Magyar Szó, 1972. január (29. évfolyam, 1-29. szám)

1972-01-31 / 29. szám

Hétfő, 1972. január 31. MAGYAR SZÓ VILÁGGAZDASÁGI FIGYELŐ­­­ IKereskedelmi tárgyalások az USA és az EGK között Brüsszeli jól értesült körökre hivatkozó hírügynökségi jelentések szerint az EGK tagországok külügyminiszterei ma tartandó értekezletükön megvizsgálják annak lehető­ségét, hogy a Washingtonnak eddig felajánlott kereske­delmi koncessziókat esetleg újabbakkal egészítsék ki. Négy nap múlva ugyanis Brüsszelben megkezdődik az­­ USA—EGK közötti kereskedelmi tárgyalások harmadik menete. A tárgyalások előkészítéseként az elmúlt héten meg­­beszélést tartottak a Közös Piac kereskedelmi szakértői, akik állítólag valamivel rugalmasabb álláspontra helyez­kedtek az Egyesült Államokkal való kereskedelmi tár­gyalásokat illetően. Megfigyelők ebből arra következtet­nek, hogy a februárban végződő kereskedelmi tárgyalás­­sorozat kedvező eredménnyel fog zárulni, azaz a Közös Piac — legalábbis nagy részben — elfogadja az amerikai követeléseket. Egyidejűleg hír érkezett arról is, hogy a kereskedel­mi koncessziókra vonatkozó amerikai követelések vala­melyest ugyancsak enyhültek. џ­ jugoszláv—francia autógyár Koperban A francia Citroen és a­­koperi Tomos képviselői nyolc hónappal ezelőtt Párizsban hosszú távú, 1978-ig érvényes kooperációs szerződést írtak alá, de úgy látszik, hamaro­san ennél még jelentősebb közös vállalkozásba kezdenek. A hírek szerint ugyanis a koperi Tomos abbahagyja a Citrocen autók összeszerelését és alkatrészeik gyártását, mert ezt a munkát egy újonnan alakítandó önálló vál­lalat veszi át, amelynek Koperben lesz a székhelye. A je­lekből ítélve a Tomos idővel teljes egészében átruházza erre az új vállalatra — a Cimosra — azokat a jogait, amelyek a Citroennel tavaly megkötött kooperációs szer­ződésből származnak. A Tomos és a Citroen között esedékes új szerződés tulajdonképpen közös beruházásra vonatkozik, s az új vállalatba — a vonatkozó előírások értelmében — a két vállalat 51:49 arányban eszközöl befektetést. A szerző­dést feltehetőleg meghatározott időre kötik: alighanem 1978-ban jár le, de egyik záradéka szerint hallgatólago­san még három évre meg fogják hosszabbítani. A Cit­­roën által beruházandó összeg meghaladja az 5 millió dollárt. Az új vállalat termelési programja felöleli a Cit­roen autók összeszerelés­ét és több fajta alkatrész gyár­tását az összes Citroen típushoz. Következésképp a To­mos teljesen elválasztja az autógyártást többi tevékeny­ségétől. Szerkezetváltozás az USA mezőgazdaságában Az USA mezőgazdaságának szerkezete azért is érde­mel különleges figyelmet, mert benne mutatkoznak meg legkorábban a kapitalista országok mezőgazdaságának fejlődési tendenciái. Ami az elmúlt évtizedben Észak- Amerikában megtörtént, az következik be ebben az év­tizedben a fejlett tőkés országokban. Nos, az USA mezőgazdaságában a szerkezeti változá­sok fő jellemvonása a további, szinte fantasztikus kon­centráció. Míg 1920-ban az akkori 105 millió lakosnak csaknem a fele, 51 millió ember élt falun, addig most a lakosság 25 százaléka — 53 millió ember — él a közsé­gekben és a farmokon, de közülük is csak 10 millió fog­lalkozik mezőgazdasági termeléssel, azaz a foglalkozta­tottaknak mindössze 5 százaléka. A tízmillió mezőgazdaságban dolgozó a valóságban 3 millió családot jelent. Másfél millió család nem tudja mezőgazdasági munkában megkeresni az amerikai létmi­nimumot. Ez az USA legszegényebb néprétege. Az USA mezőgazdasága az ország élelmiszer-szükség­letének fedezésén kívül nagy mennyiségű élelmiszert, fő­ként búzát, kukoricát termel a világpiacra. Ennek elle­nére termelését éles verseny, túltermelés és sok vetéste­rületi korlátozás jellemzi. 1971-ben például egy kicsit la­zítottak a kukorica vetésterületének korlátozásán, mert 1970-ben egy gombabetegség tizenkét millió tonnával csökkentette a kukoricatermést. Az intézkedés hatására egy év alatt 30 százalékkal nőtt a kukoricatermés, az árak zuhantak és a farmerek ismét tömegesen jutottak csődbe. Az USA-ban hetenként átlag kétezer farmot számol­nak fel, mert nem tudnak jövedelmezően gazdálkodni. Közben a nagy ipari monopóliumok lefölözik a mezőgaz­dasági termelés jövedelmét, mégpedig nem annyira a gépgyártó és vegyipari vállalatok, mint inkább a verti­kális termelés szervezésével foglalkozó trösztök, az ame­rikai mezőgazdasági termelés fő haszonélvezői. Így pél­dául a tröszt szállítja a farmereknek a tápot, a tojót, át­veszi és értékesíti a tojást vagy a húscsirkét. A farmer fokozatosan átalakul a nagyvállalat alkalmazottjává és teljesen elveszíti egykori gazdasági függetlenségét. Hasonló a helyzet a zöldség- és gyümölcstermelés te­rén is. Például a legnagyobb texasi zöldség- és gyü­mölcstermelő vállalat, a Tenneco, 900 000 hektár zöldség és gyümölcs termelését ellenőrzi, saját műtrágyagyárral, gépgyárakkal, önálló üzemanyag-termeléssel, csomago­tókkal és konzervgyárakkal rendelkezik. A mezőgazdaság szerkezeti változásának másik fő jel­lemvonása tehát a nagy, vertikális ipari-kereskedelmi vállalatok uralkodó helyzetének kialakulása, amely szin­te láthatatlan gazdasági láncra verte az „önálló” ameri­kai farmereket. Válságban a Pirelli A milánói Pirelli Gumigyár, Olaszország legnagyobb gumiipari vállalata azzal a kéréssel fordult dolgozóinak negyven százalékához, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel váljanak meg munkahelyüktől. A válla­lat magasabb felmondási összeget ajánlott fel nekik, hogy ösztönözze őiket a vállalat kötelékéből való kiválásra. A Pirelli gyár 36 000 dolgozója közül 15 000 személyt érintő határozat az ország gazdasági életének sötét ki­látásaira mutat, amely nem volt képes leküzdeni az 1969-ben és 1970-ben sorra került sztrájkok által okozott nehézségeket. Az akadozó hitelellátás miatt gyengébn­ eredmény Tíz nap múlva elkészülnek az évi zár­számadások a földműves szövetkezetekben A legtöbb földművesszö­vetkezetben az év végi zár­számadás készítésével egy­idejűleg felmérték a mező­­gazdasági intézkedések ha­tását is, illetve azt, hogy az utóbbi időben mennyire ja­vultak a gazdálkodási fel­tételek. Noha az év végi zár­számadások még nem ké­szültek el, a nyers mérleg azt mutatja, hogy­ az ered­mények nem kielégítőek. Csak az izmosabb földmű­vesszövetkezetekben lehetnek megelégedve az idei ered­ményekkel. Annyi bizonyos, hogy ezekben a szövetkeze­tekben több pénz jut a tár­sastermelés bővítésére. Ha a nyers mérlegből nem is le­het messzemérő következte­téseket levonni, az megálla­pítható, hogy a szövetkeze­tek munkája a pénztelen­ség, miatt nem bontakozha­tott ki eléggé, különösen vo­natkozik ez a társasterme­lésre. Az akadozó hitellátás mia­tt gyengébbek az ered­mények. A rövid lejáratú hitellel ugyanis még mindig baj van. Túl rövid időre ad­ják, a szövetkezetek sokszor féléves kölcsönöket kényte­lenek felvenni, például a búzatermesztésre és az állat­hizlalásra, holott nyilvánva­ló, hogy egy esztendő is be­letelik, míg az elvetett bú­za kikel, beérik és a mag­tárba kerül. A hizlalás is több időt igényel. Eszerint tehát a rövid lejáratú hite­lek még mindig akadályoz­zák a szövetkezeteket a hosszú lejáratú kooperációs szerződés megkötésében. Mert hát a társastermelők­nek sem nagy segítség az, ha a kukoricatermesztésre kapott kölcsönt már július­ban visszakövetelik tőle. Egyébként a bank adatai sze­rint a kölcsönöknek eddig 80 százaléka rövid lejáratú volt, a követelményeknek azonban még mindig nem felel meg, nagyrészt azért, mert a bankemberek nem veszik tekintetbe a mezőgaz­daság sajátos jellegét. A szövetkezetek a társasterme­lés bővítése végett java­solják, hogy a jövőben a kukoricára és az ipari nö­vényre is adjon a bank zöld­hitelt. Gabonafelvásárláskor pedig­­készlethitelt. A cu­korrépa és a napraforgó ter­mesztésének pénzelése sincs megoldva, kevés az erre a célra előirányzott hitel, kü­lönösen, ha tekintetbe vesz­­szük azt, hogy emelik a cu­korrépa és a napraforgó árát. Ezért tehát több pénz­re lesz szüksége a szövetke­zetnek. Évközben sok baj volt az állattenyésztéssel, a vágó­jószág ára ugyanis nem volt arányban a takarmány árá­val és félő volt, hogy emiatt vágóhídra kerül a tenyész­­jószág. Szerencsére azonban ez nem következett be, sőt egyes szövetkezetekben a társastenyésztésben szép eredményeket értek el. Ez­úttal is azonban sajnálattal állapítják meg a szövetke­zetek, hogy a húsgyárakkal nem jutottak mindig közös nevezőre, emiatt voltak leg­inkább ingadozások az állat­­tenyésztésben. A szövetkeze­tek ugyanis a húsgyárak tá­mogatására számítottak. Nem kaptak, sőt a kifize­tések késleltetésével bizal­matlanságot keltettek a te­nyésztők körében. Az utóbbi időben azonban a szövetke­zetek és a húsgyárak kap­csolatai valamelyest javul­tak, és ez nyilván jó hatás­sal lesz a társastermesztés­­re. A szövetkezetekben a zár­számadások tíz nap múlva elkészülnek, és ennek alap­ján felmérhetik azt is, hogy mennyire javultak vagy rosz­szabbodtak a gazdálkodási feltételek, s hogy milyen hi­telellátással javítható, bővít­hető a szövetkezetek és a földművesek együttműködé­se. P. E. MA: A vajdasági községi elnökök tanácskozása az idei tartományi költségvetésről Mind gyakrabban tartanak tanácskozást a vajdasági községi elnökök. A kezde­ményező legtöbb esetben a tartományi kormány­ leg­utóbb két héttel előtt hívta össze a községi elnököket, hogy véleményt cseréljen ve­lük Vajdaság távlati gazda­sági fejlődéséről. Az új körülmények, Vaj­daság nagyobb fokú önál­lósága következtében van kialakulófélben ez a munka­forma, amelynek az a célja, hogy minden fontosabb, az egész tartományt érintő kér­dés megoldásakor minél több szempont figyelembevételé­vel hozhassanak döntést. Ilyen meggondolásból kerül sor ma délelőtt 10 órakor az idei tartományi költségve­tés alapelveinek a községi el­nökökkel való megvitatására is. A Tartományi Végrehaj­tó Tanács ugyanis néhány nappal ezelőtt vázolta fel az idei költségvetési politika leglényegesebb tételeit, s ez szolgál kiindulópontként a mai véleménycseréhez. A költségvetés szempont­jából kétségtelenül lényeges mozzanat, hogy az alkot­mánymódosítással a jövőben megannyi volt szövetségi funkciót a tartomány tölt be. Ennek megfelelően növelni kell a tartomány költségve­tését. A Tartományi Végre­hajtó Tanács úgy számítja, hogy a tavalyi költségvetés­hez viszonyítva az idén 14 százalékkal kell növelni a keretet, ami azt jelenti, hogy az idei tartományi költ­ségvetést 685 261 000 dinár­ban kellene megállapítani. A tartomány és a községek viszonyában — hatáskörvál­tozásra gondolunk — a Tar­tományi Végrehajtó Tanács nem irányoz elő lényegesebb változást. Nincs kizárva, hogy a mai vita folyamán más elképzelésekről is hal­lunk majd a tanácskozáson. ______ (Cs­a) 3. oldal Hétezer munkás felvételét tervezik Leskovacon és kör­nyékén A leskovaci gazdasági ka­mara minap elkészült terve szerint a leskovaci és a kör­nyékbeli 12 kommunában 1975-ig több mint 7000 új munkást alkalmaznak. Több­ségük főiskolai vagy egyete­mi végzettségű lesz. Ezenkí­vül főleg vegyész-, fémipari és szövőipari technikusoknak adnak munkát. A főiskolai végzettségű dol­gozók számát évente 20 szá­zalékkal növelik, úgyhogy 1975 végén már eléri a 2000- et, a főiskolai végzettségű­ekét pedig évi 18 százalék­kal. A gazdasági szervezetek, a kellő szakkáder biztosítása végett, egyre több egyetemi hallgató ösztöndíjazását vál­lalják. Házt­íz nézőbe a lélekbúvárral Szokatlan szövegű hirdetés jelent meg a tegnapi Magyar Szóban, így hangzik: „Vese­­linov Borislav­­ Bora okle­veles pszichológus ismerke­dési- és házasságközvetítési irodát nyitott. Újvidék, Ste­­van Mušić utca 3.” Az életnek aligha van még egy olyan területe, ahol annyi probléma merülne fel, mint a házasságban, ezért éltünk az alkalommal, és fel­kerestük Veselinov Borislav pszichológust. Megkérdeztük tőle, ötletének milyen indí­tékai vannak, és hogyan akar hozzájárulni a társat kereső emberek boldogulásához. — A házassági közvetítés intézménye nem újkeletű do­log. Hagyományai vannak. Szerte a világban és hazánk­ban is számottevő eredmé­nyeket tud felmutatni. Vaj­daságban azonban senki sem foglalkozik ezzel a munká­val — tudományos igényes­séggel legalábbis nem. En­gem régóta nyugtalanít, ez a kérdés. Nagy kedvet és haj­landóságot érzek iránta. Ba­ráti körömhöz egykoron több agglegény tartozott, s pusz­tán kedvtelésből néhány egészen harmonikus házas­ságot sikerült létrehoznom. Ezenkívül kilencévi üzem­pszichológusi szolgálatom során mintegy húszezer em­ber pszichológiai-szociológiai esetével ismerkedtem meg, s mondhatom, hogy a legtöbb lelki válság gócát a sikerte­len házasságokban találtam meg. Mindez bátorítóan ját­szott közre, elhatározásom­ban, és az is, hogy a pszicho­lógusok szerbiai egyesülete az újvidéki orvosi és jogász­körök teljes támogatást ígér­tek. Csupán az újvidéki köz­ség illetékes szakszolgálatá­val nem tudtam szót érteni, mert ott azt mondják, nin­csenek vonatkozó törvényes előírások. Emiatt munkaen­gedélyt sem kaphattam. Eszerint tiltott tevékeny­séggel vádolhatják? — Szerintem nem. Amit nem tilt a törvény, az nem lehet törvényellenes csele­kedet. Sajnálom, hogy ilyen érveléssel kell védekeznem. Mentségemre szolgáljon: szándékaim becsületesek, módszereimbe mindenki be­tekinthet. — Lehetne néhány szót ezekről a módszerekről? — Szívesen. Munkámat két szakaszra osztottam. Az élettársat keresők mindegyi­kének ki kell töltenie egy kétszáz kérdésre választ ké­rő űrlapot. Ez még személyes kapcsolat nélkül postai úton történik. A kapott adatok feldolgozása és a megfelelő­nek látszó partner megtalá­lása után beszélgetésre hí­vom az érdekelteket. Ha minden jól megy, akkor ezek után bemutatom őket egy­másnak. — A csak magyarul beszé­lőknek segítségükre tud-e lenni? — Nincs akadálya. Ha lesz érdeklődés, magyar űrlapo­kat is fogok nyomtatni, és feleségem segítségével, aki magyar nemzetiségű, foglal­kozása pedig orvos, könnyű­szerrel feldolgozom az ada­tokat. — Mibe kerül mindez? — Fejenként 100 dinár. Gondolom méltányos összeg, Ljubljanában 600 dinárba kerül. — Szavatolja-e a sikert? — A ljubljanai házasság­közvetítő iroda az esetek 60 százalékában eredményes közbenjárásról számol be. Én kisebb eredménnyel is meg leszek elégedve. — Az eredményességnek mi a fő feltétele? — A minél több páciens él, a minél őszintébb adat­szolgáltatás. A keresletet nagy választékkal lehet ki­elégíteni, de csak akkor, ha mindenki valóságos énjét tárja fel. — Lesznek, akik becsap­ják? — Biztosan. De hát házas­ságszédelgők mindig voltak... — Személy szerint hogyan látja a házasság intézmé­nyét? — Hiszek benne. Egyesek szerint válságban van. Téves értékelés. Robbanásszerűen fejlődő életünk sok megpró­báltatás elé állítja, az igaz, de válságról szó sem lehet. Az emberek ösztöneikkel és tudatukkal is nagyon kíván­ják azt a bensőséges kap­csolatot, amit egyedül a há­zastársi élet tud nyújtani. — Ezzel talán csak nem azt akarja mondani, hogy nagy általánosságban sike­rültnek tartja a házasságo­kat? — Egyáltalán nem. A há­zasságok nagy többsége rossz. Egyrészt, mert az em­berben benne van az örökös kételkedés, hogy jobban vá­lasztott volna, ha ... más­részt a házasság önmegtaga­dást követel, és erre sokan képtelenek, különösen, ha a párválasztáskor az­ imádott lény külleme minden más tulajdonságánál többet nyo­mott a latban. , — Saját házasságának esetleges bajait pszichológus­ként szokta-e orvosolni? — Azt hiszem, igen, de eb­ben a kérdésben nem azo­nos a nézetem a feleségemé­­vel B. F. — Mindjárt visszatérek, csak valamit mondok az igazgatónak.

Next