Azáltal, hogy a Neoplanta-filmek külön műsort kaptak — mondotta —, lehetőség "nyílt arra, hogy az itteniek job­ban és pontosan megismer­jék e produkciók színvona­lát, amelyet most a díjak is igazolnak. Magamról nem tudnék beszélni. Nagy válto­zások történtek a rajzfilm­ben. Olyan műveket láttunk ezen a fesztiválon, amelyek gondolati és vizuális szem­pontból is új utakon jár­nak. Azt igazolják, hogy megváltozott a rajzfilmmű­vészet alapkoncepciója. L.'­Di István mrWTWK­W "Г,П,'13 Milan Mitrovic szabadkai tárlata A mai festő ki van téve a kísérletezés csábításának. A modernség szellője lassan eljutott hozzánk is, és azt dúdolja, hogy­­ valami újat kell fölfedezni. Ez a korkö­vetelmény számtalan próbál­kozásban nyilvánul meg. Sok művész csupán a motí­vumon változtat, aminek gyakran az egyén fejlődésé­ben van jelentősége. A kí­sérletezés ritkán tarthat szá­mot nagyobb érdeklődésre, de az általános fejlődésben értéke mégis jelentős. Ná­lunk is mindinkább bővül a kísérletező művészek száma. Olyanok is vannak, akik ki­alakították művészetük stí­lusjegyeit, és babérjaikat otthagyva a művészet új te­rületei felé indulnak. Ehhez is bátorság kell, mert a biz­tosat a bizonytalannal cse­rélik föl, annál is inkább, mert az új terület ritkán új, a közönség legtöbbször csak tájékozatlansága miatt látja újnak. De ennek ellenére is át kell esni ezen a fejlő­dési fokon. Elé'---’hink meg a viszonylagos újdonsággal is. Milan Mitrovic két évti­zeden át absztrakt tájképe­ket festett és vörösbarnás, nagysíkú pasztellképeivel elismerést szerzett még kül­földön is. Tájképeiben mo­numentális csend és a szü­lőföld iránti szeretet nyert kifejezést. 1968-ban a belg­rádi Modern Művészetek Szalonjában megrendezett tárlata után témát változta­tott Új témája a figura. — A figura — különösen a meztelen test — iránti ér­deklődésem akadémiai ta­nulmányaim óta nem szűnt meg. A test összetett szerve­zet, szépsége pedig a for­mából és a mozdulatok ter­mészetességéből ered. Milan Mitrovic harminc kiállított képe vegyes tech­nikával — olaj-kréta, akva­­rell, tus, fluoreszkáló és ak­­ril-festékkel készültek. Míg tájképeiben a szín és a rajz harmóniája nyilvánult meg, figurális képeiben a vonal a domináló, az alakokat át­tetsző színfoltokkal fejezi ki. A vonalak mozgásba len­dülnek, a színek könnyedek és vidámak, mint a testne­velést propagáló vagy ba­lettot hirdető plakátok. A mozgó és áttetsző kompozí­ciókból hiányzik a belső erő, amihez tájképeiben hoz­zászoktunk, de helyette kár­pótol a fiatal, mozgásban le­vő test formáinak szépsége. Mégis, akár mert a téma kí­vánja meg, akár mert új él­mények szülik, kiállított ké­peiben több az ügyesség, a frisseség, mint a mélység. Tájainak mély monumentá­lis csendje után most szóra­koztató, látványosságból ere­dő vidám hangulatok felé fordult az érdeklődése. Mitrovic bizonyára ezen a téren is eljut művészi érték­ben šumađijai tájainak a szintjére. A. J. 9. oldal

Next