Magyar Szó, 1972. február (29. évfolyam, 30-58. szám)
1972-02-01 / 30. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ ! Kedd, 1972. február 1. Tízéves kábítószer-élvező Skandináviában mind nagyobb gondot okoz a heroin-fogyasztás A stockholmi tévé munkatársai a napokban sorra járták a legismertebb tudósokat, szociológusokat, orvosokat, hogy megtudakolják tőlük, véleményük szerint mi a mai világ legnagyobb gondja. A válasz szinte egyöntetű volt: a környezetszennyeződés és a kábítószer-élvezés. Johan Ostby, a norvég parlament egyik bizottságának vezetője, a következőket mondta: — Az északeurópai fővárosokban úgynevezett kábítószer-gettók alakultak ki, amelyekben a fiatalok ezrei és százezrei estek áldozatul a szenvedélynek, amely megváltoztatja jellemüket, énjüket, ronccsá teszi szervezetüket: a nyugodt élet helyett a kábítószert választották, egy valótlan világba menekültek, ahonnan nincs visszatérés. Norvégia, Dánia és Svédország viszonylag későn találta magát szembe a kábítószerek rohamos terjedése okozta a bajokkal, a többi európai országban ugyanis már évekkel ezelőtt aggasztó problémává nőtt a káros szenvedély. A norvégok és a svédek ma ugyanazt követelik a dánoktól, amit a dánok már korábban követeltek a németektől: szigorúbban járjanak el a kábítószer-csempészek ellen. A norvégok és svédek ezrei esnek rabjául az életveszélyes divatnak, az NSZK-ból és Dániából érkező kábítószer-csempészek a fiatalok ezreit kergetik a halálba. A hatóságok tehetetlenek, a rendőrség külön osztagai, a vámhatóságok kábítószer szakos csoportjai sziszifuszi munkát végeznek, a nemzetközi bűnszövetkezeteket képtelenek végérvényesen fölszámolni. A kábítószer a legagyafúrtabb módon jut be egyegy országba: magánrepülőgépekről dobálják le a heroin-, kokain-, LSD-csomagokat Norvégia, Svédország lakatlan vidékein, s azután a „helyi csempészek” az éj leple alatt összeszedik őket; mások a NDK-ból motorcsónakon szállítják a nagy értékű kábítószert a skandináv államokba; lelkészek, istenfélő utasok viszik magukkal a „fehér halált” a bibliában, amelynek csak borítólapja valódi, a lapokat kivették belőle, a belsejében fehér port tartalmazó csomag bújik meg; a középiskolások biológiai tanulmányaihoz megrendelt, Nyugat-Németországban kitömött madarak, halak belseje is kitűnő rejtekhelye a kábítószernek. A csempészek egyre újabb, egyre agyafúrtabb módszereket eszelnek ki, hiszen nagy tétre megy a játék. A skandináv államok kábítószer-elhárító osztagai kezdetben könnyebb feladat előtt álltak, mert az északi piac nem volt érdekes a csempészek számára. Valahogy nehezen tudták megvetni lábukat, az északi népek csak lassan hódoltak be a betegesszenvedélynek. A hatóságok időnként rajtaütöttek egy-egy szempészcsoporton, s jobbára marihuannát és olyan gyógyszereket találtak náluk, amelyeket Norvégiában, Svédországban csak receptre adnak a gyógyszertárakban, minden más európai államban szabadon vásárolhatók. Ma már a heroin, a kokain és az LSD tonnaszámra érkezik Stockholmba, Oslóba, Koppenhágába. A szakemberek vizsgálódása kimutatta, hogy Svédországban például négy középiskolás közül három kábítószer-élvező. A legaggasztóbb, hogy már a gyerekek is szedik a kábítószereket. A dániai Arhus helységben a nyáron egy tízéves kislányt kórházba szállítottak, s az orvosok megállapították, hogy megrögzött kábítószer-élvező, szervezete már annyira tönkrement, hogy elvonókúrára sem lehet küldeni! A skandináv országokban a közelmúltban még sokan hangoztatták, hogy a kábítószer-élvezés semmivel sem veszélyesebb az alkoholizmusnál. Trier Jacobsen, a dán külügyminisztérium kábítószerrel foglalkozó osztályának vezetője erélyesen cáfolja ezeket az állításokat. — Nem is lehet egy napon említeni az alkoholizmust a kábítószer-élvezéssel. Dániában mintegy 75 000 alkoholistát tartunk nyilván, közülük húszezren állandó orvosi ellenőrzés alatt állnak. Az alkoholisták átlagos életkora 40 év, a kábítószer-élvezőké alig 18. A helyzetet súlyosbítja, hogy csak hozzávetőlegesen tudjuk megállapítani, hányan lettek rabjai a narkomániának. Külön kérdés, hogyan lépjenek föl a kábítószer-élvezők ellen. Bizonyos, hogy bűnvádilag nem lehet üldözni őket, sőt elvonókúrára is csak akkor küldhetők, ha önszántukból beleegyeznek a gyógyításba. Svédországban legalábbis ezt az elvet támogatja a lakosság többsége. Norvégiában viszont egyre többen követelnek erélyes intézkedéseket, nemcsak a csempészek, hanem a fogyasztók ellen is. Követelésüket azzal támasztják alá, hogy a betegek — mert a heroin, rabjait nyilván csakis betegként lehet kezelni — az elvonókúra után visszaesnek. Nem beszélve arról, hogy a csempészek sem hagyják nyugton őket: jól tudják, kik voltak a vásárlók, a kórházi kezelés után ismét fölkeresik őket, és kezdődik minden elölről. Dániában az a vélemény uralkodott el, hogy a kábítószer rabjait a 379 lakatlan sziget egyikére kell szállítani, hogy a gyógyulás sikeresebb legyen, mert az elszigeteltség bizonyára elősegíti a normális életbe való visszatérést. Bizonyos azonban, hogy egyetlen módszer sem járhat sikerrel, ha előzőleg nem számolják föl a bűnszövetkezeteket, a csempészbandákat. Ha sikeresen és végérvényesen meg tudnák szakítani a kábítószer-utánpótlást, a „fehér halál” kevesebb áldozatot szedne. Ehhez azonban nemzetközi öszszefogásra van szükség. (Frankfurter Rundschau) ötven hektárnyi feudális Oroszország az ötletet, hogy Arhangelszk mellett mintegy ötven hektárnyi területen olyan múzeumot rendezzenek be a szabad ég alatt, amely a középkori Oroszország múzeális értékű hagyatékát őrzi meg, és ízelítőt ad az akkori művészetekből, építészetből, iparból és a társadalmi élet számos más területéről. A múzeumban külön hely jutott a XV., XVI., és XVII. századból igen jó állapotban fennmaradt fafaragványoknak, amelyek az épületdíszül szolgáltak. Régi stílusú épületeket, gazdasági udvarokat, kézműves-műhelyeket rekonstruáltak, és az etnográfusok pontos leírásai alapján felöltöztetett viaszbábukkal népesítették beőket. Egy kései középkori templomban éppen istentiszteletet tartanak, egy kápolna tornyában halotti szertartáshoz húzza a lélekharangot egy öreg muzsik, a szélmalom vitorlája pedig épp olyan serényen forog, mint 300 évvel ezelőtt. A fürdőházakban — középkori orosz szokás szerint — együtt fürdik az egész család egy óriási dézsában. A parasztházak építői és belső architektái igyekeznek a középkori lakóházakat korhűen és élethűen berendezni, a falakra színes virágokat pingálnak. A tulipános láda — a középkori „háztáji” művészi ízlés jelképe — nem hiányzott az orosz muzsikák tisztaszobájából sem. A melléképületek közül igen jellegzetes a csűr. Ezen az ötven hektárnyi területen szinte életre kel a feudális Oroszország. A múzeumot még az idén befejezik és átadják rendeltetésének. (Pravda Szevera) A legrégibb szocialista országban, a Szovjetunióban választottak egy ötven hektáros területet, hogy életre hívják rajta a feudális múltat. A távoli északon, a Fehértenger közelében levő Arhangelszk környékén útépítés közben régi, korai középkori eszközökre bukkantak a munkások. Az értékes leletek adták az illetékeseknek Lövöldözéssel végződött barátság Amaito, a dúsgazdag londoni autókereskedő magánhelikopterén érkezett haza teára, ám miiközben házának kertje fölött leszállásra készülődött a szomszéd villa tulajdonosa két puskalövést adott le rá, így végződött Amato és szomszédja, Charles Brüder „egykori nagy barátsága”. (Így áll az Old Bailey büntetőbíróság jegyzőkönyvében.) Kettejük vitája voltaképpen a két villát elválasztó fal miatt tört ki, később aztán Bruder arra panaszkodott, hogy Amato szándékosan járatja hosszú ideig helikoptere motorját, s maximális hangerővel szólaltatja a lemezjátszóját. Nem lévén képes elviselni a sérelmeket, Bruder bosszút esküdött, s amikor egy napsugaras nyári délutánon Amato helikoptere a kert fölött körözött, puskájáért szaladt, s rálőtt az egykori barátra. A lövések az arcán és lábán érték Amatót, sikerült azonban biztonságban földre vinnie a gépet. erint beléptem a lakásba, megpillantottam a robotot. Sudár termetű, széles vállú fickó. Jókora, kocka alakú fején vidáman csillog a smaragdzöld és rubinvörös szeme, dúralumíniumból készült páncélöltönye csak úgy ragyog. — Jó napot kívánok, tessék befáradni! Én ARS vagyok, ami azt jelenti: automatizált rádióelektronikus titkár (szekretárius). Engedje meg, hogy pár percig elszórakoztassam egy kis könnyűzenével, amíg a házigazda fogadhatja önt. Fény villant a robot testében, és felhangzott egy andalító zeneszám. Az automatikus rádióelektronikus titkár egy üveg ásványvizet vett elő, és óvatosan megtöltött két poharat. Krácsonykor, húsvétkor és más, ajándékozásra serkentő ünnepeken az amerikai milliomosok a Nelman-Marcus áruház katalógusát lapozgatják. Az áruház a Texas szövetségi állambeli Dallas városban van. Az amerikaiak szemében Texas még ma is valami nagyot és különöset jelent. (A történelemben utoljára akkor szerepelt, amikor megölték Kennedy elnököt.) Az áruház katalógusát böngészgetve mi is kiválasztottunk néhány különös ajándékot — ezekből is következtethetünk, mire költik pénzüket az amerikai milliomosok. A komoly ajándékok közül egy briliáns ékszert említünk: ára 2 millió 700 ezer Ezután előhúzott egy széket, és hellyel kínált. Röviddel a különös fogadtatás után az ajtóban megjelent Borisz Nyikolajevics Grisin, a robot szellemi atyja. Kikapcsolta a házititkárt, majd beszélgetni kezdtünk. Grisin Kalugában lakik. Elmesélte, hogy már gyermekkora óta foglalkozik rádiótechnikával, legújabban pedig kibernetikával. — Hogyan „született” meg a robot? — Édesanyám hirtelen megbetegedett, ágynak dőlt, és annyi ereje sem volt, hogy szükség esetén a telefonig elvonszolja magát, mialatt én dolgoztam. És ha hirtelen segítségre volna szüksége? Ki hívna akkor engem föl? Ezek a problémák és gondok adták az ötletet, hogy hozzálássak egy elektronikus segédeszköz megszerkesztéséhez. A robotnak csaknem húszezer alkatrésze van, ezek között egy tucatnyi villanymotor és különféle relék. Egy 160 huzalos kábelrengeteg köti össze a robotot öt magnókészülékkel, két tucatnyi adókészülékkel és ezernyi parányi mechanizmussal. — Mi mindenhez ért a robot? —■ Pontosan, hibátlanul végez egy egész sor titkári teendőt. Reggel a meghatározott időpontban felébreszti gazdáját, ezután bekapcsolja a magnókészüléket, amely a reggeli tornához sugároz zeneszámot. Figyelmeztet továbbá arra, hogy a nap folyamán milyen teendők várnak gazdájára. A korábban betáplált feladatokat az esedékes időpontban közli. Ha a roboton kívül senki sem tartózkodik a lakásban, új dinárnak megfelelő öszszeg. Egy komolynak alig tekinthető katonai páncélkocsi „magánhasználatra” (a jó ízlés miatt inkább biztonsági gépkocsinak nevezték) ára: másfél millió dinár kifizetése a megvásárláskor, valamit 36 hónapon át havi 45 ezer új dináros részletfizetés. De ne vágjunk a dolgok elébe! Kezdjük mindjárt az első oldalon. Az olajmágnásoknak, bankároknak és hasonszőrűeknek kiváló szilveszteri szórakozást kínálnak (de más alkalmakkor is megvásárolható): a New York-i sikermusical, a No No Nanette exkluzív előadását 1243 tagú „legszűkebb körű, intim társaság” részére 750 ezer új dinárért ki-és megszólal a telefon, felemeli a kagylót, és közli: „Itt Grisin-lakás. Grisin elvtárs nem tartózkodik itthon, de ha közölni valója van vele, kérem mondja meg, én majd továbbítom neki, ha hazajön. Az ARS a betáplált rendszer szerint gyújtja meg a lakásban a villanyt, egyenletes szobahőmérsékletet teremt, kiszellőzteti a lakást, kinyitja az ablakokat, ha a szobák levegőjének a szenynyezettsége elér egy meghatározott fokot, s amint megtisztult a levegő, ismét becsukja az ablakokat. Anélkül, hogy elhagyná a szobát, pontosan beszámol arról, hogy mi történik kint a konyhában. Ha a könyvszekrény mellett egyetlen füzetlap meggyullad, azonnal telefonál a tűzoltóknak. Ha a villanyvezetékben rövidzárlat következtében tűz keletkezik, azonnal kikapcsolja az áramot a hálózatból, és szintén értesíti a tűzoltóságot. A lakás azonban ebben az esetben sem marad villanyáram nélkül, ugyanis akkumulátoraiból ideig-óráig elegendő árammal látja el a háztartást. Grisin pillanatnyilag azon fáradozik, hogy „megtanítsa” a robotot bizonyos hangjelzések „megértésére”. Robotját nemcsak Kalugában ismerik, ahol Grisin tanárként dolgozik. A moszkvai Politechnikai Múzeumban, az Ural-vidéken több városban és a balti államokban is „vendégszerepelt” már a mindentudó házititkár. Szerkesztője azon fáradozik, hogy tovább tökéletesítse robotját. Tavaly decemberben a Szovjetunióban nemzetközi robotversenyt tartottak, s Grisin első díjat nyert szerkezetével. (Pravda) nálják. A bérleti díjba beleszámítják az előadást követő gála-party költségeit is, a felszolgáló személyzettel, tánccal, vacsorával, itallal és a színdarabban fellépő színésznők (elsősorban sztriptíz-táncosnők) teljes gárdájával. A vásárnak megvan az az előnye, hogy a gálaparty után a színésznőket nem kell megtartaniuk a bérlőknek. Ha azonban az amerikai milliomosok nem értik meg az idő szavát, és nem lelkesednek az ilyesfajta szórakozási lehetőségekért, hanem inkább a régi szép időket áhítják vissza, olcsóbban is hódolhatnak szenvedélyüknek: ezernegyszáz dinárért vásárolhatnak maguknak olyan órát, amely visszafelé jár. S ha valaki még ezek után is feketének látja a jövőjét, az vásárolhat a gépkocsijába olyan visszapillantó tükröt, amely rózsaszínben tünteti fel mindazt, ami benne látható. Ára 2400 dinár. Valamivel drágábban kell megfizetniük szenvedélyüket azoknak, akik nem tévesztik szem elől, hogy az élet múlandó. A luxusáruház ugyanis 300 ezer új dinárért kétszemélyes múmiakoporsót kínál — eredeti múzeumi példányok, kétezer évesnél garantáltan régebbiek. A kétszer egyszemélyes múmiakoporsó valamivel drágább ugyan, de megvan az az előnye, hogy a házastársak külön-külön is elhalálozhatnak. S ha valaki kételkedik abban, hogy akad olyan vásárló, aki ilyesmit megvesz, nagyon téved. A legutóbbi karáncsonyra például mind a tíz pár raktáron levő múmiakoporsó vevőre talált, sőt további hat komoly érdeklődővel azt kellett közölni: „Leadtuk az új rendelést, az áru azonban még nem érkezett meg.” Szintén a karácsonyi ajándékok között szerepelt a bibliai Noé bárkájának sikerült utánzata. Gyártási év: 4 — Krisztus után — állt a bárka oldalára vésve. A tízmillió új dináros árba beleszámították 92 emlős állat, 10 csúszómászó és 26 madár árát is. A Neiman- Marcus áruház szavatolja, hogy a bárka minden özönvíz ellen tökéletes biztonságot nyújt. Noé bárkájára nem találtak vevőt, de az áruház tulajdonosa derűlátó: eddig még mindig mindent eladtak, ha késéssel is. Annál többen vásároltak azonban cserépbe ültetett törpe jegenyefát — ára 180 dinár —, amelyre az áruház szavatosságot vállal: száz év alatt tíz méter magasra nő. (STERN) Noé bárkája, visszafelé járó ára és egyebek Mire költik a pénzüket az amerikai milliomosok . Robot — mint házititkár /