Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 346-359. szám)

1971-12-21 / 349. szám

Kedd, 1971 december 21. MAGYAR SZÓ Részletes művelődéstörténeti program készül Dr. Szeli István a minapi tanácskozás eredményeiről A minap megtartott magyar művelődéstörténeti tanácskozás előtt arra kértük dr. Szeli Istvánt, a Hungarológiai Intézet igazgatóját, mondja el olvasó­inknak a tanácskozás céljait. Most azért kerestük fel, hogy az eredményekről is beszámoljon.­ ­ Tanácskozásunk ered­ményeiről szólva mindenek­előtt a megtartott tizen­négy előadást és az ezekben foglalt részben új ismeret­­anyagot kell említenem, másodsorban azt, hogy föl­keltettük a tudományos köz­vélemény figyelmét a ma­gyar történelmi kultúra ku­tatása iránt, harmadsorban pedig, hogy kibontakozik egy program, amelynek vég­leges kidolgozása és megin­dítása a legközelebbi jövő feladata. Bori Imre nagy teherbírású előadásában mintegy 1000 esztendőnek művelődéstörténeti panorá­mája bontakozott ki. Különö­sen azok a részletek érde­melnek figyelmet (főleg a régebbi műveltséganyagra nézve), amelyekre a tudo­mányos kutatás eddig ke­vés fényt derített. Ebből az előadásból határozottan fel lehetett ismerni a hazai ma­gyar művelődés belső fejlő­désrajzát is, tehát a jugo­szláviai magyar kultúra törzsgyökös jegyeire lehe­tett ismerni. Ez a beszámoló mindenképpen alapul szol­gálhat közelebbi és távolab­bi feladataink felismerésé­hez, s meggyőzően bizonyí­totta, hogy Vajdaság nem fehér folt a magyar kultú­ra térképén. Módszertani szempontból levonható ta­nulságként azt említhetem meg, hogy kultúránk törté­netéhez úgy kell közeled­nünk, hogy kutatásaink eredményét beépítsük mai kulturális tudatunkba is. Tehát nem­ muzeális érté­kek begyűjtéséről és leltáro­zásáról van szó, hanem az eredmények olyan bemuta­tásáról, hogy azok a maguk „történetiségében” is hatóté­nyezőjük legyenek mai kul­turális életünknek és tuda­tunknak. Ezzel lehet majd ellensúlyozni a húszas évek „kisebbségi” tudatvilágát, amely abban a tévhitben­­ gyökerezik, hogy tájunknak, vidékünknek nincsenek kul­turális kincsei, s hogy az itteni magyar műveltséget, úgymond nem húzza le sem­miféle hagyománynak a ballasztja, s éppen ezért le­het progresszív és modern hangvételű. Meggyőződé­sünk, hogy a történelmi kul­túra fogyatékosságának a tudata­­ éppolyan hátrányos, mint a hagyomán­ytalanság­­nak a hamis képzete. — Noha az ülésszak prog­ramja inkább a pillanatnyi lehetőségeket tükrözte — folytatta Szeli István —, nem pedig az e téren vég­zendő kutatások szükségle­teit tartotta szem előtt, mégis azt kell mondanunk, hogy az elhangzott beszá­molók eredményesen hívták fel a figyelmet a kultúrtör­ténet elhanyagoltabb kor­szakaira és fejezeteire, ör­vendetes, hogy a tanácsko­záson részt vettek olyan in­­tézmények képviselői is, mint a Műemlékvédő Inté­zet, a Vajdasági Múzeum, a könyvtárak, a Közművelődé­si Közösség stb., mert egé­szen bizonyos, hogy a jövő­ben ezeknek is nagyobb gon­dot kell fordítaniuk az itt felvetett problémákra a ma­guk működési szakterüle­tén. Ezúttal nem is lehetett a célunk, hogy minden vaj­dasági intézet és intézmény számára kijelöljük a felada­tokat a magyar művelődés­­történet feltárásában (ez egyébként is minden intéz­ménynek saját feladata), de kellő hangsúlyt kapott a ta­­nácsokzáson az együttműkö­dés szükségessége és a kö­zös teendők programja. Csak együttes munkával le­het célhoz jutnunk, mert az Intézet a maga szűkös ka­pacitásaival, belső kádere­inek elégtelen számával és mai anyagi korlátai között egyedül nem képes min­dent elvégezni. — A programmal a szom­bati tanácskozás foglalko­zott — tért át az igazgató a harmadik kérdésre —, de inkább csak szempontokat kaptunk a hozzászólóktól jö­vőbeli feladataink kijelö­léséhez. Így egész konkré­tan merült fel a beszélgetés­ben bizonyos szakbibliográ­fiák megszerkesztése, komp­lex­ kutatások indítása, a szakaszos tervek elkészíté­se, a művelődéstörténeti ku­tatásokra alkalmas káde­reknek külső munkatárs­ként való bevonása, bizo­nyos interdiszciplináris bi­zottságok létesítése és ismét csak a más intézményekkel és intézetekkel való együtt­működés terve. Az elhang­zott előterjesztések és ja­vaslatok alapján az intézet a közeljövőben elkészíti a művelődéstörténeti kutatá­sok részletes programját, megbeszéléseket folytat más intézetekkel a terv megvaló­sítására vonatkozólag, saját tudományos tanácsa előtt is megvitatja és végül felter­jeszti a tartományi közössé­geknek az anyagi igényeit is. A már folyó művelődés­­történeti munkák közül ki­emeljük a különféle biblio­gráfiák készítését, valamint a százesztendős szabadkai Népkör monográfiájának a tervét, amelyet a szabadkai monográfia-bizottsággal együtt akarunk megvalósí­tani. Egyéb konkrét témák­ról csak a már említett rész­­letes programterv elkészül­te után lehetne beszélni. . — Végül csak azt említe­ném még meg, hogy a ta­nácskozáson elhangzott elő­adásokat az Intézet közlö­nyének januári vagy feb­ruári számában közöljük. Tervbe vettük egy gyakor­nok felvételét is a művelő­déstörténeti szakra, akire nagy feladat vár a munka megszervezésében. (bn) Az Újvidéki Kamarazenekar a díjazottak között Mindössze két év múlt e­l igen jelentős sikerekről azóta, hogy székvárosunkban számolhat be. Rendszeres megalakították a kamaraze­ újvidéki fellépésein kívül nekart. Az idén lépett csak vendégszerepeit már Vajda­harmadik évadjába, és máris mág különböző helységeiben, Zágrábban és az idén az Belgrádban, Ljubljanában, Opatijai Tribünön, valamint Olaszország néhány városá­ban. Eredményeikről újab­ban nemcsak a számtalan el­ismerő kritika tanúskodik, hanem egy díj is. A Zene­kari Művészek Szerbiai Szö­vetsége az idén egyenlő arányban felosztva a Belg­rádi Rádió és Televízió ze­nekarának, valamint az Új­vidéki Kamarazenekarnak ítélte oda a köztársaság leg­jobb együttesének járó 5000 dináros díjat. A székvárosi együttes nemrég megtartott ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a 2500 dináros összeget a kamenicai gyermekfalu felépítésének • '’•'■'zésére fordítja. Értesít' '­ a díjat adó szöv a gyermekfalu iga­z­ságát is. Az Újv marazenekar ezzel u­tatja a segítőakciók -. va­ló részvételét. A tavasszal ugyanis már egy lemez ki­adását kezdeményezte, mely­lyel a Belgrád—Bar vasút­vonal kiépítését támogatta. Elismeréssel kell adóznunk az együttesnek, mind művé­szi sikereiért, mind társa­dalmi állásfoglalásáért. J. M. (Hadik József) Nagyobb gond a színvonalra és a fiatalokra A köztársasági fórumok is felfigyeltek a zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület munkájára beszélgetés Budai Lajos alelnökkel A zrenjanini Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület­ben mindenkor készséggel világosítják fel az érdeklő­dőt az egyesület munkájá­ról, és ilyenkor nem mulaszt­ják el hangsúlyozni: ez az ország egyik legrégibb nem­zetiségi művelődési egyesüle­te. Nem sokkal a felszabadu­lás után alakult meg. Mél­tán büszke erre a zrenjanini magyarság. Mindjárt hozzá­fűzhetjük azonban, hogy nem csak ez öregbíti az egyesü­let hírnevét. Sokoldalú tevé­kenysége tette nevezetessé. Felfigyeltek rá a köztársasá­gi fórumok is, s a Petőfi Sán­dort a közelmúltban meglá­togatta a köztársasági kor­mány elnöke és alelnöke. Budai Lajos alelnököt kér­tük meg, hogy az idei év legjelentősebb megmozdulá­sait, eredményeit foglalja össze. Az alelnök az alosz­tályok munkáját vette sorra. A népművelési alosztály keretében tartjuk azokat az előadásokat, amelyek idő­szerű politikai-gazdasági ese­ményekről, egészségügyről, kultúráról, tájékoztatják részletesen a hallgatóságot. Igen látogatottak. Újabban a kragujeváci kulturális ak­ció előadásaink fő témája. Ebbe egyesületünk bekap­csolta a Madách-színház és a muzslyai művelődési egye­sület vezetőségét. Maguk a Kragujevacon részt vett kül­döttek számolnak be a hall­gatóságnak. A Zenei alosztály kereté­ben van egy jól működő ze­nekar. Az alosztály nagy si­kerének tekinthető a leány­kórus megalakítása, s igen tevékeny a tánccsoport is. Az ifjúsági klubnak körül­belül 170 tagja van. Egyéb­ként szép munkájuknak, azt hiszem, az a legnagyobb aka­dálya, hogy a fiatalság na­gyon heterogén összetételű, nagy különbségek vannak a felfogásban és igényben. A drámai csoport nagy ne­hézségekkel küzdött egészen a közelmúltig, mert nem volt szakképzett vezetője. Átlag 4—5 egyfelvonásos vígjátékot hozott színre éven­te, s ezt maga az elnök Varjú György rendezte. Az­zal igyekeztünk támogatni a csoportot, hogy hivatásos ren­dezőt állítottunk melléje. A vezetőség nagy gondot for­dít a csoport munkájára el­sősorban azért, mert a Pe­tőfi nevel utánpótlást a Ma­dách színháznak. Nem kell tehát félnünk attól, hogy nem lesz utánpótlás. Szeret­nénk azonban, ha önképző­kör is lenne, a nyelv ápolá­sával is foglalkoznának a fiatalok. Könyvtárral csak dicseked­hetünk, habár a könyvek túlnyomó része régi, inkább múzeális érték, s nagyon megfelelne, mondjuk a Hun­garológiai Intézetnek. Szeret­nénk kicserélni szépirodalmi könyvekért, ezek hiányza­nak a könyvtárból. A ma­gyar olvasók jó része innen viszi a könyvet, nem pedig a sokkal gazdagabb, városi könyvtárból. A középiskolás diákok olykor valósággal el­árasztják könyvtárunkat, mert könnyebben hozzájut-­­­a nak a keresett műhöz, gyor­sabban kicserélhetik stb. Ba­­­­rácsus József kezeli évek óta, nagy szeretettel és hoz­záértéssel. Talán megegye­zünk a városi könyvtárral, hogy a magyar könyvek egy részét ideiglenesen nekünk adják használatra. A vigalmi bizottság fel­adata a tagság szórakoztatá­sa. Évente 12—15 társasestet rendez, s ezek rendkívül lá­togatottak. A bizottság elnö­ke Takarics János, szívvel lélekkel dolgozik. Egyesületünkről elmond­hatom még, hogy rendkívül eredményesen tevékenykedik a nemzetközi kapcsolatok fej­lesztésén. Békéscsabával na­gyon jó a kapcsolat. Novem­ber 28-án megnyitottuk a békéscsabai amatőrfestők ki­állítását, s ezt Muzslyára és Aradácra is kivisszük. Itt jártak a könyvtárosok is. Jö­vőre a békés megyei írók lá­togatnak el hozzánk, s ezt viszonozzuk. A régóta vajúdó helyiség­kérdés nagyon gátolja a mun­kát. Hogy milyenek a kilá­tások? Az egyik változat sze­rint a régi gimnázium egy részében, a másik szerint a közelünkben levő internátus­ban kapunk helyet. Minden esetre, addig innen ki nem költözünk, amíg más, telje­sen be nem rendezett helyi­ségeket nem kapunk. A nehézségekről szólva el kell mondanom azt is, hogy nem vagyunk megelégedve a pénzeléssel. A félévben 5000 dinárt kaptunk, s esetleg 2000—3000 dinárra számítha­tunk még. Biztató azonban, hogy az utóbbi két évben a Községi Közművelődési Ta­nács is adott pénzt, tehát las­san anyagiakban is kifeje­zésre jut tevékenységünk el­ismerése. Ha nem volna bü­fénk, nem is tudom, hogyan tudnánk boldogulni. Végül nem szabad elhall­gatni, hogy a Petőfi Sándor egyesület fedele alatt műkö­dik kamarazenekar, a Bar­­tók-kórus és a nyelvművelő egyesület is. A jövőben leg­nagyobb feladatunknak min­den téren a színvonal emelé­sét és a fiatalokról való gon­doskodást tartjuk. __Z3L TÖRKÖLY István 1 Előkészületek a zentai művésztelep 20. évfordulójának megünneplésére Csütörtökön a zentai mú­zeumban megbeszélést tar­tottak a művésztelep évfor­dulójának a megünneplé­séről. Az első jugoszláv mű­vésztelep a tervek szerint köztársasági szinten ünnep­li meg alapításának 20. év­fordulóját. Májusban megrendezik az 1952. évben részt vett első hat képzőművész tárlatát. Ezenkívül a jubiláris év alatt több kísérő tárlat lesz, köztük: E. K., csurgói mű­vésztelep és Bosch + Bosch közös mezőgazdasági témá­jú tárlata. Igen látványos­nak ígérkezik a világkiál­lítás, amelyen a művészek virágcsendéletekkel egészí­tik ki az élő virágok kiál­lítását. A művészek témáikban a vállalatok és a kereske­delem céljait is kívánják szolgálni, s nagy plakátki­állítást is szerveznek. Ere­deti plakátok hirdetik a zentai és vajdasági üzemek áruit. Ez a tárlat a terme­léssel való együttműködés révén anyagi eszközöket biztosít a jubileum költsé­geinek fedezésére. Ezenkí­vül egy Tisza témájú kiál­lítást is tervbe­­vettek. A művésztelep rendes évi tár­lata szeptember elején lesz. A jubileumi ünnepély csúcspontja a Zentai Kép­tár novemberi megnyitása. Ennek keretében a Tóth Jó­zsef alapítvány képtárrész is megnyílik, mely több mint 260 alkotásból áll. Ez­zel egybekötve a szervezők a művésztelepek szimpóziu­mát is megrendezik, és a tanácskozáson fölmérik a művésztelepek eddigi mun­káját és a távlatait. A szabadkai Képzőművé­szeti Találkozó igen gazdag programmal külön is meg­­ünnepli Szabadkán az első művésztelep évfordulóját, megszervezve a vajdasági és és kosovói szerbiai művész­telepek kiállítását. A kép­zőművészeti találkozó és a zentai művésztelep monog­ráfiát adnak ki a művész­telepekről, illetve a Zentai Művésztelep új monográ­fiát jelentet meg a 20 éves művésztelepről. A jubileumi bizottságnak és a szervező bizottságnak a gazdag programhoz meg kell találnia a köztársasá­gi, tartományi és községi pénzforrásokat. - i __..hi.. A, ЈГ. 19. oldal Szilveszterkor a tévén Tizennyolc óra szórakozás A belgrádi stúdió szilvesz­teri műsorai­­ már a mon­tázsasztalon vannak. Azért kell többes számban beszél­ni, mert a Belgrádi Tévé de­cember 31-én este 9 órakor indítja be II. műsorát, tehát akinek megfelelő készüléke van, fölváltva nézheti mind­két műsort. A bejelentés sze­rint az I. műsor kanálisán este 9-től délelőtt 9 óráig sugároznak folyamatos mű­sort, amely nem sokban tér el az eddigi szilveszteri mű­soroktól. Negyven-negyven perces show-műsort ad töb­bek között Mi­ja Aleksic, Miodrag Petrović-Čkalja, Dragutin Dobričanin, Olive­­ra Katarina, Nada Knežević és mások. A vendéglátóknak egy egész sereg énekes, hu­morista, színész, rendező, né­­pitánc-együttes vendége lesz. Hajnal felé a Stan és Pan kettős szórakoztatja a tévé­nézőket, valamint rajzfilme­ket sugároznak. A II. műsor is 21 órától kezdve hat óra hosszat tart. Lényegében ka­baré jellegű lesz, Milena Dravic és Dragán Nikolic vezetik. A kabaréban ma­gánszámok, tréfák, jelenetek, táncszámok és zenei kol­lázsok kaptak helyet. Duško Radović írta a szövegköny­vet, ■ . . (

Next