Magyar Szó, 1972. január (29. évfolyam, 1-29. szám)

1972-01-25 / 23. szám

16. oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1972. január 25. tíz autó és akik csinálják Kölcsönvett riportunk P­árizsban általában igen nagy érdeklődés kíséri a nemzetközi eutókiállítást. Másfél, két­millió ember is felkeresi, hogy megnézze, milyen új­donságokkal rukkolt ki a világ, de mindenekelőtt Fran­ciaország autóipara. A leg­utóbbi Autószalon páratlan érdekességgel szolgált. Olyannal, amelynek a kiál­lítás rendezői nem túlságo­san örültek. A kiállítás nagycsarnoká­ban, ott, ahol káprázatos de­korációk között, impozáns forgó pódiumokon a leg­szebb autósztárokat mutat­ták be, megjelent százötven munkás, hogy sajtóértekez­letet tartson. Százötven mun­kás abból a 250 ezerből, akik Franciaország nagy autógyá­raiban a nikkeltől csillogó, pompázatos luxuskocsikat előállítják. Amint a dolognak híre terjedt, a különböző cégek fogadótermeiből néhány perc alatt 400 újságíró ter­mett a helyszínen. Szenzáci­ót sejtettek, arra gyűltek össze, és­­ nem is csalód­tak. Pedig a munkások vol­taképpen semmiféle szenzá­cióval nem szolgáltak. Mint Chaplin a modern időkben — A mi műhelyünkben — mondotta egy Citroen-beli — egy motorszerelő napi normája 1955-ben öt motor volt sebességváltó nélkül. 1969-ben már 14, 1970-ben 27, tavaly pedig 33 motor... A műhely felszerelése pon­tosan ugyanaz, mint 1955- ben volt. Csupán a motor­blokk az, amit csiga emel. Minden egyebet mi magunk, puszta kézzel. És annyira kell sietnünk, hogy szinte beleszédülünk. — Pontosan mint Chaplin a Modern időkben ... — Technika? Nálunk, a gumiüzemben fél éven át kértük szép szóval, aztán követeltük többszöri leállás­sal, míg végre beállítottak egy hidraulikus prést — tol­dotta meg a Simca—Chrys­ler egyik betanított munká­sa. — Addig, így igaz, ahogy mondom, a hasunkkal nyom­tuk össze a formát... — A szörnyű hőség ellen azonban semmit sem tesz­nek. Ha egy korty vizet akarunk, ki kell érte men­ni. De ha egy délelőtt má­sodszor megyek ki,­­ a műve­zető már veszi elő a stop­pert. — Én Lille-ből jöttem, a Peugeot-ból. A Diesel-mű­helyben, ahol dolgozom, ál­landóan 120 decibel felett van a zajszint. Alig tudjuk elviselni. A szakszervezet követelésére orvosi bizottság jött a műhelybe. Kísérleti nyulat hoztak. Hat óra múl­va a nyúl elpusztult a zajtól. Az igazgatóságon erre csak annyit mondtak, hogy éppen ezért nem alkalmaznak nyu­­lakat... Az emberek jobban bírják. „Szakszervezet” a Citroennél — Nálatok legalább a vizsgálatot kiverekedhette a szakszervezet — vette visz­­sza a szót a Citroen-beli. — Nálunk a Citroennél a szak­­szervezet is az igazgatósá­gé... Minden műhelyben, minden gyűlésen vagy tün­tetésen jelen vannak a besú­góik, a provokátoraik és a fizetett verekedők, akik még külön kiképzést is kap­nak ... A felvételi irodán minden új munkásnak a kezébe nyomnak egy nyilat­kozatot, amelyen kérheti be lépését a Citroennek ebbe a „saját” szakszervezetébe. — És aki megtagadja? — Azt még eltűrik. De ha megtudják, hogy belépett a „rendes” szakszervezetbe ... — Mi van akkor? — Elég, ha egyszer részt vesz egy tüntetésen vagy egy sztrájkban, máris kide­rül róla, hogy „munkája hasznavehetetlen”, és veheti a munkakönyvét. És a hol­miját is. Mert a lakásból is kiteszik. — A lakásból? — Nálunk a segédmunká­sok és a betanított munká­sok — a gyár állományának háromnegyed­e — szinte mindannyian külföldiek. A Simca a volt francia gyar­matokon még toborzóirodá­kat is tart fenn. l­akást is ígér. Igaz, hogy csak egy ágyat ad a rettenetesen zsú­folt munkásszálláson, és le­von érte havi 150 frankot, a havi bér egyötödét, de mégiscsak szállás. Akit in­nen is kitesznek, ugyan ho­vá mehet? Családja egy má­sik földrészen, pénze nincs, még az útiköltségre valót sem tudja összekaparni, szak­mája nincs, a nyelvet nem beszéli... – Modern rabszolgakereskedelem A kérdéseink özönére adott szaggatott válaszokból, indulatos kifakadásokból, amelyek közé irodalminak éppen nem mondható kife­jezések is keveredtek, ösz­­szeállt egy bizonyos „Du­pont úr” különös portréja. A munkások egymás szájá­ból kapkodták a szót. Marcel Dupont 55 éves nyugalmazott rendőrtiszt. Szolgálati idejének nagy ré­szét Algériában töltötte. 1966-ban Versailles-ban te­lepedett le. Irodát nyitott. Az elegáns réztáblára ez volt kiírva: „Tanácsadás kül­földi munkavállalóknak”. Mivel Dupont úr jól beszélt arabul, a Marokkóból, Algé­riából, Tunéziából Párizsba érkezők és itt munkát kere­sők egymásnak adták a cí­mét. Dupont úr megírta a kérvényt a tartózkodási és a munkavállalási engedély­hez, kiállította a szükséges űrlapokat, eljárt a rendőr­ségen, kapcsolatban állt az illetékes gyárakkal, amelyek munkást kerestek. 2500 fran­kért — egy autógyári segéd­munkás háromhavi keresete — mindent elintézett. Sür­gős esetben 48 óra alatt szál­lította az összes engedélye­ket, de ennek 3500 frank volt az ára. Ilyenkor ugyan­is a munkaügyi minisztéri­umban levő két barátja is közbenjárt”. Lehetett Du­pont úrnál „előfizetni” is: évi 900 frankos átalányért minden előadódó apró ügy­ben tanácsot adott. — Miért nem tettek följe­lentést ellene? — Gondolja, uram, hogy nem tettünk? Legalább egy tucatszor! De a hatóságok „nem tudtak rábizonyítani semmilyen szabálytalansá­got”. Végül még Dupont úr sértődött meg a „zaklatá­sokért” és — az emberkeres­kedésen öt év alatt szerzett tízmillió új frankos vagyon­nal — a spanyol tengerpart­ra vonult vissza. Fényűző villában él Alicantéban. A francia állam oda küldi nyugdíját is. — Szóval, Dupont úr vé­gül is megszűnt... — Ő igen, de hány ilyen van még! — vágott szavam­ba a Simca-gyári, és ezzel le is zárta a nemzetközi au­tószalonok történetében pá­ratlan sajtóértekezletet. — Ne higgyék uraim, hogy egy pillanatáig is gazda nélkül marad az a mo­dern rabszolgavásár, ame­lyet olyan szépen eltakar­nak ezek a csillogó autócso­dák ... Vallás és ateizmus a Szovjetunióban Szovj­et-Oroszországban, nyomban a nagy októberi szocialista forradalom után elválasztották az egyházat az államtól és a közokta­tásügyet az egyháztól, majd kihirdették a gondolkodás szabadságát és ezen belül a vallásszabadságot is. Az egyház és az állam szétvá­lasztása egyáltalán nem je­lentette és nem jelenti a hí­vők és a papok politikai és állampolgári jogainak kor­látozását vagy megnyirbálá­sát. A szovjet államnak köz­jogba­n azonos a viszonya az istenhívőikkel és az ateisták­kal, ebből kifolyólag senki­nek nem nyújt külön kedvez­ményt vagy különleges jogo­kat. Minden állampolgár lehet bármely hitfelekezeti hívő­je, vagy lehet felekezet nél­küli. De természetes, hogy vallási meggyőződésére va­ló hivatkozással senki sem tagadhatja meg állampolgári kötelezettségeinek teljesíté­sét. Ezeket az elveket rögzí­tették a Szovjetunió alkot­mányában, amelynek 124. cikkelye kimondja, hogy minden állampolgár szaba­don végezheti vallásának szertartásait, s éppígy telje­sen szabad a vallásellenes propaganda is. A törvény hitbuzgalma te­vékenységben határozza meg az egyházak működési kere­teit. Az egyházi épületeket és a kegyszereket, amelyek a Szovjetunióban a nép tu­lajdonát képezik, szerződés alapján díjtalan használatra kölcsönadják a vallási kö­zösségeiknek. A vallási szervezeteknek joguk­­van egyházi irodalom, a biblia, a korán, imaköny­vek, hitbuzgalmi folyóira­tok és egyházi naptárak ki­adásához. A hittan oktatá­sa a Szovjetunió valameny­­nyi állami iskolájában tilos. De az állam lehetővé teszi, hogy a hitfelekezetek saját teológiai tanintézeteket tart­sanak fenn. Ezekben min­denekelőtt lelkészeket ké­peznek ki. Miután a Szovjet­unióban hiánytalan a világ­nézeti szabadság, minden hívő állampolgár látogathat templomokat, mecseteket, zsinagógákat stb. Hívők és nem hívők a törvény előtt teljesen egyenlőek. Tiltva van azonban bizonyos szek­ták működése, amelyek val­lási dogmái a katonai szol­gálat és a közéleti tevékeny­ség megtagadását írják elő, vagy egyenesen szovjetelle­nes fellépésre buzdítanak, mint például a „Jehova ta­núi” elnevezésű szekta. Ha a hitélettel összefüg­gésben olyan kérdések me­rülnek fel, amelyekkel a kormánynak vagy valamely hatóságnak kell foglalkoznia, a Szovjetunió kormánya és a vallási szervezetek közötti kapcsolatot a miniszterta­nács mellett működő egyhá­zi tanács hozza létre. E ta­nács megbízottai ott vannak valamennyi szövetségi és autonóm köztársaság, vala­mint az egyes közigazgatási területek székvárosaiban. A szovjet rendszer 54 éve alatt bekövetkezett óriási gazdasági és eszmei változá­sok, a tudományban és a technikában elért hatalmas eredmények, az űrkutatás sikerei természetesen mély­reható változásokat vontak maguk után a szovjet embe­rek tudatában is. A szovjet lakosság túlnyomó többsége elhagyta a vallást, és csupán az idősebb emberekből ösz­­szetevődő kis része áll még az egyház hatása alatt. De ezek az állampolgárok is buzgón részt vesznek az or­szág életében, ugyanúgy dol­goznak, mint a többi szov­jet ember, és képességeik arányában hozzájárulnak a közös feladatok megvalósí­tásához. Az ateista propagandában a törvény nem engedi meg az erőszakot vagy a hívők érzékenységének tapintatlan sértegetését. A tudományos ateista propaganda fő célja a nevelés útján való meg­győzés. , Levél a Halál szigetről A Saigonban megjelenő Cong Luan című újság nem­rég közölt egy levelet, amely a hírhedt Poulo Condor szi­geti büntetőin­tézetben ősszel lezajlott eseményekről tudó­sít. Poulo Condoron hosszú évek óta folyik az Amerika­­ellenes dél-vietnamiak terv­szerű kínzása és irtása. Nem­csak partizánok, a felszaba­dító harc fegyveres részve­vői halnak ezen a gyilkolás­ra berendezett szigeten vér­tanúhalált. Sok száz budd­hista szerzetest, keresztény papot, egyetemi hallgatót, tanítót, ügyvédet, írót kínoz­tak halálra a rémületnek ezen a helyen az amerikai parancsnokság alatt tevé­kenykedő dél-vietnami hó­hérok. Íme, a levél néhány rész­lete: „A börtönök lakóinak többszöri kérésére a börtön­igazgatóság ígéretet tett, hogy a jövőben kétszer he­tenként főzelékfélét is ad az étkezéshez. Teljesíti a kí­vánságot, hogy a foglyok minden évben ruhát cserél­hetnek. Kijelenti, hogy meg­szűnnek a verések, fizikai bántalmazások, megszűnnek az őrök túlkapásai, engedé­lyezik a rokoni látogatást és a csomagok küldését. A ra­bok azonban hiába vártak az ígéretek teljesítésére. A főigazgató nem fogadta kép­viselőiket. Válaszképpen az 1—6-os és a 2-es számú tá­borok foglyai éhségsztrájkba léptek, amely a teljes le­­gyengülés állapotáig folyt. Szeptember 11-én a 6-os és a 10-es táborban fogva tar­tott rabok egyidőben ön­csonkítást követtek el. Az „átnevelési főigazgató”, Cao Minh Tiep alezredes, kel­lő fegyveres kísérettel a helyszínre sietett, és súlyo­san bántalmazta a sérült em­bereket. Közülük harmincan életveszélyes állapotba ke­rültek, felépülésükhöz alig van remény. Egy Quang Ngaiból származó rab, Phan Can az elszenvedett kínzá­sok következtében még ezen a napon, szeptember 17-én meghalt.” Többször beszámoltunk már a Dél-Vietnamban levő fogolytáborokban és börtö­nökben uralkodó, minden képzeletet felülmúló ember­telen állapotokról. Bien Hoa, Phu Lai, Thu Dúc zárkái­ban, kínzókamráiban is tu­catjával pusztulnak el hétről hétre a hazafiak, akiknek egyetlen „bűnük”, hogy az amerikaiak távozását kí­vánják Dél-Vietnamból és az Amerika-barát Nguyen Van Thieu-rezsim ellenzékéhez tartoznak. Az amerikai ve­zérkar „vietnamizálási” po­litikájának­­egyik lénye­ges mozzanata ez az ellenzék fizikai megsemmisítését szolgáló akció. Ha arra gondolunk, hogy az észak-vietnami fogolytá­borokban őrzött amerikai pi­lóták jó ellátást kapnak, a nemzetközi előírások sze­rinti elbánásban részesül­nek, és ezen a karácsonyon is kaphattak hazulról cso­magot — különösen ciniku­san hangzanak Nixon elnök aggodalmai a fogságba esett amerikai katonák helyzetét illetően. Minden idők legdrágább hajlítja 1020 utas és 181 szakács a fedélzeten Enyhe iróniával számolnak be még a nyugati lapok is a France nevű francia lu­xusgőzös új világkörüli út­járól. Ez minden idők leg­drágább utazása. Southamp­ton brit kikötőből útnak in­dulva a hajó érinti majd New Yorkot, Nassaut, Trini­dadot, Rio de Janeirót, a Falkland-szigeteket, Valpa­­raisót, a Húsvét-szigetet, Ta­hitit, Balit, Hong Kongot, Singapore-t, Bombayt, Mam­­bassát, Durbant, Fokvárost, Dakart, Cannes-t, Madeira szigetét és megint New Yor­kot. 1020 gazdag ember „luxus­utazik” a France-on. A többségük idős — 67 év az átlagéletkor — és nő. Együttvéve valamennyiük­nek mintegy 12 millió dol­lárjába kerül az út. Sokan azonban aligha sajnálják ezt a pénzt, mert a rugalmas nyugati adótörvények értel­mében az utazás összegét valamiképp leíratják az adó­ból, tehát végeredményben „államköltségen” utaznak. Legtöbbet az a két texasi öreg hölgy fizet — mintegy 100 000 dollárt — akik ösz­­szesen négy kabint béreltek. Egy-egy kabinban alszanak, a másik kettőben tartják a ruhatárukat. Mert az ilyen tengeri luxusutazáson talán ez a legfontosabb: nemcsak minden étkezésnél, de min­den napszakban lehetőleg más ruhában kell megjelen­nie annak, akinek erre fut­ja­ -t. Az 1020 utasnak majdnem a fele amerikai. Utánuk a franciák következnek, to­vábbá 87 angol, 55 nyugat­német, 35 spanyol, 30 belga utazik — a többi között — a France-szal a világ körül. Henry Le Huede a kony­haséf neve: 180 szakács dol­gozik a keze alatt. Az ezer­féle speciális kívánság mel­lett egyebek közt arra is kell ügyelniük, hogy ugyanaz az étel — legalábbis az ebéd- és a vacsoraétlapon — az egész hosszú út alatt két-­­szer ne szerepeljen. Gondos­kodtak arról is, hogy a France — repülőgépi szállí­tás útján — rendszeresen kapjon friss húst és sajtot az úton. Jobbak — vagy tagadnak? A nőkkel sokkal kevesebb baj van, mint a férfiakkal — a volán mellett. A nyu­gat-németországi Wickert közvélemény-kutató intézet adatai szerint a férfi veze­tők 55 százaléka, tehát jóval több mint a fele karambo­lozott, a gyengébb nem kö­rében viszont a balesetek aránya csupán 29 százalékos. Az útvezetők 23 százaléka nem úszta meg sérülés nél­kül, ami az asszonyoknak mindössze 11 százalékáról mondható el. Ezek az ada­tok nem hivatalos statiszti­kán, hanem „önvallomáson” alapulnak, amiből viszont nem tűnik ki, hogy melyik nemnek van nagyobb önkri­tikája. TitEvraó! A JUGOSZLÁV TELEVÍZIÓ MŰSORA A JKSZ második választmányi ülésének munkájáról 9.55 A JKSZ második választmányi ülése megnyitójának közvetítése 15.55 Fenntartott idő a JKSZ második választmányi ülésére 16.45 Körkép — magyar nyelvű kulturális panoráma 16.00 Női terefere — sorozatadás (ismétlés) 17.30 Műsorismertetés, hírek 17.40 Távcső — gyermekműsor 18.15 Hírek, majd beszámoló a JKSZ választmányi ülésének munkájáról 13.30 Harminc nap a tudományban — ismeretterjesztő adás 19.15 A jóságos kapitány — amerikai sorozatfilm, 2. rész 19.45 Rajzfilmek 20.00 Híradó 20.30 Beszámoló a JKSZ választmányi ülésének munkájáról 21.15 Rettenthetetlenek — amerikai bűnügyi sorozatfilm 22.05 Híradó, második kiadás, majd beszámoló a JKSZ második választmányi ülésének munkájáról A MAGYAR TELEVÍZIÓ MŰSORA 8.05 Iskola-tv 9.20 Szocialista hazafiasság — a tv politikai tanfolyamának adása 9.55 Iskola-tv 13.10 Iskola-tv 17.45 Hírek 17.50 Melyiket az ötezerből? — pályaválasztási műsor 18.20 Mozart: Esz-dúr szimfónia — a Bécsi Szimfonikusok zenekarának hangversenye 18.55 Tárlatról tárlatra 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Önök kérték — a televízió kívánságműsora 21.25 Jogi esetek — sorozatadás 22.05 Tv-híradó, második kiadás A ROMÁN TELEVÍZIÓ MŰSORA 8.00 Iskola-tv 17.30 Irodalmi műsor 18.20 Legkisebbjeinknek 18.30 Híradó 19.00 Fényszóró 19.15 A Titanic keringő — tv-játék 21.20 Dokumentumfilm 21.45 Valentina Masini énekel 22.10 Híradó MAGYAR SZÓ A 201.Г.070 NÉP SZOCIALISTA SZOVETSRCíflNEB NAPILAPJA • Igazgató FARKAS N ANDOR • Fő- és felelés szerkeszt® VUKOVICS GÉZA •91 Szerkeszti 9 szerkesz** bizottság Szerkesztéséé és klacéhivatal 21000 Novi Sad Voivode MISica i Telefon 57-041 • Egyhavi előfizetési díj belföldön 22.00 dinár külföldön 44 oo dinár •­­­Folyószámla 557-1-253 • FÓRUM NYOMDA ÚJVTDEK

Next