Magyar Szó, 1971. október (28. évfolyam, 270-300. szám)

1971-10-31 / 300. szám

Vasárnap, 1971. okt. 31. ­ Az Októberi-díjas tanítóképző­ któberi-díjjal tüntették ki a fennállásának 100. évfordulójára készülő szabadkai tanítóképzőt. A magas rangú elismerések kö­zül az utóbbi két év lefor­gása alatt ez már a máso­dik. 1969-ben az intézmény megkapta a köztársasági Má­jus 25. díjat, kiváló pedagó­giai tevékenységéért és a pe­dagógusképzésben kifejtett eredményes munkájáért. Pálinkás József, az iskola jelenlegi igazgatója beszélge­tésünk alkalmával utalt ar­ra, hogy a tanítóképzésnek nagyon régi hagyománya van Szabadkán. Kezdete egé­szen 1778-ig nyúlik vissza. Attól az időtől kezdve ál­landó fejlődés észlelhető, míg végül 1871-ben, tehát éppen 100 évvel ezelőtt a városban megnyílt a hároméves „ta­nulóképezde”. A második világháború­­ után az iskola ismét meg­kezdte a pedagógusképzést a­­ testvériség-egység szellemé­ben. Az oktatásban a tudo­mányok és a nevelés terén elért legújabb vívmányokat alkalmazza. Az iskola taná­ri kara elsősorban saját to­vábbképzésével teremtett kellő feltételeket a fejlődés­re. Ezt követte a sajátságos körülmények követelte új utak keresése az oktatásban, így 1964-től kapcsolatot te­remtettek más szerbiai is­kolákkal és megszervezték a magyar ajkú tanulók részé­re a szerbhorvát nyelv in­tenzívebb tanulását. Ugyan­csak az iskola kezdeménye­zésére tudományos kutatás indult a szerbhorvát nyelv tanításának és az ismeretek elsajátíásának felmérésére. A munkát a tartományi ok­tatásfejlesztő intézet is meg­vásárolta. Az iskola tanárai legalább 35 tankönyvet írtak, körül­belül 110-et szak­véleményez­tek, lektoráltak vagy fordí­tottak, 25 jegyzetet adtak ki a tankönyvhiány miatt. A sajtóban 600 tanulmány, cikk, tudományos értekezés jelent meg az iskola szak­embereinek tollából. A tan­testület tagjai közül sokan munkatársaik különböző in­tézeteknek, mint amilyen a tartományi tankönyvkiadó és oktatásfejlesztő intézet, és tagjai az oktatási fórumok­nak különböző szinten. A közéletben szintén jelentős szerepet töltenek be. Az iskola számtalan elis­merésben részesült a külön­féle szakköri tevékenységek­ben elért eredményeiért. Az iskolának jelenleg 15 142 kö­tetes könyvtára van, és 135 hazai és külföldi szakfolyó­iratot járat. Mindez nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy az oktatás kellő színvonalon legyen. Szabadka város Októberi­­díja újabb elismerés ezért a nagyszerű önálló tevékeny­ségért, amelyet az iskola kol­lektívája kifejt a fiatal pe­dagógusok képzése terén, és ezzel hozzájárul az új nem­zedék neveléséhez. BUCSÓ Ottó Olvassa a JV­jCingojv KÉPEI ÚJIAC november elsejei számában: A Képriport a Petőfi-brigád Autóversenyről A Tito elnök ázsiai látogatásai ф A „baranyai eset” újabb fejleményei A Milyenek a külföldön dolgozó munkásaink itthoni munkalehetőségei? A Riport MoraVicáról, Horgosról, a 40 éve fenn­álló Borovo kombinátból A A Horvátországi Magyarok Szövetségének plénuma az alkotmánymódosításokról A Pécsre járnak orvoshoz a baranyai—szlavó­niai betegek A Októberi­ diplomát kapott a szabadkai Ma­gyar Népszínház és a Tanítóképző A Király Ernő zeneszerző kísérletei A A Szabadkai Közgazdasági Karon megtar­tották az első magyar nyelvű előadást A Takao Yamamoto cselgáncs-edző nyilatkozik a Magyar Képes Újságnak A Új évad előtt az Életjel irodalmi élőújság A Novella, film, női oldal, képregény, fejtörő, érdekességek Ne legyen egy magyar család se a MAGYAR KÉPES ÚJSÁG nélkül — mindössze 20 új dinárért évente kéthetente házhoz szállítja a posta. Előfizethető a 301­8-2314 csekk­számlán, vagy postai pénzesutalvánnyal. Cím: Magyar Képes Újság — Előfizetés — Gundu­­lićeva 5-II. 41001 ZAGREB. Az adai NOVI­TIVOT Motoros Egyesület igazgató bizottsága teljes munkaidőre pályázat útján FÖLVESZ: 1. Jogosítvánnyal rendelkező személyt titkárnak, előképzési felelősnek. 2. Járművezető-oktatót elméleti és gyakorlati oktatásra. FÖLTÉTELEK: 1. Egyetemi végzettség kétévi gyakorlattal, vagy középiskolai végzettség 10 évi gyakorlattal, ezen­kívül oktatói engedély A és B kategóriás jogosít­vánnyal. Kötelező a magyar és szerbhorvát nyelv­tudás. 2. Oktatói engedély A és B kategóriás jogosít­vánnyal. Kötelező a magyar és szerbhorvát nyelv­tudás. Fizetés megegyezés szerint. A pályázat november 1-étől 15-éig, azaz a mun­kahely betöltéséig érvényes. A kérvényeket a fenti címre kell beküldeni. 1147-1. MAGYAR SZÓ Mintaiskola egy igazgató jóvoltából Valamikor, nem is olyan régen, még kötéllel fogták a diákokat a tavankuti Ma­­tija Gubec Általános Iskola környékén. A hétezer lakosú Szabadka környéki település sok családja nem engedte csemetét a tanításra. A pedagógusok szép szóval, vagy ha az nem segített, a kihágási bíróval kényszerí­tették őket iskolába. Ma már, hála Marko Radonjić igaz­gató lelkes igyekezetének, nyolcévi fáradságos munká­val olyan iskolája van a te­lepülésnek, hogy vetekszik bármelyik hasonló rangú vá­rosi intézménnyel. A néhány évvel ezelőtt épült iskolában sok újdonság történt. Tanszereket szerez­tek be, jóval többet, mint amennyire a társadalmi jut­tatásból futotta. Nyolc tévé­­készülék, nyolc-nyolc rádió, diavetítő, lemezjátszó, két­­két filmvetítőgép és episz­­kóp, négy magnetofon, sok­féle zeneoktatási kellék és jól felszerelt műhely van az iskolában. A gyerekek nagy része egész napját fent tölt­heti. A nyolcadik osztály befejezéséig minden tanuló legalább kétszer nyaral a tengerparton. Az igazgató sikeres munkája révén ja­vult a tanulási eredmény, fokozódott a tevékenység a szakkörökben, a népitánc- és­­­ színjátszó csoportokban még a külterületi tagozato­kon is. Ügyes és tetszetős képzőművészeti munkák di­csérik a tanárok igyekeze­tét, a tanulók szorgalmát. Az iskola tanulói képzőmű­vészeti munkáikkal figye­lemre méltó sikert értek el például a zágrábi Skolska Knjiga Kiadóvállalat képző­­művészeti kiállításán. A ren­dezvényre 25 tanuló képző­művészeti munkája futott be, s a tavankuti gyerekek több egyéni és egy képző­­művészeti csoportnak járó első díjat nyertek. Az iskola már nincs az isten háta mögött, hisz szo­rosan együttműködik több hazai és külföldi tanintéz­ménnyel, neves költők és írók látogatnak el hozzájuk, hogy elhintsék a szép szó szeretetének magvát, a nyá­ron pásztorkodó vagy mezei munkát végző gyerekek kö­zött. A túlnyomórészt szláv anyanyelvű diákok számára fakultatív magyar nyelv­ok­tatást vezettek be, felismer­ve annak szükségességét, hogy ha idővel elkerülnek Tavankutról, s Szabadkán vagy környékén fognak dol­gozni, szükségük lesz a ma­gyar nyelvtudásra a két­nyelvű környezetben. Marko Radonjić igazgató méltán kiérdemelte az Ok­tóberi-díjat. VALIHORA István XI. oldal Három Októberi-díjas munkaszervezet A város közvéleménye he­lyesléssel fogadta a hírt, hogy a Metalisa Fémárugyár Októberi-díjat kapott. Jó helyre került a jutalom, hiszen a gyár kollektívája, vezetői s kitűnő fiatal szak­emberei bebizonyították, hogy szinte nincs olyan aka­dály, amit ne tudnának le­győzni. Pár évvel ezelőtt nehéz napokat élt át a vállalat. Sokan úgy vélték, fel kell számolni. Szakemberei nem voltak, felszerelése elavult, termékeit nem tudta értéke­síteni a piacon. Aztán új emberek kerül­tek a gyár élére, megalakult a vállalatfejlesztési osztály, húsz fiatal lelkes mérnökkel és technikussal. Megkezdték a régi felszerelés kicserélé­sét, s újfajta kelendő cik­kek gyártásába kezdtek. Kö­rülbelül két évvel ezelőtt készült el az első áruházi berendezés, amellyel óriási sikert arattak. Most alig győznek eleget tenni a sok megrendelésnek. Azóta 11 áruházat szereltek fel. Az üzletberendezések gyártása ma már lefoglalja a gyár termelőképességének körül­belül a felét. Termékeinek választéka közben állandóan bővült. Sikerült tökéletesí­tenie a mérleggyártást, s mint hallottuk, jövőre csak­nem ötven új világítótesttel lepi meg a piacot. Sok jót lehetne még írni a Metalisáról. Például azt, hogy az idén 6,7 százalék­kal nagyobb a jövedelme, az alapok 120 százalékkal nö­vekedtek, az átlagos szemé­lyi jövedelem 3 évvel ezelőtt csak 611 dinár volt, az idén pedig ennek a kétszerese. Míg néhány évvel ezelőtt a városban arról elmélked­tek, hogyan kellene „fájda­lommentesen likvidálni” a vállalatot, ma az okoz gon­dot, hová építsék fel az új gyárat a tágas csarnokokat, hová helyezzék el a modern gépeket.­­ Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér. A Solid kombinát palicsi Chemos részlegének sem. Mindenki tudja róla a városban, hogy jól működik, termékei kere­settek a piacon, nem raktár­ra termel, termékeit úgy­szólván a gépek mellől viszik el. A műanyag keresett cikk a piacon. S a Chemosban, illetve a Solidban mindig pontosan tudják, miből mennyi kell. Eddig főleg a cipőgyártásban nélkülözhe­tetlen kellékek előállítására helyezték a hangsúlyt, újab­ban azonban egész sor ke­lendő cikkel bővítik az áru­­választékot. Igen sikere­sen. A Chemos termelésének értéke 1970-ben ötszöröse volt az 1965. évinek. A vál­lalat tiszta jövedelme meghá­romszorozódott. Egyike a legakkumulatívabb munka­­szervezeteknek Szabadkán 1965-ben, amikor egyesült a Solid kombináttal, a szemé­lyi jövedelmek és az alapok közötti arány 80:20 volt, öt évvel később ez az arány 57:43. A csantavéri Drvo a har­madik Októberi-díjas válla­lat a szabadkai kommuná­ ban. Nemrégiben ünnepelte fennállásának 15. évforduló­ját, mégis nagyon keveset tudnak róla. Pedig fejlődésének útja nem volt szokványos, min­dennapi. Tizenöt évvel ez­előtt egy jelentéktelen tíz­egynéhány munkást foglal­koztató kisipari műhely volt, avult felszereléssel és na­gyon szerény jövedelemmel. Aztán szinte máról holnap­ra óriássá nőtt. Tevékeny­sége szerteágazó, fejlett ke­reskedelmi hálózata van Vajdaságban és a tartomány határain túl, s tovább fej­leszti üzleti kapcsolatait, hi­szen köztudomású, hogy a csantavériek jó kereskedők, értenek a szakmához, tud­nak szervezni. Évről évre izmosodott, gyarapodott a vállalat. Ál­lóeszközeinek értéke például 1959-hez viszonyítva meg­tízszereződött, most négy és félszer annyi forgóeszköze van, mint annak idején. Az Októberi-díj tehát ebben az esetben is jó helyre került.­­. Kacagj pomodoro! Újsághír: Egy amerikai űrtudós azt ta­nulmányozza, hogy van-e a paradicsomnak humorérzéke. Lennék én James Atkins, űrszaki, NASA- poslovodja, volna naplóm, — ezt írnám belé: szept. 17. (az idén) Ma egy különös ötlet merült fel ben­nem: mit érez egy paradicsom, ha viccet hall? Ugyanaznap este. Nem tudok elaludni. Mintha paradicsom­­karók­kal támasztották volna ki a szemhéj­­jamat. Holnap veszek két kilót... szept. 19. Megfeledkeztem az egészről, szept. 23. Főtt marhahús volt ebédre krumplipü­­rével és paradicsomszósszal. Valami meg­mozdult bennem! szept. 28. Megvettem a paradicsomot. Az eladónő mosolygott. Jó jel! szept. 30. Rájöttem, mert mosolygott: a fele ro­hadt volt. szept. 31. Ez a nap pirosbetűs. A kísérlet pontban 09.33’19”-kor beindult. A laboratórium akusztikai termében a paradicsomot két egyenlő­­kupacra osztattam. A bal oldali ra­kást hangszigetelő bura alá helyeztem. A job oldali rakás fölé hajolva remegő han­gon pusmogtam: „Kohn váratlanul beállít a szeretőjéhez, és ott találja őt az ágyban Grünnel. — Te disznó! — rivall rá. — Már megint csalod a feleségem?!” okt. 3. Orromat pengetve, táncolva, elénekeltem ! „Van teve egypúpú, kétpúpú, sőt több­­púpú”-t. okt. 5. Borzalmas fölfedezés! A vicces maceráti rakásból hiányzik a legszebb példány. okt. 6. Az asszisztensem bevallotta, hogy felsze­letelte salátának a tízórai hamburgerhez. Ilyenek a mai fiatalok. Zabálják a tudo­mányt. okt. 8. Még egy utolsó kísérlet: a— Jean, tegyen a tűzre! — Igenis gróf úr, csak a kalocsniját tessék levetni, mert a méltóságos asszony rosszul lesz az égett gumi szagától. A paradicsomok némán merednek rám . . . Búsan fordítok hátat. Ebben a pillanatban felharsan a kacaj. Meg se fordulok. Tudom, hogy ott fenn a polcon, a spiri­tuszban, a tavaly kioperált vakbelem rö­hög. KOPECZKY László

Next