Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)
1971-05-04 / 120. szám
Kedd, 1971. május 4. MAGYAR SZÓ Májusi-díjas tantestület Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola sikerei Milan Konjović kiállítása Budapesten MAGAS RANGÚ VENDÉGEK AZ ÜNNEPÉLYEN - FOGADÁS ACZÉL GYÖRGYNÉL ÉS GÉZA TIKINCKINÉL A Szakszervezeti Szövetség községi tanácsa közvetlenül az ünnepek előtt Májusi díjjal jutalmazta az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolát és tantestületét. A 42 pedagógusból és 738 diákból álló kollektíva ezt a szép társadalmi elismerést az oktatásban és a nevelésben elért eredményeivel érdemelte ki. Hogy melyekkel, arról HUBER Lajossal, az iskola igazgatójával beszélgettünk. — Tizenöt éves fennállása óta iskolánk tanulmányi eredménye állandóan javult — mondotta. — Az elmúlt tanévet például már diákjaink 96,35 százaléka fejezte be elégséges eredménnyel, s köztük is 426, vagyis 57,73 százalék, kitűnő és jeles rendű tanuló volt. Ez különösképp azért figyelemre méltó, mert a tanárok követelménye évről évre nagyobb, osztályzási mércéje pedig szigorúbb. Eredményeink magyarázatát elsősorban tantestületünk szakmai felkészültségében, áldozatkész tevékenységében, mindenekelőtt pedig a jó munkaszervezésben kell keresnünk. Iskolánkban minden tantárgyat szaktanár tanít, az oktató-nevelő módszerek közül a legkorszerűbbek alkalmazására s a diákok aktivizálására törekszünk, az órákon és a szakköri foglalkozásokon pedig a reális tudást kérjük számon. Igyekezetünk nem is vesz kárba, mert az idei félévkor iskolánk 28 osztálya közül öt osztálynak száz százalékos volt a tanulmányi eredménye. És nem utolsósorban sokat nyom a latban a pionírszervezet munkája és az is, hogy az osztályközösségektől kezdve a szakkörökig tanulóink jó részét bevontuk a diákönigazgatásba, amiben a tanároknak csak tanácsadó szerepük van. — Mivel tűntek ki még? — Több mindennel. Például azzal, hogy számos községi, tartományi és szövetségi versenyen, szemlén egyegy diákunk, illetve diákcsoportunk első lett vagy a legjobbak közé került. Tavaly a Tudományt a fiataloknak című községi vetélkedőn, a kis technikusok (barkácsolók) seregszemléin és a testnevelés fejlesztésében voltunk a legjobbak. Ez utóbbiért a Tartományi Testnevelési Szövetség Jovan Mikic Spartakdíjjal jutalmazott bennünket. De matematikusaink és kisfilmeseink is számos köztársasági és szövetségi elismerésben részesültek már. — Az előttem fekvő eredménylistából látom, hogy iskolájuk, tantestületük és diákjaik tengernyi dicséretben és kitüntetésben részesültek. Minek örülnek leginkább? — Az 1964-ben kapott Októberi-díjnak, a jelenlegi Májusi-díjnak és a nevelésben elért eredményeinknek. Ez utóbbit kiváltképp azért értékeljük sokra, mert isko lánk kétnyelvű, s így sajátos feladatai vannak. E feladatok megvalósítására főképp a szakköri tevékenységek keretében fordítunk nagy gondot, de minden más téren is. A többi közt például úgy is, hogy az 1969/70. tanévtől kezdve a magyar nyelv iránt érdeklődő szerb diákok számára bevezettük a napi 20, illetve a kétnaponkénti 45 perces magyar órákat. — S az eredmény? — Két I. osztályos, két II. osztályos, két III. osztályos és egy-egy IV. és V. osztályos csoport hallgatja ezeket az órákat, vagyis mintegy 120 diák. — Mostanában készülnek-e valamire? — Az óvodások és az elsőosztályosok összeírására, ezenkívül pedig — szeptembertől kezdve —, az ötnapos munkahét bevezetésére. Az idejében megejtett szülői véleménykutatással azt szeretnénk elérni, hogy őszre több magyar óvoda vagy tagozat nyíljon, az ötnapos munkahét bevezetésével pedig oda akarunk hatni, hogy iskolánk oktató-nevelő munkája, még sokoldalúbb, még eredményesebb legyen, mint amilyen eddig volt. Sz. I. A munka ünnepére már zászló- és virágdíszben pompázó Budapest a nagy mesternek kijáró méltó fogadtatásban részesítette április 30-án Milan Konjović zom bori festőművészt. Dr. Vízi Ottó, a Műcsarnok művészeti igazgatója, aki a vendéglátó ország részéről megnyitatta és méltatta a kiállítást, „a jugoszláv képzőművészet egyik legkimagaslóbb, legjelentősebb művészének”, az utána méltatást mondó Herceg János pedig „a szerb képzőművészet legnagyobb megtestesítőjének, s a legnagyobb szerb festőnek” minősítette Konjovicot. A Műcsarnok monumentális, központi termében és két szomszédos termében megnyílt kiállítást, amelyen a művésznek 88 festménye került bemutatásra, a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezte. A megnyitón részt vevő nagyszámú vendég között felismertük Marjai Józsefet, a Magyar NK helyettes külügyminiszterét, Sebő Lászlónét, a Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetőjét, Oláh Józsefet, a Külügyminisztérium főosztályvezetőjét, Demeter Sándort, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettesét, Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászt, Weöres Sándor írót, Czóbel Béla, Ilosvai Varga István, Bakalár József, Kondor Béla, Major Tamás és Simon Béla festőművészeket, Kiss István szobrászt, valamint Jugoszlávia nagykövetségének képviselőit, élükön Géza Tikvicki nagykövettel. Jelen voltak továbbá a szocialista országok diplomáciai karának képviselői, a sajtó, rádió és a magyar kulturális élet más képviselői is. Budapesti tartózkodása alatt Milan Konjovicot és Herceg Jánost fogadta Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának a titkára, s elbeszélgetett velük a jugoszláv képzőművészetről és irodalomról, valamint a kiállításról. A megnyitón Krónits Miklós elnök közölte, hogy a budapesti Krónits Művészeti és Tudományos Társaság április 29-i közgyűlésén dísztagjává választotta a jugoszláv festőművészt. A kimagasló kiállítás ünnepe idet, Mitan Konjovicot nehéz volt kivonni a sajtó és rádió képviselői és a katalógusra dedikálást kérő művészek, írók gyűrűjéből. Eképp nyilatkozott: — Nagy élmény számomra, hogy Budapesten mutatom be először életművemet, mégpedig itt a Műcsarnokban, amelynek homlokzatára fiatal koromban a legnagyobb áhítattal tekintettem fel, nem remélve, hogy egyszer az én festményeimet is kiállíthatom itt. Nekem ez a kiállítás szívügyem, ez a legteljesebb kronológia a festészetemből. A legnagyobb kiállításom. Dr. Vízi Ottótól a következő nyilatkozatot kaptuk: — Külön élmény számomra, hogy kétszer volt alkalmam látni ezeket a remek, műveket, amikor a válogatást csináltam, és most, a kiállításon, teljességében. A válogatás nehéz feladat volt, óriási anyaggal találtam magam szemben. Mégis az a véleményem, hogy Milan Konjovic és a jugoszláv festőművészet jól van reprezentálva, korai művészetétől egészen máig. Mi úgy érezzük, hogy Konjovic vezető mestere Jugoszláviának, s a legnagyobb élmény számunkra, hogy a két ország kulturális kapcsolatainak során ilyen kiváló művészt fogadhattunk. A műértő közönség számára is jelentős a kiállítás, különösen pedig az itt pezsgő művészeti életre. Milan Konjovicot különben régi emlékek fűzik Budapesthez, hiszen már ezelőtt is állított itt ki műveiből, s már akkor is igen sok csodálója volt . Boldogok lennénk, de többször is üdvözölhetnénk körünkben Milan Konjovicot, s ha lehetővé válna ennek a kiállításnak a bemutatása vidéken is — mondta végül a művészeti igazgató. Simon Béla magyar festőművészt a bírálat magyar Konjovicnak nevezte el, annyi jellegzetes, közös vonást fedezett fel műalkotásaiban a jugoszláv Konjovictal. — Nálunk a balkáni expresszionizmus elnevezést kapta ez a művészet, amelyet Milan Konjovic képvisel olyan remekül — mondta a művész. — Pedig én csak tavaly láttam először egy festményét, s ő sem ismeri az én munkásságomat. A kiállítás ünnepélyes megnyitója után Géza Tikvicki nagykövetünk fogadást adott Milam Konjovic és a kiállításon részt vett vendégek tiszteletére. A tárlat május végéig lesz nyitva, utána Jugoszláviábam kerül bemutatásra. POLYVÁS József Herceg János méltatja Milan Konjovic munkásságát. Balról jobbra: Géza Tikvicki, Demeter Sándor, Herceg János, Vízi Ottó és Milan Konjovic Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg A világszerte ismert megrendítően szép mesét gyermekek és felnőttek egyaránt élvezhetik. A kis herceg a II. világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története egy repülőkalanddal indul, majd a költői képzelet világában folytatódik. A Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent szép könyvet a nagy író eredeti, színes rajzai díszítik. Ára 11 dinár. Befejeződött az oberhauseni fesztivál Filmjeink művészi és üzleti sikere Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Oberhausen, május A bíráló bizottságok döntésének felolvasásával és a díjazott filmek bemutatásával befejeződött a XVII. oberhauseni nemzetközi rövidfilmfesztivál. A népegyetemek szövetsége nemzetközi zsűrijének két egyenrangú első díjával Friedhelm Heyde Der Berlinerfresser és Karpo Asimomié-Godina Szórakozásra jó, egészséges emberek című művét tüntette ki. A második díjat egy ismeretlen alkotónak a műve, A dialógus vége és az Egy Engels nevű fiatalember című keletnémet —szovjet film kapta. Külön elismerésben részesült a jugoszláv válogatás, továbbá költ 15 nap (Mika Milosevic és Jovan Jovanovic) és a Hadd hallják a mi hangunkat is (Krsto Papic) című film. Ezenkívül öt film dicséretet kapott. A Nemzetközi Animációs Filmszövetség első díjával Robert Mitchell és Dale Case Uncle Sam című filmjét tüntették ki. Egyenrangú második díjat kapott az Appel, Appel (Lengyelország), a Black pudding (Anglia), A menyasszony (Borislav Sastinac) és a Beszélni vagy nem beszélni (Belgium) című animációs film. Az evangélikus díjat az Al paredon (Venezuela) és A dialógus vége, a katolikus díjat pedig szintén A dialógus vége című film kapta. A Filmújságírók Munkaközösségének díjával Mario Handlert és filmegyüttesét (Uruguay), valamint Carlos Alvarezt és filmkollektíváját (Columbia) jutalmazták meg. A filmkritika díját Helma Sander Ipari tartalékhadsereg című filmjének ítélték oda. A fesztivál szervezése tervezőinek díját Magyar Dezső Büntető expedíció és Krsto Papié Hadd hallják, a mi hangunkat is című filmje kapta. Filmjeink sikere annál is inkább jelentős, mert a kritikusok és a szervezők szerint is az idei fesztivál műsora színvonalasabb volt a tavalyinál. Érthető tehát Svetozar Udovičkinak, a jugoszláv delegáció vezetőjének az elégedettsége. A Neoplanta-filmek és a jugoszláv válogatás sikere után úgy érzem, hogy egyes alkotók még ennél is nagyobb elismerést érdemeltek volna, de tudjuk, milyen nehéz a zsűri munkája, ha 34 ország 140 filmjét kell értékelnie. De azt is meg kell mondanom, hogy az oberhauseni fesztivál nem olyan esemény többé, mint korábban volt, s akárcsak a többi filmverseny, ez is bizonyos válsággal küzd. Nekünk jugoszlávoknak minden okunk megvan rá, hogy támogassuk nemcsak azért, mert filmjeink rendszeresen elismerésben részesülnek, hanem azért is, mert itt van kisfilmjeinknek a legnagyobb piaca. Filmjeink színvonalát igazolja, hogy a tavalyihoz képest az idén megkétszereződött produkcióink üzleti sikere. Köszönöm a szervezőknek ezt a rendkívüli sikert Borislav Sastinac díjnyertes rajzfilmrendezőnk az oberhauseni sikert a belgrádi fesztivál eredményességével hozza összefüggésbe, és természetesen folytonosságot lát benne. — Azáltal, hogy a Neoplanta-filmek külön műsort kaptak — mondotta —, lehetőség "nyílt arra, hogy az itteniek jobban és pontosan megismerjék e produkciók színvonalát, amelyet most a díjak is igazolnak. Magamról nem tudnék beszélni. Nagy változások történtek a rajzfilmben. Olyan műveket láttunk ezen a fesztiválon, amelyek gondolati és vizuális szempontból is új utakon járnak. Azt igazolják, hogy megváltozott a rajzfilmművészet alapkoncepciója. L.'Di István mrWTWKW "Г,П,'13 Milan Mitrovic szabadkai tárlata A mai festő ki van téve a kísérletezés csábításának. A modernség szellője lassan eljutott hozzánk is, és azt dúdolja, hogy valami újat kell fölfedezni. Ez a korkövetelmény számtalan próbálkozásban nyilvánul meg. Sok művész csupán a motívumon változtat, aminek gyakran az egyén fejlődésében van jelentősége. A kísérletezés ritkán tarthat számot nagyobb érdeklődésre, de az általános fejlődésben értéke mégis jelentős. Nálunk is mindinkább bővül a kísérletező művészek száma. Olyanok is vannak, akik kialakították művészetük stílusjegyeit, és babérjaikat otthagyva a művészet új területei felé indulnak. Ehhez is bátorság kell, mert a biztosat a bizonytalannal cserélik föl, annál is inkább, mert az új terület ritkán új, a közönség legtöbbször csak tájékozatlansága miatt látja újnak. De ennek ellenére is át kell esni ezen a fejlődési fokon. Elé'---’hink meg a viszonylagos újdonsággal is. Milan Mitrovic két évtizeden át absztrakt tájképeket festett és vörösbarnás, nagysíkú pasztellképeivel elismerést szerzett még külföldön is. Tájképeiben monumentális csend és a szülőföld iránti szeretet nyert kifejezést. 1968-ban a belgrádi Modern Művészetek Szalonjában megrendezett tárlata után témát változtatott Új témája a figura. — A figura — különösen a meztelen test — iránti érdeklődésem akadémiai tanulmányaim óta nem szűnt meg. A test összetett szervezet, szépsége pedig a formából és a mozdulatok természetességéből ered. Milan Mitrovic harminc kiállított képe vegyes technikával — olaj-kréta, akvarell, tus, fluoreszkáló és akril-festékkel készültek. Míg tájképeiben a szín és a rajz harmóniája nyilvánult meg, figurális képeiben a vonal a domináló, az alakokat áttetsző színfoltokkal fejezi ki. A vonalak mozgásba lendülnek, a színek könnyedek és vidámak, mint a testnevelést propagáló vagy balettot hirdető plakátok. A mozgó és áttetsző kompozíciókból hiányzik a belső erő, amihez tájképeiben hozzászoktunk, de helyette kárpótol a fiatal, mozgásban levő test formáinak szépsége. Mégis, akár mert a téma kívánja meg, akár mert új élmények szülik, kiállított képeiben több az ügyesség, a frisseség, mint a mélység. Tájainak mély monumentális csendje után most szórakoztató, látványosságból eredő vidám hangulatok felé fordult az érdeklődése. Mitrovic bizonyára ezen a téren is eljut művészi értékben šumađijai tájainak a szintjére. A. J. 9. oldal