Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 329-345. szám)

1971-12-06 / 334. szám

8. oldal Kevés a szak­ember Kanizsán A munkaszervezetek a község fiataljait szeretnék ösztöndíjazni Kanizsa község munka­szervezetei nagy gondot for­dítanak a szakemberhiány enyhítésére. Ezt bizonyítják a község középtávú fejlesz­tési tervében lefektetett irányelvek is. A terv szerint évenként a foglalkoztatottak száma 3,8 százalékkal fog emelkedni, így öt év alatt még 900 munkást alkalmaz­nak a munkaszervezetek. Nagy gondot fordíta­nak a dolgozók életszín­vonalának emelésére is. A személyi jövedelem 1975 vé­géig 60 százalékkal növek­szik, vagyis eléri a 1450 di­nárt. Tervezéskor a szakem­berek nem vették figyelem­be az inflációt, amikor az áru rohamos növekedésével párhuzamosan nagy arány­ban emelkedik a személyi jövedelem. A községben­­ kilencha­­vi eredmények 1250 di­náros átlagkeresetet mu­tatnak, és valószínű, hogy 1975 végéig meg­haladják a tervezett nö­vekedési szintet. A középtávú fejlesztési terv megvalósításakor a munkaszervezetekben a szak­emberhiány megoldásával, a termelés szakosításával és az új beruházások megvaló­sításával foglalkoznak. A mezőgazdasági szervezetek­ben dolgozók kifogásol­ják, hogy mind keve­sebb fiatal hajlandó a fa­lun maradni. Jobb megélhe­tési lehetőségek után kutat­va, a várost választják. Ezt bizonyítják az utolsó nép­­számlálás adatai is, amely szerint Kanizsán kívül minden helységben csökkent a lakosság száma. A falusi fiatalság városba költözése számos problémát okoz. Nincs , megfelelő laká­suk, tudásuk hiányos, és leg­inkább szakképzetlen dolgo­zókként vállalnak munkát. A munkaszervezeteknek azonban szakképzett dolgo­zókra lenne szükségük. So­raikból hiányoznak nemcsak a mérnökök, technikusok, hanem a kőművesek, ácsok és géplakatosok. A munkaszervezetek, hogy némileg rendezzék nehéz helyzetüket, tanulmányi se­gélyt folyósítanak a szak­képzetlen dolgozóknak, hogy­ tovább képezzék magukat,, és ott maradjanak soraik­ban. Családtagjaiknak is ad­nak segélyt. Arra töreksze­nek, hogy minél több kani­zsai gyereket küldjenek fel­sőiskolába, mert közülük sokan itt a községben ma­radnak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem ki­fizetődő más vidékről jött fiatalt ösztöndíjazni. Ugyan­is tanulmányaik befejezése után nem szívesen marad­nak a község munkaszerve­zeteiben. Hasonló véleményt hallot­tunk a napokban az építő­ipari kombinátban. A három termelő részlegnek nagy szüksége lenne szakembe­rekre. Főképpen technikuso­kat és építészeket szívesen alkalmaznának. Azonban a kiírt és a gyakran megismé­telt pályázatra kevés a je­lentkező, pedig a vállalat kedvező feltételeket nyújt. Magas fizetést, kényel­mes lakást biztosít szá­mukra. Ha a pályázatra jelentkezik is egy-két szakember, a munkahelyet csak pillanat­nyi megoldásnak tekintik, nem szándékoznak Kanizsán maradni. A vállalat, hogy elkerülje a nagy szakember­­hiányt, tervbe vette a község fiataljainak ösztöndíjazását. Sajnos, a környék fiataljai nemigen választják ezt a szakmát. Pedig a tanulmá­nyi hitelek igen kedvezőek. Az egyetemeken tanulóknak az első és második év­re 500, a harmadik és negyedik évre pedig 600 dinárt folyósít a válla­lat. A középiskolásoknak 300— 350 dinár tanulmányi se­gélyt fizetnek. A vállalat ösztöndíjasainak a tanulmá­nyi segély mellett a külföl­di tanulmányutak költségét is vállalja. Az építőipari kombinát káderpolitikája példaképül szolgál a község munka­­szervezeteinek. A nagyobb vállalatokban anyagi lehe­tőségeiktől függően igyekez­nek hasonlóképpen megol­dani a szakemberhiányt. Sok munkaszervezet a külföldön dolgozó szakemberek visz­­szatérésére számít. Például a Lipa Vendéglátóipari Vál­lalatból négy évvel ezelőtt a legkiválóbb szakemberek távoztak külföldre. Ma a munkaszervezet azon fára­dozik, hogy magas személyi jövedelem biztosításával ha­zacsalogassa őket. A 985 külföldön dolgozók között — ennyit tart nyilván a sza­badkai Munkaközvetítő In­tézet — sok a szorgalmas munkás, akik hazatérésük után hozzásegíthetnének a­­község szakemberhiányának megoldásához. V.K.M. ........ ., Id­M.I, ■««l ...Ml­ol.,*.. 1111 ............a...«.......... •• «••••e»onecefceeie«eQuaeesas»M,*i* •• ч»**»»9*в*ев®в0*»«в*** ji •• ««MOMssae**** »• •• »e SS *»•­­»• »o • • .«o *■. ím lifeEY •• đi Ei say •*•••• ••• — ■** *,**,*■ ... ....... ••• Csak pénteken van nyitva a művelődési otthon A kishegyesi község munkaszervezetei keveset tesznek a művelődési élet fellendítéséért Kishegyes községben az el­múlt évben a KSZ községi választmánya és a Szocia­lista Szövetség választmánya felmérte a község művelő­dési helyzetét. Több határo­zatot hoztak a helyzet or­voslására. Kiutat szerettek volna találni az egyoldalú művelődési politikából, amely hátráltatja a falu fejlődését. Az eltelt időben a község közösségei igyekeztek meg­valósítani azokat a feladato­kat, amelyeket a két vá­lasztmány együttes ülésén hozott. A helyi iskolák, ifjú­sági szervezetek is megértést tanúsítanak a helyzet rende­zése iránt. Sajnos, a község munkaszervezetei nem sokat tesznek a művelődési élet fellendítéséért. Kishegyesen nehéz helyze­tet teremt az is, hogy a mű­velődési otthont csak pén­teken lehet igénybe venni. Lovéenacon és Feketicsen van külön mozi terem és színházterem. Az eltelt idő alatt rende­ződött a könyvtáraik hely­zete. Kishegyesen és Feketi­csen sok új könyvet szerez­tek be, Lovéenacon pedig könyvtárat nyitott a helyi közösség. Az ama­tőrszín­játszók csak Lovcenacon működnek, a község székhelyén és Feke­ticsen pedig gyakran ven­dégszerepel a Szabadkai Nép­színház. A községi ifjúsági szervezet megszervezte az Aranymikrofon vetélkedőt. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a komoly­zene iránt. A művelődési élet fellendí­tése mindannyiunk feladata. Kívánatos, hogy a helyi kö­zösségek többet foglalkozza­nak vele. K. L. Feketics főutcája Szabadka: Carlo Chiarappa hangversenye a Kultúra Székházában December 9-én a szabad­­gon kívül majdnem mindest tai Kultúra Székháza nagy- európai országban hangver­­sérmében Carlo Chiarappa­senyezett. Jelenleg a brüsz- s­írneves olasz hegedűművész szeli Királyi Konzervatórium Beethoven D-dúr hegedű- tanára. Versenyét adja elő a szabad- A hangversenyt a Zene­­tai filharmonikusok kís­érő- kedvelő Ifjúság szabadkai ül­­ében. Chiarappa Rómában osztálya megalakulásának ha­­született, a Santa Cecilia­todik évfordulója alkalma- Zeneakadémián diplomáit,­ból rendezik. A filharmoni­­tanulmányait a sienai Acca­­kusok Milan Asié karnagy Jemia Ghigianán folytatta, vezényletével Dvorak-, Zla­­rebb nemzetközi zenei ver­­zió- és Csaj­kovszkij-műveket egy díjazottja, Olaszország adnak elő. MOL Északkelet-Szerbiát, a Homolje hegy­séggel párhuzamosan a mi Krivajánktól valamivel nagyobb patak, a Mlava szeli át. A gyors folyású folyócska szürkés vize ágakat sodor magával a Duna felé. Hidak ívelnek át rajta — összekötve Petrovac nyugati és keleti részeit. Kaszárnyánk — Petrovácon, a Mlava partján fekszik. Van itt katona hazánk legkülönbözőbb részei­ből: Macedóniából, Szlovéniából, Crna Gorából és természetesen Vajdaságból is. A sorok írója — aki ugyancsak itt szol­gálja tényleges katonai idejét — az egyik délutáni séta alkalmával néhány vajda­sági katonával beszélgetett. HAJDÚ Béla becsei állatorvos már nem mondható fiatalnak, a huszonnyolcadikat tapossa, dideregve újságolja: — Szokatlan, bizony szokatlan ez a ka­tonaélet. Az: egy mindenkiért és a min­denki egyért elv alapján ugyanazt köve­telik tőlem is, mint a nálam tíz évvel fia­­talabbaktól. Ezt elég nehéz megszokni. Két hónap múlva valószínűleg áthelyez­nek Szarajevóba, ott már minden bizony­nyal dolgozhatom szakmámban, itt ugyan­is nincs rá alkalom. A katonakosztot az első napokban egy kicsit furcsálltam, de most már kezdem megszokni. A Magyar Szó révén szeretném üdvözölni feleségemet Máriát, valamint szüleimet és a munka­­közösségem dolgozóit. SZABÓ József Novo Miloševć-i föld­műves másfél évig lesz katona. — Szokatlan itt, de majd megszokom. Ha megismerem a környezetet, az alaku­latom tagjait, bizonyára könnyebb lesz. Arra már rájöttem, hogy csakis a parancs alapján szabad cselekednem. Haza mind­össze csak annyit üzenek, hogy jól va­gyok, nyugodjanak meg, ezen mindenki­nek át kell esnie egyszer. BUCSÓ András topolyai gépészmérnök egy évig viseli az egyenruhát: — Nem sokat gondolok haza. Ottan munka nélkül voltam. A szigor — úgy érzem — nem nagy. Mindenkitől egyfor­mán megkövetelik a feladatok végrehaj­tását. Egy kicsit hiányolom a szakkönyv­tárat, ezenkívül kevés itt a gép, így nem kamatoztathatom tudásomat. Remé­lem, hamarosan áthelyeznek olyan helyre, ahol technikai tudásomat, ismereteimet gyarapíthatom. Üdvözlöm a szüleimet, az ismerősöket. KISS János, Zenta: — Amikor beléptem a kaszárnyába, arra gondoltam, hogy va­jon mikor leszek ismét otthon. Erre most már nemigen gondolok, lekötnek a napi események. De azért egy zentai lány — Magdi állandóan eszembe jut. Rajta kívül szüleimet is sok szeretettel üdvözlöm. VARGA Menyhért ludasi fiatal már nyolcadik hónapja katona. Az első héten közkatona volt Petrovácon, azután Pota­­revácon tizedesi tanfolyamon vett részt. — Sokat tanultam a tizedesi tanfolya­mon. Most, hogy visszatértem Petrovácra, elég nehéz parancsolni, mert a legfiata­labb tizedes vagyok — mindössze 19 éves. Furcsa érzés nálam 5—6 évvel idősebbek­nek parancsolni. Persze azt megfogadtam, hogy alaptalanul nem ugráltatom a kato­nákat. Amikor idejöttem, alig tudtam pár szót szerbül, ma már elég jól beszélek. És végül engedtessék megkérdezni e sorok íróját is, hogyan érzi magát, mint katona. TÓTH László, Dmoravica: — Kezdet­ben bizony hihetetlen volt. Úgy tűnt, mintha fekete-fehér filmet néznék, de amikor rádöbbentem, hogy a vezényszó rám is vonatkozik, rájöttem, hogy nem nézője, hanem szereplője vagyok a film­nek. Csupán az első nap volt nehéz — ez a nap feledhetetlen marad számomra — de azon már túl vagyunk, minden rend­ben van. Ha reggelenként a harsona éb­reszt, már nem arra gondolok, hogy mi­lyen jó volna még aludni, hanem arra, hogy az elkövetkező feladatokat minél gyorsabban végezzem el. Nem gyötör a honvágy, az idő egy kicsit lassan múlik, de ahogy „öregedem”, mindjobban feltalá­lom magam. Sajnos, mindmáig nem kap­tam megfelelő csizmát, 47-es kellene, azt valószínűleg fel tudnám húzni, ekkora azonban egyelőre nincs. Írásra, olvasásra gyakran van lehetőségem, sok barátot sze­reztem. Üdvözlöm szüleimet, nővéreimet, családjukat. Különösen pedig kis húgomat, Natasát, kisöcsémet Damirt és Viktort, akiknek az egészségéért aggódom. Külön üdvözlöm a moravicai fiatalokat és a Fórum, valamint a Magyar Szó munka­­közösségét és a lap olvasóit. TÓTH László — katona Apám, katona fiad jól van! Levél a petrováci kaszárnyából MAGYAR SZÓ Kerékpáron a Közel-Keletre BÁLINT Zoltán, a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület tagja, a közelmúlt­ban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Észak- Bánát szórványtelepülésein mintegy 100 népdalt gyűjtött össze, valamint több múlt századbeli használati eszköz­nek is nyomára bukkant. Jelenleg ez a vállalkozó szellemű fiatal tanuló egy nagy közel-keleti kerékpár­­túrára készül. Még két tár­sával néprajzi kutatásokat szeretne végezni. A tanév végén indulnak útnak. Az útról, amely előreláthatólag két hónapig tart, Zoltán beszámolót ír, és a szabad­kai Jelen ifjúsági lapban jelenteti meg folytatások­ban. Eddig 200 vagon burgonyát exportáltak Csehszlovákiába Néhány napon belül befe­jezik a burgonyaszedést a bácsföldvári Bratstvo-Jedinst­vo Termelőszövetkezetben. A termés közepes. Csehszlová­kiába naponta átlag tíz va­gonnal szállítanak. A szö­vetkezetben úgy számítják, hogy november végére tel­jes egészében megvalósítják a kivitelt az említett ország­ba, ahová a szerződés értel­mében összesen 300 vagon burgonyát kell szállítani. Egyúttal a hazai piacon is értékesítik. Hétfő, 1971. december 6. ÚJVIDÉKEN MA­FILM amerikai ARENA: Quo vadis, amerikai fél 5, 8) ZVEZDA: A párducok a Har­­lemba jönnek (amerikai (4, 6, 8) Matiné: Veszélyesebbek a fér­fiaknál, amerikai (10) HADSEREGOTTHON: Nincs elő­adás. NÉPMOZI: A csendőr nyug­díjba vonul, francia (4, 6, 8) Matiné: Vadember, amerikai (10) JADRAN: Maskarádé, hazai (fél 4, fél 6, fél 8) BÁCSKA: „7” egy politikai gyilkosság anatómiája, fran­cia—algériai (7) DUNA: Vadember, amerikai (5, 7) SZÍNHÁZ SZERB NÉPSZÍNHÁZ: Nincs előadás. BEN AKIBA: Szimpózium vagy a szerelemről (este fél 8-kor). Bérletszünet. ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR Njegoš Gyógyszertár (Njegoš utca 16.). Az ügyelet este 8-tól reggel 7-ig tart. A további tervekről tárgyaltak a székelykevei Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben A székelykevei Petőfi Sán­dor Magyar Művelődési Egye­sület vezetősége bővített ülé­sén beszámolt a dél-bánáti magyar művelődési egyesü­letek III. szemléjének lefo­lyásáról, és tárgyalt az egye­sület további terveiről. SZOFRÁN Tamás elnök, részletesen ismertette a III. dél-bánáti szemle kétnapos műsorát, majd BARABÁS Albert alelnök beszámolt a szemle során megtartott ta­nácskozáson felvetett főbb kérdésekről. OLAJOS Mihály vezetőségi tag véleménye sze­rint, a szemlén fellépő szé­­kelykevei amatőr együttes átütő sikert ért el a székely nyelvjárással írt egyfelvoná­­sos paródiával. Ez a siker újabb kedvet, nagyobb len­dületet ad majd az egyesü­let színjátszóinak. BARA­BÁS Anna szerint a székely­kevei egyesületnek komolyan fel kell készülie a követke­ző szemlére és arra a tanács­kozásra, amelyet jövőre Ko­vinban tartanak meg. A két szemle közötti egyéves idő­szakban rendszeres és állan­dó művelődési munkát kell hogy végezzen a vezetőség és a tagság. Az egyesület további teen­dőivel kapcsolatban, a ve­zetőség határozatot hozott, hogy december végén műso­ros estet szervez, január ele­jén pedig megtartja rendes tisztújító közgyűlését. Ad­dig is igyekszik felélénkíte­ni az egyesület alosztályai­nak tevékenységét. K. I.

Next