Magyar Szó, 1972. február (29. évfolyam, 30-58. szám)

1972-02-01 / 30. szám

4. oldal MAGYAR SZÓ ! Kedd, 1972. február 1. Tízéves kábítószer-élvező Skandináviában mind nagyobb gondot okoz a heroin-fogyasztás A stockholmi tévé munkatársai a napokban sorra járták a legismertebb tudósokat, szociológusokat, or­vosokat, hogy megtudakolják tőlük, véleményük sze­rint mi a mai világ legnagyobb gondja. A válasz szinte egyöntetű volt: a környezetszennyeződés és a kábítószer-élvezés. Johan Ostby, a norvég parlament egyik bizottságá­nak vezetője, a következő­ket mondta: — Az észak­európai fővárosokban úgyne­vezett kábítószer-gettók ala­kultak ki, amelyekben a fiatalok ezrei és százezrei estek áldozatul a szenve­délynek, amely megváltoz­tatja jellemüket, énjüket, ronccsá teszi szervezetüket: a nyugodt élet helyett a ká­bítószert választották, egy valótlan világba menekültek, ahonnan nincs visszatérés. Norvégia, Dánia és Svéd­ország viszonylag későn ta­lálta magát szembe a ká­bítószerek rohamos terjedé­se okozta a bajokkal, a többi európai országban ugyanis már évekkel ezelőtt aggasz­tó problémává nőtt a ká­ros szenvedély. A norvégok és a svédek ma ugyanazt követelik a dánoktól, amit a dánok már korábban kö­veteltek a németektől: szi­gorúbban járjanak el a ká­bítószer-csempészek ellen. A norvégok és svédek ezrei esnek rabjául az életveszé­lyes divatnak, az NSZK-ból és Dániából érkező kábító­szer-csempészek a fiatalok ezreit kergetik a halálba. A hatóságok tehetetlenek, a rendőrség külön osztagai, a vámhatóságok kábítószer sza­kos csoportjai sziszifuszi munkát végeznek, a nemzet­közi bűnszövetkezeteket kép­telenek végérvényesen föl­számolni. A kábítószer a legagya­­fúrtabb módon jut be egy­­egy országba: magánrepü­lőgépekről dobálják le a he­roin-, kokain-, LSD-csoma­­gokat Norvégia, Svédország lakatlan vidékein, s azután a „helyi csempészek” az éj leple alatt összeszedik őket; mások a NDK-ból motorcsó­nakon szállítják a nagy értékű kábítószert a skandi­náv államokba; lelkészek, istenfélő utasok viszik ma­gukkal a „fehér halált” a bibliában, amelynek csak borítólapja valódi, a lapo­kat kivették belőle, a belse­jében fehér port tartalma­zó csomag bújik meg; a középiskolások biológiai ta­nulmányaihoz megrendelt, Nyugat-Németországban ki­tömött madarak, halak belseje is kitűnő rej­tekhelye a kábítószernek. A csempészek egyre újabb, egyre agyafúrtabb módszere­ket eszelnek ki, hiszen nagy tétre megy a játék. A skandináv államok ká­­bítószer-elhárító osztagai kez­detben könnyebb feladat előtt álltak, mert az északi piac nem volt érdekes a csempészek számára. Vala­hogy nehezen tudták meg­vetni lábukat, az északi né­pek csak lassan hódoltak be a beteges­­szenvedélynek. A hatóságok időnként rajta­ütöttek egy-egy szempész­­csoporton, s jobbára mari­­huannát és olyan gyógysze­reket találtak náluk, ame­lyeket Norvégiában, Svéd­országban csak receptre ad­nak a gyógyszertárakban, minden más európai állam­ban szabadon vásárolhatók. Ma már a heroin, a kokain és az LSD tonnaszámra ér­kezik Stockholmba, Oslóba, Koppenhágába. A szakembe­rek vizsgálódása kimutatta, hogy Svédországban például négy középiskolás közül három kábítószer-élvező. A legaggasztóbb, hogy már a gyerekek is szedik a kábí­tószereket. A dániai Arhus helységben a nyáron egy tíz­éves kislányt kórházba szál­lítottak, s az orvosok meg­állapították, hogy megrög­zött kábítószer-élvező, szer­vezete már annyira tönkre­ment, hogy elvonókúrára sem lehet küldeni! A skandináv országokban a közelmúltban még sokan hangoztatták, hogy a kábí­tószer-élvezés semmivel sem veszélyesebb az alkoholiz­musnál. Trier Jacobsen, a dán külügyminisztérium ká­bítószerrel foglalkozó osztá­lyának vezetője erélyesen cá­folja ezeket az állításokat. — Nem is lehet egy napon említeni az alkoholizmust a kábítószer-élvezéssel. Dániá­ban mintegy 75 000 alkoho­listát tartunk nyilván, kö­zülük húszezren állandó or­vosi ellenőrzés alatt állnak. Az alkoholisták átlagos élet­kora 40 év, a kábítószer-él­vezőké alig 18. A helyzetet súlyosbítja, hogy csak hoz­závetőlegesen tudjuk megál­lapítani, hányan lettek rab­jai a narkomániának. Külön kérdés, hogyan lép­jenek föl a kábítószer-élve­zők ellen. Bizonyos, hogy bűnvádilag nem lehet üldöz­ni őket, sőt elvonókúrára is csak akkor küldhetők, ha ön­szántukból beleegyeznek a gyógyításba. Svédországban legalábbis ezt az elvet támo­gatja a lakosság többsége. Norvégiában viszont egyre többen követelnek erélyes intézkedéseket, nemcsak a csempészek, hanem a fo­gyasztók ellen is. Követelé­süket azzal támasztják alá, hogy a betegek — mert a heroin, rabjait nyilván csak­is betegként lehet kezelni — az elvonókúra után vissza­esnek. Nem beszélve arról, hogy a csempészek sem hagyják nyugton őket: jól tudják, kik voltak a vásár­lók, a kórházi kezelés után ismét fölkeresik őket, és kezdődik minden elölről. Dá­niában az a vélemény ural­kodott el, hogy a kábító­szer rabjait a 379 lakatlan sziget egyikére kell szállí­tani, hogy a gyógyulás sike­resebb legyen, mert az el­szigeteltség bizonyára előse­gíti a normális életbe való visszatérést. Bizonyos azonban, hogy egyetlen módszer sem járhat sikerrel, ha előzőleg nem szá­molják föl a bűnszövetke­zeteket, a csempészbandá­kat. Ha sikeresen és vég­érvényesen meg tudnák sza­kítani a kábítószer-utánpót­lást, a „fehér halál” keve­sebb áldozatot szedne. Eh­hez azonban nemzetközi ösz­­szefogásra van szükség. (Frankfurter Rundschau) ötven hektárnyi feudális Oroszország az ötletet, hogy Arhangelszk mellett mintegy ötven hek­tárnyi területen olyan múze­umot rendezzenek be a sza­bad ég alatt, amely a közép­kori Oroszország múzeális ér­tékű hagyatékát őrzi meg, és ízelítőt ad az akkori művé­szetekből, építészetből, ipar­ból és a társadalmi élet szá­mos más területéről. A múzeumban külön hely jutott a XV., XVI., és XVII. századból igen jó állapotban fennmaradt fafaragványok­­nak, amelyek az épületdíszül szolgáltak. Régi stílusú épü­leteket, gazdasági udvarokat, kézműves-műhelyeket re­konstruáltak, és az etnográ­fusok pontos leírásai alapján felöltöztetett viaszbábukkal népesítették be­­őket. Egy kései középkori templomban éppen istentiszteletet tarta­nak, egy kápolna tornyában halotti szertartáshoz húzza a lélekharangot egy öreg mu­zsik, a szélmalom vitorlája pedig épp olyan serényen fo­rog, mint 300 évvel ezelőtt. A fürdőházakban — közép­kori orosz szokás szerint — együtt fürdik az egész csa­lád egy óriási dézsában. A parasztházak építői és belső architektái igyekeznek a középkori lakóházakat kor­hűen és élethűen berendez­ni, a falakra színes virágo­kat pingálnak. A tulipános láda — a középkori „háztá­ji” művészi ízlés jelképe — nem hiányzott az orosz mu­zsikák tisztaszobájából sem. A melléképületek közül igen jellegzetes a csűr. Ezen az ötven hektárnyi területen szinte életre kel a feudális Oroszország. A mú­zeumot még az idén befeje­zik és átadják rendeltetésé­nek. (Pravda Szevera) A legrégibb szocialista or­szágban, a Szovjetunióban választottak egy ötven hek­táros területet, hogy életre hívják rajta a feudális múl­tat. A távoli északon, a Fehér­tenger közelében levő Ar­­hangelszk környékén útépí­tés közben régi, korai közép­kori eszközökre bukkantak a munkások. Az értékes lele­tek adták az illetékeseknek Lövöldözéssel végződött barátság Amaito, a dúsgazdag londoni autókereskedő magánheli­kopterén érkezett haza teá­ra, ám miiközben házának kertje fölött leszállásra ké­szülődött a szomszéd villa tulajdonosa két puskalövést adott le rá, így végződött Amato és szomszédja, Charles Brüder „egykori nagy barátsága”. (Így áll az Old Bailey bün­tetőbíróság jegyzőkönyvé­ben.) Kettejük vitája voltakép­pen a két villát elválasztó fal miatt tört ki, később az­tán Bruder arra panaszko­dott, hogy Amato szándéko­san járatja hosszú ideig he­­likoptere motorját, s maxi­mális hangerővel szólaltatja a lemezjátszóját. Nem lévén képes elviselni a sérelme­ket, Bruder bosszút eskü­dött, s amikor egy napsuga­ras nyári délutánon Amato helikoptere a kert fölött kö­rözött, puskájáért szaladt, s rálőtt az egykori barátra. A lövések az arcán és lábán érték Amatót, sikerült azon­ban biztonságban földre vin­nie a gépet. e­­rint beléptem a la­kásba, megpillantot­tam a robotot. Sudár termetű, széles vállú fickó. Jókora, kocka alakú fején vidáman csillog a smaragd­zöld és rubinvörös szeme, dúralumíniumból készült páncélöltönye csak úgy ra­gyog. — Jó napot kívánok, tes­sék befáradni! Én ARS va­gyok, ami azt jelenti: auto­matizált rád­ióelektronikus titkár (szekretárius). Enged­je meg, hogy pár percig el­­szórakoztassam egy kis könnyűzenével, amíg a házi­gazda fogadhatja önt. Fény villant a robot tes­tében, és felhangzott egy andalító zeneszám. Az automatikus rádióelekt­ronikus titkár egy üveg ás­ványvizet vett elő, és óvato­san megtöltött két poharat. Krácsonykor, húsvét­kor és más, ajándé­kozásra serkentő ün­nepeken az amerikai millio­mosok a Nelman-Marcus áruház katalógusát lapozgat­ják. Az áruház a Texas szö­vetségi állambeli Dallas vá­rosban van. Az amerikaiak szemében Texas még ma is valami nagyot és különöset jelent. (A történelemben utoljára akkor szerepelt, amikor megölték Kennedy elnököt.) Az áruház kataló­gusát böngészgetve mi is ki­választottunk néhány külö­nös ajándékot — ezekből is következtethetünk, mire köl­tik pénzüket az amerikai milliomosok. A komoly ajándékok közül egy briliáns ékszert emlí­tünk: ára 2 millió 700 ezer Ezután előhúzott egy szé­ket, és hellyel kínált. Röviddel a különös fogad­tatás után az ajtóban meg­jelent Borisz Nyikolajevics Grisin, a robot szellemi aty­ja. Kikapcsolta a házititkárt, majd beszélgetni kezdtünk. Grisin Kalugában lakik. Elmesélte, hogy már gyer­mekkora óta foglalkozik rá­diótechnikával, legújabban pedig kibernetikával. — Hogyan „született” meg a robot? — Édesanyám hirtelen megbetegedett, ágynak dőlt, és annyi ereje sem volt, hogy szükség esetén a tele­fonig elvonszolja magát, mialatt én dolgoztam. És ha hirtelen segítségre volna szüksége? Ki hívna akkor engem föl? Ezek a problé­mák és gondok adták az öt­letet, hogy hozzálássak egy elektronikus segédeszköz megszerkesztéséhez. A robotnak csaknem húsz­ezer alkatrésze van, ezek között egy tucatnyi villany­­motor és különféle relék. Egy 160 huzalos kábelrenge­teg köti össze a robotot öt magnókészülékkel, két tu­catnyi adókészülékkel és ezernyi parányi mechaniz­mussal. — Mi mindenhez ért a robot? —■ Pontosan, hibátlanul végez egy egész sor titkári teendőt. Reggel a meghatá­rozott időpontban felébresz­ti gazdáját, ezután bekap­csolja a magnókészüléket, amely a reggeli tornához su­gároz zeneszámot. Figyel­meztet továbbá arra, hogy a nap folyamán milyen teen­dők várnak gazdájára. A korábban betáplált felada­tokat az esedékes időpont­ban közli. Ha a roboton kívül senki sem tartózkodik a lakásban, új dinárnak megfelelő­ ösz­­szeg. Egy komolynak alig tekinthető katonai páncél­kocsi „magánhasználatra” (a jó ízlés miatt inkább bizton­sági gépkocsinak nevezték) ára: másfél millió dinár ki­fizetése a megvásárláskor, valamit 36 hónapon át havi 45 ezer új dináros részletfi­zetés. De ne vágjunk a dolgok elébe! Kezdjük mindjárt az első oldalon. Az olajmágná­soknak, bankároknak és ha­sonszőrűeknek kiváló szil­veszteri szórakozást kínál­nak (de más alkalmakkor is megvásárolható): a New York-i siker­musical, a No No Nanette exkluzív előadá­sát 1243 tagú „legszűkebb körű, intim társaság” részé­re 750 ezer új dinárért ki-és megszólal a telefon, fel­emeli a kagylót, és közli: „Itt Grisin-lakás. Grisin elv­társ nem tartózkodik itthon, de ha közölni valója van ve­le, kérem mondja meg, én majd továbbítom neki, ha hazajön. Az ARS a betáplált rend­szer szerint gyújtja meg a lakásban a villanyt, egyen­letes szobahőmérsékletet te­remt, kiszellőzteti a lakást, kinyitja az ablakokat, ha a szobák levegőjének a szeny­­nyezettsége elér egy megha­tározott fokot, s amint meg­tisztult a levegő, ismét be­csukja az ablakokat. Anél­kül, hogy elhagyná a szobát, pontosan beszámol arról, hogy mi történik kint­ a konyhában. Ha a könyvszek­rény mellett egyetlen füzet­lap meggyullad, azonnal te­lefonál a tűzoltóknak. Ha a villanyvezetékben rövidzár­lat következtében tűz kelet­kezik, azonnal kikapcsolja az áramot a hálózatból, és szintén értesíti a tűzoltósá­got. A lakás azonban ebben az esetben sem marad vil­lanyáram nélkül, ugyanis ak­kumulátoraiból ideig-óráig elegendő árammal látja el a háztartást. Grisin pillanatnyilag azon fáradozik, hogy „megtanít­sa” a robotot bizonyos hang­jelzések „megértésére”. Robotját nemcsak Kalugá­ban ismerik, ahol Grisin ta­nárként dolgozik. A moszk­vai Politechnikai Múzeum­ban, az Ural-vidéken több városban és a balti államok­ban is „vendégszerepelt” már a mindentudó házitit­­kár. Szerkesztője azon fára­dozik, hogy tovább tökélete­sítse robotját. Tavaly de­cemberben a Szovjetunióban nemzetközi robotversenyt tartottak, s Grisin első díjat nyert szerkezetével. (Pravda) nálják. A bérleti díjba bele­számítják az előadást köve­tő gála-party költségeit is, a felszolgáló személyzettel, tánccal, vacsorával, itallal és a színdarabban fellépő szí­nésznők (elsősorban sztrip­­tíz-táncosnők) teljes gárdá­jával. A vásárnak megvan az az előnye, hogy a gála­­party után a színésznőket nem kell megtartaniuk a bérlőknek. Ha azonban az amerikai milliomosok nem értik meg az idő szavát, és nem lelke­sednek az ilyesfajta szóra­kozási lehetőségekért, hanem inkább a régi szép időket áhítják vissza, olcsóbban is hódolhatnak szenvedélyük­nek: ezernegyszáz dinárért vásárolhatnak maguknak olyan órát, amely visszafelé jár. S ha valaki még ezek után is feketének látja a jövőjét, az vásárolhat a gép­kocsijába olyan visszapillan­tó tükröt, amely rózsaszín­ben tünteti fel mindazt, ami benne látható. Ára 2400 di­nár. Valamivel drágábban kell m­egfizetniük szenvedélyüket azoknak, akik nem tévesztik szem elől, hogy az élet mú­landó. A luxusáruház ugyan­is 300 ezer új dinárért két­személyes múmiakoporsót kínál — eredeti múzeumi példányok, kétezer évesnél garantáltan régebbiek. A kétszer egyszemélyes mú­miakoporsó valamivel drá­gább ugyan, de megvan az az előnye, hogy a házastár­sak külön-külön is elhalá­­lozhatnak. S ha valaki kételkedik abban, hogy akad olyan vá­sárló, aki ilyesmit megvesz, nagyon téved. A legutóbbi karáncsonyra például mind a tíz pár raktáron levő mú­miakoporsó vevőre talált, sőt további hat komoly ér­deklődővel azt kellett közöl­ni: „Leadtuk az új rende­lést, az áru azonban még nem érkezett meg.” Szintén a karácsonyi ajándékok között szerepelt a bibliai Noé bárkájának si­került utánzata. Gyártási év: 4 — Krisztus után — állt a bárka oldalára vésve. A tízmillió új dináros árba beleszámították 92 emlős ál­lat, 10 csúszómászó és 26 madár árát is. A Neiman- Marcus áruház szavatolja, hogy a bárka minden özön­víz ellen tökéletes biztonsá­got nyújt. Noé bárkájára nem talál­tak vevőt, de az áruház tu­lajdonosa derűlátó: eddig még mindig mindent elad­tak, ha késéssel is. Annál többen­­ vásároltak azonban cserépbe ültetett törpe jege­nyefát — ára 180 dinár —, amelyre az áruház szavatos­ságot vállal: száz év alatt tíz méter magasra nő. (STERN) Noé bárkája, visszafelé járó ára és egyebek Mire költik a pénzüket az amerikai milliomosok . Robot — mint házititkár /

Next